Volt haszna bárkát építeni? & Védelemben a házasságban (I. Korinthus 7:1-16)

2013 augusztus 11. vasárnap  18:30

 

Pasha Posrednikov

 

1Móz 6:12 Tekinte azért Isten a földre, és ímé meg vala romolva, mert minden test megrontotta vala az ő útát a földön.

 

Volt már, hogy bárki gúnyolt téged valami miatt? Lehet, hogy akkor, amikor óvodába vagy iskolába jártál. Velem ez megtörtént. Van két lánytestvérem, én nem vertem meg őket. Lehet, hogy azt mondják erre: hazudós! Egyszer találtam egy botot, berohantam a házunkba, és arra kértem a nővéremet, hogy nyújtsa ki a kezét. Rácsaptam a bottal, és ő nagyon sírt. Soha nem tudtam megmagyarázni, hogy miért csináltam ezt valójában.

 

Az egész Föld romlott. Amikor Isten rátekintett az emberre, volt egy pont, ahol azt mondta: „Én feladom. Annyira haszontalanok vagytok! Semmit nem tudok kezdeni veletek. Elpusztítok mindent. Elpusztítom az embert, minden teremtményt, minden állatot.” Volt viszont egy ember, aki Istennel járt:

 

1Móz 6:8  De Noé kegyelmet talála az Úr előtt.

 

Tehát volt egy ember, aki hallott Istentől, Isten pedig szólt hozzá: Készíts el valamit, ahogy Én mondom. Kb. száz évig tartott neki, amíg felépítette a bárkát. 1Móz 5-ből tudjuk, hogy Noé ötszáz éves körüli lehetett, amikor gyerekei születtek. 1Móz 6:14-ben azt mondta neki, hogy építsen bárkát. 1Móz 7-ben azt olvassuk, hogy amikor Noé hatszáz éves volt, Isten szólt neki, hogy zárja be a bárkát. (Igazából teljesen mindegy, hogy meddig tartott neki.)

 

Most milyen az idő odakinn? Kellemes, süt a Nap. Azt mondhatnám: túl jó az idő ahhoz, hogy itt most vihar legyen. Ugyanezt mondták Noé idejében mások is. Ránéztek Noéra, látták, hogy éveken át épít valamit, és azt kérdezték:

 

–        Te mit csinálsz? Mi történik itt?

 

–        Isten mondta, hogy esni fog az eső, és azt is mondta, hogy építsem fel ezt, hogy megmenekülhessek.

 

–        Hagyd, inkább gyere velünk! Lógjunk, együnk, igyunk, legyünk boldogok! Nem lesz itt semmilyen vihar. Csak nézz ki! Gyönyörű az idő, sehol egy felhő. – és nem értették, hogy mit csinált Noé.

 

Isten viszont nagyon is komolyan veszi azt, amit mond. Ő adott nekünk választási lehetőséget, és ahány évet élünk, ezzel felelősséget is ad nekünk. Azt mondja: „Építs egy bárkát! Azért, hogy megmenekülhess!” „De ez sok időbe telik!” – válaszolhatja valaki.

 

A gazdag ifjú odament Jézushoz, és megkérdezte: „Mit tegyek, hogy üdvözüljek? Mert szeretnék a mennyben lenni. Egész életemben jó voltam, kedves voltam a szüleimmel és megtartottam minden parancsolatot. Kivéve azt, hogy ne hazudjak, de … Mit tegyek?” Jézus azt mondta: „Építs egy bárkát! Add el a vagyonodat, oszd szét a szegények között.” „Ah, ez a bárka túl nehéz nekem. Ez nagyon sokba kerül. Ez abba fog kerülni, hogy emberek kigúnyolnak majd.”

 

„Nézz Noéra! Megbolondult. Valami olyat épít, aminek semmi haszna. Mi lenne, ha inkább házat építene? Képzeld el, milyen szép ház épülhetne száz év alatt! Nem az állatoknak való ház, hanem gyönyörű ház a gyerekeknek. Nem lesz itt eső.” Noé viszont ennél sokkal okosabb volt, mert bízott Istenben. Zsid 11-ben azt olvassuk, hogy hitt Noé; és nem azt olvassuk, hogy azért, mert felépítette a bárkát. Hanem azért, mert bízott Istenben!

 

Lehet, hogy az egész bárkaépítés őrülten hangzott, és biztos vagyok abban, hogy az emberek gúnyolták emiatt. Engem is gúnyoltak, amikor keresztény lettem.  A legjobb barátaim folyamatosan rajtam szórakoztak. Mi történik azonban? Amikor az eső jön, akkor Isten becsukja az ajtót, és azok, aki eddig gúnyolódtak, most azt kívánják, hogy bárcsak lenne idejük egy bárkát építeni.

 

Isten nagyon is komolyan gondolkodik az életünkről. Szeretné, hogy megválthasson minket. Nem örül annak, hogy mások gúnyolnak minket. „Kereszténnyé lettél? Megőrültél? Hát, mindent elveszítesz, és nagyon sok dologról lemaradsz.” „Tényleg? Mi lesz, ha jön az eső? Akkor ki marad le majd a dolgokról?”

 

Lesznek majd emberek odakinn, és ők elpusztulnak. Ám Isten úriember, és ad nekünk időt. Noé szomszédjai lehet, hogy száz évig is ott éltek Noé mellett, és nekik is volt a döntési lehetőségük. Megkérdezhették volna: „Segítsünk neked? Én is szeretnék megmenekülni. Én is szeretnék bízni Istenben. Mesélj nekem Őróla.”

 

Az emberek nem gondolkodnak túl sokat a halálról. Ha valakinek beszélsz Istenről, és megkérdezed, hogy mi fog történni vele, miután meghal, akkor igazából az emberek nem akarnak a halálról gondolkodni. „Ez csak mítosz, tündérmese. Ó, hát még sok évem van. Kit érdekel még a halál? Lehet, hogy majd akkor, ha idősebb leszek.” Nem! Ez komoly dolog.

 

Gondolkodhatok a halálról úgy, mint egy mítoszról, de Isten azt mondja, hogy ez komoly. Ő azt mondja, hogy építs bárkát. Úgy gondolom, hogy mi is kegyelmet találtunk az Úr szemei előtt ma, mert nekünk nem kell valóban bárkát építenünk, de kell, hogy legyen hitünk. Mennyire nehéz, hogy valakinek hite legyen? Lehet, hogy nehéz. Például a gazdag ifjúnak nagyon nehéz lett volna lemondani mindenről. Ez volt neki az ár. Számunkra az, hogy az életünket Jézusnak adjuk.

 

Lehet, hogy most nincs vihar, de meg kell ráznunk magunkat, és azt mondani: ez a valóság, Isten komolyan gondolja ezt. Nem tudom, hogy mikor fogok meghalni, lehet, hogy meg fog enni egy cápa, és az is lehet, hogy áldásban részesülök. Például, találok egy halott kengurut az úton, megtalálom a kulcsokat és a szép öltönyt. Isten viszont azt mondja nekünk ma: ha elfogadtad Őt, ha neked megvan Jézus, akkor mondd el a szomszédjaidnak. Mondd el, hogy milyen bárkát építesz.

 

Lehet, hogy te még soha nem gondoltál Jézusra, de Ő gondolkodik rólad és szeretne téged megváltani, mert ez az élet igenis komoly, és ezért néha vegyük komolyan.

 

P. Barry

 

A kengurus sztori rövid verzióját ezek után muszáj elmondanom, mert lehet, hogy nem hallottad. Van egy amerikai vitorlás kupa. Az egész világ verseng ezért a gyönyörű trófeáért gyönyörű hajókon. Az egyik évben ez a verseny Ausztráliában volt. Ott volt az olasz csapat is, akiket az egyik neves divatcég támogatta. Nagyon szép öltözéket kaptak a cégtől.

 

Az elegáns öltönyükben kimentek a városon kívül, hogy kengurut keressenek. Ahogy mentek az autóval, elütöttek egy kengurut. A sofőr kiszállt, betette a kulcsokat a zsebébe, odaszaladt a kenguruhoz. Ahogy ott nézték és fotózták a testet, az egyikük azt kérdezte: Mi lenne, ha felöltöztetnék és az autóban is lefotóznánk? A sofőr levette a zakóját és a kalapját, és ráadta a kengurura. Miközben tették be az autóba, hirtelen a kenguru magához tért, és elfutott abban az öltözetben, a zsebében az autó kulcsával. Erre a kengurura gondolt Pasha.

 

A sztorival azt mondtuk, hogy az embernek micsoda nagyszerű ötletei, tervei vannak, de végül nem túl sok jó származik belőle. Lehet, hogy úgy találjuk magunkat, hogy mi is ráadtuk az öltönyünket a kengurura. Tehát ennek a történetnek a tanulsága az, hogy győződj meg arról, hogy a kenguru tényleg elpusztult.

 

 

A házasság az betakarás. Isten elvett minket, és tagjai vagyunk Krisztus Testének. Mi vagyunk Krisztus menyasszonya. Úgy hív minket: szeplőtelen menyasszony. Ez gyönyörű kép. Észrevetted már, hogy ebben az Isten szerint való intézményben, a házasságban van egy konfliktus. Mi van a feszültséggel? Mi van a figyelem hiányával? Volt már valaha, hogy figyelmetlen voltál a házasságodban? Ez nem mindig könnyű. Miért van ez? Mert az egység Krisztus jellemének egy hihetetlen megmutatkozása.

 

Most a házasságról szeretnék beszélni, de nem csupán arról, hogy mindenkinek meg kéne házasodnia, és nem egyszerűen csak arról, hogy nem kellene, hogy megházasodj, mert nem ez a helyes dolog. Igazából nem ez a kérdés. Abban az időben nagy kérdés volt, amikor Pál ezt írta.

 

Volt egy nagy csoport, görög filozófusok és tudósok – olyanok például, mint Szókratész –, akik ehhez hasonló kijelentéseket tettek: A nők hihetetlen temperamentuma és a gyermekek nevelésének nehézségei és veszélyei miatt sokkal bölcsebb, ha nem házasodik valaki. Azon gondolkodtam, hogy vajon nehéz volt-e gyermeket nevelni Szókratész idejében? Ha igen, akkor most mit mondjunk erre?

 

Nehéz ma gyerekeket nevelni, ugye? Nem azért, mert maguk a gyermekek bonyolultabbak – nem, ez soha nem történhet meg, soha semmi probléma nem volt az én gyermekemmel –, de a világ körülöttük nagyon is nehéz. Ezek tényleg nehéz idők, veszélyes időkben élünk. Valóban elhívás kérdése, hogy valakinek családja legyen és felnevelje a gyermekeit.

 

Aztán volt a másik fajta benyomás. Voltak zsidók, akik ahova csak mentek, mindenhol megvédték a házasság intézményét, és ezt Isten nagyon komoly rendelésének tekintették. Még ma is találunk sokakat, akik ragaszkodnak ehhez az elvhez: ha egy férfi húszéves lesz, és még nem házas – hacsak nincs ennek valamilyen fizikai oka, vagy pedig azzal van elfoglalva, hogy a törvényt tanulja –, akkor minden esetben bűnt követ el Isten ellen.

 

Tehát ez a két különböző filozófia:

 

1)      Ne házasodj meg! Túl nehéz.

 

2)      Miért nem vagy még házas? Mi a problémád?

 

Hol van a válasz? Istennél. A válasz Istenben van. Beszéljünk erről!

 

1Kor 7:1 Amik felől pedig írtatok nékem, jó a férfiúnak asszonyt nem illetni.

 

Ez jó! Gyönyörű! Kiváló. Fenntartható. Ezt kéri Isten. A szó maga azt jelenti, hogy ez gyönyörű a szív tisztasága miatt. Emiatt ez méltó a dicséretre, nagyra becsült és tisztességet ad. Az elmére egészséges hatással van. Vigasztaló és biztonságot ad. Ez mind benne van ebben: jó a férfiúnak asszonyt nem illetni. Ezt céllal emelem ki, mert később láthatjuk a másik oldalt is. Az illetni (érinteni) szó a görögben a haptomai. Igazából nagyon érdekes, hogy ez a szó azt tükrözi vissza, hogy tüzet gyújt, tüzet csihol. Ez gyönyörű, megkövetelhető és nagy tisztességre méltó.

 

Mellesleg, ez a házasságon kívül értendő. Nem azt tanítjuk, hogy jó egy férfinak asszonyt nem érinteni a házasságban. Ne legyen erről senkinek rossz elképzelése. Mi azt mondjuk, hogy egy férfi, aki nem házas, annak jó asszonyt nem illetni.

 

Tanítottam tizennégy, tizenöt éves fiúkat Baltimore-ban, akik „nagyon okosak” voltak a világ dolgaiban. Egy bibliatanulmány alkalmával 40-50-en voltak a kosárpályán. Beszéltem nekik az érintésnélküli szerelem tanáról. Látnod kellet volna az arcukat. Azt mondták:

 

–        Ez lehetetlen!

 

–        Nem! Igenis, lehetséges. Én hamarosan megházasodom, és a menyasszonyom és én ezt a tant gyakoroltuk. – feleltem.

 

–        Mi?! Instrukciókra van szükséged? Minden rendben van veled?

 

–        Nem! Mindenféle tanácsot megkaptam. Itt van a Bibliában. Bízzatok bennem. Ez teljesen rendben van. Ez Isten szíve, hogy ebben tisztaság legyen.

 

Ezek tizennégy-tizenöt éves fiúk voltak. Tudom, hogy olyasvalamiről beszélünk, amin a világ nevet. Miért nevetnek ezen? Azért, mert magukévá tettek egy filozófiát, és ez a filozófia nagyon is szomorú. Ez a be nem teljesült vágyak filozófiája. Ez igazából a kívánság tana. Ez valami, amit kívánunk, anélkül, hogy megelégítene, és ezt láthatjuk különböző módokon.

 

2Sám 13-ban van Amnon és Támár története. Szenvedélyes szeretet volt ott. Amnon szerette Támárt. A világ barátsága miatt magáévá akarta tenni Támárt. Alattomos módon a barátja, Jonadáb segítségével megkaparintotta őt. Hazudnia kellett ezért mindenkinek, aki körülötte volt.  Betegnek tettette magát. Becsapta Támárt, hogy bemenjen a szobájába, és megerőszakolta.

 

Mi lett ennek a gyümölcse? Abban a pillanatban megvetette őt. Azt olvassuk, hogy a gyűlölet, amivel gyűlölte őt, sokkal nagyobb volt, mint a szeretet, amivel szerette őt előtte, és kidobatta őt a házból.  A lány tönkrement, Amnon is tönkrement, és mi volt ennek a gyümölcse? Nem az, hogy mennyire gyönyörű, és nem az, hogy milyen vigasztaló, és egyáltalán nem volt tiszteletreméltó, hanem keserűség, üresség és halál volt a vége.

 

A világ mégis szereti ezt, és ez az, ami űzi, és ezért van annyi megelégítetlen ember, annyi keserűség és annyi gyűlölet, annyi vágy arra, hogy továbbmenjenek egy kapcsolatban. Az, ami a világban ma történik, az még inkább gonosz és erőszakos egy-két módon, és elfogadhatónak tartják. Igazából, ha visszamegyünk Lót idejébe, azok is nagyon mocskos dolgok voltak.

 

Amikor 1Móz 2:24-re gondolunk, hogy a férfi elhagyja apját és anyját, és ragaszkodik a feleségéhez, és ketten lesznek egy testté, akkor ott valami csodálatos történik. Ott van az egység, ott van a szeretet. A férfi teste többé nem az övé, hanem a feleségéé, és ugyanígy a feleség teste többé nem az övé, hanem a férjéért van. Ez az elv nem a kívánságon alapszik.

 

Ki a kívánság tárgya? Az az ember, aki kívánkozik valami után, hogy megragadja, és magáévá tegye. A szeretet azonban – amint azt tudjuk a gyönyörű képből, 1Kor 13:12 – másokért van, a szeretet mások felé szolgál, és nem a saját magáét keresi. A szeretet gyümölcse az öröm és az örvendezés, és egyáltalán nem a csalódás és az üresség.

 

Miért mennek az emberek az utcára és keresik a szeretetet? Mert nem találtak valódi megelégedettséget. Az emberek szívében ott a vágyakozás. Az a lány, aki nem tapasztal szeretetet otthon, az elmegy és keres. A világ nem azt mondja: én olyan megelégedettséget adok neked, amiben öröm van és békesség van; hanem: itt ez az olcsó és üres megelégedettség, ami csak megsebez téged, és otthagy majd téged megsebezve fájdalmakkal.

 

Zsid 13:4  Tisztességes minden tekintetben a házasság és a szeplőtelen házaságy; …

 

A házasság tiszteletreméltó, drága, tisztességet ad, és nagyon is kedves. A görögben ez a timiosz szó. Az ágy a helye a házassági kapcsolatnak. A szeplőtelen azt jelenti, hogy egyáltalán nincs bemocskolva, mentes mindenféle mocsoktól, ami a világban van. Csodálatos, gyönyörű, drága, és ez megelégedettséget ad.

 

Gondolj bele azonban, hogy akkor leszek elégedett, amikor tőlem független a dolog. Ha valaki úgy köt házasságot, hogy valamit magának keres, az csalódni fog. Viszont az, aki azért szeretne házasodni, hogy kiönthessen ott valamit, annak öröme van. Ez nem természeti. Nem úgy van, hogy felkelek reggel és azt mondom: Ma szeretném megáldani a világot. Ez itt a lényeg, hogy odavisszük a kapcsolatainkat Jézushoz, és szeretjük, ahogyan Ő szeret minket, és mi magunk megelégedtünk feltételek nélkül, és ezért kiöntjük ugyanolyan módon.

 

Zsid 13:4  … a paráznákat pedig és a házasságrontókat megítéli az Isten.

 

Az Isten szerint való házasság szeplőtelen és tisztességes. Egyébként tudom, hogy vannak nehézségek. Nem próbálok olyan képet festeni, hogy a keresztény házasság olyan, mint egy szekér, amiről hullnak a virágszirmok, és ott a romantikus férfi, aki csak söpröget körülötted egész nap. Azaz benne van … valamikor 🙂 … ritkán… néha picit gyakrabban.

 

Ám azok, akik egyesülnek Isten elhívásában, és akik készek arra, hogy elmenjenek bárhová, ahova hívja őket Isten, és hajlandóak arra, hogy abban járjanak, amire Isten hívja őket, annak dicsőséges következménye van. Ha nehézséggel vagy kihívással nézel szemben, akkor együtt odamentek a kereszthez. Nagy öröm van ott, és azt mondod: igen, Isten megszabadított minket. Ez annyira jó! Azok, akik házasok, tudják, hogy milyen jó kibékülni egy nagy veszekedés után, mert ott újfajta öröm van a szívedben: nehézségünk volt, de Isten átvitt minket rajta.

 

Ez viszont nem így van a paráznákkal. Ez a szó a pornósz, innen ered a pornográfia szó. A parázna az a személy, aki árért adja magát. Ez olyan, mint egy férfi prostituált. Ez itt a kép itt. Ez nagyon szomorú. Ez olyan személy, aki tisztességtelen szexuális kapcsolatokba bonyolódik. Azt olvassuk itt, hogy ezt az embert Isten megítéli. Megítéli a lelkiismeretében, az örömében. A szelleme teljesen megsebzett, üresség és keserűség van benne. Ezért kell óvatosnak lennünk.

 

Ezért van, hogy a házasság betakarás. Van helye annak, hogy szerethetek valakit feltételek nélkül, úgy, ahogy Isten szeret engem, és engem is feltételek nélkül szeretnek, ahogyan Isten szeret minket.

 

Mi az, ami egy férfit arra késztet, hogy elhagyja apját és anyját, és Eféz 5:35 ragaszkodjon a feleségéhez és legyenek ketten egy testté? A házasságkötéskor a házasulandók felhúzzák egymás ujjára a gyűrűket. Ennek a gyűrűnek van jelentősége. Nem maga a fémdarab az, ami házasokká nyilvánítja őket, hanem az az elkötelezettség, ami a gyűrűk mögött van. Az a tény, hogy hajlandóak megmutatni az egész világnak, hogy valakihez tartoznak, és saját magamat is emlékezetem arra, hogy én is tartozom valakihez. Ez bizonyság, mert ebben nagy áldás van.

 

Most a házasságról beszélek, de abban is van megelégedettség, amikor valaki nem házas. Sajnos van, amikor házasok azt mondják: Bárcsak ne lennék az!; és az egyedülállók is sokszor mondják: Bárcsak házas lehetnék! Mi a válasz bármelyik csoportnak? 103. zsoltár: az én megelégedésem Istentől jön, Ő elégít meg engem, az ajkaimat megtölti jó dolgokkal, és olyasvalamit ad nekem, amiből tartalmat kapok abban a kapcsolatban, ami lehet nekem Ővele.

 

Péld 1:19  Ilyen az útja minden kapzsi embernek: gazdájának életét veszi el.

 

Ez általános elv az életünkben. Ilyen az útja mindenkinek, aki kapzsi és szeretne valamit megszerezni magának. Igazából ez arról szól: mindenki, aki nem féli az Urat. Mert végül is, vagy az embereknek akarunk tetszeni, vagy Istennek akarunk tetszeni. Hogyha Istennek akarunk tetszeni, az azért van, mert alávetettük magunkat Istennek, és szeretjük azt, hogy szeret minket Isten, és hajlandóak vagyunk Istennel élni. Ezért elkötelezzük magunkat és bemerítkezünk, és azt mondjuk, hogy van egy külső megnyilatkozása egy belső döntésnek, rejtve vagyok Krisztusban, és szeretném, hogy ezt az egész világ megtudja, és Isten előtt kijelentem ezt. Ez gyönyörű elv.

 

Ilyen az útja minden embernek, aki nem féli az Urat, hogy elveszi mások életét. Miért? Amikor az Urat féljük, akkor van tisztelet, van nagyrabecsülés, és az egyetlen mód, ahogy bánunk a dolgokkal, az a kereszt. Amikor azonban hiányban éljük az életünket, vagy betöltetlen vágyakban – mindegy, hogy hitetlen, vagy hívő, aki nem akar a keresztnél élni –, akkor nagyon sok módja van annak, hogy a kapzsiságunkat betöltsük, de mindegyik az irigységben, a féltékenységben, kapzsiságban, manipulációban, hazugságban és lopásban végződik. Ezek soha nem elégítenek meg. Ezek csak átmeneti megoldások.

 

Mit mondott itt Pál? Sokkal jobb egy férfinak asszonyt nem érinteni, minthogy végül úgy találja magát, hogy az összes rossz dolgot megkapja. Ám ha nem tud magával mit kezdeni, akkor mit csináljon? Házasodjon meg – ezt mondja a következő vers, 1Kor 7:2. A házasság az egység Istennel.

 

A szex nem az egyetlen dolog a házasságban, rájöttél már? Azok, akik már házasok, tudják ezt. Volt egy tanácsadó, aki azt mondta nekem a házasságkötésem előtt: Sokan azt gondolják még a házasságkötés előtt, hogy a házasság 85%-a szex, és az összes többi csak 15%, de ez igazából fordítva van. Már ha azt nézzük, hogy mivel foglaljuk el a gondolatainkat és az időnket.

 

Az „Isten szerint való”-ság megelégedettséggel, az nagy nyereség. Ne érts félre, a házasság igenis csodálatos, de ez azért csodálatos, mert a szívünkben van tartalom, és hajlandóak vagyunk úgy szeretni, ahogy Isten szeret minket. Mi ebben elbukunk, de Isten kegyelme megengedni nekünk, hogy felállhassunk, és hogy visszaállítsuk magunkat a kereszt felé. Ebben van betakarás, és ott van védelem.

 

Elveszi a gazda életét, ha nem így élünk. Oda lett Amnon élete, Támár élete, és azokak a rokonoknak az élete, akiknek el kellett bánniuk ezzel a helyzettel, senki sem nyert. Ebben a helyzetben senki sem lehet győztes.

 

1Kor 7:10  Azoknak pedig, akik házasságban vannak, hagyom nem én, hanem az Úr, hogy az asszony férjétől el ne váljék.

 

„Várj egy picit! Biztos, hogy nincs olyan ok, amiért kiléphetnék a házasságból?” Persze, akkor, ha fizikailag veszélyeztetve van valaki. Igenis vannak jogos módjai annak, hogy valaki kilépjen egy házasságból. Ha ezzel kapcsolatban gondolkodsz, akkor kérlek, keress tanácsadót. Menj a pásztorodhoz, vagy valamelyik elöljáróhoz. Ha félted az életed, akkor nyilvánvalóan menj, és kérj tanácsot.

 

„Mi van azzal a helyzettel, amikor csak egyszerűen nem találok megelégedettséget? Mi van akkor, ha a házastársam hitetlen, én pedig hívő vagyok?” Ezt mind megcímzi itt Pál.

 

1Kor 7:13  És amely asszonynak hitetlen férje van, és ez vele akar lakni, el ne bocsássa azt.

 

Ez miért van? Milyen nagyobb szeretet van ott, hogy kifejezhetem ezt a szeretetet a hitetlen félnek? Ha ezt megteszem, akkor leleplezem Isten szívét a másiknak.

 

Nem az a tanácsunk, hogy felemás igában házasodj össze. Azt mondjuk, hogy ne menj hozzá hitetlenhez / ne vegyél el hitetlent. Viszont lehet, hogy úgy kezdtél el hinni, hogy hitetlen a házastársad, akkor keresd Isten szívét és szolgálj élettel.

 

P. Stevens sokszor említette ezt a történetet. A hívő feleség hazament, és a részeg férje a kanapén ült. Újra és újra ellátta őt. A férfi megbánta, aztán elbukott, megint megbánta, és újra elbukott,… Az, hogy megbánta, ez Krisztus nélkül volt, azért bukott el olyan sokszor ismételten. Végül megtörte a feltételek nélküli szeretet, és az Úrnak adta magát. Abbahagyta az ivást. Ez a feltétel nélküli szeretetnek a bizonysága ennek a hívő nőnek az életében.

 

1Kor 7:15  Ha pedig a hitetlen elválik, ám váljék el; nem vettetett szolgaság alá a keresztyén férfiú, vagy asszony az ilyen dolgokban.

 

Ezek kemény dolgok. Pál apostol ilyen nehéz dolgokon ment át, és feltették neki ezeket a kérdéseket, kihívták ezekkel: „Mit csinálsz, ha a nő hitetlen? Mit csinálsz, ha a férfi hitetlen? Mi van, ha te hívő vagy, és elhagy téged a hitetlen?” Mindezekben ott a kereszt. Rátekintünk Krisztusra, Akitől a megelégedettségünk jön, Zsolt 103:5. Zsolt 107:9 Ő elégíti meg a vágyakozó lelket, és ezért áll itt az, hogy:

 

1Kor 7:15 … De békességre hívott minket az Isten.

 

A békesség felülmúlja az egyszerű megértést. Mert ez olyasvalakitől jön, aki megérti, hogy mi a békesség, mert ez része az Ő természetének. Ez nem az én természetem. A zsoltáríró azt kérdezte: én lelkem miért háborogsz bennem? Azt mondja: én megelégedettséget találok, mert Isten elégít meg engem. Békességet találok, és örökké megelégedettséget kaphatok.

 

Kitől jön a megelégedettségünk? Abból a személyből jön, aki a szoba másik feléből néz rám? Nem. Ez Krisztusban van. Krisztus benned a békesség reménysége. Krisztus bennem a békesség reménysége, és az én várakozásom Istentől van, legyek házas, vagy még egyedülálló – ez nem kérdés. Az a kérdés, hogy Őrá tekintek-e, Őrá fókuszálok-e. Mert ha igen, akkor a házasságom egyensúlyban lesz, és ki fogom önteni a szeretetet.

 

Viszont ha magamra tekintek, akkor ott üresség van és hiány és nagy keserűség. Lehet, hogy van áldás rövidebb-hosszabb időre, de meddig élhet két bűnnel teli ember együtt úgy, hogy ne okozzanak egymásnak csalódást? Mert van egy kémiai reakció; amikor szerelembe esünk, ott vannak a „kis pillangók” a gyomrunkban, és kiugrik a szívünk, mert szerelmesek lettünk.

 

A szerelem vak, és bármi, amit teszek, az nem lehet rossz. Bármi hülyeséget csinálok, a házastársam azt mondja: ez annyira cuki! Aztán a kémiai vonzódás alábbhagy, és fenyegetően azt mondja: Ha még egyszer megteszed…!

 

Miért van ez? Azért, mert szükségünk van Krisztusra, szükségünk van a keresztre, szükségünk van örömre és tartalomra Krisztustól. A gyönyörű ebben az – amiről Pál beszélt –, hogy ez nem csak fantázia, hanem valódi és megtalálhatjuk ezt Őbenne, Krisztusban. Mert Isten ígéretei igen és ámen. Mindegy, hogy házas vagy, vagy egyedülálló, lehet Istennel szerelmi kapcsolatunk, ami mindenkire hatással lesz körülöttünk. Mert amit Isten belénk önt, annak nincs más választása, minthogy mi is kiöntsük Isten hihetetlen kegyelme miatt. Ámen.

Kategória: Egyéb