Ján 6-ban Jézus mondott egy-két merész, meglepő dolgot. Ezután azt olvassuk:
Ján 6:66 Ettől fogva sokan visszavonultak a tanítványai közül, és többé nem jártak vele.
Amikor ezt látjuk, hogy sokan visszavonultak, ez valószínűleg emberek ezreit jelenti. Rengetegen azok közül, akik követték Őt. Alig maradt valaki.
Ján 6:67 Jézus meg is kérdezte a tizenkettőt: Vajon ti is el akartok menni?
Kezdjük kicsit messzebbről. Keresztény vagy, és az, ahogy élsz, az, aki vagy, az, amit teszel, az, ahogy kommunikálsz, kifejez valamit, ami nagyobb. Nem az, amit teszel, nem az, amit mondasz, nem feltétlen az, ahová mész, hanem a szív, ami mögötte van, az kommunikál valamit. 2Kor 2:16 – ennek van illata. Ez az illat a hívőknek tetszik, de azok számára, akik nem hisznek, kellemetlen szag. ApCsel 2-ben, amikor látjuk a korai gyülekezetet, akkor nyilvánvaló ez.
ApCsel 2:46-47a Mindennap kitartóan, egy szívvel-lélekkel összegyűltek a templomban, és házanként megtörték a kenyeret, örömmel és tiszta szívvel részesedve az eledelben, Istent dicsőítve és az egész nép előtt kedvességet találva.
Mit csináltak? Összejöttek naponta, együtt ettek, egységük volt, és dicsérték Istent együtt. Ez a négy dolog közül három eléggé átlagos. Közösségben voltak, ez nem szokatlan emberek között. Együtt vagyunk, beszélgetünk, együtt szurkolunk, együtt eszünk. Együtt csináltak valamit, ez átlagos, együtt ettek, ez is átlagos, együtt dicsérték Istent, ez sem volt akkortájt nagyon szokatlan. Ám egységük is volt, és az sosem volt nagyon szokásos emberek között. A négy közül három eléggé átlagos. Nem nagyon különleges. Nem lógtak ki abból, amit mindenki más csinált. Mégis azokban a közönséges dolgokban volt bizonyságuk, volt üzenetük, volt mondandójuk. Azzal ők kommunikáltak valamit. Jelentett valamit az életük, volt illata.
Ezért gyűlöl Sátán mindent, amit csinálsz, mert ő gyűlöli ezt az illatot. Sátán gyűlöli a szívet mögötte. Ezért van, hogy megtámadja, és kihívja még a legegyszerűbb dolgokat is, amit Jézus nevében teszünk. Ezért vagy kihívva. Ha egyedülálló vagy keresztényként, akkor van kihívás azzal szemben az Ellenségtől. Ha házas vagy keresztényként, akkor van támadás az ellen Sátántól, mert van illata. Ha hited van keresztényként, az meg van támadva. Ha van gyülekezeted keresztényként, az meg van támadva. Ha azon a helyen vagy földrajzilag, ahova Isten elhívott, meg lesz támadva. Miért? Mert az Ellenség felismeri, hogy van illata, hogy van jelentősége, amikor a helyeden vagy, amikor hitben vagy, amikor egyedülálló vagy, amikor házas vagy, amikor tanulsz, amikor dolgozol… Mert van illata, van jelentősége, van üzenete az életednek Isten akaratában. Isten akaratában van üzenete az életednek, és ez az, amit Sátán gyűlöl.
Nagyon nagyszerű dolog, hogy Isten akaratában a legkisebb dolgok is tartalommal bírnak, azok is jelentőséggel bírnak, azok is értékkel bírnak az életünkben. Egy szónak, egy gondolatnak, egy hálaadásnak, egy örömteli ébredésnek, egy rövid imának, vagy egy hosszú imának, vagy reménységnek, amikor nem lenne okod rá, hogy reményed legyen, annak üzenete van, annak jelentősége van. Nagyszerű, de Sátán utálja ezt az életünkben, nyilván. Úgyhogy a következő kérdés nagyjából mindnyájunknak szólhatna:
Ján 6:67 Jézus meg is kérdezte a tizenkettőt: Vajon ti is el akartok menni?
Ez a kérdés valós, mert van kihívás az életünkben. Emlékszem egy fivérünkre, már sokszor meséltem róla. Amikor szakadás volt a szolgálatunkban, a barátai, a vezetői, a tanítói, és néhányan a tanítványai közül elmentek. Azt kérdeztem tőle: Mit csinálsz te itt? Nem az volt a célom, hogy kilökjem. „Hogyhogy itt maradtál?” Nagyjából azt felelte, amit Péter mondott:
Ján 6:68 Simon Péter így válaszolt: Uram, kihez mehetnénk? Örök élet beszéde van tenálad,
Ezt mondta ez a testvér is. „Itt hallom az Úr szavát. Itt hallom az Úr üzenetét.”
Mit kérdezett Jézus itt a tanítványaitól? Azt kérdezte tőlük: „Elmentek, vagy láttok valamit Nálam, ami értékes? Láttok-e Velem valamit, ami drága?” Ez az, ami a szívünknek fontos kérdés: Minden kihívás ellenére, minden ellenállás ellenére, minden támadás ellenére látunk-e Őnála valamit, ami drága, és minden mellett, ami történik, érdemes Vele maradni? Vagy én is elmegyek?
Sátánnak van erre stratégiája, 2Kor 2:11. Talán nem rossz, ha tudjuk, hogy mi a stratégiája. Az előző versekben, Ján 6:53-58-ban látunk egy nagyon kihívó üzenetet. Egy olyan üzenetet látunk, ami egy zsidó embernek, aki hallgatta ezt az üzenetet, olyan lehetett, mint bokán rúgás, fájdalmas és kellemetlen. „Miről beszélsz?” Azért, mert ezek a versek úgy hangzanak, mintha kannibalizmusról beszélnének. Nagyon merészen hangzott. Ez ma is így van. Jézusnak az üzenete, az Istentől való üzenet sokszor merészen hangzik nekünk. Hadd mondjak példát!
– Ján 8-ban az asszonnyal szemben, akit házasságtörésen kaptak, úgy hangzik, mintha túl kegyelmesek lennénk,
– ApCsel 1:8 – mintha túlságosan a missziókon lenne a hangsúly,
– 5Móz 6:7 – mintha túlságosan a családon lenne a hangsúly,
– Jak 1:15 – van, aki felháborodik, hogy miért beszélünk ennyit a bűnről,
– Jer 17:9 – van, aki úgy érzi: „Mi ez? Pszichológia óra?”
Miért? Úgy értem, ezek bibliaversek Isten Igéje. Ugyanúgy, ahogy a zsidóknak Jézus napjaiban, nekünk is vannak kulturális elképzeléseink. „Mi fér bele, és mi nem? Mi van rendben, és mi nincs?” Vannak dolgok, amiket Sátán felépített a szívünkben Isten ismerete ellen. Mindnyájunknál. Nehogy azt hidd, hogy ez csak a korinthusiakról szól, csak az akkor élő görög emberekről szól. Nem! 2Kor 10:5 mindnyájunknak szól. Mindnyájunknak vannak erősségeink Istennek az Igéje ellen. Vannak elvárásaink, hogy hogyan kéne hangoznia, milyennek kéne lennie. Hadd mondjak példát. Az egyik, amire ma tanít minket a kultúránk, az a függetlenség és az én-központúság: „Én döntöm el, mit csinálok, én döntöm el, hogyan csinálom. Nehogy megpróbálj beleszólni!” Aztán hallok egy üzenetet:
1Pét 5:6 Alázzátok meg tehát magatokat Isten hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején.
Mi történik? Ugyanaz, ami Jézus tanítványaival történt Ján 6-ban, hogy kiakadok. „Miről beszélsz? MI ez? Diktatúra? Mi ez? Mit akarnak ezek tőlem? Le akarják uralni az életem. Tönkretesznek, ha hagyom.” Mi a probléma? Az, hogy van elvárásom, hogy Isten Igéje meg fog felelni a kultúrámnak, hogy az üzenet majd igazodni fog a kulturális környezetünkhöz. Isten azonban nem erre hív minket. Isten arra hív minket, hogy ragadjuk meg az Igét, és hagyjuk, hogy megtörje bennünk azokat az elvárásokat, azokat a kulturális elképzeléseket, amik megmérgeznék az életünket.
Annyi furcsa elképzelés van a társadalmunkban! „A vásárlónak mindig igaza van.” Aztán bejössz a gyülekezetbe, leülsz, és azt mondod: „Légy szíves, veregess vállon! Mondd, hogy rendben vagyok. Legyél kedves hozzám!” Aztán hallunk egy üzenetet, amelyik a szívünkbe hasít, és az Ellenség azt mondja: „Látod?! Mondtam én neked, hogy nem kéne idejönni! Mondtam én neked.”
Krisztus üzenete kihív minket, mert túlmegy az elvárásainkon. Nem felel meg az elvárásainknak. Akkor a kérdés, Jézus feltehetné nekünk: Vajon ti is el akartok menni? Mondhatja nekem: Te is el akarsz menni? Krisztus üzenete mindig ilyen, mert Isten Igéje más. Azt hiszem, ez így volt az emberi történelemben bármikor. Bármely korban, bármely ember, férfi, nő, fiatal, öreg, szabad, szolga várt valamit Isten Igéjétől. Isten Igéje más, kihív minket, és azt mondja nekünk: „Gyere messzebb! Lépj Velem! Engedelmeskedj Nekem! Higgy Nekem!”
Emlékszem – ez még Fehérváron volt –, két ember elment a gyülekezetünkből. Az egyik azért ment el, mert túlságosan kegyelmesek, a másik azért, mert túlságosan törvénykezőek vagyunk. Ugyanakkor! Ugyanezt láttam itt is. Volt, aki elment, mert túl missziósok vagyunk, valaki más ugyanakkor azért ment el, mert mi már nem hiszünk a missziókban. Miről szól ez? Arról, hogy az embereknek vannak elvárásaik.
Soha nem tudjuk teljesíteni az emberek elvárásait. Jézusnak nem is volt ez a szándéka soha, hanem azt mondta: „Figyelj! Én hívlak téged, gyere Velem. Gyere Hozzám, és az életednek lesz illata. Az életed számítani fog. Az életed más lesz. Ha engedelmeskednék a te elvárásaidnak, akkor az élet, amit Velem élsz, ugyanolyan élet lenne, mint a másik emberé. Én azonban másra hívlak téged. Én az Én életemre hívlak téged. Gyere Velem! Találd meg Nálam azt, ami drága. Van valami, amit drágának találsz Nálam? Megtalálod az üzenet lényegét? Megtalálod az életed mélységét? Megtalálod a Szent Szellem betöltését? Megtalálod az imának a valóságát? Megtalálod a közösségnek az építését és kijavítását? Tudsz örvendezni benne?” Ez nagy kérdés nekünk.
Amikor Sátán stratégiáira gondolunk, ezt találjuk:
Ján 8:44-45 … Amikor hazugságot szól, a sajátjából szól, mert hazug ő, a hazugság atyja. Mivel pedig én az igazságot mondom, nem hisztek nekem.
Ez volt az, amivel Jézus kihívta őket. „Figyeljetek! Én az igazságot mondom, ti pedig nem hisztek Nekem.” Ez történt. Ján 3:19 eljött a világosság a Földre. Ez volt Jézus. Aztán az emberek egy darabig örvendezni akartak ebben a Világosságban, de nem akartak megmaradni benne. Miért? Mert a cselekedeteik gonoszak voltak, és azt mondták: „Nem, köszönöm! A Világosság rámutat arra, hogy milyen vagyok.” Ez a kihívás, amiről beszélek.
Azt mondom: „Tessék engem vállon veregetni! Tessék engem jóvá hagyni! Tessék nekem azt mondani, hogy rendben vagyok!” Aztán hallok egy üzenetet, abban van kihívás, és azt mondja: Felelősséged van! „Mi?! Nekem felelősségem? Dehogyis! Egész életemben azt mondták, hogy én jó vagyok, és a társadalom hibája, a neveltetésem hibája, a szüleim hibája.” A Biblia azt mondja nekem: „Nem! Felelős vagy.” Ha azt felelem: Nem akarom ezt!; akkor hazudok az Igazság ellen. Elkerülöm a Világosságot. Ez megtörténik. Róm 1:18 vannak emberek, akik lefogva tartják az Igazságot a hamissággal. Vannak emberek, akik hazudnak azért, mert Sátánnak ez a stratégiája.
Emlékszem, az egyik szeretett barátunkra. P. Lange egy elmegyógyintézetben kezdte látogatni. Aztán elhozta a gyülekezetbe. Időnként nagyon fura volt, p. Lange csak szolgált felé, foglalkozott vele. Az első sorban ült, és nagyon fura volt. Tényleg beteg volt. Aztán kezdett gyógyulni. A történet vége, amit én nem tudtam, p. Lange a minap mesélte el nekem, hogy annyira jól lett, hogy elengedték az elmegyógyintézetből. Aztán valaki, olyan gonosz szívvel, amiről beszéltem az előbb, azt mondta neki, miután tudta, hogy könnyű őt befolyásolni: Ha visszamész abba a gyülekezetbe, újra be fogsz kerülni az elmegyógyintézetbe. Aztán persze nem jött többet. Micsoda hazugság!
Nagyon sokszor az egyháztörténelemben, és nagyon sokszor a mi történelmünkben is, emberek bevesznek ilyen hazugságokat, és megszűnnek követni Jézust. Nem olyan régen volt az egyik közösségi oldalon az interneten egy bejegyzés, és rengetegen fűztek hozzá megjegyzést, akik nagyon „szeretnek” minket: Elmentem a gyülekezetből, és senki nem jött utánam. Ez évekkel ezelőtt történt, nem emlékeztem annyira. Aztán valaki, aki segít a gyülekezetben dolgokban, azt mondta: „Emlékszel erre az emberre? Amikor elment, akkor megkértél engem, és én legalább ötször mentem utána.” Nagyon sokszor vannak hazugságok Isten munkája ellen!
Még egy, amit csak megemlítenék, a lejáratás. Mát 12:24-ben azt mondták Jézusról a farizeusok, hogy az ördögök fejedelme által gyógyít. Emlékszel? A korai évszázadokban, amikor a keresztények nem voltak hajlandóak imádni az egy igaz istent, a császárt, akkor úgy hívták a keresztényeket, hogy ateisták. Mert nem voltak hajlandók imádni az egy igaz látható, testben megjelent istent. Miről szól ez? Lejáratás. Mit mond Jézus erre?
Ján 6:60-62 A tanítványai közül többen, akik ezt hallották, azt mondták: Kemény beszéd ez, ki tudja ezt megérteni? Mivel Jézus magától is tudta, hogy emiatt zúgolódnak tanítványai, azt mondta nekik: Ez megbotránkoztat titeket? Hát ha majd meglátjátok az Emberfiát felmenni oda, ahol korábban volt!
Mit jelent ez? Jézus előre mutatott a keresztre. Azt mondta: „Mi lesz, ha Én megcsinálom azt, amiért eljöttem? Ma tanítok, ma van egy üzenet, és ha ezen megbotránkoztok, akkor mi lesz, ha teszek valamit? Ma csak beszélek, és ha ezen megbotránkoztok, de mi lesz, amikor teszek is valamit? Mi fog akkor történni? Hadd mutassak előre a nagyobbra, a keresztre.” Ez a válaszunk.
Nagyon sokszor, amikor le van járatva a kereszténység, akkor oda kell néznem a keresztre, hogy mit tett Jézus értem. „Mi a valósága ennek?” A gúnyolódásra, a kereszténység lejáratására szokták ezeket megkérdezni: „Mi van a keresztes hadjáratokkal? Hitler keresztény volt, nem? Jézus nevében ölte a zsidókat, nem?” Azt felelem: Gondoltál már a keresztre? „Ne beszélj mellé! Beszéljünk Hitlerről!” „Nem! Beszéljünk a keresztről!”
Nemrég Szegeden volt egy ilyen beszélgetésem valakivel. Azt mondtam az embernek: Beszéljünk a keresztről! „Nem! Én Hitlerről akarok beszélni!” „Várj csak! Nézzünk először a keresztre, aztán beszélhetünk Hitlerről, ha még mindig fontos.” Figyelj! Ha valaki annyira szeretett téged, hogy azon a kereszten hajlandó volt bevállalni érted mindent, akkor szerinted az egész Hitler-borzalommal hogyan jön ez össze? Hogyan lehet összeegyeztetni a kettőt? A válasz az, hogy nem lehet. Az összes hazugság, az összes lejáratás lepereg a kereszt valóságáról. Nem ragad meg rajta. Nem olyan, mint a sár, hogy rátapad, hanem olyan, mint egy gumilabda, lepattan róla, nem marad meg. Mert annyira más a természete. A szívemben erre van szükségem.
Amikor meg vagyok támadva, akkor a kérdés: Ti is el akartok menni? Akkor ez a kérdés a szívemben: Te is el akarsz menni? A válaszom a kereszt, Jézus, az, amit tett értem. Ma értem. Ez gyönyörű. A mai nap nekem nem kell akkora hit, mint a tanítványoknak. Tudom, hogy ezt nem lehet méricskélni, bocsánat. Nekem nem kell akkora hit, mint a tanítványoknak itt Ján 6-ban. Mert ma értem, hogy miről beszélt Jézus, amikor azt mondta, hogy enni kell az Ő testét, és inni az Ő vérét. Vettem az Úrvacsorát, és értem annak a jelentőségét. Tudom, mit jelent Jézus életét befogadni, Jézust befogadni az életembe, Ján 1:12 és máshol. Tudom, mit jelent.
Annál nagyobbat is értek, értem a keresztet. Ahhoz eléggé értem, hogy támaszkodhassak rá, ahhoz eléggé, hogy megtartson. Nekem nem kell akkora hit, mint a tanítványoknak. Mert én már láttam ezeket a dolgokat. Azokra kell, hogy támaszkodjak, amik már megtörténtek. Úgyhogy nekem egy értelemben könnyű.
Gondolj bele, amikor p. Stevens-t elhívta Isten annyi évvel ezelőtt, és azt mondta neki: világméretű szolgálat, bibliaiskola, könyvek, rádió,… Ott volt a szívében ez a látás, de nem látott belőle még semmit. A mai nap mi már láttuk ezt a szolgálatunkban.
Vagy menjünk vissza kicsit. Amikor Isten elhívta Abrámot, azt mondta neki: „Menj! Hagyd itt ezt a nagyszerű várost, lakj a pusztában. Legeltess birkákat. Legyen egy sátrad a házad helyett. Hagyj itt mindent, a kultúrát, a családot, a rokonságot, és Én adok neked valamit. Nekem lenyűgöző, Abrám ment és megcsinálta. Nekem ez elképesztő!
Nekem, neked viszont egy értelemben ez könnyebb. Nekünk ez könnyebb. Mi visszanézhetünk ezekre, és láthatjuk Isten hűségét az emberek életében. Ján 6:63-ban Jézus azt mondja, hogy a Szellem az, ami számít, a test nem használ semmit. Ha a régi természetemben élek hívőként, az nem ér semmit. Ha úgy veszem az üzenetet, hogy az elvárásaimmal jövök, hazugságokat fogadok be, hagyom, hogy valaki lejárassa a testvéremet, akkor hiába hallom az üzenetet, mert nem ér semmit.
Jézus azt mondja nekünk: „Én jobbat tartogatok neked. Tanulj a Szellemben hallani, és tanulj megmaradni Mellettem.” Lenyűgöző módon Péter a helyes dolgot válaszolta: „Jézus, mi találtunk Nálad valamit, ami drága. Valamit, ami nincs meg másutt.”
Az elmúlt két-három napban olyan helyen voltunk, ahol volt TV-adás. Ehhez én nem vagyok hozzászokva, úgyhogy kíváncsi voltam. Megnéztem, mi megy a TV-ben. Nagyon megviselt. Annyira sekélyes, annyira ostoba, annyira üres! Ledermesztett. Úgy voltam: Te jó ég!
Ez nem csak annyi, mint a szokásos leszólása a dolognak, hanem azt próbálom mondani: „Találtunk valamit Jézusnál, ami nincs meg másutt. Ne engedjük el!” Annyi helyen van ez a Bibliában! Pál mondta ezt a galáciaiaknak. „Mi történt veletek? Elengedtétek. Annyira áldottak voltatok, mégis elengedtétek. Korinthusiak, mi történt veletek?” Ján 6-ban Jézus mondja a tanítványoknak: Ti is el akartok menni? „Nem! Találtunk Nálad valamit, amiről tudjuk, hogy másutt nincs meg. Úgyhogy ragaszkodunk Hozzád.” Ámen.