A hitbeli engedelmesség áldásai

2010 szeptember 5. vasárnap  10:30

P. Handle

Szeretném elmondani, hogy mi volt az, ami Budapestre hozott ebben az évben. Ennek a legegyszerűbb módja az, hogy elmondjak ezzel kapcsolatban egy vicces történetet, amit P. Stevenstől is hallhattál már:

Egy ember elment egy osztálytalálkozóra. Már nagyon régen nem látták egymást. Észrevette a régi barátját, és köszöntötte:

–          Szia, Bill, hogy vagy? Már évek óta nem láttalak. Emlékszem arra, amikor még középiskolába jártunk. Te voltál az a fickó, akinek soha nem sikerült randevúra hívni a lányokat. Mesélj nekem valamit, Bill! Találtál feleséget magadnak?

–          Sok évembe került, de végül is megházasodtam.

–          Akkor ez Isten volt!

–          Nem, az rossz lenne. Szörnyű feleségem volt.

–          Az nem jó!

–          Valójában ez jó volt, mert addig nyaggatott, míg elmentem, és nagyon jó munkát találtam.

–          Az jó!

–          Nem, nem! Ez rossz. Aztán addig nyaggatott, amíg egy nagyon drága házat vettünk. Óriási hitelünk van rajta.

–          Az nem jó!

–          Nem, nem! Ez Isten, mert amikor kifizettük a hitelünket, akkor nagyon élveztük azt a házat.

–          Hát, ez Isten!

–          Nem, nem! Nem, mert óriási tűz volt és leégett a ház.

–          Akkor ez nagyon rossz!

–          Nem! Ez jó volt, mert ő benne volt. 🙂

Ez olyan, mint az életem utolsó éve. Nem abban az értelemben, hogy a feleségem egy szörnyű asszony, aki állandóan nyaggat – nem, mert amikor ő nyaggat, arra nekem szükségem van –, de olyan évem volt, ahol mindig történt valami. Amikor azt hittem, ez Isten, akkor az rossz dolog volt, és amikor rossz dolog történt, akkor annak az eredménye valami jó lett számomra.

Egy évvel ezelőtt New York Államban egy iskolában kezdtem tanítani. Hát ez jó! Végül is megszabadultam attól az igazgatótól, aki kétszer próbált meg rávenni, hogy felmondjak. Ebben az évben már nem zavarhat. Ez biztos Isten! Viszont az új igazgató több órát adott nekem, amit tanítanom kell, mint bárki másnak. Ez rossz! Kilenc óra egy nap. 35 perces órák. 15 teremben egy héten, és több mint 150 diák. A nap végén csak a saját nevemre emlékeztem. Ez rossz!

Aztán az év során elfogyott a pénzük, és le kellett faragniuk a költségvetést. Így megszűntették az állásomat. Ez most tényleg rossz! Mit fogok csinálni? 2 nappal később elmentem egy találkozóra, hogy panaszkodjak. Csak folyt, csak folyt a találkozó, hazamentem. Felkeltem másnap reggel, elolvastam az újságot: 1000 embernek vettek le a munkaidejéből azért, hogy én visszakaphassam a munkámat. Ez jó!

Viszont a szavazóknak el kellett fogadni ezt a költségvetést. Ezek a szavazók haragudtak az iskolákra. Volt valaki, aki az épületek fenntartásáért felelt, és terrorista volt. Ha nem tetted azt, amit ő szeretett, akkor az autód ablakában vagy az ajtajában hagyott kis bombákat. Végül elkapták. Ezért a szavazók meg akartak szabadulni az összes elnökségi tagtól, mindenre nemet mondtak. A költségvetést így nem fogadták el. Újrakezdték az egészet. Még mindig nem tudtam, hogy van-e munkám. Aztán a pénzt, amit az én munkámra szántak, odaadták egy másik nyelvtanárnak. Mostmár kétszer raktak ki egy év alatt. Ez őrület! Volt egy másik találkozó és mégegyszer összeszedték a pénzt a munkámra. Amíg ez történt, én feladtam.

Nyugdíjba mentem, de nem mondtam el senkinek. Amíg a jó és rossz dolgok történtek, el kezdtem imádkozni afelől, hogy mit kellene tennem. Nagyon sok jó ötletem volt. Tudok spanyolul. Mi lenne, Uram, ha elküldenél Puerto Rico-ba vagy Mexikóba, Argentínába, Chilébe? Nem tudtam meggyőzni Istent, hogy ez jó ötlet. Felhívtam régi jó barátomat, P. Briant Lange-t. „Van bármilyen munkaajánlatod számomra?” „Baltimore-ban vagy Budapesten?” Isten azt mondta, felejtsem el Baltimore-t. „Mész Budapestre!” Ez jó volt, nagyon jó!

Hadd osszak meg veletek egy Írásrészt. Ebben az évben sok rossz dolog fog történni veletek. Remélem, hogy ezek kis dolgok lesznek. Jó dolgok is történnek majd veletek. Remélem, hogy azok nagyok lesznek. Minden rossz dolog, ami történik, az a javatokra fog munkálkodni. Szerencsétlenségünkre, lehet, hogy néhány jó dolog bajt okoz.

Préd 6:12a Mert kicsoda tudhatja, mi legyen az embernek jó e világon

Ki tudja? Valaki azt mondta: nincs semmi olyan rossz, ami ne lenne jó valamire.

Róma 8:28 Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javokra van, mint akik [az] [ő] végzése szerint hivatalosak.

Megkértek engem, hogy hozzak egy újévi fogadalmat, és osszam meg a tanárokkal. Nagyon egyszerű volt az a fogadalom. Soha nem fogok panaszkodni amiatt, ami történik velem abban a városban, abban az iskolában, ahol tanítottam. Mert bármikor, amikor panaszkodtam, valójában ami felől panaszkodtam, az az én javamra munkálkodott. Ne panaszkodj! Isten a javadra munkálja azt. Hadd fejezzem be ezzel:

1Pét 3:10 Mert aki akarja az életet szeretni, jó napokat látni, tiltsa meg nyelvét a gonosztól, és ajkait, hogy ne szóljanak álnokságot:

Mindannyian szerethetjük az életet. Mindannyian láthatunk jó napokat, csak ne panaszkodjunk!

P. Barry

Mát 21-re gondoltam ma reggel. Nagyon élvezem, amikor készülök az üzenetekre. Nagyon sok gondolatot kapok, és általában fogalmam sincs, hogy Isten hogyan fogja használni ezeket. Ez jó. Isten azokat a gondolatokat használja, amelyeket Ő akar használni, és elfelejteti velem azokat a gondolatokat, amiket én akartam használni. Nagyszerű, mert minket nem az érdekel, amit én akarok mondani, mert lehet, hogy hasznos, de az is lehet, hogy haszontalan.

Viszont minden Ige, ami Isten szájából jön ki, az hasznos. Nagyszerű azt tudni, hogy Ő sohasem változik. Ő ugyanaz tegnap, ma és mindörökké. Én tényleg hiszem, hogy ezért Zsid 6:19-ben olyan reményről beszél, ami a lelkünk vasmacskája. 1Mózes 12-re utal, ahol született egy megegyezés az Úr és Ábrahám között, ez az Ábrahámi Szövetség.

A KETA-n tanítok egy bibliaiskolás órát, ez a vezetőség óra. Érdekes, hogy tele van lányokkal. Azt hiszem, hogy a gyülekezetünk jövője női vezetőkön alapszik. Mi amúgy is tudjuk, hogy az igazi vezetők mögött az igazi vezető nő. Ugye? Az én kedvenc mondatom a Bazi nagy görög lagzi c. filmből, hogy a férfi a háznak a feje, de persze a nő a nyak, aki forgatja a fejet.

Azt mondjátok: „Várjunk csak! Miről beszélsz?” Csak azt próbálom mondani, hogy: férfiak, feliratkoznátok végre a vezetőség órára? Csatlakozzatok a hölgyekhez a vezetőség órán! Lányok! Köszönöm, hogy jöttetek! Nagyszerű, hogy ott vagytok. Köszönöm annak a néhány férfinak is, aki eljött. Az a vezetőségi képességetek legnagyobb bizonysága lenne, ha tudnál magaddal hozni még egy-két fiút!

Egyszer P. Schallerrel voltam lelket nyerni. Ha már ezt ti is megtettétek, akkor ismeritek ezt a történetet. Csak odamegy valakihez az utcán, és megkérdezi: elnézést, elmondhatnék egy történetet? „Ok.” Volt egy ember, akinek két fia volt. Voltatok már P. Schallerrel evangelizálni, amikor ezt tette? Aztán elkezdi mondani Mát 21 történetét:

Megkérdezem tőled, hogy melyik volt igaz. – Ismerjük a két fiú történetét. – Egyik fiúnak azt mondja az apja: Menj el a szőlőmbe! „Igen, elmegyek.” Azonban nem ment. A másik fiúnak is azt mondja: Elmennél? „Nem. Nem megyek.” Aztán hazamegy, megbánja, mert ráébred, hogy nincs igaza, és elmegy. Melyik fiú igazult meg?

Igazából teljesen mindegy, mit mond az ember, amikor éppen lelket nyer P. Schaller. P. Schaller használni fogja azt, bármilyen választ is ad az ember. „Hát, az őszinte fiú.” vagy „A nem őszinte.” Igazából mindegy, még mindig arra használja az üzenetet, hogy odavigye Istenhez az embereket.

Csak egy pillanatra gondoljunk erre a történetre. Két lehetőség. Egy lehetőség az, hogy: Igen, megyek. Jó ajkak – ez egy ajakszolgálat. Szolgál a szájával, hogy a megfelelő dolgot mondja. Aztán elmegy? Nem. A másik azt mondja: Nem! „Hát, az egy rossz ember.” Viszont elmegy a helyzettől, a szíve lesújt rá, és azt mondja: elmegyek. Valóban elmegy. Nem volt helyes, amit képviselt a nyilvánosság előtt. Mégis őt hívja Isten igaznak. Mit tanulunk ebből?

1)      Az emberi lények csalárdak. Ezt tanuljuk, hogy az emberi lények szörnyűek. Isten azt mondja, add nekem a szíved! Én meg azt mondom: nem, el vagyok foglalva. Sajnálom, éppen megy a focimeccs. Mellékesen, én is ember vagyok és a természeti lényemben nem vagyok nagyon jó. Elvétem Isten szívét. Nagyon sokszor Isten mond valamit, én meg olyan vagyok, mint Jónás. „Menj Ninivébe!” „Tehát akkor ez az út Ninivébe. Elmegyek a kikötőbe megveszem a jegyet az ellenkező irányba.” Az ellenkező irányba megyek, mert ez az ember szíve: elfutni a tervtől.

2)      Nagyon szeretem azt a tényt, hogy Isten visszatartja az ítéletét a helyzettől. Nem látás által jár, mint mi. Nem ítéli meg a helyzetet egészen a végéig, ami hihetetlen lehetőséget ad nekem a növekedésre, és arra is, hogy ráébredjek, miután a szám mondott valamit, hogy a szívemnek lehetősége van arra, hogy válaszoljon Istennek, és Isten megváltoztassa azt. A dolog vége az, hogy tisztelhetem Istent.

3)      Isten hogyan látja ezt a helyzetet? Nem azt mondja, hogy micsoda nyomorult emberi lény, hanem azt mondja: nézd meg, micsoda Isten szerint való döntést hozott ez az ember. Mi meg azt kérdezzük: „Isten, Te milyen filmet néztél? Én nemet mondtam.” „Igen, de mit tettél? Megtetted. Ezt láttam.” A nézőpontja az eredményre néz és örvendezik. Nem az, amit mondunk, hanem amit teszünk. Mondhatom a csupa helyes dolgot és a helytelent teszem, vagy mondhatom a rosszat, de megteszem a helyes dolgot. Istent nem a külső érdekli, hanem a szív.

1Mózes 12-ben látjuk az Ábrahámi Szövetséget. Van ennek egy oldala, amit szeretnék megosztani. Megáldott a minap az óránkon. Először is:

1Mózes 12:1  És monda az Úr Ábrámnak: Eredj ki a te földedből, és a te rokonságod közül, és a te atyádnak házából, a földre, amelyet én mutatok néked.

Azt mondta: Menj! Menj! A 2. verstől kezdődik egy egész lista: nagy nemzetté teszlek, megáldalak téged, felmagasztalom a te nevedet, és áldás leszel. A héber nyelvben van egy kis rész. Ez egy gondolatlánc, és így működik: minden, ami ezután történik, az kapcsolatban van az előző döntéssel. Más szavakkal Ábrahám hoz egy döntést. Így is olvashatnánk: menj a földről, a rokonságodtól és atyád házától, azzal az eredménnyel, hogy Én majd nagy nemzetté teszlek. Az lesz az eredmény, hogy megáldalak. És az lesz az eredmény, hogy felmagasztalom a te nevedet. És az lesz az eredménye ennek, hogy te áldás leszel.

Honnan jöttek ezek az eredmények? Abból a tényből, hogy ő megy. „Ha elmész, akkor megáldalak.” Az egész Ábrahámi Szövetségben egy dolog követeltetett meg Ábrahámtól: az, hogy engedelmeskedjen Istennek ebben az egy dologban, hogy elmegy. Tudod, mit tett? Ő elment. Ezt az engedelmességet kérte tőle Isten. Ábrahám hitt és ez igazságosságnak tulajdoníttatott neki. Az egyetlen hitbeli engedelmességi cselekedet neki, az ő magjának is, és nekünk is csomó dolgot eredményezett. Hitben élt és az Úr megáldotta örökkévalóan.

Ennek a szövetségnek van még egy másik nagyon érdekes része. Látjuk Jeremiásban azt a szokást, hogy amikor két ember esküt tett, azt úgy tették, hogy állatáldozatokat fogtak és feldarabolták őket. Szembeállították őket egymással. Ez Jer 34:18-ban van. Ott voltak az áldozatok, feldarabolták őket, és a darabokat a sarkokra tették egymással szembe. A két ember, aki esküt tett, ott álltak az áldozatok közepén, és lehet, hogy a kép az volt, hogyha megszeged ezt az esküt, akkor átkozott leszel úgy, mint ezek az állatok, amelyeket itt feldaraboltunk. Ez volt a szokás.

1Mózes 15:8 érdekes dolog történik itt. 1Mózes 12-ben az Ábrahámi Szövetség. Tudjuk, hogy Ábrahám elment, elhagyta azt, amit ismert, és elment egy városba, amit nem ismert és nem tudta hol van. Elhagyta a gazdagságot és a kényelmet, és olyan várost keresett, amelynek az építője Isten volt. Elhagyta a biztonságot és a kényelmet, és elment egy olyan helyre, ahol fogalma sem volt, hogy mi várja, kivéve azt, hogy ott volt Isten ígérete. Tudta, hogy Isten ígérete sokkal nagyobb annál, mint neki bármilyen is lehetne a természeti életében.

1Mózes 15:8-10  8És monda: Uram Isten, miről tudhatom meg, hogy öröklöm azt?  9És felele néki: Hozz nékem egy három esztendős üszőt, egy három esztendős kecskét, és egy három esztendős kost, egy gerlicét és egy galambfiat.  10Elhozá azért mind ezeket, és kétfelé hasítá azokat, és mindeniknek fele [részét] a másik fele [része] átellenébe helyezteté; de a madarakat nem hasította vala kétfelé. 11És ragadozó madarak szállának e húsdarabokra, de Ábrám elűzi vala azokat.

Ábrahám felállítja azt a színpadot, amit Isten mondott neki. Ábrahám azt kérdezte: Isten, honnan tudhatom, hogy ez az ígéreted valóban úgy lesz? Isten azt mondta: állítsd fel a teret, és a te jó kis régi szokásaid szerint egy jó kis tradicionális rituálét tartunk, ahol Én betartom a saját részemet. Ábrahám az elméjében úgy gondolkodik, hogy Isten majd megtesz bizonyos dolgokat, és akkor nekem is meg kell tenni bizonyos dolgokat, és akkor megegyezünk. Mikor a kislányom kicsi volt: apa, megígéred? Igen, megígérem. Mutasd a kisujjadat. „Ha ezt megtettem, akkor az meglesz. Ezt nem tudod megszegni, mert átkozott leszel.” Tényleg Ábrahám így gondolkodott Istennel: Na jó! Uram, add a kisujjadat! Isten azt mondta: állítsd fel a helyet. Valami gyönyörű történik itt.

1Mózes 15:12 12És lőn naplementekor, mély álom lepé meg Ábrámot, és ímé rémülés és nagy sötétség szálla ő reá. 13És monda [az] [Úr] Ábrámnak: Tudván tudjad, hogy a te magod jövevény lesz a földön, mely nem övé, és szolgálatra szorítják, és nyomorgatják őket négyszáz esztendeig.

Ott van Ábrahám, készen áll, és Isten azt mondja: „Itt vannak a szabályok. Te alszol most, majd Én szólok hozzád, amíg nincs képességed, hogy bármit tegyél.” Arról beszél neki az Úr, hogy hogyan megy majd Izrael fogságba Egyiptomba.

1Mózes 15:14 De azt a népet, melyet szolgálnak, szintén megítélem én, és annakutánna kijőnek nagy gazdagsággal.

Mind az Én tervemben szenvedni fognak. Szolgasorban lesznek, de kijönnek, és nagy gazdagságuk lesz.

1Mózes 15:15 Te pedig elmégy a te atyáidhoz békességgel, eltemettetel jó vénségben.

Ez a személyes ígéret Ábrahámnak.

1Mózes 15:16 Csak a negyedik nemzedék tér meg ide; mert az Emoreusok gonoszsága még nem tölt be.

Itt Isten leírja a történelmet, mielőtt még megtörtént volna. Elmondja Ábrahámnak, hogy mi fog történni. Aztán egy gyönyörű rész:

1Mózes 15:7 És mikor a nap leméne és sötétség lőn, ímé egy füstölgő kemence, és tüzes fáklya, mely általmegyen vala a húsdarabok között.

Itt van a színpad. Itt vannak az áldozatok, itt van a két részvevő, de csak egy van, aki általmegy. Csak egy van, aki esküt tesz. Csak egy fél van, aki kötve van az esküjéhez, és ez az Úristen. Ábrahám csak az elfogadója lesz annak, ahogy az Úr esküt tett a saját nevére. Ezért van az, amikor Zsid 6 azt mondja: Isten nem tudván nagyobbra esküdni, Önmagára esküdött, és egy szövetséget alapozott a saját természetére és jellemére. Zsid 6:19 ez az a reménység, amely a lelkünknek a horgonya. Isten hűsége az én lelkemnek a horgonya. Az a reménységem, ami van Isten ígéreteiben, az a lelkem horgonya.

Isten mit vár el tőlem? Egyedül hitbeli engedelmességet. Én nyugalomba helyeztettem, mint Ábrahám, amint ott aludt. Ez a bevégzett munka képe volt, amit Isten végrehajt miattunk. Nem volt hatalmában, hogy ezen változtasson. Azért mert hitt Istennek, ezért ő és az ő magva örökkön örökké elfogadta ezt Isten ígérete által.

Gondolkoztam azon, hogy Isten miért kér tőlem engedelmességet. Azért, mert mit is leplez le az én engedelmességem mindig? Hitet Őbenne. Amikor azt mondja, hogy légy engedelmes Nekem, az azért van, mert akarja, hogy tudjam: ha bízol Bennem, ennek az lesz az eredménye, hogy meg leszel váltva; ami miatt te a Testemnek egy bizonyos része leszel; ami egy isteni örökséget ad neked az Én ígéretem miatt; ami szabadságot és győzelmet ad neked az ördög felett, a nagyon is jelenlévő ellenséged felett; ami megengedi, hogy én asztalt teríthessek az ellenségeid közepette, ahol te közösségben lehetsz Velem az örök életben. „Az törvényeskedő, hogy engedelmeskedjünk, nem?” Isten az engedelmességemet akarja, mert már előre elhatározta, hogy áldása van számomra, amit csak akkor kaphatok meg, ha igent mondok arra az esküre, amit Ő már megtett énmiattam. Ez az a remény, ami a lelkemnek a horgonya.

Hitemnek kell lenni. Az emberek azt mondják, ez mind a hitről szól. Ez mind a hitről szól akkor, amikor arról van szó, hogy nem a hitem mennyiségéről szól. A Biblia azt mondja, ha akkora hitem lenne, mint a mustármag, hegyeket mozdíthatnék el. Nem a hitem mennyiségéről szól, hanem a hitem minőségéről. Arról, hogy mibe vetettem a hitem. Az a miniatűr képességem, hogy igent mondhatok az Úrnak, amit valójában úgy teszek, hogy „Nem! Uram, nem megyek.” és az Úr von engem.  „Uram, itt vagyok.” Isten azt mondja: „Te igaz vagy! Áldásom van számodra, mert a hitednek minősége van. Azért, mert a hitedet a változhatatlan Istenbe vetetted.” Ő az, akiben hiszek, aki képessé tesz engem arra, hogy győzzek.

Ábrahám odavitte Izsákot az oltárra teljes hitbeli engedelmességgel. Amikor végiggondoljuk, hogy mi minden történt Ábrahámmal addig a pontig az életében, akkor tudjuk, hogy ez egy nagyon komoly és nehéz döntés volt.

Mielőtt elkezdenénk Ábrahámot dicsőíteni, emlékezzünk arra, amikor Ábrahám elment Egyiptomba és ott állt a fáraó előtt. Amíg éppen mentek oda, azt mondta a gyönyörű feleségének: „Drágám, annyira gyönyörű vagy, hogy meg akarnak majd engem ölni, hogy téged megtartsanak. Kérlek, mondd nekik azt, hogy a testvérem vagy, mert akkor nem ölnek meg engem.” „Nem, de akkor majd lehet, hogy megpróbál feleségül venni.” „Most beszéljünk csak arról, hogy velem mi lesz.” Ez történik.

A fáraót mindenféle csapások érik, mert Ábrahám elfelejtette ezt a kis apró tényt megemlíteni, hogy ő a felesége. Ez a legrosszabb dolog, amit valaha tett Ábrahám, nem? Na persze, meg az a másik kis részlet Ismáellel. Hupsz! Isten ígérete az, hogy „egy nagy nemzetet adok neked.” Sára meg azt mondja: látod Ábrahám, ez nem működik, én öregszem, tehát van egy B tervem, Hágár. Ábrahám, Istennek nagyszerű embere, aki volt: Na, jó! Nagyszerűen megoldottad Isten tervét, Ábrahám! Te vagy „elhiszek Istennek mindent, bármi áron is”? Nem. Ő engedelmeskedik Sárának és elmegy Hágárhoz. Születik egy gyermek. Az a gyermek Isten ígéretének a törvényes elfogadója. Tudjuk, hogy Ismáel ott van világszerte ma.

Tehát Ábrahám nem volt szent abban az értelemben, de mégis Isten azt mondja, hogy Ábrahám igaz volt. Miért beszélsz erről?  Azért, mert ennek semmi köze ahhoz, hogy Ábrahám ki volt; hanem ahhoz volt köze, hogy ő elhitte azt, amit Isten mondott Magáról. Ahogy Ábrahám hitt Istennek, nagyszerű ember volt.

Én hihetek Istennek? Igen. A múltam visszatarthat attól, hogy higgyek Istenben? Nem. Amikor igent mondok, és mégsem teszem meg, az visszatart-e engem Isten ígéreteitől? Nem, mert ad nekem majd egy másik lehetőséget, amikor elismerhetem, hogy tévedtem és odafuthatok Istenhez, és az Ő kegyelme velem lesz, az Ő vigasztalása velem lesz. A történet vége az lesz, hogy Isten azt mondja: nézd, a gyönyörű gyermekem! Lásd Krisztus mennyasszonyát, akiben nincs szeplő. Ez vagy te.

Találkoztam valakivel a minap, aki azt kérdezte:

–          Te vagy a GGIS igazgatója?

–          Igen, én vagyok.

–          Olyan nagy tisztesség veled találkozni!

–          Ha velem élnél, nem mondanád ezt.

–          Te tiszteletreméltó vagy a pozíciód miatt!

–          Tiszteletreméltó vagyok azért, mert Krisztus azzá tesz, aki nem vagyok.

Így döntök, hogy így ismerlek téged, és te is így döntesz, hogy így ismersz engem. Emiatt valakik vagyunk, mert Isten tett minket azzá az emberré.

Ábrahám, amikor ott állt, hogy feláldozza Izsákot áldozatként, a Biblia azt mondja, hogy ő azért volt erre képes, mert ő számolt. Zsid 11:19 kiszámolta, hogy Isten képes. Ránézett mindarra, amit Isten tett, mindenre, amit Isten mondott, Isten mit mondott magáról, hogy Ő kicsoda. Nem számított neki, hogy az a gyermek, aki annak az ígéretnek a feje kellett volna legyen, amit Isten megígért neki; amit 1Mózesben mindenhol újra és újra megerősített neki és az esküben is. Ott állt csak egy hajszálnyira attól, hogy megölje. Ábrahám elvégezte a számítást, és a végén azt mondta: Igen, Isten képes arra, hogy visszahozza, ha most el is veszi. Annyira biztos volt Isten ígéreteiben!

Tudod, mi az üzenet ma számotokra és a magam számára? Ennyire bizonyosak lehetünk Isten ígéreteiben. Mindegy, mit mondanak, megtesszük, amit Isten vár tőlünk. Nem azért, mert Ő a mi előadásunkat akarja, hanem mert alig várja, hogy azáltal, hogy mi igent mondunk hitben Neki, Ő ránk önthesse mindazokat az áldásokat, amit tartogat. Mi számíthatunk azokra az áldásokra. Igen és ámen!

Kategória: Egyéb