P. Botár Balázs
Három nagyon fontos dolgot szeretnék elmondani, amit feltétlenül tudnunk kell Istenről. Lehet, hogy négy van. 🙂
Az egyik: Isten az örömünket akarja. Azt akarja, hogy örüljünk, hogy az Ő békéje legyen bennünk, az Ő nyugalma legyen bennünk, boldogok legyünk, mert fel van írva a nevünk az Élet Könyvébe. Olyan ez, mint amikor én is megcsinálom a számomra kényelmetlen dolgokat a lányaimért, csak hogy örüljenek.
Tizenöt éve még nem gondoltam, hogy lesz olyan délután, amikor kislány-meséket fogok nézni velük. Most leülünk és nézegetünk. Jó nekik, mert oda tudnak bújni. Megteszem értük, mert azt szeretném, hogy örüljenek. Isten is ugyanígy van velünk, Ő azt akarja, hogy örüljünk. Nagyon sok dolgot megtesz azért, hogy ez legyen.
Az egyik dolog, ami nagyon bátorít engem, az, hogy Isten sokkal jobban vágyik ránk, mint mi Őrá. Lehet, hogy úgy vagy éppen, hogy a helyzeted reménytelen, és azt mondod magadban: már semmi nem működik, úgyhogy imádkozom Istenhez. Az utolsó cérnaszál Isten maradt – egy jó tanács: kezdd Ővele –, és ez az az érzés, amikor kétségbe vagy esve. Hadd mondja el, hogy Isten sokkal inkább kétségbe van esve értünk, mint mi Őérte.
Márk 5-ben van egy zsinagógavezető: Jairus. Ők abban a korban általában Jézus ellenségei voltak. Jairusnak azonban volt egy gondja. Azt mondta: itt már csak Jézus segíthet. Félredobta az ellenségeskedést és azt mondta: a lányom beteg, haldoklik, szükségem van Jézusra. Ami különleges dolog számomra, ami kiugrik nekem ebből az Írásból:
Márk 5:21 (MBT) Amikor Jézus ismét átkelt a hajón a túlsó partra, nagy sokaság sereglett köré, de ő a tenger partján maradt.
Jézus, amikor itt volt, sosem csinált véletlenül dolgokat. Sosem volt olyan, hogy megkérdezte volna a tanítványokat: „Most hol vagyunk, mit csinálunk? Miért vagyunk erre?” Jézus tudta mindig, hogy merre jár, kivel fog találkozni, kinek van rá szüksége, kit akar Ő. Egy ilyen nap volt ez is. Jézus tudta, hogy Jairus ott lesz. Ezért maradt ott a tóparton. Ott maradt, mert tudta, hogy Jairus jönni fog. Akiről tudta, hogy azok közé tartozik, akik lázadoznak ellen, mert Ő az, aki beleköp az írástudók és a farizeusok levesébe minden nap, a jó pénzt mindig kihúzza a zsebükből egy módon.
Jézus azonban úgy döntött: „Én akarom ezt az embert. Mindegy, hogy milyen ember, mindegy hogy honnan jött, Én akarom őt. Sokkal jobban akarom, mint ahogy ő akar Engem.” Ugyanez veled és velem, Ő sokkal jobban akar téged és engem, mint mi Őt.
Hallok bizonyságokat, amikor elmondják: ezt meg azt csináltam sok éven keresztül, ilyen és olyan szereket használtam. Mondják fél órán keresztül, és az utolsó egy percben: és megtaláltam Jézust! Amikor ezt hallgatom, eltűnődöm azon, nem is tudtam, hogy Jézus elveszett? „Eltűnt Jézus? De jó, hogy a testvér megtalálta.” Nem! Ő talált meg minket.
Ő talált meg minket. Amikor mi nem kerestük Őt, amikor mi lázadtunk Őellene, amikor eszünk ágában nem volt, hogy szükségünk van Őrá. Ő úgy döntött, hogy valahol megvár. Egy tóparton, egy szobában, az utcán, egy családban, valahol, mert tudta, hogy ott leszel, és tudta, hogy mi történik az életedben, és tudta, hogy terád van szüksége, egy kapcsolatot akar veled.
Ez volt az első, és ez az utolsó. Aztán majd beszélünk a többiről.
Ne feledd, Isten jobban akar téged, mint te Őt! Mi is sokszor kétségbeesünk, aztán amikor érezzük a talajt a lábunk alatt, amikor azt gondoljuk, hogy jól megy, akkor kicsit elfelejtjük. Aztán Jézus megrázza az alapjainkat, aztán megint eszünkbe jut, hogy szükségünk van Jézusra. A mi kétségbeesésünk ingadozik, de az Övé nem változik, mindig is jobban akar minket, mint mi Őt. Ámen.
P. Kende
Kérdeztem ma egy testvért: mi jut eszedbe erről a szóról, hogy megszentelődés? Csak nyögött egyet.
Arra gondoltam, lehet, hogy tényleg ilyen a gondolkodásunk, ha ezt a szót halljuk: megszentelődés. Hamis képünk van róla, és nem látjuk Isten nagy munkáját ebben. Azért élveztem annyira, amit P. Balázs mondott, mert valóban azt emelte föl, arról beszélt, hogy mi Isten munkája a mi életünkben, mennyire gazdag, mennyire nagy, mennyire erőteljes az; mennyire keres bennünket, mennyit tett és tesz értünk, és mennyire kész van tenni értünk továbbra is.
Ezt szeretem Eféz 5-ben. Némileg a házasságról szól – és arról mindig szeretünk beszélni –, de főleg az egyházról, a gyülekezetről, az Úr kapcsolatáról a gyülekezettel. Mégis itt a férfiakat inti Eféz 5:25-től:
Eféz 5:25-26 25Ti férfiak, szeressétek a ti feleségeteket, miképpen a Krisztus is szerette az egyházat, és Önmagát adta azért; 26Hogy azt megszentelje, megtisztítván a víznek fürdőjével az ige által,
Van itt valami gyönyörű. Egyrészt arról szól, hogy Krisztus meg akarja tisztítani az egyházat, ahogy adja nekünk az Ő Igéjét, ahogy adja nekünk az Ő beszédét, Ő megszentel bennünket. Hívőről hívőre végzi ezt a munkáját. Nagyon tetszik nekem itt az, hogy Krisztus azt mondja, hogy Önmagát adta az egyházért. Azért, hogy azt megszentelje. Őneki volt célja ebben a dologban.
Van egy célja benne, és a célja az, hogy megszentelje az egyházat. Nem azért vette meg Magának a gyülekezetet, nem azért fizetett a kereszten értünk, hogy föltegyen a polcra. „Van még egy trófeám, oklevelem, van még egy souvenirem, van valamim Nekem itt.” Nem azért vásárolt meg minket, hogy félretegyen, és ott díszelegjünk, hanem azért, hogy megtisztítson minket, hogy dolgozzon az életünkben, hogy elvégezzen valamit. Ez annyira tetszik nekem.
Egy éretlen gondolkodás úgy nézne a házasságra – egy kislány hatévesen álmodozik az esküvő napjáról –, hogy nem arról gondolkodik: összeházasodom valakivel, és milyen lesz a következő húsz év vajon; hanem úgy gondolkodik – mivel éretlen a gondolkodása –, hogy az esküvő napja a cél.
Krisztus azonban, amikor megmentett minket, akkor nem azt mondta: megmentettelek titeket, ennyi; hanem azt mondja: „Azért, mert célom van ezzel. Azért, mert szeretnék munkálni valamit az életedben. Azért, mert szeretnék elvégezni valamit az életedben, és el fogok végezni valamit az életedben.”
Hogyan dolgozik rajtunk Isten? – ez világos az Írásban:
Ján 17:17 Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te igéd igazság.
Nem véletlen, hogy Kol 3:16-ban és más helyeken arról beszél, hogy legyen gazdagon az Ige az életedben, mert ez tisztít meg bennünket. Sokszor, ha azt hallom: megszentelődés, szentség az életemben, hitben járás, akkor – ahogy ma reggel is beszéltünk róla – az akaraterőre gondolok. Arra gondolok, hogy megfeszítetten kell dolgoznom Istennel. Igyekeznem kell teljesíteni, hogy Olyan legyek, amilyennek Ő szeretne látni engem. Azon gondolkozom, hogyan tehetnék többet, hogyan végezhetném el, hogyan tehetném az Ő akaratát. Persze, vannak döntéseim.
Hogyne lennének döntéseim! Viszont mégsem ez a lényeg, hanem ha belegondolunk, akkor újra meg újra ezt látjuk az Írásban, hogy ez Isten munkája az életünkben. Ő mos meg minket, Ő tisztít meg minket – 1Pét 1:2, 2Thess 2:13 –, Ő munkálkodik bennünk. Ő végzi bennünk az Ő munkáját állandóan. Ez az a nagyszerű munka, Ő hozza nekünk az Igét. Jézus azt mondta a tanítványainak:
Ján 15:3 Ti már tiszták vagytok ama beszéd által, amelyet szóltam néktek.
Azt mondta nekik: ez már elvégezte a munkát. Tökéletesek voltak-e a tanítványok? Nem voltak tökéletesek. Újra meg újra kiderül ez. Jézus mondja nekik: megyek a keresztre; ők meg azon tanakodnak, hogy ki a nagyobb közöttük. Jézus azt mondja nekik, hogy óvakodjanak a farizeusok kovászától, ők meg azt kérdik: nem hoztunk kenyeret? 🙂 Hála Istennek, hogy a Sz.Sz. később visszahozta ezeket és meg is magyarázta nekik.
Nem voltak tökéletesek, Jézus mégis azt mondja: ti már tiszták vagytok, mert szóltam hozzátok az Igét, és az Ige megtisztított titeket. Ez gyönyörű!
Zsolt 19:8-10 8Az Úrnak törvénye tökéletes, megeleveníti a lelket; az Úrnak bizonyságtétele biztos, bölccsé teszi az együgyűt. 9Az Úrnak rendelései helyesek, megvidámítják a szívet; az Úrnak parancsolata világos, megvilágosítja a szemeket. 10Az Úrnak félelme tiszta, megáll mindörökké; az Úrnak ítéletei változhatatlanok s mindenestől fogva igazságosak.
Mit csinál az Ige velünk?
– Tökéletes, ezért megelevenít;
– biztos, tehát bölccsé tesz bennünket;
– helyes: megvidámítja a szívemet;
– világos: megvilágosítja a szememet;
– tiszta: áll örökké; aztán
– mindenestül igazságos.
Mennyire nagyszerű ez? Ez szól a szívemről, szól a cselekedeteimről, arról, ahogy látok dolgokat, ahogy értek, ahogy gondolkodom. Isten Igéje képes mindenben munkálkodni az életemben, és elvégezni ezt.
Zsolt 119:9 Mi módon őrizheti meg tisztán az ifjú az ő útját, ha nem a te beszédednek megtartása által?
Zsolt 119:11 Szívembe rejtettem a te beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened.
Nem az akaraterőm, nem az, hogy olyan az én személyiségem, hogy nem vétkezem – olyan személyiség nincs –, nem az, hogy én már elértem a tökéletességet, hanem „szívembe rejtettem a te beszédedet” és a Te beszéded tanít engem, motivál engem, kiigazít engem esetleg. Zsolt 119:104 annak alapján értek dolgokat, és ezért gyűlölöm a hamisságot, és annak az útját. Miért fontos ez nekünk? Mert Isten dolgozik az életünkben, és van egy nagyszerű munkája: Ő megszentel bennünket, megtisztít minket, elvégez valamit az életünkben, kivesz dolgokat. Ez félelmetesen hangozhatna, ha nem tudnám, hogy mit ismerek meg egyre jobban cserébe.
Ez az, amiről beszélek: igazából, ahogy járok ezen az úton, ahogy Isten munkálkodik az életemben, egyre jobban látom, és egyre jobban megismerem Krisztust. Ez a nagyszerű, ez a csodálatos az egészben.
Isten nem azt mondja nekünk: légy szent, mert ilyen kedvem van, légy szent, mert csak; hanem azt mondja nekünk: „Én ezt már megcsináltam benned. Ez már ott van. Ez a szentség nem valami idegen dolog tőled, nem valami távol álló dolog, nem valami nagy cél, amit sosem érhetsz el, hanem Én ezt már elvégeztem. Én már beléd munkáltam ezt. Ez ott van benned.” Tudod, mi vagy te? Jézus Krisztusban megszentelt, 1Kor 1:2.
Gondolsz-e erre így: Jézus Krisztusban megszentelt vagyok. Isten ezt már megtette, elvégezte. Ő Krisztusba helyezett minket, Őbenne vagyunk, Ő a mi szentségünk, 1Kor 1:30. Ez nem valami idegen, nem valami távoli, nem az, hogy „vajon mi lehet az a szentség-dolog?”; hanem ez az új természetünk egyik lényege, az egyik egyértelmű jellemzője. Ezt Isten elvégezte bennünk. Ez már megvan, és azt mondja nekünk: már nem vagy olyan, mint voltál.
Amikor Jézus mondta a tanítványoknak Ján 15:3 ti már tiszták vagytok, nem tudom, hogy mit gondoltak. Nem tudom, mondták-e: igen, én tiszta vagyok. Nem tudom, hogy mertek-e így gondolkodni. Azt hiszem, sokszor kételkedünk ebben. „Én már tiszta vagyok az Ő Igéje által… majd egyszer… talán.” Nem!
A korinthusbeliek tényleg nem voltak tökéletesek. Rengeteg hiba volt a gyülekezetben, összevissza szóltak nyelveken, az istentiszteleteken zűrzavar volt, nem volt egyetértés. Félreértések, mindenféle bajok voltak közöttük, irigykedtek, vádaskodtak, perlekedtek; mindent csináltak, amit csak el tudsz képzelni. Isten azt mondja nekik:
1Kor 6:11 Ilyenek voltatok pedig némelyek, … de megszenteltettetek, de megigazíttattatok
„Már megszenteltettetek, megigazíttattatok.” Isten már megtette ezt bennünk, belénk helyzete ezt. Ez erőteljesebb, mint hinnénk. Van hívő, akiben ott van ez, de nem mer ránehézkedni erre a dologra, mert azt mondja: ez túl gyenge, ez nem bír el engem.
Az életében nem mer hozni döntéseket, nem meri azt mondani: rendben Uram, lépek egyet hitben, hiszem, hogy ez valós énbennem, teszek egy lépést, aztán szeretném látni a Te kegyelmed, szeretném látni a Te erőd, szeretném látni a Te jelenléted. Aztán nem teszem meg ezt a lépést, és azt képzelem, hogy ez a dolog olyan gyenge énbennem, olyan pici énbennem, olyan jelentéktelen énbennem.
Egy nap, amikor ott leszek Isten jelenlétében, és majd úgy ismerem Őt, ahogy én is megismertettem, akkor azon a napon csodálkozni fogok, és azt mondom: „Ez ilyen erőteljes volt énbennem? Ez ott volt az én életemben? Hogyhogy én ezt nem tudtam? Miért nem mondta valaki?” Az igazság az, hogy Isten mondja: „Tedd meg azt a lépést, lépj Velem! Merj ránehézkedni az Én életemre tebenned! Merd azt mondani: elengedek valamit, aminek nincs helye az életemben; vagy bevállalok valamit, ami eddig nem volt ott az életemben. Megtanulom tanulmányozni azt Írást. Megtanulok szolgálni valakit. Megtanulok imádkozni. Bevállalok valamit, amit soha nem tennék egyébként, elmegyek egy missziós útra, vagy egy konferenciára. Miért? A hitem miatt, mert rá akarok állni erre.”
Ha megteszem ezt, akkor ráébredek: ez nagyobb az életemben, mint gondoltam, ez erőteljesebb, mint a kísértés, ez erőteljesebb, mint a régi minták, ez komolyabb, mint a gyengeségeim, ez nagyszerű. Ebben akarok élni. Ha ráállok erre, ha azt mondom: „Uram, Te megtetted és én bízom Benned! Kérlek, vezess engem!”, akkor meglepve tapasztalom, hogy ez hatalmasabb az életemben, hogysem hittem volna.
Isten azt mondja: „Járj ebben! Egyrészt azért, mert Én már odahelyeztem ezt beléd. Másrészt, merj növekedni ebben, mert ha növekszel ebben, akkor nő a kapcsolatunk, akkor növekedni fog a közösségünk, akkor meghittebbek leszünk egymással, akkor jobban fogod érteni, hogy miről beszélek. Akkor egyet tudsz érteni Velem olyan dolgokban, amivel lehet, hogy mások nem tudnának. Lehet, hogy mások azt mondanák, hogy az nem lehet helyes, az nem fér bele.” Te azonban azt mondod: „Igen, Uram, egyetértek Veled.” – és Isten örvendezik ebben. Isten gyönyörködik ebben. Ez nagyszerű.
Ha visszatérünk a házasság témájához, 1Pét 3:7 a férjek értelemmel éljenek a feleségükkel. Ez egy kihívás, mert nem értjük a feleségeket. Szerintem sokunknak nem megy ez annyira. Isten azonban azt mondja, hogy tanulj, növekedj. Miért? Azért, mert ahogy tanulok róla, meghittebb lehet a közösségünk, nem bántom annyiszor, mint azelőtt, és lehet, hogy ő sem bánt annyit engem. Ez növekedés, ez tanulás.
Ez jó illusztráció. Mert Isten azt mondja: „Figyelj! Az Én Igém megtisztít téged, elvégez egy gyönyörű munkát az életedben. Engedd be az Én Igémet! Vedd a szívedre, forgasd ott!” Amikor véget ér az istentisztelet, akkor ne engedd, hogy az ügyek, a dolgok, a tennivalók, egy „őrült” az úton, ahogy mész haza, kivegye a szívedből ezt az örömöt, ezt a hitet, az Igének a gazdagságát. Isten azt mondja: hé, bízz Bennem, bízd Rám magad. Aztán, ahogy ez történik, a kapcsolat egyre meghittebb lesz, egyre mélyebb lesz, egyre igazibb lesz.
Isten nem azért mondja, hogy legyünk szentek, mert élvezi nézni, ahogy elrontjuk, hanem azért mondja 1Pét 1:16: legyetek szentek, mert Én is szent vagyok. Mert ha én járok ebben, ami ott van a szívemben, akkor egyre jobban közösségben vagyok Ővele, akkor egyre jobban hasonlít a két fél ebben a kapcsolatban, és egyre jobban értem Őt, és van egy nagyszerű közösségünk.
Ha a szentségre gondolunk – néha megérint ez a gondolat, lehet, már beszéltem róla –, az ószövetségben volt egy kép a szentségről. Az úgy nézett ki, hogy volt a Szent Sátor, ahol bemutatták az áldozatokat, aztán a Szent Hely, aztán a Szentek Szentje. Mindennek megvolt a helye pontosan. Minden szertartásnak megvolt a rendje pontosan. Mit lehet elégetni, mit lehet megenni, mivel mit lehet csinálni, hova kell tenni, hova kell kerülnie, hova kell hinteni; az öltözékek, a tárgyak, a ceremóniák, minden pontosan.
Megvolt ez az érzés, ha az oltár helyzete picit változna, akkor a dolog nem ér. Akkor a dolog nem érvényes, akkor az már nem szent, akkor az már értéktelen, elfogadhatatlan. Tényleg így volt. Pontosan úgy kellett lennie. Éppen úgy kellett lennie. Ez volt a szentség.
Viszont amikor az újszövetségben Jézus Krisztus megjelent, akkor ott egy egész más képet kaptunk erről. Mert Jézus Krisztus szent volt, de ugyanakkor voltak bizonyos jellemzői. Viselkedett olyan módokon, ami meglepne minket, ha a szentségre gondolunk. Isten szentsége ebbe a Személybe csomagolva másképp fejeződött ki, mint az ószövetségi kép: hogyha másképp áll a dolog, akkor az elfogadhatatlan.
Ez volt a bajuk a farizeusoknak, ez volt a bajuk a vallásos embereknek az Ő idejében. Azt mondták: ez az ember nem lehet Istentől, lehetetlen. „Honnan tudjátok?” „Mindenféle bűnösökkel vacsorál, vámszedőkkel, alkoholistákkal. A vacsorára, ahol Ő van, beülnek prostituáltak is. Ez az ember nem lehet tiszta. Ez az ember nem lehet szent. Ez az ember nem lehet Istentől.”
A másik: ott volt Jézus, és ott volt a leprás, és azt mondta: „Uram, ha akarod, megtisztíthatsz.” – és megérintette őt. „Várj! Ha egy leprás megérint egy szent dolgot, akkor a szent dolog tisztátalanná válik. Onnantól kezdve tisztátalan. „Jézus nem érinthet meg egy leprást!”
Az újszövetségben egy másik értelemben erősebb, robosztusabb képet látunk a szentségről. Olyan képet, amibe belefértek dolgok, amik a régi rendtartásba nem. Ez meglepte őket, és nem tudták hova tenni.
Gondolj bele: Jézus szent volt, és aztán Mát 17:25-ben mégis találós kérdést játszik Péterrel. Játszik vele, és kihívja őt. Mókázik vele igazából. Azt mondanám: ha azt a szót hallom, hogy szent, akkor valami nagyon szomorú arcú ember jut eszembe, aki savanyúan ül egy széken, és senkit nem szeret, és senkihez nincs közel, és nincs kapcsolata senkivel. „Ne gyere közel, szent vagyok!” – ez a képünk róla könnyedén. Közben Jézus nem ilyen volt.
Mát 23:15-ben amikor a farizeusokkal beszélt, azt mondta nekik: jaj, nektek! Jézus szent volt, de ugyanakkor felemelte a hangját, és kiáltott, és volt harag Benne. Azt mondanám: ha szent vagy, akkor ez nem fér bele. Mégis belefért.
Még egy – mindig így gondoltam erre a részre – Mát 18:17-ben: ha a te atyádfia nem tér meg egy intés, két intés, három intés után sem, ha ennyi intés után sem tér meg, akkor legyen olyan neked, mint a vámszedő. Mindig arra gondoltam: ki is írta ezt? Máté, a vámszedő. 🙂 Jézus ezt mondta nekik, és ott volt Máté, a vámszedő. „Aha, értem!” Azért mondom ezt, mert Jézus nem egy fanyar, szomorú, furcsa fickó volt, hanem egy barát. Több annál: testvér. Több annál: Megváltó. Valaki, aki szolgált minket az Ő szentségében.
Nem távol volt tőlünk, hanem nagyon közel jött hozzánk, mert ez ezt jelenti. Ez az, amiért növekedni akarunk ebben. Ezért mondjuk azt: „Uram, igen, munkálkodj bennem! Uram, igen, tisztíts meg engem! Uram, kérlek, dolgozz bennem!” Miért? Mert már belém helyezte ezt, mert ahogy növekszem ebben, úgy egyre jobban értem és ismerem Őt.
Ahogy növekszem ebben, tartok valamerre. Ezzel végződik a Biblia. Jel 22-ben van egy nagyon félelmetes vers, de ugyanakkor nagyon bátorító vers.
Jel 22:11 Aki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is; és aki fertelmes, legyen fertelmes ezután is; és aki igaz, legyen igaz ezután is; és aki szent, szenteltessék meg ezután is.
Ez arról szól, hogy egy nap Isten világossá teszi az Ő munkáját a szívben, és tartok errefelé. Egy nap látni fogom, hogy ez mennyivel nagyobb volt az életemben, mint hittem volna. Egy nap látni fogom, hogy ez mennyire valós, hogy ezzel mennyire egyezik az én új szívem. Erre tartunk, erre növekszünk, ezt keressük. Ez az éhségünk. Ez a szívünk vágya.
Uram! Add nekem a Te Igédet, és a Te Szellemed által dolgozz bennem, tisztíts engem, és kérlek Téged, végezd el ezt a munkát. Ahogy dolgozol, egyre nagyobb közösségben vagyunk, és egyre közelebb vagyok ahhoz a pillanathoz, amikor meglátlak Téged. Ámen.