Az Ószövetség és Újszövetség írásai egészükben Isten szó szerinti, teljhatalmú kinyilatkoztatása, és ezért hibátlanok (Zsolt. 19:8-15, 119:89,105). Azért íródtak, hogy elvezessenek bennünket az üdvösségre a Jézus Krisztusba vetett hit által. Teljességükben Isten ihletésére jöttek létre, ezért a keresztény hitélet és szolgálat egyetlen mérvadó alapjául szolgálnak (II.Tim. 3:15-17).
Az Írásokból nem lehet elvenni, sem azokhoz adni, hagyományok miatt megváltoztatni, vagy később feltételezett kinyilatkoztatások alapján hozzátenni (Ésa. 8:20, Gal. 1:8-9). Minden hit-kinyilatkoztatást, legyen az hitvallás, vagy teológiai tanítás, próba alá kell vetni Isten a Szentírásban lejegyzett teljes tanácsa alapján (Máté 22:29-33, Ef. 2:20, Ap.Csel. 28:23).
Az Írások üdvösségre vezető megértése a Szent Szellem megvilágosításától függ. Ezért még a lehető legpontosabb exegetika (eredeti bibliai nyelv tanulmányozása) által szerzett tudás, szövegmagyarázat illetve szövegértelmezés sem eredményez megtérést, szellemi megértést, hacsak a Szent Szellem nem hozza létre az Ige megértésének képességét és az Ige üzenete alkalmazásra nem kerül az ember szívében. (I.Korintus 2:6-16).
Isten Szentháromság. Egyetlen Isten létezik, Aki végtelen, örök, mindenható és tökéletes az Ő szentségében, igazságában és szeretetében (V.Móz. 6:4; I.Kor. 8:4-6; Ésa. 44:6-8, 57:15; I.Ján. 4:8; I.Móz. 17:1; Zsolt. 145:3). Az Istenség egységében három személy van: az Atya, a Fiú és a Szent Szellem, akik egyidejűleg léteznek, egyenlők és örökkévalók (Mt. 3:16-17, 28:19; I.Kor. 12:4-6; II.Kor. 13:13). Az Atya nem a Fiú és a Fiú nem a Szent Szellem, mégis mindegyik igaz Isten. Az egy Isten – az Atya, a Fiú és a Szent Szellem – a keresztény élet és hit alapja (Ján. 14:23-25, 15:26, 16:13-15).
Isten, az Atya a menny és a föld teremtője (I.Móz. 1:1; Zsid. 11:3; Zsolt. 33:9). Minden az Ő Igéje által lett, és ugyanezen Ige által tartja fenn nap mint nap az egész teremtést (Ján. 1:3, 10; Kol. 1:15-17; Zsid. 1:2-3; Róm. 8:28; Ján. 3:16). Isten azért alkotta az embert, hogy közösségben legyen Ővele, és szándéka az volt, hogy egész teremtése az Ő dicsőségére éljen (Róma 11:36; Jel. 4:11).
Isten megteremtette az embert, saját képmására alkotta, férfinak és nőnek teremtette (I.Móz. 1:26-27). Az ember eredendő bűne miatt (Ádám és Éva) az emberiség elszakadt az Úrtól, és teljes természetében romlottá vált. Saját erejéből teljesen képtelen arra, hogy visszatérjen az Úrhoz (Róma 5:12, 16-17; Jer. 17:9; Ef 2:1-3; Ján. 6:44). Az elbukott, bűnös ember, bármilyen jellemű, vagy bármit is ért el, örökre elveszett és reménytelen helyzetű Jézus Krisztus megváltása nélkül (Ján. 3:3-7; Ap.Csel.4:12).
Jézus Krisztus, a Fiú teljesen Isten és teljesen ember; Ő az egyetlen Megváltó a világ bűneiért (Ján. 1:1, 20:28; Kol. 1:19; I.Tim. 2:5-6; Zsid. 2:14-18). Ő a testté lett Ige; természetfeletti módon fogant a Szent Szellemtől; szűz Máriától született; tökéletes volt természetében, tanításában és engedelmességben (Ján. 1:14; Máté 1:28, 2:23; Luk. 1:35, Ján. 8:29). Az egész emberiség bűneiért helyettesítő áldozatként halt kereszthalált. Halottaiból feltámadt megdicsőült testében, felemelkedett a mennybe és dicsőségben fog visszatérni (Ján.19:33-37; Róma 4:24-25; I.Kor. 15:1-3; II.Kor. 5:21; I.Pét. 2:24; I.Ján. 2:2; Ap.Csel. 1:9-11; I.Th. 4:16-17). Jézus az Ő Testének, vagyis az egyháznak a feje, és győzedelmeskedik a sötétség minden hatalma felett. Jelenleg az Atya jobbján uralkodik (Kol. 1:18, 2:15; Zsid. 1:3-4).
Megváltást, ami az Úr ajándéka, csakis az Úr kegyelme adhat a Jézus Krisztusban való hit által (Ef. 2:8-9; Róma 5:1; Ap.Csel. 16:31). Az az ember, aki megbánással elfordul bűneitől és Krisztusra, valamint az Ő helyettesítő halálára tekint, új, örök életre születik a Szent Szellem által (Ap.Csel. 2:38; Titus 3:4-7; Ap.Csel. 3:19-21). Nincs más név, csakis Jézus Krisztusé, amely által az ember üdvözülhet (Ap.Csel. 4:12). Megváltó cselekedete által elérhetővé válik számunkra a bűnbocsánat, a világ kötelékeiből való megszabadulás és a Szent Szellemben való szabadság lehetősége (Ef. 1:17; Gal. 6:14-15).
A Szent Szellem az élet Ura és adója, meggyőzi a világot bűn, igazság és ítélet tekintetében. Egyesíti az embert Jézus Krisztussal hitben; újjászületést hoz; az újjászületettekben él, a Szent Szellem gyümölcsét teremve bennük, képessé téve így őket arra, hogy továbbhaladjanak a megszentelődésben (Ján. 15:8-10; I.Kor. 12:13; Ján. 3:5; I.Kor. 6:19; Róma 8:9-11; Gal. 5:22-23; II.Kor. 3:17-18). A Szent Szellem prófétákat, bírákat, királyokat ihletett a régmúlt időkben; felkente Jézus Krisztust küldetésére; pünkösdkor létrehozta az egyházat. A hívŐk halandó testét átalakítja majd olyan halhatatlan testté, mint a Fiúé a feltámadás dicsőségében (I.Pét. 1:2, 10-12; II:Pét. 1:20-21; Luk. 4:1, 18-21; Ap.Csel. 2:4, 4:31; Róma 8:11; Fil. 3:21; I.Kor. 15:51-52).
A Szent Szellemet mindazok megkapják, akik hisznek Jézus Krisztus Urunkban és elfogadják Őt, mint Megváltójukat (Ap.Csel. 2:38-39; Luk. 11:13). Az Atyának az az ígérete, hogy a Szent Szellemet hatalommal elküldi, nem csak Jézus földi szolgálata alatt élő tanítványoknak szólt, hanem minden utánuk következő nemzedéknek is. A Szent Szellem adománya Isten szuverén cselekedete Krisztus Testének építésére (I.Kor. 12:7-11, 28:31, 14:1,13; Róma 12:6-8; I.Pét. 5:10-11). Az apostolok, próféták, evangélisták, pásztor-tanítók – ajándék az Úr Jézus Krisztustól a szentek tökéletesítése, a szolgálat munkája és Krisztus Testének építése céljából. Ezek a Szent Szellem által adott adományok egyenes következményei Jézus Krisztus azon ígéretének, hogy minden hívőt elvezet az igazságra (Ef. 4:7-16; Luk. 11:28; Ján. 14:26, 15:26, 16:13).
Az egyház – Jézus Teste és jövendőbeli menyasszonya – Isten szolgálatára és imádására rendeltetett, valamint a szentségek (keresztség és úrvacsora) gyakorlására és a jó cselekedetek véghezvitelére (Róma 12:4-5; I.Kor. 12:27; Ef. 2:22, 5:23,27; I.Pét. 2:5,9-10; Ef. 2:10; Tit. 2:14). Az egyház elsődleges feladata minden korban az, hogy minden népet tanítvánnyá tegyen, tanítványokat neveljen és az evangéliumot az élet és a gondolkodás minden területére elvigye. A egyház legfőbb missziója a léleknyerés. Amikor Isten átformálja az ember természetét, az ember a társadalom átalakulásának fő eszközévé válik (Máté 28:19-20; II.Kor. 10:4-5).
Minden dolgok beteljesülése magában foglalja Jézus Krisztus látható, személyes és dicsőséges visszatérését; a halottak feltámadását és a Krisztusban élők átváltozását; az igazak és hamisak ítéletét; Krisztus királyságának beteljesedését az Új Mennyben és az Új Földön (I.Th. 4:13-17; Jel. 1:7; Ap.Csel. 1:11; Jel. 20:11-15; II.Kor. 5:10; Jel. 21:1-4). Mindenki, aki Krisztuson kívül él, a Sátán uralma alatt áll (I.Ján. 5:19); mindenki, aki Krisztuson kívül marad, örök elkülönültségben lesz majd az Úrtól és örök büntetést kell szenvednie (Máté 25:41; Márk 9:47-48; II.Th. 1:7-10). Mindenki, akit Jézus átvitt a sötétség királyságából a világosság királyságába, Isten jelenlétében él majd mindörökre.
Hisszük, hogy a Szentháromság Isten eleve létező anyagok nélkül teremtette a világmindenséget, evolúciós folyamat nélkül. Hiszünk I. Mózes első tizenegy fejezetének történelmi mivoltában.
Hisszük, hogy Sátán eredetileg tökéletes teremtmény volt. Isten ellen fellázadt, ennek eredményeként romlott lett, Isten és az Ő népének ellenségévé, a bukott angyali sereg vezetőjévé, az Ördöggé vált. Sátán a kereszten elítéltetett és legyőzetett, és Jézus Krisztus Ezeréves királyságának befejeztéig vár az örök kárhozatra. (Ezé. 28:13-17; Ésaiás 14:12-15; Luk. 10:18; Ján. 14:30; Jel. 20:10)