P. Jim
Legyenek a szám által kimondott szavak és a szívem gondolatai elfogadhatóak Te előtted, Uram! Gondolatok, elmélkedés – mit jelent ez? Ez az, amikor fogunk egy gondolatot és kérődzünk rajta egy kicsit. Mit jelent ez? Hogyan alkalmazom ezt az életemre?
Elmélkedtem valamin, amiről nem tudok sokat. Ez az alázat. Próbáltam megérteni, hogy milyen fontos ez. Mózes szelíd volt. Tudjuk, hogy a Messiást is úgy írja le a Biblia, hogy szelíd volt. Tudjuk, hogy az Úr a szelídet fogja tanítani. Isten ellenáll a büszkének, de kegyelmet ad az alázatosnak.
Azt hiszem, hogy erre a következtetésre jutottam: az alázat lehetővé teszi számomra, hogy elfoglaljam az örökkévaló helyemet Isten tervében.
1Kor 8-ban Pál a bálványáldozati húsról beszélt a korinthusiaknak. Ez nagy dolog volt.
1Kor 8:1-2 A bálványáldozatok felől pedig tudjuk, hogy mindnyájunknak van ismeretünk. Az ismeret felfuvalkodottá tesz, a szeretet pedig épít. Ha pedig valaki azt hiszi, hogy tud valamit, …
A tudás büszkévé tesz vagy büszkévé tehet. Csak azt gondolni, hogy tudok valamit valamiről, már akkor nem tudok semmit úgy, ahogy tudnom kellene. Úgyhogy tanulok.
Ezen a vicces listán gondolkodtam:
– 36 éve vagyok hívő,
– 33 éve vagyok ebben a szolgálatban,
– 27 éve hallgatok bibliaórákat,
– 21 éve végeztem el a bibliaiskolát,
– 17 éve vagyok misszionárius ebben az országban,
– majdnem 12 éve vagyok felszentelve,
és amikor becsukom a szemem és imádkozom, akkor csak azt mondom: Uram, csak annyira sajnálom, mert ez a tapasztalat nem ad nekem szuper erőt a kereszténységben. Csak segít nekem újra és újra megérteni, hogy Isten szeret engem.
Jézus folytatott egy beszélgetést egy századossal, aki alá legalább száz ember tartozott. Azt mondta Jézusnak: „Nem kell eljönnöd az én házamba. Megértem én, hogyan működik ez, azért mert nekem is van tekintélyem. Amikor én azt mondom valakinek, hogy menjen, akkor az elmegy. Vannak emberek, akik nekem mondják, hogy jöjjek, és jövök.” Ezt az embert úgy írja le a Biblia, mint egy olyan ember, akinek hatalmas hite volt, de alázata is, mert megértette, hogy hol van ő. Nem arról van szó, hogy semminek tekintette magát, hanem helyesen látta magát Isten tervében.
Ez hatalmas siker, hogy nap mint nap úgy működhetek, hogy tudom, van egy helyem, és Istennek vannak gondolatai rólam és ezek a békének a gondolatai. Ő visz engem valahova, és használ engem ezen az úton, azért mert a vas élesíti a vasat. Ő átalakít engem Krisztus képére. Ez egy hihetetlen lehetőség, de hiszem, hogy az alázat a kulcs, ami kinyitja ezt a lehetőséget.
P. Kende
Amikor Izraelben voltunk, annyira felépített ez az ország, az emberek hozzáállása. Ez meg is lepett. Meglepett, hogy mennyi örömük van, hogy élvezik az életet. Ez azért olyan meglepő, mert bárhol vagy az országban, 60 km-en belül van egy ellenség, aki szeretné elpusztítani az országot. Nem tudom, hogy mi mennyire tudnánk lazítani. Nekik mégis örömük van, és élvezik az életüket nyilvánvalóan. Szeretik az országukat.
Belegondoltam, hogy mi mennyire nem értékeljük azt, amink van. Onnan nézve nekünk nagy országunk van, és onnan nézve itt olyan békesség van, amiről ők csak álmodni tudnak. Nagy lehetőségeink vannak és nekünk sokkal könnyebb. Belegondoltam abba, hogy fontos értékelnünk azt, amink van. Fontos nagyra értékelni a szabadságunkat, nagyra értékelni a lehetőségeinket. Tudom, hogy sokan nem állunk jól anyagilag, de őszintén nem állunk rosszul sem. Magyarország a világban nem egy szegény ország. Annyira fontos értékelni azt, amink van.
Aztán ezért szeretem a gyülekezetet. Ez csodálatos hely, mert itt az Úr azt mondja nekünk Ján 4:35 emeljétek fel a szemeiteket, és Zsolt 3:4 az Úr a mi fejünk felemelője. Ez annyira jó! Ha a gyülekezetben vagyok, ha jövök istentiszteletre, akkor Isten felemeli a fejemet, felemeli a szememet. Felemeli a szívemet, hogy lássak egy nagyobb valóságot, egy olyan valóságot, ami láthatatlan a természeti embernek, de az újembernek nagyon is valós és nagyon is élő.
Miért hoztam fel Izraelt? Azért, mert a győzelem időnként nem olyan, mint amilyennek szeretnénk. Mi azt szeretnénk, ha a győzelmet fanfár jelezné. Győzelem! Öröm! Nagy felszabadultság! Mindenképpen szeretnénk, ha a győzelem azt jelentené: előreléptem az életemben. Az a győzelem, ha előreléptem az életemben: gazdagabb vagyok, megszabadultam egy ellenségemtől, magam mögött hagytam a konkurenciát.
„Előreléptem, és ez a győzelem.” – így képzeljük el, így szeretnénk. Félre vagyunk vezetve ezen a ponton, mert a győzelem lehet nagyon másféle, mint ahogy mi azt elképzeljük. A győzelem lehet nagyon más. Azt gondolom, hogy a győzelem hódítással kell, hogy járjon. A győzelem nagyobb hatalomhoz kell, hogy vezessen, de nem mindig van így.
Az amerikai polgárháborúban – ez érdekes dolog, jó példa – az északiak nem nyertek nagy csatákat hosszú ideig. Csak annyira tudtak teljesíteni, hogy a következő csatában is harcolni tudjanak még mindig. Nem arról szólt, hogy győztek, hanem sokat veszítettek. Volt, ahol nem lehetett könnyen megmondani, hogy ki győzött, mert annyi ember halt meg, de tudtak harcolni a következő csatában is. Szörnyű volt, rengetegen meghaltak.
Az első néhány hónap után nem az volt a kérdés az északiaknál, hogy kapitulálni kell-e vagy sem, hanem csak az, hogy mikor és milyen feltételekkel. Hiszem, hogy Lincoln, az elnök azért tudta, azért értette a dolgokat, mert egy Bibliában hívő hívő volt. Ő értette, hogy néha a győzelem nem néz ki jobbnak egy döntetlennél, vagy akár egy vereségnél. Ez érdekes dolog a számunkra.
1Sám 23 Dávidnak a története, amikor Saul, a király üldözte őt azért, mert tudja, hogy Isten Dávidot tette királlyá az ő helyébe. Úgyhogy Saul meg akarja ölni őt. Ezzel foglalja el magát, ahelyett, hogy az országgal törődne. Jön az ellenség, a filiszteusok. Megostromolják Kehillát. Dávid menekülőben hall erről, odamegy az embereivel és legyőzi az ellenséget. Elűzi őket. Felszabadítja a várost és megmenti a lakókat. Mert – habár ő menekülőben van, igazán ő az Isten szíve szerint való király – ő foglalkozik a néppel és megmenti ezt a várost.
Aztán Saul meghallja, hogy Dávid ott van ebben a városban, úgyhogy jönni fog, hogy megölje őt. Dávid megkérdi Istent: ki fognak adni engem a város lakosai Saulnak? Isten azt mondja, hogy igen. Milyen keserű gondolat ez! Az emberek, akiknek az életét megmentette, kétségtelenül – erre semmi kötelezettsége nem volt, amiért semmi jutalmat nem kapott, de megmentette őket –, ugyanezek az emberek átadnák őt az ellensége kezébe.
1Sám 23:13a Felkele azért Dávid és az ő emberei, mintegy hatszázan, és kimenének Kehillából, és ide s tova járnak vala, ahol csak járhatának.
Ez azt jelenti, hogy csak kószáltak, csak kóboroltak amerre lehetett. Nem volt céljuk, csak menekültek. Próbáltak életben maradni. A kérdésem: ez a céltalan kóborlás úgy tűnik-e, mint egy nagy és dicsőséges győzelem? Viszont éppen ezt láttam, ezért jutott eszembe Izraelről ez.
Izraelben azt láttam, hogy ők rájöttek arra, hogy a győzelem nem feltétlenül az, hogy előrébb jutunk. A győzelem nem feltétlen az, hogy nagyobb biztonságban vagyunk ma, mint tegnap. A győzelem nem az, hogy ma több barátunk vagy kevesebb ellenségünk van, mint tegnap volt. Hanem egyszerűen az a győzelem, hogy még élünk. Így gondolnak róla: „A mai nap a miénk. A mai nap az enyém. A mai nap még nem tudtak minket elpusztítani, úgyhogy ez győzelem!” Egy értelemben tényleg az. Azt gondolom, hogy ez egy lecke a számunkra.
Nem azt mondom, hogy ne küzdjünk és ne törjünk előre, hogy legyünk passzívak, hogy adjuk fel. Ugyanakkor vannak idők, amikor nem annak van itt az ideje, hogy azon nyavalyogjak, hogy miért nem tudok előrébb jutni? „Miért nem lesznek jobbak a dolgok?” Van, amikor a győzelem az, hogy a mai nap még élek és megyek előre Istennel, hogy a mai nap még hiszek, hogy a mai nap mondhatom Istennek: Uram, sajnálom, nem látom, hogy nagy erőm lenne, nem látom, hogy nagy hatalmam lenne, nem látom, hogy nagy győzelmem lenne, de a mai nap ismerlek téged, Uram.
Ez győzelem, mert az ellenség minden nap ott van az életünkben, szeretne ránk telepedni és szeretné lenyomni a hitünket. Azon igyekszik, hogy megfojtsa a hitünket. Az ellenség szeretné, ha csak azt mondanám: többé nem kelhetek föl. Szeretné, ha megfeledkeznék Ézs 40-ről. Szeretné, ha nem mondanám: „Hogy is van az Írás? Erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok. Tényleg! Isten velem van. Uram, segíts! Légy Te az én fejem felemelője.”
Az ellenség szeretné azt mondani: „Mennyivel ment előrébb az életed az elmúlt évben? Előrementél akármennyit is?” „Minimális mértékben, talán.” Az ellenség azt mondja: „Látod? Vesztes vagy. Látod? Nem mész sehova.” Azt gondolom, hogy vannak idők, amikor a legnagyobb győzelem másképp néz ki.
Van egy ilyen helyzet Jer 45-ben. Jeremiásnak, az üldözött prófétának volt egy jó barátja: Báruk, az íródeák, akinek az volt a dolga, hogy írjon. Leírta mindig, amit Jeremiás mondott. Isten ezért mond valamit Báruknak személyesen:
Jer 45:5 És te kívánsz-e magadnak nagyokat? Ne kívánj, …
Azt mondja neki Isten: „Figyelj, Báruk! Ez nem annak az ideje, hogy azt gondold, ha szolgálsz, akkor gazdag leszel.” Isten azt mondja, hogy most nem ennek van itt az időszaka.
Jer 45:5 … mert íme én veszedelmet bocsátok minden testre, ezt mondja az Úr, …
Ad neki viszont egy ígéretet:
Jer 45:5 … és a te lelkedet – vagyis a te életedet – zsákmányul adom neked, minden helyen, ahová elmégy.
„Megőrizem az életedet. Biztonságban leszel, ígérem neked.” – ezt mondja az Úr. „Ez nem tűnik nagy győzelemnek! Ez nem tűnik nagy sikernek.” Viszont abban a helyzetben, amiben ők voltak, ez nagy dolog volt, mert a lakosság 95%-át kiirtották. Akik aztán megmaradtak és még lázadtak, még őket is aztán …. Azt mondja Isten Báruknak: most ez a nagy dolog!
Azt akarom mondani ezzel, hogy ne essünk kétségbe, hogy ne adjuk fel egy hamis elvárás miatt, egy olyan dolog miatt, ami ránk van rakva, amit magunkra vettünk vagy valaki ránk tett, hogy milyen egy kiváló keresztény. Én nem tudom pontosan, hogy milyen egy kiváló keresztény, de a körülötted élőknek biztos van egy elképzelése. A világ azt mondja: a kiváló keresztény az, aki jótékonykodik, és befogja…
A mi definíciónk nem ez. Viszont ha meggondoljuk ezt: sikerül-e kiváló kereszténynek lennem? Szeretnélek bátorítani: Isten kegyelemben hívott el minket, nem a törvénnyel vagyunk kapcsolatban többé. Lehetséges, hogy a napjaink nem győzelemnek néznek ki, de Isten velünk van, és Isten megőriz bennünket. Ez győzelem.
Ugyanebben az időszakban Dávidot üldözi Saul, és
1Sám 23:26a És Saul a hegynek egyik oldalán méne, Dávid és az ő emberei pedig a hegynek másik oldalán.
Az egyikük erre, a másik arra ment. A hegy két oldalán mentek ugyanakkor. Mi ez? „Ez nem győzelem. Épp csak elhibázta.” Az igazság azonban az, hogy ez igenis győzelem volt, mert Dávid tovább élhetett, és Dávid tudta ezt. 1Sám 24:4-ben van egy lehetősége Dávidnak, hogy megölje Sault, a királyt, aki vadássza őt. Elképesztő módon Dávid ismerte azt az elvet, amit Luk 6:27-ben olvasunk: az ellenségeinket nem átkozzuk, hanem imádkozunk értük. Az ellenségeinkkel jót teszünk. Dávid ezt csinálta Saullal lenyűgöző módon.
Aztán – 2 fejezettel később – Dávid seregvezére azt mondja: „Dávid, itt a lehetőség. Az ellenséged itt van előttünk. Egyszer csapok oda neki, és neki vége.” Dávid azt mondja: ne tedd. Dávid tudja, hogy Isten majd elbánik Saullal.
1Sám 26:10-11a És monda Dávid: Él az Úr, hogy az Úr megveri őt! Vagy eljön az ő napja és meghal, vagy pedig harcba megy és ott vész el! Távoztassa el azért az Úr tőlem azt, hogy kezemet az Úrnak felkentje ellen emeljem
Micsoda hozzáállás ez! Micsoda szív! Én azt gondolom, hogy ez nagy győzelem volt. „Milyen győzelem? Saul még mindig üldözte, még mindig gyűlölte őt. Még mindig bujkálnia kellett. Még mindig odúkban, barlangokban, pusztában kellett laknia, és az ellenség között, hogy ne érjék utol.” Viszont ez győzelem. Péld 24:29 azt mondja, hogy ez győzelem a számunkra, hogy nem mi intézzük el, hanem Róm 12:19 hagyjatok helyet az isteni bosszúállásnak, majd Ő gondot visel rá.
Hol volt Dávidnak a győzelme? A szívében. Abban, hogy bízott Istenben, és mert bízni Isten időzítésében. Merte azt mondani: „Miért ne mondhatnám, hogy Isten tudja, mit csinál vele? Miért ne hihetném, hogy Őneki terve van? Miért ne hihetném, hogy most ennek van itt az ideje az életemben? Miért ne mondhatnám bizalommal, hogy Isten jobban tudja, hogy mire van szükségem, mint én? Miért ne mondhatnám, hogy Ő mellettem áll és én az Övé vagyok?”
Figyelj! Hívőkként ugyanez a gondolat. Gondolj bele! Jézus hatalmas győzelmet aratott. Jézust a kereszten gúnyolták. Egyik a másik után: a nép, a főpapok, a római katonák, mindenki.
Máté 27:40-43 Te, ki lerontod a templomot és harmadnapra fölépíted, szabadítsd meg magadat; ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről! Hasonlóképpen a főpapok is csúfolódván az írástudókkal és a vénekkel egyetemben, ezt mondják vala: Másokat megtartott, magát nem tudja megtartani. Ha Izrael királya, szálljon le most a keresztről, és majd hiszünk neki. Bízott az Istenben; mentse meg most őt, ha akarja; mert azt mondta: Isten Fia vagyok.
Ugyanígy ezután még azok is gúnyolják, akik ott vannak megfeszítve. Egyik a másik után mindenki, és mindenki azt mondja Neki: na, ha tudsz, szállj le a keresztről. Miért mondták ezt nekik? Ha én lennék odaszegezve, nem tudnék leszállni. Én csak ember vagyok, de Jézus Krisztus, Ő az Isten- Ember, Ő képes lett volna leszállni. Ezt mondja is kicsit korábban Máté 26:53-ban Simonnak: „Ha akarnám, akkor nem kérhetnék 12 légiónyi angyalt, hogy jöjjenek és harcoljanak értem? Ha akarnám, nem kérhetnék egész hadsereget? Ha akarnám, nem mondhatnám: Istenem szabadíts meg Engem? Ő eltörölné egy mozdulattal az ellenséget.”
Jézus Krisztus győzelme az volt, hogy Ő hordozta a keresztet értünk, és nem szállt arról a keresztről. „Nem úgy néz ki ez, mint egy nagy győzelem. Nem tűnik úgy, mintha minden jól menne. Nem olyan ez, mint egy siker sztori!” Figyelj! Győzött Jézus értünk? Egyértelműen. Persze! Legyőzte a bűnt. Legyőzte a halált később. Ez elég jól hangzik, de nem úgy nézett ki.
Arra gondolok, hogy amikor járunk Istennel, lehetséges, hogy a győzelmeink nem annak látszanak; lehetséges, hogy a győzelmünk arról szól, hogy felvesszük a keresztet és nem néz ki túl jól. Akkor azt mondom: „Rendben, Uram, Te tudod. Bízom Benned.”
Mát 10:38 felveszem a keresztemet és megyek, bízom Istenben és azt mondom, rendben, Ő jobban tudja. Egy házasságban lehet, hogy a győzelem csak annyi, hogy nem keseredek meg egy veszekedés után. Egy tizenéves gyerekkel lehet, hogy annyi a győzelem, hogy még mindig szóba állunk egymással. Időnként lehetséges.
Ugyanakkor ez fontos nekünk, hogy lássuk: minden napon, amikor továbbmész hitben, minden napon, amikor úgy fekszel le: Uram, Benned bízom; minden napon, amikor azt mondod: Istenem, Veled akarok járni; minden napon, amikor azt mondod: az én gyengeségemre Te légy a válasz; minden napon, amikor azt mondod: Uram, te valós vagy még ha nem is látlak; az egy győzedelmes nap. Mert 1Ján 5:4-ben azt olvassuk, hogy ez a hitünk. Ez a győzelem, ami legyőzte a világot. Ami Istenből van, az legyőzi a világot. Ez a mi örömünk, és azt mondjuk: igen, Uram, ismerlek Téged. Ez a mi győzelmünk.
Van egy nagyszerű ígéretünk. Isten azt mondja:
1Kor 15:54 Mikor pedig ez a romlandó test romolhatatlanságba öltözik, és e halandó halhatatlanságba öltözik, akkor beteljesül amaz ige, mely meg vagyon írva: Elnyeletett a halál diadalra.
Egy nap a győzelmünk sokkal nyilvánvalóbb lesz, mint amilyen a mai napon. Csak ebben szeretnélek bátorítani, hogy a mai nap, amikor nem tűnik annak, még mindig azt mondhatod: rendben, van még egy napom, hogy járjak az Úrral. Ez egy győzelem, dicsőség Istennek. „Holnap eljöhetek és hallhatok egy Igét, ez egy győzelmes nap. Még tovább mehetek.”
Kol 1-ben van egy vers, ami nagyon jól összefoglalja ezt. Ebben az erőről és a hatalomról beszél, de másként:
Kol 1:11 Minden erővel megerősíttetvén – ez tetszik nekem férfiként – az Ő dicsőségének hatalma szerint minden kitartásra és hosszútűrésre örömmel;
Dicsőség és hatalom – ez nagyon jó, ez tetszik nekem. „minden kitartásra és hosszútűrésre örömmel” Tessék? „Én azt hittem, hogy úgy folytatódik a vers, hogy minden győzelemre, minden hatalmas teljesítményre, minden diadalra. Miért kitartásra és hosszútűrésre?”
Ismerjük ezt a két szót. Kitartás a görögben a hüpomoné, és ez azt jelenti, hogy valami alatt maradni. vagyis rajtam van a teher, de én nem változom, én ugyanaz vagyok. Ott vagyok a teher alatt, és megmaradok annak, aki vagyok. „Nem lehetne, hogy megszabaduljak a tehertől? Minden erővel meg vagyok erősítve. Az Ő dicsőségének a hatalma szerint van ez, úgyhogy a teher el kéne, hogy szálljon.”
Isten azt mondja: arra erősítelek meg, és arra hatalmazlak fel az én dicsőségem szerint, hogy megmaradj annak, aki vagy, a teher alatt is. „Nincs másik szerződés, Uram? Nem lehetne kicsit másként?” Isten azt mondja: nem ez az érdekes.
Aztán azt mondja: hosszútűrésre. A görögben ez a makrothümia, ami azt jelenti, hogy nagy türelemmel várni anélkül, hogy az ember visszavágna, büntetne cserébe azért, amit kap. Anélkül, hogy visszavágnék, hogy bosszút állnék. Azt mondod: Uram, erre erősítesz meg engem?
Vedd észre a vers végét! Azt mondja: örömmel. A teher alatt vagyok, és megmaradok annak a hívőnek, akivé Isten tett engem. Nem változom meg a teher miatt. Ne leszek keserű, nem leszek nyomorult, nem leszek dühös, ostoba ember, aki mindenkivel harcolni akar, hanem ugyanaz a hívő vagyok hittel, élettel, szabadsággal és örömmel. Továbbra is szolgálok és áldást jelentek embereknek, és örömöm van benne. Továbbmegyek és örömöm van benne. Nem erre vágyunk?
Azzal kezdtem, hogy Izraelben ez lepett meg, hogy egy értelemben – például politikailag – annyival rosszabb helyzetben vannak, mint mi, de mégis olyan örömük van. Hívőkként ne mulasszuk el Istennek a rendelkezésünkre álló hatalmát és erejét, az Ő dicsőséges hatalmát, mert az arra van, hogy örömünk legyen, amíg keresztülmegyünk a dolgokon. Ez fontos dolog az életünkben. Hosszútűrés, vagy ahogy Gal 5:22-ben fordították: béketűrés.
Isten munkálja ezt az életünkben. Azt mondja: „Maradj ugyanaz, aki vagy, örömmel, Én tanítalak téged erre és az Én forrásaim a te rendelkezésedre állnak. Ne hidd el a hazugságot. Ne hidd el, hogy ez egy vereség. Ne hidd el, hogy ez egy döntetlen, hanem merj bízni Bennem, hogy Én győzelemben vezetlek téged minden napon.” Ámen.