P. Pelz István
Három verset szeretnék elolvasni a Timóteushoz írt 2. levélből. Van egy rövid, egyszerű gondolatom – legalábbis mindig ezt mondom –, aztán lehet, hogy más lesz belőle. 🙂
2Tim 3:15-17 És hogy gyermekségedtől fogva tudod a szent írásokat, melyek téged bölcscsé tehetnek az idvességre a Krisztus Jézusban való hit által. A teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre, Hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített.
Az első versben olvashatjuk: gyermekségedtől fogva tudod a Szent Írásokat. Nagy áldás, ha valaki gyermekségétől fogva ismeri a Szent Írásokat. Úgy örülök az egyik új diáknak, hogy itt tud lenni. Annak idején beszélt nekünk arról, hogy szeretne jönni bibliaiskolába. Ahogy itt Pál leírja Timóteusnak, Isten így szeretné mindenki életében használni az Írást.
A bibliaiskola miért bibliaiskola? Mert a Bibliáról van ott tanítás. Isten tanít az Ő Igéjéből. Azt mondja itt: téged bölcscsé tehetnek az idvességre a Krisztus Jézusban való hit által. Máshol mondja az Írás, hogy miből van a hit: hallásból, az Ige hallásából, Isten szavának a hallásából.
Azt mondja itt: bölccsé tehet az üdvösségre. Értsd jól: az egyetem nem tesz téged bölccsé az üdvösségre, a szakközépiskola nem tesz téged bölccsé az üdvösségre, egy tanfolyam nem tesz téged bölccsé az üdvösségre. Sokféleképpen lehet az ember bölcs ebben a világban, de Isten szerint csak a Biblia által. Nem csak azt mondja itt: Bölccsé leszel Timóteus – neked és nekem is ugyanígy –, bölcs leszel, olyan, mint Salamon.; hanem azt mondja, hogy bölcs az üdvösségre.
Isten Igéje nem csak egy ráadás az embernek, hanem ez a kulcs. Mert Krisztus az élő Ige, az élő szó, a Biblia pedig az írott szó, Istennek az írott szava. Úgyhogy, amikor olvasod, akkor Krisztust olvasod. Az Ő gondolatait olvasod, az Ő szívét ismered meg. Ahogy mondja is: a Jézus Krisztusban való hit által.
Szóval, csak ezt a gondolatot lezárva: azt mondja, hogy bölccsé tesz téged az Írás, mert az által van hited a Krisztus Jézusban, és így van neked üdvösséged is, vagy megmenekülésed – más szóval.
Aztán azt mondja a második és a harmadik vers, amit olvastunk, hogy a teljes Írás Istentől ihletett. A kezdetektől fogva ez támadva van. Ha megnézed, a Teremtés könyvében a kígyó mit csinált? Az első mondata: Valóban azt mondta Isten? Vagy 21. sz-i módon: Tényleg igaz, ami ide van írva? Vagy mondjuk inkább így: Tényleg elhiszed, ami ide van írva? Sőt, kicsit tovább megyek: Tényleg elhiszed, hogy szó szerint igaz, ami oda van írva? Ennek is vannak fokozatai.
„Én hiszem, hogy a Biblia üzenete jó, igaz. Aztán hiszem, hogy részei igazak.” Ezt lehet hallani több helyről, de itt mást mond az Írás. Itt a teljes Írásról beszél. Jézus azt mondja, hogy minden pontocska… Ha Jézus, ha Isten ezt mondja, akkor biztos lehetsz benne, hogy ez támadva is van. Magában az Írásban is, már rögtön az elején bizonyítva lesz, hogy tényleg támadva van. Az ördög azt teszi a gyülekezet ellen legelőször, hogy kiveszi a Bibliát a kezéből. Nem úgy, hogy elveszi, hogy ne olvashassák, hanem úgy, hogy elveszi a tekintélyét annak.
Azt is mondja, hogy hasznos a tanításra, a feddésre, megjobbításra, az igazságban való nevelésre. Ez mind olyasmi, amit sem a világ, sem az ördög nem akar. „Tanítani? Feddni? Feddni nem is szabad! Megjobbításra? Miért? Eleve jó az ember, nem? Az igazságban való nevelésre, miért? Miért, mi az igazság? (Ahogy Pontius Pilatus is kérdezte.)” Ezeket ennek a világnak az istene, aki elbukott, mind odaveti az embernek, nekünk, azért, hogy elbizonytalanítson.
Aztán itt van az utolsó gondolat: Hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített. Isten használja az Ő Igéjét, hogy tökéletesítsen minket. Nem olyan értelemben, hogy nem vagy már tökéletes Őbenne, de a gyémántot is csiszolják, hogy szebb legyen, hogy látsszon, hogy milyen értékes. Isten használja az Ő Igéjét: a mi szívünket formálja, mint egy gyémántot.
Aztán az utolsó versrészlet: minden jó cselekedetre felkészített. Hajlamosak vagyunk félretenni, mármint a jó cselekedeteket. Mert: „A hit hallásból van. A lényeg az, hogy magamban benn hiszek. Aztán azt, hogy milyenek a cselekedeteim, majd ráfogom a hústestre.” (Egyébként tényleg az övé.) Ám Isten itt ezt is kiemeli. Azt mondja: minden jó cselekedetre felkészített legyen az Isten embere. Erre használja Isten az Ő szavát.
Jézus sokakat meggyógyított, aztán elküldte őket, hogy vigyék a jó hírt. Úgyhogy lehetne mondani, hogy igazából nem is kell kiképzés, elég, ha Jézus megvált téged, és az minden tekintetben valóban elég. Elég arra, hogy az evangéliumot az ember képes legyen hirdetni. Viszont nézd meg ugyanígy azt is, hogy a tanítványokat három és fél évig tanította, kiképezte őket. Aztán Pált is három évig tanította, miután megtért. Mert használni valakit és használni valakit hatékonyan, az két különböző dolog.
A végére egy bizonyságot még hadd mondjak el a bibliaiskolával kapcsolatban! Az egész gondolat igazából erről szólt. Azt látom, hogy Istennek a tervében megvan a bibliaiskola minden helyi gyülekezetnek. Isten akarja tanítani az Ő Igéjét nekünk. Mert ez az, ami bölccsé tesz minket az üdvösségre. Ez az, ami által hiszek. Ha valakitől hallottam a jó hírt, az ez alapján volt.
Úgyhogy én is, amikor beiratkoztam annak idején, azzal a céllal kezdtem, hogy közelebb kerüljek Istenhez. Habár, ahogy az Írás is mondja, sose volt távol, mindig is közel volt. Viszont hiszem azt is, hogy Isten ezt olyan mértékben használta az én életemben is, és mindazokéban, akik elhatározták, hogy járnak bibliaiskolába, amit nem lehet pótolni mással.
Áldott vagy, ha jársz istentiszteletre, áldott vagy, ha hallgatod Isten Igéjét otthon, ha olvasod a Bibliát, áldott vagy, hogyha gondolkodsz rajta, de ha hatékonyan akarod használni azt, amit kaptál – hadd fogalmazzak másként! –, ha akarod, hogy Isten hatékony módon tudjon téged használni – ez Istenről szól –, akkor a bibliaiskola az első lépés ehhez.
Ez nem olyan, hogy ha a bibliaiskola megvan, akkor onnantól kezdve kész misszionárius vagyok. Isten végzi el a munkát tebenned. A te részed az, hogy végig alázatos vagy, és aláveted magad annak, amit mond. Ez az, amit az ördög nem szeretne, ezért lesz mindig ellene. Ezért lesz mindig ellene, amikor kezded a bibliaiskolát, ezért lesz mindig ellene, amikor végig akarod csinálni.
A bibliaiskola nem minden, Krisztus a minden, Akiről tanulsz a bibliaiskolában. Akarod Őt jobban ismerni? Olvasd a Bibliát, és járj a bibliaiskolába, ha még nem voltál. Ha már jártál, nem fog megártani, ha beülsz újra és újra egy-egy órára. Hagyd, hogy Isten használja az Igét a te életedben! Csak tedd ki magad az Ő hatásának! Ámen.
P. Kende
Ahogy P. István megosztott, annyira örült a szívem. Amikor jöttek befelé, kérdeztem, hogy tudja-e, miről fog prédikálni, és azt felelte, hogy nem. Én se tudtam akkor még, de onnan megyünk tovább, ahol ő abbahagyta – ha minden jól megy.
Eljött Jézus, és 1Ján 3:8 szerint milyen célból? Azt olvassuk ott, hogy a célja az volt, hogy lerombolja az ördög munkáit. Ez a világon a legjobb hír: Jézus azért jött, hogy lerombolja az ördög munkáit. Ez a legjobb! Szenzációs! Erre volt szükségünk, hogy lerombolja az ördög munkáit. Akkor kik vagyunk mi? Ha Ő volt az, Aki lerombolta az ördög munkáit, akkor az kivé tesz minket? – erről szeretnék egy képet festeni.
1Sám 17-ben – ez lesz most a szokásos vasárnapi iskolás óra, mert valahogy Góliát története mindig a „vasi isi”-hez kapcsolódik – amint olvassuk a történetet, látjuk Dávidot. Mit csinált Dávid? Góliát volt az ellenség, aki a csatában egy nagy tanknak a felelne meg, ami ellen nem állsz ki egy szál fegyverrel. Az izraeliek elég okosak voltak ahhoz, hogy ezt tudják, ezért bölcsen csak bujkáltak.
Dávid azonban nem bujkált. Olvassuk ebben a fejezetben, hogy ő nekitámadt Góliátnak, meg akarta támadni. Ebben az értelemben Dávid olyan, mint Jézus. Abban a képben, amit szeretnék most festeni nektek, ő olyan, mint Jézus. Mert Jézus eljött, hogy lerombolja az ördög munkáit, és nem állt meg. Nem hőkölt vissza, nem félt, nem torpant meg az úton. Nem engedte, hogy bármi is eltérítse erről az útról, hanem ment egyenesen az ellenség ellen. Ilyen volt Dávid is. Dávid nem úgy imádkozott: Istenünk, szabadíts meg minket Góliáttól!; hanem ő úgy imádkozott: Használj engem, hogy ellene menjek.
Tehát kik is vagyunk ebben a képben? Olyanok vagyunk, mint az izraeliek, akik mindenféle dolgok mögé bujkáltak bölcsen? Egy értelemben igen. Nyilván mondhatnánk ezt. Ha még nem vagy hívő, akkor tudd, hogy csak Jézus volt képes a bűnt lerombolni a te életedben és az enyémben. Ő volt az egyetlen, Aki le tudta győzni az ördög tekintélyét felettünk. Ő volt képes megszabadítani minket. Mi képtelenek voltunk ezt magunk megtenni.
Szeretnénk magunkról azt hinni, hogy mi mindent képesek vagyunk megtenni. Ha tényleg azt hiszed, hogy te mindent meg tudsz tenni, akkor megtennéd, hogy néhány kört repkedsz felettünk? Nem tudsz? Itt a bizonyíték arra, hogy nem tudunk megtenni mindent, amit szeretnénk. Mert nem így működik. Kell, hogy értsük azt, hogy vannak korlátaink.
Az egyik korlát az, hogy nem tudjuk magunkat megtisztítani. Kellett egy kívülről jövő segítség. Szükségünk volt egy bajnokra, valakire, aki győz helyettünk. Mint ahogy ebben a történetben Dávidnak le kellett győznie Góliátot Izrael miatt, ugyanígy nekünk is kellett, hogy Jézus győzzön helyettünk. Mert Róma 3:23 szerint mindannyian vétkeztünk, te is, és én is, és mindannyian szűkölködünk Isten dicsősége nélkül. Megvan ez a mély szükségünk. Meg sem tudjuk határozni igazán, de tudjuk, hogy megvan. Róma 3:12-ben azt olvassuk, hogy senki nem tesz jót. Képtelenek vagyunk megtisztítani saját magunkat.
Ám ebben a történetben, 1Sám 17-ben nem szeretném, ha az izraeliekkel azonosítanánk magunkat. Nézzük meg 1Sám 17:40-et. Ez az után van, hogy Dávid felpróbálta azt a fegyverzetet, ami nem jó rá:
1Sám 17:40 Kezébe vette botját, kiválasztott magának a patakból öt sima kövecskét, eltette azokat pásztortáskájába, azaz a tarisznyájába, amely vele volt, és parittyájával a kezében közeledett a filiszteushoz.
Azt gondolom, hogy ezek a kövek vagyunk mi ebben a képben. A kövek vagyunk Isten kezében. Isten már eltervezte a győzelmet, de szeretne minket használni. Ehhez viszont kell, hogy bizonyos fajták legyünk. Dávid a sima köveket választotta ki. Tudta, hogy azok egyenesen repülnek, azok a legjobbak. Tudta, hogy azzal lehet célozni. Tudta, hogy az nem fog félremenni.
Ezek a kövek hogyan lettek simák? Úgy történt, hogy ott voltak a patakban, és a víz volt az, ami vitte őket, és így lettek simává. Egy értelemben mi is ezt találjuk Ef 5:26-ban: Jézus használja Isten Igéjét az életünkben, hogy megmosson minket, hogy dolgozzon bennünk, hogy megváltoztasson minket. Ez történik velünk, amint elfogadom Isten Igéjét úgy, mint Isten Igéje, nem úgy, mint emberek igéje.
1Thessz 2:13: ez fog megváltoztatni engem. Isten Igéje fogja lecsiszolni a kiálló részeket rólam. Isten ezt arra fogja használni, hogy lecsiszoljon. Nem tökéletesen, de elég jóra ahhoz, hogy használhasson. Ez nagyszerű, de hogyan történik? Kell, hogy megalázzam magam, hogy ez megtörténhessen. Kell, hogy elfogadjam, hogy szükségem van Isten Igéjére. Ezért örültem annak, amit P. István megosztott, mert mindent elmondott, amit el kellett mondani ezelőtt az üzenet előtt. Kell, hogy Isten Igéje munkálkodjon az életemben, hogy hasznossá tegyen engem Isten munkájában. Ehhez kell, hogy alázatos legyek.
Tehát sima kövek vagyunk, és mi még? Dávid fogta, és betette ezeket a tarisznyájába. Be fogsz kerülni ebbe a táskába? Szerintem ez csodálatos, mert azt hiszem, hogy ez egy jó kép a gyülekezetre. Mert vannak ott más kövek is, és néha összeütközünk. Ez megtörténik, mert vannak mások is ebben a táskában.
Amint összeütközünk a gyülekezetben, a „tarisznyában”, feltehetem néha a kérdést: „Most hova megyünk? Hova visz minket Isten? Fogalmam sincs, hogy mi a terv. Biztos vagy ebben, Isten?” Megvannak ezek a kérdések a szívünkben. Ezek nem feltétlenül furcsák, mert nyilván ott vagyunk, Istennek van egy terve, még nem vagyunk biztosak benne, hogy mi ez, és nyilván feltehetek ilyen kérdéseket, de a hitbeli alázat majd azt mondja: „Bízom Benned, Uram. Bízom abban, hogy van egy terved.”
Arról beszélünk, hogy szívemben van alázatosság, hogy alávetem magam Isten Igéjének, ami megváltoztat engem és hasznossá tesz, és van alázat, hogy elfogadjam, hogy Isten ebbe a tarisznyába akar tenni, és elvisz engem helyekre, és egy nap elő akar engem onnan húzni.
Itt jön egy érdekes gondolat. Amikor megjelent Góliát, akkor kicsit késő lett volna, hogy a kövek azt mondják: „Kész vagyok, hogy menjünk, készíts fel engem! Most már lecsiszolhatsz! Látom, hogy itt van Góliát, őellene én is akarok menni.” A felkészülésnek azonban sokkal a csata előtt kellett elkezdődnie, és ez igaz ránk is.
Igen, a bibliaiskola része ennek – ahogy p. István is mondta –, mert ez felkészülés az életünkre, nagyon sok olyan dologra, amikről még nem is tudunk, hogy meg fog történni. Ám ez több ennél az életünkben. Ez inkább arról szól, hogy hogyan hallok. Márk 4:24, Luk.8:18 hallom, és körültekintően hallgatom és elfogadom. Hallgatom Isten Igéjét, aztán elfogadom alázatban, és azt mondom Neki: „Istenem, formáld a lelkemet a Te Igéd szerint, hogy amikor eljön a nap, készen álljak arra, hogy a tervedben használhass. Amikor ott a csata, akkor lehessek egy ilyen kő. 1Pét 2:5 szerinti élő kő szeretnék lenni, Uram. Ez a vágyam. Ezért formáld a szívem, Uram, formáld az életem, és használd az Igét. Helyezz engem a gyülekezetbe, vezess engem, és vigyél bizonyos helyekre.”
Figyelj! Ha fiatal vagy, ugyanaz a döntés áll előtted, amit nekünk is meg kellett tennünk: Mivel takarod be magad? Megígérhetem, hogy a világnak vannak nagy és kiváló tervei a számodra. Ha azzal takarózol, akkor én azt mondom, hogy ne tedd. Mert Ézs 50:11 ha a saját megoldásaimban bízom, ha abba csomagolom magam, akkor ez valójában megígéri nekem, hogy fájdalmas éjszakáim lesznek, nem lesz béke a szívemben, ahogyan lefekszem. Ézs 28:20 ha ennek a világnak a megoldásaival takarózom, akkor azt fogom találni, hogy ez nem elég nekem, ez túl szűkös, és valami ki fog lógni, és valamit majd el akarok rejteni.
Én azt mondanám neked: Isten akaratába csomagold magad, Isten Igéjén keresztül a gyülekezetbe, és azáltal, hogy a Szent Szellemben élsz. Sokszor úgy gondolom, hogy szükségem van arra, hogy keretet adjak az életemnek, hogy én válasszam meg, hogy mibe csomagolom, szükségem van egyfajta győzelemre, vagy éppen pontosan tudom, hogy hol kell lennem, de valójában arra van szükségem, hogy alávessem magam Isten akaratának. Ő olyan helyekre fog elvinni engem, amiről soha nem is álmodtam, hogy eljuthatok, és olyan győzelmeket ad majd nekem, amikről soha nem hittem volna, hogy részem lehet ezekben.
Merj alázatosnak lenni Isten akarata előtt, Isten Igéje előtt! Merj Benne bízni, mert Ő nagyon fog téged használni! Ámen.
P. Csaba
Szólt hozzád, amit most hallottunk? Merjünk igazán alázatosnak lenni Isten Igéje előtt!
Azt hiszem, hogy talán Luther tette azt, hogy amikor odaért az Írásban egy részhez, amit nem igazán értett, akkor letérdelt, levette a kalapját, és alázatot mutatott. Úgy emlékszem, Spurgeon beszél arról, hogy vannak olyan részei az Írásnak, amelyek első néhány olvasatra mintha zárva lennének számunkra, és aztán beszél arról, hogy a királynak a legnagyobb kincsei vannak a leginkább lezárva és elrejtve.
Azt hiszem, Spurgeon beszél arról, hogy amikor Isten Igéjén elmélkedünk, az olyan, mintha egy narancsgerezdet vennénk a szánkba, és szép lassan a narancs levét kiszívnánk belőle. Mert az 1. zsoltár – az 1. és 2. zsoltár bevezeti a zsoltárokat – beszél az áldott emberről, akinek Isten Igéjében van gyönyörűsége, és az Ő Igéjéről elmélkedik éjjel és nappal. 5Mózes 17-ben a király-törvényekben Isten megparancsolta, hogy amikor Izraelnek királya lesz, akkor a király kapja meg a törvénykönyvnek, a Tórának egy mását. Aztán saját magának azt le kellett másolnia, hogy megtanulja, hogy minden nap félje az Urat, és az Ő útján járjon. Azért, hogy minden nap félje az Urat!
Igazából csak ki akarom egészíteni azokat, amiket hallottunk, ez csak Isten Igéjének a tekintélye.
Billy Graham-ről azt olvastam, hogy amikor fiatal prédikátor volt, és a szemináriumra járt, akkor sokan liberális teológiát tanítottak, megkérdőjelezték a Biblia szavahihetőségét, Krisztus Istenségét. Billy Graham-nek az elméjében is kezdtek kérdőjelek lenni egy barátjának a hatására. „Tényleg megbízhatok ebben a Könyvben? Tényleg elhihetem minden szavát? Tényleg úgy van, ahogy az oda le van írva?”
Billy Graham-et mélyen zavarta ez a kétség. Tudta, hogy hamarosan prédikálni fog, és tudta, hogy nem fog tudni elmenni evangelizációs hadjáratra, ha ezt nem tisztázza le magában. Egyik éjszaka kiment az erdőbe, és imádkozni akart, de nem tudta, hogy hogyan imádkozzon. Tudta viszont, hogy Istennel ezt le kell rendeznie. Ez egy olyan sötét éjszaka volt, ami a mi életünkben is lehet, ahol meg kell keresnünk Istent, fel kell keresnünk Őt. Ahogy a zsoltáros mondja: megkerestem az Urat.
Úgyhogy Billy Graham megkereste az Urat. Elmondása szerint letette a Bibliáját egy fatönkre, de annyira sötét volt, hogy nem tudta olvasni. Aztán imádkozott. Azt mondta: „Isten! Annyi mindent hallok, de most hit által elfogadom, hogy ez az Írás Tőled van teljes mértékben, és alávetem az életemet ennek.” Aztán azt mondta, tudta, hogy abban volt a megoldás, hogy azt hit által tette.
Nem sokkal utána, 1948-ban meghívták Los Angelesbe egy három hetes sátoros evangelizációs hadjáratra. Három héten keresztül minden nap. Hatezer fős volt a sátor, és az emberek kezdtek jönni. Megtértek ismert emberek, hollywoodi színészek. Meg kellett nagyobbítani, ki kellett bővíteni a sátrat kilencezer fősre. Ahogy közeledett a három hét vége, nem tűnt úgy, hogy az emberek megszűnnének jönni, úgyhogy meghosszabbították. Végül nyolc hetes lett. Minden egyes este, és hétvégéken volt, hogy naponta kétszer-háromszor. Rendkívüli kenet volt az alkalmakon.
Tulajdonképpen ekkor robbant be Billy Graham a köztudatba. Amikor kérdezték őt erről, azt mondta, hogy valójában annyira fáradt volt már a végére, annyira kimerült fizikailag, érzelmileg, minden módon, ép gondolat nem jutott már az eszébe, természet szerint, de Isten annyira felkente! Annyira tekintéllyel szólt, és Isten adta az Ő Igéjét.
Úgyhogy Isten megtisztel bennünket. Amikor megtiszteljük az Ő Igéjét, Ő megtisztel bennünket. Amikor azt mondod: Isten, én Téged akarlak, Isten, én kikereslek, én megkereslek, én memorizálni akarom az Igédet, azt akarom, hogy ott legyen a szívemben, azt akarom, hogy átmosson engem, azt akarom, hogy betöltsön engem. Telve leszünk Isten Igéjével.
Aztán Istennek a szemei járnak keresztül a Földön, hogy hatalmát megmutassa mindazoknak, akik teljes szívvel Hozzá ragaszkodnak. Keres valakit, és kin fog megakadni a szeme? Van egy Mária, Jézus anyja, aki telve van az Igével. Talán tizenhat éves. Van egy Dávid, aki csak egy imádó, telve van Isten Igéjével. Mire Isten azt mondja: „Használni fogom ezt az embert. Teljesen mindegy, hogy fiatal vagy idős, férfi vagy nő, használni fogom.” Emberi szemek előtt elrejtett, de Isten előtt nincs elrejtve. Az isteni előléptetés előtt alázat jár.
Sátán felfele, felfele, felfele ment, hogy aztán lefele, lefele, lefele menjen. Ám az isteni előléptetés előtt Isten emberei lefele, lefele, lefele mennek: a próba nehézségében, a megpróbáltatás idejében, hűségben, Isten Igéjében. Aztán Isten a tervében előlépteti őket. Mert az előléptetés nem északról vagy délről jön, nem emberektől jön, hanem Istentől, és ez az, amit keresünk. Ámen.
Köszönjük Neked, Atyánk! Köszönjük a Te Igéd páratlan voltát. Köszönjük a Te Igédnek a részletességét, kijelentését, köszönjük a tekintélyét! Annyira szükségünk van tekintélyre az életünkben, és köszönjük, hogy a Te Igéd megáll. Urunk, csak alá akarjuk vetni magunkat. Segíts nekünk ebben. Segíts nekünk abban, hogy ne legyünk nagyok a saját szemünkben, hanem segíts, hogy hadd legyünk kicsik, hadd legyen a Te Igéd nagy, a Te terved nagy, a Te akaratod nagy, a Te örök célod nagy, a Te küldetésed nagy, a Te kijelentésed nagy! Magasztalunk Téged a Te Igédért, amit a neved fölé magasztaltál. Dicsérünk Téged, és köszönjük!
Ha Jézus Krisztust még nem fogadtad be az életedbe, ha még nem mondtál igent Neki az üdvösségre, akkor tedd meg most. Isten igent mondott rád, amikor megalkotott téged. Isten igent mondott rád, amikor Jézus meghalt a kereszten. Te is mondj igent Istennek! Mondd azt Neki: „Igen. Igen, Istenem bűnös vagyok. Igen, köszönöm, hogy Jézus meghalt a bűneimért a kereszten. Igen, kérlek, bocsáss meg nekem, és igen, kérlek, tegyél engem a Te gyermekeddé!” Ha ez az imádság van a szívedben, kérlek, küldj nekünk egy e-mailt (iroda@nullbibliaszol.hu), hadd örüljünk veled!
Köszönjük, Jézus nevében! Ámen.