Andrew Lange
Imádkozzatok értem! Előzőleg elég nehéz éjszakám volt. A kedvenc amerikai futball csapatom veszített. Ez azt jelenti, hogy kiestek, és augusztusig nem fogom látni őket. Tehát imádkozzatok értem! Remélem, magam felé is tudok szolgálni, amint megosztok veletek. 🙂
Valami olyat szeretnék megosztani veletek, ami nagyon szolgál felém. Tanár vagyok, tizenéveseket tanítok. Úgy találtam, hogy a legnagyobb küzdelmük a saját maguk értékével van. Amint szolgálok feléjük, rájövök, hogy az én legnagyobb problémám is a saját értékem. Azt hiszem, ez az életünkben az egyik legnagyobb harc, hogy mi értékes és mi nem az.
Nézzük meg a pénz elméletét. A papírpénznek, mint darab papírnak, nincs értéke. A magyar állam garantálja, hogy az üzletekben egy bizonyos értéke van, vásárolhatsz vele. Ha odaadsz valakinek egy a darab papírt, hogy vásároljon érte a boltban valamit, akkor valószínűleg ki fogják nevetni, mert senki sem egyezett meg abban, hogy az a darab papír értékes.
Nézzük meg valami konkrétabbat, például az aranyat. Az arany miért értékes? Mert a szakértők azt mondják, hogy értékes. Miért értékes? Mert mindenki akarja. Miért akarják? Mert a szakértők azt mondják, hogy értékes. Így működik. Miért tartunk bizonyos dolgokat értékesnek, másokat meg nem?
Mi döntjük el a saját életünkbe, hogy mi értékes és mi nem. A futballcsapat – aki tegnap kiesett –, számomra nagyon értékes. Nehezen tudtam elaludni. Másnak, aki másik csapatnak szurkol, nem volt ilyen problémája, akkor sem, ha ugyanazt a meccset nézte. Igazából vicces, de mégis mély téma. Mert ha ő nem ért egyet azzal, hogy az egy értékes csapat, de én azt gondolom, akkor mi nem értünk egyet. Ez azt jelenti, hogy az egyikünknek nincs igaza, a másikunknak igen.
Valaminek vagy van értéke, vagy nincs. Így működik a világ. Mit tartok értékesnek? Valamit, ami drága, vagy ritka? Ami az egyik kultúrában értékes, az a másikban nem. Ezzel így elbántunk a dolgok értékével.
Van egy még mélyebb kérdés. Én értékes vagyok? A világ az alapján mondja meg, hogy valaki értékes vagy sem, hogy milyen hatással van a világra. Kitalált-e valamit, meggyógyított-e valakit, befolyásos-e a köreiben, politikus? Az értéke attól függ, hogy mennyire van hatással a körülötte lévő világra. Ilyen szempontból egy hajléktalan nem értékes, de a világ valamelyik leggazdagabb embere igen.
Ha a hajléktalan magáról azt mondja, hogy értékes, én meg azt mondom, hogy nem, akkor valakinek nincs igaza. Hogy lehet értékünk? Mi nem tudunk magunknak értéket szerezni, nem tudjuk meghatározni a saját értékünket. A gyerekek ezzel küzdenek. Az értéküket a tanáraiktól, szüleiktől, barátaiktól szerzik. Ez folyamatosan ingadozik. Nincs állandóság.
Eddig az alapján határoztuk meg az értéket, hogy mi mit gondolunk. Ember emberről, ember dologról. Tehát, mi vagyunk felelősek az értékünkért.
Mát 16:26 Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de az ő lelkében kárt vall? Avagy micsoda váltságot adhat az ember az ő lelkéért?
Ha te értéked adhatnál a saját életednek a végén, hogy menny vagy pokol, mennyit fizetnél érte? Mindent odaadnál? Én mindent odaadnék a lelkemért? Azt hiszem, igen. Miért ne? A probléma az, hogy a leggazdagabb embereknek sok van, de mi van a hajléktalannal az utcán? Van egy bizonyos összeg, amit ki kell fizetnem ahhoz, hogy értékem legyen?
A hiba, amit újra elkövetünk, az, hogy én próbálok magamnak értéket adni. Ezt azonban nem tehetem meg. Nagyon egyszerű, de nagyon mély gondolat. Nem tudok önmagamnak értéket adni. Ki adhat nekem értéket? Mi azt mondanánk, a Teremtőnk adhat nekünk értéket. Hogy működik ez? Ha megnézel engem és szétszednél atomokra, nem vagyok értékes. Mitől leszek értékes? Ez egy mély kérdés.
Mitől leszek értékes? Az a képesség tesz értékessé, hogy elfogadhatom Jézus Krisztust. Úgy vagyunk megtervezve, hogy Krisztus bennünk lakozzon. Gal 2:20 megfeszítettem Krisztussal, élek többé nem én, hanem Krisztus bennem. Az értékem nem abból jön, hogy ki vagyok, hanem Krisztusból jön bennem. A hitetlen ember értéke abból jön, hogy benne lehetne Krisztus; ebből a képességből, hogy behívhatná Krisztust.
Gyakran azt mondjuk, nem vagyok olyan értékes, mint valaki más. Ez azért van, mert elhittem a hazugságot. A hazugság az, hogy eldöntheted milyen értékes vagy, vagy az, hogy bárki más meghatározhatja, milyen értékes vagy. Sátán első számú támadása, hogy hidd el, megvan annak a lehetősége, hogy nem vagy értékes. Ha legkisebb lehetősége van annak, hogy nem vagyok értékes, akkor a buta lelkem, a régi bűnös természetem ebbe kapaszkodik, és az életem hátralévő részében elhiszem, hogy nem vagyok értékes.
Nem én, hanem Krisztus bennem. Ha a feleségem kiabál rám, rendben van. Krisztus bennem. Krisztus őbenne. Ez Krisztus teste. Mi mindannyian többet érünk, mint az egész világ. A kereszten Jézus eszében ott voltál. „Ezt könnyű elhinni, de mi van a gyilkossal?” Még a gyilkos is. Mi értékesek vagyunk a képesség miatt, ami bennünk van, hogy elfogadhatjuk Krisztus megváltását és a Sz.Sz-et.
Megosztottam ezt a gyerekekkel is, és rájöttem, hogy ez az én legnagyobb küzdelmem is. Küzdünk a saját értékünkkel. Mi mind értékesek vagyunk. Te vagy a legértékesebb ember.
P. Kende
2Tim 1:7 Mert nem félelemnek lelkét adott nékünk az Isten; hanem erőnek és szeretetnek és józanságnak lelkét.
Krisztus ügyére gondoltam, és arra, hogy milyen érdekes a helyzet a világban. Jézus Krisztus, amióta meghalt és feltámadt, Ő Úr. Kétség nélkül, de a világban ez nem látszik. Legyőzte Sátánt, legyőzte a bűnt, a halált, de ez nem látszik jelenleg. Mi, akik hiszünk Benne, mi, akik Vele járunk, mi látszunk igazán renegátnak, lázadóknak. Amikor látjuk ezt a győzelmet, 1Kor 15-ben, Eféz 4-ben, Fil 2-ben, akkor ez nagyon dicsőséges.
Fil 2:9-11 9Annakokáért az Isten is felmagasztalá őt, és ajándékoza néki oly nevet, a mely minden név fölött való; 10Hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké. 11És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.
Jézus Krisztus Úr. Ez a Megváltónk neve. Ő Úr, Ő győztes. Legyőzte a bűnt, legyőzte a halált. Legyőzte a világ rendszertét, legyőzte a Sátánt. Legyőzte mindazt, ami az ellenségünk volt. Viszont, ha körülnézünk most, nem hajlik meg minden térd az Ő nevére. Sőt, vannak, akik büszkén ellenkeznek Vele. Ha mi Ővele járunk, akkor úgy tűnik, mi úszunk az árral szemben. Úgy tűnik, mi vagyunk azok, akik nem a megfelelő irányba mennek. Mi vagyunk, akik ősi erkölcsök szerint próbálnak élni. Valami ilyesmi. „Ha Jézussal jársz, fura vagy.”
Volt egy példa az Ószövetségben, amire gondoltam emiatt. Dávid példája. Ő király lett Izraelben, de másik király volt a trónon. Egy király, akitől Isten már elvette a királyságot, de ez nem volt látható. Politikailag, gazdaságilag, a hatalmi hierarchiában, a kormányzásban nem látszott, hogy Dávid a király. Lázadó volt. Elutasított, számkivetett, akinek menekülnie kellett.
Az történt, hogy Isten adott Dávidhoz embereket. Mennyire hasonlít ez sok mindenben ahhoz, ahogy mi járunk az Úrral.
1Krón 12:1 Ezek azok, a kik Dávidhoz menének Siklágba, mikor Saul, a Kis fia miatt még számkivetésben vala, a kik a hősöknek a harczban segítői voltak.
Dávid számkivetett volt. Elmenekült. Elbújt valahova, de jöttek hozzá emberek ebben az időben. Szeretnék megnézni három csoportot ebben a fejezetben.
1) Nem volt tökéletes a helyzet. Dávid, amikor még számkivetésben volt, egy másik király uralkodott, aki gyűlölte őt, és aki miatt menekülnie kellett. Úgy tűnik a helyzet nem tökéletes. Mi is így vagyunk, akik Krisztushoz jöttünk. A helyzet nem tökéletes. Nem néz ki jól. Ha Jézushoz jössz, úgy tűnik, fura vagy. „Miért hinnél ebben? Annyi minden más van. Ez megfoszt dolgoktól.”
Tegnap a börtönben szolgáltunk. Az egyik ember azt mondta: „Azért nem akartam keresztény lenni, mert tudtam, hogy a kereszténység azt jelenti, hogy lyukas ingben, lyukas gatyában és lyukas cipőben kell járni. Ide kellett jutnom, hogy rájöjjek mekkora hülyeség volt. Ostobaságokat gondoltam.”
Ha kívülről ránézek a kereszténységre, akkor fura. Ez azonban nem igaz.
Dávid a király. Dávid a jövő Izraelben ebben az időben, és a jelen igazából, de ez nem látszik. Azért, mert van valaki, aki ül a trónon. Valaki más. Saul, a Kis fia. Ő a király. Ha parancsot ad, akkor mindenki ugrik. Ha mond valamit, az a törvény. Ha Dávid mond valamit, az nem tűnik fontosnak.
Mégis jöttek Dávidhoz emberek, akik felismerték, hogy Dávid az, akit érdemes követni, aki után érdemes menni, akire érdemes hallgatni. Ha tudni akarom, mi az értékem, akkor Dávidra érdemes hallgatnom. Mert Saul nem tudja, ki vagyok, nem is érdekli. Nem Istennel jár. Nincs egy bölcs gondolata, nincs szeretete az Úrtól. Dávid azonban másként beszél, másként gondolkodik.
Amikor megnézzük a történetét, akkor azt látjuk, hogy amikor Saul látott egy nagy, erős vitézt, akkor azonnal besorozta a seregébe. Mégsem olvasunk Saul hőseinek nagy cselekedeteiről.
Kik jöttek viszont Dávidhoz? Akik nyomorúságban voltak, akik adósok voltak, akiknek menekülniük kellett. Azok, akikre azt mondanád: értéktelenek voltak. A történelmi könyvekben viszont újra és újra olvasunk Dávid vitézeinek hőstetteiről. Ez elképesztő, mert nem innen indultak. 1Sám 22:2 amikor hozzá jöttek, akkor értéktelennek tűntek. Dávid szolgált feléjük, vezette őket, tanította, bátorította őket. Együtt imádták az Urat, mert ilyen volt Dávid szíve.
Hallgatták a Zsoltárokat. Micsoda gondolat. Ezek az emberek értékesek lettek. Felismerték, hogy értékük van, mert Dávid szolgált feléjük. Ugyanez a mi helyzetünk. Krisztushoz jövünk. Lehet, úgy tűnik, nem vagyunk értékesek. Nem tudom miért jöttél az Úrhoz? Bajban voltál, szükségben voltál, nem tudom, hogy néztél ki. Sokan jönnek az Úrhoz azért, mert reménytelen helyzetben vannak.
1Kor 1:26-28 nem sokan vannak nagyok, nemesek, gazdagok, sikeresek, csillogók, professzorok, akik az Úrhoz jönnek. Isten egyszerűen, nyíltan hívott mindenkit. Akik jöttünk, azoknak értéket adott. Azt mondta: drága vagy, fontos vagy Nekem; az életed számít.
Ahogy vasárnap este és szerda este beszéltünk erről (20110109 DU PGraham PKende Lehet-e barmi nagyobb mint a gyengeseg buntudat szegyen; 20110112 DU PKende Amit csak a kegyelem mondhat el nekunk), ma este is folytatni fogjuk Isten kegyelméből. Beszélni fogunk Isten kegyelmének a munkájáról tovább.
Ugyanezt látjuk ezeknek az embereknek az életében. Ezek az emberek megváltoztak, hősök lettek, fontosak Isten munkájában.
1Krón 12-ben azok az emberek nem egy tökéletes helyzetben jöttek Dávidhoz, ahogy mi sem. Nem érdemes nyavalyognunk. Ez a legkönnyebb dolog a világon. Mindig van egy problémám. Amióta élek, mindig van egy problémám, ami miatt panaszkodhatok. Mindig, de nem érdemes ebben élnem. Nem érdemes erre összpontosítanom, nem érdemes ezt néznem.
Viszont ha magamban vagyok, nincs más forrásom, mint önmagam, akkor könnyen megtörténik, hogy írom a problémáim listáját, rágódok rajta, és tűnődöm, mi a válasz. Aztán azt mondom: az élet olyan nehéz, annyi bajom van. Könnyű lenne így élni, így nézni az életet. Ha az Urat követem, akkor másik tanácsot hallok. Akkor bátorítást hallok, vezetést kapok, és ez egy nagy X-szel áthúzza a panaszlistámat.
Élhetnék abban egész életemben. Ahogy ott ültünk a börtönben, azok az emberek, akik hívők voltak ott, nem panaszkodtak – biztos lenne sok okuk –, hanem hálájuk van az ÚR felé. Szeretik az Igét és egymást, és bennünket; imádkoznak értünk és a gyülekezetért. Ez valami nagyszerű. Miért? Mert van egy vezetőm, az Úr Krisztus. Akié a legjobb név, Aki a király, Aki méltó rá, hogy király legyen. Nem azért ül a trónon, mert ő jött ki a tombolán, hanem mert méltó rá. Azért, mert érdemes rá, mert Őt érdemes követni.
A helyzet nem tökéletes. Oké, tudjuk. Nem érdemes erre figyelnem, nem érdemes panaszkodnom, nem érdemes nyavalyognom. Minek?
2) Az első csoport, akik jöttek Dávidhoz: ívesek, voltak íjaik.
1Krón 12:2 Ívesek, a kik mind jobb-, mind balkézre kővel hajítanak és nyíllal lőnek vala, a kik Saul atyjafiai közül valók valának, Benjámin nemzetségéből.
Ezek az emberek mind jobb-, mind balkézre kővel hajítanak. Ez nagyon tetszik nekem. Miért volt ez jó? Mert ha az egyik kezemre megsebesülök, akkor a másikkal még mindig tudom csinálni, meg van a lehetőségem. Még mindig tudok harcolni.
Ez a legkönnyebb dolog a világon, hogy valami megbánt, megsért; elveszítek valamit, esetleg a szolgálatom, esetleg egy barátomat, esetleg valakit, aki bátorított sokat, esetleg elveszítem a helyzetemet, pozíciómat, amiben vagyok, és azt mondom: akkor nem harcolhatok tovább Krisztusért, itt az ideje, hogy feladjam. Vagy mondhatom azt: Isten lehet, valami másra vezet, másra hív; lehet, másként csinálhatom ugyanazt; lehet, egy másik lehetőség áll előttem. Ha így gondolkodom, ha nem adom fel, ha nem állok meg, akkor ennek a következménye az lesz, hogy Isten érettséget munkál az életembe.
Tetszenek nekem ezek az emberek. Egy kicsit ilyenek: ha meghalok a csatában, akkor meghalok, de ha élek, akkor a maximumra akarok élni. Érted, amit mondok? Bajaim persze, hogy vannak. Ha a bajaim mindentől megfosztanak – eljöhet ez a nap –, de ha élek, akkor nem takarékon akarok élni. Nem a minimumom akarom élni a dolgot. Nem csak szépen csendben elsunnyogni. Ezek az emberek azt mondták: a maximumon akarok élni, tanulni, növekedni, meg akarok előre, meg akarom tanulni, hogy kell csinálni, hogy szolgálhatok, hogyan élhetek, hogy érdemes. Hogyan lehet az életem a legtöbb? „Istenem taníts, hogy csinálhatom!”
Nem csak ők voltak ilyenek. Nem kell az Ószövetségbe menni. Fil 3-ban Pál azt mondta magáról, ahogy gondolkodott az életéről: nem úgy gondolkodott, hogy ő már befutott, nem gondolta, hogy minden tökéletes őbenne vagy őkörülötte. Mire vezette ez őt? Fil 3:12 nem arra, hogy behúzza a féket: sajnálom, nem vagyok tökéletes, nem mehetek tovább, nem szolgálhatom az Urat, mert nem tökéletes a helyzet; hanem ezt mondta: igyekezem, nyomulok, megyek előre; megragadom azt, amiért megragadott engem a Krisztus.
Istennek van egy elhívása az életedre, van egy célja veled. Isten azt mondja: ragadd meg. Neked van egy részed ebben, ragadd meg azt az elhívást. Tetszik, ahogy Pál mondja: megyek előre, nekifekszem, elfelejtem, ami mögöttem van, arra nézek, amit Isten elém tett, és növekedni fogok benne. Ha az egyik ajtó bezárul, keresek egy másikat, ami nyitva van, és nem fogok megállni.
Így mentek a missziósok útjai (Apcsel). Prédikálták az evangéliumot az egyik városban, megtértek néhányan, lett egy kis gyülekezet, volt támadás, üldöztetés, kidobták őket, megverték őket, hazudtak ellenük, bevádolták őket, kidobták őket. Úgyhogy mentek a következő városba és szolgáltak. Nem álltak meg! Ne álljunk meg mi sem! Ha bezáródik az ajtó, akkor bedobom a törülközőt? A helyzet nem tökéletes. Nem, hanem megyünk tovább Isten kegyelméből.
Van egy törvény, amit terveznek bevezetni. Nem tudjuk milyen lesz, de lehet, nem fogjuk tudni egyháznak nevezni magunkat. Mit fogunk csinálni? Bedobjuk a törülközőt, mert Sátán meg akar állítani? Nem hiszem! Viszont szeretnélek kérni, vedd komolyan, és imádkozz ezért nap mint nap, mert ez bezárna bizonyos ajtókat. Szeretnénk, ha azok nem záródnának be. Ha be is záródnak, akkor feladjuk? Nem!
Tetszik ezeknek az embereknek a gondolkodása. Hogyan tudok mindkét kézzel ugyanúgy harcolni? Nem állok meg, nem elégszem meg. Ne legyél olyan hívő, aki azt mondja: kitanultam ezt a dolgot, nekem már nincs mit tanulnom. Mondhatnám azt, hogy tudok énekelni, megtanultam énekelni az Úr dicsőségére, az elég nekem, minek továbbmenni, ebben jó vagyok. Hogy tanultak meg ezek balkézre is ugyanúgy parittyázni? Amikor megtanulták a jobb kézzel, akkor nem mondták, hogy ez elég. Hanem azt mondták: „Mi van még, mit tudnék még tanulni? Megtanulom a másik kézre is. Miért ne?”
Szeretnélek bátorítani ebben: tanuld ezt, növekedj. Lehet, azt mondod: családanya vagyok 5 gyerekkel, vagy leszek, vagy családapa leszek 5 gyerekkel, minek nekem bibliaiskola? Szeretnélek bátorítani, hogy ne állj meg a felénél. Egész más, mások a meggyőződések, más a hit, más a gondolkodásunk. A bibliaiskola nagyon fontos. Nem a tökéletes válasz, persze. Voltak már, akik befejezték a bibliaiskolát, és az volt az utolsó napjuk a gyülekezetben. Nem azt jelenti, hogy tökéletes vagy tőle, de ad valamit a szívedben.
Holnap este kezdődik, az első két hét ingyenes, iratkozz be, gyere, nézd meg, és járj!
Ez a gondolat, hogy ne mondd azt: erre nincs szükségem, nekem nem kell, ez nekem nem fontos. Ne állj meg abban, hogy tanulsz, mert ki tudja mikor lesz szükséged rá! Lehet, tanult a fickó, tanulta a másikkal együtt, hogyan kell csinálni, és amikor jók voltak benne, az egyikük azt mondta: én megtanulom balkézre is. A másik azt mondta: elég az egyik, minek tovább.
Csak bátorítalak, hogy csináld tovább. Mert amikor jött a csata, és mindkettő megsérült, akkor a másiknak csak a futás maradt. Aki megtanulta, azt mondta: nem sajnálom, hogy teljesen végigmentem az úton, nem sajnálom, hogy nem álltam meg. Menj tovább, tanulj folyton, ne állj meg.
Nem tudom, hogy vagy a bibliaolvasásoddal, csak szeretnélek bátorítani, minden nap vedd komolyan, vedd a szívedre. Annyira élvezetes olvasni a Bibliát, engedd, hogy Isten szóljon hozzád! Ha szükséged van valamire még, akkor olvass áhítatos könyvet Oswald Chambers-től. Gyere az ebéd-beszélgetésekre, minden nap ott vagyunk és megosztjuk az Igét! Bátorító. Menj előre! Ne állj meg annál, ami elég, hanem merj továbbmenni.
Van még valami ezekről az emberekről: a kik Saul atyjafiai közül valók valának, Benjámin nemzetségéből. Elképesztő. Ki ült a trónon? Saul. Ki volt a lázadó? Dávid. Kinek voltak ezek a rokonai? Saulnak, a királynak. Akkor miért jöttek át Dávidhoz? Felismerték, hogy itt a törzsüknél valami többről van szó.
Tudod, mi történhet velem? Eljövök egy istentiszteletre, hallok egy üzentet, a pásztor viccelődik, én vagyok a legsavanyúbb ember. Végighallgatom, és azt mondom: ez nem nekem szól. Vagy valaki angolul prédikál, és azt mondom: én magyar vagyok, én ide többet nem jövök, ez nem nekem való, vagy ilyesmi. Vagy komolyak vagyunk, és azt mondod: nekem buli kell. Ne légy ostoba, ne engedd, hogy ez elzárjon Krisztus követésétől! Vagy: ki ez a kölyök, aki prédikál? Vagy: ki ez a vénember? Ne engedd, hogy ez elzárjon téged.
Azok az emberek felismerték, hogy ott valami több van. Nekünk is fel kell ismernünk. Krisztus követése nem személyiségtípusokról szól. Utálom ezt a szűklátókörű tanítást, mert nem erről szól Krisztus követése. Az több ennél. Nem arról szól, hogy vidám vagy komor, vagy nagy tudású, vagy tudatlan, öreg, fiatal, gazdag vagy szegény vagyok; hanem arról, hogy Krisztust érdemes követni.
Ez megtörtént ezekkel az emberekkel: felismerték, hogy Dávidot érdemes követni. Ez felülemelte őket a törzsükön. Ez kiemelte őket onnan. Ez annyira csodálatos. A gyülekezetben Isten kiemelt bennünket abból, akik vagyunk, és valami többet adott nekünk, vezetett. Ez az, amire hívott minket. Ez gyönyörű az életünkben, nagyszerű számunkra.
Fontos a hívő életében, hogy Krisztushoz jöttem. A helyzet nem tökéletes, de kit érdekel. Krisztus érdemes követni. Te ilyen vagy, én olyan. Kit érdekel? Mindketten követhetjük az Urat. Én fiú vagyok, te lány, én ilyen, te szép, kit érdekel? Mindketten követhetjük az Urat. Hálásak vagyunk ezért. Együtt mehetünk előre. Ez nagyszerű az életünkben.
Ez a történet 1Krón 12-ben tanít, hogy érdemes az Úrral járni, Őt követni és menni előre, nem feladni.
1Krón 12:8 A Gáditák közül is menének Dávidhoz, mikor a pusztában vala az erősségben, erős és hadakozó férfiak, paizsosok, dárdások, a kiknek orczájok, mint az oroszlánnak orczája és gyorsaságra hasonlók a hegyen lakozó vadkecskékhez.
Tudták bánni a pajzzsal és a dárdával. 2Kor 6:7 Pál azt mondja: tanuljuk meg az igazság és a jobb kézről és balkézről való fegyvereit egyaránt. Tanuljuk meg kezelni mindkettőt. A balkéz – a pajzs a védelemről szól; a jobb kéz – a dárda, a kard a támadásról szól. Tanuljuk, növekedjünk ebben.
1Pét 3:15 tanuljuk meg szelíden válaszolni a bennünk lévő reménység felől. Nem tudom, tudjuk-e ezt, de Isten azt akarja, hogy ha valaki azt kérdezi: miben hiszel te?; akkor legyen válaszunk. Nem egy reakciós, nem egy haragos, nem egy utálatos, hanem szelíd. Nem egy idegesítő, provokatív, fura válasz, hanem valami, ami vonja őket Krisztus felé. Legyen egy válaszunk, ha valaki azt mondja: „Hány éves vagy? És még hiszel a mesékben? Ez a Krisztus-dolog neked bejön? Miről beszélsz?” Legyen egy válaszunk, ez a védelem kérdése. Hálásak vagyunk, hogy vannak válaszaink.
Van egy másik oldala. Zsid 4:12 az Ige kard, élesebb minden kétélű fegyvernél. Mélyre hat, mélyen megérinti az embert. A Biblia azt mondja nekünk: nem másnak a hibája, hanem a tiéd. „Ezt nem szeretem hallani.” Ez egy támadó dolog az életedben, ne próbáld másra kenni, ha a te hibád volt. Másik oldalról azt is mondja: Jézus elhordozta a hibádat, és ha hiszel Benne, Ő ad egy új életet, új kezdetet. Mi tudjuk ezt. Tudnunk kell használni.
Eféz 6:17 támadás, ami Isten beszéde. Nem erőszakosok vagyunk, hanem teológia-szakosok, Biblia-szakosok. A Bibliát tanuljuk, ezt használjuk.
Ezeknek az embereknek az arca olyan volt, mint az oroszlánnak. Ez nem azt jelenti, hogy nem jártak fodrászhoz, vagy rossz volt a leheletük, hanem bátrak voltak. 2Tim 1:7 minek a szellemét kaptuk? Nem a félelemnek, gyávaságnak, rettegésnek, elbújásnak, „húzzuk meg magunkat” szellemét kaptuk, hanem az igazságét, a szeretetét, a bátorságot, a józanságét, a világosság szellemét kaptuk. Azt kaptuk, hogy legyen szó a szánkban Istenről, legyen a szívünkben öröm, legyen mondanivalónk, amit elmondhatunk. Bátorság szellemét kaptuk arra, hogy beszéljünk erről.
Ez nagyszerű dolog, hogy hívőkként a közösségünkben erő van. Van erő a gyógyulásra. Ahogy imádkozunk, van hitünk, meggyőződésünk, és Isten megérint bennünket. Persze, ez az Ő akaratában történik. Ne legyünk fatalisták, az nem a mi hitünk, az egyik másik vallás. Mi hiszünk és kérünk. A közösségünkben hatalom van a gyógyulásra fizikailag és lelkileg és szellemileg. Hatalom van arra, hogy átformáljunk dolgokat, hogy elvégezzünk dolgokat Istenért. A hitünkben hatalom van. A közösségünkben hatalom van. Ne engedjünk ebből, hanem merjünk járni ebben!
3) 1Krón 12:16 Jövének Dávidhoz a Benjámin és a Júda fiai közül is az erősségbe.
Ez egy érdekes helyzet, mert ki tudja, hogy miért jönnek? Lehet, Saul küldte őket. Lehet, az ellenség küldte őket arra, hogy ott üljenek a vacsorán Dáviddal, és egy nap belenyomják a tőrt a hátába. Ki tudja? Lehet, hogy erre küldte őket az ellenség. Ez megtörténik. Lehet, a gyülekezetbe bejön valaki, aki nem azért jön, mert az Úr hozta ide, hanem az ellenség munkája. Mit csinál Dávid? Gyanakodva nézi őket?
1Krón 12:17 És kiméne Dávid elejökbe – gyakorlatilag kiteszi magát a támadásnak –, és felelvén, monda nékik: Hogyha békesség okáért jöttök hozzám, hogy segítségemre legyetek, az én szívem egy lesz ti veletek; ha pedig meg akartok csalni, hogy eláruljatok az én ellenségeimnek, holott semmi gonoszságot nem követtem el: lássa meg a mi atyáink Istene és büntessen meg.
Ez egy nagyszerű hozzáállás. Nem gyanakvásban éli az életét. „Most hallottam, hogy vannak emberek, akiket az ellenség küldött. Lehet, te vagy az.” Hanem az Úr fogja megítélni ezt és megmutatni. A válasz nagyon hamar ott van:
1Krón 12:18 A szellem pedig felindítá Amásait, a harmincznak fejedelmét, s monda: Óh Dávid, tied vagyunk és te veled leszünk, Isai fia! Békesség, békesség néked, békesség a te segítőidnek is, mert megsegít téged a te Istened! Magához fogadá azért őket Dávid, és főemberekké tevé a seregben.
Miről szól ez? Arról, hogy a Szellem mond valamit, a Sz.Sz. kijelenti ezt ezen az emberen keresztül. „Békesség, békesség neked.” Ez annyiszor megtörtént. Lukács evangéliuma elején, amikor Erzsébethez eljön Mária, és üdvözli őt. A Sz.Sz. ott van közöttük, és van egy szellemi válasz azonnal, ez az ami megtörténik. Isten összeköti a szívünket, Eféz 4:4-6 egy Test van, egy Szellem, egy keresztség. Ebben vagyunk. Isten összeköti a szívünket a Szellemben, és gyönyörű közösségünk van. A gyülekezet fontos dolog.
Kik védték Izraelt ebben az időben? Saul azzal foglalta el magát, hogy Dávidot hajkurászta. Dávid pedig védte az országot, aki nem volt hivatalosan a király, 1Krón 12:21. Megvédték az országot a portyázóktól. Miről szól ez? A gyülekezet egy áldás az országnak, a városnak, ennek a helynek. A gyülekezetünk áldás. Az emberek nem tudják, de van egy áldás ezen a helyen, mert itt vagyunk. Látjuk ezt újra és újra. Nem azért van, mert mi valami nagyok vagyunk, hanem azért, mert az Urat követjük. 2Thess 2:7 mi védelem vagyunk, akár látjuk, akár nem. Ez gyönyörű dolog.
Ha hívő vagy, áldás vagy a családod számára. Lehet, van háborúság benne, de áldás vagy. Isten kijelenti Magát rajtad keresztül, és használ téged.
Ez a három csapat, akik Dávidhoz jöttek, követték őt, vele jártak, hittek, bíztak benne, és Isten használta őket. Így vagyunk mi is egy tökéletlen világban, egy tökéletlen környezetben Isten használ bennünket. Ne adjuk fel, ne szűnjünk meg tanulni! Merjünk bátorságban járni az igazság szellemében! Merjük azt mondani: a szívünk egy. Közel vagy távol vagyunk, nem számít, mi van velünk, bízunk az Úrban és megyünk előre. A közösségünk hatalmas számunkra, és vezet minket Isten. Ámen.