Délelőtt az istentiszteleten a hit rejtélyéről együtt gondolkodtunk. Isten a gyengeségünkben velünk van. Amikor mi nem látjuk az Ő munkájának a valóságát, amikor nem látjuk nagynak a hitünket, attól az még valós, és létező. Most szeretném ebben folytatni.
Zsid 11:6 Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni; mert aki Isten elé járul, hinnie kell, hogy ő létezik és megjutalmazza azokat, akik őt keresik.
Hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni. Lehetnek jó cselekedeteim, de az nem elég. Az nem az a kategória. Lehetek jóember, az sem az a kategória. Lehetek vallásos, az sem az a kategória. Hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni. Sok dologban lehet azonban hinni.
Először kicsit az üdvözítő hitről szeretnék beszélni, mert ez fontos terület. Ha nem ismered Krisztust, akkor ez nagyon fontos neked. Az üdvözítő hit az, ami megmenti a lelkünket. Ez nem az, hogy tudok valamiről, nem az, hogy igaznak tudok valamit, nem erről szól. Nagyon markánsan azt mondja Jakab:
Jak 2:19 Te hiszed, hogy az Isten egy…
Sokan mondják ezt: én Isten-hívő vagyok, én hiszem, hogy Ő létezik. Jakab így folytatja:
Jak 2:19 … Jól teszed. Az ördögök is hiszik, és rettegnek.
Még Isten ellenségei, a démonok is hiszik, hogy Isten létezik, ez nem nehéz. Ezt mindenkinek könnyű tudni. Az üdvözítő hit nem erről szól.
Tulajdonképpen lehetetlen az életet hit nélkül élni. Mindig tetszik, amikor az emberek azt mondják: nekem nincs hitem. Akkor mid van, amikor felszállsz a buszra és bízol benne, hogy a sofőr nem részeg, nem vak, a busznak nem esik ki a kereke, nem gyullad ki a metró? Hit. Azért, mert bízol a dologban, rábízod magad. Lehetetlen hit nélkül élni az életet.
Ha megpróbálsz hit nélkül élni, akkor egyrészt lelkileg nagyon beteg leszel – paranoiás, mert ez a bizalom hiánya –, de még egy teljesen paranoiás embernek is bíznia kell dolgokban. Lehetetlen hit nélkül élni.
Igazán ez a hit az, ami megmenti az ember lelkét, hogy rábízom magam Jézusra. Nem ez a témánk, mégis szeretném ezt megemlíteni, mert ha hitről van szó, akkor lehetetlen ezt kihagyni. Néhány vers Őróla:
Ján 3:15 Hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.
Ez azt jelenti, hogy nem a saját erőfeszítésembe vetem a bizalmamat. Nem azt mondom: majd én a magam útján eltalálok a mennybe, majd én a magam módján, és Isten elfogad engem; hanem Jézusban bízom, abban, amit Ő megtett értem. Ez az alapja a bizalmamnak, és Őbenne bízom.
Ján 5:24 Bizony, bizony mondom néktek – ezt Jézus mondja –, hogy aki az én beszédemet hallja és hisz annak, aki engem elbocsátott, örök élete van; és nem megy a kárhozatra, hanem általment a halálból az életre.
Ez nagyon fontos, hogy alapból az ember kárhozatra van ítélve. Ezt nem szertejük hallani, de ez a helyzet. Olyan vagyok, mit az ember, aki a vízben fuldoklik, szükségem van a megmentésre. Nincs olyan, hogy én alapjában rendben vagyok. Ezt tudjuk, mert egy nap mindannyian meghalunk, és mindannyian tartunk ettől. Nyílván. Mi a válasz erre? A sikereim nem válaszolják meg. A dolgok, amiket összegyűjtöttem, a vagyon, amit a gyermekemre hagyok, az nem jelent semmit ebben a kérdésben.
Ján 11:25 Monda neki Jézus: Én vagyok a feltámadás és az élet: aki hisz énbennem, ha meghal is, él;
Kétféle életünk van. Van a fizikai, és aztán van egy másik: az akik vagyunk ebben a testben. Ez a lélek. Mi történik azzal? Jézus a válasz. Ő az, Aki megmentheti a lelkünket. Ő az, Aki örök életet adhat nekünk, ami azt jelenti, hogy örökkön örökké Istennel lenni. Igazán a Bibliát ezért kaptuk. János azt mondja:
Ján 20:31 Ezek pedig azért irattak meg, hogy higgyétek, hogy Jézus a Krisztus, az Istennek Fia, és hogy ezt hívén, életetek legyen az ő nevében.
Ez a dolog lényege.
Ján 14:6 Monda neki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.
Csak Jézuson keresztül. Ez azt jelenti, hogy amikor hiszek és azt mondom: „Jézus, én bízom Benned. Bízom abban, amit mondtál, és bízom abban, amit tettél, hogy megfizettél értem a kereszten. Rád bízom magam.”; akkor Ő megment bennünket. Egyszer és mindenkorra elvégzi az életünkben. Ez az üdvözítő hit.
Viszont amiről beszélni akarok, az kicsit más, kicsit különbözik ettől. Az másik fajta hit. Miért mondom ezt? Egy példa. Egy házaspár. Volt egy nap, amikor igent mondtak egymásnak. Azóta többször igent mondta egymásnak sok próbatételben, sok kihívásban. Sokszor, amikor joggal voltak mérgesek a másikra, a szívükben azt mondták: igen, ő az én házastársam, szeretem őt, vele maradok. A kétfajta igen között van egy nagy különbség.
Amikor igent mondtak egymásnak először, akkor az főleg a szeretetről szólt, mert nem volt sok ismeretük egymásról, és nem bíztak még egymásban azokon a dolgokon keresztül, amiken átmentek. Amikor azonban benne vannak a házasságukban, akkor újra igent mondanak egymásnak, és mostmár szeretettel együtt van az ismeret is, és a bizalom is. Egy másféle igen van közöttük nap mint nap, amikor igent mondnak egymásnak, amikor újra hazamennek, amikor nem adják be a zaciba a gyűrűt, amikor nem adják fel. Ez másik fajta igen.
Ugyanígy az üdvözítő hit is hit, és aztán amint hívőkként járunk, az is hit, de más jellege van. Mással van összekötve, mással jár együtt. Erről a második fajta hitről akarok beszélni.
Gondolkodjunk kicsit. Luk 17-ben, amikor Jézus a megbocsájtásról beszélt, akkor a tanítványok azt mondták: Uram, növeld a hitünket. Nem meglepő, a megbocsájtásról volt szó. „Uram, növeld a hitünket!” Nyílván, mert a megbocsájtás borzasztóan kihív bennünket. A megbocsájtás az egyik legnagyobb kihívás a számunkra. Vannak családok, népek, emberek, akik nemzedékeken, évszázadokon át gyilkolják egymást, mert nincs megbocsájtás. Például az írek ilyenek. Mi magyarok nem vagyunk ilyenek. (?!)
A megbocsájtás – „Uram, Növeld a hitünket!” Mit értettek ezen? „Szeretnék nagyobb hitet. Le lehetne cserélni az én hitemet nagyobbra? Ha az meglenne, akkor biztos meg tudnék bocsájtani.” Jézus kihívta őket. Nem azt mondta nekik: ez meg azt kell csinálni, hogy nagyobb hitetek legyen; hanem azt mondta nekik Luk 17:6-ban: ha csak annyi hitetek volna, mint egy mustármag…
A kihívás szerintem ebben áll: gondolkodj másképp a hitről. Nem a mérete számít, hanem az, hogy élő-e. Ha élő a hited, akkor lehet icipici az a hit, de hatalmas következménye, hatalmas jutalma, hatalmas gyümölcse lehet. Ha pici is, gondolkodj másképp róla, az számít, hogy élő-e. Ha élő, akkor rendben vagy. Akkor igazán nem számít, hogy mekkora.
Mát 13:5-6 Némely pedig a köves helyre esék, ahol nem sok földje vala; és hamar kikele, mivelhogy nem vala mélyen a földben. De mikor a nap felkelt, elsüle; és mivelhogy gyökere nem vala, elszáradott.
Ez egy magról szól. Az volt a gond, hogy nem lett gyökere. Volt egy növény, de nem tudott vizet fölvenni mélyről, úgyhogy elszáradt. A gond a gyökérnél volt. A gond ott volt, ami igazán nem látszott. 1Pét 1:23 ha hívő vagy Jézusban, akkor olyan mag került beléd, aminek hatalma van, ami valós, és ami elér Jézushoz. Nem kell azon aggódnod, ha újjászülettél: mi van, ha elmúlik, eltűnik a hitem.
Az egyik fontos dolog az, hogy nem szabad összekeverni a hitünket a lelkesedésünkkel, az érzelmeinkkel, az akaraterőnkkel, a jóllakottságunkkal, azzal, hogy sok barátunk van. Nem szabad összekevernünk, mert a hit nem erről szól. Nagyon sokszor, amikor egy ember azt mondja a másiknak: legyen több hited; akkor igazán arra gondol: hogyan fejezzed ki a hitedet, legyél aktívabb a hitedben, cselekedj többet hitben. A látható dologról beszélünk.
Amikor Isten a nagy hitről beszél, akkor a másik részéről, a gyökérről beszél. Ő a mélyebb részről beszél, aztán annak a gyökérnek lesz következménye, lesznek cselekedetei. Isten a nagy hitet így írja le: a gyökér, ami a felszín alatt van, az a része, ami nem látható a szívben.
Egy példa. Egy rúd, ha próbálom megállítani, eldől. Miért? Azért, mert nincs semmi, ami megtartsa ezt a rudat. Van egy másik rúd, ugyanolyan, mint az előbbi. Ez megáll. Miért? Nagyon egyszerűen azért, mert van alapja, van egy talp, amihez rögzítve van. Egy értelemben így van ez. Amikor arról beszélünk, hogy kinek mekkora a hite, akkor mit mérünk? Azt, ami látszik. Azt, ami a felszín fölött van.
Maradjunk a növényes példánál. A gyökér nélküli növény bajban van. Jól látható a föld feletti része, az jól néz ki, de nincs alatta semmi. Nincs gyökér, ami megtartsa. Úgyhogy ránézek a testvéremre és azt mondom: milyen nagy hite van! Miből vonom ezt le? Eleve nem kéne méricskélnem másokat, de abból, ahogyan beszél, milyen szavakat használ, mennyire ismeri a Bibliát, … Ez viszont a látható része a dolognak. Honnan tudom, hogy van-e alul gyökérzet? Lehet, jön egy fuvallat, és elbukik. Nagy hite volt? Nem, én sem hinném.
A nagy hit nem abban van, hogy nagy dolgokat merek kérni. A nagy hit nem a nagy szavakban van. A nagy hit nem abban van, hogy vakmerően teszek dolgokat. A nagy hit nem erről szól.
Észrevetted-e, hogy a hit milyen közel áll a vakmerőséghez? Mi dönti el, hogy valami hit vagy vakmerőség? Az, hogy van-e alapja. Ha nincs alapja, akkor csak vakmerőség, akkor semmi más. Ha van alapja, akkor az hit, akkor az valódi, akkor valóban beszélünk valamiről. Ha nincs gyökér, akkor az nem jelent semmit.
Amikor emberek azt mondják: „Tudod, miért nem gyógyulsz meg? Mert nincs elég hited.” Mekkora kárt tesz ez emberek lelkében! Az egyik dolog, amit tesz, hogy azonnal befelé forduló lesz, azonnal elkezdi elemezgetni magát. „Vajon van-e elég hitem? Mi van velem?” Ez rettenetes életmód. A másik oldalról valójában azt mondom az embernek: legyen nagyobb hited; és igazán azt értem rajta, hogy a látszó dolgok növekedjenek, „mondj nagyobb dolgokat, kérj nagyobbakat, tegyél nagyobb dolgokat”. A láthatóról beszélek, és semmit nem mondok a gyökérről igazából. Minél magasabb, minél nagyobb a dolog, annál nagyobbat fog puffanni, bukni végül.
Amikor valaki azt mondja: azért nem történik meg, mert nincs elég hited: „Köszönöm a segítséged. Van már nekem ellenségem, ne vedd el a munkáját Sátánnak. Köszönöm, hogy bátorítasz! Menj, beszélj a mestereddel! ” 🙁 Mit értek ezen?
Mi a nagy hit? Nagyon egyszerűen: az a bizalom, amivel jövök Istenhez. Ezt nem lehet fabrikálni. Ezt nem lehet csinálni. Ez nem olyan, hogy felpumpálom magam. Mi köze a hitnek a lelkesedésemhez? Ha hitben járok, akkor lehet lelkesedés a következménye. Ha hitben járok, akkor abból öröm jön a végén.
Ha hitben járok, abból jönnek dolgok, de nem működik fordítva, hogy felpörgetem magam érzelmileg és akkor megtörténik. Nem. Ez a bizalomról szól, ezt nem lehet legyártani. Nem lehet összeütni. Lehet úgy tenni, de ez nem jelenti, hogy az valós. Nem jelenti, hogy tart valahová. Nem jelenti azt, hogy valóban megáll. Azonnal elkezd dőlni, mert nincs semmiféle gyökere. Nem számít, meddig húzom fölfelé, hanem épp fordítva. Ha Isten adott hitet, akkor járjunk abban!
Zsolt 6, Dávid milyen gyenge volt! Mit csinált? Istenhez jött a gyengeségével. Bízott Istenben, hogy választ fog kapni. Nyavalygott Istennek, sírt Istennek, gondban volt. Nem szépeket mondott és udvarias volt, hanem küszködött, de Istenhez jött vele nyíltan. Ez a hit igazából. Az a bizalom, amivel jött Istenhez, az olyasvalami, amit nem tudunk lemásolni, utánozni.
Vannak dolgok, amik segítenek? Maradjunk a növényes példánál. Vannak dolgok, amik megerősítik a gyökérzetet? Persze, de 1Kor 1:22 a csodák nem ezek, a bölcsesség sem az.
Néhány példa, ami tényleg hoz növekedést a hitünknek. A próbatételek:
Jak 1:3 … a ti hiteteknek megpróbáltatása kitartást szerez.
Valaki mesélte ma, hogy sivatagban csináltak egy kísérletet, aminek a célja az volt, hogy megvizsgálják, vissza lehet-e fásítani a sivatagot. Fákat ültettek, megvédték azokat üvegházszerű építményekkel. Nőttek a csemeték, aztán egyszercsak kezdtek eldőlni. Akkor bajban voltak, hogy miért történik ez. Hívtak embereket tanácsért. Egy farmer csak nevetett: nincs szél.
A gyökérzetnek nem csak az a funkciója, hogy tápanyagot szívjon, hanem az is a célja, hogy tartson. Ha nincs semmi, ami megerősítené, ha nincs szél, akkor a gyökér nem fog erősödni, mert fölösleges, mert minden rendben van. Csak egy darabig működik, amíg alacsony a növény, addig nagyjából megáll. Amikor megnő, akkor ki fog dőlni ugyanakkora gyökérrel.
Ezért van szükségünk próbatételekre. Nem könnyű, nem élvezzük, nem mondjuk mindig azt, hogy jaj, de jó, de a másik oldalról: szükségünk van rá, mert megerősítenek bennünket, és aztán meg tudunk állni.
A másik, ami megerősíti a hitünket, az Isten Igéjének a hallása. Nemcsak az, hogy hallom, hanem hogy Isten Igéjének tekintem. 1Thess 2:13 ha Isten Igéjének tekintem, akkor az Ige elvégzi bennem ezt a munkát. Róm 10:17 a hit hallásból van, a hallás pedig Isten Igéje által. Hallom Isten Igéjét és aztán azt beveszem. Jak 1:21 szelídséggel elfogadom az Igét. Nem állok ellene, nem veszekszem vele, nem küzdök vele, hanem elfogadom.
Vannak emberek, hívők, akik soha nem növekszenek. Azért nem növekszenek, mert kritikusak. Mindig megtalálják a hibát, és ahelyett, hogy azt mondanák: bízom Istenben; ítélgetik a dolgot jobbra-balra. Persze, hisszük, hogy vizsgáld meg az üzenetet, hogy bibliai-e. Nyílván. Ha nem az, akkor dobd ki.
A másik oldalról, ha én mondok egy viccet, ami neked nem tetszett, vagy csak nem szereted a vicceket, vagy valami külső dolog zavar, akkor az nem elég jó ok arra, hogy nemet mondj az üzenetre, ha hívő vagy. Erről van itt szó.
Próbák, az Ige hallása és elfogadása, és még egy, ami növekedést hoz a hitünknek:
2Thess 1:3 Mindenkor hálaadással tartozunk az Istennek, atyámfiai, ti értetek, amiképpen méltó is, mivelhogy felettébb megnövekedék a ti hitetek, és mindnyájatokban bővölködik az egymáshoz való szeretet;
Ez a testvérek közötti szeretet is növekedést hoz a hitemben. Ez feltételez néhány dolgot. Ahhoz, hogy én közösségben legyek a testvéremmel, ahhoz van néhány dolog. Például 2Kor 10:12 én hasonlítgatok, akkor igazából nem szeretem a testvéreket, akkor bíráskodom fölöttük. Ez így nem működik.
Vagy ha büszke vagyok, az kizár engem a testvérek közösségéből. Még akkor is, ha itt vagyok, még akkor is, ha eljövök bibliaiskolába, vagy elmegyek házi bibliatanulmányra. A büszkeség kizár engem. Ha a testvérek között szeretet van, az ad a hitünkhöz. Miért? Azért, mert hitet halunk, hitben imádkozunk egymásért, élvezünk dolgokat hitben. Róm 12:15 együtt sírunk, együtt nevetünk, és a hitünk növekszik.
Egyik kicsit olyan ez, mint a növény. A hitünk élő,
– szüksége van az Ige vizére,
– szüksége van Isten jelenlétének a napfényére, ami a Szent Szellemnek a betöltése,
– szüksége van a próbatételek szelére, és
– szüksége van a tápanyagra a Krisztus Testében,
és aztán növekszik. Aztán egészséges. Ezt akarom mondani igazán, hogy tanuljunk, ismerjük meg ezt, értsük meg ezt, hogy a hitünk növekedése nem úgy van, hogy Isten egy nap lecseréli a hitünket egy nagyobbra, hanem ez élő dolog, ami növekszik. A növekedés először a láthatatlan részben kell, hogy megtörténjen. A növekedés először a föld alatt kell, hogy végbemenjen.
Ha nagy dolgokat mondok anélkül, hogy meglenne az alapja, akkor vakmerően és ostobán cselekszem. Előbb-utóbb megpróbálok nagy hitben járni, ahogy el van várva tőlem. Olyan leszek, mint egy felhőkarcoló, aminek centis alapot építettek, és az első szél elvisz. Kiégek, csalódok, és azt mondom: soha többé nem akarok semmit ezzel.
Azért, mert az elvárás arról szólt, amit szembeállítottak vele: „Gyerünk, testvér, nyúljunk! Mostmár majdnem akkora vagy, mint én. Mostmár nagyon jó! Ekkora legyél, de ennél nagyobb már ne! Legyen ekkora hited, és innen minden rendben, tudod.” Kidől, és: úgy látszik, mégsem volt elég hite szegénynek.
Ha hívő vagy, ha hittél Jézus Krisztusban, ha Rá bíztad a szíved, akkor valós a hited, akkor élő a hited, nincs kérdés. Járjunk abban a hitben! Ez nem szégyen, ha csak kicsit látható a hited. Az nem szégyenletes, az teljesen rendben van. Csak járj benne!
Néhány ember, akinek a hitét Jézus megdicsérte. Mát 15:28-ban azt mondta kánaánita asszonynak: „Asszony, nagy a te hited. Nagy a te hited. Legyen úgy, ahogy te akarod!” Mindenkinél, akinek a hitét Jézus megdicsérte, az cselekvő hit volt.
Beszélgettem egy nőtestvérrel, aki nagyon nehéz helyzetben volt. „Hogyan kezeled?” Lenyűgöző volt. Egy másik ember bántotta őt folyamatosan, kárt tett benne, visszaélt vele, mocskos módon bánt vele, és elképesztő volt látni, ahogy megbocsájtott, ahogy hitt. Aztán idővel bánt a dologgal, ahogy kellett. Viszont nem élt benne a problémájában, hanem fölötte élt, mert hitben járt.
Jézus azoknak a hitét dicsérte meg, akiknek a hite cselekedett. Szeretnélek bátorítani ebben. Nagyszerű hogy istentiszteleten vagyunk, ez is a hitünkről szól. Gyakorold magad a hitedben, járj abban, cselekedj a hitedben. A szolgálatokban ki tudod fejezni a hitedet.
Luk 8:48 az asszony megérintette a köntösének a szegélyét és meggyógyult. Jézus megdicsérte: meggyógyultál a te hited miatt. Mindhárom, akit mondani akarok, valamilyen módon utálatosak voltak a zsidóknak: egy kánaánita, egy római és egy vérfolyásos asszony. A hit, a nagy hit nem attól függ, hogy milyenek a körülményeim, hogy miben élek, hogy mivel küzdök, hogy hány gyengeségem van. A hitem cselekedhet akkor is, amikor bajban vagyok.
A római százados. Mát 8:10 Jézus csodálkozott, azt mondta: egész Izraelben nem láttam ilyen nagy hitet. Miről szólt ez? Arról, hogy a százados megértett valamit. Felismerte tulajdonképpen a betakarások jelentőségét, az alá-, fölé rendelést. Ez fontos, mert a hit nem idegen a gondolkodástól. A hit nem idegen az életünktől, hanem nagyon is része és működik benne.
1Krón végén Dávid beszél a fiához, Salamonhoz. A templom építéséről szól:
1Krón 28:20 Monda ezek után Dávid Salamonnak, az ő fiának: Légy bátor és erős, és kezdj hozzá, semmit ne félj és ne rettegj; mert az Úr Isten, az én Istenem veled lészen, téged el nem hagy, tőled el sem távozik, míglen elvégzed az Úr háza szolgálatának minden művét.
Bátorítás, igazság, az atyafiak szeretete – erre van szükségünk. Közben lesznek kihívások Salamonnak. Dávid azt mondja: „Ne félj, ne rettegj, végig fogod csinálni, jó lesz, nagyszerű lesz. Járj benne. Légy bátor! Ne légy vakmerő! Én elkészítettem mindent hozzá. Te már csak járj benn!”
Ugyanígy vagyunk mi is, hogy Isten azt mondja nekünk egy városra – Szekszárd, Kecskemét, Gödöllő, … – Én elkészítettem mindent, itt lehetne egy gyülekezet. Mi azt mondjuk: ámen. Nem vagyunk vakmerőek, hanem hiszünk és járunk a hitünkben.
Nem gondolom, hogy én vagyok a Billy Graham, de járok abban a hitben, amit kaptam. Nem gondolom, hogy olyan mély vagyok, mint Watchman Nee, de járok a hitben, amit kaptam. Olvasok és gondolkodom aszerint. Nem gondolom, hogy úgy tudok imádkozni, mint egy nagy imaharcos. Azért nem gondolkodom így, mert nem hasonlítgatom magam, nem méricskélem magam, hanem nagyon egyszerű az életem. Isten adott nekem hitet, és én abban a hitben járni akarok.
Ha ez arról szól: Isten beszél nekem a tizedről, de nekem nincs elég hitem, nem vagyok elég bátor, úgyhogy én csak ennyit tudok beleadni; akkor észrevetted-e, nem ellenőrizzük a munkahelyeden, nem számoljuk, hogy fizeted-e a tizededet. Nem tudom észrevetted-e, hogy ez nem fontos dolog nekünk. Azért, mert járj abban a hitben, amit Isten adott neked.
Én hiszem, hogy a tizedem fontos dolog, de járj abban a hitben, amit Isten adott neked, és bízz Őbenne. Kövesd a vezetését, de nem fogunk a nyakadban lihegni: csináld ezt, csináld azt. Nem fogunk kontrollálni, irányítani, kényszeríteni. Ez nem azért van, mert nem érdekelsz bennünket, hanem azért, mert neked van járásod, és legyen egy járásod Istennel. Amiben Ő bátorít, amiben Ő hitet ad, abban járj! Ámen.