Az elmúlt szemeszterben a Szolgálat a gyülekezetben c. órát tartottam. Sok dolog volt, ami megáldott, de egy különösen. A legelső óra anyagából szeretnék most kicsit tanítani. Ahogy készültem, sokat gondolkoztam, hogy mit lehetne tanítani a szolgálatról. Közben eszembe jutott, hogy nagyon sok elképzelésünk, gondolatunk van arról, hogy mit jelent szolgálni.
A világban ez nem népszerű. A világban is szolgálnak emberek, de legtöbbször a motiváció mögötte a rossz lelkiismeret, az, hogy kicsit törlesszenek, vagy a másik jellemző motiváció az, hogy saját magát vállon veregethesse.
Amint gondolkoztam a témán annak idején, azon is gondolkoztam, hogy a kereszténységben is van veszély a szolgálatban. Mert nagyon könnyen gondoljuk azt: „Nekem szolgálnom kell! Ide járok a gyülekezetbe és nekem szolgálnom kell.” Közben pedig elvétjük a célt. Azt gondolom, hogy a szolgálat a keresztény életünk nagyon fontos része. Nagyon fontos az is, hogy a helyén legyen a szolgálatunk. Nyilván szemeszternyi anyagot nem tudok megtanítani, bár szívesen tenném, de remélem, hogy a végére kaptok egy világosabb képet róla.
Sokat gondolkoztam, hogy milyen címet adjak ennek az órának? A feleségemhez fordultam tanácsért. Mondtam neki, hogy szeretnék beszélni a gyülekezetről, Krisztus Testéről, az azonosságunkról és a keresztről. Az mondta, hogy akkor legyen ez a cím. A gyülekezet, Krisztus Teste, az azonosságunk… 🙂 Azt gondolom, hogy azért fontos a helyére tenni, hogy mi is a gyülekezet, Krisztus Teste, mi a mi azonosságunk illetve a kereszt, mert ha ezek nincsenek a helyén az életünkben, akkor a szolgálatunk sem lesz a helyén.
Mielőtt igazán belekezdenénk. A szolgálatról sokszor azt gondoljuk, hogy ez egy módszer vagy egy eszköz, ami által különlegesebbek vagy keresztényebbek leszünk, de ez hazugság. Nem ez adja az értékünket. Nem a szolgálattól leszel értékesebb vagy különlegesebb.
1) Gyülekezet. Fontos kérdés, hogy mi a gyülekezet?
– Krisztus Teste. Kihívottak közössége. Betakarás. Krisztusban hívők, keresztény emberek közössége.
Azt gondolom, hogy a gyülekezet egy nagyon különleges hely. Maga a gyülekezet nagyon különleges. Vannak klubok, ahol összegyűlnek azonos gondolkodású emberek, mint pl. a sakk-klub. Valószínű, hogy oda én sosem fogok tartozni. 🙂 Oda olyan emberek járnak, akik szeretnek sakkozni.
A gyülekezet viszont olyan hely, ahol nagyon különböző emberek vannak egy csoportban. Nagyon különbözünk egymástól akár életkorban, akár… Másképp gondolkodunk, mégis van, ami közös bennünk. Az, hogy egy Szellemmel itattattunk meg. Ugyanaz a Szellem van bennünk. Ugyanabból a romolhatatlan magból születtünk. Ugyanaz a célunk, és ugyanaz az irányunk. Ugyanahhoz a Testhez tartozunk. Úgyhogy a Gyülekezet egy nagyon különleges hely. Az emberek miatt és Krisztus miatt. Mert Krisztus közöttünk van. Isten szeretete közöttünk van. Az nincs a sportklubban, azt nem találod meg a sakkszakkörben, de a gyülekezetben megtalálod.
Mi a gyülekezet számunkra, hívők számára?
– A gyülekezet a közösség helye. Hely, ahol közösségben lehetünk egymással, ahol megoszthatjuk a hitünket egymással.
– A betakarás, a védelem helye.
– Aztán a gyülekezet az a hely, ahol Isten feltétel nélküli szeretete megnyilvánul. Ahol el vagyunk fogadva úgy, ahogy vagyunk. Nem kell, hogy megváltozzunk. Bejössz a gyülekezetbe, és elfogadott vagy.
– A gyülekezet a bátorítás, az építés, a gyógyulás helye. Eljössz a gyülekezetbe, és bátorodhatsz. A világban nem kapunk túl sok bátorítás, de a gyülekezetben bátorítanak a testvérek, bátorít a pásztor. Meghallgatsz egy istentiszteletet és felépülsz. Sokszor, amikor szerda este munka után fáradtan bejövök, legszívesebben hazamentem volna, de nagyon sokszor az istentisztelet végére teljesen felfrissülök. Veled megtörtént már?
– A gyülekezet az a hely, ahol Isten szívét és szeretetét leplezzük le. Már több embertől hallottam. Egyszer elhívtam valakit a gyülekezetbe, de őt nem érdekelte, és később is teljesen elzárkózott, nem is lehetett vele erről beszélni. Viszont amikor az istentisztelet után beszélgettem vele, azt mondta, hogy ilyen szeretetet még soha nem látott, mint ami itt van a gyülekezetben.
– Egy hely, ahol nem test szerint ismerjük egymást.
– 133. zsoltár: az áldás helye.
– Isten Igéje hallásának a helye. Nem sok hely van, ahol hallhatod az Igét. Róm 10:17 a hit hallásból van. Hallanunk kell az Igét. Szükségünk van a prédikálás bolondságára. Szükséges hallanunk.
– Aztán az nem mindig tetszik nekünk annyira, de a kijavítás helye. A tapasztalatom azonban az, hogy sokkal fájdalom mentesebb, ha a pulpitusról vagyok kijavítva, mint amikor süket a fülem, és az Úrnak át kell vinnie helyzeteken, hogy megtanuljam.
– A tanács illetve vezetés helye.
– Az alávetettség, elszámoltathatóság helye.
– Amiről beszélünk is részben, a szolgálat helye. A gyülekezet az a hely, ahol szolgálhatok. Ján 13-ban Jézus példát mutatott nekünk. Megmosta a tanítványok lábait. Mindig elámulok, amikor olvasom ezt a történetet, hogy az összes tanítványnak megmosta a lábát. Nem tizenegynek, hanem tizenkettőnek. Ha én lettem voltam ott, valószínűleg senkinek sem mostam volna meg a lábát, de Júdásét biztosan nem mostam volna meg. Jézus megmosta mind a tizenkettőnek. Ő nem tesz különbséget. Aztán mit mondott? „Példát adtam nektek. Ha Én, a Mester megmostam a lábaitokat, akkor ti is kötelesek vagytok egymásnak a lábait megmosni.” A szolgálatban az egyik fontos kulcs szolgálni a testvéreket. Nem vagyunk személyválogatóak.
Visszatérve a gyülekezetre, beszéltünk arról, hogy mi a gyülekezet, és mit jelent a hívő számára. Persze ez nagyon érintőleges csak, amiről beszéltünk eddig. A gyülekezetnek van célja. Kettőt említenék meg. A gyülekezet egyik célja leleplezni Isten rejtélyét, Kol 1:27 és Ef 3:9.
Van egy barátom, hívő. Mindig csodálkozom rajta igazából. Egész biztos vagyok abban, hogy újjászületett hívő. Olvassa a Bibliát, de mégsem érti, hogy miért járok én gyülekezetbe. Igazából így a lényegről marad le. Persze nincs vele gond, otthon olvassa a Bibliát, imádkozik, jár Istennel, de nem érti, miért kellene eljárni bárhová. Azért, mert a gyülekezet az, ami leleplezi Isten rejtélyét.
A gyülekezet másik célja a léleknyerés, tanítványozás, Mát 28:10,14. Azt a parancsolatot kaptuk, hogy tegyünk tanítványokká embereket, és mindenfelé hirdessük az evangéliumot.
A gyülekezet Krisztus Teste. Igazából, ha beszélünk Krisztus Testéről, a Gyülekezetről, akkor kétféle módon gondolhatunk rá. Az egyik a globális Gyülekezet, Ef 5:27. Ebbe beletartozik minden újjászületett hívő. Függetlenül attól, hogy katolikus, református, Biblia Szólos… minden hívő beletartozik. Néha csak elképedek azon, hogy mennyire egymás ellen mennek gyülekezetek. Kicsit ez olyan, mintha a kezem ellene menne a lábamnak, vagy összeveszne a két lábam és az egyik jobbra, a másik balra akarna menni, vagy nem tetszik nekem valami, és jól bokán rúgom magam. Ez kicsit ilyen. Nevetünk ezen, de igazából nem olyan vicces. Egy Test vagyunk, Krisztus Testének a tagjai vagyunk.
A másik, ahogy gondolhatunk a gyülekezetre, az a helyi gyülekezet: adott helyen összegyűlik a hívők egy kisebb csoportja. A legtöbb apostoli levél helyi gyülekezetnek lett címezve. Azt gondolom – ezt írja az Írás is –, fontos, hogy tartozzunk egy helyi gyülekezethez. Az előbb beszéltünk arról, hogy mit jelent a gyülekezet a hívő számára, de ha nem tartozom helyi gyülekezethez, akkor – ahogy az előbb említettem – lemaradunk a lényegről. Akkor olyanok vagyunk, mint a bárány, amelyik eltévedt. Nincs védelem, betakarás, nincs gondoskodás, nincs táplálás. Szükségünk van egymásra.
Isten nem arra hívott el minket, hogy remeteként éljünk egy távoli hegyen egy barlangban, hogy elszigeteltek legyünk: „Elvonulok félre. Csak én és Isten.” Szükségünk van erre az elvonulásra is. Ennek meg kell lenni az életemben, hogy elvonulok kettesben Istennel. Tette Jézus is néha, úgyhogy erre is szükségünk van, de sokkal inkább arra van szükségünk, hogy közösségben legyünk. Isten soha nem akarta, hogy magányosan éld az életed.
Ján 14. azt mondja Jézus: Nem hagylak titeket árvákul. Arról beszél ezzel, hogy a Szent Szellemet elküldi. Úgyhogy, ha egyedül vagyok is, akkor sem vagyok egyedül. Ugyanakkor 1Kor 1:9 közösségre lettünk elhívva. Ott arról beszél, hogy Jézus Krisztussal való közösségre lettem elhívva. Úgyhogy soha nem lehetek magányos, mert mindig velem van a Szent Szellem. A Szent Szellem bennünk van, és ott van Jézus Krisztus.
Krisztus Teste:
1Kor 12:13-14 Mert hiszen egy Szellem által mi mindnyájan egy testté kereszteltettünk meg, akár zsidók, akár görögök, akár szolgák, akár szabadok vagyunk, és mindnyájan egy Szellemmel itattattunk meg. Mert a test sem egy tagból áll, hanem sokból.
Azt mondja itt – amiről részben már beszéltünk –, hogy Krisztus Teste sok tagból áll. Sok tag, de egy Szellem.
Ef 4:16 Belőle van összerakva és egybeszerkesztve az egész test, egymást támogató minden ízével, és minden egyes tag a maga mértéke szerinti munkássággal gondoskodik a test növekedéséről, hogy felépüljön szeretetben.
Ef 4:16 [EFO] A „Test” pedig egészen Krisztustól függ. Ő kapcsolja, és tartja össze annak részeit. Ahogyan minden egyes „testrész” a saját feladatát végzi, úgy növekszik, épül és erősödik az isteni szeretet által az egész „Test”.
Azt mondja, hogy egy Test van, a másik helyen azt mondja, hogy Krisztus a Fej. Krisztus az, Aki irányítja, illetve az Egyszerű fordítás szerint Krisztustól függünk, és össze vagyunk kapcsolva. Ő összekapcsol minket, egybeszerkeszt. Eggyé tesz minket. Nagyon különbözőek vagyunk, de Ő egybeszerkeszt minket. Arra szeretném fektetni a hangsúlyt, hogy sok a tag. Lehet, hogy most nem vagyunk sokan, de többen vagyunk, mint egy, és mindegyikünknek van része. Krisztus Testében nincs olyan, hogy valaki fontosabb, vagy kevésbé fontos.
Róm 12:4-5 Mert ahogy egy testben sok tagunk van, de nem minden tagnak ugyanaz a rendeltetése, úgy sokan egy test vagyunk Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai vagyunk.
Két fontos dolgot említenék meg. Az egyik, hogy mindnyájunknak vannak feladataink Krisztus Testében. Ugyanúgy, ahogy az emberi test – amit Pál példaként hoz fel a Római levélben, a Korinthusiakhoz írt levélben, az Efézusi levélben – nagyon jó példája annak, hogy hogyan is épül fel a Krisztus Teste.
Minden testrészünknek megvan a maga funkciója, szerepe. Szoktál-e magadon végignézni? Nem szoktam túl gyakran, de néha megteszem. Ahogy vizsgálom magam, azt látom, hogy a legkisebb izomnak is megvan a funkciója, szerepe. Volt-e már ínszalag szakadásod, húzódásod? Nekem ritkán szokott izomlázam lenni, ha neked volt, tudod, hogy amikor valahol fáj, nem tudod megemelni a karodat, a lábadat, mert van ott egy kis gyulladás. Vagy lehet, hogy valami kiugrott a helyéről, egy picike dolog, kis jelentéktelen dolog, de lehet, mégsem tudsz mozogni.
Néhány évvel ezelőtt üzletkötőként dolgoztam. Volt egy kereskedő, aki a fiával vitte az üzletet. A fiúnak a targonca levágta a lábujjait. Egy oldalról nézve jelentéktelen – „csak a kicsi ujjak” –, de újra kellett tanulnia járni, mint egy kisgyermeknek. Mert a lábujjak segítségével tudsz egyensúlyozni.
Amikor a Krisztus Testében eltűnik egy testvéred, azt mondod: Egy nem számít! Igenis, számít! Lehet, hogy te gondolod magadról: „Én úgysem számítok! Csak olyan vagyok, mint egy kisujj. Van még másik kilenc ugyanilyen. Mind nagyobb nálam. Mit számtok én? Senki nem áll szóba velem. Engem nem szeret a gyülekezetben senki. A pásztor sem köszönt vissza. Mit számítok?” Számítasz! Ha nem vagy ott, a helyed üres.
Róm 12:4-5 ahogy egy testben sok tagunk van, nem minden tagnak ugyanaz a rendeltetése, úgy sokan egy test vagyunk Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai vagyunk. Egymásnak tagjai vagyunk. Egymásnak részei vagyunk. Gondold el ezt az őrült képet, hogy a sejtjeid úgy döntenek, hogy szétszóródnak. Egy Test vagyunk, egy gyülekezet. A te részed jelentőségteljes. A te helyed jelentős. Még akkor is, ha te nem látod annak. Krisztus a Fej, Ő irányítja a Testet, Ő teszi a helyére.
Szeretsz-e építőjátékkal játszani? A gyermekeim nem szeretik, de vettem nekik egy fajtát, mert én nagyon szeretek játszani azzal. 🙂 Krisztus összeilleszti a Testet. Mindegyiket a megfelelő helyre teszi. Ő tesz téged is a megfelelő helyre. Nem véletlenül vagytok most itt, én nem véletlenül vagyok most itt. Hidd el, én nem akartam. 🙂 A hústestem nem akarta, de p. Duló megfenyegetett. 🙂 Nem véletlenül vagyunk itt. Nem véletlenül vagy azon a helyen, ahol vagy, Istennek célja van veled. Istennek terve van az életeddel a gyülekezetben. A helyi gyülekezetben, aztán az egész Testben. Számunkra felfoghatatlan.
Nekem a két gyerekemet összekoordinálni és rendben tartani sem könnyű feladat, Isten pedig több milliárddal bánik. Csak „kicsit” jobban, mint én. 🙂 Ő mindent koordinál, mindent az uralma, az irányítása alatt tart. Amikor azt hisszük, hogy véletlenül történnek dolgok, vagy azt mondod: Ilyen nem történhet meg a gyülekezetben!; Isten Ura annak a helyzetnek is. Vagy az életedben történik valami. „El sem hiszem, hogy ez történt!” Isten azonban tudta, hogy meg fog történni. Isten számolt ezzel, hogy meg fog történni. Krisztus Testének a tagjai vagyunk.
Még egy gondolat, mielőtt továbbmennénk a következő fő pontunkra. Nagyon könnyen vagyunk kritikusak. Én nagyon jó vagyok ebben, hogy hibát találjak. Csinálom a munkámat, és néha legszívesebben kidobnám az egészet, amit csináltam, és újracsinálnám. Ha nem lenne ott a kollégám, és mondaná: Ma még haza kéne mennünk! A cső nem 1 ezreléket lejt, hanem 1,2-t. „Nem jó! Rossz munkát végeztünk.” Pici hiba, de: Dobjuk ki! Más észre sem venné ezt a pici eltérést.
Könnyen kritikusak vagyunk. Könnyen találunk hibát magunkban vagy másokban. Azt gondolom, hogy ez nem véletlen. Ján 17-ben Jézus azért imádkozik, hogy egyek legyünk. Sátán azonban gyűlöli az egységet. Sátán gyűlöl minket. A légkör, a vádló, Sátán folyamatosan vádol minket, folyamatosan hibáztat minket. Könnyen ítélkezünk mások felett. Könnyen gondoljuk azt: Én jobban tudnám ezt csinálni. Vagy egyszerűen csak úgy gondolom, hogy nem annak az embernek kéne ott lennie. Isten helyezte azonban oda azt az embert. Vagy Isten engedte meg, hogy ott legyen az az ember. Isten sokszor másképp látja a dolgokat, mint ahogy mi látjuk. Isten másképp lát minket, mint ahogy mi látjuk magunkat.
2) Itt szeretnék egy kicsit rátérni arra, hogy Isten hogyan lát minket, mi a mi azonosságunk. Átmenetként olvassuk el a következő írásrészt:
1Kor 12:20-24 Így ugyan sok a tag, de egy a test. Nem mondhatja pedig a szem a kéznek: „Nincs rád szükségem”, vagy a fej a lábaknak: „Nincs rátok szükségem.” Sőt inkább: a test gyengébbnek látszó tagjaira igen nagy szükség van, és amelyeket a test tisztességtelenebb tagjainak tartjuk, azokat nagyobb tisztességgel vesszük körül; és amelyek éktelenek bennünk, azok nagyobb megbecsülésben részesülnek, amelyek pedig ékesek bennünk, azoknak nincs erre szükségük. Mert Isten úgy szerkesztette egybe a testet, hogy az alábbvalónak nagyobb tisztességet adott,
Erről beszéltünk, hogy Krisztus Testében egy módon egyformák vagyunk. Ne úgy értsd, hogy sablon szerint vagyunk egyformák. Hanem nagyon is különbözünk. Isten azonban nagyon is egyformán gondolkodik rólunk, és nem akarja, hogy különbözőségek legyenek. Szeretem ezt a gyülekezetünkben, hogy a pásztor nem nagyobb nálad. Tiszteljük, ő a pásztor, a vezető, de oda tudsz hozzá menni, kezet foghatsz vele. Azt mondja, hogy ő is csak egy közülünk. Nem egy távoli valaki, akihez nem mehetsz oda csak úgy. Nem olyan, akinek nem köszönhetsz közvetlen módon. Nem olyan, akit ne veregethetnél vállon. Nem áll felettünk.
Ugyanígy, bármilyen szolgálatot nézhetünk, azért, mert valaki a vezetője egy szolgálatnak, vagy valakinek látványosabb a szolgálata, attól nem különlegesebb. Mert nem a szolgálat tesz minket különlegessé, értékessé. Akkor mi tesz minket értékessé? Mitől vagyunk különlegesek?
1Sám 16:7 Az ÚR azonban azt mondta Sámuelnek: Ne nézd külsejét, se termetes növését, mert én megvetettem őt. Mert az ÚR nem azt nézi, amit az ember. Mert az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az ÚR azt nézi, ami a szívben van.
Ezt akkor mondja Sámuel, amikor Sault megveti, és Dávidot keni fel királynak. Amikor Sault kente királlyá, akkor azt írja Saulról, hogy kiemelkedő ember volt. Egy fejjel magasabb volt, kimagaslott a tömegből. Felnéztek rá az emberek, és valószínűleg azt gondolták: Micsoda király! Itt azt mondja Isten Sámuelnek: „Ne nézd a termetét, a korát, Nekem az nem számít. Nekem egy dolog számít, a szíve. A szív, ami abban az emberben van.”
Isten nem azért tart értékesnek, amit teszel. Nagyon sok mindent megtehetsz – és rengeteg ember tesz meg dolgokat, azért, hogy Istennek jobban tetsszen. P. Kende említette tegnap a vallást. A vallásos ember folyamatosan tesz Istenért valamit. Szolgál, főz egy tál ételt valakinek, ételt osztogat, vagy pénzt osztogat azért, hogy elfogadhatóbb legyen Isten számára, de azt mondja Isten: „Ez Engem nem érdekel. Engem a szíved érdekel.” Úgyhogy nem azért vagy értékes, amit tetszel, hanem azért, aki vagy. Kik vagyunk mi?
1Ján 3:2 Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, és még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk őhozzá, és meg fogjuk őt látni, amint van.
Most Isten gyermekei vagyunk. Te most Isten gyermeke vagy, és Isten úgy tekint rád, mint egy apa a gyermekére. Nem azért vagy az apád gyermeke, mert kiérdemelted. Ezt nem kellett kiérdemelni. Nem leszel jobban a fia vagy a lánya, hanem azért vagy az, mert Tőle származol. Nem lehetek jobban Isten gyermeke. Lehetek a gyermeke, vagy nem a gyermeke. Ha újjászületett hívő vagy, akkor a gyermeke vagy. És lehet nagyon sok a szolgálatod a gyülekezetben, de nem leszel jobban gyermek. Nem lesz nagyobb az értékünk attól, amit teszünk. Mert az értékünket nem ez határozza meg.
1Pét 1:18-19 [EFO] Tartsátok szem előtt, hogy régen számotokra nem volt az életnek igazi értelme. Ezt az életmódot az őseitek hagyományozták rátok, de Isten kiszabadított benneteket ebből a céltalan életből. Ez azonban nagyon sokba került! Nem arany-, vagy ezüstpénzzel fizetett értetek, amely elveszti az értékét, hanem Krisztus vérével, amely mindennél értékesebb. Ez a vér olyan, mint a hibátlan áldozati bárány vére.
Nem aranyon, ezüstön lettünk megvásárolva, hanem Krisztus drága vérén. Úgyhogy, a mi valódi értékünk nem a cselekedeteink, nem a képességeink, nem a szépségünk, nem a kiválóságunk, hanem a mi valódi értékünket az az ár határozza meg, amit fizettek értünk, és ez az ár mindennél drágább, Krisztus drága vére volt. Ő nagyon nagy árat fizetett érted. Ez tesz téged értékessé és különlegessé. Nem is tudjuk felfogni, hogy micsoda hatalmas értéket tulajdonít nekünk egyénenként Isten. Picit sejtjük, picit tanuljuk, próbáljuk megérteni, de annyira elképesztő.
3) A kereszt – amit tett ott Isten értünk.
Gondolkoztam néhány emberen a Bibliából. Ábrahám, Mózes, Dávid, Péter, Pál apostol… Ezekről a nevekről az jut eszünkbe, hogy micsoda Isten emberei voltak. Azok voltak, de amikor olvassuk az Írásokat, azt látjuk, hogy mennyire elképesztő bűnösök voltak, micsoda hibákat követtek el. Mégis miért úgy látjuk őket, mint hősöket, mint rendkívüli embereket? Mert Isten így látja őket. Ábrahám a hitünk atyja, Dávid Isten szíve szerint való király, Isten szerint való ember. Elképesztő! Ha megnézzük a cselekedeteiket, akkor mi nem így gondolkodnánk róluk, de Isten mégis így beszél róluk. Isten ugyanígy beszél rólad. Isten tökéletesnek lát minket. Nem azért, mert olyan nagyszerű vagyok, nem azért, mert olyan remekül szolgálom Istent, vagy azért, mert olyan jól tudok vezetni, vagy azért, mert olyan jól tudok főzni, hanem azért, mert azt mondta:
Zsid 10:14 Mert egyetlen áldozatával örökre tökéletessé tette a megszentelteket.
Jézus Krisztus tökéletessé tett minket. Amikor Isten ránk tekint, akkor Krisztus miatt tökéletesnek lát minket.
2Kor 5:16-18 Úgyhogy mi ezentúl senkit sem ismerünk test szerint, sőt ha ismertük is Krisztust test szerint, többé már nem ismerjük. Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az, a régiek elmúltak, íme, újjálett minden. Mindez pedig Istentől van, aki megbékéltetett minket magával Jézus Krisztus által, és nekünk adta a békéltetés szolgálatát.
Új teremtések vagyunk. Vadonatújak. Nem az vagy már, aki régen voltál. Ne gondolkozz magadról a régi embered szerint! Mert vadonatúj ember vagy Krisztusban. Amikor reggel felkelsz, akkor ne úgy gondolj magadra: Tegnap elszúrtam, és azelőtt is, úgyhogy biztos ma is elszúrom. Mert új ember vagy. Nem az vagy, ami voltál.
2Kor 5:16 Nem ismerjük egymást test szerint. Amikor a testvéremre nézek, akkor nem akarom test szerint ismerni. Nem akarom a tapasztalataim alapján ismerni, nem akarom másoknak a tapasztalatai alapján ismerni, nem akarom az alapján ismerni, amit mások mondanak róla. Magamat sem akarom test szerint ismerni. Hanem úgy akarom, ahogy Isten ismer engem, ahogy Ő tekint rám.
Isten nem úgy beszél Dávidról, hogy a házasságtörő Dávid, vagy úgy, hogy a gyilkos Dávid, hanem azt mondja: a szívem szerint való férfi. Ugyanígy, téged sem nevez azokon a neveken, amiken mi sokszor nevezzük magunkat, vagy úgy, ahogy mások neveznek minket. Hanem ahogy Énekek énekében mondja: én tökéletesem, én mátkám. Folt nélkül, hiba nélkül lát minket. Így kell, hogy lássuk magunkat, egymást és másokat is.
Amikor másokra nézek, nem a világ mércéje szerint kell, hogy vizsgáljam a másik embert: „Te jó matematikus vagy. Te kiválóan tudsz olvasni… Ezért vagytok ti értékesek. Az az ember viszont nem számít, értéktelen.” Nem e szerint a mérce szerint mérjük egymást. Hanem a másik emberben Krisztust látom. A testvéremben ott van Krisztus. Krisztus élete benne van. Látom a lehetőséget, látom a valódi értéket benne. Látom, hogy ő Isten gyermeke. Elképesztő ember!
Itt vagytok csütörtök este! Bizonyára mindnyájan őrültek vagytok. Ez biblikus, mert a világ bolondjai, de Isten gyermekei vagyunk. Tanítványok vagyunk, akiket Jézus szeret. Elfogadottak vagyunk.
Igazából már csak néhány bibliaverset szeretnék elolvasni.
Gal 2:20 [EFO] Krisztussal együtt engem is keresztre feszítettek, és meghaltam. Ezért többé ez már nem is az én életem, hanem Krisztusé, aki bennem él. Ezt az életet, amelyet most testben élek, az Isten Fiába vetett hit által élem, aki annyira szeretett engem, hogy önmagát adta értem.
Krisztus élete van bennünk. Már nem az én életem. A keresztény élet nem rólam szól. Amikor hitetlenek voltunk, minden rólunk szólt. Olyanok voltunk, mint a gyermekek. „Minden rólam szól. Minden értem van. Mindennek én vagyok az oka.” Mostmár tudjuk, hogy Krisztusról szól. Az én életem Krisztusról szól. Bennünk van Krisztus, és Ő éli az életét bennünk. Ő meghalt a kereszten, meg lett feszítve, de nem csak Ő lett megfeszítve, hanem Vele együtt mi is meg lettünk feszítve.
Szeretek a keresztre így nézni, hogy két oldala van. Az egyik az, ahol ott van a megfeszített Krisztus, és a másik oldalon ott van a feltámadott Krisztus. Vele együtt meghaltunk, de nem csak meghaltunk Vele együtt, hanem Vele együtt élünk is.
Ef 2:5-6 minket, akik halottak voltunk vétkeinkben, Krisztussal együtt megelevenített – kegyelemből van üdvösségetek –, és vele együtt feltámasztott, és vele együtt ültetett a mennyekbe Krisztus Jézusban,
Vele együtt meg lettünk feszítve. Itt azt mondja, hogy már előtte halottak voltunk a vétkek miatt. Igazából nem volt életünk előtte, csak azt gondoltuk, hogy élünk. Sokan azt gondolják a világban, hogy élnek, de nincs életük igazából. Most nekünk vadonatúj életünk van Krisztussal. Valódi élet, aminek van célja. 1Pét 1:18 az atyáitoktól örökölt hiábavaló életetekből szabadított meg. Mert a régi életünknek nem volt célja, illetve egyetlen célja volt, az „én”. Teljesen hiábavaló. Most viszont örök célja van.
Kol 3:2-4 Az odafennvalókkal törődjetek, ne a földiekkel. Mert meghaltatok, és a ti éltetek Krisztussal együtt el van rejtve Istenben. Amikor Krisztus, a mi életünk megjelenik, akkor majd vele együtt ti is megjelentek dicsőségben.
Azt mondja, hogy mostmár ne a földi dolgokkal foglalkozzunk, mert Krisztussal együtt meg lettünk feszítve, meghaltunk. A régi életünk elmúlt. Most új életem van. Azt mondja itt, hogy az odafel valókkal törődjünk, ne a földiekkel. Mert az odafel való dolgoknak örök értéke van. 2Pét 3:10 az ég és a föld és rajta minden elmúlik. Minden, ami itt van. Itt van ez a szépen feldíszített terem, de hamarosan ez mind hamu lesz. Még talán az sem marad belőle. Emberek sok órát dolgoztak vele, hogy ilyen szép legyen. Rengeteg energiát fektettek bele, de ez mind semmivé lesz.
Egyetlenegy dolognak van valódi értéke: Isten Igéje az, ami örökre megmarad. Minden más el fog múlni. Úgyhogy ne a földi dolgokkal foglalkozzunk. Ne értsd félre, ez nem azt jelenti, hogy mostmár nem kell dolgozni. „Nem díszítjük ki a termet, mert ez csak hiábavalóság!” Hanem nem ez a fókuszunk. Nem ez az, ami meghatározza az életünket.
Nem a munkámért élek. Hanem Krisztus azt mondja Mát 6:33-ban: „Keressétek először Isten országát! Aztán minden egyéb megadatik nektek.” Előtte azt mondja: „Ne foglalkozzatok azzal, hogy mit esztek, mit isztok, mivel öltözködtök. Mert a ti mennyei Atyátoknak gondja van rátok.” Isten gondoskodni fog rólad. Ezt annyira nehéz elhinni! Isten újra és újra megpróbálja bebizonyítani, és én újra és újra rettegek: Mi lesz holnap?
Van egy vállalkozásom, és sokszor azon veszem észre magam, hogy rengeteg energiát fektetek abba, hogy szerezzek munkát. Aggódom azon, amikor valaki visszamond valamit. Most történt meg, hogy egy egész hetet arra szántunk, hogy megcsináljunk egy munkát, aztán közölte a tulajdonos, hogy majd kb. három hét múlva csinálhatjuk, mert valamit megváltoztatott. Könnyű ezen bosszankodni: „Akkor most mit csináljak? Kiesett ez a hét, honnan teremtek hirtelen munkát?” Annyira jó látni, hogy megvan Isten gondoskodása! Elképesztő Isten gondoskodása!
A következő bizonysággal szeretném befejezni Isten gondoskodásáról. Mennyire jó bízni az Úrban! Ne értsd félre, ez nem jelenti azt, hogy nem tervezünk, nem gondolkodunk előre, hanem: Majd lesz valahogy! Nem! Persze, tervezünk, de ha mégis másképp történnek a dolgok, akkor nem esünk pánikba. Legfeljebb csak elsőre. 🙂
Tegnap volt egy átadásunk. A szerelésünket hivatalosan át kellett adni. Amikor bementem a hivatalba, mondták, hogy délután jön a meós, aki átveszi a munkát. Mindig előző nap kell felhívni azt, aki kijön, azért, hogy mikor fog jönni. Már megvolt, hogy mit hogyan csinálunk aznap. Amikor felhívtam, azt mondta, hogy mi lenne, ha délelőtt jönne, nem délután. Első gondolatom az volt: „Ah, már megint felborítják a napomat! Mindent át kell szervezni.”; de azt feleltem, hogy rendben van. Ők úgyis azt gondolják, hogy ők istenek, úgyhogy jobb velük vigyázni.
Aztán reggel megvolt az átadás. A kollégám már panaszkodott reggel, hogy jó lenne még aznap eljutnia fogászatra, mert a koronája leesett. Nem a fejéről. 🙂 Aztán mentünk dolgozni valakihez, ahol megmutatta nekem Gábor a száját, én pedig majdnem összeestem. Nem is mertem alaposabban megnézni. Gábor délutánra kapott időpontot, és ment is a fogászatra. Utólag visszanézve, mennyire ott volt Isten gondoskodása! Ha ez az átadáskor történik, az nagy probléma lett volna. Időpont sem lett volna Gábor kezelésére, ha nem mondja valaki vissza, mert belázasodott „véletlenül”. Sok „véletlen” történt. Annyira jó látni Isten gondoskodását, hűségét. Bízzunk Isten gondoskodásában!
Kicsit visszatekintve, egy gyors gondolat. Krisztus Teste vagyunk, tagjai egymásnak. A szolgálatról beszéltünk a gyülekezetben. Ahhoz, hogy értsük a szolgálat lényegét, és a megfelelő helyre tudjuk tenni a szolgálatot az életünkben, ahhoz értenünk kell, hogy mi a gyülekezet, mi az én azonosságom, és fontos, hogy értsem, mi a kereszt. Mert nem azért szolgálunk, nem azért teszünk dolgokat, hogy ezzel nagyobbak, kiválóbbak legyünk. Hanem azért szolgálunk, mert az élet, amit elfogadunk, az ki akar áradni belőlünk. Vagyis nem azért szolgálok, mert ezt kell tennem.
Azért ne szolgálj, mert szolgálnod kell! Hanem azért szolgálj, mert benned van Isten szeretete, ami kényszerít rá, hogy tegyed. Azért teszed, mert megvan Isten szeretete, és ez a szeretet szorongat. És azért teszem, mert szeretem a testvéremet, és fel akarom emelni a testvéremet, és tisztelni akarom a testvéremet, tisztelni akarom a pásztoromat, tisztelni akarom a vezetőmet. Azért, mert Isten annyira szeret engem. Ne azért szolgálj, ne azért tegyél dolgokat, hogy emiatt felnézzenek rád, vagy ne gondold, hogy Isten ettől értékesebbnek lát, hanem azért, mert Isten szeretete indít rá!
Ámen.