Nagyszerű volt a limai gyülekezettel lenni, és ahogy fogadták az Igét, ahogy válaszoltak, amilyen közösségünk volt. Annyira nagyszerű, hogy ez meglehet a közösségeinkben! Igazán ez megvan nekünk is itt.
Ján 14:21 Akinél az én parancsolataim vannak, és megtartja azokat, az szeret engem, aki pedig szeret engem, azt szeretni fogja az én Atyám, és én is szeretni fogom őt, és kijelentem magam neki.
Ezt láttam, ez van meg a közösségeinkben, akár ott vagyunk, akár itt vagyunk. A hívő erre van elhívva. Arra, hogy ismerjük az Ő Igéjét, és hogy járjunk abban. Igazán ez az, amit tanítunk, bárhol szolgálunk a Greater Grace-ben. Tanítjuk Isten Igéjét, és azt, hogy engedelmeskedjünk annak, hogy járjunk abban. Azt találtuk, hogy Jézusnak a felemelése, Isten kegyelmének a tanítása tesz minket a leginkább képessé arra, hogy járjunk az Ő akaratában. Vannak más módszerek, de azok nem érnek annyit, mint ez.
Ebben a gondolatban akarlak bátorítani: „Akinél az Én parancsolataim vannak és megtartja azokat, az szeret Engem. … Én is szeretni fogom őt, és kijelentem Magam neki.” Micsoda ígéret! Amint járok az Ő akaratában, Ő kijelenti Magát nekem.
Ez a másik oldalról is bátorítás. Ha távolinak érzem az Urat, akkor ez is bátorítás nekem, hogy jöjjek az Igéhez alázattal, engedelmességgel, mert Jézus ki fogja jelenteni Magát nekem; amint járok az igazságban, Ő megmutat nekem dolgokat.
—
János 11. Ez a fejezet valójában kontrasztot mutat be. Lázárnak a feltámasztása. Kontrasztot látunk: ahogy Jézus mozog, ahogy Ő beszél, ahogy Ő gondolkodik, ahogy Ő számolja az időt, és ahogy az emberek mozognak, gondolkodnak, mérnek, számolnak, értékelnek. E kettő között óriási a különbség. Amint megnézzük, hogyan beszélnek egymással, szerintem ez mindnyájunknak nyilvánvaló lesz.
Ján 11:3-6 Üzenetet küldtek azért a nővérek hozzá: Uram, íme, akit szeretsz, beteg. Amikor Jézus ezt meghallotta, azt mondta: Ez a betegség nem halálos, hanem az Isten dicsőségére van, hogy általa megdicsőüljön az Isten Fia. Jézus pedig szerette Mártát és annak nővérét és Lázárt. Amikor viszont meghallotta, hogy beteg, két napig azon a helyen maradt, ahol volt.
Lázár beteg volt, a testvérei elküldtek valakit Jézushoz, és ezt üzenték: Uram, íme, akit szeretsz, beteg. Nem érezték úgy, hogy elő kellene írniuk Jézusnak, hogy mit csináljon, hanem csak elmondták: akit szeretsz, az beteg. Hívőkként ez értékes az életünkben. Bízom abban, hogy ez megvan neked.
1Ján 4:10 Nem abban van a szeretet, hogy mi szerettük Istent, hanem hogy ő szeretett minket, és elküldte az ő Fiát engesztelő áldozatul a mi bűneinkért.
Az számít igazán, hogy Ő szeret engem. Nem arra apellálok: „Uram, látod, én mennyire szeretlek! Uram, látod, én mennyit teszek Érted! Uram, látod, mennyire hűséges vagyok Hozzád!”; hanem: „Uram! Tudod, én vagyok az, akit szeretsz minden értelmes ok ellenére. Én vagyok az, akit szeretsz.” Amikor imádkozom a testvéremért, akkor ugyanígy: Uram, akit szeretsz. Nem az a nagy dolog, hogy én szeretem a testvérem, hanem az, hogy az Úr szereti őt. Amikor felismerjük ezt a szívünkben, az nagy békességet, nagy szabadságot, nagy örömöt ad a szolgálatban, az imában. Tudjuk, hogy nem Isten akarata ellen imádkozunk. Tudjuk, hogy Ő a legjobbat akarja a hívőnek, sőt a nem hívőnek is: az Úr szerette ezt a világot, Ján 3:16.
Mária és Márta, Lázár testvérei tudták, hogy hova menjenek a problémájukkal, az ima nem volt távoli dolog nekik. Ez folytonos bátorítás mindnyájunknak. Jak 4:2-ben arra int minket, hogy van, amikor azért nincs nekünk, mert nem kérünk. Mária és Márta ebben nem voltak bűnösök, ez nem volt számukra probléma, hanem küldtek Jézushoz, és azt üzenték Neki: Van egy problémánk.
Hiszem, hogy sokszor kicsi problémák nagy problémákká nőnek az életünkben, mert nem kérünk. Imádkozz! Legyen ima az életedben! Keresd az Urat! Nem az Ő akarata ellen imádkozunk, amikor kérjük, hogy segítsen. Mert Ő szeret bennünket. A világ van ellenünk, a saját bűnös természetünk van ellenünk, Sátán van ellenünk, de az Úr, az Ő szeretete velünk van.
Ján 11:4 Amikor Jézus ezt meghallotta, azt mondta: Ez a betegség nem halálos, hanem az Isten dicsőségére van, hogy általa megdicsőüljön az Isten Fia.
Ugyanezt mondta János 9:3-ban a vak emberről. Megkérdezték a tanítványok: „Miért vak ez az ember? Ki vétkezett, ez vagy a szülei, hogy vakon született?” Jézus azt felelte: „Ez nem halálról szól. Ennek az a célja, hogy Isten dicsőségére legyen.”
A történetben van egy pont, ahol Lázár meghal. Mária és Márta azt mondanák: „Ez nem Isten dicsőségéről szól, ez nem Isten munkájáról szól. Hiba van a történetben. Halál.”
Emlékszel Lukács 8-ra? Ott volt az a kislány, és Luk 8:52-ben Jézus azt mondta: Nem halt meg. Pedig meghalt. Isten azonban másként nézi a dolgokat. Ő máshogy látja ezeket, és azt mondja nekünk: Tudom, hogy reménytelennek látszik. Úgy értem, mi lenne reménytelenebb, mint a halál? Isten hozzáteszi: Itt nincs halál. Azt kérdezem: Miről beszélsz? Isten azt feleli: „Nem láttad a végét. Nem látod a végét. Nem tudod, hogy Én hova viszem ezt az egészet.”
Ez a bátorításunk, ez a reményünk a mai nap, hogy Isten látja a végét, és azt mondja nekünk: „Ez mind az Én dicsőségemre lesz. A te életed az Én kegyelmemet fogja magasztalni.” Hallottad? A te életed Isten kegyelmét fogja magasztalni, Isten dicsősége lesz a te életed. „Ó, az enyém nem! Te nem tudod, hogy én hányszor buktam. Nem tudod, mit csináltam, nem tudod, hogy mennyire gyenge vagyok. Nem tudod, miket mondtam, nem tudod, miket gondoltam.” Isten azt mondja nekünk: Van nagyobb. Van remény, amit te nem látsz.”
Ez kicsit furcsa:
Ján 11:5-6 Jézus pedig szerette Mártát és annak nővérét és Lázárt. Amikor viszont meghallotta, hogy beteg, két napig azon a helyen maradt, ahol volt.
Szerette őket, úgyhogy amikor meghallotta, hogy Lázár beteg, nem csinált semmit. Nem indult. Nem úgy történt, ahogy várták, vagy ahogy mi várnánk. Isten azt mondja: „Nekem nagyobb tervem van. Nekem nagyobb célom van ezzel.” Erről szól a hit. Jézus nagyon sok embert meggyógyított, és ha elmegy és meggyógyítja, akkor ez is „csak” egy gyógyítás lett volna. Isten azonban azt mondta: Én itt többet fogok csinálni, feltámasztom őt a halálból.
Ézs 54:7-ben azt olvassuk: Egy rövid pillanatra elfordultam tőletek. – mondja Isten Izraelnek. Ézs 54:8-ban: azért, hogy aztán újra összegyűjtselek benneteket. Isten többet tett érte, mint bárki másért. Lázár életén keresztül többet tett, mint bárki másén keresztül. Megmutatta, hogy hatalma van a halál felett. Megmutatta, hogy nem úgy van, ahogy mi gondoljuk
Mi azt gondoljuk, hogy a halál nagyobb, mint az élet, hogy az élet tart egy darabig, de aztán a halál győz végül. Aztán Jézus azt mondja nekünk: „Nem. Az élet a nagyobb a kettő közül.” 2 Kor 4:17 szerint van egy pillanatnyi szenvedésünk, és lehet, hogy az a pillanat sokáig tart, lehet, hogy ebben az életben az tart egy évig … tíz évig, de aztán azt olvassuk, hogy ennek dicsőség lesz a vége. Ugyanaz az ígéret, amit Jézus tett itt: ez Isten dicsőségére van. A te életedben is. Keresztülmész dolgokon, de Isten azt mondja: Az örökkévalóságból visszanézel majd, ez egy pillanatnak fog tűnni, és dicsőség lesz az eredménye.
Ján 11:7-8 Majd ezt követően így szólt tanítványaihoz: Menjünk ismét Júdeába. A tanítványok pedig azt mondták: Mester, most akartak megkövezni a zsidók, és ismét oda mégy?
Itt látjuk a különbséget, ahogy Isten méri az időt, ahogy Isten számolja az alkalmas időt, és ahogy az ember számolja az alkalmas időt.
Beszélünk az evangéliumról, azt mondjuk: Higgy Jézusban!; és olyan sokan vannak, akik azt felelik: „Ma nem. Ma nincs hitem. Ma nem alkalmas. Ma nem érek rá. Ma még más dolgom van.” Ám az, hogy beszélnünk vele az evangéliumról, azt mutatja, hogy Isten így szól hozzá: „Ma van itt az alkalmas idő. Ma van itt az alkalom. Ma kellene elfogadnod Őt. Ne várj.” Lehet, hogy rosszul számolod az időt, lehet, hogy ma van az utolsó alkalom, én nem tudom, de Isten másként számolja az időt.
Hányan mondják: „Majd követem Istent, amikor ráérek! Majd keresem az Urat, amikor végre meglesz, amit akarok magamnak! Akkor majd keresem Őt.”? Isten azt mondja:
– A mai nap gyere Velem! A mai nap tegyél egy hitbeli lépést! A mai nap nyisd ki a Bibliádat! A mai nap gyere el gyülekezetbe! A mai nap imádkozz! A mai nap szolgálj valaki felé!
– Ma nem alkalmas!
– Figyelj – Én jobban tudom. (Tudom, miről beszélek.)
Mi másként mérünk. Mi könnyen feladjuk a reményt.
Ezék 37:11b Íme, azt mondják: „Elszáradtak csontjaink, és elveszett a reménységünk, végünk lett!”
„Végünk van! Itt már nincs mit tenni, itt az ideje, hogy feladjuk. Itt az ideje, hogy abbahagyjuk az Úrral járást. Itt az ideje, hogy többé ne bízzunk Istenben.” Isten azt feleli: „Nem! Nem! Várjatok kicsit!”
Ezék 37:12-13 Azért prófétálj, és ezt mondd nekik: „Így szól az én Uram, az ÚR: Íme, megnyitom sírjaitokat, és kihozlak sírjaitokból, én népem, és beviszlek titeket Izráel földjére. Majd megtudjátok, hogy én vagyok az ÚR, amikor megnyitom sírjaitokat, és kihozlak benneteket sírjaitokból, én népem!
Minek van itt az ideje? Hallgassunk Istenre ebben! Hallgassunk Őrá! Ó, igen, Ő másként számolja az időt, mint mi, Ő mást gondol alkalmasnak, mint mi, de erről szól a hit, hogy Őbenne bízom valamiben, ami lehetetlen, amivel kapcsolatban fel kéne adnom, amivel kapcsolatban nincs remény már. Rá kell hallgatnom, annak van értéke.
Ján 11:9-ben Jézus felel nekik, és gyakorlatilag azt mondja: „Figyeljetek! Nem az a lényeg, hogy mennyi fenyegetés van ellenünk, nem az számít, hogy vannak, akik meg akarnak ölni minket, nem az számít, hogy most voltunk ott és menekülnünk kellett, egy értelemben. Tudod, mi számít? Az, hogy a világosságban járjunk.”
1Ján 1:7 nekünk szól, neked és nekem: A világosságban járjunk! Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy Isten kijelentett nekem dolgokat. Isten adott nekem dolgokat. Adott nekem bizonyos világosságot. Nem tökéletes, nem látok mindent, nem értek mindent, nem tudom megmondani, hogy mi fog történni pontosan, de vannak, amiket odaadott nekem Isten. Beszélt nekem a szeretetről, beszélt nekem az Ő Szelleméről, beszélt nekem a bizonyosságról, hogy Ő nem foszt meg engem sosem attól, amit nekem ígért. Nem fogja visszavenni. Nem fogja visszavonni a szavát. Azt mondhatom minden nap: Abban a világosságban, amit nekem adtál Uram, abban fogok járni. Ez az, ami igazán számít. A többi nem annyira érdekes.
Amikor Peruban voltam, volt ott egy néhány napos konferencia. P. Scibelli is ott volt. Az ő élete ilyen. Rengeteg veszélyes helyzetbe ment bele, de nem az volt a kérdés, hogy ilyen bátor vagy ilyen rámenős vagy ilyen erőszakos, hanem az volt a lényeg, hogy járt abban, amire Isten elhívta őt. Ezért nem másolhatom le egy másik testvér életét, mert ő jár az Úrral abban a világosságban, amit ő kapott, és az én utam abban a világosságban van, amit nekem adott Isten, és azt kell megragadnom.
Nem a minket körülvevő ellenségesség a veszélyes, hanem az, hogy esetleg kitévedek a világosságból, és nem járok abban a szeretetben, amit tanultam 1Kor 13-ban, nem járok abban, amit Máté 7. tanított nekem az ítélkezés ellen, nem járok abban, amit Jak 3. tanított nekem a nyelvemmel kapcsolatban, nem járok abban, amit Róma 8. tanított nekem a Szellemben járásról. Ez az igazi veszély! A többivel kapcsolatban bízhatok Istenben, mert Ő az én Uram, Ő az én Atyám, Ő az én Vezetőm. Az Ő Szelleme szolgál és használ téged és engem.
A karácsonyi időszakban nagyon sok lehetőségünk van megosztani az Ő szeretetét. Ezt az ünnepet még nem sikerült elvenni a keresztényektől. Használhatjuk, és Isten használni fog minket.
Ján 11:11-12 – itt látjuk a különbséget az ember terve és Isten terve között. Ez az a különbség, amiről az elején említést tettem, hogy Jézus beszél egy módon, és a tanítványai más módon beszélnek, Jézus mozog egy bizonyos módon, és a tanítványai próbálják megállítani. Pedig ők hívők voltak! Nem ellenségek voltak, hanem olyanok, mint te és én. Követték az Urat, hittek Benne, bíztak Benne, odahagyták a régi életüket, hogy Vele járhassanak.
Ezek az emberek áldozatot hoztak, ahogy te is, hogy kövessék az Urat. Attól még igaz, hogy az Ő gondolatai magasabbak az enyémeknél, és az Ő útjai az enyémeknél. Számíthatok arra, hogy Isten meg fog lepni engem, hogy Isten ki fogja siklatni az én nagyon logikus gondolatmenetemet. Ez nem azt jelenti, hogy a logikára nincs szükség, a tervezésre nincs szükség, de az elhívásunk az, hogy járjunk a világosságban. Ahogy Jézus mondta itt: járjunk a világosságban.
Ján 11:13-15 – Jézus megmondja nekik, hogy Lázár meghalt. Ján 11:16 Tamás azt mondja: Menjünk és haljunk meg vele mi is. Kicsit mulatságosan hangzik, ahogy mondja, de megvolt benne ez az elem: „Én megyek Jézussal! Akkor is, ha tudom, hogy ez halálos veszélybe vezet engem.” Aztán Jézus odaér, Ján 11:20-22.
Lukács 10-ben fordítva volt. Itt Márta jön Jézus elé, ott Luk 10:38-ban Márta volt az, aki nem jött Jézushoz, mert túl elfoglalt volt, és Mária jött hozzá. Miről szól ez nekünk? Arról, hogy mindannyian mások vagyunk, és különböznek a helyzetek, amikben jól teljesítünk. Van olyan helyzet, amire én vagyok jó, és van olyan helyzet, amire más valaki kell. Lehet, hogy van olyan helyzet, amire egyikünk se jó. Ezt látjuk itt, hogy Márta volt az, aki Jézushoz jött. Jézus mond neki valamit, ami nagyon gyönyörű és nagyon egyszerű:
Ján 11:23b Feltámad a testvéred.
Van egy ígérete. Nem csak Mártának volt meg ez az ígérete, hanem ez neked és nekem is megvan.
1Kor 15:19-20 Ha csak ebben az életben reménykedünk Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk. Ámde Krisztus az elaludtak zsengéjeként feltámadt a halottak közül.
Ez az ígéretünk: ahogy Ádámon keresztül bejött a halál az emberiségbe, ugyanúgy Krisztuson keresztül bejön az élet, a feltámadás. Ez az ígéretünk, ez a reményünk, ez a bizalmunk, és ez az, amit látunk itt Ján 11-ben.
Ján 11:24 – Márta annyira készen van hinni, de a hite mégis olyan gyenge: olyasvalamiben bízik, ami nagyon távoli. Talán inkább így mondhatnánk: Mártának van hite, de a megértése és az elképzelései távoliak és gyengék.
Ján 11:24 Márta így válaszolt: Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon.
Velünk is lehet így. Van hitem, bízom az Úrban, de a koncepcióim, az elképzeléseim Jézusról, és arról, hogy mit tesz meg, hogy mire számíthatok, azok gyengék és távoliak. Bízom Benne, és hiszek Benne, de valami van a szívemben, ami ezt a hitet leosztja. Hiszek Benne, igen, a szívemben van bizalmam: „Ó, igen, Ő meg tud gyógyítani.”; de aztán: „Meg fog gyógyítani engem? Van imám erre? Van hitem erre?”; és a kettő között nagyon nagy a távolság, és nem imádkozom hittel, nem imádkozom azzal a bizalommal, nem kérem az Urat úgy: „Uram, add nekem ezt! Uram, szabadíts, kérlek!” Hatalmas szükségünk van arra, hogy kidobjuk ezt a távolságot a szívünkből.
Annyira örülök, hogy Mártának megvolt az a gyengesége! Tudod, hogy miért? Mert a következő verset hallanom kell. Ezt hallanom kell minden nap, ahogy Jézus felel neki. Amikor Márta azt mondja: „Majd egyszer feltámad, tudom.”; akkor Jézus azt feleli neki:
Ján 11:25-26 … Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él, és mindenki, aki él, és hisz énbennem, soha meg nem hal. …
Halleluja! Mennyire jó ez! Annyira hálás vagyok, hogy Mártának megvolt ez a gyengesége! Lehet, hogy egyébként nem hallottuk volna ezeket a szavakat soha. Szükségem van rá, hallanom kell ezeket a szavakat újra és újra!
Többen tudjátok, hogy testvérünk, István, aki segített itt a büfében valameddig, hazament az Úrhoz. Hallanom kell, hogy Jézus a feltámadás és az élet, és lehet bizalmam Benne, ami nem távoli, hanem közeli. Itt úgy mondja: soha örökké meg nem hal. A korokon át, örökké meg nem hal – ez az ígéret. Aztán felteszi a kérdést:
Ján 11:26 … Hiszed-e ezt?
Ez kihívó. Ám ez az örömünk, a reménységünk. Ha ez nem lenne valós, akkor – ahogy Pál mondja 1Kor 15-ben – minden embernél nyomorultabbak vagyunk. Nem így van azonban! Jézus feltámadt a halálból, és ez a bizalmunk. Nézhetünk vissza arra a versre, amivel kezdtünk: Ján 14:21.
Márta azt feleli:
Ján 11:27 Igen, Uram, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Isten Fia, akinek el kellett jönnie a világra.
„Hiszem, hogy Te vagy Isten!”
Márta jött Jézushoz, kereste Őt, és mi történt? Jézus kijelentette Magát neki. Ahogy Ján 14:21-ben mondta: Akinél az én parancsolataim vannak, és megtartja azokat, az szeret engem, aki pedig szeret engem, azt szeretni fogja az én Atyám, és én is szeretni fogom őt, és kijelentem magam neki. Sokan mondják: „Hol van Isten? Mutassa meg Magát!”; miközben abban reménykednek, hogy nem fogja megmutatni Magát. Valóra válik a vágyuk. Mert ha nem keresem Őt igazán a szívemben, ha nem megyek Ő utána, ha nem mondom: „Uram, mutasd meg Magad nekem! Szükségem van Rád! Szükségem van Istenre!”; akkor miért mutatná meg Magát nekem?
Márta csodálatos kijelentést kapott Jézusról: Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, … soha meg nem hal. Mekkora ígéret ez! Mekkora kijelentés! Ez a tiéd és az enyém. Nem csak abban az értelemben, hogy ez a vers a tiéd és az enyém, hanem abban az értelemben, hogy ha keresed Őt, akkor Ő kijelenti Magát neked. Megmutat neked csodálatos dolgokat az Ő szívéből.
Mi történt ezután? Márta hitte, megragadta ezt az igazságot, és következő versekben azt olvassuk, hogy elment Máriához a testvéréhez:
Ján 11:28 És miután ezeket mondta, elment, és titokban szólt testvérének, Máriának: A Mester itt van, és hív téged.
Nem látjuk a történetben, hogy hívta volna, de mi történt? Amikor a szívemben megragadom azt a kijelentést, amit Isten ad nekem, akkor lesz üzenetem valaki más számára, akkor lesz mondandóm. Akkor lesz mondandóm a vasárnapi iskolában, lesz mondandóm a munkahelyemen, lesz mondandóm a családomban, a gyerekeimnek, amikor este valamit mesélek nekik. Lesz valamim az Úrtól. Ha megragadom azt a kijelentést, amit Isten nekem adott, akkor lesz mondandóm, lesz üzenetem mások felé.
Azokban a szavakban, ahogy Mária hallotta, élet volt. Mert azonnal felkelt és ment, Ján 11:29. Felpattant és ment, pedig gyászolt. Nem az a szokás, hogy a gyászoló megy, hanem őhozzá mennek, és vigasztalják őt. Ehelyett valahogy élet volt azokban a szavakban, és ment Jézushoz. Mennyire csodálatos!
Ján 11: 33-35-ben néhány érdekes kifejezést látunk. Azt olvassuk, hogy Jézus a lelke mélyéig megrendült, aztán sírt, Ján 11:33. Azon gondolkodtam, hogy van ilyen bolondság, hogy Isten valahogy érzéketlen, kérges lelkű személy, akit nem érint meg semmi. „Ha jajgatunk, az nem ér el a mennyig. Ha sírunk, az Őt nem érinti meg. Ha bajaink vannak, azt Ő nem látja, azzal Ő nem törődik.”
Ézs 63:9-ben azt olvassuk, hogy az ő nyomorgattatásukkal nyomorgattatott, mármint Isten átélte Izrael nyomorúságát. Átment a szenvedéseiken, átélte, hatott rá. Istennek vannak érzelmei, ez nem is kérdés. Isten érzelmekben gazdag. A szeretete nem emberi fabrikálás, hanem valós. Úgy értem, a szeretete rávette, hogy meghaljon érted és értem. Ennél valósabb hogyan lehetne? Ugyanígy itt is, ez a dolog megérintette, megrázta Őt. A mi Istenünk érző Isten.
A mi Istenünk színes Isten. Nézd meg Jelenések 4-et, ahol látjuk a mennyet, és színeket, és szépséget, és művészetet. Nehéz leírni, de gyönyörű. Mert Isten gyönyörködik, Ő képes erre. Azért van nekünk is képességünk rá.
Jézust nagyon megrázza ez az egész. Miért? Én azt gondolom, hogy azért, mert látta, hogy mennyire nem tudunk túllátni a síron, hogy nem tudunk túllátni a halálon, hogy annyi minden van, amin nem tudunk túlnézni. Van egy sértés az életemben, és nem tudok túlnézni rajta. Isten azt mondja: „Van nagyobb. Az élet nagyobb, mint a halál. A feltámadás nagyobb, mint a sír. A megbocsátás nagyobb, mint a sértés. A szeretet nagyobb, mint a gyűlölet. Ez az Én üzenetem neked.”
Jézus sírt. Mert a zsidók annyi bátorítást kaptak ebben az ügyben! Ott volt az egész Ószövetség. Rengetegszer beszél arról, hogy a halál nem a vég. Mégis annyira nehéz volt nekik. Jézust ez megrázta, mert látta a rövidlátásunkat.
Igazán ez az az ellentét, amit látunk ebben a fejezetben. Jézus beszél, és az Atyjában való bizalommal beszél. A tanítványai pedig egyszerűen nem értik, miről beszél, és le akarják állítani. Más helyeken is ugyanígy. Kommunikál felénk valamit, bátorít minket valamivel. Azt mondja: „Figyelj! Én véghezviszem az Én akaratomat még akkor is, ha te csak kerékkötő vagy, ha csak lelassítod a dolgokat. Még akkor is, ha beleszólsz, amikor nem kéne. Még akkor is, ha elbuksz benne. Nyugodj meg, Én véghezviszem az akaratomat. Nekem csodálatos a munkám.”
Ján 11:39 – a sírnál vannak. „Vegyétek le a követ a barlangról!” Márta azt mondja: „Uram, már szaga van, hiszen negyednapos! Reménytelen ügy. Jézus, ne csináljuk ezt, reménytelen ügy.”
Gondolj bele a következőbe! Fil 2. Jézus eljött a mennyből a földre. Gondolod, hogy a szag zavarni fogja? Úgy értem, a világunkat a bűnünk szemétdombbá tette, Jézus mégis eljött! Őt nem zavarja ez, ami annyira nagyszerű hír! Amikor elbukom, amikor feladnám, amikor reménytelen lennék, akkor Jézus nem marad távol tőlem. Sátán szereti ezt kommunikálni felénk: „Hé, nincs tovább! Nincs felállás, ez a vége! Add fel, hagyd abba az egészet! Csukd be a Bibliádat, hagyd az egészet!”
Jézus azt feleli: „Hengerítsétek el a követ! Lázár, gyere ki!”; és hatalma van arra, hogy változtasson. Azt mondta: Lázár, gyere ki! Hatalma volt, hogy változtasson. Ugyanígy a te életedben és az enyémben is. A bukásomban, a gyengeségemben, a függőségemben Jézusnak hatalma van, hogy azt mondja: „Gyere ki!”; és a dolog megváltozik.
Ján 11:40 … Nemde megmondtam neked, hogy ha hiszel, meglátod majd Isten dicsőségét?
Szükségünk van az emlékeztetésre. Zsolt 23:6 Istennek az irgalma és a hűsége követ minket életünk minden napján. Szükségem van rá, hogy halljam újra és újra. Szükségem van testvérre, aki a hit szavait szólja hozzám, aki az Igéről beszél nekem, mert ebből lesz hitem, Róma 10:17.
Ján 11:41-43 Elvették a követ. Ez annyira jellemző! Mit tehet az ember ilyen helyzetben? Nem sokat, csak előkészíthetjük az Úrnak az útját.
Tervezzük, hogy lesz karácsonyi koncertünk. Ám az, hogy tervezünk, készülünk, az olyan, mint ennek a kőnek az elgördítése. Szeretnénk, ha az Úr belelépne a képbe, és tenne valamit. Minden tervezésünk, minden programunk, minden szervezésünk erről szól: el akarjuk gördíteni a követ, hogy az Úr beléphessen a képbe.
A Családi nap ilyen volt, ahogy előkészítettünk mindent – majdnem mindent 🙂 –, aztán Isten belépett a képbe, és áldássá tette. Egy istentisztelet ilyen: készülnek a segítők, a hangosítók, a közvetítés, a zenészek, az énekesek, a tolmácsok, a büfések. Miért csináljuk ezt? Uram, lépj be a képbe, és mondd: Lázár, gyere ki! Mondd azt a szívemnek: „Ébresztő! Én itt vagyok. Én veled akarok járni minden nap, Én szolgálni szeretnék rajtad keresztül. Nekem célom van ezzel az évvel, ezekkel a napokkal az életedben, a nehézséggel, a kihívással, a próbákkal… mindennel.” Jézus, mondd a szót!
Ján 11:41 … Jézus pedig felemelte a szemét az égre, és azt mondta: Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál engem.
Istennek adja a dicsőséget azért, ami történni fog.
Ján 11:42 Tudtam, hogy mindenkor meghallgatsz engem, csak a körülálló sokaság miatt mondtam, hogy elhiggyék, hogy te küldtél engem.
Jézusnak bizonyossága van. „Tudom, hogy az Én Atyám hall engem. Tudom, hogy az Én Atyám válaszol Nekem. Tudom, hogy az Ő tervében járok.” Ez a leggyönyörűbb dolog egy hívő életében, amikor ez megtörténik. Amikor megismerem ezt az Igét – ezért van bibliaiskolánk –, és megragadom az életemre, és alávetem magam neki a szívemben, és járok benne, akkor gyönyörű bizonyosságom van, örömteli nyugalmam van, törődő járásom van, van kedvességem, szelídségem – a Szellem gyümölcsei az életemben.
Akkor úgy vagyok, ahogy Jézus volt itt: Atyám, tudom, hogy Te mindig meghallgatsz engem! Akkor megvan ez a fajta békességünk, mert a Szellem bizonyságot tesz a mi szellemünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk, és ezért azt kiáltjuk: Abbá, Atyám! Nem szégyenlősen beszélünk Istenhez, hanem kiáltjuk: Én Atyám! Nem egy sarokban csendesen elbújva, hanem bátran mondhatjuk: „Én Atyám! Én Atyám!” Ez bizonyosság a Szent Szellem által, Róma 8:15-16. Ez az, amire szükségünk van ebben az életben.
Egy nap Isten előtt fogsz állni, ahogy én is. Mit fogunk sajnálni? Nem hiszem, hogy azt fogjuk sajnálni, hogy túl sokat ettünk, vagy azt, hogy túl sokat aludtunk. Őszintén mondom, még a bűneimet sem. Tudod, miért? Mert Krisztus vére alatt van a bűnöm, el van mosva. Nem hiszem, hogy amiatt fogok szégyenkezni a mennyben. Tudod, mit fogok sajnálni? Azt, hogy lehettem volna biztosabb, lehetett volna a hitem másféle is, bízhattam volna Őbenne jobban.
Egy nap majd visszanézel ezekre a napokra, és látni fogod Istennek a kezeit, amint alattad voltak mindig, amint jártál, hogy elkapjon, ha elbuksz. Akkor azt mondom majd a szívemben: Ó, ha tudtam volna! Hiszen tudtuk! Megmondta nekünk. Elmondta, hogy így van. Elmondta, hogy az Ő kezében vagyunk, és senki nem ragadhat ki. Elmondta nekünk, és bízhatunk.
Ez a bátorítás: Isten véghezviszi az Ő akaratát. Itt azt látjuk, hogy Jézus mozog Isten akaratában, gondolkodik, szolgál, beszél Isten szerint. Mindenki más – nem hívők, hívők, még a tanítványok is – csak akadékoskodik, szinte folyamatosan. Jézus azonban végigviszi a dolgot. Így van ez ma is, Jézus elvégzi az Ő Atyjának az akaratát. Mi pedig felszállhatunk erre a hajóra, beugorhatunk ebbe az autóba. Csatlakozhatunk Hozzá hit által.
Ámen.