Számomra meglepetés, hogy itt vagyok Magyarországon. Nem terveztem most itt lenni. Egy hónap múlva jövök megint. Jövünk majd az EUROCON-ra. Amikor jöttem, azon tűnődtem, hogy fogom-e látni Ferencet. És igen. Köszönöm, ez megérintette a szívemet. Őszintén, amikor leszálltam a repülőről, láttam őt a szívemben, és azon tűnődtem, hogy fogom-e látni. Most ő itt van. Ez gyönyörű!
Huszonhét évvel ezelőtt… Most ez az együttlétünk úgy fog kinézni, hogy sok idős ember fog beszélni huszonhét évről? Remélem, hogy nem! 🙂 Vannak itt többen a kezdet kezdetétől.
Emlékszem, hogy Baltimore-ban ültünk egy gyorsétteremben, és p. Matti mondta: „Mennünk kellene! Vége a kommunizmusnak, menjünk!” Hova? „Talán Magyarországra! Mit szólsz ehhez? Én elmegyek Finnországba, és út közben megállok Budapesten.” Ez decemberben volt, 1989. decemberében. Aztán jött a hír, hogy menjünk.
Azt hiszem tízen jöttünk. A József Attila Gimnáziumban találkoztunk, és elkezdődött. P. Matti kezdte el a csapattal. Én következő nyáron jöttem, és voltak összegyülekezéseink. Ferenc Erdélyből jött, és azt mondta: Szeretnék megtanulni angolul. Három hónap alatt megtanult angolul, és ő lett a tolmácsunk. Bámulatos! Jártuk az utcákat, és prédikáltunk. Nagyon bátrak voltunk! Semmi szégyen, semmi félelem. Hatalmas embertömegek voltak velünk. Mert vége lett a kommunizmusnak, mi pedig amerikaiak, finnek és svédek voltunk, és az emberek hallgattak minket. Ám sokkal többről szólt ez, mint mi. Istenről volt szó. Isten velünk volt, és Isten szólt.
Emlékszem Vilmosra, ő is Erdélyből jött. Neki is bámulatos a bizonysága. Emlékszem, ahogy mentem Dorogra autóval, hogy megtaláljam őt. Mert eljárt az összejöveteleinkre, aztán abbahagyta. Kérdeztem: Hol van Vilmos? Egy szűk utca végén egy kis ajtó mögött megtaláltuk. Eljött, és már nem maradt el. Most pedig Baltimore-ban él a feleségével, és boldogok. Ez gyönyörű!
A Bartók Béla úton egy teaházban beszélgettünk sokszor. Mindenki új keresztény volt. Tudod, milyenek lehetünk! Mint a görögök, vitázók; mindenkinek van véleménye, és telve van érzelmekkel. Úgyhogy a beszélgetések alatt az emberek magyarul kezdtek vitatkozni egymással. Ferenc és Rita olyanok voltak, mint egy kutya és egy macska. 🙂 Harcoltak, én pedig azt sem tudtam, miről vitatkoznak. Erős személyiségek erős érzelmekkel. Úgyhogy kellett hozni egy szabályt: Nincs többé beszélgetés, kivéve, ha a Bibliát szóljuk. Csak a Biblia! Semmit nem mondhatsz, hacsak nincs hozzá bibliaversed! Ők nem ismertek bibliaverseket, úgyhogy csak ültek ott. 🙂 Nagyon csendes beszélgetések lettek :-), csak a pásztor beszélt.
Aztán tanultunk. Megtanultunk egymást szeretni, megtanultunk odafigyelni, megtanultunk megbocsátani, és megtanultuk a bevégzett munkát. Tanultunk a misszióról is. Mi, amerikaiak azt mondtuk, hogy akarunk menni missziós mezőre. „Itt vagyunk Magyarországon, menjünk a missziós mezőre!” A magyarok azt kérdezték: Hova? „Hát Szibériába!” Ránk néztek: „Nem mehetnénk inkább Németországba? Nem mehetnénk Franciaországba?” Mi pedig azt mondtuk: Mi megyünk Szibériába, Üzbegisztánba, Kazahsztánba… Ez meglepő volt.
Voltak emberek, akik megtették hit által. Megtörtént. Tíz év alatt huszonnégy gyülekezetet alapítottunk a korábbi kommunista világban. Megtettük Bakuban, Ashgabatban, Szamarkandban, Almatiban, Bishkekben, Tyumenben és Moszkvában, aztán Ukrajnában, Romániában. Fantasztikus volt, dicsőség az Úrnak!
Aztán volt bibliaiskola a TIT Stúdióban. Az emberek hallgattak. Szabadságunk volt belül, és szabadságunk volt kívül is. A legfontosabb fajta szabadság hívőkként: szellemi szabadság. Szabadság a bűntől. Szabadság önmagunktól, szabadság a félelemtől, szabadság az élettől. Ez szellemi, és nagyon is valóságos. Hogy történik ez a gyülekezetben? Hogy történt akkor, és hogyan történik most? Néhány dolgot szeretnék erről elmondani.
Egy különleges írásrészt szeretnék megmutatni ApCsel 18-ból. Szeretném valamire felhívni a figyelmeteket, mert sokan vagytok okosak, és eszitek az Igét. Ezt kérdezném tőletek: A politikusok általában gondolkodnak-e a teológiáról? Politikusok, vezetők, a világi vezetők gondolkodnak-e teológiáról? Mi a válasz? Nem! Általában nem. Beszélnek-e a következő a szavakról? Mondják-e: Krisztus, örök élet, kereszt, Krisztus Teste? Érdeklik-e a világi vezetőket ezek a szavak? A válasz az, hogy nem.
Ki az, akit érdekelnek ezek a szavak: bevégzett munka, Isten kegyelme? Biztos vagyok abban, hogy a kínai testvérek sosem gondoltak ezekre a szavakra. Amikor nem voltam megtérve, sosem gondolkodtam a gyülekezetről, a megváltásról, megbocsátásról, örök életről. Ezek a szavak nagyon fontosak számunkra. A TIT Stúdióban ezeket tanulmányoztuk. Szavakat, neveket, Isten neveit tanulmányoztuk. A világban azonban ezekkel nem foglalkoznak.
ApCsel 18:14-15 Amikor pedig Pál meg akart szólalni, Gallió azt mondta a zsidóknak: Ti zsidók, ha valóban valami törvénytelenségről vagy gonosz bűntettről volna szó, annak rendje szerint meghallgatnálak benneteket. De ha tanításról, nevekről és a ti törvényetekről van vita, azt ti magatok intézzétek el, mert én ezekben nem kívánok bíró lenni.
Gallió, aki egy bíra-féle lehetett, azt mondta a zsidóknak: megítélnélek benneteket, de rájöttem, hogy ez vallásról szól. A 15. versben ott a tanítás kérdése, amire azt mondja: Engem nem érdekelnek ezek a szavak. Ám ezek azok a szavak, amik megváltoztatták a mi életünket. Szavak! Ez az ember azt mondta: Engem nem érdekelnek ezek a nevek, ezek a szavak.
Minket viszont érdekel! Milyen nevek? Minket érdekelnek Isten nevei, Isten embereinek neve, érdekel minket a templom, az áldozat, a szentség, a Szent Szellem. Taníts engem a Szent Szellemről! Taníts! Amit itt látunk ma, az megtörtént nagyon sok ember életében a történelem folyamán. Éhesek vagyunk a szavakra, az élet szavaira.
1975-ben elmentem Finnországba. Az más ország, mások a körülmények, valahogy más a kultúra, de nem számít. Mert az emberek éhesek arra, hogy szavakat, neveket halljanak. A politikusokat ez nem érdekli. Azt mondják: Ezt nem ismerem. Mert ez titok. Krisztus bennünk. Ő az, Aki tanít minket, és megtanuljuk a bevégzett munkát. Ugyanez történt Finnországban is. Az emberek jöttek az erdőből különböző helyekről, mert a Szent Szellem mondott valamit, és a szívünkbe mondja ezt.
A világot ez nem érdekli, de minket ez érdekel. Erről szeretnék beszélni most nagy tisztelettel a Krisztus Testének minden része felé. Mindenkihez, aki imádkozott, hitt, és követett. Mert ha bárki követi Istent, Isten ott van. Amikor döntéseket hozunk…
Emlékszem egy asszonyra a gyülekezetünkből, együtt élt a barátjával már hét éve. A nő megtért, és rövid idő, néhány hónap után odajött hozzám, és azt mondta: Isten megmutatta nekem, hogy nem élhetek tovább ezzel a férfival, pedig ő akar engem. Akkor én azt kérdeztem: Mit mond Isten erről? Ez nagyon kemény volt. Hazament, összecsomagolt – ez az ő döntése volt –, elment, és beiratkozott bibliaiskolába. Követte Istent. Aztán Isten adott neki férjet. Ez csodálatos!
Miről beszélünk? Bevégzett munka, Isten kegyelme, Krisztus Szelleme, kereszt, közösség… – ezek szabaddá tesznek minket, és szabadságot találunk az életünkben, a szellemi életünkben.
P. Csabának volt egy nagyszerű üzenete ma délelőtt p. Graham gyülekezetében. Azt mondta, hogy az élet olyan, mint egy koszos függöny egy ukrán buszon. Az ablak ki van törve, és a huzat a koszos függönyt az arcodba nyomja. Ilyen az élet. Nehéz. Néha nagyon nehéz. Aztán azt mondta: Isten megengedi számunkra, hogy lássuk a láthatatlant. Isten megengedi, hogy túllássunk ezen. Isten bejön a szívünkbe, mi imádjuk Őt, és azt mondjuk: „Igen! Igen, hiszünk Neked. Igen, meg tudjuk tenni!” Igen, Isten velünk van.
Ezek a nevek, ezek a szavak azok, amelyekről Gallió azt mondta: Engem nem érdekelnek a neveitek, a szavaitok, amikről vitatkoztok! Minket viszont érdekelnek. Mert erőteljesek. Megváltoztatták az életünket. Isten ott van az Igében. Isten meggyógyít bennünket
1Pét 4:7 Mindennek a vége pedig közel van, …
Nagyon sok változás van a világban. Az USA-nak új elnöke van, az angolok kiléptek az EU-ból, aztán ott az orosz elnök, pénzügyi dolgok, katonai dolgok, ökológiai dolgok, klíma ügyek, betegségek, társadalmi mozgások… 1Pét 4:7 Mindennek a vége pedig közel van! „Hát igen, de ezt az 1. században írták!” Isten elméjében ez hamarosan van. Nála ezer év mint egy nap. A vége pedig mindennek közel van! Rengetegen aggódnak, rengetegen félnek.
1Pét 4:7 … legyetek tehát mértékletesek és józanok, hogy imádkozhassatok.
Imádkozzatok! Ima. Tani elme. Szavak. Felkészülés. Felkészülés a jövőnkre. Felkészülés a szolgálatra. Alapítsunk gyülekezeteket! Kezdjünk bibliatanulmányokat! Érjünk el embereket! Menjünk ki az utcára, szeressük az embereket. Tegnap kinn voltunk az utcán. Ott volt két férfi, az egyik sírt. Hajléktalanok voltak, szerettük őket, imádkoztunk velük. Ez gyönyörű! Itt vagyunk a világban, és van örömünk, szeretetünk, életünk, békességünk, hitünk, és figyelünk.
1Pét 4:8 Mindenekelőtt pedig tartsatok ki az egymás iránti szeretetben…
Mindenekelőtt legyen bennetek buzgó szeretet! Ez egy vicces szó: buzgó szeretet. Bugyogjon! Forrongjon! Nem lehet másként vezetni az embereket, csak szeretet által. Ez a legnagyszerűbb dolog. Nem a problémákkal foglalkozunk. Nagyobb ez annál. Ez szeretet. A szeretet bánik el a problémákkal, de a szeretet megengedi a problémák létezését is. Lehetnek olyan nehézségek, amik jók számunkra. Mindenek fölött legyen buzgó szeretet bennünk, közöttünk.
1Pét 4:8 … mert a szeretet sok vétket elfedez.
Van egy férfi Baltimore-ban. Az erőben élt. Tulajdonképpen négyen vannak. Hajléktalanok, kinn laktak az erdőben. Van egy szombati evangelizációnk, amikor nyolc-tíz ember kimegy az erdőbe, és beszélgetnek velük. Drogfüggők, hajléktalanok, dühösek, mentálisan betegek. Gyönyörű dolgok történnek!
Az egyik huszonkét évig volt heroin-függő, a neve Brian. Azt kérdeztem tőle a minap: Hány napja vagy szabad? Azt felelte: Hatvannyolc. Aztán újra megkérdeztem, és a válasz: „Hetvenhét napja. Semmi kokain, semmi heroin, semmi! Először életemben tizenkét éves korom óta.” Tyű! Vannak még ketten, és hallanak erről. Azt mondják: Ha elmegyek abba a gyülekezetbe, akkor lehet, hogy ez megtörténik velem is. Bámulatos!
„Ha elmegyek abba a gyülekezetbe, akkor lehet, hogy Isten elvégzi ezt velem is.” Micsoda hírnevünk van ott az erdőben! Bámulatos! Mi nem úgy vagyunk, mint a világ, ahol azt mondják: „Mi nem beszélünk ezekről a szavakról, ezekről a nevekről!” Mi pedig igen. Jézus Krisztus – erő van az Ő nevében. Ő megbocsát és meggyógyít.
Egy másik eset. Ez a férfi is hajléktalan. A barátnője terhes. Eljönnek. Aztán két ember azt mondta: Hisszük, hogy Isten azt akarja, hogy nálunk lakjatok. Egy tanácsadó azt mondta nekik: „Ne tegyétek ezt! Heroin függők. Ne csináljátok! A férfinek bűnös háttere van, sok bűncselekmény van a számláján. Ne tegyétek!” Azt felelték: Mi úgy érezzük, Isten arra vezet minket, hogy fogadjuk be őket. Megtették. És megtörtént, hogy nincs többé heroin, a férfi talált munkát, már saját lakásuk van. Csodálatos!
Aztán odamegy a bíróhoz egy tárgyalásra, és a bíró azt mondja: „Ha abban a gyülekezetben maradsz, akkor meg van bocsátva neked. Minden bűnöd meg van bocsátva. Minden bűncselekményed meg van bocsátva, de azt tanácsolom, hogy maradj abban a gyülekezetben!” A szeretet sok vétket elfedez. A mi bűneinket.
Mi nem beszélünk a bűneinkről, mi a szeretetről beszélünk. Mi nem beszélünk a bűneinkről, hanem a bevégzett munkáról beszélünk, és Isten kegyelméről. Nem beszélünk önmagunkról, hanem arról beszélünk, hogy kik vagyunk Krisztusban, és arról, hogy miért vagyunk itt. Annyira hálás vagyok, hogy emberek eljöttek ide Magyarországra, szolgálták itt Istent! Sokan közülük azt mondták: Ez volt életem legjobb ideje. Sok ember azt mondja: Ez Isten volt, és Ő megváltoztatta az életemet. Nagyon sokan csatlakoztak a szolgálathoz, és pásztorok lettek, mint p. Attila, p. Zoli, p. Csaba, p. Bendegúz, p. Laci… és sokan mások.
A szívemben azt mondom: Köszönöm, Uram, hogy amikor tizenkilenc éves voltam, találkoztam Isten egyik emberével! Figyelj! Amikor tizenkilenc éves voltam, találkoztam Isten egyik emberével, és megváltoztatta az életemet. Ez így van veled is. Új szókincs, új szavak, új cél, új közösség, szentség. Valami egészen új. Ott a koszos függöny az arcunkban, de képesek vagyunk látni a láthatatlant. Látjuk a Gyülekezetet, látjuk Krisztust, látjuk a szeretetet, látjuk a szabadságot, és látom, hogy az életem értékes.
Valaki rám teszi a kezét, és azt kérdezem: „Te énrám teszed a kezed? P. Scibellire kéne tenned a kezed, vagy a pápára – ez csak vicc! –, vagy valaki másra! Én méltatlan vagyok.” Éppen ez a lényeg. Isten az, Aki ránk teszi a kezét, ránk, akik méltatlanok vagyunk ehhez. „Ez te vagy, igen! Nem egy másik hívő, hanem te.” – ezt mondja Isten. Ez a kegyelem. Ez Isten elméje.
Amikor szükséged van Isten emberére, amikor szükséged van Isten gyermekeire, amikor találkozol velük, amikor találkozol a Bibliával, akkor kezdesz hinni. Mint Vilmos, mint Ferenc, mint Rita… Valaki ezt tette, aki Krisztus Testének a tagja volt. Mondtak dolgokat, és ez Istentől volt. Ez felépített engem, és kezdtem hinni: szent ember lehetek. Nem a testben. Ez másféle szentség. Szellemi szentség. Én új vagyok. Szabadságom van. Nem érdekel a bűn, Isten érdekel, a szavak érdekelnek, az élet érdekel, a feltámadás érdekel, a bátorítás érdekel, a jövő érdekel, a misszió érdekel, a gyerekek érdekelnek, a tinédzserek érdekelnek, a hajléktalanok érdekelnek, a házasságok érdekelnek, az üzletemberek érdekelnek, és ennek semmi köze sincs az én személyiségemhez. A Szent Szellemhez van köze, Aki bennünk lakik, és hozzánk beszél így.
1Pét 4:10 Mindenki amilyen kegyelmi ajándékot kapott, úgy szolgáljatok azzal egymásnak, …
Szolgálj az ajándékoddal!
1Pét 4:10 … mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai.
Szolgáljatok egymás felé, mint Isten jó sáfárai. Mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai. Mennyire érdekes, ahogy p. Brian visszajött Magyarországra! Bámulatos! Ez hogyan történt? Isten munkálkodik. Istennek van terve. Törődik velünk. Istennek van szolgálata felénk. Isten ajándékokat adott nekünk azért, hogy ezekkel egymás felé szolgáljunk. Nincs versengés, csak szeretet és építés. Nincs hasonlítás, csak Krisztus és egység és szeretet és Isten Szelleme. A bevégzett munka a mi örömünk.
1Pét 4:11 Ha valaki szól, Isten igéjét mondja…
Ha valaki beszél a teaházban a Bartók Béla úton, szóljon a Bibliából. Ez mit jelent? Nem azt jelenti, hogy minden mondatomba belefűzök egy bibliaverset, hanem azt jelenti, hogy láttam valamit. Imában voltam, láttam valamit. Az Úr beszélt hozzám. Van egy Igém. Élő Ige. Amikor találkozunk, ott a Szellem, ott a szeretet, és vannak szavak. Galliót nem érdekli ez. A magyar tanrendszert sem érdeklik ezek a szavak. Az embereket a sörözőkben, borozókban nem érdeklik ezek a szavak.
1Pét 4:11 … ha valaki szolgál, azzal az erővel végezze, amelyet Isten ad, …
Látod? A hívőnek van egy képessége. Mindenegyes hívőnek van képessége. Bámulatos emberek! Van képességük. Mi az a képessége? Nem tudom. Különböző képességeink van, különböző a kapacitásunk. Bármivel rendelkezel is, használd! Szolgálj vele! Így élünk amiatt, amit látunk. Kérlek, amikor a koszos függöny az arcodba vág azon az ukrán buszon, amikor ez megtörténik, kérlek, tanulj. Tanuld meg, hogy szólj! Tanulj meg építeni! Tanuld meg a feleségeddel!
A feleségemmel negyvenegy éve vagyunk már házasok. Néha a számból kijön valami utálatos, „béka”. Jelenések könyvében van egy igevers a három tisztátalan lélekről, olyanok, mint a békák, aztán Egyiptomban is ott voltak a békák. Azon tűnődöm, hogy a te házad néha tele van-e a békákkal. Mindenhol békák vannak, a fürdőben békák, a hálóban békák… amiatt, ahogy beszélsz. A beszéded módja miatt. Megtörténik, még jó emberekkel is. Csak változtass ezen! Változtasd meg ezt! Legyél építő! Tanuld meg, hogy építhetsz, bátoríthatsz a szavaiddal.
Mindannyian teszitek is. Beszélgettünk és a Szent Szellemben volt építés, ami nagyon jó volt. Ezt komolyan gondolom.
1Pét 4:11 … hogy mindenben Isten dicsőíttessék a Jézus Krisztus által, akinek dicsőség és hatalom örökkön-örökké. Ámen.
Nagyszerű, amit csinálunk. Igen, vannak problémáink, igen, de az egy lehetőség. Ez szeretet, ez szolgálat. Tanulunk. Isten munkálkodik. Isten velünk van. Huszonhét évvel ezelőtt Isten elkezdte ezt, és folytatja. Miattad és Isten miatt. Vannak dolgok, amiket meg kell tennünk, Isten kegyelme által.
1Pét 4:12 Szeretteim, ne lepődjetek meg attól a tűztől, amely megpróbáltatás végett támadt köztetek, …
Igen, van tüzes próba, ezek jönnek, igen, megtörténik, de ne mondd, hogy furcsa. Megtörténik. Ilyen az élet, de megtaláltuk! A koszos függöny mögött megtaláltuk Jézust, és azt, hogy bízhatunk Benne, és szerethetjük Őt. Ő gondot visel rólunk, megerősít bennünket, vezet bennünket, használ minket, meg fog jelenni nekünk, ott lesz a szánkban, megtanulunk áldani, megtanulunk építeni, megtanulunk imádkozni, megtanulunk hitben járni, és jó dolgokat látunk, amint megtörténnek. Halleluja! Tyű!
Mondhatnám, hogy p. Graham, aki a kínai és Budagyöngye gyülekezet pásztora, visszaköltözik Angliába. Van látásunk! Nekünk van látásunk Angliára. Naná! Nekünk! Mi együtt imádkozunk értük. Ott van a mi szívünkben. „Uram, küldd őt! Kend őt fel! Használd őt! Tedd őt a tökéletes helyre! Hadd legyen gyümölcsöző!” Igen, ott lesz a koszos függöny, igen, de Isten van velünk. Igen, Isten van vele és a családjával. Vissza fog jönni, és gyümölcsöket hoz, és azt mondja majd: „Isten tette ezt! Halleluja!”
A magyar gyülekezet a világmindenség közepe a szívünkben. A szívben van ez. Így működik. Gallió nem így gondolkodik, ő azt mondja: Ez semmi! Számunkra viszont bárhol, ahol ott van Jézus, az a világmindenség közepe. Számomra. Ez az elme és szellem Isten elméje és Szelleme. Ne mérgezd a kertedet a testeddel, hanem maradj Benne, használd az ajándékaidat, kövesd Őt, és meg fogunk sokszorozódni. Ez nem rólunk szól, hanem az Úrról. Az Úr fog megsokszorozni minket. Az Úr fogja megtenni.
Ámen.
Nagyon meg vagyok érintve ezzel! Ez bámulatos!