Farkas László
Gondolkoztam azon a versen, amiről P. Kende előző alkalommal beszélt (2012.05.30. P. Kende: Bizonyságok & Békességteremtés).
Mát 5:8 Boldogok, akiknek szívük tiszta: mert ők az Istent meglátják.
Mennyire az a vágya Istennek, hogy mi az Ő szívét lássuk! Ez a kulcsa a kapcsolatunknak Istennel. Annyira szeretné Isten leleplezni az Ő szívét felénk! Amikor ezt látjuk, amikor ez megtörténik, akkor a távolság megszűnik, és hihetetlen közelségben vagyunk Ővele.
Zsid 4:16 Járuljunk azért bizodalommal a kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmasságot nyerjünk és kegyelmet találjunk, alkalmas időben való segítségül.
Arra bátorít bennünket, hogy járuljunk bizodalommal a kegyelem trónjához. Annyira jó, hogy ezt tehetjük! Amikor odamegyünk a trónhoz, akkor ott kegyelmes Istent találunk. Nem kell félnünk, amikor Őhozzá megyünk. Amikor Őhozzá megyünk, akkor nem kell tiltóvonalat átlépnünk. Nincs egy vonal húzva, ameddig elmehetsz, hanem mehetsz teljesen szabadon bármikor, és ott megtalálod Istent. Isten mindig így vár bennünket. Azt gondolom, hogy ebben nincs kockázat.
Sokszor halljuk ezt: ha hívő vagy és hitben jársz, az kockázatos dolog. Egy oldalról igen, mert sok olyan dolog ki fog hullani mellőled, ami a te elképzelésed volt. A végkifejletről sok dolog meg fog változni. Lehet, hogy egészen más lesz a kimenetel, de jó lesz. Nincs benne kockázat. Ezért bátorít bennünket a Zsidó levél szerzője, hogy járuljunk Őhozzá, mert ott kegyelmet és irgalmat találunk.
Ez azért jutott eszembe, mert láttam a Bibliában egy példát, ahol kockázatos volt a trón elé menni. Eszt 4-ben Márdokeus megkéri Esztert, hogy menjen be a királyhoz. Miután Márdokeus meghallotta azt a rendeletet, hogy a zsidókat ki fogják irtani, arra kérte Esztert, hogy menjen be a királyhoz és járjon közben, könyörögjön. Ez kockázatos volt, mert Eszter lehet, hogy nagyon közel volt a királyhoz, lehet, hogy jobban ismerte másoknál, de valószínűleg a szívét nem ismerte.
A király nem kegyelmes királyként volt ismert. Illetve az volt a törvény, ha bárki bemegy hívatlanul a trón elé, az halált érdemel, kivéve, ha a király kinyújtja az aranypálcát. Ez volt a törvény. Ez jobb a halálnál, eggyel jobb annál, minthogy meghalsz. Eszter ezt az egy lehetőséget kapta. Ő mégis vállalta a kockázatot. Azt mondta: ha elveszek, hát elveszek.
Annyira jó, hogy nekünk nem ilyen módon van menetelünk Istenhez, hanem mi tudhatjuk azt, hogy bármikor mehetünk Őhozzá. Nem eggyel több jó van Őnála a halánál, mert mi is halált érdemeltünk volna – a bűn zsoldja a halál –, hanem Ő ennél sokkal többet adott: az Ő kegyelmét, az Ő szívét.
Hallottam ezt a gondolatot, ami nagyon megáldott: Istennek egyetlenegy gondolata sincs a kegyelmen kívül. Nincs olyan, hogy kivéve. Nincs tiltóvonal, amit át kellene lépni ahhoz, hogy odamenjünk, hanem bármikor mehetünk Ő hozzá.
Jer 29:11 Mert én tudom az én gondolatimat, amelyeket én felőletek gondolok, azt mondja az Úr; békességnek és nem háborúságnak gondolata, hogy kívánatos véget adjak néktek.
Ez annyira drága! Leleplezi Istent. Ő kívánatos véget akar nekünk adni. Ez nem csak azt jelenti, hogy a mennybe fogsz menni, hanem ez a mindennapokban is, minden helyzetben tartogat egy kívánatos véget. Ebben nincsen kockázat. Ez annyira biztos!
Persze lehet, hogy el kell dobnod néhány elképzelést, néhány vágyat arról, hogy mi lenne a legjobb vég, például ennek a napnak a vége. Lehet, hogy Isten másképp fogja alakítani, mint ahogy én szeretném, és valami más fog történni, de sokkal fontosabb az, hogy az Ő kegyelme lelepleződjön, az Ő szíve megmutatkozzon. Mert akkor jövök Ő hozzá újra. Annyira nem bánom, hogy nem úgy lett vége, ahogy én gondoltam.
Most, ahogy jöttünk ide, az úton a rendőr megállított. Többel mentünk, mint lehetett volna, mert késésben voltunk. A rendőr mondta, hogy menyivel mentem. Tényleg annyival. Benézett az autóba, és azt mondta: látom, van két kisgyerek. Ilyenkor a forgatókönyv elindul benned arról, hogy fizetni kell, mennyit kell fizetni.
Viszont annyira megmutatkozott ez a vers: az Én gondolataim nem a ti gondolataitok, Én kívánatos véget akarok adni neked. Azt mondta a rendőr: ötezertől 50-60 ezerig megbüntethetem, de látom a két kisgyereket, csak ötezer forint lesz. Úgyhogy: köszönjük, Uram. Ez kegyelem. Nem az lett a vége, amit én gondoltam, hanem sokkal jobb.
Az a legjobb jó, amikor Isten szerinti jó van végül. Csak járuljunk a kegyelem királyi trónjához. Ott nincs kockázat, de van kegyelem.
P. Kende
Pál Róm 9-ben mond egy nagyon egyszerű, de nagyon fontos gondolatot:
Róm 9:1 Igazságot szólok Krisztusban, nem hazudok, lelkiismeretem velem együtt tesz bizonyságot a Szent Szellem által
Van egy ehhez nagyon hasonló vers:
2Kor 1:12 Mert a mi dicsekedésünk ez, lelkiismeretünk bizonysága, hogy isteni őszinteséggel és tisztasággal, nem testi bölcsességgel, hanem Isten kegyelmével forgolódtunk a világon, kiváltképpen pedig ti köztetek.
Mindkét helyen Pál ezt mondja: a mi lelkiismeretünk tesz bizonyságot velünk együtt. „A lelkiismeretünknek van egy bizonysága. Az én lelkiismeretem ezt mondja, hogy így tettem.” Nagyon szeretem ezt a gondolatot. Gondoltam erre, hogy micsoda kincs ez.
A lelkiismeretünk csodálatos dolog. Néha félelmetes. A görög szó: szüneidészisz, azt jelenti: valami mellett ismerni, veled együtt ismerni, valamit ismerni együtt veled.
Az embernek vannak gondolatai, vannak döntései, emlékei, érzelmei, aztán van lelkiismerete. Csinál valamit, és az ő lelkiismerete vele együtt ránéz erre a dologra és mond neki valamit erről. Az ő lelkiismeret azt mondja, hogy ez nem volt helyes; vagy azt mondja: ez rendben volt, jó dolog volt, amit csináltál; vagy azt mondja: ez nagyon önző dolog volt. Elképesztő, hogy Isten a lelkünkbe helyezett valamit, ami együtt ismer valamit velünk, és beszél hozzánk.
Pálnak van egy hatalmas kincse itt. Azt hiszem, hogy ez a kincs elérhető minden hívő számára, és ez a miénk jog szerint, de megragadjuk-e ezt?
Ellentétes szituáció van Róm 2-ben:
Róm 2:15 Mint akik megmutatják, hogy a törvény cselekedete be van írva az ő szívükbe, egyetemben bizonyságot tévén arról az ő lelkiismeretük és gondolataik, amelyek egymást kölcsönösen vádolják vagy mentegetik.
Ez a vers leír egy embert. Az ő gondolatai és az ő lelkiismerete két irányban húzzák. Egyfelől: ezt kéne tenni, mert ez a helyes; másfelől: ezt kéne tenned, mert erre van szükséged. Tudjuk, hogy mi történik. Sehova nem megy. Harc van benne. „Rendben. Akkor lehetne, hogy most egyetértsetek?” „Dehogyis.” Ez történik, hogy két irányba húznak, és nagyon élvezik látszólag: „Végre! Kettészakíthatjuk.”
Ez történik, hogy két erő két különböző irányba húz minket. Felmentenek és vádolnak minket. „Rendben van – nincs rendben”, ez skizofrén állapot. Nem hangzik túl jól, de ismerjük ezt. Mindannyian ismerjük ezt, hogy nem tudunk megegyezni a lelkünkben.
Ennek a fényében micsoda kincs az, amiről Pál beszél! Róm 9:1 és 2Kor 1:12-ben ő azt mondja: a lelkiismeretem bizonyságot tesz a Szent Szellemben. „Nem próbál húzkodni engem az egyik irányba, hanem segít nekem, előrevisz engem. Segít és támogat engem. Amikor elesnék, amikor vádolnának engem, a lelkiismeretem azt mondja, hogy ez rendben van. A lelkiismeretem együtt mondja ezt a Szent Szellemmel, úgyhogy ez igaz.” Ez csodálatos.
„A lelkiismeretemnek van bizonysága a számomra. Nem húznak kétfelé, hanem egység van bennem, és mehetek előre. Lehet célom, és mozdulok valamerre.” Micsoda kincs ez!
Micsoda harc az, amikor ez nincs meg. Micsoda pazarlás, amikor hívő vagy és nincs meg neked ez. Mert ez a mi jogunk a Szent Szellemben. Ez a jogunk az igazságban. Ehhez jogunk van, ahogy Isten akaratában járunk, hogy a lelkiismeretünk ne húzzon minket egyik vagy másik irányba. Ez csodálatos, nagy kincs. Nem kell ott állnod és kérdezned: ezt most rosszul csináltam? Nem kell újra és újra megkérdőjelezned magad.
Isten tett valami csodálatosat értünk, Kol 2:14. Ebben a versben Pál igazából küszködik azzal, hogy hogyan írhatná ezt le. Néhányszor meg is ismétli. Újra és újra ugyanazt mondja más szavakkal. Néha lehet az a benyomásod, amikor prédikálok, hogy ugyanazokat a dolgokat ismételgetem, csak máshogy mondom. Itt az igazolás számomra ebben a versben. 🙂
Kol 2:14 Az által, hogy eltörölte a parancsolatokban ellenünk szóló kézírást, amely ellenünkre volt nekünk, és azt eltette az útból, odaszegezvén azt a keresztfára;
Ez hihetetlen! Isten adott nekünk lelkiismeretet, aztán adott még egy dolgot, az Ő törvényét. A lelkiismeretünk azt mondja: „Ez nekem tetszik, ez nagyon jó, fejbe csaphatlak ezzel. Ez nagyszerű! Tényleg bánthatlak ezzel. Jó kis mérce. Ez tényleg tetszik nekem. Amit csináltál, az rossz volt. Tudod mit? Azt is rosszul csináltad, és azt is, és azt is… Igazából mindent.”
A lelkiismeret azt mondja: mindent rosszul csináltál. Azt feleljük erre: ez nem lehet, hogy mindent rosszul csinálok. A lelkiismeretünk azt mondja: itt a törvény. Isten azonban csinált valamit, és ebben a versben Pál azt mondja kétszer: ellenünk szóló kézírást, amely ellenünkre volt nekünk. Megismétli más szavakkal, és azt mondja: ez nem volt a segítségünkre. A lelkünk törvénykező természet szerint. Így működünk.
A lelkünk így működik: ránézünk az érdemekre, aztán megnézzük az eredményt és a következményeket. Például a fiam, amikor nagyon kicsi volt, elvittük egy gyorsétkezdébe, ami nagyon tetszett neki, és megkérdeztük tőle: mit gondolsz, miért viszünk téged oda? Automatikusan azt mondta: mert jó voltam! Nem is gondolt arra, hogy esetleg amiatt, mert szeretjük őt. „Mert jó voltam! Mert megérdemeltem.” Mondtuk, hogy nem ez az oka, hanem az, hogy szeretjük őt.
A lelkünk helytelen rendszer szerint működik. Méricskélünk, számolgatunk, összeadjuk a dolgokat. „Összeraktam mindent, úgyhogy ebből a végén nagyszerű élet jön ki.” Ezért tetszik nagyon, amiről Laci beszélt, mert ez nem a kegyelem rendszere, ez a törvény. A lelkiismeretünk megkapja a törvényt, és ez élete legjobb napja. Imádja. „Ez nagyszerű! Tökéletes. Tökéletes törvény. Te el vagy ítélve és annyi!”
Pál azonban azt mondja: nemcsak hogy ellenünk szólt ez, de Isten eltörölte ezt a kézírást. Ami azt jelenti, hogy áthúzta. Aztán eltette az útból ezt, ami a görögben azt jelenti, hogy felemelte és elvitte, kivitte a képből. Aztán odaszegezte a keresztre. Bárki, akit a keresztre szegezel, azzal mi történik? Meghal. Ugyanez történik a törvénnyel, oda lett szegezve a keresztre és meghalt. Mi meghaltunk a törvénynek és nincsen kapcsolatunk ezzel.
Ez annyira fontos számunkra, mert meg kell értenünk, hogyha lelkiismeretünket egyedül hagyjuk, az soha nem fog segíteni. Mindig húzgálni fog egyik vagy másik irányba. Mindig meglesz a küzdelem, soha nem visz sehova. Majd azt fogod kérdezni: miért nem haladok semerre az életemben. Ez azért van, mert folyton megkérdőjelezed saját magadat, és azon gondolkozol, hogy ez most helyes volt, vagy helytelen és nem tudsz előre menni, és nem tudod azt mondani: ez hihetetlen!
1Tim 3:9-ben Pál azt mondja, hogy tiszta lelkiismerettel megtartjuk a hitnek a rejtélyét. Ez hihetetlen. Beszél a tiszta lelkiismeretről 2Tim 1:3-ban is. Hogyan történik ez? Itt van a válasz. A törvény, a rendelések át lettek húzva, és Isten azt mondja neked: „A törvény nem az a rendszer, amiben Én rád tekintek. Én másik rendszerben nézek rád, a kegyelem rendszerében. Igazából ez nem is rendszer, hanem kapcsolat. Én szeretlek téged ebben, ez az Én kapcsolatom veled.” Ez az első lépés nagyon fontos.
A második. Zsid 9 az áldozati rendszerről beszél, mert így működünk, hogy áldozatot keresünk. „Megbántottalak. Úgyhogy teszek valami jót érted.” Megbántottam a feleségem, úgyhogy virágcsokorral térek haza. „Nem tudom, hogy ez mire jó, de arra jöttem rá, hogy ez az áldozat valahogy működik. Tehát úgy megyek, hogy magam előtt tolom az áldozatot, hogy a harag ne engem sújtson. Ezért szeretem az áldozatot. Nem értem, de szeretem. Elhervad, ronda lesz.” 🙁
Azt mondja itt az áldozatokról:
Zsid 9:9 Ami példázat a jelenkori időre, mikor áldoznak oly ajándékokkal és áldozatokkal, melyek nem képesek lelkiismeret szerint tökéletessé tenni a szolgálattevőt,
Az egy dolog, hogy áldozatot mutatok be, de megoldja-e az a problémámat? Megoldja-e a két irányba húzást? Nem oldja meg. Zsid 10:2 ha ez megoldás lenne, akkor megszűnt volna az áldozás. Akkor abba kellett volna hagyniuk az áldozatokat. Ha bemutatsz egy áldozatot, és az tényleg elbánik a problémával – a lelkiismereted és Isten problémájával –, akkor nem kell már több áldozatot bemutatnod.
Zsid 10:2 Különben megszűnt volna az áldozás, mivelhogy az egyszer megtisztult áldozók többé semminemű bűntudattal nem bírtak volna.
Ez azonban nem történt meg. A mi áldozataink nem oldják meg a problémát. A jótetteink sem. Dolgozhatsz ezen ezer évig, jóember lehetsz, segíthetsz a betegen, a bénán, a gyengén, bátoríthatod az embereket ezer évig is, de ez nem fogja megoldani a problémát. Azért, mert csak egy áldozat van, ami erről tud gondoskodni.
Zsid 9:14 Mennyivel inkább Krisztusnak a vére, aki örökké való Szellem által önmagát áldozta fel ártatlanul Istennek: megtisztítja a ti lelkiismereteteket a holt cselekedetektől, hogy szolgáljatok az élő Istennek.
Nincsenek többé holt cselekedetek. Mi történik velem? Ez a két „fickó” megpróbál kettészakítani. Mit csinálok erre? Egy picit az egyik felé megyek, próbálom őt boldoggá tenni. Picit boldogabb lesz. A másik nagyon nem örül ennek. Úgyhogy picit a másik felé megyek, aztán ő kezd kicsit rendben lenni. Viszont ez így nem jó. Ezek a holt cselekedetek. Nem tudok így élni, ha egyik vagy másik irányba próbálok menni és megmagyarázni a bolondságomat. Így nem tudom élni az életemet, ez nem működik.
Azt mondja Zsid 9:14-ben: Krisztus vére megtisztította a lelketeket a holt cselekedetektől. Ez elbánik a problémával. Zsid 10:22 meg lett tisztítva a szívünk a gonosz lelkiismerettől. Ugyanez az elképzelés. Ahogy az ószövetségi pap fogta a vér egy részét és körbehintette, ugyanígy Krisztus vére a te lelkiismereteden ott van, és a lelkiismereted azt mondja: meg lettem mosva.
Tit 3:5 tiszta vagyok és szabad vagyok. Gal 5-ben is. Ezeket a verseket nagyon szeretjük. A lelkiismereted azt mondja: mostmár nem kell, hogy vádoljalak téged, mert Krisztus vére fizetett ezért. „Ez helytelen?” „Igen. Egyetértünk abban, hogy ez helytelen, de abban is egyetértek, hogy Krisztus kifizette ezért az árat.”
Ez nagyon fontos számunkra – hívők számára –, hogy ezt megragadjuk, mert ez olyasvalami, ami hiányzik nekünk tényleg sokszor. Sokszor ezt csak egyszerűen nem tudjuk megragadni. Nem ragadjuk meg, nincs ott ez az életünkben. Persze, tudom, hogy Krisztus fizetett a bűneimért, de a lelkiismeretem vádol engem, és nem mondom azt a lelkiismeretemnek: hé, várj egy picit, Krisztus vére … Tanítsd a lelkiismeretedet azért, mert nincsen joga vádolni téged.
Kol 2:14-ben azt mondja, hogy van egy követelés ellened, de van egy jogi oka, hogy ne aggódj emiatt. Mostmár fel vagy mentve ez alól. Aztán Kol 2:15 mostmár semmilyen démoni hatalom nem tudja ezt rád helyezni, le lett győzve. A vád jön a légkörből. Sátán szeretne megállítani minket az utunkon. Pál azt mondja Kol 2:15-ben, hogy semmiképpen, már le lett győzve, már elvettük tőlük a fegyverüket, úgyhogy ez nem valós többé.
Aztán azt mondja Kol 2:16-ban: „Ki tudna vádolni benneteket? Ki tudna elítélni benneteket a szombatnap vagy az újhold miatt, amiatt, hogy mit esztek, vagy mit isztok? Nincsen joga senkinek erre.” Ez a gondolat fontos. Folyamatosan ezt mondja Pál: senki nem tud elítélni téged. Mi azt mondjuk: még a lelkiismereted sem. Tanítsd a lelkiismeretedet! Mondd a lelkiismeretednek: nincsen jogod elítélni.
Róm 8:33 Kicsoda vádolja az Isten választottait?
Ki hozhatna fel bármit a hívő ellen? Ez az első kérdés, és a második Róm 8:34-ben: ki tudná elítélni vagy vádolni? Ami azt jelenti, hogy felhozni valamit ellene, aztán bűnösnek találni abban. Aztán leírni őt, hogy mostmár soha nem tud majd helyreállni. A harmadik kérdés Róm 8:35-ben: ki tud minket elválasztani Isten szeretetétől?
1) Ki tud felhozni valamit?
2) Ki tudna elítélni és leírni bennünket?
3) Ki tudná az Istennel való kapcsolatunkat eltörölni? Ki tudná megváltoztatni Isten szívét felénk?
A hatalmas visszhangzó válasz erre az: senki! Nincsen semmi, ami elválaszthatna minket Isten szeretetétől. Nincsen senki és semmi, ami elítélhetne minket, aki leírhatna minket. Nincsen senki és semmi, aki vádolhatna minket ilyen módon. Mert Róm 8:1nincsen többé kárhoztatás ellenünk. A lelkiismeretünknek szüksége van erre. Pál beszél erről az újszövetségben különböző szavakkal. Mindig megismétli ezt.
1Tim 1:5 másik kifejezést használ: jó lelkiismeret. Ezen gondolkodtam. Én nem vagyok bonyolult lelkiismeret. Egyszerű, bízó, jó lelkiismeret. Hogyan történik ez? Az igazságban kell élnem.
Tegnap az egyik legnagyszerűbb pillanat ez volt, amikor a váci börtönből a srácok kiálltak a Reménységfesztivál színpadára. Egyikük elmondta a bizonyságát. Nekem ez nagyon tetszett. Ő egy bűnöző. Úgy emlékszem, több mint húsz évet kell ülnie, még néhány éve hátra van abból.
Ő szeretettel beszélt és örömmel. Hogyan lehetséges ez? Hogyha az ő lelkiismeret vonná őt egyik vagy másik irányba, ha nem Krisztus vérére támaszkodna, akkor ez nem lenne lehetséges. Akkor nem tudna így beszélni. Annyira hálás vagyok azoknak, akik a börtönben szolgálnak. Ez annyira csodálatos, hogy van egy szolgálatunk, dicsérjük Istent emiatt.
Alkalmazod-e ezt a lelkiismereteden? Szeretnélek bátorítani ebben. Jézus Krisztus nem a semmiért halt meg. Az Ő vérének van ereje. Nem csak a démoni világban, nem csak a külső régiókban, hanem a lelkünkben is, de alkalmaznod kell ezt. Azt kell mondanod: szükségem van erre, akarom ezt. Erősítsd meg magad ebben. Építsd fel magad ebben.
Építsd fel magad a legszentebb hitben, és tedd ezt nap mint nap. Fordulj vissza az Íráshoz és Krisztushoz, a kereszthez. Fordulj vissza Krisztus Testéhez és bátorodj a közösségben.
1Kor 8:12-ben Pál gyenge lelkiismeretről beszél. Hívő vagyok. Isten megtette ezt értem. Elvégeztetett. Tudom ezt, de ha valaki kihív engem, akkor nincsen válaszom rá, nem vagyok megalapozva a lelkiismeretemben. A lelkiismeretem ezt mondja: talán igaza van. Tanulmányozd az Írást és építsd fel magad. Imádkozz és tanítsd a lelkiismereted és mondd ezt neki: „Gyerünk! Jézus vére elbánt a problémával.”
Mit akarok az életemben? A kegyelmi megoldást szeretném. Nagyon tetszik ez nekem. Van egy másik megoldás: megpróbálhatok a törvényben élni, de ez soha nem fogja megoldani a problémát. Krisztus vére azonban megoldja. Éljük így az életünket, hogy a lelkiismeretünk támogat minket.
Urunk! Köszönjük Neked! Olyan sokszor elrontjuk a dolgokat. Nagyon sok hibát elkövetünk. Erről senkinek nem kell tanítania minket. Ezt tudjuk, Urunk. Ismerjük a bűnöket, a hibákat, a lázadást, a haragot, a büszkeséget, az önzést. Egész életünkben csak erre tekinthetnénk, és el lennénk borzadva ettől, de soha nem oldana meg ez semmilyen problémát.
Úr Jézus! Mi inkább a Te keresztedre nézünk. Inkább a te kiontott véredre nézünk, és inkább ezt mondjuk együtt Veled: elvégeztetett! Elvégeztetett! Csak mondd: elvégeztetett! Erre van szüksége a szívünknek, mert a szívünket kegyelemben kell megerősíteni, Zsid 13:9. Erre van szüksége a szívünknek: elvégeztetett! Isten kegyelme megtette ezt értünk. Köszönjük, Urunk! Ámen.