A kegyelem csodája

2012 március 7. szerda  18:30

P. Matti Sirviö

Két üzbég srác tanul a bibliaiskolánkban, Isztambulban. Nagy dolog nekik, hogy a Törökországban lehetnek. Ez Isten terve volt, hogy tanuljanak a bibliaiskolában. Voltak nehézségeik a jegyzeteléssel. Sok minden történik az osztályteremben, de annyi minden hozzáadódik még azon kívül. Bármi, ami történik, nem annyira számít, hanem az számít, hogy ez megváltoztatta az életüket és az enyémet is.

Ahogy elmentek Isztambulból, gondolkodtam rajtuk: milyen csodálatos, hogy a bibliaiskola megy tovább az életükben és annyi minden van, amit meg fognak tanulni még. Kazahsztánon keresztül mentek haza Üzbegisztánba és egy nagy balesetbe kerültek. 4 busz, két teherautó ütközött. Hihetetlen, hogy az egyikükkel semmi nem történt. Ő volt az egyetlen, aki nem sérült meg a busz utasai közül. A másik fiú a fején sérült meg, miközben a buszon emberek meghaltak és minden tiszta vér volt.

Az a fiú, aki épen megúszta a balesetet, levelet írt, és annyira hálás volt Istennek. Annyira győzedelmes volt ennek a leckének a közepén. Hihetetlen, hogy Isten mennyire ott van velünk ezekben a helyzetekben!

Valaki kérdezte: nehéz kereszténynek lenni Törökországban? Azt mondom, hogy az is elég nehéz, hogy valaki emberi lény legyen ebben a világban. Nem annyira egyszerű, mert a dolgok folyton elromlanak. Néha sikerül valamit jól csinálni, vagy lehet mindent jól csinálni, de aztán jön valaki más és összerombolja az egészet. Ez az, ahova helyezve lettünk, ez a valóságunk, de ez nem az egész. Azért, mert csodálatos kincs van bennünk.

Ma elképzeltem Krisztust a mennyben. Elképzeltem azt, ahogy tényleg a mennyben van és ránk koncentrál. Elképzeltem, ahogy ránk gondol, és az angyalokhoz beszél. Nem tudom, beszélget-e az angyalokkal, de én így képzeltem el. Azt mondja nekik: „El sem tudjátok gondolni, milyen embernek lenni a földön. Én annyira együtt érzek velük! Én a végsőkig megértem őket.” Ez vigasztaló. Ő tényleg a végsőkig megérti a pszichénket.

Ő nem egy olyan vezető, aki ne tudna velünk azonosulni. Pontosan tudja, hol vagyunk. Ne büntesd tovább magad, ez nem bibliai, Isten nem gyönyörködik abban. Krisztus Teste sem találja áldásosnak azt, amikor bünteted magad. Mert a bevégzett munka valóság a mennyben és az életünkben, a földön. Ez azt jelenti, hogy nem vagyok bűnös többé Isten előtt, és most már nem tartozom Istennek.

Ez elég, mi másra lenne még szükségem? Ez fantasztikus, bármilyen „problémán” átvisz minket. Van egy nagy elhívásunk ebben a világban, ma.

Péld 24:11-12 Szabadítsd meg azokat, a kik a halálra vitetnek, és a kik a megöletésre tántorognak, tartóztasd meg! Ha azt mondanád: ímé, nem tudtuk ezt; nemde, a ki vizsgálja az elméket, ő érti, és a ki őrzi a te lelkedet, ő tudja? és kinek-kinek az ő cselekedetei szerint fizet.

Beszélgetéseken és a szívünkben felmerül ez a kérdés: mi van azokkal, akik nem hallották még? Minél többet gondolkodom ezen, annál jobban felkavar. Azt hiszem, hogy ez pontosan az, aminek irányítania kell az életünket. Embermilliók vannak, akik nem hallották még. Ezek az emberek azok, akik halálra vitetnek, és a megöletésre tántorognak. Mondhatnánk ezt: nem tudtam; de tényleg így van? Nem tudjuk, vagy nem akarjuk tudni. Azért, mert ezek az emberek ott vannak mindenhol.

Hihetetlen azokra gondolni, akik soha nem hallották ezt. Beszéltél-e már Krisztusról olyasvalakivel, aki még soha nem hallott Őróla? Biztos vagyok benne. Gyere Isztambulba és sok ilyen emberrel találkozhatsz. A város tele van ilyen emberekkel. Ez megdöbbentő. Rengeteg technológiai újítás, anyagilag jól vannak, de soha nem hallották a jó hírt.

Az egyik nagy élményem, hogy egy ilyen emberrel beszélgettem Stockholmban. A metróban egy kínai emberhez szóltam. Jobban beszélt angolul, mint én, de addig még soha nem volt Kínán kívül, és aznap érkezett Stockholmba. Oxfordi angolt beszélt.

Amikor elkezdtem neki Krisztusról beszélni, csak bámult rám. Nem tudta elhinni azokat, amiket mondtam neki. Csodálatos volt, barátok lettünk, eljött a gyülekezetbe, elfogadta Krisztust. Később elmesélte, hogy amikor tanult angolul, megkérdezte a tanárát, hogy mit jelent a karácsony, „Christmas”. A tanár angolja tökéletes volt, de erre nem tudott választ adni. Ez hihetetlen volt a számomra. Ez a történet mindig velem van.

Mondhatjuk: el kell, hogy menjünk, el kell mondanunk, de mondjuk másként, hanem úgy, hogy én lehetek az első, aki elmondja valakinek.

Amikor megértettem, hogy ez az ember még soha nem hallotta, akkor annyira óvatos akartam lenni, hogy mit mondok, nehogy leromboljak benne valamit. Ez volt a legnagyobb kiváltság az életemben. Azt hiszem, mindannyinknak benne kell lenni ebben. Nem azt mondom, mindenkinek Isztambulba kellene költöznie, de nem bánnám. 🙂 Bátorítom magunkat, hogy gondolkodjunk ezen.

Nagyon egyszerű az üzenetünk. Viszont, ha folyamatosan ugyanazoknak az embereknek mondod, akkor egyre bonyolultabb lesz. Ha azonban megtalálod azokat, akik még soha nem hallották, akkor az a pokolból a mennybe viheti őket. Ez annyira egyszerű, hogy folytatjuk az üzenet egyszerűségében.

Ha folytatod önmagad büntetését, akkor nem lesz ilyen emberekre kapacitásod. El fogod fordítani a fejed, mert úgy érzed nem vagy képes erre, hogy elmond. Ezeknek az emberek nem professzorokra van szüksége, nem nyelvész tudósokra, mert ezek elijesztik őket. Ezeknek az embereknek egyszerű üzentre van szüksége: van egy Megváltó, Aki szereti, és ez megváltoztathatja az örökkévalóságot számára.

Néha megakadályoz minket, hogy tárgyalunk magunkkal, megpróbáljuk megvesztegetni magunkat, hazudunk magunknak. Amikor tárgyalásokat folytatsz magaddal, akkor a hústest akar tárgyalni. Ne keveredj bele ebbe. Hagyd abba a tárgyalásokat magaddal. Hadd mozdítson Isten, hadd irányítson!

P. Schaller

Ismered-e a kegyelmet? Érted-e a szó jelentését?

Ernest Hemingway, amerikai író, írt egyszer egy emberről Spanyolországban. A fia, Paco – ez egy nagyon általános név Spanyolországban – elszökött otthonról. Ők évekig nem beszéltek egymással. Az apának hiányzott a fia, és eldöntötte, hogy hirdetést ad fel egy újságban. A hirdetés szövege ez volt: „Paco! Találkozzunk a Montana Hotelben, kedden délben. Minden megbocsátok. Papa.” Kedden délben 800 Paco nevű ember volt a Montana Hotelnél.

Tetszik ez a történet nekem. Azon tűnődöm hány Paco van, aki elveszítette az apját, mert az apja nem tudta kimondani: megbocsátok neked. Azon tűnődöm, hány férfi van, aki elveszítette az apját, és hány apa veszítette el a fiát, mert nem ismeri a kegyelmet. Nem tudják, mit jelent a kegyelem. Az egy nagyon fontos szó.

A közösségünkben megvan a kegyelem szelleme.

A társadalmunk egyik fő intézményében sem találunk kegyelmet. Nagy cégeknél, például az egyik nagy autógyárban, van egy skála az alkalmazottak számára, ami 1-27-ig terjed. Ha a szervezetben felmászol a 9-es szintig, akkor kapsz egy parkolót. Ha eléred a 13-ast, akkor ablakkal rendelkező irodát kapsz, és növényeket és belsőtelefont. Ha 16-os szintet megütöd, akkor lesz külön bejáratú mellékhelység az irodádhoz.

A katonaságban szervezet szintén kegyelem nélküli. Megszolgálod a rangodat, és az alapján tudod, hogy ki vagy. Az iskoláinkban voltak szenvedéseink. Amikor megkaptuk a jegyeket és visszakaptuk a dolgozatokat, Akkor néztük hogyan sikerült és ez alapján viszonyultunk egymáshoz. Biztos vagyok benne, hogy van magyar nemzeti mérce.

A vallásban szabályok vannak, és az emberek ítélgetik magukat a szabályok alapján. Az alábbi történetben erről olvasunk, amikor Jézus tanít az olajfák hegyén.

Ján 8:2-5 Jó reggel azonban ismét ott vala a templomban, és az egész nép hozzá méne; és leülvén, tanítja vala őket. Az írástudók és a farizeusok pedig egy asszonyt vivének hozzá, a kit házasságtörésen kaptak vala, és a középre állítván azt, Mondának néki: Mester, ez az asszony tetten kapatott, mint házasságtörő. A törvényben pedig megparancsolta nékünk Mózes, hogy az ilyenek köveztessenek meg: te azért mit mondasz?

Mózes ismerte Istent. Látta Isten dicsőségét és ragyogott az arca. A szolgálata azonban nem a kegyelem szolgálata volt, hanem a törvényé. Mert a törvénynek van egy fontossága a társadalomban. A szívünkbe van írva, Róm 2:14, a civilizációnkban a törvény fontos. Mert sok ember nincs megtérve és így működik az életük. Így működik az autógyár, a katonaság, és sajnos sokszor a családi élet is a törvény szerint működik.

Használjuk ezt a kifejezést: rendes vagy – helyesen viselkedni, összeszedettnek lenni. Fegyelmezett vagy, összpontosítasz. Rendben vagy. Csúcsminőség. Értjük ezt. Sokszor így élünk. Ugyanakkor, ahogy P. Matti is mondta: az élet tele lehet meglepetésekkel, bukással és bűnnel.

Nemrég végignéztünk egy amerikai focibajnokságot. Kiváló sportolók vannak ott és elképesztő dolgokat csinálnak; fegyelmezettek, összpontosítanak, sikeresek. Nézzük őket és ezen gondolkozunk. A nyugati kultúránkban van egy új betegség. Nincs ismert története. Ez az anorexia. Általában fiatal lányokkal történik, abbahagyják az evést. Az emberek tűnődnek, hogy miért. Pszichológusok azt mondják, hogy ez a kultúránk következménye, ahol minden fiatal lánynak vékonynak és gyönyörűnek kell lennie. A kultúránkban nincs kegyelem.

Lenyűgöző, mennyire keményen bánunk az emberekkel és egymással. Gyönyörűnek kell lenned, okosnak kell lenned, kiváló sportolónak kell lenned, minden ezt kommunikálja. Ez van a levegőben, amit belélegzünk. Viszont sokan közülük megtalálták Jézust.

Megtaláltuk Jézus Krisztust. Ez lenyűgöző. Ez a gyülekezet. Ez más. Itt nem kell rendesnek lenned, pusztán emberi lénynek, akit Jézus szeret. Egy személy, akiért Krisztus meghalt, akinek Isten kegyelmet ad.

Ahogy az emberek a városban beszívják a szennyezett levegőt, ugyanígy beszívjuk mi is ezeket az elképzeléseket. Észre sem vesszük, de közben félrecsúszunk. Magunkat a törvény szerint kezeljük. Hasonlítgatunk.  Magunkba szívjuk ezt a levegőt. Amikor találkozunk, hasonlítgatjuk magunkat, aztán egymást is. Egymással kegyelem nélkül bánunk.

Új életet találtunk azonban – amely a kegyelemre alapul –, amit nem érdemeltünk ki és nem szolgálatunk meg. Ez Istentől való ajándék. Mind ingyenes. Lenyűgöző, amikor tanulunk erről.

Jézusnak azt mondták: rajtakaptuk ezt az asszonyt, ez nem pletyka. Érdekes, hogy a férfit nem hozták Jézus elé, hanem az asszonyt, mert az asszonynak kövezés járt. Hova tűnt a férfi? Ő miért mehet el? – ez jó kérdés.

A vallás üres, képmutatással teli. Ugyanaz az intézményrendszer, amit megtalálsz minden más intézményben is. Mi azonban Jézus Krisztust találtuk. Nem a vallást, nem a törvényt, hanem az életet, a Szent Szellemet, Isten kegyelmét.

Ján 8:6 Ezt pedig azért mondák, hogy megkísértsék őt, hogy legyen őt mivel vádolniok. Jézus pedig lehajolván, az ujjával ír vala a földre.

Úgy tett, mintha nem is hallotta volna őket. A törvény vádol és támad. Jártál állami iskolába Magyarországon? Volt, hogy a tanárod azt mondta: hülye vagy, megbuktál? Volt, hogy egy tanár ezt mondta neked: szégyelld magad? Volt, hogy egy tanár valami sértőt vagy vádolót mondott neked? Még a családodban is megeshetett, hogy az apád, vagy egy rokon, vagy egy testvér azt mondta: szégyelld magad!

Ezekkel a szavakkal tele van a világ, de nem Jézus Krisztustól jönnek. Ezekkel a szavakkal televan a világ, de nem Jézustól jönnek. Ő nem azt mondja: szégyellned kellene magad. Ő nem ezért jött, hanem leguggolt. Ez olyan, mintha másik helyen lett volna közben. Másként gondolkodik, és ír az ujjával. A Bibliában azt olvassuk, hogy a Tízparancsolatot Isten az ujjával írta. Itt megint látjuk, hogy Isten ujja ír, de most a porba.

Ján 8:7 De mikor szorgalmazva kérdezék őt, felegyenesedve monda nékik: A ki közületek nem bűnös, az vesse rá először a követ.

Ez nagyszerű megoldás, mert Jézus tiszteletben akarja tartani a törvényt, de Ő valami több miatt jött el. Nem azért, hogy vádoljon bennünket, hanem hogy megbocsásson nekünk, hogy megmentsen bennünket. Tiszteli Mózest, de Mózes nem Isten. Mózes nem hozta el Istent, ő a törvényt hozta el, ami elítél bennünket.

Épp úgy, ahogy mi is kárhoztatjuk magunkat, amikor gondolkodunk magunkról. Egy fiatal hölgy azt mondhatja, nem nézek ki jól, egy fiatal férfi mondhatja, nem vagyok sikeres, egy idősebb ember azt mondhatná: elrontottam. Egy apa azt mondhatja az újságban: Paco, találkozzunk a Montana Hotelnél, minden megbocsájtok, Papa.

Ez azt jelenti, hogy a kegyelem nem normális, hanem szellemi. A kegyelem hatalmas. A kegyelem megbocsát. A kegyelem nem természeti, hanem hatalmas. A kegyelem megváltoztat bennünket. Sokkal nagyobb, mint a törvény. Az irgalom, a kegyelem jobb.

Ábrahám Lincoln az egyik nagy elnökünk volt, és hívő volt. A polgárháború alatt péntekenként ült az asztalánál és megbocsátott katonáknak, akik elmenekültek a csatából. A hadiszabályok szerint ki lehetett volna végezni őket. Nagy rakás papír volt az asztalán, olvasta őket, aztán megbocsátott és irgalmat adott, megkönyörült. Azt mondta: az irgalom jobb, mint a törvény. Nagy igazság.

Az irgalom megváltoztat minket. A kegyelem megbocsát nekünk. A kegyelem hatalmas. A kegyelem motivál minket. A kegyelem szól a szívünkhöz. A kegyelem megbocsát egy testvérnek. A kegyelem azt mondja, hogy van jövőnk. A kegyelem hatalmas.

A családban nem mondhatod a gyereknek: szégyelld magad; tudja úgyis, hogy szégyellnie kellene magát. A szülő nem azért van, hogy vádoljon, hanem azért, hogy új utat mutasson, hogy szeretetet, bölcsességet, türelmet, hitet, kegyelmet mutasson.

Egy prostituáltnak, akinek problémája volt erkölcsileg az életében, valaki azt mondta: miért nem mész el a gyülekezetbe? Ő azt felelte: „Minek menjek el gyülekezetbe? Ugyan, mit tehetne az értem? Nincs ott semmi, bűnös vagyok, elbuktam. Mocskos módon élem az életem. Mit tehetne értem az egyház?” Mi azért vagyunk itt, hogy azt mondjuk: nem tudja, miről beszél.

A gyülekezet nem olyan, minta a világ, nem olyan, mint az autógyár, vagy a katonaság, vagy az egyetem, vagy az iskola, vagy a kormány. Az egyház az a hely – az egyetlen hely –, ahol vadonatúj dolgot tanulsz, ahol Jézus Krisztust tanuljuk; ahol megtanuljuk, hogy Ő az élő Isten, a kegyelem élő Istene.

A kegyelem ajándék, amelyért nem kell fizetni. Soha semmit nem kell fizetni érte. Soha nem vádol minket. A Szent Szellem meggyőz minket, vezet minket és Isten jósága változtatja meg az életünket. Nem hasonlítgatunk, mert mindannyinknak megvan minden kegyelem, mert Krisztus vére minden kegyelmet nekünk adott. Abban a kegyelemben működik így a dolog, hogy ezt mondhatjuk az asszonynak: hol vannak a vádolóid?

Így kellene hangoznia: „Uram, nem vádol senki a gyülekezetben, hanem szolgálnak felém, új útra tanítanak engem. Tanítják nekem a kegyelmet. Tanítanak nekem hitet. Tanítják a Te szíved.”

Ján 8:8-9 És újra lehajolván, írt vala a földre. Azok pedig ezt hallván és a lelkiismeret által vádoltatván, egymásután kimenének a vénektől kezdve mind az utolsóig; és egyedül Jézus maradt vala és az asszony a középen állva.

1Tim 3:15 – a konferencia alapverse – hogyan forgolódjunk Isten házában. Itt állunk Jézussal. Gondoljunk bele, ahogy Jézus azt mondja az asszonynak: hol vannak a vádolóid a Nagyobb Kegyelem gyülekezetben? Az asszony körülnéz itt és azt feleli: „Uram, ez a kegyelem gyülekezete. Nem kárhoztatnak. Kellene, hogy kárhoztassanak. Mindenkinek el kellene ítélnie engem, meg kellene, hogy kövezzenek. Meg kellene védeniük az egyházukat a magamfajtáktól. Mi lenne, ha sok ilyen ember járna ide?”

A válasz erre: akkor sok hozzád hasonló ember változna meg, mert ezt teszi a kegyelem. Az megváltoztat minket. Lehet, egy évbe telik, lehet, egy órába. Lehet, több évig tart, de hiszem a szívemben, hogy amikor az emberek ismerik Isten kegyelmét, akkor a Szent Szellem új utat mutat nekünk. Út utat találunk.

Az autógyár nem igazán a barátom, ott alkalmazott vagyok. A fociliga nem a barátom. Ha elkapom a labdát mindig, akkor a barátaim, de ha elejtem egy-kétszer, akkor nem a barátaim, de ebben nincs semmi szó a futballról.

Igazából, nincs itt arról sem szó, hogy mi, emberek tökéletesek kellene legyünk, hanem ez arról szól, hogy Isten kegyelmes, szeret minket, megbocsát, megment minket és azt mondja: „Soha el nem hagylak, soha nem tagadlak meg. Soha. Én vagyok Isten. Nem ember vagyok. Én vagyok a minden kegyelem Istene.” Ez lenyűgöző.

A nagy kérdés a gondolkodásodban: „Tényleg igaz ez? Bibliai? Igaz ez? Kellenek a szabályok. Mindnyájunknak szükségünk van szabályokra!” Ne efelől aggódj! A kegyelmi emberek olyanok, akiket a szeretet motivál és túlteljesítik a szabályokat, mert a szeretetre néznek. Ismered a történeteket: a vak Bartimeus; a prostituált, aki sírt, aki Jézus lábát mosta. Ebben a történetben az asszony megváltozott.

Pál apostol keresztényeket ölt és megváltoztatta őt Isten kegyelme. Ismered Péter történetét. Ő azt mondta nagy hűséggel: „Bennem bízhatsz Uram és soha nem tagadlak meg. Én veled megyek, akár a halálig.” Jézus azt mondja: „Aha, persze. Ha majd háromszor megtagadtál Engem, megszólal a kakas. Szeretném, ha emlékeznél akkor, hogy Én már imádkoztam érted emiatt, mert Én vagyok a kegyelem Istene.”

Amikor találkozott Péterrel, akkor kenyeret adott neki és azt mondta: szeretsz-e Engem? Háromszor megkérdezte tőle. Péter megváltozott. Megváltoztatta a kegyelem. Nem a kárhoztatás, nem a törvény, hanem a minden kegyelem Istene. Őt szeretjük. Ő van a közösségünk szívében, ez a gyülekezetünk. Ez létrehozza az életet a Krisztus Testében. Szeretjük egymást. A bukás nem gond. Az lenne gond, ha elhagynánk a kegyelmet.

Nyilván nem bátorítjuk az embereket a bukásra, de ha megismerik a kegyelmet, ha kegyelemben élünk, ha növekszünk a kegyelemben, ha hitben élünk és tudjuk, hogy Isten jó, akkor azt mondjuk az embereknek az autógyárban, a fociligában: amikor elveszíted a státuszod, a jövedelmed, a barátaid, amikor elveszíted azt, amit hajtottál, akkor gyere Krisztushoz és találd meg azt, amit soha nem veszíthetsz el. Növekedj benne, örömöd lesz egész életedben és békesség a szívedben. Mert ez Isten. Ő nagyobb. Nagyszerűbb.

Valaki azt mondta: a világ szégyentelennek tűnik. Van egy mese a királyról, akinek nincs ruhája. A király hordta a láthatatlan ruháját. Egy kisfiú kinevette végül: meztelen, nincs rajta ruha. Ez olyan, mint mi vagyunk, amint azt mondjuk a világnak, az autógyárnak: megcsinálsz mindent, ami tőled telik, de ez nem elég nekem. Még ha a skálán olyan magasan állnék is, hogy lenne parkolóm, autóm, személyes mellékhelyiségem, akkor sem. Azt mondom a vallásnak: haha, nincs rajtatok ruha, ez nem elég, ez nem elégíthet meg engem.

Kizárólag Isten elégíthet meg engem. Ezért jött el Jézus.

A világ mondja ezt nekünk: haha, nincs rajtatok ruha. Mi azt feleljük: mondhatsz, amit akarsz, de mi tudjuk, hogy rajtunk van ruha. Amikor tudod ezt, akkor megvan a biztonságod. Ez történt ebben a történetben, amikor az asszony felkelt a térdeiről, látta Jézust és Ő azt mondta: szabad vagy; akkor az asszony kegyelmet kapott. Akkor ezek a ruhák vannak rajta, ez az új azonosság, és az asszony azt tudja mondani: megbocsátást nyertem, kegyelmet nyertem, Isten gyermek vagyok, Isten velem van.

Nem érdekli az asszonyt, hogy a vallásos emberek mit mondanak, mert tudja. Ezt végzi el a kegyelem. Megváltoztat minket a szívünkben. Megbocsátást nyertünk. Újak vagyunk, új nevünk van. Isten gyermekei vagyunk, és így forgolódunk – viselkedünk – az Ő házában. Megvan nekünk az Ő kegyelme, beszéljük, szóljuk, gondolkodunk rajta, azonosulunk vele. Egymásra nézünk ezzel a kegyelemmel és azt mondjuk: képesek vagyunk, mert Isten kegyelme van itt. Nem ismerünk semmilyen skálát.

Nem hasonlítgatunk, nem gondolkodunk róla, mert örvendezünk Jézusban, az Ő természetében, az Ő új útjában, az Ő Szellemében, az Ő kijelentésében, az Ő Személyében, és mélyen a szívünkben azt mondjuk: Isten az én dicsőségem, Ő a fejem felemelője. Ő soha nem mondja: szégyelld magad; hanem azt mondja: te a kegyelmem tárgya vagy. „Gedeon, veled vagyok!” „Józsué, veled vagyok!” Ján 8-ban az asszonynak azt mondja: megbocsátok neked, menj, és ne vétkezz többé! Ez gyönyörű! Köszönjük, Jézus!

Kategória: Egyéb