Nagyon hálás vagyok a Krisztus Testéért. Hála Istennek a Gyülekezetért!
1Kor 12:12 Mert amint a test egy, és sok tagja van, az egy test tagjai pedig – noha sokan vannak – mégis mind egy testet alkotnak, úgy a Krisztus is.
Attól függetlenül, hogy sok tag van, a test egy. Így működik. Pálnak ez az egyik – nyilván a Szent Szellemtől kapott – zseniális képe a Gyülekezetről, hogy az olyan, mint egy test. Mint egy ember, akinek sokféle tagja van. Sok rész, de valójában egy egész. Róm 12. a másik szakasz, ahol erről sokat beszél.
Róm 12:5 úgy sokan egy test vagyunk Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai vagyunk.
Ez a Gyülekezetnek az egységéről szól. Ami nem működik másként, hanem a Szent Szellem által. Olyan nagy szükségünk van egymásra! 1Kor 12:21-ben arról beszél, hogy ha azt mondaná a szem a kéznek, vagy a fej a lábnak: Nincs szükségem rád!; milyen fura lenne. Ha az egyik tag azt mondaná a másiknak: Nincs rád szükségem!; akkor a test nem lenne képes működni. Azt mondja ezzel a Szent Szellem nekünk, hogy szükségünk van egymásra.
Ez nem szociális támogató klub. Nem arról szól, hogy ha hó végén nekem hiányzik pénzem, akkor te adsz, ha neked hiányzik, akkor én adok. Ez nem arról szól: „Nem érzem fontosnak magam, úgyhogy légy szíves veregess vállon. Ha nem teszed, akkor valamit elmulasztasz, és viszont.”; hanem mélyebbről és nagyobbról szól. Ez a Szent Szellemnek a munkája. Ef 4:4-6-ban arról beszél, hogy egy Szellem van közöttünk. Tehát egy a test, de sok a tag, egy egység, de sok rész, egy Szellem, de sok lélek. Ez azt jelenti, hogy a Szent Szellem az, ahol egységünk van.
Nem a temperamentumunk azonos a gyülekezetben. A gyülekezet nem azt jelenti, hogy ugyanolyan beállítottságú embereknek kell lennünk ahhoz, hogy keresztények legyünk. Nem azt jelenti, hogy mindnyájunknak ugyanaz a kedvtelése, a hobbija: könyv, pecázás, autók, női táskák… Van egy másik szintje a közösségünknek, fizikailag. Nem ugyanazok a dolgok vannak birtokunkban, nem ugyanolyan életeket élünk.
Ugyanakkor egy Szellem által bele lettünk keresztelve a Krisztus Testébe, 1Kor 12:13. A Szellem az egység közöttünk. Egyének vagyunk? 1Kor 12:14 a test nem egy tag, hanem sok. Ez az, amiről Isten beszél nekünk. Ahogy olvassuk ezeket a fejezeteket, rengetegszer belefutunk ebbe a kettősségbe: egység és sokaság. Ez nem probléma számunkra. Nagyon fontos nekünk felismerni ezt.
A gyülekezet nem arról szól, hogy mind egyformán viselkedjünk. Nem arról szól, hogy mind ugyanazt a zenét szeressük. Nem arról szól, hogy mindnyájunknak ugyanolyan hajviseletünk legyen, hanem valamiről, ami mélyebb. Ha arra összpontosítanánk, ami külső – ezek lehetnek szabályok, elvárások, követelmények is –, akkor könnyen megfeledkeznénk arról, ami mélyebb, a mélyebbnek a kereséséről. Nem mennénk utána annak, ami mélyebb. Nem keresnénk a Szellemnek a valóságát.
Az elmúlt istentiszteleteken beszéltünk kicsit Isten jelenlétéről, és annak a jelentőségéről. Arról beszéltünk, hogy Mózes arcra borult, amikor támadták. Amikor valaki megtámadta az ő tekintélyét, akkor arcra borult. Mit mondtunk? Azt, hogy ott nem talált kontrollt. Tehát nem az történt, hogy arcra borult, és akkor ő került nyeregbe, hanem inkább elengedte a kontrollt. Amikor arcra borult, akkor ott nem az önzését találta, nem az lett, hogy őt szolgálta mindenki, hanem inkább ő tette magát mindenki szolgájává.
Aztán azt mondtuk, hogy nem a büszkeségét találta. Amikor arcra borult, nem a büszkeségét választotta. Amikor arcra borult, nem azt mondta: Én számítok!; hanem az mondta: „Isten az, Aki számít, és Izraelnek a gyülekezete számít. Úgyhogy nekem ez számít.” Úgyhogy félretette az irányítását, az önzését, a büszkeségét. Amint megtette ezeket, talált valamit, ami nagyon fontos: Istennek a jelenlétét, és ez megváltoztatta a helyzetet.
Ugyanez történt 1Sám 30-ban, amikor Dávid képes volt Isten jelenlétét keresni, holott az emberek, akik előtte még a barátai voltak, arról beszéltek, hogy megölnék őt. Képes volt Isten jelenlétét keresni. Amikor kereste Isten jelenlétét, és megtalálta azt, akkor képes volt vezetni őket tovább. Ez a jelenlét az, amire szükségünk van.
A Krisztus Teste, a Gyülekezet csodálatos. Az egy csoda. ApCsel 2. előtt nem létezett ebben a világban. Viszont tudjuk, milyen a természetünk. Amikor folyton egy csoda jelenlétében élek, akkor előbb-utóbb úgy veszem, hogy az magától értetődő, úgy veszem, hogy az jár nekem. Talán még elégedetlenné is válok vele.
Csak gondolj a mannára! Kapták a zsidók a pusztában nagyjából negyven évig. Minden nap volt. Milyen lenne az, ha soha nem kéne menni boltba vásárolni, hanem Isten minden reggel berakná a hűtődbe az ételt? Milyen lenne? Először: Micsoda gyönyörűség! Aztán egy-két év múlva: Uram, már megint ugyanaz?! Egy-két évtized, és: „Huh! Remélem, az Úr nem figyel ma. Inkább elmegyek ma enni valahova, ezt pedig kihajítom.” Ilyenek vagyunk. Onnan tudjuk, hogy Isten megcsinálta, és ők ugyanígy válaszoltak rá. Nem évtizedek múlva, hanem még hamarabb panaszkodtak. Holott az egy csoda volt. Mivel azonban minden nap egy csoda volt, azért elegük lett belőle. Megszokták, megunták.
Ugyanez a helyzet velünk is. A Szent Szellem valósága minden hívőben, ez csoda, de mivel minden nap velem van, lehet, hogy ostobán elveszítem azt, hogy nagyra értékeljem. Tudjuk, hogy ez lehetséges, mert emberek évek, évtizedek után elveszítik a nagyra értékelést a házastársuk felé. Ami elképesztő. Hiszen az egy ember, aki nekem adta az életét. Mekkora csoda, hogy ezt valaki megtette értem! Mivel azonban minden nap velem van, azért elveszíti a különlegességét.
Ez a helyzet a Krisztus Testével is. A Krisztus Teste lenyűgöző, csoda, ahogy működik, ahogy emberek szolgálnak, ahogy emberek imádkoznak, ahogy vannak válaszok, ahogy emberek megbocsátanak. Elképesztő látni ezt! Ez egy csoda. Ám ha megszokott vagyok vele, akkor kritikussá válok.
Úgy értem, mekkora csoda, hogy van, aki fordít az istentiszteleten! Semmi pénzt nem kap érte, mégis elviseli, amit csinálok vele. Piszkálom, szavába vágom… Aztán vannak, akik hangosítanak évek óta, van, aki több, mint egy évtizede. Az egyetlen alkalom, amikor rájuk nézünk, az az, amikor a hangosítás nem jól működik. Miért csinálja? Nem kap sok elismerést ezért. Ez csoda. A szeretet, ami szolgál, a hit, ami továbbmegy, az élet, amit élünk, ahogy bízunk, ahogy keressük az Urat, ez csoda. Lehet azonban, hogy elveszítem, hogy ezt érzékeljem, és nem látom már a csodát. Nem úgy tekintek rá, mintha nagyszerű lenne.
Ezért olyan fontos az, ahogy kommunikálunk Krisztus Testében. A Gyülekezet Krisztus Teste, és Mát 16:18 ez az, amit Isten hozott létre. Nem emberek szervezték, hanem Isten szülte. Aztán Isten az, Aki építi. Ez a várakozásunk, ez a reményünk, ez a bizalmunk. Ezért szolgálunk, ezért vagyunk itt, mert ez egy test. Itt bizonyos módon kommunikálunk.
Ez egy fontos bátorítás nekünk:
Ef 4:15 Ellenkezőleg: az igazságot követve szeretetben, mindenestül növekedjünk abban, aki a fej, a Krisztusban.
Ez arról szól, hogy van egy igazság, amit ismerünk. Ez Istennek az Igéje. Ez nagyon fontos nekünk. Elengedhetetlen ahhoz, hogy a Krisztus Testében élet legyen. Lehetünk kedvesek, lehetünk aranyosak, énekelhetünk szépen, adhatunk sok pénzt Isten munkájára, lehet jó technikánk, lehetünk szervezettek, de ha nincs igazság, ha nincs az Igének a gazdagsága a gyülekezetben, akkor a gyülekezetből hiányzik a lényeg.
Mert a kommunikációnknak ez a két oldala van, a helyes kommunikációnak, a szellemi kommunikációnak ez a két oldala van: az igazság és a szeretet. Ez a kettő. Az igazságot szeretetben szólni. Ez egy nagyon fontos dolgot érint, és ez az, hogy lehetséges az igazságot szeretet nélkül szólni. Lehetséges ez? Simán! Veszem az Igét, és aztán a másik fejéhez vágom.
A Biblia vádolhat. Foghatom a Bibliát, és vádolhatom vele a másikat, mondhatom azt: „Nem felelsz meg. Nem vagy az az ember, akinek lenned kéne. Keményebben kéne dolgoznod. Jobban kéne teljesítened. Többet kéne adnod…” Lehetséges lenne szeretet nélkül szólni az igazságot. Ez helytelen kommunikáció lenne a Krisztus Testében.
Azért olyan fontos ez, mert szeretnénk őrizni valamit közöttünk, Ef 4:3 igyekszünk megtartani a Szellem egységét. Ez hogyan történik? Nem úgy, hogy az egységről beszélünk. Nem az a lényegi. Persze beszélünk az egységről is, de nem az a lényeg, nem az visz egységre minket, hanem ha tanulunk igazságot, és aztán ha tanuljuk az igazságot szeretetben kommunikálni.
Szeretetben kommunikálni az igazságot – ezt úgy is lehetne mondani, hogy szolgálunk egymás felé. A szavaimnak nem az a célja, hogy elmondjam, amit gondolok, hanem a szavaimnak az a lényege, hogy felépítsem a testvéremet. Miért? Egyrészt jól felfogott önérdekből. Hiszen szükségünk van egymásra. Ha testemben nincsen szem, akkor fájni fog a fejem, mert mindennek neki fogok menni. Ilyen egyszerű. Ha nincs lábam… Ez az a kép, amit Pál elénk fest.
Problémám van a testvéremmel, úgyhogy veszem az igazságot, elbánok a másikkal, és megszabadulok a testvéremtől. Aztán nem értem, hogy mi hiányzik az életemből. Holott éppen az imént szabadultam meg a „problémámtól”. Igen, de „kiöntöttem a gyereket a fürdővízzel”. Nem a testvéremtől kellett volna megszabadulni, hanem az kellett volna, hogy szolgáljam őt az igazsággal szeretetben.
Ef 4:29 Semmiféle rothadt beszéd ne jöjjön ki a szátokból, csak ami jó, alkalomhoz illő és építő, hogy áldásos legyen a hallgatóknak.
Kol 4:6-ban is: A beszédetek legyen mindig sóval fűszerezett, kegyelmes. Mindig kegyelmes. Mit jelent az, hogy kegyelmes? Az, hogy átadok valamit. Adok valamit ingyen. Adok kapacitást, adok erőt, adok szeretetet, adok törődést. A kommunikációmnak nem az a lényege, hogy elmondjam azt, amit gondolok, hanem az, hogy felépítsem a másikat. Ez az, amit keresünk. Ez a kommunikációnk különlegessége a Krisztus Testében.
Sokszor, mivel Magyarországon divat negatívan beszélni mindenről és mindenkiről, azért az emberek úgy érzik, hogy amikor bátorítóak vagyunk, amikor építőek vagyunk, amikor hálásak vagyunk, amikor örülünk valakinek – akárcsak annak, hogy itt van, köszönjük, hogy eljött –, akkor feltételezik, hogy ez klisé, vagy feltételezik, hogy ez ilyen „amerikai izé”. Ez nem amerikai, nem orosz, nem magyar… hanem ez szellemi lehet. Lehet. Nem az a kérdés, hogy hallottad-e már, hanem az, hogy szellemi-e, hogy az ember szeretettel mondja-e az igazságot. Ha igen, az gyönyörű, amire szükségünk van.
A Krisztus Testének az élete nem illik bele egyetlen kultúrába sem a Földön. Mert ha beleillene, akkor Isten nem alkotta volna meg a Krisztus Testét, ApCsel 2. Akkor egyszerűen csak azt mondta volna: „Apostolok! Költözzetek át abba az országba, mert az ottani kultúra éppen olyan, amilyennek Én szeretném a gyülekezetet.” Nem ezt tette, hanem vadonatúj dolgot hozott létre. Vadonatújat teremtett. Miért? Mert ez más, mint bármi más.
Figyelj! Ez az, amiben nekünk megvan a részünk. Ezért írja Pál ennyi helyen, olvashatnánk erről Róm 12-ben, 1Kor 12-14-ben, Ef 4-ben. Mindenütt ugyanarról beszél, hogy sok tag egy testben. Ef 4:25 a kommunikációd számít ebben.
Az egyik, ami gyönyörű a Krisztus Testében. Ha hívő vagy. 1Kor 12:20-25-ben azt olvassuk, hogy nincsen egyetlen tag sem, amely felesleges lenne. Érezted magad valaha feleslegesnek? Csak tudd mindig, nem vagy az! Miért? Azért, mert az Ige ezt mondja nekünk. Ez az igazság.
Nincs az az ember, nincs az a hívő a Krisztus Testében, akire Isten később azt mondaná: „Hoppá! Neki elfelejtettem célt adni. Neki nem adtam helyet a Gyülekezetben.” 🙂 Amikor odaér a mennybe: Uram, nem találtam meg az elhívásomat. Mire Isten: „Hát, igen! Történt egy kis adminisztrációs hiba, neked nem volt elhívásod.” 🙂 Nem! Nem fogja Isten azt mondani, hogy nem volt elhívásod.
Neki van célja a Gyülekezettel. Ef 5:27 az, hogy dicsőségben Maga elé állítsa a Gyülekezetet. Úgy, hogy ne legyen rajta semmi szeplő, ránc… semmi hiba. A kép az, amikor a menyasszony jön, és nincs rajta hiba. Emberileg ez úgy van, hogy nem látszik a hiba. Az Úrnak a munkája a Gyülekezeten ez, hogy egy nap Maga elé állítsa a Gyülekezetet. A Gyülekezet soha nem lesz elválasztva Őtőle. 2Kor 4:14 Maga elé fogja állítani a Gyülekezetet.
Talán még egy gondolat az elragadtatásról:
1Thessz 4:16-17 Mert maga az Úr fog leszállni a mennyből riadóval, főangyal szózatával és Isten harsonájával, és feltámadnak először azok, akik Krisztusban meghaltak, azután mi, akik élünk, akik megmaradtunk, velük együtt elragadtatunk a felhőkben az Úrral való találkozásra a levegőbe, és így mindenkor az Úrral leszünk.
Ez az üzenet, ez a bátorítás számunkra. A Gyülekezet soha nem lesz elválasztva Krisztustól. Ez a mi kincsünk. Mi megkaptuk a Szent Szellemet, és Ő velünk marad mindvégig. Aztán egy nap elragadtatunk, és egy nap az Úrral leszünk. Ma Szellem által ismerjük az Urat, de egy nap szemtől szemben állunk Vele. Egy nap eggyé válunk Vele, és a kép az a menyegzőnek a képe. Olyan egységünk lesz Vele, mint ami a házasságban van ma két ember között. Rendkívüli egység lesz közöttünk. Még nyilvánvalóbb, még nagyobb, még dicsőségesebb, mint ami a mai nap megvan. Ez óriási bátorítás nekünk.
Kik tartoznak a Krisztus Testébe? A hívők. Ezt tudjuk. Azok, akik hisznek Jézus Krisztusban. Hol? Bárhol. Az egész Földön mindenütt a Krisztus Testébe tartozik minden hívő. A legszegényebb helyen és a leggazdagabb helyen, a legkeletebbre és a legnyugatabbra… A legidősebb és a legfiatalabb hívő ugyanahhoz a testhez tartozik.
Van még egy jó hír, ApCsel 2. óta ugyanahhoz a Testhez tartozunk mindnyájan. Nincs Krisztus Teste az 1. századból, a másodikból, a középkorból, az újkorból, és aztán most egy másik. Nem! Ugyanaz a Test, ugyanahhoz tartozunk. Ahogy 1Thessz 4-ben olvastuk, elragadtatunk, és mindig az Úrral leszünk. Van még egy oldala ennek, amit nem hangsúlyoz, az, hogy mindig meglesz ez a közösség is. Mert együtt ragadtatunk el. Annyira nagyszerű nekünk, hogy a hívőktől, akik előrementek, nincs igazán elválasztás.
Ugye, a halál meghatározása az elválasztás. Amikor meghalok, a lelkem elválik ettől a testtől. Az az ígéretünk Istentől, hogy ha én előbb halok meg, mint egy testvérem, akkor sem leszünk elválasztva. Nincs végleges elválás. Nem véletlen, hogy Pál azt mondja: „Halál, hol a te diadalmad? Hol a te fullánkod?” Hiszen nincsen végleges elválasztás! Amikor elragadtatunk, akkor együtt leszünk mindnyájan. Ez óriási vigasz a lelkünknek, amikor azokra gondolunk, akik előrementek, akik előttünk mentek a mennybe. Ez a csoda, Krisztus Teste, amiben élünk.
Hadd fejezzem be ezzel. Az igazság és a szeretet, a kettő együtt a Szent Szellemben ez a szolgálat. E nélkül nincs szolgálat. Kell azonban a Bibliánknak az olvasása, és a közösség Isten Igéjével. Nincsen gyülekezeti rendőrségünk, nem tervezzük, hogy bevezetjük, nem ellenőrizzük, hogy ki mennyi felajánlást ad, nem számoljuk, hány szolgálata van az egyes embereknek, nem méricskéljük, ki hány évet volt missziós mezőn. Nincsenek ilyenek nálunk. Egyszerűen csak élvezzük azt, hogy a Krisztus Testében szeretet van és igazság. Viszont annyira fontos a személyes közösséged Isten Igéjével! Lelkipásztorként ez az egyik, ami nagyon sokszor foglalkoztat, amikor a gyülekezetre gondolok: „Vajon ott van-e az Ige az életedben? Ott van-e az Ige a szívedben? Ott van-e az Ige rendszeresen a napjaidban?”
Van ez a mondás: Nézd meg a heti időbeosztásod, és ha valami nincs benne a hetedben, az nincs benne az életedben. Ha nincs benne rendszeresen minden hetedben, akkor egyszerűen csak nem része az életednek. Lehet, hogy azt képzeled. Ha szülő vagy, töltesz-e minden héten időt a gyermekeddel személyesen? Ha nem, ha nem tervezed be, ha ezt nem csinálod, akkor nincs benne az életedben. Akkor ne csodálkozz, ha egyszer felnő, és nem tudod, ki ő, és azt kívánod, bárcsak tettél volna többet.
Aztán vannak dolgok, amelyek nem várhatnak egy hetet. Például az istentisztelet. Azért van szerdai alkalmunk is, mert sokan úgy érezzük, hogy az istentisztelet nem várhat egy hetet. Azért vannak áhítataink, beszélgetéseink délidőben, azért van bibliaiskolánk, mert úgy érezzük, hogy több kell. Ha hiányzik Isten Igéje a mindennapjaimból, akkor hiányozni fog az életemből. Akkor nem lesz ereje.
Újra és újra szeretnélek erre bátorítani, hogy legyen jelen Isten Igéje az életedben. Nagyon egyszerű a módja. Csak megfogod és olvasod. Nem bonyolult. Manapság már nagy Könyvet sem kell magaddal hordanod, hanem csak a telefonodon veled van. Olvasd, rágódj rajta és forgasd a szívedben! Miért? Azért, mert Isten jelenlétét keressük. Az az, amire szükségünk van.
Ha Isten jelenléte nincs közöttünk, akkor csak egy csoport viszonylag kedves ember vagyunk, akik összejönnek időnként, hogy elvegyék az aktuális vállon veregetésüket. Akkor ezért vagyunk együtt. Ugyanígy van az életem. Reggel felkelek, és a napom lehet nagyon átlagos. A másik oldalról viszont lehetséges, hogy egy olyan nap lesz, amikor Isten Igéje bekerül még inkább a szívembe. Ha ez történik, akkor az különleges nap lesz. Erre van szükségem. Minden nap. A következő hónapban is… és így tovább. Erre van szükségem nap mint nap: az igazság.
Ezért van bibliaiskolánk. Nem kötelezettségből, nem muszájból, nem azért, hogy gyűjtsünk magunknak még vállon veregetéseket. Nem ez a célunk vele, hanem a célunk az, hogy az igazság legyen a szívünkben, hogy aztán legyen mit szeretetben kommunikálnunk, és akkor van szolgálatunk. Ámen.