P. Musztafa
Szeretnék egy történetet elmesélni, amit Közép-Ázsiában láttam. Egyszer, ahogy át akartam kelni az úton, álltam a lámpánál, vártam, és jött egy autó. A lámpa éppen piros lett az autóknak, így megállt, éppen ott, ahol én álltam. Olyan érdekes kép volt ez! Mert az autó eléggé régi volt, és a kormány mögött egy menyasszony ült fehér ruhában. Régi autó, a mennyasszony gyönyörűen felöltözve, és ő vezetett. Nem ült senki más az autóban.
Az autónak kilyukadt a kereke. Általában nem nézegetem a sofőröket, nem érdekelnek, de mivel eléggé fura hangot adva érkezett meg a lámpához, feltűnt. Nézegettem, ahogy ott ült a kormány mögött. Annyira érdekes volt ez a kép! Kezdtem azon gondolkodni: „Valami itt nem stimmel! Miért ő vezet ezen a napon? Valami itt nem kerek!”
Erről a képről gondolkodtam, és a bűn szagáról, aztán az élet győzelméről. A bűn szaga mutatja, hogy ott halál van. Amikor a bűnt megszagolod, akkor ott valami nagyon nincs a helyén. 100%-os biztonsággal mondhatod, hogy halál van abban a helyzetben.
Ján 11. Jézus a sír közelében áll.
Ján 11:39a Monda Jézus: Vegyétek el a követ.
– Micsoda?
– Vegyétek el a követ!
– Ez érdekes. Mi arra számítottunk, hogy jössz, és majd bátorítasz és vigasztalsz minket.
– Vegyétek el a követ!
– Milyen üzenet ez? Mert itt szag van. A holttestnek már szaga van.
A kő mögött egy már rothadó test volt. Azon gondolkodtam, hogy miért nem támasztotta fel Lázárt még benn a sírban, és csak azután hengerítette volna el a követ. Mire elhengerítik, Lázár már jön ki, mindenki tapsol. De nem! Hanem: Vegyétek el a követ, és gyertek közelebb! Az emberek fintorognak:
– Nem akarok közelebb lenni! Mert tudom, hogy mi van belül.
– Gyertek csak közelebb! Rendben van, nyugodtan jöhettek. Szeretném, ha megtapasztalnátok valamit. Lenne egy különleges élményetek, amit sehol máshol nem tudtok megtapasztalni. Annyira vakok vagytok! Nem értitek. Úgyhogy gyertek közelebb! Szeretnék nektek mutatni egy tökéletes képet.
Aztán elvették a követ, és biztos vagyok abban, hogy büdös volt. Aztán Jézus azt mondja az eredetiben: Most kifelé! Megmutatja az embereknek, hogy mit tesz a bűn a testtel.
Mit tesz a bűn az élettel? Elpusztítja, tönkreteszi az életet. Amíg itt járt a Földön, Jézus akart valamit tanítani az embereknek, hogy megtapasztalják a kapcsolatot Istennel. Ő túlmegy a körülményeken, a helyzeteken, és még a fájdalmon is, hogy az emberek egyszerűen csak bízzanak a Megváltóban. Azt mondja: Igen, van halál az életedben. Ezt mondja Jézus Mártának:
Ján 11:25 … Én vagyok a feltámadás és az élet: a ki hisz én bennem, ha meghal is, él;
Még az is, aki halott. Ez nem csak Lázárról szól, aki ott van a sírban, hanem a körülötte állókról, akik ott álltak a kő előtt. „Bárki, aki hisz Énbennem, aki bízik Bennem, még ha halott is, halott a kétségek között, halott a bizonytalanságban.”
A halottaknak itt két csoportja volt jelen. Azok, akik a kő mögött voltak, és azok, akik a kő előtt. Aki a kő mögött volt, annak szaga volt. Ezt mindenki érezte. Nyilvánvaló volt, hogy ott valami nincs rendjén. Azok, akik a kő előtt álltak, számukra ez nem volt ennyire nyilvánvaló. Ezért volt az, hogy mindenki úgy gondolta, minden rendben van.
Ott volt azonban Krisztus is a képben, és későn jött szándékosan. Aztán mond valamit, ami talán megdöbbentő. Azt mondja: Igazából nincs különbség, csak van ott egy kő, ami az egyik testet elzárja, de ha elvesszük a követ, akkor igazából nincs különbség. Aztán azt mondja Lázárnak: Kifelé most! Azt mondja az embereknek: „Ki! Gyertek ki a helyzetetekből, a halál helyzeteiből, a hitetlenségetekből. Gyertek ki most! Látni akarom az életet.”
Ezt tette végig a földi szolgálata során. Megmutatta a győzedelmes kegyelmet és tanította az embereket, hogy bízzanak Benne, és tiszteljék mindenegyes helyzetben, még akkor is, ha az annyira furcsa. „Bízzatok Bennem, kövessetek Engem. Tudom, hogy itt valami büdös, de bízzatok Bennem.”
1Pét 1:23 akik újonnan születettek. Erről a szóról gondolkodtam, hogy újonnan. Életünk van. Mindenki megszületett, de újonnan születni, újra kezdeni az egészet. Valami újat kezdeni. Új oldalról indulni. Akik újonnan születtetek a gondolkodásotokban, az Úrral való kapcsolatotokban újonnan megszülettetek. Szeretném hangsúlyozni ezt.
1Pét 1:23 Mint a kik újonnan születtetek nem romlandó magból, de romolhatatlanból, Istennek ígéje által, a mely él és megmarad örökké.
Romolhatatlan mag. Hallom, amit Isten mond nekem, és bízom Benne, a kegyelem győzedelmeskedik, és élet van. Élet jön a halálból. Lázár kijön, de nem ő az egyetlen, aki ott feltámadt. Hanem igazából az egész csapat ember ott. Együtt örvendeznek, mert mostmár nem csak egy él, hanem valamennyien élnek. Krisztus uralkodik közöttük, és az élők csoportja áll ott. Persze, hogy csodálatos lesz a közösségük.
Újonnan születni. Nem kell fizikailag meghalnod ahhoz, hogy újonnan szüless. Csak bízol az Úrban, és akkor ott új élet van. Bízol Benne egy olyan helyzetben, aminek szaga van. Rá se akarsz nézni arra a helyzetre. Nem is akarsz imádkozni felőle. Tapasztaltál már ilyesmit, hogy még imádkozni sem akarsz egy helyzet miatt? Krisztus pedig azt mondja: „Hengerítsétek el a követ. Csak fedezzük fel kicsit, hogy mi az ott az életedben. Szeretném ezt megérinteni, fedezzük fel, mi ez.” Aztán megteszi, és azt mondja: Kifelé most! Nincs több bizalmatlanság, nincs több hitetlenség. Csodálatos imádó hozzáállás van, a dicséret hozzáállása, a hálaadásé.
Róm 5:21 Hogy miképen uralkodott a bűn a halálra, azonképen a kegyelem is uralkodjék igazság által az örök életre a mi Urunk Jézus Krisztus által.
Mi azt mondjuk, hogy elég! Most a kegyelem uralkodik igazság által az életünkben, és élők vagyunk. A testünk nem annyira, de a szellemünk élő, és vágyik az Úrral való közösségre. Csak szaladunk Isten jelenlétébe. Letérdelünk Ő előtte és elfogadjuk és beisszuk ezt a friss vizet. Ez csodálatos!
Többé már nem vagyok az a mennyasszony, aki abban a lerobbant kocsiban vezet, hanem az a menyasszony vagyok, aki minden tisztelet közepette besétál, és közössége van a vőlegénnyel. És nem egy üres autót vezet. Nem csodálatos ez, hogy életünk van? Életünk van! Csodálatos életünk van! Örök életünk van. Célunk van, bízunk az ígéretekben. Az Úrral járunk, és soha nem állunk meg. Soha nem nézünk vissza. A kegyelem diadalmaskodik az életünkben.
P. Kende
Annyira nagyszerű ez a gondolat! Sok minden, ami élőnek tűnik, nem feltétlenül az, de ha Krisztus élővé tesz minket, akkor valóban élünk.
Az egyik dolog, amiért érdemes itt lenni az istentiszteleteken, az az, hogy közösségben lehetünk a testvérekkel, felkavarodhatunk egymás hite által. Ezt időről időre elmondjuk. Ha van lehetőséged itt lenni, akkor ne az interneten nézd az alkalmat. Mert megfosztod magad valamitől, és minket is.
Ebben az új életben, amiről p. Zoli is beszélt, hit által élünk. Amint hit által élünk, annyira fontos dolog, hogy vannak testvéreink a hitben. Róm 1-ben Pál apostol világossá teszi, hogy nincs olyan ember, nincs olyan hívő, akinek ne lenne szüksége arra, hogy legyenek testvérei a Krisztusba vetett hitben.
Róm 1:12 Azaz, hogy együtt felbuzduljunk ti nálatok egymás hite által, a tiétek meg az enyém által.
Pál apostol nem azt mondta: Én vagyok a nagy apostol, majd ti bátorodtok az én hitem által. Hanem azt mondta: Ti bátorodtok az én hitem által, én pedig a tiétek által. Ez nagyszerű dolog a hitben. Nincs az a fiatal hívő, akinek a fiatal hívősége miatt ne lenne lehetősége bátorítani egy „öreg” hívőt. Hanem megvan ez a lehetőségünk, hogy minden nap bátorítsuk egymást a hitben.
Ha már a hitnél tartunk, mi az a hit? Biztos vannak jó meghatározásaink, de nézzük meg inkább a következő versben, ami nagyon jó leírása a hitnek:
2Thessz 2:13 Mi pedig mindenkor hálaadással tartozunk az Istennek ti érettetek atyámfiai, a kiket szeret az Úr, hogy kezdettől fogva kiválasztott titeket Isten az üdvösségre, a Szellem szentelésében és az igazság hitében;
„az igazság hitében”, abban, hogy hiszitek az igazságot. Egy értelemben ez nyilvánvalónak tűnik, mert miért ne hinném az igazságot. Mi van azonban, ha az igazság nem olyan nyilvánvaló? Mi van, ha az igazság nem szúrja ki a szemem? Egyre többször megtörténik velem, hogy pályaudvaron vagy hasonló helyen megkérdezek valakit, aki ott dolgozik: „Merre van a váróterem? Merre van a…?” Unott képpel az orrom elé mutat, ahol nagy tábla hirdeti az a helyiséget. Épphogy csak neki nem mentem az imént, de nem vettem észre.
Ez megtörténik velünk, hogy az igazság nem annyira nyilvánvaló számunkra. Például: „Tudom, hogy az az ember utál engem. Miért? Abból, ahogy az előbb nézett rám.” Nem igaz! Igazából nem gyűlöl engem. Én vagyok bizonytalan. Én vagyok elégedetlen magammal, a másik pedig a kényelmetlen cipőjét vette fel, és azért nézett úgy rám. Az igazság nem nyilvánvaló. Nem nyilvánvaló, hogy szeret engem. Nem nyilvánvaló, hogy a barátom, de ugyanakkor én döntöm el, hogy mit hiszek. Az igazságot hiszem-e, vagy egy hazugságot.
Ebben a versben Pál azt mondja a thesszalonikaiaknak: amint hiszitek az igazságot. Ez nagyon fontos: hiszitek az igazságot. Ez a hit lényege. A hit nem arról szól, hogy az valami elszállt, valóságtól elrugaszkodott fura dolog, hanem arról szól, hogy van egy igazság, és én azt elfogadom igazságnak. Igazából a hit elsősorban bizalomról szól. Meg vagyok győződve az elmémben, hogy ez igaz.
Meg vagyok győződve, hogy az igaz. Sokszor van ez így, hogy a nyilvánvalónak tűnő dolgok nem igazak, valami más az igazság. Hosszú évezredeken keresztül hitték, hogy a nehezebb tárgy gyorsabban esik, mint a könnyebb, de aztán egy ember megnézte, és nem, nincs különbség. Nem volt nyilvánvaló, úgyhogy nem akartak hinni neki. Mert nem volt nyilvánvaló. Erről beszélünk. Mi azt mondjuk: hit. A hit nem megy szembe az értelemmel. A hit nem ütközik a valósággal, de ugyanakkor nem mindig a nyilvánvalóban való hit, hanem az igazságban való hit.
Róm 10-ben látjuk, hogy a hit valaminek a következménye, Róm 10:14-17. Itt azt mondja, hogy a hit a hallásból van. Figyelj, a hit a tanítás következménye. Kell, hogy tanuljon az ember, kell, hogy hallja az igazságot. Ha nem hallom az igazságot, hogyan lehetnék meggyőződve felőle? Hogyan mondhatnám, hogy ez igaz?
Van azonban egy csodálatos dolog itt. Isten a tanítást a gyülekezetbe tette. Ez fontos. Mert Istennek nem az volt a célja, hogy a hit az elvont dolog legyen. Valaki tanít róla egy egyetemen, egyszemeszteres óra, amit úgy hívnak, hogy a hit lényege, vagy hasonló. Az ember beszél róla, aztán elmegy, és nem is látod őt, nem is találkozol a dologgal többet. Szétoszlanak a diákok, és ennyi.
Nem! Isten azt akarta, hogy az üdvözítő hitről a gyülekezetben beszéljünk. Azért, mert itt lehet tapasztalatom Istenről. Láthatom a testvérem hitét egy döntésben, hallhatok egy bizonyságot, és láthatom a hitet, találkozhatok a hit példáival, és gyakorolnom kell a hitemet. Nagyon egyértelműen. A gyülekezetben gyakorolnom kell a hitemet.
Amikor 1Kor 13. arról beszél, hogy a szeretet hisz, mindent remél, hiszi a lehető legjobbat, akkor az erről beszél. Ránézek a testvéremre, és néz rám, ahogy néz, de azt mondom: Isten van közöttünk, és hiszem a legjobbat. A testvérem a barátom, és szeret engem. Az életem fontos. Nem vagyok magányos. Nem számít, hányan hívnak fel egy héten. Nem számít! Hiszek Istennek, hogy ez az én helyem, és hiszek Istennek, hogy ez az én testvérem, és nem az én ellenségem. Ez fontos dolog.
Fontos tanulnom a hitemről. Ezért van bibliaiskolánk. Ezért vannak bibliatanulmányaink. Ezért van mindenféle alkalmunk, mert növekedni kell a hitemben. Hallom – de ne szaladjunk előre –, és amint egyetértek vele, növekszem a hitemben.
Ez is fontos dolog, hogy a hit nem mindig ugyanolyan, hanem van növekedése. Egészen Zsid 10:22 a hit teljességéig. Igazán ez a hitben való teljes meggyőződés. Teljes meggyőződés a hitben. Meg vagyok győződve róla. Van növekedés. Ahogy egyre többet tudok, és egyre több mindennel értek egyet, és egyre több példát látok, azt tudom mondani, hogy hiszek. A legváratlanabb helyzetekben is, a legnehezebb helyzetekben is hiszek.
Amiről p. Zoli beszélt, dolgok, amikhez nem akarok hozzányúlni se, a közelébe sem akarok menni, olyan kellemetlen. Volt nap az életemben, amikor azt mondtam ránézve egy másik hívőre: „Uram, csak ez ne történjen velem! Uram, ezzel én nem tudok szembenézni.” Aztán egy nap ott vagyok, és azt mondom egyszerű hittel: „Rendben, Uram. Itt vagyok. Bízom Benned. Kérlek Téged, legyél velem!” Ez nagyon egyszerű üzenet. Fontos növekedni a hitben.
Igazán a hitem nem bizonyítékokon múlik, de bátorít engem az, hogy sok bizonyítéka van a hitemnek, sok dolog, amit láttunk már, sok csoda, ami megtörtént, sok minden a személyes életünkben. És mivel az életünk a gyülekezet környezetében nagyobb, mint a sajátunk, ezért aztán több példát is látok, több bizonyítékot is látok, és ez fontos nekem.
Lehet valakinek történelmi hite. Hadd mondjak egy példát. Bonaparte Napóleon élt. Hiszed-e ezt? Én hiszem. Valószínűleg, még esküt is tennél rá, én biztosan, mert bizonyított dolog, tény. Mennyi hatása van az életemre? Semmi. Ha iskolás lennék, és épp történelem órán lennék, akkor lenne hatása az életemre, ha esetleg nem értenék egyet ezzel az egyszerű ténnyel. Mert a történelemtanár beírna emiatt egy egyest. Lehet valaki így Krisztussal is.
Tegnap anyukámnál voltam, és kezembe akadt a régi történelem atlasz. Régi jó szocialista történelem atlasz, amelyben minden francia forradalmár jóember volt :-), Jézus Krisztus pedig egy éppen hogy csak lerajzolt, nevesincs figura. Lehet történelmi hitem: „Jézus Krisztus élt. Kit érdekel?” Ennyi. Ez történelmi hit. Semmit nem jelent. Csupán egyetértek a történelmi tényekkel.
Aztán lehet időleges hitem. Ez fura. Van egy ember, aki nem hisz, aztán Isten beszél hozzá, a Szent Szellem piszkálja őt, kezdeményez felé, és az ember azt mondja: „Lehet, hogy van ebben valami? Ó, igen, hiszem, hogy van Isten. Hogy is van ez?” Figyelj azonban! Ha ez az ember nem dönt Krisztus mellett, akkor ez nem állandósul az életében, és akkor ez nem segít neki semmit. „Tetszenek a keresztények. Egy darabig. Aztán eldöntöm, hogy mégsem akarom ezt az egészet. Aztán már nem is tetszenek annyira.”
Van azonban egy harmadik kategória, az üdvözítő hit. Ez nagyon fontos. Mert az örök élet ezzel a hittel van összekapcsolva. Igazán ez az, amire mi azt mondjuk, hogy hit. Mi a gyülekezetben így beszélünk erről. Azt mondjuk hit, de igazán az üdvözítő hitre gondolunk. A hit Jézus Krisztusban az, amikor elfogadjuk Őt, és egyedül Őrá támaszkodunk az üdvösségünkért, ahogy az evangélium elmondja.
Ez az üdvözítő hit, hogy azt mondom: „Bízom Benne. Rábízom az életem.” Nem abban bízom, hogy a tények, amiket mindenki mond, igazak Vele kapcsolatban. Az csak történelmi hit lenne. Nem csak azt mondom: Ó, tényleg érdekes figura volt!; hanem igazán hiszek. Ha esetleg nem hoztad meg ezt a döntést, akkor tudd, ez az a döntés, amit meg kell hoznod, Jézus Krisztusra kell bíznod magad. Különben nincs örök életed, csak örök halálod.
Még egy dolog a hittel kapcsolatban. Az ismeret lényegi eleme a hitnek. Mit értek ezen? Azt értem ezalatt, hogy valamivel egyet kell értenem a hitemben. Úgyhogy tudnom kell dolgokat. 1Ján 2:3 tudnom kell dolgokat. Figyelj azonban, az ismeret az értelemmel kapcsolatos, de a hit az akaratommal kapcsolatos. Nem szabad ezt összekeverni.
Sok ember van, akinek nagy ismerete van a Bibliából, de nincs elég hite arra se, hogy megbocsássa a legkisebb sértést. Sok olyan ember van, akinek nagy-nagy ismerete van, el tudná mondani bármelyik katekizmust, de nem menne át a hitében az utca túloldalára, hogy segítsen valakinek, aki rászorul. Sok olyan ember van, aki tudja, hogy így és így kéne csinálni, de inkább bűntudatban él, és valami mást csinál helyette. Isten azt mondja nekünk: „Dönts! Az ismeret alapján dönts.” Dönts! Aztán Isten a gyülekezetbe helyezett minket.
A hit összekapcsolódik az ismerettel. Fontos hozzá az ismeret. Tudnom kell, hogy a hitem mire alapul. Tanulnom kell erről. ApCsel 20:20,27-ben azt mondja Pál: Nem vonakodtam az Isten teljes tanácsát tanítani nektek. Ez fontos nekünk. Szükségünk van rá. Néha úgy mondjuk: Szükségem van nagy dózisokra a tanban, „bekötni az infúziót”, aztán gazdagon elfogadni az Igét. Szükségem van erre, különben billeghet a hitem, furcsa gondolataim vannak magamban. Szükségem van a tanításra, kell ez nekem. Isten – ahol kezdtük – adott egy nagyszerű helyet nekem erre.
Zsid 13:7b figyelmezvén az ő életök végére, kövessétek hitöket.
Azt mondja: Nézzétek a hitüket! Nézzétek az életük végét, aztán utánozzátok a hitüket. Ez fontos dolog a hívő életében, hogy legyenek példaképeim a hitben. Ez fontos dolog az életemben. Tudod, ez érdekes, a gyülekezet nagyszerű hely, mert ez valós hely. Nem egy héten egyszer találkozunk, hanem egy héten sokszor találkozunk. Ez azt jelenti, hogy látom a másiknak az életét.
Valakivel beszélgettem p. Schaller-ről. Arról beszéltünk, hogy mennyire vicces volt, amikor a szolgálatunkban volt az a megoszlás, és jöttek emberek, akiknek az volt a folyamatos mondókája: Ha úgy ismernéd p. Schallert, ahogy én ismerem, akkor nem követnéd az ő hitét. Olyan vicces volt! Azt feleltem: „Te hogy ismered őt? Én vele lógtam nap mint nap, ismerem az életét. Tudom, hogyan szereti a családját. Tudom, hogyan kezeli a pénzügyeit. Tudom, hogy hogyan bánik problémákkal. Láttam, amikor problémás emberekkel hogyan bánt, akiket én már rég lekiabáltam volna.”
Azt mondtam: Ez nagyszerű! Hála Istennek ezért a versért! Zsid 13:7 szerint a gyülekezetben látom az emberek hitét, és persze tudom, hogy a pásztoromnak vannak hibái. Naná, hogy tudom! Az egy nehéz nap, amikor rájössz, hogy a pásztorodnak vannak hibái, hogy a pásztorodnak vannak gondjai bizonyos a területen. Sajnálom. Tudod mit? Nem erről szól. Nem engem kell követni, hanem a hitemet kell követni.
Azt mondja itt: kövessétek a hitüket. Úgy kövess engem, ahogy én a Jézus Krisztust. Ahol botladozom, abban nem kell követni. Hála Istennek, nem csak én vagyok, hanem a gyülekezetünkben vannak pásztorok sokan, és lehet nézni a hitüket. Ha én botladozom valamiben, remélem, ő nem, és egészséges példát követhetsz. Érdekes, hogy Isten tudta, lesz, amiben a gyülekezetben az elöljárók botladozni fognak a hitükben. Mégis azt mondta: figyelmezvén az ő életök végére, kövessétek hitöket.
2Thess 3:7,9 versekben Pál beszél erről megint: „Minket kövessetek! Kövessetek engem!” Figyelj, van ebben egy veszély. Ez az, hogy feltételezem, hogy a hit külsőség, vagy azt, hogy a hit valamilyen kapcsolati dolog. Gondolhatja valaki: „A hit nem belső dolog. Hanem követem az ő példáját, és akkor biztos én is olyan leszek.”
Időnként beszélünk erről. Vannak emberek, akiket nem érdekel a hit. Nem érdekli őket az Úr. Valamiért eljönnek a gyülekezetbe. Valamiért eljárnak a gyülekezetbe. Egy lány miatt / egy lehetséges férj miatt eljárnak a gyülekezetbe. Sokszor látjuk ezt, és mondjuk is. „Figyelj! Ha hívő lány vagy, és egy fiú eljár a gyülekezetbe, amióta udvarol neked, ne higgy neki! Csak átver téged. Csak azért csinálja, hogy megszerezzen, aztán nem fogja érdekelni az egész. Most se érdekli.”
Vannak emberek, akik eljárnak valamilyen okból, de nem érdekli őket Krisztus, nem érdekli őket az út, amin járunk. Csak látja a lehetőséget: „Ezek naiv keresztények, és lehet mondani neki: Figyelj! Van egy jó üzleti lehetőségem. Vannak millióid, drága testvérem? Nincs? Akkor annyi!” Ezek az emberek megtanulják a szókincset, a külsőséget, és nem tudom, mit hisznek. Lehet, hogy azt hiszik, hogy tényleg azt csinálják, amit mi csinálunk, de a kettőnek nincs köze egymáshoz.
A hit szívbeli dolog, döntésbeli dolog, mély dolog. Azért mondom ezt, mert te, aki tanítvány vagy, aki hívő vagy, aki járni akarsz az Úrral, megtörténhet, hogy ránézel a vezetőd hitére, az elöljáród hitére, és azt mondod: Rendben, ha így csinálom, akkor én is olyan vagyok. A Szent Szellem azonban erre tanít minket, hogy ez nem így van, hogy ez mélyebb. Ez nem külsőség, nem kapcsolati dolog. Hanem az Úrral járásom és a hitem mély dolog az életemben.
Hadd mondjak egy példát! Mózes tudta, hogy zsidó. Nem tudom, honnan, de tudta, hogy ő zsidó. Értette, hogy mi történik. Valahogy tudta, hogy neki meg kéne szabadítania Izraelt. Úgyhogy 2Móz 2:12-ben azt mondja az Írás: Amikor látta, hogy egy egyiptomi kínozza az egyik zsidót, akkor jobbra nézett, balra nézett, sehol senki… agyoncsapta az egyiptomit. Miről szól ez? Mózes nem értette. A szívében ott volt a vágy, de nem értette, hogy ez mélyebb annál, hogy ehhez több kell. Nem elég a harciasság, hanem többre van szükség.
Többre van szükség. Mózes tudta, hogy helytelen, amit csinál. Észrevetted, hogy ha az Úrral jársz, akkor nem nézegetsz jobbra-balra, hogy valaki látja-e, hanem csak jársz az Úrral? Mózes viszont nem így volt ezen a ponton. Istennek tanítania kellett őt, beszélnie kellett hozzá, meg kellett törnie a büszkeségét. Amikor ez megtörtént, akkor Mózes hihetett, és kihozhatta Izraelt Egyiptomból.
Ez megtörténhet velünk is, hogy a hitet nem látom a lényegében, hanem valamilyen kapcsolati dolognak látom, külső dolognak látom, és aztán nincsen meg az a hatása, az életemnek nincsen meg az a szolgálata, ami meglehetne.
Csak szeretném bátorítani ebben mindannyinkat. A kereszténység nem a muszáj-dolgok vallása, hanem erről szól, hogy hiszek, és Isten indítja a szívemet, aztán cselekszem. A terhek nem kívül vannak, hanem a terhek belül vannak, ahogy Isten a szívemre tesz dolgokat, és szabad vagyok és szeretek és szolgálok és cselekszem és elérek valamit. Ez az, amire szükség van, a hitnek a cselekedeteire, nem cselekedetekre, amik hívőknek tűnnek.
Ámen.