A Filippi levél szíve – Krisztus elméjével gondolkozni

2011 február 13. vasárnap  10:30

P. Eric

Az a szokásunk itt, Budapesten, hogy szombat délelőttönként kimegyünk az utcára, és beszélünk az emberekkel, akik hallgatnak ránk. Ahogy hallgatom őket, sokkal többet tanultam, mintha a Bibliámat tanulmányoztam volna. Szeretnem megosztani veled az egyik okot arról, hogy miért olyan nagyszerű, hogy keresztények vagyunk.

Miután megosztottam az evangéliumot egy fiatal egyetemistával, azt mondta nekem: „Ha nagyon őszinte akarok lenni, azt hiszem, Isten azt akarja, hogy megtanuljak elbánni a saját gondjaimmal, hogy ne kelljen Hozzá rohannom segítségért.” Nagyon gyorsan elkezdtem gondolkozni: egy jó napon, amikor semmi sem siklik félre – nincs betegség, nem rúgtak ki a munkából, nem volt semmilyen természeti katasztrófa, senki sem lopta el a pénztárcámat –, egy jó napon mire kellene nekünk Jézus?

Miért lenne szükségünk Őrá? Ezt kérdeztem a diáktól: „Érezted már úgy, hogy nagyon egyedül vagy? Vagy azt, hogy senki sem ért meg? Vagy, hogy igazából senki sem törődik azzal, min mész keresztül?” A pillanat töredéke alatt válaszolt, mert ez így megrémisztette. Azt mondta: persze, sokszor érzem így magam. Egyszerűen csak azt mondtam: ezért van szükséged Jézusra.

A tudósoknak és a pszichológusoknak külön neve van erre a dologra, amikor mi úgy érezzük, hogy senki sem ért meg minket. Úgy hívják ezt, hogy kozmikus magány. Megnéztem azt, hogy ugyanezeknek a pszichológusoknak, pszichiátereknek van-e megoldásuk erre a problémára. Ma reggel az egyik weboldalon találtam választ. Az a weblap címe: Megőrülök? Ezen a weboldalon olyan dolgokat ajánlottak, hogy mit tegyünk, hogy ne őrüljünk meg. Azt írták, hogy a kozmikus magány az a fajta magány, ami a figyelmünket egy magasabb hatalom felé fordítja; ez az, amiben a filozófusok, a szolgálók és a papok segíthetnek nekünk. Mit mondott ez a világi író? Egyedül Isten töltheti be azt az űrt az életedben. Mert tudja, hogyan érzel; tudja, hogy min mész keresztül, és Ő Magával betölti azt a magányt.

Elmesélhetném az első alkalmat, amikor valóban megtapasztaltam Isten jelenlétét az életemben. Pontosan el tudom mondani, mert annyira jól emlékszem, hogy hol voltam, mit csináltam, mi történt akkor. Néhány keresztény azt mondta nekem, hogy meg kell kérnem Istent, hogy töltsön be a Sz.Sz-ével. Ezt a tanácsot kapjuk:

Luk 11:13b mennyivel inkább ád a ti mennyei Atyátok Szent Lelket azoknak, akik tőle kérik.

Én megkértem. Nem tudom pontosan elmagyarázni, hogy mi történt akkor velem. Néhány perccel később alkalmam volt, hogy megosszam a hitem, és én megdöbbentem, mert ott volt minden kétségem, de nagyon jó üzenetet prédikáltam. 🙂 „Ki fog itt beszélni? Nem vagyok én ebben annyira biztos.” Megtapasztaltam, ahogy Isten szólt rajtam keresztül. Nem tudtam, hogy ez megtörténhet.

Vannak különböző dolgok, amik gyakorlati módon segítenek nekünk, hogy naponta, percről-percre érezzük Isten jelenlétét. Mindig lehetősége van a kereszténynek erre, de nem mindig történik meg. Egy rádióban prédikáló embertől tanultam egy módot. Minden egyes rádióprogramban megkérte a hallgatóit, hogy mondják azt hétszer: dicsőség az Úrnak! Emlékszem, ott ültem az autómban, és mondtam: „Dicsőség az Úrnak! … Dicsőség az Úrnak!” Negyedik alkalommal kezdett egy mosoly felkúszni az arcomra.

A Biblia azt mondja, hogy Isten az Ő népének a dicséretében lakozik. Lehet, hogy egy pillanat alatt, amikor azt mondod, hogy köszönöm Jézus, ráébredsz arra: igen, itt van Isten jelenléte, és az élet jó.

Néha ez a pulpitusról jön, amikor a pásztor a szíved titkaihoz beszél. Azt mondod: ez az ember nem tudja, hogy én min megyek keresztül, de Isten megmutatja neki, hogy mit szóljon, és ebből tudom, hogy Isten tudja, hogy én min megyek keresztül, és az én mennyei Atyám szól az én szívem titkaihoz. Ő érti és tudja, hogy nem vagyok egyedül. Imádat és dicséret hallani az Ő Igéjét.

Néha más keresztényektől jön ez, akik törődnek veled, és nincs okuk rá, hogy törődjenek veled. „Miért szeretnek ezek? Miért törődnek velem?” Talán Isten szeretete töltetett ki az ő szívébe felém. Valaki tényleg szeret, tényleg törődik velem és tényleg ott van értem.

Végezetül, hadd olvassak el valamit, az egyik kedvenc versemet a Zsid levélben. Egy bővebb változatban fogom elolvasni. Soha, de soha, de soha el nem hagylak téged, Zsid 13:5b. Ezt mondja az Úr Jézus nekünk.

Abban a pillanatban, amikor megkérjük Jézust, hogy váltson meg minket, és bocsássa meg bűneinket, Ő belénk költözik. Van valamink, amivel a világ nem rendelkezik. Nem adhatják el, és nem is adhatják oda senkinek. Egy pillanat alatt ott lehet Isten jelenléte az életemben. Belül, ahol valójában én élek. A Biblia szerint ez a letét annak a biztosítéka, amit majd Jézus nekem ad a mennyben.

Dicsőség az Úrnak!

P. Kende

P. Eric beszélt róla, hogy mindig meg van a lehetőségünk, hogy megtapasztaljuk Isten jelenlétének a valóságát. Habár nem mindig történik meg. Csak Isten töltheti be a magányunkat. Hála Istennek, hogy itt vagyunk, hála Istennek, hogy megtaláltuk Őt és Ő betölti a magányunkat, ürességünket.

Fil 3:8  Sőt annakfelette most is kárnak ítélek mindent az én Uram, Jézus Krisztus ismeretének gazdagsága miatt: a kiért mindent kárba veszni hagytam és szemétnek ítélek, hogy a Krisztust megnyerjem,

Fil 1:21 Mert nékem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség.

A Filippi levél egy lenyűgöző levél. Azért olyan elképesztő, mert akkora öröm van benne, akkora szeretet, akkora gyengédség, akkora törődés. A körülmény, ahonnan Pál írja ezt: több mint két éve fogságban és börtönben van, ha jól értjük. Annak ellenére, hogy nehéz helyzetben van, mégis ez a levél nagyon gyengéd, nagyon szeretetteli, nagyon törődő.

Ha ránézünk Pál helyzetére, nem túl tetszetős, nem túl vonzó. Nemcsak, hogy fogságban van, nemcsak, hogy bajban van a törvénnyel és az Római Birodalommal, hanem ráadásul még a keresztények között sincs jó híre, nincs jó neve. Igazából sokan dicsekednek ellene. Vannak evangélisták, akik prédikálják az evangéliumot, és amikor a szolgálatuk dicsőséges, akkor azt mondják: látjátok, így kell ezt csinálni. „Ha Pál tudná! Isten minket megáld, de Pál nem véletlen van börtönben. Nyílván, Isten nem áldja meg őt.”

Közben Pál szolgál a levelein keresztül, és mi kétezer évvel később egyetértünk abban az irigykedőkkel, hogy Pál nem véletlenül volt börtönben. Viszont nem értünk egyet azzal, hogy azért volt börtönben, mert Isten utálta és fenyítette, hanem azért, hogy meglehessenek nekünk ezek a levelek: Filippi, Kolossé. Megírhatta ezeket, mert benn volt, volt ideje, imádkozott, szolgált. Amit egyébként elmondott volna, azt leírta a Szellem által. Ez gazdagon szolgál felénk.

Ha látod Pálnak ezt a helyzetét, azt kérdeznéd tőle: „Pál, miért? Miért vagy ebben a helyzetben? Miért szenveded ezeket? Mi a célja, mi az értelme ennek? Annyit veszítesz! Annyira haszontalan az egész! Minek vagy odabenn? Miért nem mondod, hogy hagyjuk az egészet? Láthatod, semmi becsületed nincs! Nem csak a birodalom szemében, hanem a saját testvéreid is azt mondják, hogy Pál egy leírt ember, nem fontos. Pál, miért csinálod ezt?”

Mi volt Pál vágya? „Az a szívem vágya, hogy egy legyek a Krisztus elméjével, hogy egy legyek Ővele.” Úgy mondta: megnyerjem Őt. Ez ennek a levélnek a lényege, a szíve: megnyerjem Őt. Ez érdekes. „Hogy érted ezt, Pál?” Valaki szeretné azt mondani, az hogy „megnyerjem Őt”, ez azt jelenti, hogy már hitt Benne, de nem volt üdvössége. 🙂

Ha Krisztus az enyém, ha a Sz.Sz. bejött az életembe, akkor Ő az enyém, akkor nincs kétség. Akkor hogyan érti Pál ezt, ha már úgyis az övé Krisztus és ő Krisztusé. Hogy nyerheti meg Őt jobban? Van egy éhségünk, van vágyunk arra, hogy tapasztaljuk, hogy megéljük ezt. Nem a tapasztalat az Istenünk, nem az élmény, ami bizonyítja, hogy hívők vagyunk – nyílván –, de mégis vágyunk rá. Ezzel nincs semmi baj, hogy imádom Őt, imádkozom így: „Uram, mutasd meg Magad nekem. Nem akarok úgy menni, hogy nem látlak Téged.” Ez bátornak tűnik – akár veszélyesen bátornak –, de nem hibás.

2Móz 33:18 Mózesnek ez az imája: „Uram, mutasd meg a Te dicsőséged! Hadd lássalak Téged!” Isten nem azt mondja: hogy merészelsz ilyet kérni te kis nyomorult, te kis haszontalan? Hanem Isten azt feleli: „Nem adhatom meg, amit kérsz. Még nem, de amit tehetek, megteszem. Egy értelemben megmutatom Magam neked.” Erre éhezett, erre vágyott Pál. Azt mondta: „Krisztus elméje, az Ő gondolkodása legyen bennem. Ez a szívem vágya.”

Valaki mondhatná: „Nézd meg, hova vezetett ez, Pál? Azt mondod, hogy Krisztussal gondolkozol és börtönben vagy. Miért akarnék én így gondolkodni? Miért akarnék a te utadon járni? Miért akarnék én Krisztussal ’gondolkodni’, ha az ezt adja nekem?”

Nézd meg ennek a levélnek a hangvételét! Fil 4-ben látjuk ezt leginkább. Mit ad nekem Krisztus elméje, ha az Ő gondolkodása van bennem? Ne tévesszen meg, ahogy beszélek! Ez nem egy filozófia, nem egy új gondolkodásmód. Ez nem egy pozitív gondolkodásmód terápia, amit itt gyakorlunk. Amikor azt mondom, hogy Krisztussal gondolkodni, akkor erről beszélek; van egy Személy, akivel olyan mély a kapcsolatom, hogy azt mondhatom: én Őbenne vagyok és Ő énbennem. Annyira egyek vagyunk, hogy az Ő gondolkodását gyakorolhatom, igazán. Nem egy új gondolkodásmód, nem egy elmélet, amiben forgatom a gondolataimat, nem egy filozófia; hanem egy Személy, Akivel egy vagyok. Pál erről beszél.

Ha megnézed a levelet, tele van örömmel. Telis-tele van örömmel! Fil 4:4 örüljetek az Úrban mindig, újra mondom, örüljetek. „Újra mondom, örülj!” Ezen kívül ebben a levélben még nyolcszor mondja: öröm, örvendezés; abban a helyzetben, amiben Pál volt. Annyi embert ismerek, aki nincs börtönben, de nincs semmi öröme, hanem csupa keserű. Vezet egy böszme nagy autót, él egy nagy házban, de annyira rossz kedve van az adók, a kormány, az időjárás miatt. „Soha sincsen jó idő, mindig esik az eső.” 🙂

Pálnak azonban öröme van. Melyik a nagyobb a kettő közül? A nagy autó és a nagy ház kényelmesebb – egyetértek –, de az öröm nem ezektől függ, hanem attól, hogy Krisztus elméje van bennem. Ha ez az elme, amiben gyakorlom magam, akkor megelégedett vagyok, Fil 4:13, és örömöm van. Krisztus elméje örömet ad nekem.

Fil 4:5 ha egy vagyok Krisztus elméjével, akkor reménységem van. Nem olyan reménységem, hogy valaki vagy visszaadja a nagy tartozását nekem, vagy nem, mert az elég bizonytalan. Hanem egy másik fajta reménység. Olyan remény, ami felől biztos vagyok. Azért hívjuk reménységnek, mert még nem látom a megvalósulását. Úgy is mondjuk: hit. Egy másik szó erre: várakozás. Várunk. Fil 4:5-ben mondja még, hogy türelmesek vagyunk. Miért? Azért, mert van egy reménységem. Ez annyira nagyszerű! Ha van egy reményem, akkor tudok várni, akkor lehet türelmem. Ha nincs reményem, akkor nagyon keserű tudok lenni. Akkor nincs időm várni. Akkor rohannom kell, kapkodnom kell, űzött vagyok. Ha viszont van reménységem, ha Krisztussal gondolkodom, akkor megvan ez a reménységem, és akkor türelmem van.

Fil 4:6 ha Krisztus elméje van bennünk, akkor szabadok vagyunk az aggodalomtól. Ez elképesztő! A világ tele van ezzel: miért aggódjál, még egy ok, amiért aggódnod kell. Néha beszélünk erről, mert sokszor halljuk ezt. 2000. évi hibája a számítógépeknek, „összedől a világ, leszakad az ég” – semmi nem történt. 2001-ben megint mondták: na, majd most. „Ilyen influenza, olyan influenza. A gyülekezet fele meg fog halni. Tuti. Féljél! Globális felmelegedés.” Kiderült, hogy nem melegszik. „Akkor klímaváltozás!” Szemrebbenés nélkül. „Csak félj, aggódj!” Az a lényeg, hogy félj, aggódj.

Fil 4:6 azt mondja, hogy nem a nemtörődömség miatt, hanem mert szabadok vagyunk az aggodalomtól. Miért? Azért, mert imádat van a szívünkben, mert imádunk, imádkozunk, és ez megszabadít az aggodalomtól.

Fil 4:7 békesség. Békesség. Hatalmas! Fil 4:8 egészséges elme, egészséges szív és egészséges lélek. Mekkora csoda ez?! Ezek után Pál azt mondhatná: „Van még kérdés, miért akarom ezt? Van még kérdés, hogy miért vágyom erre?

Bátorítja a filippibelieket, hogy gondolkodjanak ugyanígy. Fil 2:1-5 ti is gondolkodjatok Krisztus elméjével. Ez a bátorítás nekünk is szól. Egynek lenni Krisztus elméjével. Csodálatos. Mert ez közösséget ad nekünk, Fil 2:1. Egy elmét, egy szeretetet, egy lelket ad nekünk, Fil 2:2. Alázatot ad nekünk. Fil 2:4 ne nézze ki-ki a maga hasznát, hanem mindenki a másokét is.

Fil 2:3b hanem alázatosan egymást különbeknek tartván ti magatoknál.

Arra gondolok, hogy mi, hívők olvasunk egy ilyen verset: alázatosan egymást különbeknek tartván ti magatoknál. Ránézek valakire és nem méregetem magam, hanem az egyetlen viszonyítás az, hogy ő az én testvérem, hálás vagyok érte. Annyira nagyszerű, hogy itt van, hogy ő a testvérem; szeretem őt. Ha kérdés van, akkor ő fontosabb, mint én. Hallom ezt, aztán arra gondolok: esélytelen vagyok, ez nem fog menni. Természetszerűleg azt keresem, hogy miben vagyok jobb, mint a másik. Amint ránézek. „Ez így nem fog menni!” Pál válasza viszont ez. Ezért örömteli ez a levél. Ezért van akkora békesség és szeretet kifejeződése az egész levélben.

Pál azt mondja: ha Krisztussal gondolkodom, akkor nincs gondod ezzel, akkor ez nem nehéz. Akkor ez nem nagy ügy. Ez nem arról szól, hogy küzdj azért, hogy Krisztussal gondolkozz, hanem van ennek egy másik útja. Fil 2:5-11 leírja, hogy milyen Krisztus elméje, milyen Ő igazából, hogyan gondolkodik. Ha nem vagy hívő, akkor gondolj bele ebbe, hogy ez érted volt. Ez rólad szól. Azt mondja Fil 2:6 Krisztus könnyedén elengedte az Ő istenségét érted. Téged annyira fontosnak tartott, hogy könnyedén elengedte az Ő istenségét érted.

Fil 2:7 hasonlóvá lett hozzánk. Közösséget akart velünk. Ezért hajlandó volt nagy árat fizetni. Fil 2:8 Ő engedelmes volt érted, értem. Ilyen volt az Ő gondolkodása, engedelmes volt az Atyának. Isten, akinek nem kell alávetnie magát senkinek. Nem kötelező, Ő Isten. Miért kellene alávetnie magát? És? Ő alávetette magát önként, örömmel. Szabadon, kétség nélkül, gond nélkül. Nagyszerű! Nekünk akkora gondunk van ezzel. Hiszem, hogy nekünk, magyaroknak ez az egyik átkunk, hogy nem tudunk együttműködni, mert nem tudjuk elfogadni más vezetését.

Isten, akinek nem kellett volna alávetnie Magát senkinek, Ő alávetette Magát és engedelmes volt az Atyának. Egészen a keresztig engedelmes volt. Tizenévesek, amikor azt mondja a Biblia, hogy engedelmeskedj a szüleidnek. Isten engedelmes volt, mennyivel inkább nekünk ez a helyünk.

Miről szól ez? Krisztussal gondolkodni ezt jelenti: könnyedén elengedem a jogaimat, a sértettségemet, a múltamat. Vagy 1Ján 1:7,1:9 a bűnünkről beszél. Azt mondja az Írás: ha megvalljuk a bűneinket, Ő hű és igaz, hogy megbocsásson nekünk. Ő hű és igaz, hogy elengedje nekünk, megbocsássa nekünk. Lehet, Isten megbocsátotta a bűnömet, de én kapaszkodom bele. „Ez az én hibám, nem engedem el.” Krisztus gondolkodása viszont az, hogy elengedem ezt is, a jogaimat is; és azt, hogy én fontosabb vagyok, mint a másik. Gond nélkül elengedem.

Mert Krisztus gondolkodása, az Ő elméje, az Ő Szelleme, az Ő szíve alázatos. Könnyű elengednem, és azt mondanom, hogy a szeretet miatt elengedem. Ez a kereszthez visz minket, Fil 2:7. Isten azt mondja: ha közösséget akarsz Velem, a testvéreddel, az Én célommal az életedben, az Én elhívásommal, ha akarsz az Én szellememben élni, akkor a kereszthez kell menned. Muszáj, nincs más út. Ez engedelmességről szól nekünk.

Ez nagyon kellemetlennek tűnik, zavarónak hangzik. „Miért beszélsz erről? Én azért jöttem, hogy felépüljek, és te arról beszélsz, hogy engedelmesség, kereszt, …?”

Fil 2:9-11 Annakokáért az Isten is felmagasztalá őt, és ajándékoza néki oly nevet, a mely minden név fölött való; Hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké. És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.

Miről szól ez? Ez az elme, ez a gondolkodás dicsőségre méltó. Isten megtisztel téged, amikor Krisztussal gondolkozol. Ő örömet ad a szívedbe, tisztaságot ad az elmédbe, megszabadít az aggodalmaidtól, Ő békességet hoz a gondolataidba. Ő szabadságot ad attól, ami mocskos. Isten megtiszteli az új elmét, és azt mondja, hogy gyönyörű, csodálatos! „Uram, miről beszélsz?! Én méltatlan vagyok erre.” Isten azt mondja, hogy ez gyönyörű. Pál Krisztussal gondolkozik: meg akarom nyerni Őt. Helyzetileg ő Krisztusban van, de a tapasztalatában növekedni akar ebben. Aztán mi történik? Aztán vannak, akik irigykednek rá, gúnyolják őt – még hívők is –, és azt mondja: nem gond. „Miért nem gond, Pál? Lejáratnak téged!” Krisztus elméje egyszerűen fejre állítja a dolgot. Ez igazából a helyes irányba állítja a dolgot. Egész más.

Fil 1:16 Némelyek versengésből prédikálják a Krisztust, nem tiszta lélekkel, azt hivén, hogy fogságom nyomorúságait így megnevelik;

Micsoda ok az evangélium hirdetésére! Hogy mondanánk ma? „Azért prédikálom az evangéliumot, hogy bebizonyítsam, hogy nagyobb szolgálatom lehet, mint neki.” Ilyen gyülekezetben ne legyél!

Pált ez nem zavarja, Fil 1:18. Helyes irányba állítja a dolgokat: „Krisztus prédikáltatik, ez az egyetlen, ami érdekel. Lehet, olyanok, mint Bálám szamara, nem tudják, miről beszélnek. Nincs túl nagy szellemi IQ-juk, nem gond. Egy a lényeg, hogy az evangéliumot prédikálják.” Nagyon jó hír. Irigy atyafiak, nem gond. Krisztus prédikáltatik. „Pál hogy tudsz így gondolkodni?” „Nem nehéz, voltam a keresztnél. Elengedtem önmagam. Örülök annak, ami Krisztus munkája.

Ezen túlmenően Pál beszél gonosz munkásokról, Fil 3:2. Júdaizálóknak hívnánk ma őket. Azt hirdették, hogy a keresztényeknek először zsidókká kell lenniük, és csak utána lehetnek igazán keresztények. Pál azt mondja: ha Krisztussal gondolkozol, nem gond. Futólag említi őket ebben a levélben. Nincs nagy jelentőségük. „Gonosz munkások, akik azt mondják, nekik van valami, ami nektek nincs?”

Fil 3:3 mi vagyunk az igaziak. „Mi vagyunk az igaziak! Mi vagyunk az igazi körülmetélkedés.” Olyanok mondja, akik nem is voltak körülmetélve igazából. Mert Isten a szívünkben végezte el ezt a munkát. Ez számít igazán. Irigy atyafiak, gonosz munkások. Ha Krisztussal gondolkozom, akkor a kép a helyére kerül. Helyesen látom a dolgot és azt tudom mondani: minden rendben van. Sőt, még a harmadik probléma is ebben a levélben, amiről Pál beszél.

Fil 4:2-3 két asszony a gyülekezetben, akik nem bírják egymást. Nem hiszem, hogy nálunk valaha lett volna ilyen :-). Biztos megtörténik, sajnos. Pál viszont azt mondja: ez nem az út vége. Az egyiküknek nem kell elmenni a gyülekezetből, hogy mindkettejüknek békéje legyen. Inti őket: egy elmével legyenek. „Melyik elmével? Kinek van igaza? Pál, mondd meg! Evódiának vagy Szintikhének? Melyik elmével legyenek?” Pál azt mondja: legyenek a Krisztus elméjével. Ez az, ahol egységünk van, ahol egyek tudunk lenni.

Másutt nem tudunk egyek lenni. Gondolj bele, hányan hány félék vagyunk? Hány féle életút, hány féle anyagi helyzet? Férfiak és nők, idősek és fiatalok, feketék, fehérek és sárgák, bármilyenek; teljesen mindegy. Itt vagyunk mindnyájan. A legnagyobb különbség: nők és férfiak. Hogy lehetnénk egyek? Ha elmegyek a kereszthez, és ha Krisztussal gondolkodom, akkor van egy egységünk. Amikor az ellenség valamit hozzám vág, akkor felismerem, hogy felszínes. Mi ennél mélyebben gondolkozunk.

Pál ezt mondja: gondolkozzatok Krisztussal! Szeretettel emlékezteti őket erre. Nem kell sokat korrigálnia őket. 10-12 évvel később ír nekik, ahogy a gyülekeztet alapította, de nem kell őket nagyon kiigazítani. Mert ismerték ezt. Ők is Krisztussal gondolkoztak.

Hogyan lesz egy gyülekezet stabil? Hogyan lesz egy gyülekezet egységes? Hogy járhatunk az elhívásunkban? Ha Krisztussal gondolkozunk. Ez a hívő elsődleges tanulmánya. Ebben akarunk növekedni. Ha ebben növekszünk, akkor növekszik a személyes életünk, ahogy gondolkodunk magunkról, másokról. Növekszik a házasságunk. Növekszik, ahogy a gyerekeinkkel vagyunk. Igazából az életünk növekszik, mert Krisztussal gondolkodunk. Ez a Filippi levél.

Pál azt mondja: nekem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség. Hogyan? „Mert ha meghalok – mondja Pál –, akkor még jobban megnyerem Krisztust.” 1Ján 3:2 meglátom Őt, megismerem Őt. 1Kor 13:12 meglátom Őt, megismerem Őt, és olyan leszek, mint Ő. Erre vágyunk igazából. Ebben akarok növekedni.

Ki ne vágyna örömre? Ki ne vágyná, hogy a nagy magány, az üresség az életében be legyen töltve. Ki ne vágyna békességre, tisztaságra? Ez az, mit tanulunk, ebben növekszünk. Nem tudom milyen a személyiséged. Nem is érdekel. Lehet dühös, lehet passzív, nem érdekel annyira. Ez az, ami számít: elmenni a kereszthez, engedelmeskedni Istennek. Tudod, milyen dicsőséges ez az életünkben?! Amikor Isten felemel a szívünkben.

–          Pál, milyen dicsőséged van? Dutyiban, láncok között, nyomorult helyzetben. Milyen dicsőséged van neked?

–          Isten felmagasztalt a szívemben. Amit írok, amit beszélek, amivel szolgálok, az nemcsak hogy évezredeken át fennmarad – ugyanúgy szolgál akár évezredekkel később is –, hanem örökkön-örökké, mert ez Isten beszéde.

Isten szól rajtam keresztül, használ engem. Micsoda dicsőség ez az életünkben?! Ámen.

Kategória: Egyéb