1Sám 30-ban Dávid nagy bajban van. Ennek közepette, 1Sám 30:6-ban azt látjuk, hogy Istenhez fordul. Ha jól értem, a héber szó azt jelenti, hogy odaerősíti magát Istenhez. Megerősíti magát Istenben. „Odarögzíti magát” a héberben. Ez olyan pillanat az életében, amikor nagy a bukás, nagy a kudarc, félelem és zűrzavar van körülötte. Ebben az időben, ebben a pillanatban Dávid hall Istentől. Ez megmenti az életét, megmenti a szolgálatát. Megment mindent igazán.
Gyakran nem hallunk Istentől, még akkor sem, amikor minden nagyszerűen megy. Mert nem „rögzítem magam” oda.
—
Zsolt 36:7 (8) Ó, Istenem, milyen drága a te kegyelmed! Szárnyad árnyékába menekülnek az ember fiai.
Talán ez a vers, a versünk a konferenciára. Azért talán, mert van még kettő, ami nagyon hasonlít, és hozzáad ehhez.
Arra gondolok, hogy annyira nagyra vagyunk magunkkal mi emberek. A távcsöveink egyre messzebb látnak, a részecskegyorsítóinkkal egyre kisebb dolgokat fedezünk fel. Olyan kicsi összetevőit a világegyetemnek, amit nem is tudsz méretre úgy meghatározni, hogy annak értelme legyen számunkra. Mégis, az ember erőteljesen rövidlátó. Igazán az orra hegyénél messzebb nem is lát. Tulajdonképpen csak azokat a dolgokat látjuk, amik megérintenek minket, és a mögöttes valóságot nem vesszük észre. Találunk egy újabb részecskét, de messzebb nem látunk, s így nagyon könnyen elmulasztjuk a lényeget. Mindig meg vagyunk ragadva ebben. Viszont ez megint csak olyasvalami, ami érint bennünket, és nem olyan, ami kicsit távolabb lenne.
Úgy értem, gondoljunk a pokolra! Mi jut erről az emberek eszébe? Mókás képek, ahol ördögök kavarják az üstöt, és benne főnek az emberek? Valami olyan, aminek semmi köze a valósághoz, semmi köze a pokol súlyához. Vannak viccek arról, hogy a pokolban jó a társaság, holott Ézs 5:14-ből legtöbben úgy értjük, hogy a pokolban mindig egyedül van az ember. A másik butácska képsor a menny, ahol a pufók angyalkák heverésznek a habos felhőkön. Ekörül egész néphagyomány van. Viszont probléma van ezzel, mert ha megnézed Jel 4-5-öt, akkor olyan helyet látsz, ahol elképesztő a dicsőség, rendkívüli a hatalom. Mint amikor zenét hallgatsz, és a basszus olyan erős, hogy belerezeg minden. Jel 4-5-ben azt mondja: Szent, szent, szent, és beleremeg az egész hely, olyan hatalom, olyan erő van ebben. Teljesen eltér attól a butácska képtől!
Nem csak ezeket a távoli dolgokat nem látjuk jól, hanem olyanokat is, amik közel vannak hozzánk. Nagyon rövidlátók vagyunk. Például vannak, akik megdöbbennek, hogy milyen gonosz tud lenni az ember. Népirtás. Emlékszem, többször emlegettem, amikor volt a jugoszláv háború, hogy egész falvakat kiirtottak azért, mert jellemzően egy bizonyos nemzetiség lakott ott. Akkor mindenki szörnyülködött: Hogy lehet az ember ilyen gonosz?! Mi keresztények azonban nem vagyunk megdöbbenve, mert olvastuk Ézs 53:6-ot: mindannyian eltévelyedtünk, mindannyian a saját utunkra tértünk; vagy Préd 7:20-at: nincs igaz ember a Földön. Olvastuk már, és azt mondjuk: Igen, az emberben elképesztő gonoszság van. Ránézünk az emberek szörnyű tetteire, egy terrortámadásra vagy az Iszlám Államra, és azt mondjuk: Igen, Jak 3:15 van egy rettenetes sötét bölcsesség, amely bölcsességnek tűnik azoknak, akik követik azt, ami démoni.
Ugyanígy a másik oldal, amikor emberek elképesztő dolgokat tesznek, valami olyat, ami nagyon áldott, ami nagyon szeretetteli és rendkívüli. Emlékszem arra az ausztrál misszionárius házaspárra Indiában – Staines-ék –, ahol az apát és a két fiát a hindu csőcselék elevenen elégette, mert evangelizáltak, és emberek megtértek. A feleség, aki ottmaradt egy gyermekkel, azt mondta: Nem gyűlölöm őket a megbocsátás miatt. Azt kérdeznéd: „Hogy lehet ez? Hogy tudsz megbocsátani nekik?”
Emlékszem aztán egy másik házaspárra is az USA-ból. Egy fiatalember részegen a fiuk halálát okozta egy autóbalesetben. Persze végigment a tárgyalása, megkapta a büntetését. Aztán valahogy ezek a szülők, akik elveszítették az egyetlen fiukat, elkezdtek szolgálni felé, és egy idő után az apa merítette be őt. Most nagyon drága kapcsolatuk van, és nagyon szeretik egymást. Hogyan? Azt mondhatná valaki, hogy ilyen nincs. „Az ember, aki megölte a fiamat? Ilyen nincs!” Mi pedig azt mondjuk: Mát 5:44-ben Jézus azt mondta nekünk: Szeressétek azokat, akik gyűlölnek benneteket, és áldjátok azokat, akik átkoznak. Ezt adta nekünk Isten a Szent Szellem által, hogy megbocsáthatunk, hogy szerethetünk. Az ember ezt nem tudja megérteni. Az ember ezt nem tudja elfogadni önmagában. Mert rövidlátó. Ez túlnyúlik azon, amit el tudok fogadni.
Benjamin Disraeli mondott valamit arról, hogy az ember vajon angyal vagy majom. Mi azt mondjuk: „Várj!, Nem!: a Bibliánk így mondja, hogy az ember lehet isteni, vagy lehet démoni.” Az ember így fogja meg, ilyen szűk határok között nézi – angyal vagy majom?. Isten sokkal nagyobbról beszél nekünk, és az ember dönti el, hogy melyik lesz. Isten szerinti lesz, vagy pedig ördögi. Lehet, hogy nem vagy hívő, és azt mondod: „Én jó ember vagyok. Én nem vagyok ördögi.” Én pedig azt mondom neked, hogy baj van. Isten nélkül baj van igazából az életedben. Isten kegyelme rajtad van, és azért gondolod igazán, hogy jó ember vagy. Mert Isten kegyelme rajtad van. Körülvesz téged, és betakar téged is.
ApCsel 14:17 jóllehet nem hagyta magát bizonyság nélkül, mert jótevőtök volt, az égből esőt adott, termést hozó időket, és bőven megelégített eledellel és szívbéli örömmel.
Ez arról szól, hogy Isten ad nekünk kegyelmet akkor is, amikor nem vagyunk hívők. Ez azt jelenti, hogy Isten megáld minden embert valamennyire, hogy Isten az Ő kegyelmét ott tartja minden emberen.
Zsolt 145:9 Jó az ÚR mindenki iránt, és könyörülő szívű minden teremtményéhez.
Ez azt jelenti, hogy amíg csak az ember él, addig Isten kegyelme van rajta. Van az, amit úgy hívunk, hogy általános kegyelem. Azt jelenti, hogy Isten jelenlétét itt meg lehet élni. Vannak angyalok, akik körülötted vannak. Az evangélium még mindig fel van kínálva neked. Pusztán hinned kell Jézusban, és új életet kapsz. Ez még mindig él. Még mindig történhet csoda. Valaki meggyógyulhat, valaki megszabadulhat, valaki megtérhet. Még mindig történhet csoda. Istennek van általános kegyelme. Még a legnehezebb élethelyzetekben is Isten betakarása és védelme ott van az ember életében. Az ember még mindig hozhat döntéseket, jókat és rosszakat, és remélhetőleg tanul belőlük.
Amikor az emberek azt mondják: „Ó, ez az élet pokoli! Ó, ez az élet szörnyű! Az élet olyan nehéz!” Tudod, milyen ez? Mint a hal, amely még nyilván nem élt soha vízen kívül. „Az élet már nem is lehetne rosszabb.” – mondja az egyik hal a másiknak a vízben. A válasz az, hogy lehetne rosszabb. „Nézd csak! Kiveszlek, partra doblak, és nézd meg, milyen!” Még sosem voltunk úgy, hogy Isten levette volna rólunk igazán a kezét. Soha egyikünk sem élt még igazán Isten betakarása nélkül. Úgyhogy nem tudhatjuk.
Abban a pillanatban, hogy valaki meghal, ez az általános kegyelem odavan. Többé már nincs meg. Az erkölcs már nem jelentős. Az élet az apró örömei nincsenek tovább. A gyönyörű naplemente, egy barát… – nincs többé. Az evangéliumra már nincs meg a lehetőség, az ember már nem hihet. Nincs már reménység. Nincs több döntés, amit meg kéne hoznia. Csak bűn, az én, és a szomorúság. Milyen rettenetes dolog elveszettnek lenni, Krisztus nélkül lenni! Képzelj el egy szörnyű álmot! Ismered azt az álmot, amikor kinn vagy az utcán nagy tömegben, és rájössz, hogy meztelen vagy? Szégyen mindenki előtt. Igazán ilyen a pokol. Szégyen, bűntudat, és az én. Az önmagammal való teljes elfoglaltság (Márk 9:46), a végső rövidlátás.
Igazán Zsolt 36:7(8) Uram, milyen csodálatos, a Te kegyelmed! Ezért az emberek fiai a Te szárnyad árnyékába menekülnek. Abban bíznak. Milyen érdekes ez! Nagyon sokszor az emberek nem is tudják, hogy Isten szárnyának az árnyékába menekülnek. Nem is tudják, hogy mennyire be vannak takarva, mennyire meg van védve az életük! Valójában, Jak 1:17 szerint minden jó ajándék Istentől jön. Az életünk be van takarva nagyon sok módon, és még csak nem is tudjuk, mennyire, mert egyikünk sem volt még a pokolban soha. Az emberek bíznak Istenben, de anélkül, hogy tudnák.
Mit mondok ezzel? Vannak elvek, amik működnek. Vannak szabályszerűségek, amik működnek. A gravitációt Isten belerakta ebbe a világegyetembe. Akár hiszel Istenben, akár nem, a gravitáció működni fog rád nézve. Ugyanígy van minden mással is. Az egységnek az elve, vagy a befektetés elve. Ezek működnek, az emberek megtalálják ezeket, és ráépítik az életüket. Nem látják meg azonban, hogy ki az, Aki adta ezt, hogy ki az, Akitől jött ez, hogy ki az, Aki adta nekünk ezt ajándékba. Úgyhogy emberek megtalálnak egy ilyen elvet, amit Isten belerakott, ami működik ebben a világban, aztán követik azt, és nem is tudják, de Isten szárnyának az árnyékban vannak. Megtalálják a családnak a fontosságát, és aztán építik a családjukat. Ez Isten ajándéka az embernek. Mondhatnánk sok mást is.
Az emberek beállnak és követnek egy elvet, egy szabályszerűséget és élnek azzal. Valójában nem is tudják, de Isten szárnyának az árnyékéban vannak. Anélkül, hogy tudnák. Arra gondolok, amikor Mózes 2. könyvében Izrael kiment Egyiptomból. Akkor ment velük mindenféle gyülevész nép, akik nem voltak zsidók, nem hittek Istenben. Mi történt az életükben? Megszabadultak Egyiptomból ők is, keresztülmentek a Vörös-tengeren ők is, ittak a forrásból, amit Isten fakasztott a zsidóknak a pusztában, ettek a mannából. Hittek? Az Írásból úgy tűnik, hogy legtöbben nem. Viszont ott voltak a betakarás alatt. Elképesztő! Nagyon sok ember anélkül, hogy tudná, nagyon-nagyon áldott, de Róm 1:19-20 bár látják az áldást, de nem hajlandóak Istent megismerni. Azt mondják: „Ó, nem! Az élet rossz.” Pedig valójában olyanok, mint hal a vízben.
Nyilván az életünknek vannak korlátai. Az ember körül falak vannak. Mi ez a fal? 1Móz 3:19 Isten átkot tett a Földre az ember bűne miatt. Ennek az átoknak a lényege igazából az, hogy minden hiábavaló. Minden, amit csinálsz, minden, amit építesz, az hiábavaló. Préd 1:2,14 és sok más helyen a Prédikátor könyvében nagyon jól ki van ez fejezve. Azt mondja, hogy itt minden hiábavalóság. Ez azt jelenti, ha építeni akarsz valamit, ami megmarad, akkor hiába, nem fog megmaradni. Ha szeretnél hosszú távú hatást elérni, akkor csalódni fogsz újra és újra. Ezért lesz nagyon sok ember keserű az életében. Mert szeretne maradandót alkotni, szeretne többet csinálni. Szeretné, ha olyan valami lenne az életében, ami nem rozsdásodik meg, nem omlik el, ami nem dől össze, ami nem romlik meg. Mind vágynánk erre, nem?
Milyen jó lenne, ha a barátságunk mindig csak növekvő lenne! Ha nem menne időnként lefelé is. Milyen jó lenne, ha… de nem is kell sorolnom. Az ember igazán így van. Átok van az életünkben, ami egy értelemben körülvesz minket. Nem számít, hogy merre igyekszem kitörni belőle. Próbálok nagyon jó vagy nagyon rossz lenni, felfelé vagy lefelé próbálok kitörni, de a dolog el fog múlni, a dolog hiábavaló.
Ezért van, hogy nagyon sok ember visszakérdez. Olvas egy ilyen verset a Bibliában: Az Úr könyörülő és jót tesz minden teremtményével!; és az ember azt feleli: „Nem, dehogyis! Nem így van! Milyen kegyelemről beszéltek ti? Miről beszéltek?” Mert az ember mindig belefut ebbe az átokba, és mindig visszapattan erről a falról. Amit létrehoznék, az összedől. Amit befektetek, semmivé válik, ami úgy tűnt, hogy felfelé visz, valójában csak elvitt a szakadék szélére, és most zuhanok. Ennyi! Ez áthághatatlan fal. Olyan korlát, amin nem tudok átjutni.
Isten azt mondja nekünk: Figyelj, Nekem van kegyelmem a számodra! (Használjunk más szót, ne a kegyelmet!) „Figyelj, Nekem van hatalmam a te életed minden problémájára. Nekem van szeretetem minden kapcsolatodra. Még magadat is szerethetnéd, annyi szeretetem van számodra. Figyelj, Én nagyon sokat adhatnék neked, de ne próbálj Engem belekorlátozni ebbe a világba. Ha megpróbálsz Engem ide bezárni, az nem fog működni, az nem fog megtörténni. Az nem az a világ, ahova Én bezárható vagyok. Ez nem így működik. Én többre hívlak téged.”
Jel 4:1-ben azt mondja Jánosnak: Gyere fel ide! Ez az, ahova hív minket Isten. Ő azt mondja: „Minden, amiről Én beszélek, az igazából itt fenn van. Az életed sokkal nagyobb lehetne itt fenn Velem. Ha hajlandó vagy eljönni ide. Ha hajlandó vagy eljönni ide, akkor ezek a korlátok már nem érvényesek rád nézve, és meg tudsz bocsátani, és tudsz szeretni úgy, ahogy magadban képtelen lennél.” Ez az, amire szükségünk van. Ez az, amire éhezünk. Ez az, amit keresünk.
Amikor azt mondjuk: „Bárcsak maradandó lenne, amit csinálok. Bárcsak ne kéne félnem attól, hogy elveszítem, amit szereztem. Bárcsak ne kéne aggódnom a gyerekem miatt, a házastársam miatt, a józan eszem miatt…”; akkor mindig ezt mondom: Bárcsak lehetne az életem nagyobb, mint az, ami érint engem. Isten azt mondja: Lehetne! Igazán ez az, ahogy megtörténik:
Kol 3:1 Azért ha feltámadtatok Krisztussal, az odafennvalókat keressétek, ahol a Krisztus van, Isten jobbján ülve.
Ez az üzenetünk. Isten azt mondja: Ha nem vagy hívő, akkor Jézus Krisztusra van szükséged. Jézus Krisztus az – és ezt láttuk –, Ő is itt volt ezen a helyen, ahol mi vagyunk. Az egy különbség az volt, hogy Ő kilógott ebből, a korlátok nem voltak elég nagyok Neki. Ő sokkal nagyobb Személy, mint amit az átok bezárhatott volna!
Ján 3:13 Jézus azt mondta Magáról, hogy Ő a mennyben van. Ezt akkor mondta, amikor itt volt. Ami azt jelenti, hogy miközben Ő itt élt, közben Neki volt egy valósága, ami a mennyben is volt. Ezt nem értjük pontosan, de ez rendben van, ha Ő Isten. Mert akkor Ő nagyobb nálunk.
Igazából ez a helyzet, hogy Jézus az, Aki ki tud vinni téged ebből a szűklátókörűségből. Jézus az, Aki megengedi, hogy messzebb láss az orrodnál; hogy az emberi gonoszság, vagy az emberi érdektelenség, vagy az emberi büszkeség mögött meglásd Ef 6:12 a démoni valóságot; hogy felismerd, ez messzebb nyúlik az embernél.
Ugyanúgy, amikor valaki szolgál szeretettel. Akik itt szolgálnak, nem kapnak ezért semmit. Ha megkérdezed: Miért csinálod hétről-hétre, hónapról-hónapra, évről-évre? A válasz: „Az életem nagyobb. Jelen van Isten az életemben, és Ő feljebb vitt engem ezeknél a korlátoknál, az átoknál, a hiábavalóságnál.” Ami lefordítva a mindennapi életünkre valahogy így hangzik: „Isten túlvitt engem a sértődésemen. Isten túlvitt engem az önzőségemen. Isten túlvitt engem a passzivitásomon.”
„Hogyan? Hogy csinálta ezt Isten? Mondd el nekem a listát!” A válaszunk az, hogy nincs ilyen lista, Jézus Krisztus van. Ha Jézus Krisztusban vagy, akkor ez a tiéd. Akkor új születési jogod van. Isten adott neked valami, ami gyönyörű. Lehet, hogy olyan családba születtél, amelyik tele volt függőségekkel, vagy olyan családba, amely meg volt terhelve az okkulttal, vagy egy hamis vallással. Lehet, hogy több nemzedéki átkot örököltél, mint amit össze lehet számolni. Ján 1:12-13 ha hiszel Jézus Krisztusban, akkor Isten gyermeke vagy, új születésed van.
Mindenki tud felfelé nézni, szenteskedő módon, de aki hisz Jézusban, annak nem csak szeme van a felfelé nézésre, hanem szíve is. Megvan a szíved arra, hogy felfelé nézz. Ez az első vers: Azért ha feltámadtatok Krisztussal, az odafennvalókat keressétek, ahol a Krisztus van, Isten jobbján ülve.
Kol 3:2 Az odafennvalókkal törődjetek, ne a földiekkel.
Ami a következőt jelenti. Létezik az átok, és lehet az életem kicsi, az átokkal körülzárt, „falon belüli”. Hívőként is lehet ilyen szélességű, ilyen kicsiny. Lehet, ám Isten azt mondja: „Gyere ide fel! Gondolkodj Velem!”
Kol 3:3 Mert meghaltatok, …
Ez mikor történt? Amikor hittem Krisztusban.
Kol 3:3 … és a ti éltetek Krisztussal együtt el van rejtve Istenben.
Ez a „trükk”. Ezért nincs lista. Mert csak egy dolog van, hiszek Jézus Krisztusban, és az életem Ő belé kerül. Ő nagyobb, mint az átok. Ő nagyobb, mint a rövidlátás. Ő nagyobb, mint az önzésem. Ő nagyobb, mint a bűnöm, nagyobb, mint a hazugságom, nagyobb, mint a bukásaim. Nagyobb, mint a nyomorom. Ő nagyobb ennél. Akkor Isten ezt mondja: „Ez történt. A régid meghalt abban az értelemben, hogy külön van választva. Megvan a választásod, járhatsz az új emberben. Nem kell a régiben járnod.”
Amikor visszatérek a régihez hívőként, akkor még mindig ugyanúgy be vagyok zárva a bűnbe, a bűntudatomba. Vagy ha más is látta a bűnömet, akkor a szégyenembe. Vagy ha nem látta más, akkor a félelembe, hogy egy nap, majd megtudják mások. Igazán a régi embernek nincs más, csak ez a kis távlat. Ami azt is jelenti, hogy megmagyaráz. Egy pásztor szól, szolgál felém, és a régi emberem megmagyarázza: „Hát persze! Ezért, azért, vagy amazért van.”
Mit mondott Sátán Istennek Jób első fejezeteiben? „Persze, hogy Jób szolgál téged! Hiszen megáldottad mindennel.” Ilyen a régi bűnös természetem is. Ránézek valakinek az életére, a szolgálatára, és azt mondom: „Persze, hogy az Urat szolgálja. Hiszen megáldotta őt!” Ránézek valakire: „Persze, hogy az Úrral jár! Hiszen megáldottad őt a társával.” Megmagyarázom. Hiba! Rossz helyen nézem. Ez nagyobb! Ez csoda. Ebben dicsőség van. Ebben szentség van. Ebben Isten élete van. Ez az, amire szükségünk van.
Figyelj azonban! Ez a csodálatos. Amiről itt beszélünk, az az, hogy Isten gyakorlatilag betakarja, van védelme, van betakarása, mint egy esernyő, minden alkotása felett. Amikor megtanulok az oda-fel valókkal törődni, amikor keresem az Úrnak az akaratát, amikor keresem az Ő gondolatait, akkor megismerem ezt a betakarást. Akkor ez közelebb kerül hozzám, és egyre szabadabb vagyok! Egyre szabadabb vagyok igazából. Nem egyre megkötözöttebb, hanem egyre szabadabb.
Kol 3:4 Amikor Krisztus, a mi életünk megjelenik, akkor majd vele együtt ti is megjelentek dicsőségben.
Egy nap nyilvánvaló lesz. Egy nap egyértelmű lesz. Ma ránézek a testvéremre, és a dicsőség nem annyira egyértelmű. Talán amikor dicsőíti az Urat. Egy jobb példa. Belenézek a tükörbe, amit látok – Huh! –, nem annyira nyilvánvaló a dicsőség. Egy nap az lesz. Isten azonban azt mondja nekünk: „Figyelj! Neked nem kell addig várnod. Tanulj meg felfelé nézni a szíveddel! Tanulj meg gondolkodni, keresni a mennyeit! Tanulj meg onnan szólni, azzal gondolkodni! Tanulj meg a mennyeiből válaszolni! Nem az érzelmeidből, nem a haragodból, nem a kiakadásodból, nem a sértettségedből. Hanem tanulj meg a mennyeiből! Neked nem kell várnod addig a napig.”
A kereszténység nagy tragédiája ez, hogy sok hívő van, aki soha nem tanulja meg meglátni, soha nem tanulja meg keresni, soha nem válik gyakorlottá abban az odafel valóban, amit Isten ad nekünk. Mert nem keresik azt, ami odafel való. Nekik egy ilyen vers, mint a következő, rettenetes tehernek hangzik:
Kol 3:5 Öldököljétek meg azért földi tagjaitokat: a paráznaságot, tisztátalanságot, bűnös szenvedélyt, gonosz kívánságot és a telhetetlenséget, amely bálványimádás.
Amikor olvassák Mát 6:33-at: Keresd először az Isten országát!; akkor úgy érzik: Micsoda elképesztő orcátlan követelés Istentől! Miért? Azért, mert rossz oldalról kezdik az egészet. Megpróbálják Istent leméretezni a falak, a korlátok közé, a kis körbe. Azt mondják: „Tessék működni az én szűkösségemben! Isten, működj az én korlátaim között!” Isten azt feleli: „Ez így nem fog menni! TE Gyere Velem! Gyere Velem oda, ahol a megbocsátás nem nagy ügy! Gyere velem oda, ahol elég szeretet van mindenre és mindenkire. Gyere Velem oda, ahol egyértelmű számodra, hogy a közösséget keresed a testvéreiddel. Gyere velem oda, ahol hinni a legjobbat egymásról – nem is kérdés. Gyere Velem oda, ahol nem a passzivitásod és a fáradtságod uralkodik. Keresd az odafel valókat Velem!” Ez a szabadságunk, ahogy megismerjük Istennek a betakarását egyre inkább. Egyre inkább megszabadulunk. Ámen.
Mennyei Atyám! Mutasd meg nekünk! Uram, nem csak a szabályszerűségeket akarjuk látni, nem csak az elveket akarjuk érteni, hanem szeretnénk megtalálni Téged, szeretnénk megismerni Téged. Taníts minket az odafel valókkal gondolkodni, érvelni, látni, szólni. Urunk, Istenünk, kérünk!
Ha még nem ismered Jézust, mint a Megváltódat, akkor Őrá van szükséged. Mert csak Ő képes túlvinni téged azokon a korlátokon. Szólítsd meg Őt, mondd azt egyenesen Neki a szívedben: „Jézus, kérlek, gyere az életembe! Legyél a Megváltóm. Ments meg engem. Tudom, hogy bűnös vagyok. Köszönöm, hogy meghaltál értem a kereszten. Jézus, adj nekem új kezdetet, új szívet. Jézus, bízom Benned, hiszek Benned, ments meg engem!” Ha életedben először imádkoztál így, Isten hallotta ezt, és válaszol rá. És új élet kezdődik a mai nap.