Vesd magad alá Istennek, állj ellen az ördögnek! & Támadás az új élet ellen (#11)

2014 június 15. vasárnap  10:30

P. Musztafa: Vesd magad alá Istennek, állj ellen az ördögnek!

Tegnap nagyon jól érzetük magunkat Pakson. Mindig ilyen a bizonyságunk, hogy nagyon gyengék vagyunk, és bármit is teszünk, az szétesik, de Isten hűséges és dicsőséges, és Ő győztes. Ez mindig így történik. Az összes főpróba – legyen az színdarabé vagy koncerté – azután mindig készek vagyunk arra, hogy befejezzük, és hogy ne is csináljuk többet, de Isten mindig bebizonyítja, hogy Ő hűséges.

Aztán lett még egy gondolatom. Hihetetlen, hogy mennyit tudunk beszélni a hústestről, arról, hogy a hústestnek hitetlensége van, hogy a hústest reagál, hogy vannak kivetítések, hogy a hústest lázad… Biztos vagyok abban, hogy mindnyájan érzékeljük a hústest befolyását, főleg akkor, amikor komolynak kell lenni és szellemi döntéseket kell hozni. Akkor azt mondjuk: így a hústest, úgy a hústest…

Azután arra gondoltam, hogy mi van a szellemmel, mi van a belső emberünkkel? Mi a szerepe, mi a feladata a belső emberünknek? Amikor a hústestünk lázad, akkor mit csinál a belső emberünk? A Biblia azt mondja, hogy ne legyünk passzívak. A Biblia szól a belső emberhez, hogy álljon ellen. Álljon ellene az ördögnek, Jak 4:7.

Tetszik, ahogy kezdődik ez a vers. Nem lázadással, ellenállással kezdődik, hanem alávetettséggel. Azt mondja: Engedelmeskedjetek azért Istennek, vessétek alá magatokat. A görögben hüpotasszó, azaz tegyétek magatokat alá. „Tegyétek magatokat alávetettségbe Isten felé!” – és így kezdünk ellenállni a hústestnek és az ördögnek. Utána mondja azt: álljatok ellene az ördögnek, és elfut tőletek. Az álljatok ellene – a görögben az anthisztémi – azt jelenti, hogy álljatok meg az ördöggel szemben. Amikor úgy tűnik, hogy minden Isten munkája ellen van.

A Biblia tanít minket a helyes ellenállásról a hústestünk, az ördög, a világ és az ellenségeink ellen. Ef 4:26 azt mondja: legyetek dühösek, haragudjatok! Arra nem kell tanítani az embereket, hogy legyenek dühösek, mert ez sokszor része a természeti reakciónknak. A Biblia tanít minket arról, hogy ezt hogyan tegyük helyes módon. Azt mondja: haragudjatok, de ne vétkezzetek. Itt a haragudni szó azt jelenti, hogy legyetek provokálva a haragra.

Legyetek provokálva a haragra! Hagyd, hogy a belső embered, a szellemed megértse, hogy mi történik, és hagyd, hogy a belső embernek meglegyen a megfelelő felismerése, és utána engedd meg ennek a belső embernek, hogy provokálva legyen a haragra.

Nagyon tetszett, amikor egyszer P. Kende arról tanított, hogy ha látsz valamit, ami Isten ellen megy, Isten munkája ellen megy, akkor csak tedd az ellentettjét. Csak állj ellene, tedd a helyes dolgot. Mert szabad vagy arra, hogy ezt csináld, és van felismerésed, hogy ezt miért tedd. Nem csak azért, mert szeretsz lázadni, és szereted az ilyen dolgokat.

Biblia mondja, hogy a harag lehet bűnös dolog. Például amikor egy ember ellen irányul, ahelyett, hogy ellenállás lenne; ha nem az ok ellen vagy. Például, amikor jön a bosszú vágya, a Biblia azt mondja, hogy ez nem helyes, és ne tedd. Róm 12:19-ban azt mondja: ne állj bosszút, mert a bosszúállás az Istené.

Amikor megvan ez a nem megbocsájtó szellem… Biztos vagyok benne, hogy van több ilyen eset, amikor a harag az bűn, amikor az nem Isten tervében van, de én most a helyes haragról beszélek. Ha az ellenállásról és a haragról beszélek, akkor az nem arról szól, hogy legyen háború a háború miatt, hogy csak azért harcoljunk mert szeretünk harcolni.

Van egy célja az Isten szerint való haragnak, az ördöggel szemben való ellenállásnak. Nem az a célja, hogy bárkit is bántsunk, hanem az, hogy megvédjük a saját szívünket és gondolkodásunkat. Amiatt szoktunk haragosak lenni a világ, a hústest, és az ördög ellen, mert a szívünkre gondolunk, és nem engedjük, hogy azok a dolgok befolyásolják a szívünket és a gondolkodásunkat.

Livingstone-nak olvasom most az életrajzát. Amikor először szolgált Afrikában, akkor voltak ott olyan törzsek, akik meg akarták ölni őt és mindenkit, aki volt. Csak azért, mert nem tetszett nekik a munka, amit végzett. Egy nap, amikor a Livingstone és a csapata épp felépítették a tábort, hallották, hogy jönnek ezek a törzsek, és már a táborhoz értek. Készen voltak arra, hogy sötétedés után támadjanak.

Livingstone minden történést leírt a naplójába. Azt írta: „1856. január 14. Este van, és én annyira félek. Félek attól, hogy azok az emberek, akik a táboron kívül vannak, majd jönnek és felborítják Isten terveit.” Azt írta ez a könyv, hogy ezt remegő kézzel írta. Ha ilyen érzelmi felkavarodás van, akkor remegő kézzel ír az ember.

Azután írt még: „Jézus azt mondta: Minden hatalom Nekem adatott a mennyen és a földön… mindig veletek leszek a világ végezetéig.” Mát 28:18,20. „Ezek egy úriember szavai. A legkülönlegesebb tisztesség. Ez volt a vége a félelmemnek.” – ez van az ő naplójában. Utána feljegyezte: Most már csendesnek és nyugodtnak érzem magam.

Az írása azután már normális lett. Csak bízott az Úrban, alávetette magát, és azt mondta: „Uram, Te vagy az Istenem. Te Úriember vagy, soha nem hazudsz. Bármit is mondasz, az úgy lesz. Úgyhogy ez a vége az én összes félelmemnek.” Ez nem csodálatos? Minden megváltozott. Aznap este nem támadták meg őket.

Később ez a törzs megtért Krisztushoz. Amikor egyszer Livingstone beszélt a törzsfőnökkel, megkérdezte: „Emlékszel arra az estére, amikor meg akartál ölni mindannyinkat? Miért nem tetted meg?” A törzsfőnök azt felelte: „Igen, készen álltunk a támadásra, de láttuk, hogy negyvenhét harcos van a táborotokban kardokkal. Úgyhogy, nem mertünk megindulni.”

Évekkel később, amikor Livingstone hazalátogatott Skóciába és prédikált, megosztotta ezt a történetet azzal a gyülekezettel, akik támogatták őt. Az üzenet után odament hozzá egy ember a saját naplójával, és megmutatta: „Ez 1856. január 14. volt? Nézd, mi van ideírva. Aznap este kezdtünk imádkozni érted. Isten a szívünkre helyezett téged, és negyvenhét ember volt jelen ezen az imaalkalmon.” Ez akkora csoda!

Mi itt az igazi csoda? Az, amit Isten tesz a szívünkben. Az, hogy Ő gondoskodik mindenről számunkra az életünkre és az Isten szerint valóságra, 2Pét 1:3. Az, hogy Ő mindent odaad nekünk, amire szükségünk van, és tanít minket a megfelelő dolgokra, amiket tehetünk. Az, hogy segít nekünk, hogy ne legyünk passzívak, ne adjuk fel. Ne adjuk fel! Lássuk Isten munkáját és győzelmét, és Isten dicsőüljön meg.

P. Kende: Támadás az új élet ellen (#11)

2Móz 17:8-13 Azután eljött Amálék, és hadakozott Izráel ellen Refídímben.Mózes azt mondta Józsuénak: Válassz ki nekünk férfiakat, és menj el, ütközzél meg Amálékkal. Holnap a halom tetejére állok, és Isten botja a kezemben lesz.Józsué úgy cselekedett, ahogy Mózes mondta neki: megütközött Amálékkal. Mózes, Áron és Húr pedig fölment a halom tetejére.És az történt, hogy amikor Mózes fölemelte a kezét, Izráel győzött, mikor pedig leeresztette a kezét, Amálék győzött. Ezért mikor Mózes keze elnehezedett, követ hoztak, és alája tették, hogy arra üljön. Áron és Húr pedig tartotta a kezeit, egyfelől az egyik, másfelől a másik, és fölemelve maradt a keze naplementéig.Józsué pedig leverte Amálékot és népét fegyver élével.

Érdekes ez a rész Izrael pusztai vándorlásában. Mert háború van. Sok hívő ezért nem kedveli ezt az üzenetet. A háború, a harc az, amit sok hívő nem kedvel. „Hagyj nekem békét! Hadd üljek nyugodtan! Hadd ne idegeskedjek! Csak ne legyenek nehézségek! Csak ne legyenek problémák!” 1Pét 4:12 nem meglepő, hogy minden hívővel történnek kihívások, támadások, üldözések, problémák. Miért lennétek meglepődve?

Létezik a hit elleni támadás. Amikor azt mondta Jézus: Ez az Én gyülekezetem, és a pokol tanácsai nem tudják legyőzni azt; akkor ott elmondja azt is, hogy lesz támadás. Nem fognak győzni, de támadás lesz. A hívő életünkben, az új életben Sátán gyűlöl bennünket, és minden vágya az, hogy megállítson minket. Minden vágya az, hogy eltávolítson minket az Igétől, a közösségtől, a szolgálattól, a hittől, a hitben járástól. Minden vágya, hogy belassítson minket, és megszűnjünk az Úrral járni. Nehogy véletlenül másokra is hatással legyünk a hitünkön keresztül.

Sokan nem kedvelik a hívők között, amikor a szellemi háborúról beszélünk, de nagyon fontos. Elengedhetetlen az új életben. Szükséges, mert meg leszel támadva a hitedben. Sátán meg fog próbálni megállítani. Ezt olvassuk itt. Eljött Amálék, és harcolt Izrael ellen.

A 9. versben Mózes azt mondta Józsuénak: „Válassz ki férfiakat, menj, és ütközz meg! Én fenn leszek a hegyen, imádkozom és megáldalak.” Ez érdekes gondolat. Látjuk az átruházott tekintélyt igazából. Józsué nem egyedül ment. Nem csak azt gondolta: ott van Amálék, harcolni fogok ellenük; hanem elfogadta a küldetését és a feladatát Mózestől.

Mózes azt mondta neki: „Szükségem van rá, hogy ott legyél. Legyél ott velük. Te vagy erre az ember. Látom, hogy neked megvan erre az ajándékod, a szíved, a vezetőséged. Szükségem van rá, hogy azon a helyen legyél.” Nem csak úgy elment magától, és csinálta a saját kis dolgait, hanem engedelmeskedett.

Ez kihívás mindannyiunk számára, hogy engedelmeskedjünk, hogy halljunk, és bízzunk Istenben afelől, hogy mit lát Isten embere az életünkre. Ha P. Kornél azt mondja neked: Gyere velem Albániába, és te azt feleled: „Megőrültél? Miért mennék Albániába? Nem ismerek ott senkit. Nem is tudtam, hogy a térképen van, amíg meg nem kérdezted. Azt gondoltam, hogy az nem igazi. Miért mennék?” Ki tudja? Lehet, hogy Isten mutatott neki valamit az életedre.

Ha P. Barry, vagy P. Duló Attila azt mondja: Gyere bibliaiskolába!; és te azt kérdezed: „Miért mennék? Utálom az iskolákat, és nem ismerem a Bibliát.” Tökéletes! Gyere a bibliaiskolába. Ez számodra van. Ez a lényeg, hogy Mózes látja a szükséget, és Isten megadja neki a bölcsességet, hogy lássa az embert arra az időre. Ő azt mondja: „Józsué, te vagy az emberünk. Menj és tedd ezt. Én támogatni foglak.”

Ez a másik része, hogy nem Mózes feladata volt ezt a harcot megharcolni. Nem neki kellett mindenkit lekaszabolni, hogy elbánjon az egész történettel. Ez nem az ő feladata volt. Ez is nagyszerű. Krisztus Testében ma már megemlítettük Livingstone-t vagy Hudson Taylort vagy Müller Györgyöt. Azt mondjuk: Dicsőség Istennek! Krisztus Testében nincsenek szuperhősök. Ez nagyszerű.

Ez jó hír, szerintem. Nem kell, hogy szuperhős legyél, hanem nagyon fontos az, hogy Isten akaratában legyél. Tegnap kis idővel a színdarab kezdése előtt Fefe megkérdezte Erikától: El tudnád játszani ezt a szerepet? Azt felelte: Rendben. Egyébként az egész színdarab amiatt történik, mert emberek azt mondták: Rendben! Hajnal olyan lányt játszott, aki kancsal, és gúnyolták emiatt a színdarabban. Úgyhogy utána többen odamentek hozzá, és valaki azt mondta neki: Csak látnom kellett, hogy Isten tényleg megátkozott-e téged ezzel. 🙂 Arra gondoltam, hogy ez mindig így történik.

Miért történik a gyülekezet? Mert a szívedben azt mondtad: Rendben, ott leszek ma reggel. A segítők, a dicsőítő csapat tagjai, a technikusok azt mondták: „Rendben, megteszem a részem. Fogok segíteni a dolgok rendjében.”  Valaki valamikor azt mondta: „Rendben, megteszem. Beleteszek a felajánlásba.”; és emiatt van ma világítás, és hangosítás. Ez így működik.

Nem kell, hogy szuperhősök legyünk. Csak azt kell mondanunk Istennek: „Rendben, én megteszem. Járni fogok abban, amire elhívtál.” Ez nem mind Mózes feladata. Nem az ő feladata, hogy elmenjen a csatába, de megvan az ő része is. Ez mindannyinknak szól. Krisztus Teste csodálatos, amikor ez megtörténik.

Az emberek azt kérdezik: Ez hogyan történik? Mint egy konferencia, az miért olyan örömteli, miért olyan nagyszerű? Emlékszel az EuroCon-ra? Három hónapja volt. Miért volt akkor annyi öröm? Miért volt annyi élet? Mert az emberek az USA-ban, Franciaországban, Indiában, Oroszországban, Ukrajnában, Finnországban… azt mondták a szívükben: Jól van, én megteszem. Isten felkente ezt, Isten megáldotta ezt, mert egység volt a szívünkben. Mert mind azt mondtuk: Igen, én engedelmeskedni fogok, Uram, és Veled fogok járni.

2Móz 17:11 – érdekes ez a rész – amikor Mózes fölemelte a kezét, Izráel győzött, amikor pedig leeresztette a kezét, az ellenség győzött.„Ez miért érdekes?” Ez a lényeg, és ez a képünk, hogy Mózes megáldja Józsuét, és Mózes imádkozik, és Mózes képvisel Valakit. Ő az az ember, aki engedelmeskedik Istennek, és átadja az áldást, amit Isten adott neki.

Ez csodálatos történet. Mert van áldás, aztán lemegy a keze, és utána nincs áldás. Van áldás, utána leereszti a kezét, és nincsen. Néha az emberek azt kérdezik: Miért fontos, hogy 1Tim 2:8 felemeljünk szent kezeket, és így dicsőítsük Istent? Én azt mondanám erre, hogy ez nem fontosabb, minthogy letérdeljünk ima közben, de kifejezünk valamit.

Tetszik nekem ez, hogy kifejezzük. Amikor felemelem a kezem, hogy dicsérjem Istent, akkor nem védem magam. Nagyon sebezhető vagyok igazából, és Istenben bízom, hogy Ő ezt meg fogja tenni. „Nem védem magam. Ez a Te munkád. Számítok Rád, és szeretlek.” Azt mondja ebben a versben: emeljünk fel szent kezeket. Amikor ezt olvasom, akkor úgy érzem, hogy csak el akarom tenni valahova a kezem, és nem felemelni, mert nem vagyok biztos a kezeimben.

Megkérdezzük ezt, de Isten érdekes helyzetbe tett minket. Adott nekünk Krisztusban megváltást és a Szent Szellemben az Ő jelenléte velünk van, az Ő vezetése, és az Ő kenete az életünkön van. Tökéletesek vagyunk? Gyorsan azt mondanánk: nem! Közben Isten azt mondja: „Meg vagy igazítva, Róm 5:1. Amikor rád nézek, akkor nem látom a bűnt, hanem a Fiam áldozatát látom, és az Ő igazságát.” Te Krisztusban vagy. Úgyhogy Isten azt mondja: az Én szememben tökéletes vagy, és felemelheted a kezed. Ez a mi helyzetünk.

Isten azt mondja: Élj ma ebben a valóságban, Róm 6:11. Tedd aktuálissá ezt az igazságot a mai napra hit által. Nem érzem magam úgy, mintha nagyon tiszta, bölcs és szent lennék. Nem érzem így magam. Ez nagy dolog, de nem ez a lényeg. Róm 6:11 számolj hit által ezzel a valósággal. Járj hitben! Bízz Istenben, abban, hogy Ő mit mondott, Ő tudja, hogy miről beszél. Kettőtök közül Ő az, Aki tudja, hogy miről beszél. Tedd aktuálissá ezt a valóságot a szívedben.

Utána ez továbbmegy. Róm 6:12-13 járj ebben hit által és a Szellem által.  Róm 6:13b dicsérd Istent Szellem által, és a döntéseid által, hit által. Erről beszélünk. Utána Mózes azt kellett, hogy mondja hit által: „Isten adott nekem valamit. Amit Ő adott nekem, az egy áldás. Ezt odaadta nekem, hogy használjam. Nem arra, hogy a polcra tegyem, hogy zsebre tegyem és elfelejtsem, hanem arra, hogy használjam ezt, hogy továbbadjam, hogy megáldjak vele embereket.”

A kedvesség, amit Isten adott neked, az azért van, hogy továbbadd. A gyengédség, a szelídség, a hosszútűrés, az áldások, amiket Ő adott neked, azért adta, hogy áldj azokkal, hogy szolgálj valaki felé azzal és kiöntsd. Az öröm nem csak azért van, hogy a szívedben tartsd. Úgy értem, ez nagyszerű, hogy ott van a szívünkben, de mi magyarok hajlamosak vagyunk „titkolni” ezt. „Nagy öröm van a szívemben. Nem látod?” „Nem! Nem látom.” Ez rendben van, ott van. Mi ilyenek vagyunk. 🙂

Én magyar vagyok, és tudom, hogy milyen magyarnak lenni, de szükséges ezt megtanulni. Mert az öröm, ami nekünk adatott, az azért adatott nekünk, hogy áldás legyen, hogy kiöntsük, hogy szolgáljunk valaki felé, hogy felemeljük valakinek az életét ezzel, hogy valakit felépítsünk, hogy bátorítsunk valakit. Erre vagyunk elhívva.

Utána ebben az írásrészben látjuk, hogy van csata, van győzelem. 5Móz 25:18-ban arról olvasunk, hogy Amálékék elmentek Izraelbe, hogy megtámadják. Ránéztek Izraelre, és azután hol támadták meg őket? Azt mondja, hogy a lemaradozottakat, a gyengéket támadták. Akkor támadtak, amikor fáradtak voltak és gyengék. Ez Sátán, ez az ő szíve. Éppen így működik.

Dán 7:25 látjuk, hogy az ő vágya az, hogy lefárasszon. Az összes dolog, amit ellopnak tőled – az időd, az, hogy túl elfoglalt vagy, hogy újra és újra ki vagy hívva a munkahelyeden – ez miért van? Emiatt, hogy lefárasszon. Ez mindnyájunkkal megtörténik. Ez Sátán munkája, hogy mind lefáradunk.

Mind elfáradunk, ugye? Ézs 40:29-31-ben látjuk, hogy mindannyian elfáradunk. Efelől nincs kérdés. A kérdés az, hogy felfrissülünk-e? Ezekben a versekben látjuk, hogy van a felfrissülésnek egy módja. Felkavarodhatunk a szellemünkben. Emiatt osztjuk meg gyakran az Igét, mert hisszük, hogy ez megtörténhet. Amikor Isten Igéjét megosztjuk, akkor a Szent Szellem válaszol, és azt mondja: Ámen.

Úgy döntünk, hogy járunk ebben, hogy megalázzuk magunkat, és azt mondjuk: rendben, szeretni fogom azt a semmirekellő férjemet még egy napig. Vagy: Szeretni fogom a feleségem akkor is, ha úgy érzem, hogy nem. Vagy: Igen, Uram, nem fogom megölni a gyerekem még egy napig. Vagy – lehet, hogy ez kihívás számodra – „Rendben! Megint elmegyek a munkába.” Vagy: „Rendben. Nem fogok odamenni a kocsmához. Rendben, nem fogom megtenni.”

Miért? Mert a szívünk felkavarodik egy jobb út után. Látom, hogy van egy jobb út számomra. Ez a jobb út Isten kezében van, ezt akarom. Így akarok élni, így akarok járni, ez a vágyam.

Sátán jön Ján 10:10-ben, hogy öljön, hogy lopjon. Ő egy tolvaj, ellenség, és lefáraszt minket. Ez megtörténik. Mire van szükségem? Arra van szükségem, hogy felfrissüljek. Néha mindaz, amire szükségem van, az negyven perc P. Jukkával, és felkavarodom a hitemben és élvezem ezt. Vagy csak hogy halljam valakinek a bizonyságát. Vagy tegnap az, hogy ott üljek a paksi gyülekezettel, és örvendezzek Isten munkájában, és a szívem felkavarodik.

Ez nem kérdés, hogy Sátán ki fog-e fárasztani, hanem a kérdés az, hogy fogod-e keresni a felfrissülés helyét. Bátorítalak arra, hogy tedd ezt. Utána azt mondja: lemaradozottakat támadta meg. Az ellenség ránézett Izraelre, és azt mondta: „Nem ő. Nem ő. Nem is ő. Hanem valaki hátul. Valaki ott ül hátul.”

Van, aki nem érzi méltónak magát arra, hogy közel jöjjön. Van, aki bejön a dalszolgálat közepén, és ahogy azt mondom, hogy ámen, elmegy. Miért? Mert nem akar senkivel sem megismerkedni. Sátán azt mondja: ez az az ember, akit el fogok kapni, mert ő egy lemaradozott. Ki az, aki lemaradt? Amikor a sebek nem gyógyulnak be. Ézs 1:6-ban olvassuk, hogy ez megtörténhet velünk. Eljövök, de valahogy – lehet, hogy félelemből – védem azt a sebet, és nem hagyom, hogy Isten megérintse. Aztán nincs gyógyulás, és utána lemaradozott leszek.

Ebben a szemeszterben az órámon beszéltünk a személyiségi konfliktusokról, hogy azok kitolhatnak minket a gyülekezet szélére. Ez fontos lecke. Például, a segítő próbálja biztosítani az istentiszteletet, és ezért szól, ha valaki túl hangosan horkol. Lehet, hogy inkább az interneten kellene néznie, vagy csak fel kéne ébrednie. Ezért megsértődik. Bár a pásztor mondta a segítőnek, hogy ezt tegye. Megsértődik, és utálja a segítőt.  Lehet, nem hátul ül, de a szívében egyre távolabb kerül a gyülekezettől, Krisztustól.

Fil 4:2-ben olvasunk két erőteljes asszonyról, akik egymásnak estek. Volt egy problémájuk, és mi történt? Ez mindkettőt eltolta. Mondhatják ezt: „Nekem igazam van, ő téved. Én Krisztussal vagyok, és a másik téved.”; de mindketten eltolódnak a gyülekezet szélére, és Sátán azt mondja: „Nézzük csak! Ezek lemaradoztak. Már érzem is az ízét a számban, el fogom kapni őket.” Ez az Ellenség terve. Amikor a gyülekezetben vagy, és nincsenek kapcsolódások, nincsenek kapcsolataid, akkor lehetsz így, hogy könnyű megtámadni, könnyű kiiktatni.

Pénteken volt három bibliatanulmány. Körülbelül negyven ember volt ezeken. Hallottam, hogy mind nagyon jó, nagyon bátorító volt. Szükségünk van kapcsolatokra a Krisztus Testében. A bibliatanulmány nagyszerű hely erre. Szeretnélek bátorítani: ne legyél lemaradozott, mert Sátán könnyen kiiktat. Bátorítalak, hogy gyere velünk, járj a látásban, imádkozz velünk.

Nem kell mindenkinek misszióba mennie, de mind imádkozhatunk ezért, mind adhatunk erre. Lehet, hogy Isten elhív téged, nem tudom, de akárhogyan is, járjunk a látásban, legyünk léleknyerők. Akkor is, ha együtt, ha külön, bárhogyan is, ez nagyszerű. Járjunk a látásban. Imádkozzunk harminc gyülekezetért Magyarországon. Miért ne? Isten ezt meg tudja tenni!

Imádkozzunk, hogy költözzön egy csapat Pécsre, vagy Debrecenbe. Imádkozzunk, legyünk közel a látáshoz. Ne legyünk a periférián. Ne legyünk a szélén! Legyünk közel a szívhez. Legyünk ott a beszélgetésen istentisztelet után és tegyünk fel kérdéseket. Amikor csapattalálkozó van, gyere el, mert része vagy a csapatnak. Élvezzük ezt együtt.

A 12. versben: mikor Mózes keze elnehezedett. Ki az, aki fenn tudja tartani a kezét meghatározatlan ideig? Senki. Mindannyinknak elnehezül a keze. Nem csak Mózesé, hanem mindenkié. Lehetsz házasságban, van egy problémád a házastársaddal, és azt mondod: ő ilyen, ő olyan; és ha elég bolond vagy akkor otthagyod, és keresel valaki mást. Úgy fogod találni, hogy az is ugyanolyan.

Mindnyájunknak a keze nehéz. Senki nem erősebb. Mindannyian elfáradunk. Efelől nincs kérdés. Zsolt 119:25 a lelkünk a porhoz tapad. Nem csak Mózes, hanem én is, és mindnyájunknak a lelke a porhoz tapad. Ilyenek vagyunk. Elfáradunk. Miért? Azért, mert emberek vagyunk. Jer 17:9, Ézs 1:5 nincs különbség közöttünk, emberek vagyunk. Ez jó képe az egységnek.

P. Csaba azt mondta: hiányozhat nagyon sok dolog a gyülekezetből, de az egység az nem hiányozhat. (2014.06. 04. P. Csaba: Nem igazságtalan az Isten, hogy elfelejtse a munkádat) Ez jó gondolat volt. Ezt látjuk itt. Áron és Húr Mózessel vannak, és mit mondanak? „A nagy vezető gyenge! Összeomlott bennem egy világ.” Nem! Sokszor mondtuk, hogy gyengék vagyunk és elbukunk. Ez meg fog történni mindannyinkkal. Nem ez a kérdés, hanem az, hogy mit teszel.

Ha a testvéremnek fel van emelve a keze, aztán elfárad és leesik, akkor mit teszek? Az egyik mód, ahogy bánhatunk ezzel: „Jaj, de vicces! Ezt mindenki látta? Ő is gyenge. Mi is vagy te igazából? Senki sem vagy. Semmi sem vagy.” Sátán azt mondja erre: Jól van jó és hű szolgám. Vagy  mondhatnám azt: „Hadd segítsek! Hadd álljak ott veled. Hadd emeljem föl a kezed. Hadd támogassalak! Hadd imádkozzam érted. Hadd legyek ott veled.”

Ez minden házasságnak szól, minden családnak szól, és minden tizenévesnek. Tudom, hogy úgy látjátok, hogy a szüleitek unalmasak, tompák, és nincs velük semmi rendben, de ez a te döntésed. Ne legyél idióta! Imádkozz értük, támogasd őket, és segíts nekik. Miért? Azért, mert ez a megfelelő válasz. Ez a jó válasz az Úrral.

Minden gyülekezetnek, minden szolgálatnak, Isten minden munkájában ez a te döntésed, hogy mit fogsz tenni. Kineveted? Kigúnyolod? Hátat fordítasz? Leköpöd és hazamész? Vagy azt mondod-e: „Hogyan segíthetnék? Hadd segítsek!” Ez jó képe az egységnek. Az egység nem a jó időkben mutatkozik meg. Hanem akkor mutatkozik meg az egység, amikor kihívás van. Ha van egység.

Mert most látták Mózest. Megörökíthették volna, ahogy csak áll ott leeresztett kézzel, és másnap közzétehetik Izraelben: Mózes nem az a vezető, akinek gondolod. Ezt megtehették volna, de nem tették meg. Nem hazudtak erről. Azt mondták: Igen, Mózes gyenge volt, de ott voltunk, hogy támogassuk őt. Ezt mindenki tudhatja, mert ez az egység képe.

Valaki azt gondolhatná: „Ó, lehetnék én is a vezető! Nézd meg azt a pásztort, ő gyenge. Én tovább fenn tudom tartani a kezem.” Lehet, hogy tovább fenn tudod tartani a kezed, de nem tudod örökké emelve tartani. Meggyengülsz te is. Nem az a lényeg. Hanem az egység a lényeg.

Egyébként az egység nem az által van megvédve, hogy nem reagálunk egymásra, vagy rossz választ adunk. Hanem az egységet a megbocsájtás és a helyreállás tartja fenn, Ef 4:32 a szeretet védi. Nem azért, mert mind ugyanúgy menetelünk, hanem a szeretet miatt, a gondoskodás miatt, a törődés, a megbocsájtás és a helyreállítás miatt. Az ellenség ebből annyit lát, hogy Józsué bátran harcol, Mózes ott áll, és nem tudják, hogy mi történik. Ám az egység az szívbeli dolog: támogatni fogok és segíteni.

Egyébként az egy nagyon jó kép. Hárman ők olyanok, mint a Szentháromság. Az egység a Szentháromságból jön. Mert Zsid 10:7-ben a Fiú azt mondja: Atyám, a Te akaratodat fogom tenni; és utána Ján 16:7 Jézus azt mondta: elküldöm a Szent Szellemet; és a Szent Szellem engedelmeskedett. Néhány ember, mint például a Jehova Tanúi, akik nem keresztények, ők azt hiszik, hogy a Szent Szellem kevesebb, nem Isten, mert engedelmeskedik. Nem értik, hogy ez nem a kevesebbről, vagy a többről szól, hanem az egységről, és Krisztus alázatosságáról. Ez jó kép számunkra az egységről.

A családnak szüksége van arra, hogy a családtagok felemeljék egymás kezét. Erről szól a barátság az új életben, hogy felemeljük egymás kezét. Az iskolában gyerekekkel ezt tesszük, hogy felemeljük egymás kezét. Néha ez bátorítás. Mint például ApCsel 11:25-ben ott volt Pál egy zsákutcában, és eljött Barnabás, és bátorította őt. Azt mondta: eljöhetsz velem, szolgálhatsz velem. Pál eljött, kezdett szolgálni, és így rendben lett. Utána a másik Gal 2:11-ben amikor Pál azt mondja Péternek: Hagyd abba, amit csinálsz! Ez nem úgy hangzik, mint egy bátorítás, de az volt. Intés. „Hagyd abba, amit csinálsz!”

Mondhatnánk néha ezt: „Ne hanyagold a feleséged! Mert kísértve lesz, hogy találjon egy másik férfit.” Azt mondjuk: Ezt ne tedd! Ez is bátorítás. Ez is segítség. Én értem, hogy elfoglalt vagy, de tölts időt a gyerekeiddel. Tölts időt velük minden nap. Nem sok időt, de valamennyi időt tölts velük.  Ez kihívó. Mit teszek azonban? Azt mondom: Gyerünk!

Azt mondjuk, hogy gyere el a gyülekezetbe gyerekekkel, vagy anélkül, betegen vagy sem (lesz hátul karantén :-)). Úgy értem, lehet, hogy ez kihívó. Sokszor felajánlottuk, hogy hátra berakunk egy kanapét, oda le lehet feküdni, és onnan nézni. Csak legyél itt. Miért? Mert fel akarjuk emelni a kezet. Ez a mi vágyunk. Ezért vagyunk itt. Ez a mi szolgálatunk. Egységben ezt tehetjük egymásért szeretettel és hittel. Helyreállítás – ez nagyszerű. Akkor megtörténik, mint Zsid 12:12-13. Ámen.

Urunk, köszönjük, hogy Te egyenes utakat készítettél nekünk, mert tudtad, hogy gyengék vagyunk. Emiatt ilyen módon akarunk járni, hogy mi is egyenessé akarunk tenni utakat másoknak. Egyszerűvé akarjuk tenni az embereknek Isten követését. Azért imádkozunk, hogy a szívünkben ne legyünk nemtörődömök, ne legyünk megkeményedve, ne legyünk modortalanok, befelé fordulóak. Hanem fejezzük ki azt az áldást, amit Te adtál nekünk. Urunk, köszönjük mindazt, amivel megáldottál minket. Dicsérünk Téged, és köszönjük ezt az istentiszteletet. Az igazság és az életem, az öröm és a hit – köszönjük mindezt, Urunk!

Ámen.

Kategória: Egyéb