P. Eric
Amikor visszamentem az USA-ba, akkor az nem olyan érzés volt, mintha otthon lennék. Kicsit elvonási tüneteim voltak. Amikor viszont most megérkeztem ide, és a barátaim felszedtek és elvittek Gombára, és bementem hozzájuk, akkor azt mondtam: Itthon vagyok.
Annyira csodálatosak vagytok! Azért érzi így magát az ember.
—
Amikor iskolás fiú voltam, akkor elég sűrűn bajba kerültem. Mindig megtaláltam a bajt, és mindannyiszor az igazgatói irodába kellett mennem. Amikor megkérdeztek, hogy mit csináltam, mindig azt feleltem: „Először ő csinálta! Az a másik is csinálta! Mindenki ezt csinálta!” Mindig mindenki mást vádoltam, mire rendszerint egy régi amerikai mondás volt a válasz: Azzal, hogy a rosszra teszel még egyet, az nem lesz jó.
Úgyhogy amikor keresztény lettem, elkezdtem keresni ezt a mondást a Bibliában. Azt gondoltam: Ha van ilyen mondás, hogy két rosszból nem lesz jó, akkor az valahol benne kell, hogy legyen a Bibliában! Úgyhogy kezdtem átgondolni az ismert bibliai történeteket.
„Lássuk csak! Éva evett a jó és gonosz tudásának fájáról. Ő tette először, és Ádám követte őt. Aztán 1Móz 3:12-ben, amikor Isten megkérdezte Ádámtól, hogy miért tette, amit tett, azt felelte: Az asszony, akit Te adtál nekem, ő evett belőle, és ő adott nekem, úgy ettem én is.” Mit is mondott? „Először ő csinálta. Ő is csinálta!” Mivel csak ketten voltak, ezzel azt is mondta: Mindenki ezt csinálta! 🙂 Az Úr (igazából Jézus volt megtestesülve) mondhatta volna neki: „Ádám! Két rosszból nem lesz jó.”
Aztán gondolkodtam, hogy ezt megtalálom-e még máshol is a Bibliában? Ábrahám és Sára története jutott eszembe. Sára már a hetvenes éveit tapossa, nem lehet gyermeke, és azt mondja a férjének: Vedd feleségül az én szolgálólányomat, Hágárt, és akkor lehet, hogy Hágáron keresztül lesz fiad. Katasztrofális ötlet volt. Amikor Hágár állapotos lett, és kezdte lenézni Sárát, Sára azt mondta a férjének: Miattad van bajom! Vagyis: Az én hibám volt, én csináltam rosszat, de igazából a te hibád, mert nem kellett volna, hogy hallgass rám. Mennyire volt ez rossz?
Aztán egy angyal próféciát adott Hágárnak a fiával kapcsolatban: Vad természetű ember lesz, a keze ellene lesz mindenkinek, és mindenkinek a keze őellene lesz. Ugye, az arabok Izmaelt tartják ősatyjuknak. Nem csak Izmaeltől származnak, de tőle is, és gondot okoz nekik, hogy kijöjjenek egymással. Ez ma Szíriának a története. Ez a prófécia ugye azt mondja, hogy az atyafiaik között lesznek a zsidók. Ez volt a legnagyobb hiba, amit a zsidók valaha elkövettek. Ábrahám belement abba, amit a felesége tanácsolt. Soha nem imádkozott afelől, hogy ez vajon Isten akarata-e, és két rosszból nem lett jó.
Még sorolhatnánk a bibliai történeteket ezzel kapcsolatban. Ahogy így utánanéztem az Írásokban, azt gondoltam, hogy ez egy nagyon találó angol mondás. Aztán megnéztem az Újszövetséget. Igazából ennek a mondásnak két jelentése van. Lehet az, hogy valaki rosszat tesz, aztán te követed abban, te is teszel valami rosszat. Jézus azonban ennek a mondásnak a másik jelentéséről beszélt: lehet, hogy valaki rosszat tesz ellened, és ezért úgy érzed, hogy fel vagy jogosítva arra, hogy te is rosszat tegyél ellene. Talán ez volt Jézusnak a legradikálisabb üzenete, amikor ezzel kapcsolatban így beszélt:
Máté 5:38-39 Hallottátok, hogy megmondatott: Szemet szemért és fogat fogért. – Ez van Mózes törvényében. – Én pedig azt mondom nektek: Ne álljatok ellene a gonosznak, hanem aki téged arcul üt jobb felől, fordítsd feléje a másik arcodat is.
Aztán még inkább hangsúlyozta:
Máté 5:43-44 Hallottátok, hogy megmondatott: Szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet. Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket,
Ha tényleg hiszünk Jézus Krisztusban, és így aztán kérjük Őt, hogy váltson meg minket, akkor megvan a képességünk arra, hogy szeressük az ellenségeinket. Jézus kihívott minket arra, hogy ezt tegyük.
Aztán amikor láttam két diákot veszekedni az osztályban, nagyon sokszor a következőt tettem velük. Egyik meglökte a másikat, a másik pedig visszaadta. Rájuk néztem: Két rosszból nem lesz jó. Aztán egy alkalommal, amikor ezt tettem, egy harmadik diáknak is volt mondanivalója ehhez: „Igen, pásztor! Két rosszból nem lesz jó, de három balrafordulásból már lesz egy jobbra fordulás.” Arra gondoltam: Miről beszél? Úgyhogy felálltam, tettem három balra fordulást, és tényleg a jobb oldalt láttam. Azt gondoltam: „Ez nagyszerű! Nem tudom, hogy mikor, de egy nap majd fogok arról prédikálni, hogy három balból egy jobb lesz.”
Úgyhogy támadt egy ötletem: két rosszból nem lesz jó, de valahol a Bibliában kell, hogy legyen kivétel ez alól, a Könyvben valahol három rosszból kell, hogy jó legyen. Nem rögtön, de aztán megtaláltam: a három legnagyobb igazságtalanság, ami valaha történt az emberiség történelme folyamán, az három olyan rossz, ami miatt mi rendbe kerültünk Istennel. Az első még a kertben történt:
Róma 5:12 Azért ahogyan egy ember által jött be a bűn a világba, és a bűn által a halál, úgy a halál minden emberre elhatott, mivelhogy mindenki vétkezett.
Ez nem fair! Jogtalan. Ádám vétkezik, én pedig megkapom az ő szörnyű természetét. Utána azt mondja: mivelhogy mindenki vétkezett. Csöppnyi volt belőlem Ádámban, úgyhogy én is vétkeztem. Ez nem fair, és ez a gyökere minden problémánknak.
A modern ember furcsa. Olyan híradókat készít, amik tele vannak emberekkel, akik bűnösként viselkednek. Úgyhogy ha egy bűnös történetét akarod látni, akkor nézd meg az esti híreket. Az emberek pedig azt mondják: Nem is vagyunk bűnösök! Csak nézd meg a híradót! Mit csinálnak? Az egész arról szól, hogy emberek vétkeznek. Ez még csak az első rossz.
A második nagy igazságtalanság Jézusról beszél:
2Kor 5:21 Mert azt, aki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk, …
Ez majdhogynem káromlásnak tűnik. Őt, Aki nem ismert bűnt, Őt, Aki valóban mindig szerette az ellenségeit, Aki önzetlenül élt, a keresztre adta Magát. Azt mondja: Mert azt, Aki bűnt nem ismert, bűnné tette. „Pál! A Megváltót éppen bűnnek nevezted. A bűntelent bűnné tetted. Úgy szenvedett, mintha gonosz lett volna.” Ez a második nagy igazságtalanság az emberiség történelme folyamán.
Aztán a harmadik igazságtalanság a legcsodálatosabb, ami valaha is történt. Mert ezt mondja ezekről a nagy igazságtalanságokról, hogy Jézus azért tette ezt:
2Kor 5:21 …hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne.
Anélkül, hogy egyetlen jó dolgot is tettünk volna – egyszerűen csak hittünk az Ő halálában és feltámadásában, és megkértük, hogy mentsen meg minket –, az Ő tökéletes igazságát nekünk tulajdonította. Anélkül, hogy bármit is tettünk volna, hogy ezt megérdemeljük. Úgyhogy három rossz dologból mi rendben vagyunk Istennel. Isten képes használni az embereket arra, hogy a helyes dolgot tegyék, de Ő képes az ÚR maradni az igazságtalanságban is. Róma 8:28 Ő mindent tud a javunkra munkálni.
Hála Istennek, hogy meg is teszi ezt. Megígérte, hogy megteszi, és ezáltal a miénk az üdvösség ingyenes ajándéka. Ámen.
P. Kende
Ján 10:1-16 Bizony, bizony mondom nektek, aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem máshol mászik be, az tolvaj és rabló. Aki pedig az ajtón megy be, a juhok pásztora az. Ennek az ajtónálló ajtót nyit, a juhok hallgatnak a szavára, ő a maga juhait a nevükön szólítja, és kivezeti őket. Amikor a maga juhait mind kiereszti, előttük megy, és a juhok követik, mert ismerik a hangját. Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak attól, mert nem ismerik az idegen hangját.
Ezt a példázatot mondta nekik Jézus, de ők nem értették, amit nekik mondott.
Jézus akkor így folytatta: Bizony, bizony mondom nektek, hogy én vagyok az ajtó a juhok számára. Mindazok, akik előttem jöttek, tolvajok és rablók, de a juhok nem hallgattak rájuk. Én vagyok az ajtó, ha valaki rajtam át megy be, megtartatik; bejár és kijár majd, és legelőt talál. A tolvaj nem másért jön, hanem hogy lopjon, öljön és pusztítson, én azért jöttem, hogy életük legyen, és bővölködjenek.
A példázat, amit Jézus a 6-9. versekben mondott nekik, nagyon sok értelemben biztonságról, egy érdekes fajta biztonságról beszél. Akárhogy is, de jó hallanunk a biztonságról. Jézus az egyetlen ajtó, Aki az üdvösségre vezeti az embert. Ebben a példázatban nem látjuk, hogy azon az ajtón, Aki Jézus, bemennénk az üdvösségre, és aztán kijönnénk az üdvösségből. Ezt nem látjuk sehol. Ellenben arról beszél, hogy Rajta keresztül lehet bejutni. Nincs más út az üdvösségre. Ez fontos a kereszténységben, az üzenetünkben: csak Jézus által lehet eljutni az Atyához.
Viszont Zsid 10:10 Ő egyetlen áldozattal örökre megszentelt bennünket. Egyetlen áldozat által, a kereszt munkáján keresztül Ő egyszer és mindenkorra elvégezte. Amikor bemegyünk – ebben a példázatban ezt olvassuk –, utána kivezet minket, de nyilván nem az üdvösségből vezet ki minket. Úgyhogy ez a biztonságról szól.
Ha megnézzük az első verset, azt látjuk, hogy tolvajról és rablóról beszél. Ez a biztonság, amiről itt Jézus tanít minket, nem passzív biztonság. Jézus nem arról beszél, a kereszténység nem arról a fajta biztonságról szól, amikor ásunk egy gödröt, és eldugjuk benne a pénzt. Nem arról beszél, amikor berakjuk a dobozba a bankban a nagymamának a gyémánt-nyakékét. Nem arról szól, hogy elteszem, aztán senki nem nyúl hozzá, és biztonságban van. Nem! A kereszténység nem erről szól, és Jézus sem erről beszél.
Úgy mondhatnánk, hogy biztonság az, amiről hallunk itt, de kalandos biztonság. Másféle biztonság. Ennek az első részét az első versben látjuk. Van rabló és van tolvaj. Van ellenség, Sátán létezik, és ő szeretne pusztítani. Szeretne bejutni más módokon, nem az ajtón, hanem hátulról. Ilyenkor arra gondolunk, hogy ő nyilván át akar verni minket, meg akar téveszteni minket, valamilyen módon be akar csapni minket. Másik módon akar eljutni hozzánk, nem szemtől-szembe.
Sátán nem azt mondja: „Kard ki kard! Párbajozzunk!” Hanem Sátán el akar altatni bennünket, úgy jön hozzánk. Érzelmi manipulációval, és más módokon próbálja irányítani az életünket. A bűntudatot imádja. A bűntudat csodás lehetőség Sátánnak, hogy irányítsa az életedet. Nem véletlen, hogy az Újszövetségben Isten nem arról beszél nekünk, hogy legyen bűntudatunk. Mert Sátán azokon keresztül el tud kapni minket, meg tud ragadni minket. Az egy lyuk, amin keresztül be tud jutni, ki tud venni téged, és el tud rabolni téged.
Szeretné irányítani az életedet, például félelmen keresztül: félsz attól, hogy ha Jézust követed, akkor elveszíted a lehetőségeidet, elveszíted a nagyszerű karriert. Aztán a félelmen keresztül, nem szemtől-szembe, hanem hátulról mellbe, Sátán irányítja az életemet. Szeretné ezt csinálni. Vagy lehet, hogy a nagy igazságérzetemen keresztül: „Annyira igazam van! Ezt meg kell mutatnom mindenkinek. Annyira igazam van. A világegyetem követeli, hogy mutassam meg mindenkinek az igazságomat. Ha nem teszem, akkor kialszanak a csillagok, annyira igazam van.”
Sátán sokszor nem kér engedélyt arra, hogy elpusztítsa az életed. Van, hogy kér. Például egy drog ilyen, el kell döntened, hogy csinálod, és el kell döntened, hogy hagyod, hogy tönkretegye az életed. Nagyon sok hátulról jövő támadás van, ami azt ígéri: szabad leszel, hatalmad lesz, saját utadon járhatsz… Nem egyenesen jön, nem az ajtón keresztül, hanem egy hazugságot álcáz, egy támadást barátságnak tüntet fel, egy mérget finomságnak.
Nézzük tovább! Az 5. és 8. versekben Jézus beszél még valamiről. Azt mondja: „Figyelj, biztonságban vagy, de ebben neked is van részed.” Ez nem passzív biztonság. Neked is van részed. Van felelősséged, és az ez: Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak attól, mert nem ismerik az idegen hangját. A 8. versben: a juhok nem hallgattak rájuk. Van felelősségem hívőként. Az, hogy feltegyem a kérdést: „Ez a Pásztornak a hangja? Mármint: Ez Jézusnak a hangja? Jézus beszél hozzám?” Ehhez ismernem kell az Ő hangját.
Ha nem ismerem a Bibliámat, akkor csak az érzéseim maradnak. Úgy érzem, hogy ez Jézus hangja. Ez egy elég rossz mérce, mert az érzelmeim zavarodottak. Úgy értem, annyi ostobaságot mondtak már az érzelmeim életemben nekem. Ha viszont ismerem a Bibliám… Ez annyira fontos!
Egyszer a bibliaiskolában csináltunk ilyet. (Nem volt osztályozva.) Felolvastam idézeteket, az egyik fele a Bibliából volt, a másik fele szinte ugyanúgy hangzott, de a Koránból volt. Nem könnyű felismerni, mert majdnem ugyanúgy hangzik, de semmi köze hozzá. Semmi köze hozzá! Felismerem-e a juhász hangját?
Felismerem-e a jó Pásztornak a hangját? Erre van a bibliaiskolánk. Mert nem tudnánk annyi istentiszteletet tartani a héten, hogy eleget tudjunk beszélni erről. Szükségem van arra, hogy feltegyem a kérdést: Tényleg az Ő hangja ez? Tényleg az Ő hangja ez?
Eféz 4-ben a következő szakasz olyan rész, amely nagyon sokat tanít a kommunikációról, hogy melyik hang az, amelyik az Úrnak, a jó Pásztornak a hangja, és mi az, ami nem tartozik oda.
Eféz 4:25-26 Azért vessétek el a hazugságot, mondjon mindenki igazat a felebarátjának, … Ám haragudjatok, de ne vétkezzetek, …
Haragból kommunikálok-e? Vagy más van benne?
Eféz 4:29 Semmiféle rothadt beszéd ne jöjjön ki a szátokból, csak ami jó, alkalomhoz illő és építő, hogy áldásos legyen a hallgatóknak.
Annyira jól mondja: rohadt beszéd – valami, ami megromlott –, vagy az, ami épít szükség szerint, és áldást jelent. Ez nagy kihívás, hogy hogyan kommunikálok. Valóban kihívás, de nagyszerű tanulmány is mindnyájunknak. Mire hallgatok, és aztán, amire hallgatok, úgy fogok kommunikálni is.
Eféz 4:31-32 Minden keserűséget, indulatot, haragot, lármát és káromkodást vessetek ki magatokból minden gonoszsággal együtt. Ellenkezőleg: legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasok, és bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek Krisztusban.
Átfogalmazom: megbocsátásban kommunikálni. Eféz 5:2 szeretet, aztán:
Eféz 5:3-4 Paráznaság pedig és bármiféle tisztátalanság vagy kapzsiság még szóba se jöjjön köztetek, amint az a szentekhez méltó, sem trágárság …
Ez lehet a jó Pásztor hangja? Itt azt írja, hogy nem.
Eféz 5:4 … vagy bolond, kétértelmű beszéd, …
A kétértelmű szó azt takarja: malackodás, disznólkodás. Ilyesfajta kommunikációról beszél.
Eféz 5:4 … hanem inkább hálaadás.
Hálaadás! Eféz 5:5 kapzsiság, Eféz 5:6 üres beszéd – amikor emberek szót szaporítanak, csak azért, hogy beszéljenek. Csak azért beszélnek, hogy úgy tegyenek, mintha lenne mondandójuk.
Ez egy kihívó lista, ha úgy tetszik, de tanít nekünk valamit: Milyen a jó Pásztornak a hangja? Nézd meg, ahogy Jézus beszélt az evangéliumokban, csodálatos! Épít bennünket, és bátorít minket, és örömöt ad, és felkavar, és kihív, és segít nekünk. Erre van szükségem, hallanom kell ezt a hangot. Aztán tudnom kell azt mondani a másik hangra: Nem, köszönöm, nekem nem ez az életem. Ez a fajta az aktív biztonság. Nem passzív biztonság.
Jézus azt mondja nekem, a juhnak: „Figyelj! Neked részed van ebben.” Te döntöd el, hogy hallgatsz-e rá, vagy elutasítod azt, ami nem Krisztus hangja. Feltesszük-e ezt a kérdést: „Ez építő-e, vagy csak igaz? Az igaz sem rossz, de amikor Jézus beszél hozzám, az épít, az bátorít, az segít nekem. Hogyan mondja, amit mond? A szívén van egy teher, vagy csak élvezi a botrányt, és szeret róla beszélni?” Erről szól itt: a juhok nem hallgatnak arra, akinek nem ismerik a hangját. Ezért kell tanulnunk a jó Pásztornak a hangját. Ezért nagyszerű hallgatni prédikátorokat, akik fel vannak kenve, akiknek van szolgálatuk a Szent Szellemtől. Ez annyira fontos nekünk! Aztán ezzel járni, ezzel élni.
Nézzük tovább! A jó Pásztor – Ján 10:2-4 – a megfelelő ajtón megy be. Egyenesen azt olvassuk, hogy ennek az ajtónálló ajtót nyit. Az ajtón megy be, és az ajtónálló ajtót nyit Neki. Ő a helyes ajtón megy be. Ha még nem ismered Jézust, akkor tudd: Jézus nem rúgja be az ajtót, hanem bekopogtat, és azt mondja: „Engedj be! Én vagyok az, Aki meghalt érted a kereszten. Én vagyok az egyetlen, Aki ennyire szeretett téged. Ismerj meg Engem. Fogadj el Engem! Hívj be Engem az életedbe! Ismerj meg Engem igazán! Nem csak névről, hanem személyesen.”
Ez a jó hír, hogy Isten téged kérdez: „Akarod ezt a kapcsolatot? Amit lehetett, Én megtettem a kereszten, de hozol-e döntést, és rábízod-e magad arra, amit Én tettem érted?” Ez az evangélium, ez a jó hír, hogy Jézus keres téged, és neked van egy döntésed. Hozz egy döntést ma, ha még nem ismered Őt.
Itt azt olvassuk: a Maga juhait a nevükön szólítja. Ez nagyszerű. Jézusnak van egy neve a számodra, amit senki más nem ismer, mert senki más nem ismer téged úgy, mint Jézus. Ebben nagy biztonságunk van. Tudod, miért? Mert Jézus ismer engem úgy, ahogy vagyok. Tudod, hogy miért van ebben biztonságom? Azért, mert ez azt jelenti, hogy Ő nem azért fogadott be engem, mert még nem jött rá, hogy milyen problémás vagyok, hanem tudta, hogy milyen vagyok, és így befogadott engem. Tudta, mennyire problémás vagyok, és így befogadott engem, és örömmel lát engem.
Aztán ezt olvassuk a 4. versben: Amikor a maga juhait mind kiereszti, előttük megy, és a juhok követik. Ez az, amire azt mondanám: „Ez nem tetszik annyira! Miért vezetnél ki minket? Nem jobb nekünk biztonságban az akolban? Nem jobb nekünk biztonságban? Zárkózzunk el mindenkitől! Ne találkozzunk kihívásokkal, ne találkozzunk kísértésekkel! Miért vezetnél ki minket? Odakint farkasok vannak és problémák. Miért vezetnél ki minket?”
Jézus ki akar vezetni minket. Az akol nagyszerű éjszakára, és – gondolom – vihar idejére, de ahhoz, hogy együnk, ahhoz, hogy megelégedettek legyünk, ahhoz, hogy élvezzük az Ő társaságát, és lássuk az Ő erejét, ki kell merészkednünk.
Van kereszténység, amelyik nem kalandozik Jézussal. Ha ilyen a kereszténységem, akkor nagyon elégedetlenfajta kereszténységem lesz. Jézus kalandban akar vezetni minket. Ott vagyok az ágyam mellett: Uram, áldd meg az éjszakámat! Már éppen mondanám, hogy ámen, letudtam a mai imámat, és akkor Jézus azt mondja: „Gyere Velem! Menjünk kalandra imában a világ körül! Imádkozzunk a misszionáriusainkért, a gyülekezeteinkért, valamelyik pásztorért. Aztán van olyan ország, ahol most nincs gyülekezetünk.” Így imádkozunk.
Jézus azt mondja: „Imádkozzunk! Gyere kalandra Velem! Túl magadon! Túl azon, amit magadért kérsz, és a családodért. Imádkozzunk azokért az ismeretlen, drága testvéreinkért, akiket a világban üldöznek a hitükért.” Az arab világ nagy részében, az iszlám világban és Észak-Koreában veszélyben vannak a hitük miatt. Merünk-e kalandra menni? Jézus azt mondja: Gyere Velem magadnál tovább!; és ez lehet a térdeiden. A lényeg: Menni Vele, amerre Ő vezet, és aztán az izgalmas és áldott. Ez az Ő élete.
Vezetni akar minket. Pl. a munkahelyeden:
– Nézz oda! Mennyire meg van szomorodva! Neked van bátorító gondolatod Tőlem. Tudom, ma reggel adtam neked. Mondd el neki!
– Ó, Jézus! Bolondnak fog nézni.
– Hát, ez a kaland-része a dolognak. Gyere Velem kalandozni!
Kicsi dolgokban, vagy nagy dolgokban, vezetni akar bennünket az életünkben, és ki akar vezetni bennünket. Azt mondja: „Kelj föl! Kelj föl, gyere, menjünk! Gyere Velem! Én veled tartok és vezetlek téged.” Életünkben vezetni akar minket. Amikor jön a halálom napja, akkor Ő majd abban is vezetni akar engem, és téged is. Ahogy mondja itt: Ő előttünk megy.
Jézus előttünk ment. Olyan keresztényekre gondolok, akikkel közösségem volt röviddel a haláluk előtt. Kétféle van. Az egyik az, aki ugyanolyan dühös, keserű és rémült, mint egy nem hívő ember. Aztán vannak azok, akik már sok kalandra mentek Jézussal előtte is, az életükben is. Ez egy másik történet. Nekik ez egy újabb kaland, kaland Jézussal.
Mindig emlegetem H. Évit. A halála előtti este vele voltam, és könnyesre nevettem magam, annyit viccelődött. Annyira bátorító volt! Mert ebben is Jézussal járt. Azt olvassuk Jézusról – Zsid 6. –, hogy Ő az előfutárunk, Aki ebben előttünk ment. Zsid 2:10 Ő a mi üdvösségünknek a kapitánya, vezetője, és Ő keresztülvisz minket. János 14:2-ben: Ő előttünk ment, hogy készítsen valamit nekünk.
Azt mondja: Figyelj, hívő biztonságban vagy! A másik oldalról azonban ez nem egy passzív biztonság. „Gyere Velem! Gyere, csináljunk valamit, amit még nem csináltunk! Gyere Velem!” Ő nyíltan beszél velem. Ján 10:10 A tolvaj nem másért jön, hanem hogy lopjon, öljön és pusztítson, Én azért jöttem, hogy életed legyen, és bővelkedően legyen életed.
Vannak döntéseim. Istennek van biztonsága számomra az Ő akaratában, de kell, hogy az Ő akaratát válasszam. Nyilván, nem muszáj. Szabad vagyok azt mondani, hogy nem megyek arra. Ez fontos. Itt a gyülekezetben azt mondjuk: Ne élj bűnben! Mind tudjuk, hogy élhetsz, ha akarsz, de nem bátorítunk rá. Nyílván! Ettől viszont még mind tudjuk, hogy szabad akaratod van. Ez a te döntésed.
Ezért nagyon nagyra értékeljük, amikor összejövünk, közösségben vagyunk, és együtt imádunk és hálát adunk, és keressük Istent. Nagyra értékeljük ezt. Nyilván, ha akarod, becsukhatod a Bibliád, felteheted a polcra. Ezt mindenki érti. Ha akarsz, akkor nem jössz a gyülekezetbe, ezt mindenki érti. Ez világos. Mindenkinek megvan a szabadsága rá. Ám ha megkérdezel engem, akkor ne várd, hogy azt mondjam: „Persze, nyugodtan csukd be a Bibliád! Persze, ne gyere gyülekezetbe!” Nyilván nem ezt mondjuk.
Jézus is ezt csinálja. Azt mondja: Mehetsz arra, de a tolvaj azért jön, hogy elpusztítson téged. Ez egy hitbeli döntés, amikor azt mondom: Jézussal akarok menni. Az egy olyan döntés, ahol 2Kor 5:7 nem látás által élek. Amikor azt mondom a másik hangra: Köszönöm, nem kérek belőle!; akkor az egy hitbeli döntés. Azt mondom: Nem így akarok élni.
Aztán a 11-13. versek. Én vagyok a jó pásztor, és a jó pásztor életét adja a juhokért. Jézus a jó Pásztor, Őt emeljük fel. Ahogy énekeljük is: a menny és a föld összeér. Ez Jézus az életünkben, ahol találkozunk a mennyel, látjuk, hogy létezik az, hogy jó Pásztor. Amikor a királyok címeket aggattak magukra – pl. valamely terület védelmezője –, az azt jelentette, hogy levert egy parasztlázadást, és karóba húzatott több ezer embert. Aztán szép neveket aggattak magukra: jótevő, védelmező…
Jézus az, ahol találkozunk a mennyel, Ő a jó Pásztor, Ő nem csak mondja, hanem Ő az, Aki életét adta a juhokért. Ő az, aki tényleg megcsinálta, hogy létezik olyan, hogy jó Pásztor. 1Pét 5:4 Ő a Főpásztor. Mi lelkipásztorok pedig az alpásztorok vagyunk. Ő a főpásztor, nem kérdés. Azért Őt magasztaljuk, azért Róla szólnak a dalaink. A kérdés ez, neked és nekem, mindnyájunknak: Megvan-e nekem a pásztornak a szíve, a jó Pásztornak a szíve? Ez csodálatos! Hálásak vagyunk a gyülekezetért, mert itt embereknek megvan ez.
Az angolban van egy kifejezés: jó időre szóló barát. Olyan barát, aki kizárólag a napsütéses napokra van. Mint amikor a cipő az van írva: nem vízálló. Ha esik az eső, ha beborul az ég… ha jönnek a próbák, akkor eltűnik. Annyira áldottak vagyunk, hogy Isten akaratában Isten adott nekünk testvéreket, barátokat, akik nem ilyenek, hanem a próbákban is velünk vannak, akik nem hagyják abba az imát, csak azért mert sokáig kell várni a válaszra, nem szűnnek meg szeretni, csak azért, mert távolság van köztünk. Hűek maradnak a nehézségben. Olyan hálásak vagyunk a gyülekezetért!
Ján 10:14-15 Én vagyok a jó pásztor, én ismerem az enyéimet, és engem is ismernek az enyéim, mint ahogy ismer engem az Atya, és én is ismerem az Atyát, és életemet adom a juhokért. Ez az ismeret. Jézus ismer téged, és szeret téged, te ismered Őt, és szereted Őt.
Most volt a házas hétvégénk. Nagyszerű két napunk volt, igazán! Isten tényleg szolgált felénk, volt kenet, ami megszabadító volt sok mindenben. Kaptunk válaszokat és segítséget, úgyhogy nagyon örülünk, hogy ott voltunk. Volt ott egy gondolat: Ki az erős a világban? Az, akit nem lehet megsebezni. Az, aki sebezhetetlen, az az erős a világban. Vagy elhajol a golyók elől, vagy csak lepattannak róla. Ez az erős ember: Engem nem lehet bántani, megbántani. „Mondj, amit akarsz! Csapj ide, amekkorát akarsz, engem nem érdekelsz. Te nem érdekelsz, úgyhogy nem érdekel az sem, amit mondasz. Engem nem lehet bántani, nem lehet megérinteni, nem lehet megsérteni.”
Isten azonban azt mondja nekünk: „Várj csak! Én többre alkottalak. Én közösségre alkottalak téged. Arra alkottalak, hogy közösséged legyen emberekkel. Úgyhogy az erő nem abban van, hogy sérthetetlen vagy, hanem abban, hogy ismerjük egymást, és szeretjük egymást, és elfogadjuk egymást. Eféz 1:6 ahogy Isten befogadott téged a Krisztusban, ugyanúgy… Ebben van az erő. Van szeretet, és van elfogadás, annak ellenére, hogy ki vagyok, és mit hibáztam. Ez annyira csodálatos!
Jézus erről beszél: „Én ismerlek téged, és az Én juhom vagy. Hajlandó vagyok meghalni érted. Tudom, mekkorát buktál, tudom, mit csináltál, de emiatt nem fordítok hátat neked, nem hagylak ott, hanem az életem adom érted.” Ez a jó Pásztor. Micsoda pásztorunk van! Micsoda Krisztusunk van! Micsoda Megváltónk van! Mennyire csodálatos ez! Lenyűgöző! Ilyet nem találunk a világban. Nem találkozunk sehol ezzel.
Ján 10:16 Más juhaim is vannak nekem, amelyek nem ebből az akolból valók, azokat is elő kell hoznom, és hallgatnak majd az én hangomra, és lesz egy nyáj és egy pásztor. Ez a misszió és a gyülekezet. Ez az ígérete Jézusnak: a misszió. „Van ez az akol, itt vannak juhok – Izrael –, de vannak juhok odakint.” Ezek mi vagyunk, akik nem vagyunk zsidók. Ezek mi vagyunk, hallottuk az Ő hangját, és azt találtuk, hogy Ő ismeri a mi nevünket, és mi megismertük Őt. Erről beszélt Ézs 42:4-ben: a szigetek várnak az Ő tanítására.
Az rólunk szólt, az ezekről az országokról szólt. Tényleg így vagyunk. Van, ahol vannak gyülekezeteink, van, ahol nincsen. Ahol vannak gyülekezeteink, az azért van a szívünkön, ahol nincsenek gyülekezeteink – pl., Bulgária, vagy Brazília, ahol csak egy gyülekezetünk van, vagy Írország, ahol most nincs –, az pedig azért van a szívünkön. Imádkozunk érte. A szívünkben egy értelemben kalandozhatunk, és azt mondhatjuk: „Uram, ki tudja?! Kérünk, küldj el valakit! Vidd el ezt az üzenetet, a kegyelemnek az üzenetét, a bevégzett munkának az üzenetét, az Isten szeretetének az üzenetét, ezt a meggyőződést, amit találtunk, hogy Isten Igéje nagyobb a mi gondolatainknál, hogy Isten életét jobban megéri élni, mint a magunkét. Valaki vigye el ezt, Uram. Küldj munkásokat az aratásodba!”
Ha megmaradok ugyanazon a helyen, ha ugyanazokat a gondolatokat gondolom, ha ugyanazok a dolgok miatt vagyok dühös minden egyes nap, minden héten, minden évben, akkor soha nem leszek igazán megelégedett. Vagy inkább úgy mondanám, hogy egy értelemben mindig unott leszek a kereszténységemben. Mindig unni fogom. A szívünkben merünk-e messzebb menni Ővele?
P. Matti írt. Azt írta: Olyan jó lenne, ha jönne Ománba egy család! Egy értelemben lehetetlen, nyilván, de ugyanakkor ők is ott vannak. Miért ne történhetne meg? Imádkozzunk! Arra is gondolok, hogy Magyarországért – Nyíregyháza, Szekszárd, Vác, Veszprém… – miért ne imádkozhatnánk? Miért ne vihetne Isten minket messzebb? Mi azért vagyunk itt, mert vannak emberek, akik nem ebből az akolból valók, de itt kéne lenniük. Isten azt mondja nekünk: „Biztonságban vagy! Gyere kalandra Velem! 2Móz 33:15 Én előtted megyek. Biztonságban vagy Velem, gyere Velem! Gyere Velem! Menjünk és csináljuk!” Ámen.
Urunk, köszönjük Neked, hogy olyan elhívásunk, olyan biztonságunk van, amely nem tőlünk jön, amely nem a mi erőnkből van, de ugyanakkor ez a biztonság elég széles, hogy kalandozhassunk benne, hogy mehessünk, hogy túlléphessünk magunkon, a saját életünkön, a saját kereteinken, a saját pénztárcánkon, a saját képzettségünkön, a saját korlátainkon.
Urunk, köszönjük Neked, hogy Te messzebb vezetsz minket, hogy kalandban vezetsz bennünket. Istenünk, kérünk Téged, hogy a szívünkben, az imáinkban, a munkahelyeinken, a családjainkban, az otthonainkban, a barátságainkban, a mindennapi helyeinken, ahol járunk, bármilyen helyen, ahol vagyunk, a buszon, a villamoson, a metrón vezess minket kalandban Teveled.
Urunk, annyira köszönjük Neked, hogy Te képes vagy erre, hogy kalandot és biztonságot adj nekünk egyszerre! Szeretnénk így járni Veled, ismerve Téged, és egyre jobban megismerve Téged.
Ha még nem ismered Jézust személyesen, még nem vagy hívő Őbenne, akkor szólítsd meg, mondd azt a szívedben: „Jézus, kérlek Téged, ments meg engem! Adj nekem új életet, adj nekem új szívet! Jézus, Rád bízom magam, hiszek Benned.” Ha életedben először imádkoztál így, kérlek, küldj egy e-mailt, hadd örüljünk veled!
Köszönjük, Urunk, áldunk Téged, dicsőítünk Téged, köszönjük, hogy befogadtál minket, hogy ismersz bennünket, és így is szeretsz. Örvendezünk Benned, Jézus.
Ámen.