Nagyszerű, hogy élő gyülekezetünk van. Miért nagyszerű? Mire való egy élő gyülekezet? Miért fontos, hogy élő gyülekezetem legyen, ahol közösségem van? Ezek a versek elmondják, hogy minek van itt a gyülekezet:
Zsid 12:12-13 Azért a lankadt kezeket és megroggyant térdeket egyenesítsétek ki, és lábatok az egyenes úton járjon, hogy a sánta meg ne botoljon, hanem inkább meggyógyuljon.
Erre való a gyülekezet. Ezért fontos, hogy legyen élő gyülekezet az életemben, mert nagyon sokszor a térdem meg van roggyanva, és a kezem bele van lankadva a porba. Csak húzom az öklöm a porban, amint járok. Szükségem van arra, hogy többre bátorítsanak. Mi az a több?
1Tim 2:8 Azt akarom tehát, hogy a férfiak imádkozzanak minden helyen, tiszta kezeket emelve fel harag és kételkedés nélkül.
Arra gondoltam, hogy tiszta kezeket emeljünk fel mindenhol. Erre van a gyülekezet. Két oldala van. Az egyik az, hogy harag nélkül. Vannak, akik imádnák Istent, de nem tudják, hogyan kell. Felemeli a kezét, de ökölbe szorítva, haraggal. Ami azt jelenti, hogy nincsen benne megadás. Amikor imádná Istent, akkor abban nincs megadás. Nincs abban nyíltság. Nincsen kitárulkozás Isten előtt, hanem továbbra is harag van bennem. Imádkozom, de csak azért, hogy Isten büntessen. Imádkozom, de csak azért, hogy az ellenségeim megkapják a magukét. Azt mondja Pál: Azt akarom, hogy emeljünk fel tiszta, szent kezeket a megfelelő módon. Ez a gyülekezetnek az egyik haszna. Segít nekem, elmondja nekem, hogy hogyan imádom Őt helyesen, és hogyan ne imádjam Őt.
Aztán azt olvassuk, hogy kételkedés nélkül. Azt gondolom, hogy nagyon sok ember, hívők is, azon gondolkodnak: „Én imádhatom-e Istent? Mert nem azon a szinten élek, ahol valójában élnem kéne. Én bűnös vagyok. Nem vagyok megfelelő, nem vagyok elég. Nem vagyok elég jó. Én nem imádhatom Istent. Hogyan tehetném? Az én kezem nem tiszta. Piszkos. Az én kezem nem szent. Én nem vagyok olyan, mint azok a nagyszerű emberek, a szentek. Én lenn élem az életem.” Pál azt mondja: Azt akarom, hogy emeljék fel kételkedés nélkül.
Hogyan lehet ezt tenni? Azt gondolom, hogy erre van itt a gyülekezet, hogy azt mondja: „Igen, te! Igen, a te kezed arra van, arra lett csinálva, hogy felemeld Istennek, hogy dicsérd Őt. Most nem a kezedről beszélek, hanem a szívedről, a döntéseidről. Igen, te. Hogy azt mondhasd a száddal: Halleluja! Imádlak, Istenem. Igen, te. A te szíved arra lett készítve, hogy telve legyen igazsággal és élettel és szeretettel.”
Olvastam egy bizonyságot. Azt írta az illető az egyik gyülekezetünkből: „Vallásban nevelkedtem, és gyakoroltam is mindig, de soha nem tapasztaltam meg ennyire személyesen Istent. Először életemben itt nálatok, a gyülekezetben találkoztam Jézusnak a személyességével, és azóta teljesen megváltozott az életem. Annyira örülök ennek!”
Arra gondoltam, hogy ez az, amiről beszélünk, hogy az ember fel tudja emelni a kezét, és azt tudja mondani: „Tudom, hogy ki voltam, tudom, milyen bolond tudok lenni. Tudom, mennyire gyenge vagyok, tudom, hányszor vagyok lenn, ahol nem kéne lennem. Mégis azt tudom mondani Istennek: Annyira hálás vagyok Neked, és meg tudom adni magam Neked, és el tudom magam engedni a jelenlétedben.” Ez az, amire szükségünk van. Ez az, amiért örvendezünk, amikor fel tudja emelni valaki a kezét.
Arról beszélek, hogy nem kételyben éljük az életünket, és a kétely miatt soha nem imádunk. Nem aggodalomban éljük az életünket, és az aggodalom miatt soha nem imádunk. Nem a félelemben éljük az életünket, és a félelem miatt soha nem imádunk. Nem a terhek alatt éljük az életünket, és azok miatt soha nem imádunk. Nem a bűntudat nyomása alatt éljük az életünket, és a bűntudat miatt soha nem imádunk. Hanem szabadok vagyunk arra, hogy imádjuk Őt, hogy dicsérjük Őt, hogy hálásak legyünk Neki a legkisebb dolgokért, és a nagyokért is, és hogy higgyünk Őbenne a kis dolgokért, és a nagyokért.
Ez az, miért szükségem van arra, hogy legyen egy hely, ahol az történik, hogy felemelik a lankadt kezeket. Ahol azt mondják: „Igen, ez arra van, hogy imádd az Urat. Igen a szíved arra van, hogy hála legyen benne. Nem arra, hogy keserűség.”
Több van az életünkben. Nem tagadjuk, hogy van probléma. Mind tudjuk, de nem azt emeljük fel. Miért? Úgy is mind tudjuk. Mindnyájunk kezei ott lógnak a porban sokszor. Mind tudjuk, hogy milyen az, amikor bepiszkoljuk magunkat egy bűnnel, ostobasággal, amikor egy hazugság félrevezet minket. Mind tudjuk, milyen az, de nem azt emeljük fel, hanem azt mondjuk: Jézus! És azt mondjuk: „Figyelj, a te kezed arra van, hogy imádd Őt. A te szád arra van, hogy imádd Őt. A te szíved arra van, hogy Isten vezethessen téged az Ő akaratában. A te elméd arra van – ahogy p. Brian mondta –, hogy tanulhasd az igazságot.”
Előző alkalommal beszéltünk az érdem-kapcsolatokról és a kegyelem-kapcsolatokról. Ez kicsit talán annak a folytatása. Itt a kérdés, hogy kik vagyunk, és minek vagyunk itt. Az embereknek bűntudatuk van. Az emberek rosszul érzik magukat a bőrükben. Úgy érzik, hogy nem azon a szinten, nem ott lenn kéne élniük. Aztán sajnálatos módon jönnek mindenféle sarlatánok, akik „segítenek” az embereknek, akik – mint ahogy Jer 6:14-ben mondja – felszínesen gyógyítgatják az én népem leányának sebét. Ez az, ami történik. Jönnek mindenféle emberek, mindenféle tanításokkal, és igazából nem az érdekli őket, hogy segítsenek, hanem csak az, hogy megéljenek, csak az, hogy pénzt keressenek ezen.
Nietzsche azt mondta: „Nincs Isten! Meghalt. A minap szívrohamot kapott. Úgyhogy nincsen bűn, úgyhogy érezd jól magad. Megoldódott a problémád. Ne legyen bűntudatod! Nincs Isten, Akinek felelős lennél. Meg van oldva a problémád.” Csak az a probléma ezzel, hogy ez nem válasz. Még mindig bűntudatom van. A sárkányfű nem segít. Az, hogy azt mondja nekem, hogy Isten nincs, és nincs bűn, ez nem oldotta meg a problémámat.
Úgyhogy vannak jobb ötletek. Azt mondják: Nem vagy semmi más, csak a viselkedésed. „Csak a viselkedésed vagy, semmi más! Felejtsd el azt, hogy Istennek felelős vagy. Nem, hogy Istennek nem vagy felelős, senkinek nem vagy felelős! Nem vagy felelős semmiért! Te csak egy halom viselkedés vagy. Nincs felelősséged. A környezeted dönti el neked, hogy mit csinálsz.”
Talán húsz évvel ezelőtt csináltak némi agykutatást, és azt találták: „Az agyad meghozza a döntést, mielőtt még te tudatosan dönthetnél. Aztán, amikor az agyad meghozta a döntést, akkor te úgy érzed, hogy hozol egy döntést, de valójában az agyad már meghozta a döntést. Az csak egy illúzió, hogy te döntést hozol. Te nem hozol döntéseket.” Te jó ég, mindenütt imádták ezt! Mindenütt beszéltek róla. „Látjátok! Milyen szabad akarat?! Nincs szabad akarat!”
A Bibliád azt mondja, hogy van szabad akarat, de a tudomány világosan rámutat, hogy nincs szabad akarat. „Az agyad dönt, és kész! Te aztán csak egyetértesz a fizikaival, és ennyi!” Aztán nem olyan régen kijött az újabb kutatások eredménye, és kiderült, hogy nem igaz. Igen, beleszólhatsz. Nem az agyad dönti el helyetted. Mi ezeknek a célja?
Tudod, hogy mi a cél? Az, hogy az ember lenn él – problémái vannak, hibázik, hazudik, elvesz valamit, ami nem az övé, vágyik valamire, ami nem jár neki –, aztán rosszul érzi magát miatta. Mi a probléma ott? Ezek a sárkányfű árusok azt mondják, hogy az a hiba, hogy azt képzeled, hogy fenn kéne élned. „Ez hazugság! Nem igaz, nem kell odafent élned! Neked itt lenn kell élned, mert ilyen vagy. Te ez vagy igazán! Ki olyan bolond, aki azt mondja neked, hogy odafenn kell élned? Nem! Neked odalenn kell élned!”
Hadd hozzam illusztrációnak Freudot, megint csak a sárkányfű árus kategóriából. Azt mondta: „Alapjában véve két fő motivációd van. A szex és az önmegvalósítás, és ennyi. A legtöbb ember nem is jön rá, hogy mennyire önző. A legtöbb ember nem vallja be magának, hogy mennyire önző. Úgyhogy meg kell mutatni az embereknek, hogy valójában mennyire önzőek.”
Amikor Richard Dawkins megírta a könyvét, aminek a címe Az önző gén, az egy abszolút unalmas ismétlése ugyanennek. Semmi kreatív nincs benne. Csak ugyanazt mondja el újra: „Nem! Te ott vagy lenn. Te az vagy! Mit vársz magadtól? Ne hallgass azokra, akik többet várnak tőled.” Ez az álmegoldás. Ez a felszínes válasz: „Vigyük le a színvonalat. Lágyítsuk meg a lelkiismeretet. Ez az önzés biológia. Ha ezt elhiszed, akkor már nem akarsz több lenni, és akkor béke lesz az életedben.”
Mintha egyikünk kleptomániás lenne, és azt mondanánk neki: „Ez rendben van. Ezzel nincs probléma. Nem kell visszaadnod azt a pénztárcát, amit elvettél. Ez rendben, te egy tolvaj vagy. Ennyi! Ezzel nem kell csinálni semmit.” Ha elég alacsony szintre visszük az embert, akkor nem fogjuk rosszul érezni magunkat. „Te egy állat vagy. Mint egy kutya, vagy egy csődör. Nem csoda, hogy ráugrasz minden nőre. Ez normális.” Tudod, mi a baj? Az, hogy ez nem segít az embernek. Tudod, miért? Azért nem segít, mert az ember szívében még mindig feszültség van.
Ez így nincs rendben. Nekem másnak kéne lennem. Mert Préd 3:11 Isten beírta a szívünkbe az örökkévalóságot. Beírta a szívünkbe és tudjuk, hogy ott több van. Az életem többről kell, hogy szóljon! Megvan ez, akárhányan mondják is másként.
Nagyon sok vallás, nagyon sok gyülekezet – akik még keresztények is – arról szól, hogy legyél erkölcsös, legyél képzett, legyél kedves, tudjad, hogyan kell társaságban viselkedni, legyél udvarias, legyél jó ember. Egyetértek, ez egy értelemben jobb. Jobb, mint az az állat, amivé Nietzsche és Freud tenne téged, és jobb, mint az automata, aminek Skinner és a többiek állítanának téged. Persze, ez jobb annál.
Figyelj azonban, nekünk van többünk. Mi többre vágyunk. Mi többre éhezünk. Nem csak erkölcs, nem csak annyi: Mi, társas lények viselkedjünk! Ez nem erről szól. Mi többet szeretnénk látni. Mi másért imádkozunk. Mi azt szeretnénk látni, ha a hívők a Szellem emberei lennének. Azt, hogy a Szent Szellemben járjunk.
2Kor 1:22 megkaptuk a Szent Szellemet. Erről szól Zsid 12:12-13, hogy emeljük fel a kezeket. Ahol a Szellem azt mondja: „Te többre lettél teremtve. Többre, mint hogy egyél. Többre, mint hogy aludj. Többre, mint hogy szeretkezz. Többre, mint hogy dolgozz. Többre, mint hogy irányíts valakit. Többre lettél teremtve. Te nagyobb vagy ennél.” Ahol a Szellem azt mondja, hogy legyünk imádók, legyünk imádói Istennek, hogy az életünk magasabb szinten folyjon.
Minap néztem az interneten egy videót. Valaki azt mondta benne: Milyen jó cselekedetet tudsz megtenni Istennel, amit én ne tudnék megtenni Isten nélkül? Hadd mondjam, hogy imádni Istent nagyon nehéz lenne Isten nélkül. Egy másik arról beszélt: A keresztények nagyon jók abban, hogy leírják, mi a pokol, de nem olyan jók abban, hogy leírják a mennyet. Nyilván ezzel csak azt próbálta mondani, hogy az egész csak a félelemről szól. Ez azonban nem igaz. Mi tudunk a mennyről dolgokat A egyik az, hogy imádat lesz a mennyben.
Szereted-e a zenét? Voltál már szerelmes? Voltál már nagyon éhes, aztán ettél valami finomat? Voltál-e már úgy, hogy egy extra nehéz matekfeladatot sikerült végre megoldani? Vedd mindezeket, kombináld össze! Imádat – válasz nagyon sok mindenre, amire nincs megoldásunk. Megelégedettség nagyon sok éhségre, amit nem tudunk megelégíteni. Az elragadtatásra, amikor el vagyok ragadtatva valamitől, valakitől, arra nincs magyarázat. Nincs rá jó magyarázat. Ez az imádat, és ez lesz a menny.
Jel 4:10 azt olvassuk, hogy ott vannak az emberek, és öröké imádják az Urat. Örökké imádják az Urat! Ez nem unalmas dolog, hanem most elképzelhetetlen harmónia és szépség. Mindaz, amire el lettünk hívva, vagy még inkább, amire teremtve lettünk. Ez az imádat.
Nagyon fontos, hogy értsük, ki az ember. Az ember nem az, ami lenn. Én nem az vagyok, aki lenn. Élek ott? Vagyok ott? Persze! Ez része az életünknek. Nem tagadjuk a bukás valóságát. Nyilván. Nem is dicsekszünk vele, mert nem örülünk neki, de el kell ismernünk. Mint ahogy Jak 3:2-ben mondja: mindannyian sokféleképpen botlunk. Jakab nem részletezi a bűnét, nem részletezi senki a bűnét, hanem elmondja, hogy ez történik, ez a valóság, de ennyi, és nem ezek vagyunk, hanem Isten új teremtést adott nekünk.
Annyira fontos, hogy értsük, ki az ember! Az embernek óriási kapacitása van a szeretetre, egészen a halála napjáig. Sokan úgy tesznek, mintha ők nem tudnának szeretni. Azért, hogy ne kelljen dönteniük, hogy ne kelljen egy nehéz döntést meghozniuk a megbocsátásra, a törődésre, hanem inkább azt morogja: „Nem! Én ilyen vagyok. Én nem szeretek senkit.” Nem igaz! Az embernek óriási kapacitása van a szeretetre. Miért? Azért, mert 1Móz 9:6 Isten képére lettél alkotva.
Az embernek óriási kapacitása van a növekedésre. Arra, hogy egyre jobban megismerjem Istent, tanuljak Róla, a szívem felkavarodjon, a motivációim lecserélődjenek, az irányom megváltozzon, és az életem másféle legyen. Miért? Azért, mert 1Móz 9:6 Isten képére lettem alkotva. Az embernek elképesztő kapacitása van Istenre. Egészen a halála napjáig.
Habár a nyugati társadalmunk, a nyugati civilizációnk támogatja azt a hazugságot, hogy valakinek van hite, és valakinek nincs. „Neked nincs hited! Ez így rendben van!” Ez nem igaz! 1Móz 9:6 te Isten képére lettél alkotva. Mit jelent ez? Azt jelenti ez, hogy az ember közösségre lett alkotva. Ahol azt mondjuk: „Ez a kéz arra van, hogy felnyúljon Isten felé. Ez a szív arra van, hogy megszólítsa Istent. Ez a száj, ezek a szemek, ezek a lábak… mindez arra van, hogy Őt imádja, Őt keresse.”
Az ember imádó. Az ember szerető. Az ember olyasvalaki, aki értékel. Erre lettünk alkotva. Zsolt 8-ban azt olvassuk: Micsoda az ember!; ahol látjuk az embernek a kicsinységét, az ember kicsi voltát. Ha ránézek a világegyetemre, ha ránézek a Holdra, a csillagokra, az univerzumra, akkor azt mondom: Micsoda az ember?! Nevetséges. Nézz rá. Tudod, miről beszélsz? Pirinyó. Jelentéktelen. Amikor van egy földrengés, meghalnak. Hagyjuk a földrengést! Jön egy akkora baktérium, amit nem is látok szabad szemmel, belélegzem, és meghalok, és mindenki körülöttem is. Egy nyavalyás baktérium megöl engem. Micsoda az ember, hogy Te törődsz vele, hogy megemlékezel róla, hogy gondod van rá?
Aztán azt olvassuk ugyanott:
Zsolt 8:5-6 (6-7) Hiszen csak kevéssel tetted kisebbé Istennél, dicsőséggel és tisztességgel koronáztad meg őt! Úrrá tetted őt kezed munkáin, mindent a lába alá vetettél:
Mit mond ez? Azt, hogy az embernek van dicsősége, tisztessége, uralma. Viszont nem azt mondja, hogy az embernek nagy hatalma van. Nem! Azt nem mondja. Nem véletlenül, mert az embernek nincs nagy hatalma. Mindig annyira szükségünk van segítségre! Azt sem mondja, hogy az ember olyan nagyon-nagyon szent. Ezért van szükségünk Krisztus bevégzett munkájára. Azt sem mondja, hogy az ember megérdemli, hogy Isten törődik vele, hanem azt olvassuk, hogy ez ajándék nekünk. Ez egy ajándék nekünk.
Mit jelentenek ezek a szavak? Mit jelent a dicsőség a zsoltárokban? Súly, teher, súllyal bírni. Isten az embernek örökkévaló súlyt adott. Jelentőségünk van. Az ember számít. Azt mondják nekünk: „Mit számít az ember? Nézd a világegyetemet, milyen hatalmas, és az ember milyen kicsi! Nézd hány csillag van! Felejtsd el, hogy te jelentéktelen vagy, még a Nap is jelentéktelen, a Föld is jelentéktelen. Jelentéktelen vagy. Ott lenn vagy. Te jelentéktelen vagy.”
Arra gondoltam, hogy olyan érdekes, Izrael olyan pici ország, és mégis micsoda fontossága van a politikában! Miért? Azért, mert ők Isten népe. Ez van, de nem tetszik. Ha nem tetszik, térj meg belőle. Ez van. Ezek ők. Ezért annyira fontosak. Ezért ennyire gyűlöltek sokak által. Ugyanígy van az ember is. Mondhatod, hogy milyen kicsi az ember, milyen jelentéktelen a nagy világegyetemben! Viszont nem a méret dönti el, hogy valami mennyire fontos. Egy óriási hegy? Vagy a gyermekem? Viccelsz?! Nem kérdés. Nem a hegy a fontos, hanem a gyermekem. Nyilvánvalóan.
Isten súlyt adott nekünk, és tisztességet. Az embernek döntése van. Döntésünk van a saját lelkünkre nézve, hogy hol töltjük az örökkévalóságot. Ez tisztesség. Még egy, hogy hatással lehetünk másokra, ha elmondjuk az evangéliumot. És még egy: uralom. Az ember uralmat kapott. Ennek a javát elveszítettük. Ha Krisztus nélkül próbáljuk visszaszerezni, akkor rengeteg kárt teszünk.
Hadd fejezzem be a következővel! A bevégzett munka az az üzenet, ami lehetővé teszi nekem, hogy szabadon éljek abban, amit Isten nekem adott. Miért? Azért, mert a bevégzett munka stabilitást ad nekem és elfogadottságot, és biztonságot, amely képessé tesz arra, hogy bátor legyek, és járhassak abban hitben, amit Isten nekem adott. Zsid 4:16-ban azt mondja nekünk, hogy menjünk bátran. „Hogyan legyek bátor?” Úgy, hogy Isten megtart téged. Úgy, hogy Isten nem veszít el téged. A bevégzett munka ezt jelenti.
Azt is jelenti a bevégzett munka, hogy helyre tud állítani engem. A legnagyobb bukásomból is. A legcsúnyább bukásomból is helyre tud engem állítani.
Róm 8:1 nincs kárhoztatás ellened. Tudod, hogy mit jelent ez? Azt, hogy te arra lettél alkotva, hogy imádd az Urat. Igen, a te kezed arra lett, hogy fel legyen emelve. Igen, arra lett kitalálva. Csak a bevégzett munka tanítja nekem Mát 10:8-at: ingyen kaptad, úgyhogy add ingyen. Csak a bevégzett munka tanítja nekem, hogy adjam tovább az ajándékot.
Mát 4:4 Ő pedig ezt felelte: Meg van írva: nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik.
Nem azt mondja, hogy nem kenyér által él az ember. Azt mondja: Nem csak kenyér által él az ember. Minden férj mondhatja ezt a feleségének: „Hallod? Azt mondja az Írás, hogy nem csak kenyér által él az ember.” Az is benne van az életemben.
Arra gondoltam, hogy nem azt mondja az Írás: Tegyél úgy, mintha nem lennének hormonjaid! Nem azt mondja az Írás, hogy tegyél úgy, mintha nem lennének szexuális vágyaid. Nem azt mondja, hogy élj úgy, mintha nem lennél ember, vagy mintha nem lenne gyomrod. Nem mondja ezeket, hanem azt mondja, hogy Isten Igéje legyen része az életednek.
Megvan ez neked? Erre van szükséged. A bevégzett munkára van szükséged. Az, ami elmondja nekem, hogy erre lettem teremtve, hogy a kezem fel legyen emelve, hogy azt mondjam: Dicsérlek, Uram. Arra, hogy a szívemmel imádjam Őt! Erre an szükségünk. Nem kell úgy tennünk, mintha nem lennénk emberek. Viszont olyan emberek akarunk lenni, akik kijelentés által élnek. Ezt jelenti ez a vers, nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden Igével, amely Isten szájából származik. Erre van szükségem.
Ha ez megvan, akkor szabadon élhetek. Akkor van lelkiismeretem, de a vér megtisztította, Zsid 9:4. Akkor van memórián, de nem gyötör engem, mert Isten munkája nagyobb annál, és van megbocsátás. Megtanultam ezt, és élek benne. Akkor minden más megvan bennem, mint ami bárki másban, de kijelentés által élek. Nem tesz tönkre engem, aki vagyok, hanem járok Istennel abban, aki vagyok.
Ámen.