Az elmúlt néhány hónapban a Korinthusiakhoz írt első levelet vettük végig.
1Kor 16:14 Minden dolgotok szeretetben menjen végbe!
1Kor 14:40 Minden ékesen és jó rendben történjék.
1Kor 1:10 Kérlek azonban titeket, testvéreim, a mi Urunk Jézus Krisztus nevére, hogy mindnyájan egyféleképpen szóljatok, és ne legyenek köztetek szakadások, hanem legyetek ismét egy értelmen és azonos véleményen.
A minap sétáltam egyet a közeli parkban. Gyönyörű park, gyönyörű őszi színek… gyönyörű minden, madarak, mókusok… Közben pedig tudjuk, hogy ez a park a prostituáltak, homoszexuálisok, drogosok találkozóhelye. Ahogy mész az úton, kis ösvények indulnak sokfelé, és azok mentén el vannak dobálva óvszerek, tűk, fecskendők. Csak a mocsok. Gyönyörű park, gyönyörű ősz, és ott a mocsok.
Arra gondoltam, hogy mi, emberek mennyire el tudunk rontani akármit! Van pedig, aki azt mondja, hogy az ember alapvetően jó. Hát?! Nehéz lehet olyan valóságban élni, ami nem valós, mert mindig belefutsz az igaziba.
Ez amolyan összefoglaló lezáró üzenet. Ahogy végignéztük ezt az első korinthusi levelet, sok problémát láttunk: különböző csoportok a gyülekezetben, kritizálás, hasonlítgatás, nem elfogadni a vezetőket, „én jobb vagyok, mint te”, megtűrni a bűnt, nem törődünk azzal, hogy kit bántunk meg, vitatkozunk jobbra-balra, bálványok, zúgolódás,… Rettenet! Hálásak vagyunk, hogy nem abba a gyülekezetbe járunk.
Viszont biztos vagyok benne, hogy Isten okkal beszélt nekünk erről, és hogy célja volt azzal, hogy ezt adta nekünk ebben az elmúlt néhány hónapban. Azért, hogy a szívünkben vegyük komolyan ezt, és ne félvállról. Ne gondoljak azt: „Ja, a korinthusiak! Nekik voltak gondjaik.” Az igazság azonban az, hogy az én szívemben is megvan ugyanez, képesek vagyunk mindent eltolni. Képesek vagyunk még a gyülekezetet is eltolni. Képesek vagyunk mi is bejönni a gyülekezetbe, és úgy viselkedni, mint egy klubban, vagy mint valami ostoba helyen. Isten viszont valami többet akar adni nekünk.
A korinthusi gyülekezetben mély zavarok, komoly gondok voltak. Ez az egyik oldal. A másik oldalon látjuk Istent, Aki nagy szeretettel beszél hozzájuk. Az egyik oldalról: nagy baj van a gyülekezetben, a másik oldalról: Isten nagy szeretettel szól hozzájuk. Lehet, hogy így van a házasságodban. Nagy bajok vannak a házasságodban, de ha olvasod az Igét, azt látod, hogy Isten nagy szeretettel beszél a házasságodhoz. Lehet, hogy nem bírod saját magad esetleg, a munkahelyedet, az embereket magad körül, és Isten nagy szeretettel beszél az emberekről körülötted, a munkahelyeden, és rólad. Ez a másik oldal. Olyan hálás vagyok ezért, hogy a korinthusi levél tele van ezzel.
A korinthusi levél lehetne hibalista, és az, hogy Isten mennyire utálja ezeket a hibákat. Ehelyett ott a lista, és a másik oldalról ott van Isten szeretete feléjük. Isten törődik velük. Az egyik oldalról ott vannak a problémák, a másik oldalról, látod Pált, aki írja ezt a levelet, és Pál izgatott, lelkes a gyülekezet felől. Izgatott a dolog felől!
Ha belelapozok a korinthusi levélbe, az 1-12. fejezetbe bárhova, azt mondhatom: „Pál! Mi a csuda felől vagy izgatott? Ez rettenetes! Szörnyű az egész társaság.” Pál pedig izgatott felőle. P. Shane beszélt erről az előző üzenetben (2013.10.20. de. P. Shane: Mi fér bele az új életbe?). Azt mondta, hogy vannak dolgok, amik most, hogy újjászülettünk, nem férnek be az életünkbe. Egyszerűen csak nem passzolnak a mi irányunkhoz.
Nem fér bele az életembe nagyon sok dolog, mert új vagyok, 2Kor 5:17, de vannak dolgok, amik mostmár beleillenek. Például ilyen a gyülekezet. Róm 12:15 együtt sírunk, és együtt nevetünk, ez beleillik az új életünkbe. Ez valami, amit élvezünk Krisztusban: lelkesnek lenni a gyülekezet felől. Miért? Azért, mert Isten munkája a Földön az gyönyörű.
Tökéletes? Nem. Ha tökéletesnek akarta volna Isten, akkor nem hívott volna meg téged a gyülekezetbe, és engem se. Akkor nem hívott volna embereket a gyülekezetbe. Nem tudom, hogy csinálta volna akkor, de így akarta, hogy meghívott minket, és ez az Ő munkája. Ez folyamatban van. Ez nem bevégzett még.
Szóval az egyik oldalról látjuk a sok problémát, a másik oldalon látjuk Istent, aki szereti őket. Melyik a nagyobb? Melyik a több? A probléma vagy Isten? Valószínűleg Isten. Nem csak Isten, hanem Pálnak is megvan ez a szíve feléjük. Ami azt jelenti, hogy mi emberek is gondolkodhatunk így, lehetünk izgatottak a gyülekezet felől. Az ajkai gyülekezet, a debreceni gyülekezet, a szegedi gyülekezet, a kaposvári gyülekezet, a mezőberényi gyülekezet… Izgatottak lehetünk felőle! Mondok valami nagyot: ez a budapesti gyülekezet. Efelől is lehet izgatottnak lenni. Juhéj! Köszönjük, Urunk! Annyira hálás vagyok a testvéreimért, és izgatott vagyok felőle.
Tökéletes az egész? Hát, nem! Viszont nem ez a kérdés, hanem Isten munkája a Földön. Problémák voltak a korinthusi gyülekezetben, és a másik oldalról ott van a Szent Szellem, aki hajlandó megtölteni a gyülekezetet sokkal nagyobb tartalommal, mint a problémák, és mint ahogy az emberek össze tudnák rakni. Ez a csoda. A Szent Szellem meg tudja tölteni. Ez az üzenet.
Három verset néztünk meg. Ebben a három dologban el lehet mondani a korinthusi levél javát. 1Kor 1:10 kérlek titeket, testvéreim…! A kérlek az érdekes szó a görögben: könyörgöm; és azt jelenti: „Gyere az én oldalamra! Állj mellém ebben a dologban!” Pál nem olyasmire hívta őket, ami neki nem volt meg.
Ez a nagyszerű abban, amikor az Igében Isten int minket valamire. Akkor Ő nem azt csinálja: menj ide, menj oda, mert Én sose mennék; hanem Isten elküld minket, de Ő előttünk megy arra a helyre. Igazából Magához hív bennünket. Amikor Pál azt mondja nekik ebben a versben: „Legyetek egységben! Szóljatok egyféleképpen! Mondjátok ugyanazt!”; akkor az azt jelenti: „Én így gondolkodom – mondja Pál –, én egyként látlak titeket.”
A Szent Szellem azt mondja nekik: Én egyként látlak titeket. 1Kor 12:13 egybe lettetek szerkesztve a Szellem által. Isten azt mondja nekik: egyek vagytok; és ezt mondja nekünk: „Gyere át az Én oldalamra! Nézd az Én oldalamról a dolgot. Lásd a gyülekezetet az Én oldalamról.”
Azt mondja: mindnyájan egyféleképpen szóljatok. Ez nem azt jelenti, hogy egyszerre soroljuk ugyanazokat a szavakat, mint a robotok. Nem! Nem erről beszél Pál. Nem azt mondja, hogy ismételgessétek ugyanazokat a szavakat, mondjátok ugyanazokat a kifejezéseket, ugyanazokat a mondatokat. Nem erről szól!
Ez itt nem másféle szókincsről szól. Persze, kapunk új szókincset, amikor megtérünk. Naná, mert új koncepcióink vannak, másféle megértésünk van a dolgokról, de az, hogy egyféleképpen szólunk, az nem azt jelenti, hogy ugyanazokat a szavakat mondjuk együtt. Nem ez a lényege, hanem több. Van egy mély láthatatlan forrás, ami gazdag, és abban van az egységünk. A testvérem másként mondja el, mint én, de ugyanaz a szív, ugyanaz a forrás, ugyanaz az eredet, ugyanaz a szeretet, amiről beszélünk.
A szeretet a másik, ami összefoglalja ezt a könyvet:
1Kor 16:14 Minden dolgotok szeretetben menjen végbe!
A szeretetre itt a görög szó az agapé. Ez a mélyebb ok. Miért szólnánk egyféleképpen? Azért, mert van egy mélyebb okunk. Az agapé nyilván Isten szeretetéről beszél. Az emberek annyira szeretnék, ha tudnánk szeretni egymást úgy, hogy közben kihagyjuk Istent a képből. Az igazság azonban az, hogy nem működik. Az emberek ezért döntenek végül úgy: „Szeressük a fákat! Mentsétek meg a bálnákat!…” „Mert ezeket könnyebb. Mert a szomszédom az idegeimre megy.” 🙂 Vagy: „Adok egy kis pénzt egy éhezőnek Afrikában… de azt nem akarnám, hogy ideköltözzön.” Ez a gondolkodás. Nem tudjuk szeretni egymást. Miért?
Tudod, hogy hol kezdődik a szeretet? Persze, hogy tudod, olvastad János első levelét, de:
1Pét 1:8aŐt, noha nem láttátok, szeretitek,
„Isten, Akit nem láttok, de szerettek.” Ez a gondolat: ha nem szeretem Istent, akkor nem leszek képes szeretni a másik embert sem, mert az én szeretetem sosem lesz elég, hogy a barátságunk megmaradjon. Az én szeretetem nem lesz elég. Eljönnek a nehéz napok, az idegesítő napok, amikor problémáim vannak, vagy amikor ő kiakad. Nem működik, és akkor csak Isten szeretete elég.
Nézzük másként. Nem tudom szeretni a felebarátomat, ha nem szeretem magamat. Nem tudom szeretni magamat, ha nem szeretem Istent. Ez a valóság. Lehet, hogy narcisztikus vagyok, lehet, hogy el vagyok ájulva magamtól, de valójában nem a megfelelő helyre teszem magam. Túl magasra emelem magam, vagy túl alacsonyra teszem magam. Nem jól látom magam. Igazából nem teszek jót magamnak. Valójában nem szeretem magam, és a másikat sem fogom. Ez így működik.
A szeretet a mélyebben rejlő ok arra, hogy egységben legyünk. Ha nincs meg ez a szeretet, ha a szeretet nem nagyobb, mint a büszkeségem, mint az én fontosságom, mint az én akaratom, akkor soha nem leszünk egységben.
Még egyszer az egységről. 1Kor 1:10 ne legyenek köztetek szakadások. A kifejezés igazán azt mondja: Hagyjatok fel a szakadásokkal, amik közöttetek vannak! Voltak már köztük szakadások ezen a ponton. A kifejezés itt: elszakítani valamit, vagy amikor az eke felhasítja és szétválasztja a földet. Ez a kifejezés a görögben a szétválasztásra. Beszéltünk erről ebben a sorozatban.
Sátánnak a leghasznosabb eszköze az ék. Amikor együtt vannak a testvérek, beteszi, csak éppen egy picit. „Csak ennyi kell, köszönöm!” – aztán nekiáll ütni, beljebb veri. Csak egy kicsi repedés kellett: egy kicsi gyanú, egy kicsi hazugság, egy kicsi gyanakvás, csak egy kicsi méricskélés, csak egy kicsi harag, amit nem engedek el; és aztán elválasztja egyiket a másiktól. Nekik volt elég: erkölcstelenség, prédikátorok, egymás beperelése, nem értettek egyet a házasságban, bálványáldozati hús, nők a gyülekezetben, Úrvacsora, szellemi ajándékok, feltámadás…, semmiről nem értettek egyet. Szakadások voltak közöttük.
A harmadik dolog a rend. Ez nagyon érdekes kifejezés. Megijedünk ettől. A görögben taxis, és azt jelenti, hogy meghatározott rendben, sorrendbe állítva. Miért fontos a rend? „Azért, hogy mind vigyázz állásba álljunk. Igen, Uram!” Nem! Nem erről szól, de:
1Kor 14:33 Mert Isten nem a zűrzavarnak, hanem a békességnek Istene. Mint ahogy a szentek minden gyülekezetében,
Isten a rendnek a szerzője, nem a zűrzavaré. Isten a békességnek a szerzője, és nem a zűrzavaré. Ezért figyelmeztet 1Kor 11:16-ban: az ember, aki megoszlásokat szít, aki vitázni akar, aki mindig csak el akar szakadni, az nem Isten akarata a gyülekezetben. Figyelmeztet erre.
Miért fontos a rend? Azért, mert a zűrzavar az Sátán játszótere, ott félre lehet vezetni az embereket. Ezért fontos nekünk, hogy a gyülekezetünknek van vezetése. Hálásak vagyunk az elöljárókért: P. Atti, P. Barry, P. Jim, P. Bendegúz. Hálásak vagyunk a szolgálatvezetőinkért. Hálásak vagyunk azokért, akik szolgálnak. Van rendje a gyülekezetünknek, vannak pénzügyeseink,… és ez fontos nekünk. Miért? Azért, mert Isten nem a zűrzavar Istene, hanem a békességé. Ezért fontos nekünk.
Nem a rend önmagáért! Ez jó gondolat ide: 2Kor 3:6 nem a betű, hanem a Szellem. Erről beszélünk, hogy a szabály az nem a szabályért fontos, hanem a szabály azért van, hogy minket szolgáljon. Annyi embert ismerek, akik találkoznak a szabályokkal például a bibliaiskolában, és aztán megijednek, és azt mondják: Akkor én ezt nem akarom! Pedig ha tudná, hogy odamegy valamelyik tanítóhoz, és elmondja: „Bajban vagyok! Segíts nekem!”; akkor mi fog történni? „Hogyan tudnánk segíteni? Hogyan tudunk melléd állni?”
Miért? Azért, mert a szabálynak van fontossága, van mögötte egy gondolat, de a másik oldalról ott a szeretet is. A rend mögött van egy szellem, Krisztusnak a Szelleme. Mert Isten mindent rendben csinál. Zsid 12:13 egyenes ösvényeket vágjatok! Egyenes ösvényeket csináljatok! Egyenes szintűeket. Ne hullámosakat, hanem egyeneseket. Miért? Azért, hogy még egy bicebóca is el tudjon rajta menni. Mert ha hullámos a talaj, akkor a sérült még jobban kificamodik. Ha azonban egyenes, ha egy szinten van, akkor biztonságban mehet rajta és gyógyulhat. Ezért fontos a rend. Ezért hasznos a rend. Azért, hogy gyógyulás legyen. Ez a célja.
1Kor 1:10. Egység, szeret, rend. A szeretet a forrás, a rend az, ami segít nekünk, és az egység az, ami közöttünk lehet. Annyira fontos nekünk ez. Annyira jelentős! Figyelj azonban! Ez csakis a szívből jöhet. Ha van szeretet, akkor lehet egység. Ha nincs szeretet, akkor dolgozhatunk rajta akármennyit. Izzadhatunk, erőlködhetünk, de nem lesz egység soha.
Ez annyira kulcskérdés nekünk. Mert a 133. zsoltár három versben azt mondja: milyen jó és milyen gyönyörűséges, amikor az atyafiak együtt közösségben vannak egységben, és oda küld áldást Isten. Az egység áldást hoz. Miért? Azért, mert az egység feltételez bizonyos dolgokat: szeretetet, alázatot, törődést, egymásnak alávetettséget, figyelünk, elfogadunk, tanulunk, növekszünk. Ez az, amit feltételez.
Ezért mondja Pál itt: hanem legyetek ismét egy értelmen és azonos véleményen.„Tökéletesen összekapcsolódjatok, hogy együtt menjetek teljesen.” A gyülekezet tart valahová. Megyünk-e együtt oda? Vannak problémák a gyülekezetben?
Olvastuk a korinthusiaknál. A korinthusi gyülekezet az állatorvosi ló. Az állatorvosi tankönyv elején minden betegség fel van tüntetve a ló ábráján, ami megtörténhet egy lóval. Ilyen a korinthusi gyülekezet. Ez csak az egyik oldala a történetnek. Van egy másik oldala is a történetnek. Az, hogy Isten akar adni nekünk valamit, vezet minket és tartunk valahova.
Az egységnek vannak ellenségei. Péld 6:19 megosztást szítani az atyafiak között – ez Sátánnak a munkája. Néha emberek hajlandóak ebben segíteni neki negativitással, kritikával. Jak 3:16 az önzés széthúzást hoz. Ján 12-ben Júdás azt kérdezte, hogy miért nem adták el a kenetet, mert pénzt a szegényeknek adhatták volna. „Miért lett elpocsékolva?” – de igazán csak magát mentegette. Ez is megtörténik. Valakinek bűntudata van valami miatt, és aztán azt mondja: „A gyülekezet ez, az, amaz… Az a hívő ez, az, amaz…”; mert bűntudata van a jelenlétében.
Az egységnek vannak ellenségei. A kérdésem azonban ez: Van-e valami nagyobb a problémáknál? 1Ján 4:4 nagyobb az, Aki bennünk van, mint aki a világban van. Ki az, Aki bennünk van? A Szent Szellem. Ő nagyobb annál, mint aki a világban van. Ő nagyobb, mint a problémák. Mit jelent ez? Nagyszerű dolog, hogy ez megvan az életemben.
Tegyük föl, hogy a testvéremmel képesek vagyunk együtt csinálni valamit. Képesek vagyunk együtt menni, képesek vagyunk egy dolgot szólni, képesek vagyunk együtt szolgálni. Ez a gyülekezet. Mi történik akkor? A Szent Szellem nagyobb bennem, mint az, aki a világban van. Akkor mi van, ha mi egyetértünk? Akkor az sokszorozódik. Ez a gyülekezet lényege, hogy ez sokszorozódik. 2Kor 1:11 ez sokasodik a gyülekezeten keresztül. Ha mind képesek vagyunk egy irányba húzni.
Annyi szolgálatunk van a gyülekezetben, annyi minden belefér, és annyi lehetőség van, de olyan könnyű ez: van egy jó ötletem és megyek a magam feje után valamerre, és nem húzok abba az irányba, amerre a gyülekezet megy. Aztán mi történik? „Megharagszom azért, mert nem támogatnak engem az én ötletemben.”
Mit szólsz ehhez? Menjünk egy irányba. Szolgáljunk együtt. Ez kincs a gyülekezetben, amikor ez megvan. Igazán rendben vagyunk e téren, de ez fontos intés. Vegyük komolyan, hogy ez nem vicc, hanem Isten int minket. Legyünk egységben, és tudod, hogy mi történik? 1Kor 16:9 nagy hatása van annak, amit csinálunk.
Egy értelemben a gyülekezet nagyszerű erre: felemelni azokat, akinek ajándéka van. Mennyire hálásak vagyunk Zsolti, Szabi, Sanyi, és sok más testvérünk ajándékáért! Egy értelemben ez a nagyszerű a gyülekezetben, hogy támogatjuk egymást, és Isten felemel embereket arra, hogy szolgáljanak. Mi történik? Együtt nagyobb hatásunk van. Együtt óriási hatásunk lehet ebben a világban.
Együtt egy otthon vagyunk. Amikor a misszionáriusoknak eljön az idő, hogy hazajöjjenek – ApCsel 14:26 –, akkor van hely, ahova hazajöhetnek. Amikor valaki visszacsúszik, akkor Luk 15. megvan az otthon, ahova egy nap hazajöhet. Ez annyira nagyszerű! Ezért annyira fontos nekünk az egység a szeretet alapján Isten rendjében. Ámen.
Mennyei Atyánk! Köszönjük Neked a Te Igédet a szívünkhöz! Köszönjük, hogy megáldasz bennünket, vezetsz minket, szólsz hozzánk. Köszönjük ezt a Korinthusiakhoz írt levelet. Annyira bátorító, és sokszor kihívó, de mindenképpen vezeti az életünket. Köszönjük ennek az időszaknak a szellemi hullámvasútját ezekben az üzenetekben. Köszönjük, hogy vezettél minket, és kérünk, hogy vezess minket tovább is. Köszönjük, Urunk! Áldunk Téged, magasztalunk!
Ámen.