1Sám 16:14-16 És az ÚR lelke eltávozott Saultól, és a gonosz lélek kezdte gyötörni őt, amelyet az ÚR küldött. Saul szolgái ezt mondták neki: Íme, most az Istentől küldött gonosz lélek gyötör. Parancsoljon azért a mi urunk szolgáidnak, akik körülötted vannak, hogy keressenek egy olyan embert, aki jól tudja pengetni a hárfát, és amikor az Istentől küldött gonosz lélek reád jön, hárfázzon, hogy megkönnyebbülj.
Mit látunk ezekben a versekben? Az egyik az, hogy ez nem vicc. Valóban van démoni támadás a hited ellen, Krisztus követése ellen az életedben.
Nem ez a témánk most, de jó kérdés: Honnan tudod, hogy ez történik? Talán csak néhány ilyen jelzést hadd említsek, ami általában megvan démoni támadás alatt egy ember életében: zűrzavar, félelem, nyomás – megmagyarázhatatlan nyomás rendszerint arra, hogy ne kövesd az Urat –, a kísértéseknek, amik máskor nem nagyon erősek, szokatlan, különös erejük van.
Mire van szükségem? Szükségem van imára, szükségem van arra, hogy Isten Igéjéhez közel húzódjak, legyen az egy áhítat, egy istentisztelet, egy bibliaiskolás óra, egy bibliatanulmány vagy a mindennapi tanulmányozásom. Közel húzódni Isten Igéjéhez! Szükségünk van ilyenkor Krisztus Testének a szeretetére és bátorítására. Amikor a szellemi fegyverzetről beszél Ef 6-ban, azzal kapcsolatban már sokan megjegyezték, hogy nincsen semmi az ember hátára rakva, mert Isten úgy szánta, hogy a hátad mögött legyen egy másik hívő, aki védi a hátadat. Szükségem van a testvéreimre, az ő imájukra, az ő bátorításukra. Viszont nem ez a témánk most.
Saulnak van egy problémája, és igazából a szolgáinak, akik körülveszik őt, van egy javaslatuk azonnal: Majd mi kezeljük ezt! Igazából a társadalmunk ilyen: Majd mi kezeljük a dolgot. Azt mondják neked: Csak kezeld az életet! Aztán azt találjuk, hogy az életet nem lehet mindig kezelni. Vannak dolgok, amiket képtelenek vagyunk kezelni: nehézségek, mély vágyak, kívánságok, éhség valami után – nem tudom kezelni. Ha van egy állandó fájdalom, nem tudod kezelni. Jelentős változás az életben – nem tudjuk kezelni.
A társadalmunk azt mondja: Sebaj, majd írunk erről is egy könyvet! Aztán így megy tovább, hogy mindig van egy újabb kezelési utasítás: Hogyan kell ezt jól csinálni. Nem ismerik el, hogy vannak dolgok, amik túl nagyok az életünkben ahhoz, hogy tudjuk kezelni a saját eszközeinkkel. Vannak dolgok, amik túl mélyre nyúlnak, és mi nem tudunk elbánni vele, mi nem tudjuk kezelni.
Például ilyen ez a helyzet, hogy Saulnak volt egy démon az életében. Nem jelképesen beszél róla a szöveg, hanem valódi szellemi lényről beszél, aki Máté 25:41-ben egy bukott angyal. Valaki, akinek rendkívüli intelligenciája van. Tudja-e az ember kezelni ezt? Tudjuk-e kezelni ezt? Az intelligenciámmal tudom-e kezelni a démoni támadást az életemben? A fegyelmezettségemmel, az akaraterőmmel tudom-e? Szoktam mondani, hogy a leggyengébb, legsatnyább démon is okosabb, nagyobb, intelligensebb, nagyobb tudású, mint amivel te el tudsz bánni. Képtelenek vagyunk. Hogyan tudnánk?! Sok ilyen dolog van az életemben. Hívőkként ezt felismerjük, és ez nem hitetlenség.
Hívőkként felismerjük azt, hogy vannak dolgok, amik túl nagyok nekünk, és el is ismerjük ezt. Nem mondjuk azt: Az interneten biztos megtaláljuk a választ!; hanem azt mondjuk: „Valami nagyobb kell az én megoldásaimnál. Nagyobb kell, mint ahogy én el tudok bánni dolgokkal.” Meg tudom oldani? Tudom kezelni? Nem.
A Saul szolgái viszont odahozták Dávidot.
1Sám 16:23 És amikor az Istentől küldött lélek Saulon volt, vette Dávid a hárfát és pengetni kezdte. Saul pedig megkönnyebbült, jobban lett, és a gonosz lélek eltávozott tőle.
Dávid játszott, és ez szolgált Saul felé. Miért? Azért, mert Dávid nem azon volt, hogy kezelje a problémát, hanem Dávid találkozott Istennel. Dávid találkozott az ő Istenével, Akivel amúgy is rendszeresen találkozott. Nem volt ez szokatlan neki.
A „kedvenc” esetem az én életemben, amikor egy házaspárnak, akik a gyülekezetbe jártak, a tizenéves gyereke bajba került. Elhívtak magukhoz, és azt mondták: Baj van a gyerekkel! Betessékeltek egy szobába a fiúval – életemben először beszélgettem vele –, és azt mondták: Oldd meg! … Ó, ez az! „Zseniális”. Így kell ezt csinálni. 🙂 Csak ültünk, néztünk egymásra egy darabig, aztán azt mondtam neki: „Figyelj, nem hiszem, hogy én meg fogom oldani a problémádat, de beszélgessünk valamiről. Legalább szeretnélek megismerni, hogy ki vagy.” Az azonban nem működött: „Hopp, te vagy a megoldás! Ülj le, és oldd meg szépen!” Ez nem működik. Nem!
Tudod, mire lett volna szüksége a gyereknek? Arra, hogy amikor tizennégy éves volt, elhozzák a tini szolgálatba, és biztatni kellett volna: „Menjél oda! Legyél ott! Az fontos, értékes.” Szolgálhatott volna az élete felé, de az: „Oldd meg! Kezeld!”; az nem.
Dávid nem ezt csinálta. Dávid nem próbálta kezelni Saulnak a problémáját. Dávid imádta Istent, találkozott az ő Urával. Szellemi szolgálata volt. Imádta Istent, és igazi szolgálata volt igazi kenettel.
A mi üzenetünk, amit prédikálunk, nem arról szól, hogy kezeljük az életet. „Így kell kezelni az életet. Minden üzenet egy újabb élethelyzetről szól, hogy hogyan kell kezelni ezt és ezt az életben. Ezt így kell kezelni… Ezt így kell kezelni… Ezt így kell kezelni…” – nem ez az üzenetünk. Igen, az üzenetünk beszél megoldásokról. Sőt, azt mondja neked: „Imádkozz! Te! Menj és csináld te!” A részévé tesz engem a megoldásnak. Ami nagyszerű.
Mert az üzenetünk azt mondja nekünk, a Bibliánk azt mondja nekünk, a Szent Szellem arról beszél nekünk: „Te része vagy a válaszoknak az életedben. Nem az a részed az életben, hogy siránkozz a problémáid felett, hogy panaszkodó szellemed legyen, hanem része lehetsz a megoldásnak. Isten így csinálta. Ez azonban nem arról szól, hogy kezeljük a dolgokat, hanem valamiről, ami mélyebb, ami nagyobb.
2Tim 1:6 Ezért emlékeztetlek téged, hogy gerjeszd fel az Isten kegyelmi ajándékát, amely kezem rád tétele által van benned.
Azt mondja: „Gerjeszd fel! Kavard fel!” Ez arról szól, hogy a tüzet felszítani. Tűz az életünkben. Erről beszéltünk valamikor régebben, hogy hogyan lehet a tüzet felszítani. Nem lehet megfogni és nyújtani tüzet, de adhatsz hozzá oxigént és tüzelőt. Ez az, amire szükség van.
A következőt értem ez alatt. Hogyan fog növekedni az imaéletünk? Azt találtam, hogy csak attól, hogy időt adok az imának, még nem növekszik feltétlenül az imaéletem. Ám ha hozzáadok embereket az életemhez, és ha elfogadom a terhet, hogy én teszek értük valamit imában, akkor növekedni fog az imaéletem. Az imádat az életemben nem növekszik attól, hogy több szót adok az imádathoz, több szót mondok, de ha találkozom Krisztussal, ha látom Őt annak, Aki Ő az Igében, imában, akkor növekedni fog az imádat az életemben.
Az, hogy mennyire járok Istennel, nem fog növekedni feltétlenül attól, hogy teljesítek dolgokat, de ha adok az életemhez meggyőződéseket, ha adok az igazsághoz engedelmességet, akkor lesz növekedés az életemben. Azt hiszem, hogy erről beszél ez a vers. Azt mondja: Gerjeszd fel, kavard fel, éleszd fel! Hogyan csinálod? Úgy, hogy adsz hozzá. Adsz hozzá levegőt, adsz hozzá fát, és aztán nő a tűz. Ez az, ahogy az életemben növekedhet az imaéletem, az imádatom, az Istennel járásom, ha a megfelelő dolgokat adom hozzá Istennel.
Mi történt azonban Saullal? Nem szabadult meg. Nem tudom, hogy észrevetted-e ebben a történetben, hogy Saul nem szabadult meg. Kis időre békén hagyta őt az a démon, kis ideig nem piszkálta, de maradt. Megmaradt az életében. Visszajött és visszajött és visszajött.
Miért történt ez? Saulnak nem volt érettsége, nem volt szellemi tartalma, és ezért nem szabadult meg. Miért? Azért mert a szellemi dolgokat sosem tette az életében jelentős résszé. Pál azt mondta a galáciai gyülekezetnek Gal 4:18-ban: Nagyszerű, ha buzgólkodtok, és nem csak a jelenlétemben. Ismered ezt! 🙂 „Jön a főnök! Jön a főnök!” – és mindenki vadul dolgozik. Aztán elmegy a főnök, és csak mímelik a munkát.
Pál azt mondta a galáciai gyülekezetnek: „Figyeljetek! Ez nagyobbról szól. Ez nem arról szól, hogy én ott vagyok, vagy sem, ne vicceljetek már! Ez annál nagyobb dologról szól. Buzgók legyetek akkor is, amikor nem vagyok ott!” Nyilván. Ez volt Saulnak a problémája, hogy a szellemit soha nem tette jelentős résszé az életében.
Egy másik módon:
Zsid 4:11a Igyekezzünk tehát bemenni abba a nyugodalomba,
Munkálkodjunk ezen! Dolgozzunk ezen! Olyan érdekes ez: keményen dolgozni azért, hogy nyugodhassak; munkálkodni azért, hogy pihenésem lehessen; elfoglalni magam azért, hogy békességem legyen. Ez a vers azt mondja, hogy igen, ez így működik. Milyen értelemben? Úgy, hogy megpróbálom kezelni az összes dolgot? Próbálok kezelni minden ügyet, minden dolgot, minden problémát? Isten azt mondja nekünk: „Nem! Nem vagy elég rá.” Nyújthatod magad, de nem lesz elég. 🙂
Figyelj! Keresni a szellemit, keresni Istent, nagy résszé tenni Őt az életemben. Jelentős súlyt adni Neki az életemben. Azt mondani: Igen, Uram, én Téged kereslek. Ez az, ami Saulnak hiányzott. Nagyon elfoglalt ember volt, de szellemileg lusta volt. Szellemi lustaság volt az életében. Nem kereste a szellemit, úgyhogy megmaradt a problémája. Úgy kezelte, hogy bevonta Dávidot az életébe, és akkor volt egy kis nyugalma. Tetszett neki, és élvezte.
Tudod, ki a másik ilyen? Heródes. Szerette hallgatni Keresztelő Jánost, de nem hallgatott rá. Nem ragadta meg, amit Keresztelő János mondott. Nem tért meg a szívében. Nem ment utána szellemileg.
Ez az, amiről beszélek – azt hiszem –, hogy nem kezelni próbáljuk az életet, hanem azokat a dolgokat adjuk hozzá az életünkhöz, amik felkavarják a tüzet, amik imádatot hoznak az életünkbe, amik szentséget hoznak az életünkbe, amik növekedést hoznak az életünkbe.
Maradjunk az imádatnál. Ézs 6-ban Ézsaiás életében először lát igazi imádatot. Ez velünk is meg fog történni egy nap. Egy nap majd megértjük, hogy mi az imádat. Amikor ott leszünk a mennyben, nyilvánvaló lesz. Azt látja itt, ahol angyalokról beszél:
Ézs 6:3-4 Így kiáltott egyik a másiknak: Szent, szent, szent a Seregek URa, dicsőségével teljes az egész föld! Az ajtó küszöbei megrendültek a kiáltó hangjától, és a ház megtelt füsttel.
Mi történik? Ézsaiás látja a dicsőítést, látja az imádatot, látja, hogy milyen az igazi, látja a dicsőséget. Igazán ott van, ahol lennie kell. Ám azon a helyen, ahol lennie kellett, nagyon gyenge volt. Ez volt az ő helye, és azon a helyen ő nagyon gyenge volt. Nem volt képes igazán kezelni a dolgokat, hanem azt mondta: „Jaj nekem, elvesztem, mivel tisztátalan ajkú vagyok, és tisztátalan ajkú nép között lakom! Tisztátalan vagyok. Ahol élek, fel sem tűnik, hogy tisztátalan vagyok, mert mindenki más is olyan, mint én. Most láttam meg, hogy problémám van, és látom, hogy mennyire nyomorult és gyenge vagyok, és nincs semmim.”
Aztán mi történik? Isten megtisztítja őt. Ez csodálatos. Mert Isten azt mondja Jak 3:10-ben, hogy nem jöhet ki átok és áldás ugyanabból a szájból. Isten azt mondja: Rendben, Ézsaiás, megtisztítalak téged.
Ez nagyszerű! Bocsánat, hogy leszólom szegény Sault. Valószínűleg egy nap majd beszélek vele, és majd elmondja: Miért kellett engem ilyen rossz illusztrációnak használni? 🙂 Csak elképzelem őt ebben a helyzetben, és nem tudom, hogy ő azt mondta volna-e, mint amit Ézsaiás. Szerintem ő futott volna. Szerintem, ha lehet, akkor hátat fordított volna, és futott volna. Lehet, hogy ő nem mondott volna semmit. Ézsaiás azonban Istenhez kiáltott: „Istenem, én nem vagyok elég ehhez. Én nem vagyok elég jó ehhez, én ezt nem tudom csinálni. Én nem tudom ezt képviselni. Én nem tudlak Téged képviselni. Hogyan képviselhetnélek Téged?! Hiszen tisztátalan vagyok.” Ő felismerte a szentséget.
Saul nem annyira ismerte föl ezeket a dolgokat, de Ézsaiás fölismerte, és vágyott valamire. Mire? Egy imádó szívre. Vágyott erre, amit itt látott, és ezt választotta. Azt hiszem, ez a különbség, hogy Ézsaiás az imádat szívét választotta. Ez az, amire vágyott. Szeretett volna része lenni ennek. „Jaj nekem, mert tisztátalan vagyok!”
Ha azt mondom: „Nekem van egy problémám. Tudom, hogy hogyan kell kezelni. Valahol olvastam egy könyvben, hogy az imádat kezeli ezt a fajta problémát. Úgyhogy akkor innen kezdve imádni fogom az Urat: Imádlak, Uram! Imádlak, Uram! Imádlak, Uram! Meg van oldva a problémám? Nem, még mindig megvan. Rendben, akkor még folytatom: Imádlak, Uram! Imádlak, Uram! Imádlak, Uram!” Mi a gond itt? Az, hogy nincs meg az imádat szíve, csak az imádatnak a látszata van meg, csak az imádatnak a formája van, csak az előadás történik, semmi más. Semmi más!
Isten azt mondja: „Figyelj! Én mélyebbet akarok neked adni! Többet akarok adni! Ez nem monoton, hanem intelligens, kreatív, friss és élő.” Tegnap beszéltünk erről az ABT órán Jel 5:9-13 írásrészből. Ez az, amire szükségem van, az imádat szívére, a szívre, amely keresi Istent, és arra, hogy ebben járjak.
Hadd fejezzem be a következővel! Dávid mondta:
Zsolt 18:29 (30) Mert általad a táboron is átfutok, Istenemmel a kőfalon is átugrom.
Mit jelent ez? „Ó, akkor Dávid arról beszél, hogy kezeljük a problémákat.” Nem, nem erről beszél. Arról beszél, hogy van mélyebb az életemben. Ha megnézed az életét, akkor elképesztő dolgokat győzött le, oldott meg. „Dávid! Az életed jelentős része úgy néz ki, mintha rendkívüli lennél, te meg tudsz oldani bármit. Neked megoldásaid vannak. Te tudod kezelni a dolgokat, igaz? Te ügyes vagy ebben, igaz?”
Dávid azt mondja – ezt látod a zsoltárjaiban: „Nem! Az én szívem Isten után megy. Nem! Az én szívem Istenre vágyik. Nem! Nekem megvan az ima szíve, nekem megvan az imádat szíve, nekem megvan a szeretet szíve. Nekem olyan szívem van, ami nem lusta arra, hogy a szellemit válassza. Ezt választom, és errefelé megyek, és mellesleg melléktermékként vannak megoldásaim az életemben. Ehhez arra van szükségem, hogy Őt imádjam, hogy Őt keressem, hogy ezzel a szívvel éljek.”
Nagyon szeretem ezt a verset – ezt olvassuk Izsákról:
1Móz 26:25 Oltárt épített azért ott, segítségül hívta az ÚR nevét, és fölvonta ott a sátrát. Izsák szolgái pedig kutat ástak ott.
Annyira nagyszerű, ha megnézed. A sátor az otthon. Nyilvánvalóan fontos az életünkben. Nyilván, ez nem kérdés. A kút a forrás, a gondoskodás az életemről. Szükségem van arra, hogy legyen gondoskodás az életemben, legyen jövedelmem. Szükségem van gondoskodásra az életemben! Van ott még egy harmadik dolog, az oltár. Ha megvan a sátram, és megvan a kút, ha megvan az otthon, és megvan a jövedelem, akkor szükségem van az imádatra, szükségem van a szellemire is. A kép nem teljes addig, amíg ez a harmadik nincs meg.
A legmélyebb dolog az új életünkben az imádat, de nem az imádatnak az előadása, hanem az imádatnak a szíve, ahol azt mondom: Az életemben kell az oltár. Kell az oltár! Persze, kell a sátor, kell a kút – nem is kérdés –, de szükségem van az oltárra is. A kép nem teljes anélkül. Ez megvan a szívemben, és keresem Őt, megyek Ő utána. Akkor megtörténik az életemben, hogy átugrok falakon, hogy átmegyek az ellenség táborán, és senki nem áll meg előttem. Akkor ez megtörténik, ha az imádat megvan az életemben, ha ez a szív megvan az életemben.
Ha csak népszerű akarok lenni: „Na, nézd, átfutok a táboron, átugrom a falon! Nézd, én keresztény vagyok, meg tudom oldani. Nekem van egy jó keresztény megoldásom erre. Nézd, imádkozni fogok, és megoldódik. Abrakadabra!” Aztán nem történik semmi. „Jó-jó, de a Biblia azt írta…” Ó, tényleg? Nem! Azt írja, hogy keresd az Urat. Azt írja, hogy menj Ő utána. Azt írja, hogy add hozzá azokat a dolgokat az életedhez, amik növelik a tüzet. Ha ezt tesszük, akkor lesznek győzelmeink: olyan győzelmek, amikre nem is számítottunk. Ámen.
Istenünk! Kérünk Tőled válaszokat! Igen, Uram, a Te jelenlétedben kérünk Tőled békességet, kérünk Tőled szabadságot, kérünk Tőled örömöt, kérünk Tőled imádatot, kérünk Tőled dicsőítést! Kérünk Tőled, Uram. Istenünk, kérünk Tőled. Kérünk Tőled, és újra kérünk Tőled, és újra kérünk Tőled. Kérünk Tőled, Istenünk. Kérünk, Urunk, hogy add nekünk azt a szívet újra és újra, az imádat szívét, a szeretet szívét, az éhes szívet, a hitnek a szívét. Igen, Urunk, kérünk Téged, mert olyan sok minden van, amit bizony nem tudunk kezelni. Egy kicsi problémával is – lehet, hogy jelentéktelen – képtelenek vagyunk elbánni. Istenünk, kérünk Téged, munkálkodj bennünk, kavard fel a szívünket! Rád vágyunk. Jézus nevében, ámen.