P. Jim
Ef 2:8 kegyelemből nyertünk üdvösséget hit által, és Isten adja ezt a hitet. Most, így a Karácsony kapcsán azokra a dolgokra gondoltam, amiket Ő adott nekünk. Nemcsak a keresztényeknek, hanem az egész világnak.
Tudjuk azonban, hogy nem mindenki használja helyesen a hitét. Mert a hitet például a gazdagság felé alkalmazzák, vagy az oktatás felé, vagy a szerencse felé. Az gondolják az emberek, hogy ezek azok a dolgok, amik megmentik őket, de nem. Amikor viszont Isten kegyelméhez kapcsolódunk a hiten keresztül, az megváltoztat minket, és tényleg új teremtéssé leszünk. Ján 1-ben azt írja, hogy megvan a hatalmunk, hogy Isten gyermekeivé legyünk.
Ef 2:10 Mert az ő alkotása vagyunk Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtetve, amelyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk.
Szeretném veled megosztani a következő gondolatot, a következő néhány napban gondolkodhatsz ezen, és így növekedhet. Mert ebben van egy nagy gondolat. Tehát mi Isten gyermekei vagyunk, és mint ahogy Jézus is, nekünk is van egy munka, amit megteszünk. Ő meghalt azért, hogy megváltson minket; amikor mi betöltjük Isten munkáját, az nem ment meg minket. Mert a kegyelem ment meg minket, az üdvözít.
Az, hogy Isten gyermekeivé lettünk, változást hoz az életünkbe, és más lesz a motivációnk. Ez nem olyan hit, ami azért munkálkodik, hogy el legyünk fogadva, hanem olyan hit, ami a szeretet által munkálkodik. A szeretet miatt, amit Istentől kapunk, másképpen viselkedünk.
Miért ad nekünk munkát? Azért, mert Jézus nem tudta elvégezni az összest? Én nem hiszem. Hanem inkább lehetőség arra, hogy megáldjon minket. Tudjuk, hogy amikor a mennybe kerülünk, akkor meg leszünk ítélve, de keresztényekként a mi ítéletünk jutalmazás lesz. Isten igazságos, Ő nem csukja be a szemét, hogy beengedhessen minket a mennybe. Hanem minden igazság betöltetett Krisztusban, hogy bemehessünk a mennybe, és Ő megáld minket.
Remélhetőleg minden nap látjuk Krisztus áldásait. Ő még ezen túl is vágyik okokra, hogy megáldhasson minket még jobban. Kol 3-ban azt mondja: Ne legyetek megcsalva a jutalmatokban. 2Ján 1:8 Legyetek biztosak abban, hogy megkapjátok a teljes jutalmat. Ahogy követjük Isten akaratát, Ő megáld minket.
Jel 2-3-ban Isten a gyülekezetekhez beszél, és vannak jó és rossz pontjaik is. Mindegyik gyülekezetnek mond valamit. „Annak, aki győzedelmeskedik, adok.” Ez a szó azt mutatja, hogy ez folyamatos győztes élet. Amikor arra gondolok, hogy Isten vágya az, hogy megáldjon minket, akkor erre a két fejezetre gondolok. Csak röviden szeretnék arról a listáról beszélni, amit ott találhatunk.
Nem azt mondom, hogy az összes ilyen ajándékot el tudjuk fogadni, de csak gondolj bele Istennek abba a vágyába, hogy Ő meg akar áldani minket. Azt mondja, ad az élet fájáról, odaadja az élet koronáját, ehetünk a rejtett mannából, ad egy kis fehér követ. Ezen a kövecskén van egy különleges név, amit Isten adott nekünk.
El tudod képzelni, hogy ott vagy a mennyben, és van egy kis kő a zsebedben? „Igen, nekem megvan ez a kavics!” A név, a szó a kövön az ember jellemére utal. Ez a név kapcsolódni fog ahhoz, amivé Isten tett minket. Zsid 12-ben az író azt mondja, kerüljük el a bűnt – ami olyan könnyen megkörnyékez –, hogy győztesek legyünk, folyamatosan győzelemben működjünk.
Nem kell ahhoz tényleg nyertesnek lennem, hogy úgy viselkedjek, mint aki győzött. Mert van, hogy elbukom. Nem fogok azonban megállni a harcban. Nem fogok megállni, hogy abban a győzelemben éljek, amit Isten adott nekem. Mert Ő megadja nekünk a győzelmet. Igaz emberként fel fogok állni, amikor elbukom.
Jel 2-ben még azt is mondja: hatalom a nemzetek fölött. Még másik a hajnali csillag, amiről azt gondolják, hogy az emberek ragyogni fognak a mennyben fehérbe öltözve. Jézus meg fogja vallani a nevedet az angyalok és Isten előtt. Gondold el, odaérsz a mennybe, és nem Péter vár az ajtóban, hanem Jézus.
Ő mindenkit megállít. „Atyám! Bemutathatom Neked ezt az embert? Már meséltem Neked róla. Mihály, gyere te is!” Isten új neve ránk lesz írva. Krisztussal ülhetünk az Ő trónján. Ezek olyan dolgok, amiket Isten oda fog adni az embereknek a mennyben, ahol Istennel fogunk élni. Nem lesznek könnyek, nem lesz halál, nem lesz szomorúság, nem lesz sírás, nem lesz fájdalom. Az utcák aranyból lesznek.
Még ezeken túl, amit most ad nekünk: a Szellem gyümölcsei, amik a mi fegyvereink ebben az életben. Szeretet, ami a félelem ellen harcol, az öröm, a békesség. Mert Isten megadja nekünk a győzelmet, és győztes életünk lehet.
Az évnek ebben a szakaszában az emberek nyitottabbak ezekre a gondolatokra. Amiatt, akik vagyunk, megosztjuk ezt az üzenetet az emberekkel.
P. Kende
Amikor megnézzük a világ irányát, amikor megnézzük Sátán erejét a világban, akkor az elámít bennünket. Mármint az, hogy mennyire egyértelmű, mennyire határozott irányba megy a világ. Nem nagy csoda. Ef 2:2-ben azt olvassuk, hogy Sátán e világ fejedelme. Ján 14:30 ő e világ istene. Ez nem csoda nekünk, a Bibliánk elmondja.
Ami azt jelenti persze, hogy a világban vannak egészen jó dolgok: jó emberek, jó cselekedetek, jó országok, szép művészetek… Ezt értjük. Ugyanakkor Sátánnak abszolút hatalma van a világon. Ez azt jelenti, hogy a világ pontosan arra megy, amerre ő akarja. Ezt értjük. Elméletileg. Amikor azonban gyakorlatban látjuk, akkor az sokszor meglepő. Úgy értem a világ mindig határozottan azokat a dolgokat választja, amik elfelé mutatnak Istentől.
Gondolj bele, hogy száz évvel ezelőtt elképzelhetetlen lett volna, hogy az abortusz legális legyen. Elképzelhetetlen. Nézzük közelebb, ötven-harminc éve elképzelhetetlen volt, hogy a drogokat legalizálni lehetne. „Miről beszélsz? Ki lenne olyan bolond, hogy ezt megcsinálja?” Megcsinálják! Aztán a házasság. „Ó, az csak egy alkalom, hogy kiöltözzenek a lányok. Ennyi! Nincs fontossága igazán. Nem jelentős.”
Karácsony. A minap kaptam egy levelet az egyik bankomtól. Volt rajta egy fenyőfa alakú minta, és rajta: Ünnep.
Még emlékszem a régi „szép” kommunista napokra, amikor a Szovjetunióban a gyerekek táncoltak a „ёлка” körül. Semmi köze nem volt Krisztushoz. Fenyőünnep. Aztán jött a rendszerváltás, és annyira örültünk, hogy tartalma van a Karácsonynak! Jelentősége van. Krisztus megszületett. Ma pedig az üdvözlőkártyára az van nyomtatva: Ünnep. Mert a Karácsonyt kínos egy banknak megnevezni. Nagyon vicces ez nekem. Viszont értjük, politikailag inkorrekt kimondani.
Vagy akárcsak egy évtizeddel ezelőtt ki gondolta volna: homoszexuális házasság. Ma a nyugati világban szinte mindenütt megvan. Elképesztő, ahogy ez változik! Felveti a kérdést: Mi lesz huszonöt év múlva? Eutanázia? Azért izgalmas, mert ha addig élek, akkor hetven körül leszek, és valaki majd azt kérdezi tőlem: Nem lenne ideje kérni? Ma nevetünk ezen, de egy-két évtized múlva ki tudja?! El sem tudjuk képzelni.
Azt próbálom mondani, hogy a világunk folyamatosan igyekszik elszakadni, igyekszik elfordulni attól, amit Isten adott, ad nekünk. Amiről p. Jim beszélt. Mindig igyekszik elfordulni. Vannak jó dolgok a világban – ezt értjük –, de ugyanakkor Isten útjától mindig igyekszik elfordulni. Lehet szép házad, jó otthonod, szerető családod, lehet politikai stabilitás, ha megnyitod a csapot, folyik a víz… ezek jó dolgok, de ugyanakkor a világ állandóan fordul el azoktól, amiket Isten adott nekünk: az elkötelezettség a kapcsolatokban, vagy elkötelezettség a szeretetben, vagy az élet értéke, vagy az üdvösség értéke Jézus Krisztusban. Ahogy a világ fordul el, nagy erővel bír. Mindig sugall, mindig javasol, mindig mond, mindenkinek mond valamit.
Emlékszem, a krakkói gyülekezetünkből mesélte valaki, hogy szerveztek egy „Szeressük Jézust!” felvonulást a városban, ahol a keresztények meneteltek, és ünnepeltek. Talán az ezredforduló környékén volt ez. Készült róluk egy újságcikk: „Furcsa amerikai szekta. Rettenetes, mik vannak az utcáinkon!”
Aztán volt egy másik cikk, lehet, hogy ugyanabban a számban, ami nagyon vicces volt. Mert ugyanaz nap szerveztek egy másik felvonulást is a boszorkányok és az okkulttal foglalkozók. Gondolhatod, mi volt a másik cikk! 🙂 „Ezek a progresszívan gondolkodók. Milyen érdekes ötleteket hoznak fel ezek az emberek! Érdemes lenne jobban utánamenni, mert ez nagyon érdekes.” Lenézően bírálják azokat, akik azt mondják: Jézus; ezekre meg azt mondják: Milyen érdekes!
Miért mondom ezt? Mert a világ nagyon megrögzött az útjában. Rá van állva. Arrafelé megy, és nem érdekli, hogy elforduljon tőle. Azt mondja neked is, hogy fordulj te is arra. Mindig megvan ez a hang. A világ nem változik. Csak úgy tűnik, mintha változna.
Dán 2-ben van egy prófécia, ami leírja a világtörténelmet a nagyobb világbirodalmakon keresztül.
Dán 2:31-33 Te, ó, király, íme, egy nagy szobrot láttál. Ez a szobor hatalmas volt és igen fényes. Előtted állt, és látványa rettenetes volt. Ennek a szobornak a feje színaranyból, a melle és a karjai ezüstből, a hasa és az oldala rézből, a lábszárai vasból, lábai pedig részint vasból, részint cserépből voltak.
Nagy és rettenetes látvány volt. Miről szól ez? Világbirodalmak. Babilon, Méd-Perzsa Birodalom, Római Birodalom, és az utolsó a lábánál az egy olyan birodalom, ami még nem állt fel. A legtöbben, akik Bibliában hívő keresztének vagyunk, jó ideje úgy gondoljuk, hogy ez Európa lesz. Európa lesz ez az utolsó nagy világbirodalom.
Ez a szobor mozdíthatatlan, de ez egy szobor. Világbirodalmak jönnek és mennek – Babilon, médek, perzsák, rómaiak, aztán más birodalmak –, de igazán ez egy szobor. Ugyanaz a rendszer, ugyanaz a dolog, csak más és más kinézete van. Ugyanaz adódik tovább. Ilyen a világtörténelem, hogy van némi változás, de ugyanaz a természet, ugyanaz az elnyomás, ugyanaz a visszaélés, ugyanaz a jellem – vagy inkább jellemhiány –, igazából ugyanaz megy tovább.
Ez a szobor azt mutatta meg, hogy valójában csak annyi a különbség, hogy átadják a stafétabotot egymásnak, de ugyanaz megy tovább. Ugyanannak a részei mindnyájan. A világ nagyon megrögzött, és nagyon határozottan megy egy irányba, és ugyanolyan marad. Lehet, hogy másként néz ki, de valójában ugyanolyan.
Még egy, ami „felvidít”, a bűnnek a hatalma. Jak 3:2 mindnyájan sokban sokféleképpen vétkezünk. Róm 6:16-17-ben arról beszél, hogy aminek engedelmeskedsz, annak a szolgája vagy. Ha a bűnnek, akkor a bűné, és a 17. versben: egykor a bűn szolgái voltatok. A bűnnek rendkívüli hatalma van az ember életében. Még a Biblia is olyan, mintha a bűnt szolgálná. Ezt olvasod a Bibliában:
Róm 7:8 De a bűn, kihasználva az alkalmat, a parancsolat által mindenféle kívánságot ébresztett bennem. Mert törvény nélkül halott a bűn.
Még amikor ezt olvasom, ez is támogathatja a bűnt az életemben. Még az is elvehet tőlem. Még az is mérgezhet engem. Még az is félrevezethet engem. Még Isten Igéjének jelenlétében is nagyon erős lehet a bűn. Ef 2:3 természetünk szerint, mielőtt megismertük Krisztust, az engedetlenség fiai voltunk. Természetszerűleg választottuk. Zsid 12:4 most, hogy hívő vagy, küzdesz a bűn ellen. Zsid 12:3 ne alélj el a lelkedben. Ne fáradj el, ne add fel a bűn elleni csatát!
Nem könnyű hívőként sem bánni a bűnünkkel. Pál egyenesen azt mondja: Tudjuk, hogy a törvény szellemi, de én testi vagyok, kiszolgáltatva a bűnnek. Van bennem egy természet, amely a bűnt választja. Róm 7:15 azt teszem, amit gyűlölök. A világ megy egy bizonyos irányba, a bűnöm nagyon is jelen van.
Akkor Ézs 9-ben Isten ad egy ígéretet. Azt az ígéretet adja, hogy ad nekünk egy Fiút, egy Gyermeket.
Ézs 9:6 Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk, és az uralom az ő vállán lesz. Így nevezik: Csodálatos Tanácsadó, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme!
Az ember azt kérdezné: „Tessék? Adsz egy gyermeket erre? Annak mi értelme? A világ eltapos egész országokat, hadseregeket, nemzeteket. Egy gyermek hogyan lehetne megoldás?” Az én bűnöm annyira közel van hozzám, annyira fájdalmasan nem enged el engem, mindegy, mit csinálok, elképesztő erővel fog engem! Hogyan segítene rajtam egy gyermek, egy fiú? Hogyan lenne ez megoldás?
Még ezek után a dolgok sokkal rosszabbak lettek. Ez a Fiú megszületik, és Luk 2:7 Mária beteszi a bölcsőbe? Nem! Bölcső nem volt. Egy állatetető, egy jászol volt csak. Azt mondja erre az ember: „Innen szép nyerni! Innen már csak felfelé vezet az út.” Aztán tudjuk a választ, hogy nem volt felfelé menő helyzet. Szegény maradt, a hatalom körein kívül maradt.
Soha nem vendégeskedett palotákban, soha nem az elfogadott emberekkel volt együtt, hanem mindenféle elfogadhatatlan bűnös közé ült. Leült közéjük! Lenyűgöző, élvezték, hogy Vele lehetnek. Ami nekem azt súgja, hogy Jézusnak nem az volt az üzenete: Szedd rendbe gyorsan az életed, mert különben elfogadhatatlan vagy Nekem! Hanem az volt az üzenete: „Szeretlek téged. Fontos vagy Nekem. Miattad vagyok itt, gyere Velem! És az életed megváltozik.” Ami egy egészen más üzenet. Ez a mi üzenetünk is! Ez a nagyszerű üzenetünk.
Az üzenetünk nem az: „Szedd rendbe az életed! Ha jót akarsz.”; hanem: „Befogadott vagy. Itt vagy. Része vagy a képnek. Szeretünk. Fontos vagy. Jézus veled van. Gyere Vele! Járj Vele!” Akkor nem csak annyi lesz, hogy Ő szeret téged, hanem az életed átformálódik. Ez egy nagyobb dolog. Csodás dolog.
Amikor Jézust a jászolban látjuk az istállóban, akkor azt mondanánk: „Ha ez a Gyermek az, Aki megváltoztatná a világot, akkor az egész életének töretlen diadalmenetnek kéne lenni. Semmi más! Nagy diadalmenet az egész. Biztos! Egyetlen bukásra sem lesz ideje.” Mint Nagy Sándor. Csak ment, hódított, és nem volt megállás. Rendkívüli volt, amit csinált. Rövid élet alatt Görögországtól Indiáig meghódított mindent. Töretlen sikertörténet.
Aztán Jézus története egyre rosszabb lett. Ismerjük a történetet, egyre alázatosabb lett, egyre lejjebb ment. Egészen a keresztig. Aztán feltámadt. Ez a nagyszerű üzenetünk. Valamiért Isten így csinálja a dolgokat. Mi diadalmenetet várunk, Isten meg ezt csinálja. Azt mondanám: „Ó! Innen biztos felfelé mennek a dolgok!” Isten azt feleli: „A te elképzeléseid szerint igen. Gyere csak lejjebb Velem.” Aztán lemegyünk Vele.
Aztán egyszer csak megvan a feltámadás. Aztán egyszer csak élet van, és azt kérdezem: Hogy történt? Csoda történt. Ez volt Jézusnak a munkája. Ez volt a példája, ez volt az élete. Ez az, amit látunk. A szívemben Zsid 12:3 könnyen elkeseredek. Könnyen megállok. Miért? „Azért, mert az egész nem olyan nagy és dicsőséges, mint gondoltam.”
Valaki eljön hozzánk először, és gondolhatná: „Azt hittem, nagyobb lesz. Azt hittem, a dekoráció jobb lesz. Azt hittem, dicsőségesebb lesz.” Rám néz, kezet ráz velem. „Ennyi?” – gondolkodhatna így az ember. „Amit Isten csinál, lehet, hogy lejjebb van, mint gondolom.” Ne félj, megy még lejjebb is! Megesik, hogy Isten még lejjebb megy.
Azt mondanám: Ez már elfogadhatatlan. Ezt mondták a tanítványok, nem? Ugyanezt mondták ők is. „Pedig mi azt reméltük, hogy Ő lesz az, Aki megszabadítja Izraelt! De megfeszítették és meghalt. Mindenki, aki a fán függ, átkozott. Tehát Ő nem lehetett a Messiás. Pedig mi azt reméltük.” Ezt mondták a tanítványok, nem? Akik Vele voltak mind. Időnként mi is ezt mondjuk. Isten azt feleli: „Ó, Nekem megvan az Én utam. Az nem a te utad.”; Ézs 55:7-9.
„Az Én utam nem a te utad. Nekem van másik utam. Az Én utam magasabb, mint a tiéd.” „Na, ez az, Uram! Ha a Te utad magasabb lenne! Ám úgy tűnik, hogy a Te utad alacsonyabb. Úgy tűnik, hogy a Te utad lejjebb van. A Te utad lejjebb visz engem, mint gondoltam.” Isten azt feleli: „Lehet, de hidd el Nekem, hogy végül mégis magasabb, mint a tiéd. Hidd el, hogy nagyobb dicsőség van benne. Hidd el, hogy nagyobb hatalom van benne. Hidd el, hogy nagyobb ajándékok vannak benne.”
Mi mindent adott nekünk Isten? Minden embernek és a Gyülekezetnek is. Ha viszont az én utamat követem, és a saját mércémet mutogatom, akkor Isten azt feleli: „Az nem az Én dicsőségem útja. Az nem az Én hatalmam útja. Bízz Bennem! Jézus feltámadott, és megváltoztatta a világot.” Az üzenet elhatott a világ minden sarkába. Borneó dzsungeljeiben ugyanúgy ott van ez az üzenet, mint a Fülöp-szigeteken, mint Japánban, mint Szibériában, mint Afrikában, mint Észak- vagy Dél-Amerikában, mint Ausztráliában… Mindenütt ott van ez az üzenet. Miért? Mert Isten így dolgozik.
Isten azt mondja neked: „Gyere lejjebb! Gyere lejjebb!” Valaki megbántott, és akkor azt mondja Isten: Van egy dicsőséges utam számodra. Azt felelem: Mi az, Uram? „Bocsáss meg neki!” Erre lejjebb megyek kicsit, megteszem. Aztán azt mondja: Van egy még dicsőségesebb utam! „Uram, mi lehet még ennél is jobb?” Azt feleli: Mi lenne, ha te bocsánatot kérnél? „De az ő hibája!” Isten azt feleli: Viszont a házasságod megmenekül! Vagy: A barátságod viszont megmenekül! Vagy: A gyülekezeted azonban megmenekül! Vagy: Az állásod megmenekül! „Nekem dicsőségesebb utam van a számodra. Nem úgy, ahogy te dicsőségesnek gondolod.”
Dán 2:34 volt egy kis kő. Ha el akarsz pusztítani egy egész szobrot, azt hogy kell csinálni? Fogsz egy reszelőt, kezded a tetején, és lereszeled az aljáig? Nem! A lábánál kell elvágni! Ezt mind tudjuk, szerintem. Isten azt mondja, jön a kis kő, és nem Babilonhoz, nem a Méd-Perzsához, egyikhez sem ezek közül, hanem a legalját, a lábát zúzza. Amikor az összetörik, akkor az egész leomlik. Ez Jézus, Aki visszatér.
Egy kicsi kő jelentéktelennek tűnik, de aztán eltalálja a szobrot a lábánál, és az egész leomlik. Az egész összedől. Nem így történik? Nagy Sándor megalkotta a birodalmát, és a halála után egyből vége volt az egésznek. Nincs dinasztia, nincs egységes uralom. Azonnal négyfelé szakadt, azonnal harcoltak egymással. Aztán továbbhasadtak, aztán szétesett az egész. Néhány száz év után semmi nyoma sem maradt. Igazából ez történik.
Jön Jézus, felállítja az Ő országát, és a világ birodalmainak nyoma sem lesz. Azt kérdezik most az emberek: „Hol van Jézus királysága? Hol van Jézus országa? Ugyan már! Mutasd meg nekem!” Mi a mi válaszunk? Ha hívő vagy, fogd a mutatóujjad, és mutass magadra: Itt!; Luk 17:21. Mi nem kérdezzük, hogy hol van Isten országa. Mert amikor közösségben vagyok a testvéremmel, akkor tudom, hogy őbenne is ott van ez az ország, és bennem is ott van ez az ország. Ma nem nyilvánvaló, politikailag nem látszik, de hatalmas. Ezt onnan tudjuk, hogy van hatalma a bűn fölött az életünkben.
Ezzel szeretném befejezni. Amikor megtértünk, amikor hittünk Jézusban, akkor mi történt velünk? Azt olvassuk 1Pét 1:23-ban, hogy egy romolhatatlan magot kaptunk. Romolhatatlan magot. Nagyon kicsi magot. Én nem így csinálnám, az biztos! Szerencse, hogy Isten nem hallgat rám menedzsment ügyileg. 🙂 Én azt mondanám: „Dehogyis! Nem egy mag. Minden egyszerre!”
Isten azt feleli: „Igen. Én viszont szeretném, ha az Én népem járna Velem, és növekedése lenne, és tartana valahova. Mennének előre. És ez a mag szárba szökkenne, nőne, és lenne hajtása. Aztán nagyobb lenne, és erősebb. Aztán egyszer csak gyümölcsöt teremne. Arra vágyom, hogy az Én népemnek meglegyen ez az öröme, hogy legyen növekedés.” Igen, vannak ilyen dolgok az életemben, ahol úgy érzem, hogy lefelé megy. Aztán: „Hadd adjam ezt: gyümölcs és élet és feltámadás.”
Milyen hatalom van egy magban? Vannak mamutfenyők. Az egyik nagyon nagyot megmérték, és nyolcvannégy méter, kétszázvalahány láb magas. Itt a közelben van a SOTE nagyon magas elméleti tömbje. Az a fa ugyanilyen magas. Miből lett? Egy tobozban volt az egy mag, abból lett az a fa. Milyen hatalom van egy magban! Nem véletlen mondta Isten, hogy ez az, amit adott nekünk, mert abban óriási hatalom van, és növekszik az életünkben.
Figyelj, ez a csoda, hogy amint ez a mag nő, ez az élet nő bennünk, kiszorítja a bűnnek a hatalmát. Igazán megszabadít bennünket, de másik módon, mint ahogy mi várnánk. Én csinnadrattát várnék, tűzijátékot, népünnepélyt, fesztivált. Isten azonban azt mondja: „Figyelj! A kicsi döntéseid, amikor nyomorultul érzed magad reggel, a kicsi döntéseid, amikor túl fásult vagy ahhoz, hogy kinyisd a Bibliát, a kicsi döntéseid, amikor fel kéne hívni a testvéredet, de túl nagy falatnak tűnik, akkor járj Velem! Az Én hatalmam nagyobb az életedben.”
A világ megrögzötten megy a saját irányába, de egy nap jönni fog az a kicsi kő, az egészet elintézi, és nem lesz emlékezés róla. A bűnöm egyértelműen húz engem valamerre, de egy nap 1Ján 3:2 ott állok az Úrral szemtől szemben, és nem lesz emlékezés a bűnömről. Nekem se. A mai nap ez a mag növekszik az életünkben, és bizonyság arról, hogy az a Gyermek, az a Fiú, Aki született, Ő elég. Ő elegendő a világ problémáira, Ő elég a bűnöm problémáira, ami azt jelenti, hogy minden problémámra.
Ámen.