Világosság a halál árnyéka helyett

2014 szeptember 24. szerda  18:30

Az előző istentiszteleten a túlegyszerűsítésről beszéltünk (2014.09.21. du. P. Kende: Ahogy Jézus egyszerűsíti az életet), egy értelemben folytatjuk azzal az üzenettel.

Akkor arról beszéltünk, hogy a hívő járásunkban időnként kihagyunk fontos tényezőket, nem veszünk figyelembe fontos dolgokat. Nem számolunk bizonyos fontos dolgokkal. Mert valahogy úgy érezzük: Krisztussal járni, a Szellemben járni túl sokat követel tőlem, és nem értem, hogyan működik. Mivel nem értem, hogyan működik, azért kezdem felírni a saját szabályaimat a hívő életre ahelyett, hogy az Íráshoz fordulnék, és ahelyett, hogy Istenhez fordulnék ebben. Mivel felírom az én szabályaimat, azért elmulasztok „kicsi” dolgokat, mint például Isten akaratát, vagy a Vele való közösséget, vagy a megbocsájtást, vagy a szeretetet… vagy egyéb ilyen „apró” dolgokat, amik „nem annyira számítanak”. Persze, hogy számítanak! Ezek egyáltalán nem pici dolgok!

Emlékszem, egy barátom egyszer azt mondta: Én imádkozom ezért, úgyhogy így lesz! Van erre egy érdekes vers. Mit gondolsz, Mózes Istennel járt? Többnyire igen. 5Móz 3-ban arról olvasunk, hogy arra kérte az Urat: Nem lehetne, hogy mégis bemenjek az Ígéret földjére? Az Úr azt mondja neki:

5Móz 3:26b Elég ez neked, ne szólj már többet hozzám e dolog felől!

Igazából azt mondta Isten Mózesnek: „Hagyd már abba! Ennyi! Ez nem fog megváltozni. Úgyhogy ne piszkálj már ezzel tovább!” A barátom, aki azt mondta: imádkozom, úgyhogy így lesz!; ezt az egy apróságot hagyta ki a képből, hogy Isten mondhat nemet is. Ő nem automata, ami mindig megadja, amit kérek. Hanem kapcsolatom van Vele, és kérhetek Tőle. Bizalommal kérhetek Tőle. Számíthatok Rá, és kérhetem Őt. Ugyanakkor ez élő kapcsolat, nem pedig gépies dolog.

Úgyhogy, például az imában nagyon fontos nekünk ezt tudni. Nem szabad túlegyszerűsítenem a dolgot oda, ahol az én szabályaim azt mondják: Isten pedig így fog működni. Mert Ő „kicsit” nagyobb, mint az én szabályaim. Szerintem ez jó hír nekünk!

Mennyei Atyánk! Kérünk Téged, hogy szólj hozzánk, beszélj nekünk a te Fiadról, és arról, hogy mekkora szükségünk van, és mennyire fontos keresni Őt és megragadni Őt, és Vele járnunk. Szolgálj felénk, Urunk! Kend fel ezt az üzenetet a Te Szellemed által. Kérünk Urunk, hogy segíts, mindent Neked adunk, ami akadályozná a figyelmünket. Urunk, Rád bízunk minden problémát, aggályt ebben az időben. Ha fontos aggódni felőle, akkor aggódj felőle Te! Mi most csak szeretnénk elfogadni. Jézus nevében, ámen.

Az egyik nagyszerű dolog, hogy amikor hallgatom az Igét, kis időre félreteszem az aggályaimat. Azt mondhatom Istennek: Most aggódj felőle Te egy kicsit. Aztán akár még az is megeshet, hogy istentisztelet után nem találom az aggályaimat, hogy újra felvegyem azokat. Úgyhogy ez jó hír: lehet, hogy elhagyjuk az aggályokat.

A következő Ige olyan, ami szerteszét hangzik a Bibliában. Ezt azelőtt mondja Jézus, mielőtt egy vaknak meggyógyítja a látását:

Ján 9:5 Amíg a világban vagyok, a világ világossága vagyok.

Jézus Krisztus a világ Világossága. Ami itt, Ján 9-ben arról szólt, hogy Ő megnyitotta a vaknak a szemét. Ez az egyik csoda az Ószövetségben. Az Ószövetségben leírja, hogy a Megváltó lesz a Világosság, Ő lesz az, Aki megment bennünket, Aki elhozza nekünk Isten dicsőségét, Istennek a valóságát, Aki megnyitja a szemünket Isten dolgaira.

Ézs 9:2 A nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát. Akik a halál árnyékának földjén laknak, azok fölött fény ragyog föl.

Ez Krisztus igazából. Mert mindannyian – ezt jól tudjuk – a halál árnyékában élünk. Mit jelent, hogy a halál árnyékában élünk? Azt jelenti, hogy félünk a haláltól. Van, aki azt mondja: nem érdekel; van, aki elég csökönyös; van, aki elég csökönyös, hogy bátor legyen. Ez lehet, de ugyanakkor mindannyian félünk a haláltól. Mindnyájunknak megvan ez a félelme.

Jézusról azt olvassuk Zsid 2:15-ben, hogy Ő azért jött el, hogy megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem miatt egész életükben rabok voltak. Ez ugyanarról szól, mint Ézs 9:2-ben: Ő azért jött el, hogy Világosság legyen azoknak, akik árnyékban vannak, akik sötétben vannak. Azért, hogy megmutassa nekünk, hogy van több, van nagyobb.

Luk 2:32 és Mát 4:14-16 látjuk ennek a versnek a beteljesülését. Úgy nyolcszáz évvel azután, hogy Ézsaiás megprófétálta, valóra vált. Valóban világosság ragyogott. Eljött Jézus, és Ő megmutatta, hogy Isten mennyire szeret bennünket, mennyire közel van hozzánk, mennyire keres bennünket. Ő volt a Világosság, a világ Világossága, és mindmáig az. Ez a legnagyobb hatás. Ez az, amit Jézus végzett értünk.

Ézsaiás is írt erről. Ha Jézusról akarsz olvasni az Ószövetségben – persze a Zsoltárokban is nagyon-nagyon sokszor találkozol Vele – Ézsaiásban rengetegszer megtalálod. Olyan, mint egy ötödik evangélium, televan Jézussal. Ugyanakkor, ez kb. nyolcszáz évvel korábban íródott, úgyhogy nyilván mind prófécia. Ézs 42-ben azt olvassuk Jézusról:

Ézs 42:6 Én, az ÚR hívtalak el igazságban. Fogom a kezedet, megőrizlek, és általad leszek szövetségben a néppel – ez Izraelről szól –, és világosság leszel a nemzetek számára.

Világosság leszel a nemzetek számára.” Ez rólunk szól, azokról, akik nem Izraelben éltünk abban az időben, akik nem zsidók vagyunk, Isten elküldte hozzánk a Világosságot, hogy láthassuk Őt, hogy megismerhessük Őt.

Ézs 42:7 Hogy megnyisd a vakok szemét, hogy kihozd a tömlöcből a foglyokat és a fogházból a sötétben ülőket.

Ezért jött el Jézus, hogy kihozzon bennünket, hogy üdvösséget adjon nekünk. Azt mondta a zsidóknak: Én szabaddá teszlek titeket. Mi volt a válaszuk? A büszkeségükben mi volt a válaszuk? „Soha senkinek nem voltunk a rabszolgái!” Akkor feltenném a kérdést: Kik uralkodnak felettetek? A rómaiak uralkodtak felettük. A büszkeségünk azonban ilyen.

Ilyen az ember büszkesége. Azt mondjuk: Én nem voltam szolgája soha semminek! Lehet, hogy még nem hiszel Jézusban, elmondhatom neked, hogy könnyen lehet ez a vakságod. Könnyen megvakíthat a büszkeséged. Könnyen azt mondhatod: én nem vagyok senkinek a szolgája, én a magam ura vagyok.

Igazából, ha elolvasnád Róm 1-2-3-at, akkor azt találnád, hogy igenis van rabság az életedben. Lehet, hogy a büszkeséged miatt nem látod, de árnyékot vet rád a halál, félelem van a szívedben, és a bűn uralkodik rajtad – akár tetszik, akár nem. Jézus eljött, hogy kiszabadítson minket. Honnan? A tömlöcből és a fogházból. Ez a leggyönyörűbb dolog, hogy Jézus elmondta újra meg újra:

Ján 8:12 … Én vagyok a világ világossága; aki engem követ, sosem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.

Ez a miénk hívőkként. Ez a mi életünk. Van üdvösségünk Jézusban, és ez gyönyörű dolog. Drága dolog nekünk. Ő megszabadított bennünket, és új életünk van, új világosságunk van. Ha ránézünk az életünkre, akkor túlláthatunk a halálon. Azt tudjuk mondani: „Jézus örökkévaló életet tartogat nekem. Jézus többet tartogat nekem.” Ha túlnézek az önvédelmemen, az önérdekemen, ha túlnézek a sértődésemen, ha túlnézek az én terveimen.

Azelőtt erre nem voltam képes, de ha ma túlnézek Jézussal ezeken, akkor látok egy nagyobb tervet. Látok másik életet, ami lehetséges számomra. Hogyha odamegyek Őhozzá, és kérem Őt, hogy vezessen engem, hogy töltsön be engem, hogy vigyen engem tovább, akkor nagyobb életem lehet. Azelőtt azt mondtam: „Az én terveim, az én vágyaim, az én életem – ez az egész az, ami létezik. Más nincs!” Jézus azonban adott nekem valamit, amit több. Úgyhogy ez nem csak az üdvösségről szól – nem mintha az kevés lenne –, de van több is.

Ján 12:35-36a Jézus pedig azt mondta nekik: Még egy kevés ideig közöttetek van a világosság. Járjatok, amíg világosságotok van, hogy a sötétség el ne borítson titeket, mert aki a sötétségben jár, nem tudja, hova megy. Higgyetek a világosságban, amíg veletek van a világosság,

Ez két dologról szól. Ha nem vagy hívő, Isten szól hozzád a mai nap: higgy a világosságban, higgy Jézusban, Aki a Világosság. Az embereknek annyira hallaniuk kell ezt az üzenetet, hogy Jézus a Világosság, Ő az egyetlen remény, csak Ő ad reményt. Különben a halál árnyékában élek egész életemben.

Ha viszont Jézus világossága jelen van az életemben, akkor végigmehetek az egész életen, bemehetek egész a halálig, és aztán a halálon át. Nincs ott félelem, nincs ott az aggodalom, mert Világosság van az életemben. Nem vágyom meghalni, persze, de ugyanakkor nagyobb világosság van az életemben, mert ez a Világosság nagyobb, mint a halál árnyéka. Ez a csoda az életünkben, hogy ez a Világosság nagyobb, mint a halál árnyéka. Ez gyönyörű dolog.

Még azt is mondja ez a vers: Járjatok a Világosságban! Nem csak azt mondja, hogy Világosságot kaptunk, hanem azt, hogy járjunk is benne. Annak, hogy Jézus a világ Világossága, hatása van az életünkre. Megment engem, de aztán azt is mondja: „Járj Bennem! Járj ebben a Világosságban!” Ez a csoda az életünkben, hogy járhatunk Őbenne. Minden napon ez a miénk. A mai nap eldönthetem, hogy az árnyékban járok, vagy a Világosságban, Krisztussal járok-e. Nyilvánvaló, hogy mekkora előnyöm van, ha a Világosságban járok.

Ugyanakkor olvasunk arról, hogy van ellenállás a Világossággal szemben:

Ján 3:19-21 Ez pedig az ítélet: A világosság eljött a világra, de az emberek inkább szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert cselekedeteik gonoszak voltak. Mert mindenki, aki gonoszul cselekszik, gyűlöli a világosságot, és nem megy a világosságra, hogy le ne lepleződjenek cselekedetei. Aki pedig az igazságot cselekszi, az a világosságra megy, hogy tetteiről kiderüljön, hogy azok Isten szerint való cselekedetek.

Ezek szerint hány ember keresné a Világosságot? Senki. Mert senkinek nem elég igazak a cselekedetei. Senki nem keresné a Világosságot. Senki nem mondaná saját magától: én oda akarok menni. A saját akaratából, a saját erejéből senki nem mondaná: erre vágyom. Viszont, ha Isten dolgozott a szívemben, ha hittem a Világosságban, hogy a Világosság fia legyek, akkor igen. Akkor van Világosság a szívemben, és akkor jöhetek Jézushoz, és akkor járhatok vele kart karba öltve, és örömmel, és szabadsággal. Mert új életem van Őbenne. Ez a csoda az életünkben, hogy járhatunk Ővele, hogy az életünk megváltozhat.

Amikor beszélgetek az evangéliumról valakivel az utcán, és megkérdezi tőlem: „Te milyen gyakran imádkozol? Milyen gyakran olvasod a Bibliát? Milyen gyakran jársz templomba?”; és elmondom neki, akkor visszahőköl. Látom rajta ezt a gondolkodást: „Huh, neked micsoda bűntudatod lehet! Kit öltél meg, hogy ennyire nem bírsz leszámolni a dologgal?”

Máskor pedig, ahogy az ember rám néz, látom a sajnálatot a szemében: „Szegény nyomorult! Téged nagyon elkaptak.” Nem érti, hogy miről beszélünk. Mert az ő gondolkodása szerint, ha Jézus a Világosság, akkor én azt keresem, hogy hol az árnyék. „Hova bújhatnék el? Nehogy kiderüljön az, amiről tudom, hogy nincs rendjén a szívemben.” Az a baj persze, hogy Jézus utánunk jön. Jön felénk, ezért az életünk olyan, hogy az ember az egyik helyről kénytelen a másikra bújni, és az árnyékot keresni: Hova bújhatnék el? 🙂

Ezért van, hogy az emberek filozófiáról filozófiára vándorolnak az életük során. „Mert találnom kell egy új rejtekhelyet. Mert Jézus utánam jött, és Ő a világosság, nekem pedig árnyék kéne.” Ám ha szívemben van egy valóság, a Világosságnak a valósága, ha Jézus mutatja nekem az életet, akkor jöhetek Őhozzá.

Van azonban egy problémám a Világossággal. Az, hogy megmutat dolgokat, amiket nem akarok látni. Úgyhogy nem akarom ezt. „Isten, erre a helyre ne gyere be az életembe! Mert ha ide is bejönnél, az életem annyira komplikált lenne! Nagyon biztonságban vagyok a félárnyékban.” Igazából így nagy veszélybe sodrom magam, és így zavarom össze az életem.

Azt hiszem, hogy így egyszerűbb lesz az életem, és nagyobb biztonságban leszek, de az igazság az, hogy bonyolultabb lesz az életem, és veszélyben vagyok. Mert az a hely a sötétség helye. Az a hely az, ahol támadható vagyok, ahol Isten nem tud engem megvédeni. Mert kirakatba teszem magam. Mintha bedugnám a kezem az oroszlánketrecbe, aztán beperlem az állatkertet. 🙂 Ilyen az, amikor azt mondom: „Isten! Miért nem védtél meg engem ott?” Isten azt feleli: „Gyere Énhozzám! Járj a Világosságban!”

Van itt egy nagy ígéret, mert van még egy hatása ennek. Luk 1:78-79-ben ugyanezt mondja: eljött hozzánk a Világosság; de aztán így fejezi be: Ő békességet ad nekünk. Ez gyönyörű dolog: Ő békességet ad nekünk.

Van-e kihívás az üzenetünkben? Újra meg újra! Amikor Isten azt mondja nekünk: Bocsássatok meg egymásnak!; akkor ez kihívás. Vagy azt mondja: „Tiszteljétek egymást! Szolgáljátok egymást!”; ez kihívás nekünk. Amikor a világosságban járok, az hoz békességet az életemben. Ezért akarok így járni. Ezért akarom így élni az életem. Ehhez hit kell, persze, de nem hiszem, hogy meg fogom bánni.

„Pásztor! Én félek ettől. Mert ha Istennel megyek tovább, akkor tudom, hogy olyannak kell lennem, mint az a misszionárius a világ másik felén.” A válasz az: „Figyelj! Akkor ne aggódj rajta! Ha Istennek tényleg ez az akarata, akkor azon a napon, amikor el kell költöznöd, az lesz a legegyszerűbb következő lépés, és békességed lesz benne.” Egyszerű lépés lesz. Ha azonban ma aggódsz rajta, és félsz tőle, akkor el akarsz bújni. Ez annyira egyszerű! Jézus azt mondta nekünk: „Csak járjatok a Világosságban! Csak járjatok Velem! Kövessetek Engem!”

Könnyű lenne azt mondani és egymás fejére olvasni a gyülekezetben: Légy tökéletes! Jézus azonban azt mondta nekünk: „Járj velem! Járj a Világosságban, és járj Velem a mai nap személyesen!” Hol van a szívünk? Ha ragaszkodom – erről szól Ján 3:19-21 –, hol van a szívem? Ha a sötétséget akarom a szívemben, akkor azt fogom mondani: „Nem! Köszönöm, Jézus. Ennyi elég. Megállok ennél a kérdésnél. Nem kérem a következő lépést!”

Isten azt mondja: „Gyere Velem! Én hatással akarok lenni az életedre. Nem akármilyen hatással, Én békét akarok adni neked. A békesség útjára akarom vezetni a te lábaidat. Ez az Én utam. Ez az, amit Én kínálok neked.” Hol van a szívem? Mi a vágyam? Lehet, hogy félek. Lehet, hogy büszke vagyok. Lehet, hogy negatív vagyok. Lehet, hogy aggódom.

Van itt egy érdekes gondolat 1Ján 1-ben, erre hív minket:

1Ján 1:7 Ha pedig a világosságban járunk, amint ő maga a világosságban van, akkor közösségünk van egymással, és Jézusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől.

Erre hív minket, hogy a Világosságban járjunk. Nem tudom, hogy mennyi világosságod van a mai nap, de Isten arra hív téged, hogy járj abban a teljes Világosságban, amit te kaptál. Járj abban és kövesd Őt, és húzódj közel Hozzá, és keresd Őt. Mert ez személyes. Ez nem úgy van, hogy Isten azt mondja nekem: Járj annak az embernek a világossága szerint!; vagy a másiknak, hogy járjon az én világosságom szerint. Hanem mindnyájunknak személyes járásunk van Ővele, és Ő abban hív minket és abban tesz minket felelőssé.

Azt mondja: „Ha egyszer meggyőztelek valamiről, akkor járj abban, akkor ne add fel, akkor ragaszkodj hozzá. Akkor az legyen drága neked, legyen értékes neked, akkor merd azt mondani: Rendben, nekem itt a helyem, mert Isten azt mondta.” Bárhol is legyen az a hely, ha Isten adott neked békességet, akkor ragadd meg, és ragaszkodj hozzá, és mondd azt: Rendben, ebben fogok járni, és bízom Tebenned, Uram.

Annyira fontos nekünk a kegyelem! Annyira fontos nekünk! Róm 3:19-ben azt olvassuk, hogy mindannyian védekezünk. Mindannyian védjük magunkat, azt mondjuk: „Nem! Nem úgy van.” Isten azt mondja: Bűnös vagy! Mit mondunk erre? „Rosszul láttad.” Vagy mutogatunk: Az ő hibája volt, ő rontotta el. Vagy azt mondjuk: „Nem én, ő mondta. Ő is csinálja. Miért én vagyok a hibás? Az az ember a hibás, én csak a példáját követtem.”

Ezt mondta Ádám is, nem? „Az asszony, akit Te adtál, Uram!” Egyszerre vádolt mindenkit, akit ismert. 🙂 „Az asszony, akit Te adtál!” – így volt, és mindenkit megvádolt, akit ismert. Ez így megy, nem? „Te bűnös vagy!” „Nem! Mindenki más a hibás: a társadalom, a neveltetésem, a szüleim, a nagyszüleim… az a rokonom, aki cudarul elbánt velem… az ember, aki megerőszakolt gyerekkoromban…” Nyilván ezeket mondjuk.

Róm 3:19-ben azt olvassuk, hogy a törvény erre adatott, hogy minden száj bedugassék. Amikor azt mondanám: De nem úgy volt…; akkor a törvény bedugja a számat. Azt mondja: „Nincs jogod védekezni. Nézd meg! Le van írva, hibás vagy.” Ha elolvasom a törvényt, nincs mit mondanom.

Van azonban egy másik igazság, és ez a kegyelem. Nincs módom védeni magam, és nem tudom azt mondani, hogy nem vagyok bűnös. Ugyanakkor Istennek a kegyelme eljött hozzánk. Ez Jézus, hogy Ő eljött hozzánk, és Ő a Világosság. Ő új életet adott nekünk. Jézus telve van kegyelemmel és igazsággal. Ott az igazság, de ott a kegyelem is. Mit csinál a kegyelem? A kegyelem megtölti a számat örömmel és örvendezéssel.

Zsolt 126:2 Akkor megtelt a szánk nevetéssel, nyelvünk pedig vigadalommal. Így szóltak akkor a népek: Hatalmasan cselekedett ezekkel az ÚR!

Ez a kegyelemnek a munkája az életünkben. Ez annyira jelentős! Mert ha eljött Jézus, és az Ő Világossága a törvény, akkor mindent megteszek azért, hogy elrejtsem magam, leginkább olyan módon, hogy elbújok valaki más mögé, és rá mutogatok: „Az ő hibája volt. Nézd őt! Sújts le rá nyugodtan, Uram! Sújts le nyugodtan, csináld csak, az ő hibája volt.”

Ám ha megismerem az Ő kegyelmét, ha az Ő Világossága a kegyelem világossága, akkor úgy vagyok, mint János apostol, hogy az Ő kebelén vagyok, és azt mondom: „Beszélj még! Én vagyok az, akit szeretsz, tudom. Veled akarok lenni. Ezt keresem. Mert amikor Veled vagyok, akkor megtelik a szám nevetéssel.” Akkor örömöm és szabadságom és dicséretem és hálaadásom és az Úr valósága van. Ez a Világosság bevilágít helyekre az életembe, ami nem tetszik nekem, de azt mondhatom: „Uram, egyetértek Veled. Neked van igazad. Veled akarok járni.” Ez a különbség.

Azt olvassuk 1Ján 1:9-ben: ha megvalljuk bűneinket… Elgondolkodtam e két szó közötti különbségen az istentisztelet előtt: megvallani és elismerni. Mi a különbség? Az egyik ezt jelenti, hogy odamegyek valakihez, azt mondom: bűnös vagy. Megmutatom, hogy bűnös, a másik mentegetőzik, de én előadom a bizonyítékot, megmutatom a másiknak, hogy bűnös volt, és akkor elismeri. „Rendben, bűnös vagyok.”

Van viszont egy másik módja, és ez a kegyelem miatt lehetséges. Ha Isten kegyelme megragadta a szívemet, és ha megismertem az Ő szeretetét, akkor én mondhatom: „Jézus, hol vagy? Meg akarom vallani a bűnömet. Ostoba voltam. Nem kell rám bizonyítanod, hanem én megvallom Neked. Beismerem. Megvallom Neked a bűnömet. Kérlek, bocsáss meg nekem!” Óriási a különbség.

Amikor elismerem, az olyan helyzet: „Kösz, most rám került az egész teher! Nagyot segítettél rajtam.” A másik, amikor megvallom, az olyan, hogy azt mondom az Úrnak: „Uram, szabadíts meg a Te Világosságod nagyobb, mint az én bűnöm. A Te áldozatod nagyobb volt, mint az én bűnöm. Jézus, bocsáss meg nekem. Atyám, bocsáss meg engem. Moss meg engem, tisztíts meg engem!” Ez a különbség. Ez a szívemen múlik, hogy ismerem-e a kegyelmet, vagy csak a törvényt, és rejtőzködöm. Akkor jó okom van rá, mert a törvény és Jézus ijesztő. Vagy: ismerem a kegyelmet.

Ha te nem ismered a kegyelmet, és ránézel egy kegyelmi hívő életére, akkor azt mondanád: „Miért csinálod? Kínozni akarod magad?” Mert nem ismered azt a nagy reményt, amit az Úr adott a másik oldalon. A kegyelem biztonságot ad nekem, biztonságba helyez engem, és arra a helyre visz engem, ahol szabadon mondhatom: Uram, a bűnöm nem az az élet, amit akarok. Ezt hozza a Világosság az életünkbe. Ez a békesség, amit kaptunk.

Érdekes módon Mal 4:1-2-ben lehet olvasni erről: a hívőnek az ítélet örömet hoz, a nem hívőnek szörnyűség. Ez a Világosság. A Világosság megmutatja nekem. Erről olvasunk, nem? Zsid 4-ben azt mondja, hogy az Ige bejön, olyan, mint egy kard, és elválasztja a lelkit a szellemitől. Elválasztja azt, ami tőlem jön, és azt, ami az Úrtól jön, és megmutatja, hogy a szívemben mi honnan van. Könnyű lenne félni, és azt mondani: nem akarom tudni.

Sokan húzódnak vissza az Úr útjától emiatt, de attól nem lesz egyszerűbb az életem, attól nem lesz biztonságban az életem. Ott nincs békesség. Ott csak félelem van és zűrzavar és támadható vagyok. Könnyen kikezdhető az életem. A hitem könnyen semmissé tehető. Isten azt mondja nekünk: „Gyere a Világosságra. Ne félj Tőlem. Ez nem elvesz tőled. Ez hozzáad az életedhez.”

Jézus a világ Világossága – az utolsó gondolat ehhez. Mit jelent ez nekünk? Ez a missziókról szól, nem? Gondolj bele egy pillanatra! Ézs 49-ben ezt mondja a Messiásról:

Ézs 49:6 Így szólt: Kevés az, hogy szolgám légy Jákób nemzetségeinek a megépítésénél, és Izráel megmentettjeinek visszahozásánál. A népeknek is világosságul adlak, hogy szabadításom a föld végéig terjedjen!

Ezért Ő, a Messiás a világ Világossága. Az egész világ Világossága. Ami azt jelenti, hogy ennek a Világosságnak látszania kell Budapest utcáin. Miért mondom ezt? Azt olvassuk itt: azért küldtem el a Messiást, hogy az Én szabadításom a Föld végéig terjedjen. Ami szól Budapestről, Pécsről, Debrecenről, Adáról… Romániáról, a Balkánról… Azt olvasom itt: A népeknek is világosságul adlak, hogy szabadításom a föld végéig terjedjen! Istennek ez volt a terve eredendően, hogy a Világosság az egész világra elterjedjen. Amiért fontos nekünk a misszió, amiért fontos nekünk a SepsiCon… Ezért beszélünk erről olyan sokszor.

ApCsel 13:47 és 26:23 Jézus Krisztus a világ Világossága. Ha Vele járunk, akkor ez az életünk, ez a vágyunk, hogy az Ő Világosságát lássák az emberek. Úgyhogy azt mondjuk: Urunk, ragyogj be az életünkbe mindenhova; és ezt a kegyelem miatt mondhatjuk. Aztán azt mondjuk: „Urunk, hadd vigyük el a Te Világosságodat a családjainkba, a szeretteink közé, a kórházakba, az utcákra, más városokba, más országokba a Te akaratod szerint. Bárhol vagyunk, hadd képviseljünk Téged!” Ámen.

Mennyei Atyánk! Kérünk Téged, vezess minket ebben újra meg újra. Add nekünk Urunk ezt a nevetéssel megtelt szájat. Urunk, újra meg újra mutasd meg nekünk a Te kegyelmed, és mutasd meg, hogy a Te Világosságod, a Te Fiad Világossága mennyire világossá, egyértelművé, jól láthatóvá teheti a mi utunkat. Istenünk, kérünk Téged, vezess minket egyenes ösvényen. Jézus, Benned bízunk.

Ámen.

Ha még nem ismered Őt, ha még nem bíztad Jézusra az életed, akkor hívd Őt a szívedbe most. Szólítsd meg Őt. A mi tapasztalatunk az, hogy Ő válaszol. Kérlek, mondd azt Neki a szívedben, egyenesen Jézusnak mondd azt a szívedben, Ő hall téged, mondd azt Neki: „Istenem, kérlek Téged, gyere az életembe. Jézus, ments meg engem! Legyél az én Világosságom is! Meg akarlak ismerni Téged. Jézus, adj nekem új kezdetet, új szívet, új életet. Jézus, meg akarlak ismerni Téged!”

Ha életedben először imádkoztál így, ha most mondtad Neki először: hiszek Benned, ments meg engem, akkor kérlek, küldj nekünk egy e-mailt (iroda@nullbibliaszol.hu), hadd örüljünk veled.

Kategória: Egyéb