P. Knight
Nagyon fontos emberek vagyunk mindnyájan. Ez a fontosság lényeges az életünkben. Istennek nagyon hasznosak lehetünk. A szó legtisztább értelmében Isten számára hasznosak vagyunk. Elképesztő, hogy Isten mekkora bizalmat szavazott nekünk, ahogyan kicsomagolja a tervét a Földön. Van azonban egy dolog, ami a csúcsra emelkedik az Ő tervét illetően a Földön. Mielőtt elmondanám, hogy mi az, hadd említsek néhány verset.
Jer 17:9 Csalárdabb a szív mindennél, és romlott az, ki ismerhetné ki?
Zsolt 51:5 (7) Íme, én vétekben születtem, és bűnben fogant engem az anyám.
Ez a két vers megmutatja nekünk, hogy milyen állapotban van az emberiség ma. Az is emlékeztet minket arra, hogy milyen állapotban van az emberiség, ha csak olvassuk vagy megnézzük a híreket nap mint nap. Luk 19:10-ben Jézus azt mondja, hogy Ő azért jött, hogy megkeresse és megtartsa mindazt, ami elveszett. Ez az Ő küldetése. Ezét jött el.
Keresztényként sok jó van bennünk. Láttunk csodákat, és tudjuk, Isten hogyan változtatott meg minket. Tudod-e azt mondani: Köszönöm, Istenem, hogy nem olyan vagyok, amilyen voltam. Ez gyönyörű! Olyan sok jóság van bennünk, hogy jó dolgokat cselekedni és jónak lenni néha olyan könnyű! Jók vagyunk abban, hogy másokkal tegyünk valamit, hogy jobban érezzék magukat, vagy boldoggá tegyünk másokat. Hála Istennek ezért, mert kell, hogy bátorító emberek legyünk.
Abban is jók vagyunk, hogy szembe álljunk rossz döntésekkel a politikában vagy a világ kormányaival. Abban is jók vagyunk abban, hogy a kis csoportjainkban beszéljünk a döntésekről, amiket a kormányok, a királyok és királyságok tesznek. Nagyon határozott véleményeink vannak arról is, hogy mi jó és mi rossz a Földön. Néha igenis készek vagyunk arra, hogy ezt megosszuk.
Jézus azonban azért jött, hogy megkeresse és megtartsa azt, ami elveszett. Jézus nem azért jött, hogy jó dolgokat cselekedjen a Földön. Nagyon sok dolog, amit Jézus akkor mondott, amikor itt járt a Földön emberi testben, nem volt bátorító. Valójában sok ezek közül ijesztő volt. A küldetés viszont az, hogy nyerjük meg az elveszetteket.
Mát 5-ben olvassuk a Hegyi beszédet. Abban a beszédben Jézus azt mondta: ti vagytok a Föld sója. Só! Bámulatos alkotóelem. Ez nem úgy van, hogy mi ezzé az elemmé, sóvá válnánk, de az mégis egyértelmű, hogy a só funkciója az, hogy megőrizzen. Viszont élő dolgokra nem teszel sót, hanem halott dolgokra teszed. Az emberiség – bocsáss meg, hogy ezt mondom – Isten nélkül csak arra jó, mint a halottak.
Voltunk lelket nyerni a debreceni konferencia alatt. Ezen dolgok közül sok annyira világossá vált számomra, amint beszéltünk az emberekkel, szolgáltunk feléjük, és igazságokat adtunk át nekik. Nem vitatkoztunk, nem érveltünk, csak elmondtuk az igazságot, és figyeltük, ahogy Isten igazsága munkálkodik az emberekben. Azt mondtuk magukban: „Hát, ez só! Ez a só!”
Azóta is ezen gondolkodom: „Te jó ég! Hát ez a só!” Olyan sok jó dolgot tehetünk ezen a Földön, és belebonyolódhatunk a jóságunkba, és abba, hogy jót teszünk! Kérlek azért, ne hagyd abba azt, hogy jót teszel, ne hagyd abba azt, hogy kedves vagy, és ne hagyd abba a bátorítást sem! Jézus azonban azért jött, hogy megkeresse, és megtartsa mindazt, ami elveszett.
Ez Isten szíve:
Ezék 34:16a Az elveszettet megkeresem, az eltévelyedettet visszahozom, a sérültet bekötözöm, a beteget erősítem,
Ez a küldetés. A küldetés az, hogy azt keressük, aki elveszett, hogy bekötözzük a megtört szívűeket, hogy kimegyünk a szélére, elmegyünk, ameddig lehet, és mi vagyunk a só. Egy elveszett embernek ez olyan: „Mi ez az íz? Érzem, hogy ez hatással van rám! Mi ez?” Ha ráteszed a sót a sebre, marja, de meg is gyógyítja. „Ó, ez fáj, de értem!” Ez a só!
P. Kende
Egy kép még az üzenet előtt. Tegnap voltunk segíteni a menekülteknek. Csak képzeld el, ahogy ott ülnek egy hosszú sorban afgán és pakisztáni srácok, eszik Miki bá’ zöldséges rizsét, és keresztény traktátust olvasnak fárszi és urdu nyelven. Tényleg olvassák és beszélgetnek róla. Arra gondoltam, hogy ha az életemért menekülnék, valahova messzi földre mennék, és kapnék egy szórólapot magyarul, valószínűleg csak a nyelv miatt is elolvasnám. Lehet, hogy ők is csak ezért olvasták el. Mégis vetjük a magot, és ez az, ami számít.
Egy másik kép. Hadd mutassak egy „traktátust” – ez egy memóriakártya. Olyan, amit a telefonodba tehetsz, 4GB-os. Mi van rajta? Keresztény videók, hanganyagok, stb. Az egyik misszionáriusunk is ott volt velünk tegnap este, és ezeket osztogatta. Azt mesélte nekem, hogy csak képzeljem el, amikor a muzulmán lány nézi a telefonján a Jézus-filmet. Ez a magvetés. Ki tudja, mi nő belőle?!
Arra gondolok, hogy nem tudom, mi fog történni velük, hányan térnek meg, de akár tetszik, akár nem, a nagyvilág ellátogatott hozzánk, és nekünk megvan a lehetőségünk, hogy vessük a magot. Úgyhogy ezt csináljuk.
1Thessz 5:20 A prófétálást ne vessétek meg!
Ez az első gondolatom: Ne vessétek meg a prófétálást! Ez egy érdekes gondolat a görögben. Mert igazán azt olvassuk: Ne vegyétek tovább semmibe! „A prédikálást ne vegyétek tovább semmibe!” A prédikálást, a prófétálást. Igazán ugyanez volt a korinthusiak problémája később. Azért mondta nekik Pál 1Kor 14:5-ben, hogy az ajándékok sorrendjében előrébb való a prédikálás, a prófétálás, mint a nyelveken szólás. Mert ők is ugyanezt csinálták.
Miért mondta? Azért, mert a nyelveken szólás az egy csoda, egy jelajándék, az nagyon látványos ajándék, ha úgy tetszik. Nagyon látványos, nagyon meglepő és csodálatos. Vagy ilyen a gyógyítás, vagy a többi csoda és jelajándék. Azért Pál azt mondta: A prófétálás, a prédikálás előrébb való. Ugyanígy, itt is azt mondja nekik: Ne vegyétek tovább semmibe a prófétálást! Ez fontos intés valamennyinknek.
Nagyon sok oka lehet. Pl. hallgatom az egyik pásztor üzeneteit, és azt mondom: „Ez az ember egy földre szállt angyal! Hogy tud így prédikálni? Micsoda kenet van rajta! Micsoda szeretet, törődés van benne!” Aztán egyszer beülök az autójába, és látom, hogyan vezet a budapesti forgalomban. Vezetés közben csak szitkozódik, és az öklét rázza… és azt mondom: Mégsem angyal ez az ember. Megszűnt a véleményem. Ez megtörténik.
Ha látod a gyengeségemet, látod a problémámat, látod a hiányosságomat, ami nem nehéz, mert sok van belőle, akkor a kérdés az, hogy mi az eredménye, a következménye. Az egyik, ami történhet, az az, hogy kezded megvetni az üzenetet a hírvivő miatt. Amiatt, aki hozza az üzenetet. Ez viszont hiba! Pál arra inti a thesszalonikaiakat: „Ne tegyétek ezt! Semmilyen okból se számoljátok az üzenetet jelentéktelennek, semminek! Nem számít, hogy jobban tetszik egy másik ajándék.”
Nem számít, hogy látod a prédikátornak a problémáit. Úgy értem, küldj egy e-mailt, és egyből látni fogod a problémáimat. Legtöbben tudják, hogy rettenetesen bajban vagyok az e-mailekkel. Nem vagyok büszke rá, de ez van. Mi történhet? „Nem törődöm az üzenettel, mert nem tetszik a pásztor személyisége. Nem tetszik a gyülekezet díszítése.”
Vagy: „A dalszolgálat annyira jó! Csak azért jövök istentiszteletre, mert annyira jó a dalszolgálat.” Tényleg nagyszerű. Megtörténik azonban ez. Vannak gyülekezetek, ahol a dalszolgálat hatalmas, a dicsőítés csodálatos, mindenek felett való, aztán az üzenet jelentéktelen időben is, jelentőségét tekintve is. 1Thess 5:20-ban azt mondja Pál: Ne engedjétek, hogy bármi más elvegye ennek a jelentőségét. Bármi miatt is értékelnétek le, ne tegyétek.
Van még egy lehetőség, amiért megvethetném, amiért jelentéktelennek tarthatnám. Ez érdekes, mert ezt nem vesszük észre, és úgy történik meg.
Jak 1:21 Azért vessetek el minden undokságot és a gonoszság sokaságát, és szelíden fogadjátok a belétek oltott igét, amely megtarthatja lelketeket.
Fogadjátok szelíden a beoltott Igét, és az megtarthat benneteket!
Jak 1:22-24 Az igének pedig cselekvői legyetek ne pedig csak hallgatói, becsapva magatokat. Mert ha valaki hallgatója az igének, de nem cselekvője, az ilyen hasonló ahhoz az emberhez, aki a tükörben megnézi természet szerinti ábrázatát, majd miután megnézte magát, és elment, azonnal elfelejti, hogy milyen volt.
Egyszer gyerekkoromban – már többször meséltem ezt a történetet – amikor a nagymamámnál voltam, lavórban mostam lábat, aztán kiemeltem az egyik lábam, megtöröltem, visszatettem, kivettem a másikat, megtöröltem, visszatettem, megint kivettem… Az ötödik törlés körül gyanús lett, hogy ennyi lábam nekem nincs! 🙂 Visszatettem a vizes lavórba a megtörölt lábamat, és nem vettem észre, hogy mi történik. Ilyen vagyok, nem? Könnyen elfelejtem, amit látok.
Isten megmutat nekem valamit az üzenetben, felemel valamit, jelentőssé teszi. Mint egy pillanatfelvétel, ahol tisztán látom, hogy ki a győztes, ki lépte át először a célvonalat, és ahol világos, hogy mi a fontos, mi a jelentős. Aztán kimegyek, és mivel nem járok benne, mivel nem teszem, azért elfeledem, és elveszítem a lehetőségét, hogy az legyen felemelve az életemben, ami jelentős.
Ez a szakasz 1Thess 5-ben talán az egyik leggyakorlatiasabb része az Újszövetségünknek, és ezért vizsgáljuk ezt a részt. Ne legyünk feledékeny hallgatók!
1Thessz 5:21-22 Mindent vizsgáljatok meg és ami jó, azt tartsátok meg! Őrizkedjetek mindentől, ami gonosznak látszik!
Nem azt mondja, hogy próbáljatok ki mindent. Néhányan félreértik ezt, és azt mondják: A Bibliám azt mondja, hogy próbáljak ki bármit! Ezt nem mondja, hanem azt, hogy vizsgáld meg, értékes-e. Nézd meg, hogy kiállja-e a próbát. Vizsgáld meg! Ez igaz az üzenetre, nyilván. Vegyük komolyan a felelősségünket ebben a dologban. Ha prédikálunk, és ha azt látod, hogy nem igaz, hogy nem állja meg a helyét, hogy felszínes… akkor az nem állja meg a próbát még akkor sem, ha innen mondjuk. Hívőként neked jogod van arra, hogy ezt megvizsgáld. Ez a kihívás az életedben, hogy vizsgáld meg.
Van azonban még valami. Az Igével, amit igaznak találtál, azzal vizsgáld meg az életed. Azzal vizsgáld meg a dolgokat az életedben. Zsolt 119:105 a Te Igéd világosság az én utamon, lámpás az ösvényemnek. Hogyan lesz az? „Nem értem! A Bibliám ott figyel a táskámban, mégsem látok jobban! Nem értem! Olvasom a Bibliám, és mégsem látom jobban az életemben, hogy merre kéne menni.” Figyelj azonban. Itt a lényeg, hogy van egy nagyon bátor ima. Az egyik legbátrabb ima ebben a Könyvben:
Zsolt 139:23-24 Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet! Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat! Nézd meg, hogy ártalmas úton járok-e, és vezess engem az örökkévalóság útján!
Ki imádkozik így? Szerintem az, aki nagyon bátor. Az, aki tényleg akarja az Urat. Aki azt mondja: „Nem érdekel, hogy mi van az életemben, aminek ki kell jönnie. Ha ki kell jönnie, akkor jöjjön. Amit ki kell gyomlálni, azt szedjük ki, Uram! Kérlek, csak csináld meg! Uram, bízom Benned ebben.” Ez nagyon bátor ima.
Az imént énekeltük azt a dalt: Követlek én bármilyen áron. Van, hogy gondot okoz neked ezt énekelni? Nekem van. Vannak a nyámnyila napjaim, amikor valami olyasmit éneklek: Követlek én…, Uram! Nem minden nap vagyok olyan bátor, hogy ilyet imádkozzak. Mert tudom, hogy Isten örömmel veszi, és azt mondja: Gyere, van egy nagy kalandom számodra!; és nem mindig érzem magam kalandozós kedvemben. Néha úgy vagyok: „Uram, lehetne, hogy ma csak nagyon kedvesen bánj velem? Ha lehetne, légy szíves!” Ez az, amin múlik.
Mert ha megvan ez az ima a szívemben: „Vizsgálj meg engem, Istenem! Ismerd meg a szívemet. Próbálj meg, ismerd meg a gondolataimat! Van-e valami ártalmas út bennem? Vezess engem az örökkévalóság útján!” Ha megvan ez az imám, akkor megvan a szívemben az az engedelmesség, hogy alávessem magam az Igének, amit elfogadok. Nem csak: „Ó, nagyon jó volt, köszönöm. Jó üzenet. A Bibliában is olvastam valamit. Milyen jó gondolatai vannak Spurgeon-nek!”; és már le is tettem, be is csuktam, itt a vége. Itt van az, hogy nincs változás az életemben.
Lehetséges, hogy fogom a Bibliámat, és nem vizsgálom meg vele az életem, és nem vizsgálom meg vele az utam, amerre járok, és nem engedem, hogy nagyító alá vegye azokat a dolgokat, amik az életemben vannak. Ha ez nem történik meg a szívemben, akkor a Biblia haszontalan könyv lesz nekem. Az rettenetes lenne!
1Thessz 5:19 A Szellemet ki ne oltsátok!
Ez a gondolat fontos nekünk. Nagyon gyakorlati dolog az életünkre. Arról szól, amikor a Szent Szellem vágyik vezetni engem valamerre, szeretne engem vezetni egy irányba, és nemet mondok rá. Lehet, hogy az üzenetben teszi. Amiről az elején beszéltünk, hogy ne vesd meg az üzenetet.
Hallom az üzenetet, és a Szent Szellem azt mondja nekem: Bocsáss meg! Ahelyett, hogy azon gondolkodnék, hogy hogyan tudnék megbocsátani, azon gondolkodom: „Ki mondta el neki? Ki súgott be engem nála? Biztos az az ember mondta el neki, hogy erről beszéljen.”; és nem veszem észre a lényeget, hogy a Szellem vezetni akar engem valamerre, és nem engedelmeskedem Neki, és nem megyek abba az irányba, és nem vetem alá magam, és nem követem az Ő akaratát.
1Thessz 5:16 Mindenkor örüljetek!
Ha meg akarsz tanulni egy bibliaverset, akkor ez kiváló arra, viszonylag könnyű megtanulni, és nagy haszna lesz az életedben. Mindenkor örüljetek! Főleg, ha magyar vagy, mert „Sírva vigad a magyar!”
1Thessz 5:18 Mindenért hálát adjatok, mert ez Isten akarata Krisztus Jézusban számotokra.
Mindenkor örülj! Mindenért hálát adj! Amikor ezt mondom, ez az a pont, amire a gyülekezet nagy része azt mondja: „Én ezt nem tudom megcsinálni. Hagyjál engem békén! Biztos valaki másnak szól ez.” Könnyű ezt mondani, mert munka-szaga van. Olyan szaga van, mintha dolgozni kéne rajta. Figyelj azonban! Ezen nem dolgozni kell. „Mindenért hálát adjatok! Mindenkor örüljetek!” Hogyan? Szerintem ez a vers a válasz:
1Thessz 5:17 Szüntelen imádkozzatok!
Erről szól. A Bibliámban vannak részek, amelyek azt mondják, hogy legyek buzgó az imában, amit félreérthetek. Könnyen gondolhatom úgy, hogy élem az életem, aztán buzgó vagyok imában egy darabig. „Mostmár buzgó voltam az imában, úgyhogy mostmár megyek tovább, és élem az életem. Aztán majd egyszer visszamegyek, és megint buzgó leszek imában.” Nagyszerű, hogyha bárhogy is, de ima van az életedben. Nem akarok kritizálni semmit, de igazából ebben lehet egy hiba.
Hiba lehet az, ha nem értem ezt: Szüntelen imádkozz! Mert erre mind el vagyunk hívva. Olyan, mint a léleknyerés, vagy a bibliaolvasás. Amivel szintén meglehet ugyanez. Elmegyek lelket nyerni egy héten egyszer, akkor ezt csinálom, evangelizálok egy órán át, és aztán azt mondom: Ezzel többet nem kell törődnöm a hét során. Ez szintén hiba, mert el vagyunk hívva rá. Amiről az imént volt szó, hogy legyünk só mindenkor. Ugyanígy a Bibliámmal. Bajban vagyok, össze vagyok zavarodva, nem tudom, hogy merre menjek, úgyhogy olvasom a Bibliámat.
Hallottam erről egy viccet. A maffia ügyvédje, aki sok-sok gazembert kihúzott a bajból, fekszik a halálos ágyán és lázasan lapozgatja a Bibliáját. Valaki döbbenten kérdezi tőle: „Mit csinálsz? Biblia? Soha életedben nem vetted még a kezedbe!” Mire azt feleli: Keresem a joghézagot. 🙂
Lehet, hogy ilyen vagyok keresztényként, hogy amikor bajban vagyok, gyorsan előkapom a Bibliámat, lapozok, olvasom. „Most gyorsan mondj valamit!” Aztán vége a bajnak, sutba vágom. „Köszönöm. Jó volt, köszönöm a segítséget. Pá!” Ezzel van egy probléma. Az, hogy arra vagyok elhívva, hogy mindenkor ebben legyek. Ott legyen a szívem, és az ott legyen a szívemben. Nem csak akkor, amikor baj van.
Nem ilyen az ima is? Nem lehet ilyen az is? Ha bajban vagyok, akkor imádkozom. Amikor nagy kihívás, nagy döntések előtt állok, akkor nagyon imádkozom. Igazából itt azt olvassuk, és nem csak itt, hanem sok más helyen is – Kol 4:2, Róm 12:12, 1Pét 4:7 – azt olvassuk, hogy szüntelenül imádkozz. Mindig. Állhatatos legyél az imában. Azt mondja, hogy legyen az ima aláfestés az életed mögött.
Legyen az életed mögött mindig az ima. Mintha be lenne festve imával a háttér. Imával be van festve az egész – ez az, amit Isten akar az életünkben. Mert belemegyek egy helyzetbe, egy problémába, egy kihívásba, egy áldásba, Isten valamiben megáld engem, megáldja az üzletem, megnyerem a lottó ötöst, minden jól megy. Megházasodsz, minden jó lesz – hogyan mész bele ebbe? Ha van ima mögötte, akkor úgy látod, ahogy kell látnod. Ha van ima mögötte, akkor lesz bölcsességed rá. Ha van ima mögötte, akkor lesz mélység a szívedben, amivel bánni tudsz a helyzettel. Ez az, amire szükségem van.
Minden helyzet egy lehetőség. Minden találkozás egy lehetőség. Minden kihívás egy lehetőség. Fordíthatom az én értelmezésemmel, vagy a világnak vagy a kultúrának a megértésével, vagy pedig imában átfesthetem Isten-színűre az egészet. Aztán másként látom. Helyesen látom. Mert nem arról szól, hogy próbálom pozitívabb színben látni a dolgot.
Amikor találkozunk 1Thess 5:16 és 18-cal, akkor ez az, amitől megijedünk. Ez az, amit nem értünk, amikor azt mondja: „Mindenkor örüljetek! Mindenben hálát adjatok!” „Próbálom, próbálom. Ennek is örülök, annak is örülök… a harmadiknak már kicsit nehezebben tudok örülni… Van, akiért nehezebb hálát adni!” Érezheti úgy valaki, hogy ezen kell dolgozni. Nem hiszem, hogy működni fog. Amiről p. Knight beszélt, hogy Isten sóvá tett bennünket, és nem nekünk kell erőlködnünk azon, hogy sóvá legyünk. Nem az izzadtság sósságával fog ez működni. 🙂
Isten nem erre hívott minket, hanem arra, hogy imádkozzak a testvérekért. Aztán találkozom velük, és öröm van a szívemben és hálaadás. Miért? Talán megváltoztak? A jó hír az, hogy a házastársadnak nem kellett változnia ahhoz, hogy hálát adj érte és örülj neki. Hanem az történik, hogy imában átfestetted az egészet Isten-színűre, és akkor úgy látod, ahogy kell. Van miért hálát adnod, és van miben örvendezned.
Házi feladat, hogy az 1Thess 5:14-15-öt olvasd el! Gondolkodj rajta az ima és az Ige fényében. Csak szeretnélek bátorítani ebben, hogy imában Isten annyit ad nekünk! Annyira fontos az életünkben a mindennapi ima!
Hadd mondjak el egy nagyon egyszerű felismerést, ami tényleg forradalmasította az imaéletemet egy ponton. Imában Isten arra vágyik, hogy ne a saját terhemet hordozzam, ne a világ terhét hordozzam, hanem az Ő terhét. Arra vágyik, hogy Ő vezessen engem, ne a saját éhségeim, vágyaim, szükségeim, haragjaim, kihívásaim, nem a világnak a rémisztése, gyűlölete, politikája és önzése, hanem Istennek a szíve.
Ha így imádkozom, akkor az életemben megtörténik, hogy Zsolt 31:8(9) tágas térre állít engem. Én mindig így gondolok az örömre. Ha be vagyok szorítva egy szűk térbe, akkor ott nem tudok örülni. Nekem tér kell az örömhöz. Isten ezt adja nekünk. Amikor imádkozom, amikor megtanulok hálát adni, akkor Ő tág teret ad nekem arra, hogy örvendezzek a szívemben. Erre vagyunk elhívva.
Ezek a nagyon egyszerű versek – 1Thess 5:16-22 –, ez az írásrész megreformálhatja az egész életedet. Ez mindent átalakíthat a szívedben és az életedben. Szeretnélek bátorítani, hogy vedd szó szerint. Ne tedd elvonttá a szívedben. Talán ezek a legpraktikusabb versek az egész Újszövetségben. Csak járjunk bennük! Mert azon fog múlni, hogy elér-e valamit az életemben.
Ámen.