Isten jelenlétébe a keresztnél jöhetünk

2017 szeptember 20. szerda  18:30

Ma Kaposvárott reggeliztünk P. Jánossal és a gyülekezetével. Jöttek még néhányan Paksról, Pécsről és Budapestről is. Ez bátorított engem, dicsőség Istennek. Itt lenni most, és az, hogy szolgálhatok felétek, az tisztesség. Mert Krisztusra gondolok, és rátok, és a döntésekre, amiket hoztok: amikor először hallottatok Krisztusról, és szívetekben úgy döntöttetek, hogy hinni fogtok Benne, és követitek Őt. Ez csodálatos. Ez megtörténik minden nap valahol a világban, és az emberek követik Krisztust. Hallják az üzenetet, hisznek, és a Szent Szellem beköltözik az életükbe.

Van egy testvérünk – ahogy vannak sokan –, akit szerettem volna külön megemlíteni: P. Dolgos Sándor. Mert ő is egyike volt ezeknek az embereknek: hallotta az üzenetet, teljes szívével hitte, és követte. Üzletember, mérnök, menedzser. Rátermett ember. Eljött a bibliaiskolába hitben, és szolgáló lett.

Szolga – nagyszerű ez a szó. Mi egy szolga? Isten szolgája. Ez csodálatos. Pál azt mondta: Semmi másban nem dicsekszem, csak a keresztben; Gal 6:14. Néha mi dicsekszünk a múltunkkal, vagy mindazzal, amit elértünk, tehetségünkkel, az ajándékainkkal, a ruháinkkal, a kocsinkkal, azzal, ahol élünk, a pénzünkkel, a szenvedésünkkel. Lehet, hogy a szenvedésünkkel dicsekszünk. Az édesanyám, aki már 95 éves, azt mondja: 95 éves vagyok! Mintha ez tisztesség lenne. Sok mindenben dicsekedünk: diplománkkal, dokumentumokkal, nemzeti hovatartozásunkkal, kultúránkkal, oktatásunkkal. Pál azonban a keresztben dicsekedett. Miért? Mert megtalálta az erejét, megtalálta az örömet, a célt, és ebben dicsekedett. A kereszt miatt.

Nem csak annyi, hogy az életem egy pontján megtértem, hanem sok éven át azt találtam, hogy a kereszt által találkozhatok Istennel a keresztnél. Ott tekintélyt, áldást, örömöt, békességet találok. Hiszem, hogy ezt találta meg P. Dolgos Sándor. Sokan itt megtaláltuk ezt a keresztet. Ez az élet útja.

Isten az emberrel a keresztnél találkozik. Néha szeretnénk másutt találkozni Istennel. Ő azonban azt mondja: „A keresztnél találkozz Velem! Ott fogunk majd üzletelni, ott fogok majd szólni hozzád, és el fogod veszíteni az életed, Én pedig életet adok neked. A Szent Szellem lesz az életeddé, a békességeddé és az örömöddé.” Ezt osztottuk meg ma Kaposvárott. Nagyszerű időt töltöttünk együtt.

P. Fodor János azt mondta: Amikor először találkoztam a szolgálattal tizennyolc évvel ezelőtt, úgy láttam, hogy valahogy amerikai. Mert van taps, barátságosak vagyunk, vidámak vagyunk, pásztornak nevezzük az embereket. Említette a vízi-pisztolyos csaták. P. János azt mondta minderről: „A feleségemmel elmentünk az első alkalommal. Amint láttuk ezt, azonnal úgy éreztük, hogy ez nem nekünk szól. Aztán figyeltünk, és hallottunk, és megértettük.” Ez egy nagyszerű történet. Ebben dicsekszünk. A keresztben. Mert a kereszt ad nekünk. Nem azt adja nekünk, ami amerikai, hanem a Szent Szellemet adja. A kereszt Isten élete, Isten kenete. Isten Szelleme, Isten szolgálata, Isten bátorítása, Isten áldása, Isten tekintélye.

Amint most idefelé jöttem, arra gondoltam, hogy olyan sokan, akiket ismerek, Krisztushoz fordultak. Megtalálták Őt, és követték Őt. Sokan eljöttek ide Magyarországra tiszta szívvel, igazi szeretettel, élő hittel. Aztán láttuk Istent, amint találkozott velünk, bátorított minket, és szólt hozzánk. Követtük Istent. Csodálatos! Tizennégy éven át itt volt az EUROCON. Az oroszok, ukránok, románok és mindenki más jöttek ide.

Zsolt 100:1 Ujjongj az ÚRnak, te egész föld!

Miért ujjongj? Miért énekelj vígan? Temetésekkor szomorúság van, a Gyülekezetben viszont öröm van, mert a halál legyőzetett. Öröm van, mert van valaki más, Akiben élhetünk. Krisztus feltámadt a halálból. Vígan énekelj! Vannak szavaink, a békesség szavai, a vigasztalás szavai, az öröm szavai, a szabadság szavai, az építés szavai.

Zsolt 100:2 Szolgáljatok az ÚRnak örömmel, …

Hogyan? Örvendezéssel. Honnan jön ez az öröm? A környezetemből? Nem mindig. Néha nagyon szomorú, ami körbevesz. Mi viszont szolgáljuk Őt a kereszt miatt, és van örömünk, van üzenetünk, van a hálaadásunk. Pécsett beszéltünk néhány szót a hálaadásról.

Egy afganisztáni ember eljött az összejövetelünkre Baltimore-ban, aztán elmentünk ebédelni. Az az ember muszlim. Megkérdeztem tőle: Mit tudsz a kegyelemről? Nagyszerű választ adott:

– A szemeim ajándékok. Nem fizetek értük. Nincs semmi adó, amit kivetnének rájuk. Ajándékba kaptam a szemeimet.

Ez hálaadás: „Köszönöm, Istenem, a szemeimet, a napomat, az ételemet, a barátaimat. Köszönöm, Istenem, a cipőimet, a jövőmet, a múltamat. Köszönöm, Istenem, a szabadulást. Köszönöm, Istenem, hogy a nevem fel van írva a könyvbe. – Lukács 10. – Te néven szólítasz engem, köszönöm, Istenem! Köszönöm! Köszönöm! Köszönöm! Köszönöm!”

A 100. zsoltár azt mondja, hogy örvendezéssel szolgálunk az Úrnak. Ezt látom ezen a kis utamon itt: örömöt, jókedvet, sok vidámságot. Ugyanez Pécsett az utcán. Bartha András és Viktória, az ő látásuk, és az emberek, akik ott voltak a teremben. Aztán most itt. Hogyan szolgáljuk Istent? Örömmel p. Fodor Jánossal, P. Kendével, Istvánnal, és a testvérekkel. Doug Jansen – csak gondoljunk bele! – egy család az USA-ban, akik Istennel élnek a keresztnél. Az Úr szól hozzájuk, és idejönnek, és szolgálják Istent örömmel. Tyű! Örömmel. Ez fertőző. Ez mást is erre késztet: öröm, örvendezés, építés…

Zsolt 100:2 … menjetek eléje vigadozva!

Sokszor láttam P. Mattit próbatételek közepette. Láttam őt Bakuban nyomás alatt. Emlékszem erre azokban az években. Aztán összeszedett néhány embert, egy gitárt, és csak imádták Isten. Énekeltek, és Isten elé járultak, Isten jelenlétébe. Énekléssel. Őszintén úgy gondolom, hogy így folytatja ő, így éli túl: énekel, Isten jelenlétében van a keresztnél.

Nem gondolok olyan sokat a saját életemre, hanem be vagyok töltve a Szellemmel, és mélyen bátorítanak az üzenetek. Megérintik a szívünket. Néha még könnyeket is csalnak a szemünkbe a szeretet miatt.

Isten szeret engem. „Segíts nekem, Istenem! Segíts! Tölts be engem, Istenem! Szólj hozzám! Bátoríts engem! Szükségem van könnyekre, szükségem van nevetésre, szükségem van békességre, bátorításra és imára is.” Imára!

Ima.  Időnként Krisztus egész éjszaka imádkozott. Miért? Ő Isten Fia. Minden nap imádkozott, minden pillanatban. Van valami az imában, amire Ő azt mondta: Az emberek mindig imádkozzanak! Először is, lehet, hogy azért nincs nekünk, mert nem kérünk. Másodszor, lehet, hogy kérjük, de valahogy olyan üres az egész!

– Uram, kérlek, tedd meg ezt!

– Nem, nem teszem.

– Jó! Úgysem gondoltam komolyan.

Vagy:

– Tényleg komolyan gondolom! Komolyan veszem.

Ez csodálatos! Ez Lukács 11., és 1Mózes 32. is, és 1Sámuel 1. is, amikor Anna imádkozott. Kell, hogy legyen személyes kapcsolatunk Istennel, ahol valami történik a szellemünkben, ahol bátorodunk a hitünkben. Ezt mondja:

Zsolt 100:3 Tudjátok meg, hogy az ÚR az Isten! …

Néha azt kell, hogy mondjuk: Ő az Isten!; és itt meg kell, hogy álljunk, el kell csendesednünk, és csak tisztelnünk kell Őt, és imádnunk. Mert Ő Isten. Néha annyira telve vagyunk a szavainkkal és az érzéseinkkel, merthogy emberi lények vagyunk, és értjük ezt. Néha viszont, amikor Isten jelenlétében vagyunk, akkor nincs semmi mondanivalónk, csak imádjuk Őt, és tiszteljük Őt, és Ő is megbecsül minket. Elámulunk azon, hogy van is bármennyi tisztelete a számunkra. Elámulunk azon, hogy meghallgat minket. Elámulunk azon, hogy hatalmunk van Istennel.

Zsolt 100:3 … Ő alkotott minket, …

Tudjuk-e valójában, hogy mit jelent ez, hogy Ő alkotott minket? Bámulatos. Függőlegesek vagyunk. Ti is, én is. Tyű! Nem azon kéne elámulnunk, hogy az emberek meghalnak, hanem azon, hogy élnek. Azon, hogy Ő alkotott minket, hogy Ő a kezét ránk helyezte, hogy megmentett minket, hogy elhívott minket, hogy használ minket. Mennyire csodálatos ez!

Zsolt 100:3 … Ő alkotott minket, …

Nem mi magunk. Mi azonban arrogánsak vagyunk. A feleségem csodálatos. Tényleg az az életében! Hallgatom őt, és azt, hogy hogyan is gondolkodik valójában. Hogyan is gondolkodik valójában – csodálatos! Amikor azt mondom valamire: Csodálatos, ami történt!; ő azt feleli: Igen, Isten tette. Ez csodálatos! Nem vallásos, hanem szellemi. A szívében van ez: Isten tette ezt. A legkisebb dologban, és a legnagyobb dologban. Mind csodálatos!

Hogyan gondolkodunk? Isten alkotott minket. Ő adott nekünk életet. Ő válaszolt az imánkra, Ő megszabadított minket, és újra megszabadított. Megmentett minket, felken minket, bátorít minket. Ez a jelentése ennek. Tudnunk kell, hogy ez az Úr. Ő az Isten, és Ő alkotott minket, és nem mi magunk; Zsolt 100:3. Az Ő népe és az Ő legelőinek juhai vagyunk.

Baltimore-ban az ószövetségi prófétákról tanítok. Időnként félek. Arra gondolok, ez bámulatos. Kicsoda Isten? Mennyire irgalmas Ő! Mennyire kegyelmes! Ám nem kell, hogy az legyen, mert Ő igaz. Vannak szövetségei Izraellel, és abban annyira dühös, aztán annyira irgalmas! Értem az ördögöt, és felismerem, hogy mit csinál. Hiszem, hogy van ördög, és hiszem, hogy nagy hatalma van. Hiszem, hogy az ördögnek nagy tekintélye van, és tönkre tudja tenni egy ember életét könnyedén. Hiszem, hogy van akkora hatalma.

Minket azonban Isten véd. Megmentett minket nagyon sokszor. Az ördög nem tudott megérinteni minket. Ahogy azt Jóbbal tette, és ahogy Jézus Krisztussal is tette. Mert az ördög volt az, aki megfeszítette Jézus Krisztust az Atya tervében és az Ő módján. Ez Isten akarata volt.

Mit mondok? Nem mi alkottuk magunkat. Nem mi tettük ezt. Isten volt az, Aki a Pásztorunk, és az Ő legelőjének a juhai vagyunk. Isten viszont ellenáll a büszkének.  Gyakran a büszkeségem miatt van problémám az életemben. Mit kezdek a büszkeségemmel? Odamegyek a kereszthez, és a keresztnél Isten szól a szívemhez, és segít nekem. Azt mondom: „Uram, segíts nekem, büszke vagyok. Te vagy a válasz.” A Szent Szellem betölt minket, és a Szellem gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, mértékletesség, hűség, jóság.

Zsolt 100:4 Menjetek be kapuin hálaadással,…

Miért hálaadással? Mert az az egy az, amit az emberek nem tudnak megtenni. Nem tudok bemenni az Ő kapuin hálaadással. Hacsak azt nem mondom Isten előtt: Te vagy a válasz. Te vagy az én áldásom. Te bátorítasz engem, Te vagy az út, Te vagy az igazság, Te vagy az élet. Mutasd meg nekem a Te kegyelmedet! Irgalmazz nekem! Bátoríts engem! Hálaadással megyek be a kapuidon, és tornácaidba dicséretekkel.” Adjatok hálát Neki, és áldjátok az Ő nevét!

Sok jó Ige van itt. Ez az élet útja a hálaadás. Rengeteg belőle. Rengeteg! Sok hálaadás. Sok dicséret. Hálásnak lenni az áldás.

Zsolt 100:5 Mert jó az ÚR …

Tényleg jó. Ő csodálatos. Jó az Úr. Nagyon jó. Nagyon jó! Tudjátok, ha itt van az Úr, és én ismerem Őt, azt mondom: „Ő minden. Ő jó.” Annyira hálás vagyok! Amikor az Úr nélkül vagyok, akkor csak magamban vagyok. Az üres. Ám ha megvan nekem Ő, az életem Róla szól: „Ő tette ezt. Ő mentett meg engem. Ő tölt be engem. Ő bátorít engem.”; és hálás vagyok. A dicséretemnek van tárgya, van irány az életemben: Ő az. Amikor kimegyünk az utcára, és megosztjuk a hitünket. Vagy amikor egy nagyszülő beszél az unokájához, azt mondja unokájának:

– Gyermekem, ez Róla szól, Jézusról. Istenről. Ő az, Aki megőriz minket. Ő az, Aki válaszol. Ő az, Aki megvédelmez. Őt dicsérem. Ismerem Őt.

– Honnan tudsz Róla?

– Hát elmegyek a gyülekezetbe. Tanulok Róla a gyülekezetben. Olvasok Róla könyvet. Olvasok Róla a Bibliámban. Van egy üzenetem, és ez Ő.

Ugyanez történik az sportolókkal. Egy sportoló játssza a meccset, de ugyanakkor hálás is Őérte. Dicséri Őt. Az Ő tornácaiba, az Ő jelenlétébe dicsérettel lép be.

Van üzenetünk. Emlékszem P. Matti mondta a következő történetet. Egy német fiatalember elrepült Moszkvába. Emlékeztek erre a történetre? Tizenkilenc éves volt, és egy repülővel berepült a radar alatt a Szovjetunióba. A Vörös téren landolt. Jött a rendőrség, és a világon mindenki rá figyelt. Azt kérdezték: Mi az üzeneted? Mit válaszolt? Semmit. Nem volt üzenete. Mindenki tűnődött: Miért repültél a Vörös térre? Az egész világ figyelte, de nem volt üzenete. Mert nincsen üzenet.

Úgy értem: Világbéke; Szeressük egymást! … Rendben, de mi van a mi üzenetünkkel? Mi a mi üzenetünk? Az üzenetünk: Krisztus. Az üzenetünk a béke, az üzenetünk a megbocsátás, az üzenetünk az örök élet, az üzenetünk a remény, és elvisszük ezt a gyerekeinknek, az unokáinknak és a közösségünkbe. Az az üzenetünk, hogy Jézus él.

Fejezzük be a következővel. Ez megdöbbentő. Megdöbbentő! Az embereknek nincs üzenetük. Van lottó, de nincs semmijük. Meghalnak. Elképesztő! Meghalnak remény nélkül, Krisztus nélkül. Elképesztő! Szellemmel betöltött emberek kell, hogy legyünk, akik szeretnek. Akik szeretik Őt, Jézust. Nem elég, ha csak mondogatjuk, hanem be kell, hogy lépjünk az Ő kapuin, az Ő tornácaiba hálaadással és dicsérettel. Ott vagyunk a keresztnél. Ott találkozunk Vele.

Azt mondjuk: „Jézus, segíts nekem, és tölts be engem! Erősíts meg engem, és akkor a bűnösök megtérnek.”; 51. zsoltár. A bűnösök megtérnek, mert tiszta szívet teremt bennem, és megújítja bennem a szellemet. Ebben a csodálatos Könyvben találok dolgokat, és képes vagyok beszélni a gyermekekhez, a tizenévesekhez… és bárkihez. El tudom mondani, ami a szívemben van, merthogy megtaláltuk a békességet és a szeretetet és az örömöt, és a célt a szívünkben.

Jézus azt mondta: Nélkülem semmitek sincs. Csak szeretnék körbemenni itt a teremben, és azt mondani: „Köszönöm. Köszönöm, Uram, és köszönöm neked. Köszönöm. Köszönöm, hogy követed az Urat, hogy hiszel Benne.” Szeretném azt mondani: Köszönöm, Istenem! Köszönöm, Uram! Csak azt mondani: Köszönöm, Uram. Ámen.

Úr Jézus! Nem tudom, hogy mennyire értjük a Te Igédet. Alig értem. Értjük a fontos dolgokat, de van egy szellem a világban. Komolyan. Az emberek elveszettek, és ez annyira szomorú! A nemzetek be vannak csapva. Nem törődnek Veled. Nem ismernek Téged. Nem követnek Téged. Nem is foglalkoznak Veled. Elképesztő!

Mi megtaláltunk Téged. Eljöttél hozzánk. Szóltál hozzánk. Megmentettél minket, megváltottál, megbocsátottál, és mi örvendezünk, hogy a nevünk benne van a Könyvben. Örvendezünk abban, hogy tanultunk valamit a Te könyvedből: tanokat, Igéket; megtaláltunk Téged, és hálásak vagyunk.

Áldd meg a munkánkat Magyarországon, minden gyülekezetben, mindenféle gyülekezetben, ahol Krisztust prédikálják, és aztán a Biblia Szól gyülekezetekben, vasárnapi iskolákban, nagyszülőket, testvéreket, akik szeretik Jézust, és követik Őt. Köszönjük, Istenünk!

Áldd meg a csapatot! Áldd meg a KETA-t, áldd meg a KHÁRISZ-t, GGIS-t, a bibliatanulmányokat, a női szolgálatot, az imaalkalmakat, a szeretetet, az evangelizálást, a Szellemet, ahogy mozdul ebben az országban. Veszedelmes időkben élünk, de megtanultunk a Te jelenlétedbe jönni hálaadással és dicsérettel. Igen, Urunk.

Köszönjük, Jézus. A Te nevedben, ámen.

Kategória: Egyéb