P. Knight
Jó itt lenni… még egy kis ideig. Szeretlek titeket, szeretünk titeket. Csodálatos ez a gyülekezet. Nem tudom, hogy miért megyünk el. Csak azért, mert Isten azt mondja, hogy itt az idő mennünk. Ez a misszionárius élete. Azt hiszem, hogy majd ki fog derülni hit által, hogy Isten mit tartogat, de az összes költözésünk közül ez a legnehezebb. Nem volt nehéz idejönni, de nagyon nehéz elmenni. Nem tudom, hogy miért. Azt, hiszem, hogy ehhez van némi közötök. Csak hogy tudjátok, mi nem akarunk elmenni, hanem Istennek akarunk engedelmeskedni. Emiatt kell mennünk.
Az elítélt Jézusról gondolkodtam, ahogy Pilátus előtt állt. Pilátus kikérdezte Őt, és Jézus nagyon körültekintően válogatta meg a szavait. Uram, add meg nekünk ezt az ajándékot, hogy mi is ugyanilyen óvatosan válogassuk meg a szavainkat. Azt hiszem, ha most ez lenne az üzenet, az elég is lenne. Viszont van még, amit mondhatok. Jézus ezt mondta Pilátusnak:
Ján 18:37 … Mindaz, aki az igazságból való, hallgat az én szavamra.
Tehát mindenki, aki az igazságból való, hallja Isten szavát. Azt hiszem, hogy ezt mondta itt: Mindenki, aki az igazságból való, hallja Isten szavát. Megkérdezheti tőled valaki: Hogyan hallod Isten hangját? Nem tudom, nagyon nehéz ezt elmagyarázni, de hallom. Azt gondolom, hogy ez azt jelenti, hogy az igazságból való vagyok. Mondhatnánk azt is, hogy minket az igazság érdekel, és az igazságot hallgatjuk. Ennek van hatása az életünkre, és emiatt halljuk Istent.
Pilátus megkérdezte, amit mindannyian megkérdezünk: Mi az igazság?; de nem várta meg a választ. Jézus igazából már megadta erre a választ. Lehet, hogy Pilátus később belegondolt ebbe, de nem tudom. Mi az igazság? Jézus az igazság. Ő az út, az igazság és az élet. Mi ezt annyira bonyolulttá tesszük! Sok mindent mást is belerakunk, amit igazságnak látunk, és más dolgokat, amiről látjuk, hogy nem az igazság. Aztán ezt az őrültséget mondjuk: Ami számomra igaz, az számodra nem az. Ami igaz az egyiknek, nem igaz a másiknak. Jézus azonban azt mondta, hogy mindenki, aki az igazságból való, hallja Isten hangját. Csak egy igazság van. Sajnálom, de csak egy igazság van! Az Igazság Jézus, és ez elég.
Ján 16:13 de amikor eljön az, aki az igazság Szelleme, elvezet majd titeket minden igazságra. Mert nem magától szól, hanem azokat szólja, amiket hall, és a bekövetkezendőket kijelenti nektek.
A Szellem elvezet minket minden igazságra, de ez nem a Saját igazsága, hanem Istené. Ő ezt Istentől hallja, átadja nekünk, és a részünkké válik. Ez nem elméleti tanulás. Ez nem csak megismerés, hanem lelki és szellemi tanulás. Mi ezt tudjuk, és felismerjük, amikor megtörténik, és ebben járunk.
2Ján 1:6 A szeretet pedig az, hogy az ő parancsolatai – az igazság – szerint járunk. Ez tehát a parancsolat – igazság –, mint ahogy kezdettől fogva hallottátok, hogy abban járjatok.
Ez micsoda? Mi az igazság? Az, amit hallottunk a keresztény életünk elejétől fogva, a hitünk kezdetétől fogva, attól a naptól kezdve, amikor elfogadtuk Krisztust a szívünkben. Azonnal új módon kezdtünk nézni a dolgokra. Azért, mert Istent szívesen fogadtuk, hogy belépett az életünkbe, azért kezdtük látni, ahogy az evangélium munkálkodik, hogy Krisztus meghalt értünk. Ő meghalt értünk, és nem vagyunk többé a bűnünkhöz kötve, hanem máshoz vagyunk kötve, Jézus Krisztushoz, Aki megfeszíttetett. Most máshoz vagyunk kötve. Többé már nem a bűnhöz kapcsolódunk. Ez új számunkra. Nagyszerű számunkra! Ebben járunk amiatt, mert minden új ebben a helyzetben.
2Ján 1:7 Mert sok hitető jött erre a világra, akik nem vallják Jézust testben eljött Krisztusnak. Ez a hitető és az antikrisztus.
Sok olyan ember van, aki kiveszi Jézust a képből. Sok vallásos ember kiveszi Jézust a képből. Ez az Antikrisztusnak a szelleme. Amikor kiveszem Jézust a képből, sok minden marad, amit ki kell bogozni, sok érvelés, sok filozófia, sok elképzelés, sok kifogás, sok védekezés, sok féltékenykedés… Ám ha Jézus benne van a képben, akkor az evangélium mást mond. Az evangélium azt mondja: Halottak vagytok, és az életetek el van rejtve Krisztussal Istenben, minden újjá lett, és ez az élet most olyan élet, amit teljesen hitből élhetünk. Csak hit, és nem a saját hitünk, hanem ez Isten ajándéka. Nehogy bárki is dicsekedjék. Ez az evangélium, az evangélium egyszerűsége. Ez az, amiben járunk.
Ne a politikával, a gazdasággal, a kultúrákkal és a vallásokkal legyünk elfoglalva, hanem az evangéliummal. Ez az, amivel el vagyunk foglalva. Ma ez másik királyságba helyezett minket. Felette járunk a fejedelemségeknek és hatalmasságoknak. Az igazság egyszerűségében járunk.
Úgyhogy amikor felteszik azt a kérdést, azt feleljük, hogy nem tudjuk, de ismerjük Jézust. Nem tudom a választ erre a kérdésre, de ismerem Jézust. Ismerem a Könyvnek a végét, tudom, mi fog történni. Tudom, hogy Jézus mindenkit szeret, és van egy üzenetem Tőle mindenkihez. Ezt el fogom vinni mindenhova, ahova csak megyek. Ez az egyszerű evangélium. Ez nem kusza evangélium. Ezt nem fenyegetik a filozófiák és a hitetések, de járj ebben. Járj ebben!
Úgyhogy, az Igazság Istentől jön, és halljuk Isten hangjában, mert az szól a mi lelkünkhöz, és a mi szellemünkhöz. Jézus miatt halljuk. Ő ezt felnyitotta számunkra. Ő felhasította a kárpitot, nyitva van számunkra, és szabad hozzáférésünk van az igazsághoz. Ne nézz máshova, csak a Könyvbe. Ne nézz senki másra, csak Jézusra és Istenre, és halld meg az Igét, amit szól. Az határozza meg az életünket! Mert az életünket Isten Igéjének az igazsága határozza meg. Igazából az életünket a hitünk határozza meg, az, hogy mit hiszünk. Ámen.
P. Kende
Hiszem, hogy most Józsuéról kell mondanom néhány dolgot. Elképesztő élete volt. Nem tudom, mennyire ismered, de ha nem nagyon, bátorítalak, hogy olvasd a Bibliád, gyere bibliaiskolába, mert ott tanulhatsz róla, és nagyon építő.
Józsué az életében először rabszolga volt, aztán katona lett, és aztán „hadúrként” végezte. Azt, hogy hadúr, azt úgy értem, hogy nagyjából a királynak felelt meg Izraelben abban az időben. Nézzünk meg együtt néhány dolgot, mert hiszem, hogy Isten mondani akar valamit az életünkre nézve ezen keresztül.
Kezdjük az elején. Először is, ő rabszolgaként kezdte. Annyian panaszkodnak, hogy milyen nehéz volt a gyerekkoruk. Hányan kezdtük rabszolgaként az életünket? Hányan születtünk rabszolgasorba? Dolgoztunk gyapotmezőkön? Nem! Egyikünk sem. Neki viszont nehéz indulása volt. Tényleg nehéz indulása volt! Ha valakinek, akkor neki az volt. A rabszolgának nincs birtoka, de ő maga valakinek a birtoka. Olyan, mint egy tárgy, mint egy használati eszköz, eldobható, megölhető, nem számít. Egy rabszolgának nincs tulajdona, nincs jövője, nincs országa, nincs reménye igazán.
Aztán mi történt? Hogyan lett a rabszolgából más? Az ő életében nagyon nyilvánvalóan látszik, hogy a hit volt az, ami megváltoztatta az életét. Érdekes, hogy elsősorban nem az ő hite, hanem valaki másnak a hite volt hatással rá. 2Móz 1-ben a fáraó, Egyiptom királya adott egy parancsot a zsidó bábaasszonyok felé, mert ki akarta pusztítani a zsidókat.
2Móz 1:16-17 Amikor héber asszonyok szülése körül segédkeztek, nézzetek a szülőszékre: ha fiú az, öljétek meg, ha pedig leány, hadd éljen. De a bábák félték Istent, és nem cselekedtek úgy, ahogy Egyiptom királya parancsolta nekik, hanem életben hagyták a gyermekeket.
Itt kezdődik, hogy Józsué élhetett. Ott, hogy életben hagyták, holott fiúgyermek volt. Életben hagyták. Miért? Azért, mert a bábaasszonyok félték Istent. A hitük hatással volt Józsué életére. Nem csak ez, hanem 2Móz 12-ben Isten adott egy parancsot – ez volt a tíz csapás közül az utolsó –, hogy elpusztít minden elsőszülöttet Egyiptom földjén, kivéve azokat, akik felkenik a vért az ajtófélfára, ami egy áldozati állaté. Ez egy jelkép a vérnek a hatalmáról. Ez nekünk is szól, hogy Jézusnak a vére megment bennünket az örök haláltól.
2Móz 12:7 Vegyenek a vérből, és azokban a házakban, ahol megeszik, hintsenek belőle a két ajtófélre és a szemöldökfára.
Ez minden családnak a hitén alapult. Minden család eldöntötte, hogy ők most hitben fognak járni ebben, vagy sem, hogy hogyan fognak cselekedni. Aki felkente a vért az ajtófélfára és a szemöldökfára, azokat elkerülte a halál aznap éjjel. Minden családban van egy ilyen döntés. Minden barátságban, minden gyülekezetben, minden kapcsolatunkban van egy ilyen döntés, hogy feltesszük-e a vért.
Milyen lesz a kapcsolatom a barátommal? Milyen lesz a kapcsolatom az elöljárókkal a gyülekezetben? Fenn van a vér az ajtófélfán, vagy sem? Jézusnak az áldozata van közöttünk, vagy ami van, az természeti? Mi van közöttünk a gyülekezetben, a családunkban, az életünkben? Itt a hit kérdése mindnyájunknak, hogy hogyan gondolkodunk, hogyan beszélünk, hogyan járunk.
Amikor Pál azt mondja Ef 4:1-ben, hogy járjatok az elhívásotok szerint, akkor ez ugyanerről szól. Hogyan fogsz kommunikálni? A haragodban, a sértettségedben, feltételezve a legrosszabbat, vagy szeretetben? Ez attól fog függeni, hogy ott van-e a vér az életedben, hogy tudod-e az értékét, tudod-e, hogy Jézus mit tett, és tanulsz-e ezzel nézni a másikra. Még akkor is, amikor hibázik. Mert itt a kérdés, hogy ahol felkerült a vér az ajtófélfára, ott tökéletesek voltak az emberek a házon belül? Ott minden rendben volt minden családban? Mindenki hibátlan volt? Mindenki abszolút hívő volt? Nem hiszem, de a vér ott volt az ajtófélfán. Ez a mi életünk is, és van egy döntésünk, ami hatással van ránk.
Józsuénak a szülei felkenték a vért, úgyhogy Józsué élhetett a családjában, és a családja élhetett. Nagyon sok ember éli így az életét, hogy nem tudják, hogy valaki másnak a hite mekkora áldás volt az ő életén, hogy mit tett érte egy másik ember hite. Lehet, hogy te sem tudod. Lehetséges, hogy a szüleid hite megmentett téged egy nemzetségi átoktól. Lehet, hogy a nagyszüleid imái megmentettek egy korai sírtól. Mivel ez nem látszik nyilvánvalóan, azért kezdek büszke lenni: „Ezt én raktam össze. Én csináltam.”; és nincs hála a szívemben.
Biztos vagyok abban, hogy ha volt kommunista rokonom, akkor az ő élete, az ő hite a kommunizmus vezetőiben nem jelentett semmilyen áldást az én életemre nézve. Biztos vagyok abban, hogy ha volt bankár régen a családomban, aki sok pénzt gyűjtött, az nem jelentett áldást az én életemre nézve. A tapasztalatom az, amikor beszélgetsz hívőkkel, visszagondolva azt mondják: „Valószínű, hogy valaki imádkozott értem. Valószínű, hogy valaki közbenjárt értem. Valószínű, hogy valaki hitt értem.” Nem biztos, hogy mindig tudjuk. Nem tudom, hogy ki volt az én családomban, de biztos vagyok abban, hogy valaki imádkozott értem, és nagyon hálás vagyok ezért.
Arra gondolok, hogy miért van az, hogy a magyarok válaszolnak az evangéliumra. Sokszor gondolok arra, hogy volt negyvenöt évünk – 1945-90 –, amikor sokan imádkoztak a nemzetünkért rengeteg könnyel és szeretettel. Nem lehetett beszélni róla, de imádkoztak. Biztos vagyok benne! Lehet, hogy ezért van, hogy újra és újra halljuk, hogy emberek válaszolnak az evangéliumra.
Miért van az, hogy Józsué rabszolgának született, de nem akként halt meg? A válasz az a hit. Hatással volt rá a bábáknak a hite, hatással volt rá a szüleinek a hite, és hatással volt rá Mózesnek a hite. Ezért szabad lett.
Aztán katona lett.
2Móz 17:9 Mózes azt mondta Józsuénak: Válassz ki nekünk férfiakat, és menj el, ütközzél meg Amálékkal. Holnap a halom tetejére állok, és Isten botja a kezemben lesz.
Józsué itt katona. Egy rabszolga olyan messze van a katonától, amilyen messze csak lehet lenni. A rabszolga azt tanulja meg, hogy nincsenek jogai, hogy nem állhat ki semmiért, és ő csak engedelmeskedik. Ha nem, akkor meghal. A katona nagyon messze van ettől.
Hogyan történt ez Józsuéval? Kicsit látjuk itt, hogy miről szól ez. Mert ha elolvasod ezt a történetet – 1Móz 17:9-15 –, nagyon nyilvánvalóan látszik ebben a szakaszban, hogy a győzelem az Úrtól volt. A győzelem az Úrtól jött, 1Móz 17:11 amikor Mózes felemelte a kezét, és amikor nem. Ez sokat elmond nekünk arról, hogy hogyan érdemes élni az életet. Arra gondolok, hogy bízom-e Istenben. Hívő vagyok, rábíztam az életem Jézusra, de nyilván megvan a szabadságom, én döntöm el, hogy hogyan élek, és hogyan járok. Ma bízom-e Benne? Bízom-e Benne ezért az üzenetért? „Uram, hallani akarok Tőled!” Vagy hitetlen vagyok: Ja, mondd csak! Én döntöm el, hogy hitben járok-e.
Amikor beteg vagyok, imádkozom, és hiszek a gyógyulásért Istenben. Hiszek Istenben a gyógyulásért, és bízom Benne akkor is, ha nem veszi el. Én döntöm el, hogy hitben járok-e. Őszintén, nem nagyon van választásom. Mert a győzelem csak Istennel jön.
Tegnap Kecskeméten mondta a következőt Fefe, a szolgálat vezetője, aki építészmérnök. Épített egy nagyon gazdag embernek egy mindenben legkiválóbb házat, minden tökéletes benne. Már lassan kész van. Beszélgettek az építtetővel, aki azt mondta: „Ez nagyszerű lett! Tervezheted a következőt.” „Hogyhogy? Miért? Ez mindent tud, amit egy ház tudhat.” Ha jól értem az ember valami ilyesmit válaszolt: Igen, de jó lenne még egy!
Mind szeretnénk így lenni, hogy még egy ház, és még egy. Nem ez a nagy kérdés, hanem az, hogy nem elégedett a szív. Még akkor sem, amikor megvan a tökéletes, akkor sem elégedett a szívünk. A nagy kérdés az, hogy elégedett-e a szívem azzal, amim van. Persze, ha több lenne, jó lenne, de nem ez a kérdés, hanem az, hogy elégedett-e a szívem azzal, amim van. Mert:
Ján 8:36 ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek.
Ez erről szól. Ha Ő megszabadít, akkor szabad vagyok. Ha Ő megszabadít, akkor lehetek elégedett, akkor lehetek nyugodt, akkor lehet békességem, akkor lehet örömöm azzal, amim van. Ha Ő nincs, akkor kell egy új feleség / egy új férfi, egy új ház, még egy autó, még egy autó… Mindig kell még valami. Jézus az, Aki megelégít minket. Ő az, Aki szabadságot ad nekünk.
Arra gondolok, hogy amint Józsuét nézzük, hogyan lett ő rabszolgából katona, a válasz az, hogy nem küzdött rajta, nem harcolt ezért, nem próbálkozott ezzel. Egyszerűen csak járt Istennel a következő lépésben. Megtette a következő lépést hitben. Ez annyira nagyszerű, azzá lett, amivé Isten akarta tenni. Mert hajlandó volt megtenni a következő lépést, és a következőt, és a következőt… hitben. Ő döntött.
Mózes azt mondta neki: Menj, gyűjts össze embereket, és ütközzetek meg Amálékkal! Józsué felelhette volna: „Miről beszélsz? Én rabszolga vagyok. Nem tudom, hogy ezt hogyan kell csinálni. Senki nem tanított meg engem erre.” Ehelyett azt felelte: Rendben!; és ment. Tett egy lépést, és még egyet, és azt mondta: „Te is jössz! Te is jössz!…” Aztán kimentek, megütköztek, és győztek. Ez az, amire szükségünk van, tenni hitbeli lépést.
Mindnyájunkat korlátoznak dolgok, az IQ-nk, a képességeink vagy képtelenségeink. Könnyen mondhatom: Én erre nem vagyok képes, úgyhogy nem csinálom! Isten azt mondja: Én képessé teszlek, csak gyere Velem hitben. Aztán ott a másik lehetőség. Isten hív engem evangelizálni, és azt felelem: „Uram, én nagyon jól gitározom! Úgyhogy én nem fogok evangelizálni, csak gitározni fogok, mert abban jó vagyok!” A képességem ugyanúgy korlátozhat Isten követésében, mint a képtelenségem.
Ez a problémánk, hogy nem látjuk, milyen egyszerű. Amiről P. Knight beszélt. Annyira örültem, hogy erről beszélt, mert erről akarok én is beszélni, hogy a hit az életünkben egy akkora lecke. Lehetséges, hogy Isten többet tartogat neked az életben? Lehetséges, hogy Isten több mindent akar adni neked? Lehet, hogy Isten azt akarja, hogy sok minden legyél az életed során? Biztos lehetsz benne! Ha te megteszed ezeket a lépéseket hitben Istennel, akkor nem fogsz unatkozni, mert kaland lesz az egész. Van ez a mondás: Öreg kutyának nem lehet új trükköket megtanítani. Felejtsd el ezt! Csak merj tenni még egy lépést Istennel, és még egy lépést Istennel, és még egy lépést Istennel…! Ez annyira egyszerű! Ez az, amin az életünk múlik egy értelemben.
Amikor bejöttem a gyülekezetbe az elmúlt évezredben :-), hogyan lettem tolmács? Soha nem voltam jó a nyelvekkel. Soha nem voltam képes erre. A gyengébb orosz csoportban voltam, ahol a tanár azt mondta, amikor nagyon motiváló beszédet akart tartani a félév elején: „Ha három mondatot vissza tudsz ismételni a leckéből, kapsz egy kettest. Ha el tudsz mondani belőle négy mondatot, akkor kapsz egy hármast. Annál többet nem kell tanulnod, jobb jegyet úgysem adok, mert az az erősebb csoportba vinne, és ott megint megbuknál. Ezt nem akarom.” Ennyire motiváltak voltunk! Viszont a bácsi jó történeteket mesélt a II. világháborús hadifogságáról, úgyhogy nagyon élveztük az óráit.
Kegyelem kettes voltam a gyengébb orosz csoportban. Ennyi volt a nyelvi kapacitásom. Aztán bejöttem a gyülekezetbe, és szükség volt tolmácsokra, én pedig hajlandó voltam. Aztán tettem egy lépést, aztán még egyet. Aztán ez történt velem, hogy több nyelven beszélek, de semmi közöm hozzá, tényleg! Nagyon hálás vagyok érte. Bátorítalak ebben.
Mindnyájan jövünk valahonnan, de az egész újjászületésünk, az új életünk, a Szellemben járás mind-mind arról szól, hogy Isten újban akar vezetni minket. Nem tudom, hogy mi az neked, ami Józsuénak a katonáskodás volt. Tegyél lépéseket hitben. Legyen ez a nyár annak a nyara, hogy lépéseket teszel hitben, kilépsz dolgokban és felvállalsz dolgokat, kalandokat. Csinálsz dolgokat, amiket eddig nem.
Aztán Józsué lett Mózes utóda. Képzeld el, milyen lenne! Emlékszem, volt ilyen, hogy p. Stevens prédikált röviden, aztán megkért valakit, hogy ossza meg a főüzenetet. Emlékszem, hogy az illető úgy kezdte: „Ez egy jó vicc! Mit mondjak, miután a pásztorom beszélt? Ezek után mi legyen?” Képzeld el, milyen lehetett Józsuénak Mózes nyomdokaiba lépni! Úgy értem, Mózes talán a legnagyobb vezető a Bibliában. Valószínűleg ő a legnagyobb vezető. Milyen lehetett Józsuénak beállni erre a helyre?! 5Móz 3:28 Isten megmondta Mózesnek, hogy Józsué legyen az, aki követni fogja.
5Móz 31:7 Ekkor Mózes szólította Józsuét, és azt mondta neki egész Izráel szeme előtt: Légy erős és bátor, mert te mész be ezzel a néppel arra a földre, amely felől megesküdött az ÚR atyáiknak, hogy nekik adja, és te osztod szét köztük birtokukat.
Egészen elképesztő feladat! Óriási felelősség, nagy tekintély, lenyűgöző szerep. Hogyan lehetett Józsué kész erre? Van egy dolog, amit nem szabad figyelmen kívül hagyni. Van egy apró megjegyzés 2Móz 33-ban. Mózes bement a sátorba, találkozott Istennel, aztán kijött, tette a dolgát, de:
2Móz 33:11b szolgája, az ifjú Józsué, Nún fia, nem távozott el a sátorból.
Józsué bennmaradt. Amolyan utóiratként szerepel ez a megjegyzés, hogy Józsué bennmaradt Isten jelenlétében, miután Mózes kijött. Miért? A válasz az, és ez volt az életének a fonala, ami összetartotta az egész életét, hogy ő kereste Istent, és nem szűnt meg keresni Őt. Amikor felismerte Őt, akkor imádta, és tisztelte Őt. Amikor Józsué könyvében látjuk, hogy Isten megjelenik neki, akkor felismeri, leborul és imádja Őt. Készen volt a szíve imádni Istent. Miért? Azért, mert kereste Istent. Mert nyomult Ő utána. Mert hajlandó volt megfizetni az árat, amibe került ez.
Ez a gondolat, ez a válasz igazán arra a kérdésre, hogy hogyan lehet egy ember rabszolga, katona és uralkodó. Hogyan lehetne egy ember mindez? Hogy csinálhatná jól? Mert egy rabszolga általában szörnyű uralkodó lesz. Mert nem tudja, nincs benne a szívében, nem látja, nem tudja összerakni, túl nagy a távolság. Józsué viszont kereste az Urat. Nem csak követte Mózest – azt is tette –, hanem ő maga is kereste az Urat.
Ez az, ami nekünk is kell, a személyes keresésem, a személyes nyomulásom Isten után. Azt mondom: „Uram, többre vágyom. Uram, jobban akarlak ismerni. Uram, taníts engem imádkozni. Van egy nehezen érthető bibliavers, meg fogom kérdezni valamelyik pásztort, hogy mit jelent, de Uram, Te is taníts engem erre, hogy mit jelent ez. Hogyan van ez az életemben? És az a probléma? Aztán ez a lehetőség Tőled van, vagy sem? Taníts engem, Uram! Ismerni akarlak ebben a helyzetben. Ismerni akarlak erre a helyzetre nézve. Uram, hogy akarod, milyen barát legyek? Uram, hogy akarod, hogyan legyünk a gyülekezetben egymással? Uram, hogy akarod, hogyan legyünk a családomban, a szüleimmel, a gyerekeimmel, a testvéreimmel? Hogyan legyek? Uram, taníts engem! Mutasd meg Magad nekem ezekre a dolgokra!”
Ez volt Józsuéval. A szíve kereste Istent. Mint Mát 6:33, előre tette Isten keresését. Aztán nem félt alkalmazni ezt a mindennapi életében. Nem félt alkalmazni ezt a csatában. Nem félt alkalmazni ezt, amikor probléma volt a táborban. Nem félt alkalmazni ezt, amikor be kellett venniük az országot. Nem félt alkalmazni ezt, amikor fel kellett osztania a földet a nép között. Hanem azt, amit tanult Istennel, bevitte a mindennapi életébe. Ez gyönyörű! Ez történhet velünk is, de kell, muszáj, hogy keressem az Urat. „Jézus, többet akarok Belőled! Jobban akarlak ismerni. Növekedni akarok Benned! Taníts Engem, hogyan járhatok Veled!”
Csak hadd ajánljam a beszélgetést az előző héten (2016.04.17. Beszélgetés (rap)). Ha gondod van, ha nem értesz valamit az ó-ember, új-ember, az új természet benned, régi bűnös természet… ezekkel kapcsolatban, akkor hallgasd meg azt a beszélgetést! Elképesztően jó volt. Szeretnélek bátorítani. Ezért vannak beszélgetéseink az üzenetek után, ezért lehet kérdéseket feltenni, ezért szeretünk összejönni, mert Isten tanítani fog minket, ha keressük Őt. Adni fog nekünk, ha vágyunk rá. Megelégít bennünket, ha hittel járulunk Hozzá. Annyira szükségünk van erre! Ez megtörténik az életünkben.
Olyan sok ember van a kereszténységben, aki azt mondja: „Én ez kéne, hogy legyek! Én az kéne, hogy legyek! Én az szeretnék lenni, és ez szeretnék lenni! Nekem miért nincs ez az ajándékom? Nekem miért nincs az az ajándékom?” Nem látjuk, hogy Józsué egyiket is kereste volna. Nem látjuk, hogy ambiciózus lett volna. Tulajdonképpen azt látjuk, hogy az ő fő foglalkozása az volt, hogy Mózesnek a tekintélyét támogatta. Amikor 4Móz 11:26-ban úgy tűnt, hogy volt a táborban egy szakadás, akkor azt mondta: Mózes, tiltsd meg nekik!; 4Móz 11:28. Miért? Mert nem magára nézett, hanem az Urat kereste, és elégedett volt Őbenne. Azért képes volt szolgálni, és felemelni, és azt mondani: Ezt akarom látni, hogy Izraelben egység van. Ez nagyszerű hely a számomra.
Csak arra gondolok, annyira hálás vagyok a tolmácsainkért, az elöljárókért, az audio-videosokért, a segítőkért, az énekesekért, a zenészekért, a büfésekért, a gyerekszolgálatért, a vasárnapi iskolás tanítókért, a parkoló őrökért… Miért mondom ezt? Azért, mert nem gond nekünk, hogy azt mondjuk: Járjunk együtt, szolgáljunk együtt, és használjuk azt, amit Isten adott nekünk! Ahogy hitben teszünk lépéseket, bátorítsuk egymást, és emeljük fel egymást! Aztán lássunk csodákat, ahogy Isten dolgozik közöttünk!
Ámen.