P. Kende: A szívemen az van, hogy különleges módon gondolkodjunk együtt a témánkról. Előző alkalommal (2015.12.30.) beszéltünk erről:
Zsolt 36:7 (8) Ó, Istenem, milyen drága a te kegyelmed! Szárnyad árnyékába menekülnek az ember fiai.
A 63. zsoltárban ugyanezt olvassuk egy másik módon:
Zsolt 63:7-8 (8-9) Mert te voltál segítségem, és szárnyad árnyékában örvendeztem. Ragaszkodik hozzád a lelkem, jobbod megtámogat engem.
Igazából ez a gondolat, hogy Istennek van betakarása az életünkön. Ez különleges. Mindig annyira megörvendeztet, amikor látom, hogy Isten munkálkodik valakinek az életében. Azért szeretek bizonyságokat hallani. Mert azt olvassuk:
1Ján 4:4b nagyobb az, aki bennetek van, mint az, aki a világban van.
Ez nagyszerű gondolat a számunkra! Ő nagyobb, Aki bennünk van, halleluja! Ezért szeretek bizonyságokat hallani, ezért szeretjük azt, amikor ébredés van, ezért olyan nagyszerű, amikor egy hívő megszabadul valamilyen nyomástól, démoni hatástól, bűntől, megkötözöttségtől, mert a szívünkben öröm van ilyenkor. Igen és ámen.
Igazán a gonosznak nincsen feltétlen hatalma az emberek lelke felett. Ez csodálatos! Ez az üzenetünk valójában az embereknek, ez az, amiről beszélünk nekik: „Annak, ami megkötöz téged, annak, ami távol tart téged Istentől, annak igazán nincs hatalma a lelkeden. Te lehetsz szabad ettől, te élheted az életed egy másik módon.” Ez a csoda az, amiről beszélünk egymás között, ez az, amit élvezünk, amikor együtt vagyunk, hogy Sátánnak nincs végső hatalma ezen a Földön.
A gonosznak nincs végső hatalma ezen a Földön. Nagyon sokszor az ember kétségbeesik, mert elhiszi, hogy neki olyan hatalma van, hogy azt nem lehet visszafordítani. Amikor egy ember végletesen tönkreteszi az életét alkohollal vagy droggal, vagy csinál valami szörnyűséget, börtönbe kerül, akkor azt mondjuk: Hát, ezt nem lehet visszafordítani. Nem igaz! Ez a nagyszerű hír: Nagyobb az, Aki bennetek van, mint az, aki a világban van.
Istennek mindig van betakarása az életünkön. Istennek mindig van védelme számunkra. Előző alkalommal már beszéltünk erről sokat, de igazán szeretnék megkérni pásztorokat, hogy szóljanak hozzá ehhez. Gondolkodjunk együtt!
Amikor együtt vagyunk, és amikor az Igével szolgál felénk az Úr, akkor óriási a különbség aközött, amikor együtt vagyunk azért, mert jó hívőkként együtt kell lennünk, és aközött, amikor a szívemben válaszolok az üzenetre. Akár csak áment mondok őszintén. „Egyetértek. Így van!” Már az is óriási különbség. Tudom a különbséget prédikátorként. Van, amikor tudom, hogy nagyszerű az üzenet, tudom, hogy Isten ott van, elmondom, de a hallgatóság… Egészen más, mint most itt. Most itt hallunk, egyetértünk, örvendezünk, áment mondunk, azt mondjuk: Igen, Isten nagyobb bennünk, az Ő munkája nagyobb bennünk!; és ezt csak hit által mondhatjuk. Úgyhogy válaszoljunk hitben arra, amit hallunk.
P. Bendegúz: Gondolkodjunk kicsit a témán! Van egy kérdésem: Mit jut eszedbe arról, hogy az Ő szárnyai alatt lenni?
– gondoskodás,
– biztonság,
– 91. zsoltár…
Igazából a Zsoltárok könyvében és más helyeken is elég sokat foglalkozik ezzel a koncepcióval, hogy a szárnya alatt lenni, menedék (ez egy másik szó erre), kőszikla, váram… Ezek hasonló dolgokról szólnak.
Zsolt 91:1-4 Aki a Felséges rejtekében lakik, az a Mindenható árnyékában nyugszik. Azt mondom az ÚRnak: oltalmam és váram, Istenem, őbenne bízom! Mert ő szabadít meg téged a madarász csapdájából, a veszedelmes dögvésztől. Tollaival befedez téged, és szárnya alatt lesz oltalmad. Pajzs és páncél a hűsége.
A Zsolt 91:1-ről már nagyon sokszor beszéltem itt. Tehát látunk itt egy rejtekhelyet, aztán látjuk a várat, aztán azt, hogy befedez az Ő tollaival, és ott a pajzs és a páncél.
Mindenképpen először is eszünkbe jut a hatalom. Van valami, ami hatalmasabb, mint én vagyok. Ez nagyon fontos számunkra. Mert ha a magam életére gondolok, és aztán a kihívásokra gondolok, amik szembejönnek velem, akkor azt kell, hogy mondjam: „Először is, én nem vagyok elég hatalmas. Másodszor, hála Istennek, hogy nem vagyok elég hatalmas!” Ez olyan jó!
Milyen lenne, ha elég hatalmas lennél? Szerintem borzasztó lenne. Hála Istennek, hogy nem vagyunk elég hatalmasak! Emiatt van szükség az életünkben menekülésre. Amikor úgy érzed, hogy nem vagy elég hatalmas az életedben, adj hálát Istennek.
Milyen rossz, amikor úgy érezzük, hogy hatalmasak vagyunk! Úgy értem, nem amikor azt érzem, hogy Istenben vagyok hatalmas, mert az csodálatos, de tudom, hogy az nem énrólam szól. Tudom azt, hogy van hatalom, ami hatalmába kerít engem. Ami bennem él, de nagyobb nálam. Ez annyira csodálatos, hogy mi ebben a világban ezek az emberek vagyunk. Nem normális emberek vagyunk, hanem természetfelettiek. Nem magunk miatt, hanem amiatt, Aki bennünk van. Aki nagyobb, mint az, aki a világban van. Emiatt én olyan különleges ember vagyok!
Gyerekkoromban lehet, hogy erről álmodtam nagy S betűs pizsamában :-), hogy szuperember leszek, de sokkal szuperebbek vagyunk, mint az S betűs! Mert mi hordozzuk a természetfelettit. Úgy értem, arról az egy természetfeletti Személyről beszélek, Aki betölti a világegyetemet. ApCsel 17-ből tudjuk, hogy Ő nem lakozik kézzel csinált templomokban, viszont mibennünk lakozik, mert a mi testünk a Szent Szellem temploma. Hála Istennek, hogy az Ő hatalma valóságos az életünkben!
Azt mondod: Jó neked! Ez mindnyájunkra vonatkozik. Lehet, hogy néha az agyunk elvan abban, hogy ez nem valóságos, de attól, hogy ezt gondolod, ez még mindig valóságos. Isten arra hív minket, hogy a valóságról gondolkodjunk, és a valóságban éljünk. Ne élj a saját álomvilágodban, mert a te álomvilágod az, hogy ez nem valós. A valóság pedig az, hogy ez a valóság, hogy Isten hatalma bennünk lakozik. Nagyon fontos dolog az, hogy van egy hely, ahova mehetek, ahova menekülhetek, ahol erősséget találok. Nagyobb hatalom. Sokkal nagyobb.
A második dolog az, hogy amikor Isten jelenlétében vagyok – kérlek, ne értsd félre ezt –, akkor ebben van passzivitás, és van egyfajta nyugalom. Megszűnök a cselekedeteimtől – ezt értem a passzivitás alatt. Vagy ami 2Móz 14:14-ben van, hogy Isten azt mondja: „Maradjatok veszteg! Én küzdök.” Csodálatos ez, amikor a szívemet az Ő kezébe helyezhetem, amikor bemehetek az Ő árnyékába, amikor bemehetek a várba, és hagyhatom, hogy Isten harcoljon. Valóságos-e ez? Teljesen valóságos!
Tele vagyunk ilyen bizonyságokkal. Én is annyira szeretem a bizonyságokat! Tudom azt, hogy rendkívüli bizonyságok vannak közöttünk. Csak amikor azt kérdezzük: Van valakinek bizonysága?; akkor mindenki a másikra vár. Vagy: Nem pukkant ki a kerekem! 🙂 Aztán amikor beszélgetünk, kiderül, hogy Istennek a hatalma jelen van az életünkben, az Ő munkája ott van az életünkben. Ő valósággal hadakozik értünk, amikor megengedjük Neki, amikor visszalépünk, amikor azt mondjuk: „Lehetnék kicsit a szárnyai alatt? Bebújhatok a kabátod alá? És aztán lehetne az, hogy te harcolsz? Akkor lehetsz Te a pajzs és páncél, meg a vár, meg a szárny, én pedig rejtekhelyen vagyok, nem látszom ki.”
Ott van ez a nyugalom. Szoktuk ezt mondani: hitnyugalom. Mit jelent ez? Lehet ez egy teljesen idegen szó, de csak annyit jelent, hogy amikor meglátom Istent, amikor elhiszem, hogy Ő Kicsoda, és elhiszem, hogy Ő Kicsoda az életemben, elfogadom ezt a valóságot. Végre nem az én álomországomban élek, ami nem valós, de mégis mindenki azt hiszi. Hanem meglátom Isten valóságát az Ő hatalmával, az Ő szeretetével, az Ő körülölelésével, az Ő örömével, az Ő értelmével, ahogy betölti az életemet, ahogy értelmet ad az életnek, ahogy valóságosan létrehoz dolgokat az életemben, ahogy valósággal rábízhatok dolgokat, ahogy valósággal elengedhetek dolgokat.
Ahogy elengedek dolgokat, és Őrá bízom, örömöt fedezek fel. Azért, mert Ő megbízható. És itt van a hitnyugalom, hogy amikor meglátom, hogy Ő Kicsoda, akkor megnyugszom. Amikor meglátom, hogy Ő mit tett értem, akkor megnyugszom. Amikor meglátom, hogy mi a valóság, és azt, hogy amit a szememmel látok, az semmiség az egész valósághoz képest, akkor nyugalom lesz a szívemben. Ez békesség. Isten hív minket és ez a miénk.
Ez nem olyan, ami távol van tőled. Nem! Ez a tiéd. Holnapután? Nem! Ma? Igen. Most? Igen. Ez a tied, és senki nem veheti el tőled. Isten nekünk adta. Elvette, ami nem kellett nekünk, és odaadta, ami kellett. Hála Istennek!
P. Bartha Atti: Ez annyira jó volt, hogy amikor észreveszem, hogy nincs elég nagy hatalmam, akkor látom meg, hogy szükségem van a menekülésre. Talán ez az egyik dolog, amit nem szeretünk. Mert ez függőséget, függést okoz. Függőségre van szükségem, én pedig próbálok kitörni ebből.
Az előző üzenetben volt az, hogy amikor átlépünk az örökkévalóságba, akkor már nem lesz lehetőség az evangélium mellett dönteni. Ez is olyan jó, hogy bizonyos értelemben a döntések legjavát ma hozzuk meg. A döntésed körülbelül ez: Istenhez futok, vagy máshova?
5Móz 30:19b elétek adtam az életet és a halált, az áldást és az átkot. Válaszd hát az életet, hogy élhess, te is, és utódaid is.
Tehát éppen az, ami a kiváltságunk, attól irtózunk a legjobban.
Gal 5:16-17 Azért azt mondom: Szellem szerint járjatok, és a test kívánságát ne vigyétek véghez! Mert a test a Szellem ellen törekszik, a Szellem pedig a test ellen, ezek pedig egymással ellenkeznek, hogy ne azokat cselekedjétek, amiket akartok.
Itt látjuk azt, hogy van egy belső harc. Kenneth Wuest, aki a görög Újszövetség tudósa, erről egy nagyon áldott részt írt. Nagyjából azt írta, hogy az „egymással ellenkeznek” az olyan, mint hogy lövészárokba ássák be magukat az elhúzódó harc miatt, és megpróbálják megvédeni a már megszerzett területet. Ez a harc addig tart, amíg élsz. Ez az, amitől megpróbálsz elmenekülni, de igazából a régi bűnös természeted az, ami nem szereti ezt, mert ez Istentől való függést okoz.
P. Kende: Amit p. Bendegúz is mondott, valahol hallottam egy üzenetben. Kol 3:1-2 ha Istentől születtünk, akkor az odafel valókat keressük. Ezek a dolgok igazából nem valahol nagyon messze fenn vannak, hanem számunkra, hívők számára ezek itt vannak. Nem ott fenn, hanem a mi szintünkön. Nem holnap, valamennyi idő múlva, hanem ma, most. Ezek közel vannak hozzánk. Persze, választanom kell, de ezek közel vannak hozzánk. Egyszer, egy istentiszteleten ezt úgy mondtam, hogy a hitetlenség közel van hozzánk, de a hit ugyanolyan közel van hozzánk. Ugyanolyan könnyen választhatom a hitet, mint a hitetlenséget.
P. Kornél: Nagy téma, mert rendkívüli nyomás alatt éljük az életünket. Van az én életem, és van a világ körülöttünk. Az Igeversünk az, hogy nagyobb, Aki bennünk van, mint aki a világban van. Mi azért vagyunk különleges emberek, mert Isten bennünk él. Ez hozza a különbséget. Én 1Pét 1:23-ra gondoltam, hogy egy romolhatatlan mag szül minket újjá. És arra gondoltam, ha ott van ez a mag, az fogja kinyomni a világot. Ez az, ami növeli az életünket. Ez egy állandó téma, ahogy öntözöd az életedet az Igével, Isten élete egyre nagyobb lesz az életedben.
Nagyobb az, Aki bennünk van, mint az, aki a világban van. P. Brian beszélt erről régen, hogy kívülről ugyanolyanok vagyunk, sőt, az a baj, hogy nem vagyunk ugyanolyanok, egyre nyomorultabbak leszünk. Viszont van bennünk különlegesség. Van egy puha rész az életünkben. Amikor megböknek minket, amikor bántanak minket, ez bemegy az életünkbe, de egyszercsak találkozik egy szilárddal. Kedvesek vagyunk, úgy tűnik, hogy mindent meg lehet csinálni velünk, de nagyobb az, Aki bennünk van, és van egy pont, ami után már nem megyünk tovább. Van véleményünk, mert nagyobb az, Aki bennünk van. Az a lényeg, hogy minél hamarabb megálljon az, amikor belénk hatol a világ. Krisztus Igéje gazdagon lakozzon a szívünkben!
P. Kende: Isten Igéje valóban bevisz minket arra a helyre, valóssá teszi számunkra azt a betakarást. Egyszer arra gondoltam, hogy amikor kevesen imádkoznak, vagy csökken azoknak a száma, akik imádkoznak, vagy nem imádkozunk egymásért, akkor növekszik az ellenállás az életemben Isten Igéje felé. Mélyen hiszem, hogy amint imádkozunk egymásért, úgy Isten Igéjének nagyobb szabadsága van, hogy munkálkodjon bennünk.
Ha nincs ima, akkor légköri ellenállás van. És van belső ellenállásom is, vannak dolgok, amik nem tetszenek az Igében, mert személy szerint nem értek egyet vele, úgy van építve a lelkem, hogy nem tetszik.
Aztán lehet még egy dolog, ami akadályozza, a fegyelmezetlen élet.
P. Duló Attila: Kicsit szeretném gyakorlatiassá tenni a témát. P. Bendegúz már elkezdte ezt, hogy definiáljuk, mit jelent az, hogy betakarás. Számomra ez azért fontos, mert a „nyóckerben” nőttem fel, és akkor egészen mást jelentett a betakarás. 🙂 A banda, ahova jártam, ott egészen mást jelentett a betakarás. „Öcsém, fogd be a szádat, mert betakarlak, mint Moszkvát a hóesés!” 🙂 Ma ezt valahogy így mondanám: „Drága testvérem! Semmiféle rothadt beszéd a te szádon ki ne származzék, és ha nem hagyod abba, akkor Isten haragja marad rajtad.” Úgyhogy fontos tudni, hogy mi az a betakarás. 🙂
Zsolt 57:1b (2) mert hozzád menekül a lelkem, és szárnyad árnyékában keresek oltalmat, amíg elvonul a veszedelem.
A betakarás az oltalom, az védelem. A veszedelem idején védelem. Ahogy Isten el tud rejteni, ahogy meg tud védeni. Erről beszél itt is:
Zsolt 105:39 Felhőt terített rájuk, hogy befedezze őket, és tüzet, hogy világítson éjjel.
Ez Istennek a védelme, amikor elrejt. Amiről p. Bendegúz beszélt:
Zsolt 91:1 Aki a Felséges rejtekében lakik, az a Mindenható árnyékában nyugszik.
Annyira tetszik ez nekem! Ott van a Hatalmas, a Felséges, a Mindenható, a Mindentudó, és az Ő árnyékában pihenhetek. Tudom, mit jelent valakinek az árnyékéban pihenni? Ez azt jelenti, hogyha valaki az én árnyékomban akar pihenni, akkor mindenképpen mögém kell állnia, hogy az árnyékomban legyen. Amikor Isten árnyékában pihenünk, akkor ez azt jelenti, hogy Ő ott áll előttem, és bárki jön ellenem, bárki meg akar támadni, annak először Istennel kell találkoznia. Ő az, Aki védelmet ad, Ő az, Aki betakarást ad. Ez ámulatba ejtő!
Amit a 105. zsoltárban olvastunk, az gyakorlatilag 2Móz 14-ről szól, amikor az izraeliták kivonulnak Egyiptomból, és aztán eljön az a kritikus pillanat, hogy majdnem utoléri őket az egyiptomi sereg, és jószerivel nincs hova menekülniük. Legalábbis ők még akkor azt hitték, hogy nincs hova menekülniük. Mi történt? A felhőoszlop, ami elöl ment, az ellenség és Izrael közé állt, és eltakarta őket, befedezte a szárnyaival, elrejtette őket. Annyira csodálatos ez a kép! Istennek ez a védelme, ez a betakarása. Amikor jön az ellenség, amikor támadás alatt vagy, amikor próba alatt vagy, amikor nehézségben vagy, akkor Őneki ott a védőszárnya, és menekülhetsz Hozzá, ahogy azt 57. zsoltárban olvastuk: mert Hozzád menekül a lelkem.
Fontos, hogy ezt tudjuk. Amikor gondban, nehézségben vagy, akkor tudd, hogy hova menekülj. Ne a magányba, ne a visszahúzódásba menekülj, ne a sértettségbe, ne a megbántottságba menekülj, hanem Hozzá, mert Neki vannak védőszárnyai, odaáll, és az árnyékában pihenhetsz.
P. Jukka: Rövid gondolat, de olyan, mint egy gyémánt.
Zsolt 27:1-5 [Dávidé.] Világosságom és üdvösségem az ÚR, kitől féljek? Életem erőssége az ÚR, kitől remegjek? Ha gonoszok jönnek ellenem, szorongatóim és ellenségeim, hogy felfalják testemet, ők botlanak meg és hullanak el. Ha egy sereg fog is körül, nem fél a szívem. Habár háborúság tör rám, én mégis bízom. Egyet kérek az ÚRtól, azért esedezem: hogy az ÚR házában lakhassam életem minden napján; hogy nézhessem az ÚR szépségét, és gyönyörködhessem templomában. Bizony, elrejt engem hajlékában a veszedelem napján, betakar sátra rejtekében, sziklára emel föl engem.
Lehet, hogy semmi mást sem kell mondanom. Két szón járt az eszem. Tudjuk, hogy ez Dávid zsoltára. Azt mondja: Ha egy sereg fog is körül, nem fél a szívem. Ez nagyon fontos gondolat: Habár háborúság tör rám, én mégis bízom. Voltál már háborúban? Annyira rosszul érzed magad, annyira üres vagy, és annyira butának érzed magad! Voltál már háborúban? Ez háború. Mi ellen? Ellened. Háborúban vagyunk.
Emlékezz azonban arra, hogy nem magad ellen vagy háborúban. Nem test és vér ellen küzdünk, nem egymás ellen küzdünk, hanem nagyobb háború van a fejedelemségek ellen. A kulcs, hogy miért nem félünk, és miért bízunk, az a következő versekben van. Van egy vágyunk, pontos vágyunk van: Egyet kérek az ÚRtól, azért esedezem…
Mindenféle vágyaink lehetnek. „Minden nap csokit akarok enni.” Ez jó kívánság! „Minden nap fagyizni szeretnék. Minden nap pizzát akarok enni. Minden nap hamburgert akarok enni…” Aztán úgy is fogok kinézni, mint egy hamburger.
Ám ez a kulcs: Minden nap azért esedezem: hogy az ÚR házában lakhassam életem minden napján, hogy nézhessem az ÚR szépségét – nem az akármi szépségét, hanem az Úr szépségét –, és az Ő védelme alatt legyünk, mert arra vágyunk, hogy az Ő templomában élhessünk, az Ő szent hajlékában.
P. Kende: Arra gondoltam, hogy ez csodálatos, mert a szívemben és az életemben annyira gyakran gondban vagyok amiatt a csata miatt, amit p. Duló Atti említett. A régi bűnös természet és az új között van ez a folyamatos küzdelem, és van ez a vágyunk. Ez jelent valamit? Van ennek értéke?
– Butaságot csináltál!
– De én jót akartam csinálni!
– Kit érdekel?! Butaságot csináltál végül!
Mi ezt így néznénk, de Isten nagyra értékeli a vágyat a szívünkben. Isten válaszol arra a kívánságra a szívünkben. Nagyon fontos, hogy megvan nekünk a vágy a szívünkben, hogy azt a hajlékot kívánjuk, és azt, hogy Ő legyen előttünk.
P. Knight: Nagyszerű a téma. Annyiféle dolog van, hogy jó módon használjuk azt a védelmet, amink van. Amikor arra gondolok, hogy az Ő szárnyának árnyékában vagyunk, az egy valódi, különleges védelem.
Jer 17-ben Isten Igéje beszél arról a fáról, ami víz mellé van ültetve. Az egyik előnye ennek a fának, hogy nem veszi észre, amikor jön a forróság. Az, hogy ott vagyunk az árnyékban, az védelem a forróság elől. Annyi ilyen „forróság” van az életünkben! Nyomás, ami meg akarja törni a járásunkat Istennel, vagy a bizonyságunk, vagy a növekedésünk. Amit szeretnénk, az az, hogy növekedjünk és Vele járjunk, de szükségünk van védelemre a forróság ellen, amit az ördög ad. Nagyon érdekes az, ahogy ezt nézhetjük.
Amikor a karibi térségben éltünk, akkor az árnyék nagyon fontos része volt az életünknek. Kihasználtuk az árnyékot, mert a Nap megállíthatatlan volt, és kifárasztott. Fontos volt árnyékban lenni. Emlékszem, amikor találtam árnyékot, akkor az lett az „irodám”. Csak odamentem, elmélkedtem az Igén, tanulmányoztam. Mert ez Istentől való védelem volt a forróság elől, amit az ördög próbál az életünkbe tenni, hogy megtörjön és lerontson minket. Ez egy másik gondolat a témáról.
P. Farkas Laci: Azon gondolkoztam a betakarásokkal kapcsolatban, hogy miért nem érti a világ ezt a védelmet, amit Isten tud adni. Amikor emberekkel beszélgetünk, akkor ők azt mondják: Ha Isten létezne, akkor ez a baj nem esett volna meg velem. Elképzelhetetlen az emberek számára, hogy Ő egy bajon keresztül mutassa meg a védelmét, betakarását.
Isten azt akarja, hogy tudjuk, nem korlátozhatjuk azt, ahogy Ő ezt meg tudja mutatni nekünk. Nem lehet csak a betakarást várni, a betakarást elfogadni a betakarást adó Személy nélkül. Az ördög éppen ezt használja ki, és nagyon sok lehetőséget ad a világban az embereknek, hogy biztonságot betakarást keressenek. Ezek azonban mindig olyan betakarások, amik igazából hamis betakarások. Az embereknek elképzelhetetlen, hogy Ő a bajon keresztül mutassa meg.
Aztán amikor megismerjük Istent, akkor meglepődünk azon, hogy Isten ezt meg tudja mutatni. Arra gondoltam, hogy mekkora kontrasztok vannak, ahogy Isten megmutatja az Ő védelmét. Ezen keresztül megmutatja, hogy az Ő betakarása nagyobb, mint egy természeti biztonság. Emiatt néha belevisz olyan helyzetekbe, ahova magunktól nem mennénk bele.
Nemrég olvastam Dán 6-ban azt a részt, ahol Dániel az oroszlánok vermébe kerül. Legtöbben megkérdezhetnénk Istentől: „Micsoda őrültség! Beviszel az oroszlánok vermébe? Hogyan lehetek itt biztonságban?” Aztán éppen ezen keresztül látszódik meg a legnagyobb védelem. Nem kellemes, amikor átéljük ezt. Tényleg bámulatos, ahogy Isten meg tudja mutatni az Ő betakarását!
Nemrégiben volt a KHÁRISZ-ban egy ellenőrzés, az egészségügyi fennhatóság jött hozzánk. Kicsit úgy éreztem magam, mintha az oroszlánok vermébe dobtak volna. Készültünk arra, hogy minden részlet a helyén legyen. Egy teljes orvosi szobát kellett berendeznünk mindenféle tartozékával együtt. Nagyon aggódtunk, de imádkoztunk, hogy Isten olyan embert küldjön, akin keresztül meg tud mutatkozni az Ő kegyelme. Azért azzal tisztában voltunk, hogy mik a hiányosságaink, és azzal is, hogy ebből csak Isten tud kihozni minket jól.
Nagyon érdekes volt. Felmentünk abba a szobába. Jött egy hölgy, és még két ember. Nagyon határozott volt a fellépésük. Volt egy papír az előírásokról, hogy miknek kell meglennie. Arról volt szó, hogy jönnek, megnézik, kipipálják, és rendben van. Megnézték, rendben volt, de aztán kérték az engedélyünket. Mindenre készültünk, de erre nem. 🙂 Mondtuk, hogy engedélyünk nincs. „Rendben, akkor menjünk le az irodába, és beszéljük meg.” Na, ettől féltem!
Ám aztán nagyon érdekes volt, hogy amíg mentünk le az irodába, a hölgy megkérdezte: Egyébként, ti milyen keresztények vagytok? Mondtuk, hogy evangéliumi keresztények vagyunk, újjászületett hívők. „Én is. – felelte. – Itt az ideje, hogy tegeződjünk.” 🙂 Mire leértünk az irodába, röviden elmondta, hogy most mi fog történni, és mindenben segíteni fog.
Nyolc napot adott arra, hogy ezt pótoljuk, de nem kellett annyi, három-négy nap alatt megvolt minden. Bevittük az irodájába, és gyakorlatilag mindent ő intézett. Valamiről megkérdezte, hogy azt elhoztuk-e. „Ó, nem! Azt elfelejtettük.” „Nem baj, kinyomtatjuk, aláírják gyorsan, és kész!” Annyira látható volt Istennek a betakarása, védelme!
Isten a legextrémebb helyzetekben meg tudja mutatni, hogy Ő ott van. Az becsapás lenne, ha ezt nem egy bajon keresztül mutatná meg. Mert a valósághoz hozzátartozik az, hogy bajba fogunk kerülni. Viszont nem Őnélküle. A hangsúly azon van, hogy a világ a betakarást a betakarást adó Személy nélkül akarja. Isten pedig megtanít minket arra, hogy nincs betakarás a betakarást adó Személy nélkül.
P. Kende: Az iskoláinkkal már annyi különleges eseményt láttunk, ahogy Isten átvitt elképesztő helyzeteken. P. Brian mesélte, hogy jött egy hasonló ellenőrzés, amikor a GGIS még a hegyen volt egy olyan épületben, ami nem volt alkalmas iskolának.
Imádkoztak. Megjött az ember, kezdtek beszélgetni, néhány perc múlva az ember sírva mesélte az életét, és nagy tanácsadásba ment át az egész. 🙂 Aztán néhány óra múlva, hálásan ment el, és mindent aláírt. Anélkül, hogy látta volna, mennyire nincs meg semmi. Tényleg Isten volt az, Aki betakarta az egészet.
P. Musztafa:
2Sám 6:14 Dávid pedig teljes erejéből táncolt az ÚR előtt, és gyolcs éfódot övezett magára.
Csak képzeld el ezt, ahogy Dávid táncol teljes erejéből. Ő egy király. Ő volt az ország feje, de ez így nem érdekelte.
Tudod, mi az, ami nagyon összezavar engem? Amikor a keresztények negatív bizonyságokat hoznak, amikor arról beszélnek, hogy az élet milyen nehéz. „Mintha ez nem lenne egyértelmű! És még beszélnünk is kell róla! Újra és újra kell ezt mondanunk.” Azon gondolkodom, hogy miért? Persze, a Biblia beszél arról, hogy sok ellenségünk van. Sok helyen beszél erről, de miért kéne, hogy ilyen negatív bizonyságunk legyen, mintha nem lenne jelen az Úr az életünkben? Hanem táncolnunk kéne, és ünnepelni az Urat. Mert meg vagyunk védve.
P. Duló beszélt arról, hogy mi a betakarás. Az, hogy az Ő szárnyainak az árnyékában legyünk, valójában azt jelenti, hogy az Ő jelenlétében legyünk.
1Ján 4:18 A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár, aki pedig fél, nem lett teljessé a szeretetben.
Vannak olyan emberek az életemben, akik mindig panaszkodnak. Arról beszélnek, hogy milyen nehéz volt az életük, és mennyire sok probléma érte őket. Ez igaz. Ez része az életnek. Mi azonban győztesek vagyunk, nem? Többek vagyunk, mint hódítók! Nem kell harcolnunk, mert egy módon annak már vége van, és az Úr harcol értünk. Mi csak élvezzük, amit tett értünk.
Tetszik a gondolat, hogy lehetnek csodálatos bizonyságaink, hogy igazából rendben vagyunk, jól vagyunk és szabadok vagyunk. P. Kende az elején beszélt a szabadságról. Arra gondoltam, hogy a lelkünknek van egy ilyen indíttatása, hogy aggódjon, és félelemben éljen, és mindig azon gondolkodjon: Mennyire megbántottak! Lehet, hogy vannak erre jó okok. Néha vannak. Luk 13-ban azt mondta Jézus:
Luk 13:34 Jeruzsálem, Jeruzsálem, aki megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akik hozzád küldettek! Hányszor akartam egybegyűjteni gyermekeidet, mint a tyúk a csibéit a szárnyai alá, és ti nem akartátok!
„Ti nem akartátok! Hányszor volt az, hogy csak védelem alá akartalak tenni titeket? Hányszor volt, hogy azt akartam, elengedjetek mindent és új életet kezdjetek? Csak elengedni a múltbeli dolgokat, az összes negativitást, és szabadságban éljetek, és tényleg többek legyetek, mint hódítók! Ti azonban nem akartátok.”
Az előző alkalom üzenetéből:
Zsolt 36:8 (9) Dúslakodnak házad bőséges javaiban, gyönyörűséged folyóvizéből itatod meg őket.
Ez a megelégedésről beszél. Meg vagyunk elégedve. Minden, amire szükségünk van az életben, az megvan nekünk. Most csak az Úrra kell koncentrálnunk. Ez volt p. Jukka üzenete. Csak nézzük Őt, és élvezzük.
Sok embernek van negatív bizonysága, de nekünk hatalmas bizonyságaink vannak. Nézd meg az életünket, győzelem győzelem után. Olyan dolgokat teszünk, amiket nem is tudunk megtenni. Van szolgálatunk, gyülekezetünk, vannak iskoláink… Ez egyértelmű, hogy ez nem mi vagyunk, de megvannak nekünk ezek.
Hányszor mondta már p. Kende a pulpitustól, hogy imádkozzunk a KHÁRISZ-ért, mert bajban van?! Ennek már a számát sem tudjuk megmondani, hogy a KHÁRISZ hányszor volt bajban. Végtelenszer! Itt a bizonyság p. Lacitól, hogy a KHÁRISZ még mindig él. Ez csodálatos, hogy Isten mit tesz! Az épületünk ugyanígy. Mindig viccelődünk erről. Most egy kisteremben ülünk a fűtés hiánya miatt. Ez vicc! Mindig történik valami a fűtéssel. Ám még mindig nem vagyunk halottak, betegek, hanem itt ülünk, és halljuk, élvezzük Isten Igéjét. Hogy tudsz egy egész épületet fenntartani pénz nélkül? Van pénzünk, de az soha nem elég. Ez lenyűgöző bizonyság.
A Szolgálat csak megy tovább, emberek megtérnek, aztán van egy konferencia, és az emberek eljönnek külföldről, és mindig találkozunk új emberekkel. A bibliaiskola csak megy tovább, gyülekezeteket alapítunk, az emberek felépülnek… Ez csodálatos! Mindannyian biztonságban vagyunk, és meg vagyunk védve. Az Ő szárnyai alatt vagyunk, és jó bizonyságunk lehet arról, hogy többek vagyunk, mint győztesek.
Ján 6:35 Jézus pedig azt válaszolta: Én vagyok az élet kenyere, aki hozzám jön, nem éhezik meg soha, és aki hisz bennem, nem szomjazik meg soha.
Mondhatjuk, hogy nagyon sok ellenség van körülöttünk, de igazából nincs olyan sok. Ismerjük a félelmet, tudjuk, hogy ez nagy ellenség, és persze ott van Sátán, a világ, a régi bűnös természet, a bűntudat, a szégyen… Isten azt akarja, hogy ezektől megszabaduljunk. Ezért takar be minket az Ő szárnyával, emiatt hoz be minket az Ő jelenlétébe. „Szabaduljatok meg a félelemtől! Ne féljetek! Ne éljetek bűntudatban! Ne szégyelljétek magatokat, hanem élvezzétek a közösséget. Csak gyertek, és ne féljetek! Ne gondoljatok arra, hogy valaki rosszat gondol rólatok! Csak legyetek olyanok, mint Dávid!”
Az emberek, akik ránéznek, gondolhatják: Miféle király ez?! Szégyen az országnak” Ám ez volt az ország dicsősége. Egy király, akit nem érdekel az emberek véleménye, csak táncolt az Úr előtt. Mert jött a frigyláda Jeruzsálembe. Ott van Isten jelenléte. Őt nem érdekelt más, csak táncolt az alsóneműjében. Kit érdekel?! Mert be vagyunk takarva. Védve vagyunk, és nem szégyenkezünk, nincs bűntudatunk.
Az élet nehéz, ez nem újdonság. Gondoljunk azonban valami újra, valami új dologra, ami nem természetes az életünkben. Természetfeletti. Ez erőfeszítésbe kerül, igen. Ámen.