Vagy szolgálok, vagy ítélek (Húsvét)

2014 április 16. szerda  18:30

Húsvétról beszélünk. Az van a szívünkben, hogy Jézust emeljük fel. Olyan dologról szeretnék beszélni, amit Isten nagyon mélyen beleírt a szívembe már régen, de most újra felkavart ebben. Szeretném most megosztani a gyülekezettel újra.

Mát 20:28 Mint ahogy az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét váltságul adja sokakért.

1Kor 4:5 Azért idő előtt semmit se ítéljetek, amíg el nem jön az Úr, aki világosságra hozza a sötétség titkait, és megjelenti a szívek szándékait. Akkor mindenki Istentől kapja a dicséretet.

Krisztusról azt olvassuk 1Pét 2:23-ban, hogy Ő nem vágott vissza, nem reagált. Sok ember van, akinek odaköszönsz, és felkapja a fejét a kezével együtt: Mi a bajod? Mondanod sem kell semmit, elég, ha egyenesen rá nézel, és máris azt kérdezi: Valami bajod van velem? „Tessék? Ja! Épp ott voltál, ahova néztem? Bocs!” „Csak nem figyelmen kívül hagysz???”

Jézusról azt olvassuk, hogy amikor szidták, nem viszonozta a szidalmat, amikor szenvedett, nem fenyegetőzött, hanem ráhagyta az igazságosan ítélőre, 1Pét 2:23. Amikor szidták, akkor Ő nem viszonozta. Amikor támadták Őt, akkor nem védekezett nagy vehemenciával, hanem ráhagyta arra, Aki igazságosan ítél, Istenre.

Isten az egyetlen, Aki igazán ítélhet. Jézus azt mondta: Atyám, ez a Te dolgod. Jézus, Aki Isten, ráhagyta az Ő Atyjára a dolgot. Azt mondja: „Atyám, Én most itt vagyok emberként, Nekem most nem az a dolgom, hogy ítéljek. Nem azért jöttem.” Isten azonban ítélhet. Miért? Azért, mert mindent tud.

Ő mindent tud, és amióta Jézus megszületett, élt emberként, azóta ismeri a bűn kísértését is, ismeri a bűnnek az ízét. Habár nem úgy, hogy elkövette volna, hanem csak a büntetésén keresztül ismeri a bűnnek az ízét. Amióta meghalt, azóta ismeri a halál fájdalmát a mi Istenünk, és amióta feltámadott, azóta tudja ezt a reményt adni nekünk, hogy van valami, ami több. Emberként beszélhet hozzánk, és megért bennünket. Ő az egyetlen, Aki emiatt igazán ítélhet. Mert Ő járt a mi cipőnkben, Ő felvette a mi bőrünket, és élt itt. Élte ezt az életet, és tudja, hogy milyen. Ő az, Aki igazán ítélhet!

Mégis, amikor Jézus eljött, akkor nem ítélni jött el, hanem szolgálni, Mát 20:28. Nem azért jött, hogy Neki szolgáljanak, nem azért jött, hogy ítéljen, hanem azért jött, hogy szolgáljon. Ő ezért jött el, hogy kapcsolódjon, hogy meglegyen ez a közössége velünk. Lenyűgöző módon azért jött el, hogy tanuljon. Isten, Aki tanul – hogyan lehetséges ez? Lehetséges! Megtörtént. Csak olvasd el a Zsidókhoz írt levelet, és látni fogod. Jézus eljött és tanult valamit, és növekedett valamiben. Azért jött, hogy megértsen bennünket, hogy kapcsolata legyen az emberrel. Lenyűgöző.

Ezért, mivel mindez megvolt, az Atya Rá bízza az ítéletet, Ján 5:22. Azt mondja: Te fogsz ítélni egy nap. 1Kor 4:5-ben Isten tanácsa nekünk ez: „Ne ítélj! Istené az ítélet. Ne ítélj idő előtt! Hanem várd ki Istennek az ítéletét.” Ne ítélj idő előtt! Sőt! Tulajdonképpen várj addig, amíg Isten ítél. Ne te ítélj! Olyan könnyen ítélünk, és olyan könnyen ítélünk dolgokat, amik nem ránk tartoznak.

Olyan könnyen felvesszük magunkra ezt: „Ez az én dolgom, hogy megmondjam, mi frankó az életedben, és mi nem. Az, hogy megmondjam, mi a helyes, hogyan kéne mennie, hogyan kéne csinálnia.” Olyan könnyen csináljuk ezt, és annyira sokszor int minket az Írás: Ne csináld!

Mát 7:1-5 „Ne ítélj!… Ne ítélj!” Emlékszem, a régi Károli Bibliámban volt ehhez alcím: Jézus int az alaptalan ítélgetés ellen.  Igazán nem kérdés ott, hogy alapos vagy alaptalan, hanem egyszerűen csak azt mondta: „Ne ítélj! Nem a te dolgod.” Ez olyan érdekes, mert ez lekicsinyít bennünket. Ez bántja az egómat. Ez bántja az én nagy képemet. „Hé! Nekem jogom van ítélni. Miről beszélsz?” Isten pedig azt mondja: „Figyelj! Neked erre nincs szükséged. Én vagyok az egyetlen igazságosan ítélő.”  Ezt olvastuk 1Pét 2:23-ban. Az egyetlen igazságosan ítélő, az Isten.

Figyelj! Isten nem csak osztogatja a tanácsot, hogy ne ítélj idő előtt, hanem Ő Maga tartja is Magát ehhez. Isten még nem ítélt. Emberek azt hiszik, hogy azért vannak nehézségeik, mert Isten ítélt, de nem tudják, hogy milyen az, amikor Isten ítél. Nem azért vannak gondjaid. Azért vannak gondjaid, mert ez egy bűnös bukott világ, és nem azért, mert Isten már ítélt.

Szeretnélek bátorítani ezzel, Isten mindent rendben tesz. Gal 4:4 a Fiú, Jézus a tökéletes időben, az idő teljességében jött el. Tökéletes időben jött el. Aztán Ján 19:30 azt mondja: Elvégeztetett! „Most elvégeztetett! Most vége van a munkának.” Istennek ez nagyon fontos, hogy mindennek megvan a maga rendelt ideje, és Istenakaratában mindennek megvolt, és meglesz. Nyugodhatunk ebben.

Sokan szeretnék, ha Isten most megítélné a gonoszt. „Nézd meg Uram, mi történik Ukrajnában!… Nézd meg Uram, mi történik Indonéziában!… Nézd meg Uram azt, ami abban a családban történik!… Nézd meg Uram, hogy mi történik a munkahelyemen! Uram, hol a villám a főnökömnek? Mire vársz? Ítéld meg a gonoszt!”

Azt mondanák: „Uram! Ítéld meg a gonoszt! Uram, ítéld meg azt a gyilkost és azt a diktátort!” Azt kérdezik: „Uram, miért vársz? Miért késlekedsz?” Gondolj bele azonban ebbe, 2Pét 3:9-ben ott a válasz: Isten nem késedelmes. Isten nem késik el, hanem hosszútűrő, türelmes, és vár, lehetőséget ad annak a gonosz embernek, hogy megtérjen.

Megtörtént ez már. Tudod, mikor történt meg? Az a gonosz ember megtért. Én megtértem, és akiket itt látok, megtértek. Mindannyian megtértünk. Hogyan? Úgy, hogy Isten türelmes volt. Gondold meg, mi lett volna, ha Isten válaszolt volna egy türelmetlen ember imájára, és lehúzza a rolót, mielőtt te megtérhettél volna!

Isten nem késlekedik. Isten tudja, hogy mit csinál. 1Pét 3:20 Isten várt türelmesen, amíg Noé megépítette a bárkát. Hála Istennek! Különben nem beszélnék most erről. A világ nagyobb rendben lenne egyébként, de nem lenne emberiség. Isten viszont türelmes volt, és várt. Isten vár. Isten nem ítél még, és azt mondja neked és nekem: „Ne ítélj! Csináld te is így.”

Miért? Mielőtt ítélnél, tedd fel ezt a kérdést magadnak: Mindent tudok? Ha véletlenül úgy éreznéd, hogy mindent tudsz, akkor itt a második kérdés: Teljesen bűn nélkül való vagy-e? Valóban úgy van-e, hogy nem fertőzött meg téged a bűn, és nem befolyásolja a döntésedet, az ítéletedet? Ha esetleg mindkettőre azt felelnéd: „Igen, mindent tudok. Nem, még soha nem vétkeztem.” – fura lenne, ha így lenne –, akkor itt a harmadik kérdés: Feltétel nélküli szeretet van-e a szívedben?

Miért ítélhet Isten? Mert Őrá ez igaz. Mert Zsid 4:15-ben azt mondja: Jézus bűn nélkül való volt. 1Ján 3:5 Ő bűn nélkül való volt. Televan ezzel az Írás: Ő bűn nélkül való volt. Őt nem fertőzte meg a bűn. Ő mindent tud. Ő a mindentudó Isten. Még egy: Őbenne megvan minden szeretet, amit el tudunk képzelni, és az is, amit nem. Ő ítélhetne, de még nem ítél.

Miért mondom ezt? Ján 19-ben a húsvéti történetben, Jézusnak a passiójában látjuk Pilátust, aki kutyaszorítóba került. Ján 19:13-ban Pilátus beül egy székbe.

Ján 19:13a Pilátus azért, amikor hallotta e beszédet – azaz: amikor Pilátus megértette, hogy micsoda szorult helyzetben van –, kihozatta Jézust, és a bírói székbe ült

Van egy szék, van egy hely, ahova Pilátus beült, és az az ítéletnek a széke volt. Ez az a hely, amire Isten azt mondja nekünk: „Ne ülj bele, légy szíves! Nem a te dolgod.” Olyan könnyű megítélni egymást. Olyan könnyű megmondani, ki mit miért csinált, olyan könnyű látni, ki hol hibázott. Olyan könnyű felemelni a problémát. Olyan könnyű beülni az ítélőszékbe, és látni, hogy mi lenne a helyes.

Azt olvassuk: Pilátus beült a bírói székbe. Annyira örülök, hogy nem én ültem ott! Viszont igazából mindannyian ott ültünk. Néha emberek kérdezik ezt tőlünk: Ki ölte meg Jézust? Ezt azért kérdezik, mert szeretnék, ha mondanánk valami zsidó-ellenes dolgot. Erre a kérdésre a mi válaszunk az: te és én és ő, és mindannyian. Azért, mert a mi bűneinkért halt meg.  Úgyhogy te ölted meg és én. Mindnyájan.

Miért mondjuk ezt? Mert Ádám evett a fáról. Tökéletes környezet, ártatlan emberek – és mégis elutasították Istennek a gondviselését. Ugyanezt tette Pilátus is. Ugyanezt tették a főpapok, és ugyanezt tették a farizeusok Jézussal. Elutasították Isten gondoskodását. Az emberiség mindig ugyanígy dönt. Az ember mindig így dönt. Az engedetlenségnek a magja ott van mindnyájunkban. Mindannyian ennénk arról a fáról, ha abban a helyzetben lennénk.

Még akkor is, ha tökéletes lenne a helyzet. Ezt gyakran hallom: „Ha a helyzetem kicsit jobb lenne, akkor sokkal jobban tudnám csinálni. Akkor egészen másként viselkednék.” Nem! Nem, így van. Nem viselkednénk másként. Csak azért, mert több pénzem lenne, csak azért, mert több gyerekem lenne, csak azért, mert több befolyásom lenne, azért nem viselkednék másként, mert ugyanolyan lenne a szívem. Mindannyian ugyanezt csinálnánk.

Pilátusnak megvolt a hatalma, megvolt a befolyása, megvolt a gazdagsága, megvolt a pozíciója, és mégis elutasította Jézust. Mi is ugyanígy tennénk. Nem számít, milyen helyzetben vagyunk, te is, én is, ugyanezt a döntést hoznánk meg. Sajnálom, ez egy szomorú üzenet eddig, de szeretnék valamit mondani ezzel.

Az emberek sokszor úgy érzik: „A fejem fölött döntenek mindenről az életemben. A főnököm megmondja, mit csináljak. A politikus eldönti, hogy mi lenne jó nekem. A feleségem megmondja, hogy mit ehetek és mit nem.” (Ha jó házasságot akarsz… 🙂 Ne rontsd el!) Az ember úgy érzi: valaki a fejem fölött hozza meg a döntéseimet. Megértem, de tudod, hogy milyen választ találunk? „Ha feljebb mehetnék a létrán, ha magasabb pozícióba kerülnék, ha nagyobb hatalmam, nagyobb befolyásom lenne, akkor más lenne.” Nem! Nem lenne más. Ugyanazt a döntést hoznánk. Ugyanúgy rossz döntést hoznánk. Az ember rossz döntést hoz. Ezért mondja Isten: „Ne ítélj! Ne ülj bele a bírói székbe!”

Van az a szék, ahova Pilátus ült, és Isten azt mondja: „Ne ülj bele abba székbe! Az nem a te helyed. Úgyis rossz döntést fogsz hozni. Ne csináld! Nem érdemes errefelé elmenned.” Én másként csinálnám. Lehet, hogy nem egyből buknék el, lehet, hogy eltartana egy darabig, lehet, hogy nem lenne ennyire visszás, mint ahogy ők elbuktak, lehet, hogy kicsit rejtettebb lenne a bukás, de az nem az én helyem. Az a hely Isten helye. Az nem az én helyem.

Nem véletlenül mondja nekünk Róm 8:1-ben, hogy nincs többé semmi kárhoztatás. Ha Krisztusban vagy, akkor nincs kárhoztatás. Ami azt jelenti, hogy ha valaki ostobán beleül az ítélőszékbe, és megmondja neked, hogy mi van, akkor nem kell elfogadnod. Mert nincs joga hozzá. Mert Istennek van joga hozzá. Nincs kárhoztatás, nincs az, hogy akár egy embert is leírjon. Kol 2:16 ne ítéljen meg azért titeket senki szombat, újhold… dolgában. Senki ne ítéljen meg titeket. Nincs joguk hozzá. Emberek félre akarnak vezetni ebben – Kol 2:4 –, hamis ítéletekkel. Nem kell megengedned.

Jézust odahozták, és Jézus ott állt egy értelemben a vádlottak padján, de ki volt valójában a vádlottak padján? Pilátus. Ez soha nem történt azelőtt. Pilátus megszokta, hogy ő ítéletet mond. Valójában itt a saját szíve fölött mondott ítéletet, mert tudta, hogy ez az Ember ártatlan. Ján 19:8-ban azt olvassuk, hogy félt. Pilátus félt. Pilátus ott ül az ítélet székében, és fél meghozni a döntést.

Fél elítélni ezt az Embert. Tudja, hogy ártatlan. Azt kérdezi: „Mi rosszat találtok Benne?” Nem is mondanak neki semmit erről, csak azt: Feszítsd meg! Nincs válasz. Jézus ártatlan. Mindenki tudja. Pilátus is tudja. Mégis kiadja az ítéletet, és azt mondja: Megy a keresztre. Miért félt? Mert tudta, hogy az ő szíve van megpróbálva. Neki kéne erősnek lenni. Neki kéne hatalmasnak lenni. Neki kéne tekintélyesnek lenni.

Valójában gyenge és csapdában van. Okosan csapdába ejtették, mert azt mondták neki: Ha nem ítéled el, akkor nem vagy a „császár barátja”. Ami eléggé fontos kifejezés volt egy kormányzónak. Azt mondták neki: „Akkor nem vagy a császár barátja. Akkor hazaáruló vagy! Akkor elárultad a császárt.” Pilátus csapdában van, és nem akarja meghozni a döntést. Előző este úgy feküdt le: én irányítom a dolgokat. Aztán másnap felébredt, azon a helyen ül, ahol ítéletet kéne mondania, és nem ő irányít.

Gyenge, csapdában van, fél és hoz egy rettenetesen rossz döntést. Hatalmas csata folyik, de nem az, amit hiszünk. Mert az már el lett döntve, hogy Krisztus menni fog a keresztre. A csata az itt ez: „Pilátus! Hova állsz? Kajafás! Hova állsz? Péter! Hova állsz? Nikodémus! Hova állsz?” Az emberek, akik ott vannak, azoknak a lelkéért harcol Isten, meg akarja érinteni őket. Keresi az embert, aki igent mond Neki.

Itt van ez a gondolat. „Ez az ember hibázott!”; és a csata: Hova állok a szívemben? Isten azt mondja nekem: „Figyelj! Beleülsz abba a székbe? Ott mindegy, hogy milyen döntést hozol, rossz döntés fogsz hozni. Nem számít. A hibád az lesz, hogy beleültél a székbe. Hova fogsz állni? Mi lesz a szíveddel?” Ez az egész helyzet a saját szívemről szól, nem annak az embernek a hibájáról. Azzal ő áll Isten előtt. Ez a magánélet, hogy ő egy szent pap Isten előtt. Minden hívő az.

Ha hívő vagy Jézus Krisztusban, akkor 1Pét 2:9 királyi papság részese vagy, és te állsz Isten előtt. Ami egy értelemben rémisztőbb. Mert ha egy ember ítélne meg, az nem igazán rázza meg az életemet, de ha Isten „megköszörüli a torkát”, az nagyon komoly dolog az életemben. „Uram. Tényleg? Komolyan?” – ez nem vicc nekem. Azt az embert le tudom rázni, de Istent?! Ez más kérdés!

Isten azt mondja nekünk: „Figyelj! Ez a te szívedről szól.” Ezt szerettem volna mondani: van egy szék, ahova ne üljünk le. Két választásunk van. Csak kétfelé dönthetünk, nincs középút. Vagy bírák vagyunk, vagy szolgálók. Nincs semmi más. Ha nem vagyok szolgáló, akkor bíra leszek.

Gondolj bele egy pillanatra. Luk 15-ben az embernek két fia volt. A kisebbik azt mondta: „Édesapám add ide a pénzemet! Én megyek.” – és elment. Szolga volt? Nem. Szolgálta az ő atyját örömmel, szeretetből? Nem. Mit csinált? Ítéletet mondott az ő atyjának az útjára. Azon a napon, amikor fogta a pénzt, és kiment az ajtón, ezzel azt mondta: „Apám, a te utad…? Te bolond vagy. Nem így kell élni az életet. Én jobban tudom, hogy kell élni az életet. Apám, te ostoba vagy. Én tudom, hogy kell élni az életet!” – és ítéletet mondott az apjának az útja felett.

Minden gyerek, aki kimegy az ajtón, és belövi magát, vagy elszív egy füves cigit, vagy csak elmegy, és mocskos életet él, az ítéletet mond a szüleinek. Csak ez a két választás van: vagy szeretetből, szívből, örömmel szolgálok, azért, mert itt a helyem, ez az én életem, ez az én utam; vagy ítéletet mondok. Nincs más választás.

„Szerencsére” volt egy másik fia, aki „legalább ilyen jó volt”. Az ifjabb felismerte: „Micsoda idióta voltam! Az apámnak jobb szolgálni, mint élni a magam életét valahol másutt. Mert az én apám szeret engem. Az apám házában van egy otthonom. Az én apám házában van jövőm. Az apám házában vagyok valaki. Az apám házában törődnek velem. Az ő útja jobb, mint az enyém volt.” „Nem számít, milyen hitelkártyám van. Nem számít! Az apám útja jobb, mint az enyém.” Visszajött, és azt mondja: szolgálni akarok.

Akkor a másik fiú Luk 15:30-ban beleül a székbe, és azt mondja: „Atyám! Mit csináltál? A te mocskos fiad megjött, az, aki mindent eltékozolt. Atyám! Mit csináltál?!” Az apja azt mondja neki: „Fiam! Nem látod, hogy ez a te szívedről szól? Nem látod, hogy a csata érted folyik? Nem látod, hogy itt a te döntésed a kérdés, hogy ki vagy te az én házamban? Te az én fiam vagy. Mindenem a tiéd. Én szeretlek téged. Ne ülj bele abba a székbe! Ha beleülsz abba a székbe, nem számít milyen döntést hozol.”

Az idősebb fiú szolgálónak tűnt. Egészen addig, amíg az apja meg nem bocsájtott az öccsének. Ez megtörténik. Valaki azt mondja a másiknak: Megbocsájtok neked. Egy kívülálló közbeszól: „Hé! Mit csináltál? Ezt nem lehet! Neki szenvednie kell! Neki fizetnie kell! Ő megérdemli. Hé! Ne bocsáss meg!” Nem ilyen a szívünk? Valaki megbocsát a másiknak, és egy harmadik azt mondja: „Hé! És mi van velem?”

Olyan könnyű azt mondani: Én soha nem csinálnám ezt! Amikor valaki azt mondja: „Ó, ha a dolgaim kicsit jobbak lennének, ha több pénzem lenne, ha több barátom lenne, ha lenne házastársam, akkor minden más lenne! Akkor jó döntéseket hoznék. Akkor tiszta életet élnék.” „Ha lenne feleségem, soha többet nem fantáziálnék nőkről.” / „Ha lenne férjem, akkor soha nem álmodoznék sármos férfiakról.” Tudod, mit? Nincs igazad!

Ne üljünk bele abba a székbe, ez nem a mi dolgunk! Merjük ezt mondani: „Én is ilyen vagyok. Én is olyan vagyok, mint az a fiatalabbik fiú. És a jobb napokon, amikor nem vagyok olyan, akkor pedig olyan vagyok, mint az idősebb fiú. Sokszor ilyen és olyan vagyok, vagy így vagyok problémás, vagy úgy vagyok problémás.” Isten azt mondja: Ne ülj bele abba a székbe. Ehhez viszont kell alázat!

Nem ez volt az, amit Jézus csinált? Luk 18:11 amikor farizeus imádkozik. Ott van valaki, aki nagy bűnös: a piszkos adószedő. Olyan nagyon gonosz fajta, akire mérgesek az emberek, még akkor is, ha igaza van. 🙂 Ott állt a farizeus – a frankó, vallásos ember –, és azt mondja Luk 18:11-ben: Ó, Istenem, köszönöm, hogy én nem vagyok olyan, mint mások.

„Még ennél az embernél is jobb vagyok. Annál meg még inkább! Köszönöm, hogy nem ilyen vagyok, Uram! Olyan hálás vagyok, hogy nem ilyen vagyok!” Mit csinál ez az ember? Beleül ebbe a székbe. Ez egy pokoli hely. Ez Sátánnak a széke. Ő a vádoló. Zsolt 1:1 az a gúnyolónak a széke. Az a szék az, ahova ha leülök, akkor előbb-utóbb azt fogom mondani: „Ja! És hallgatnom kéne azt az embert? Tudod, milyen ő igazából?!” – és gúnyolja őt, és Isten munkáját az ő életében. A gúnyolódó mit csinál? Ott ül a székben. Ne ülj arra a helyre!

Amikor Jézus elé hozták az asszonyt, akkor mit csinált? Az asszonyt házasságtörésen kapták, és odadobták Ő elé. „Mit mondasz?” Jézus mindenkinek adott egy tükröt: „Tessék! Nézz a tükörbe! És mondd meg Nekem.” Ján 8:7-ben azt mondta: „Aki nem bűnös közületek, az ítélhet. Akkor ítélhetsz, és csak akkor ítélhetsz.”

Megítélni a szüleinket, mert elhibázták a nevelésünket; gyűlölni embereket, csak azért, mert ellenségek, ez könnyű. Isten viszont azt mondja nekünk: jobb utam van. Ahogy az ő figyelmüket fölhívta: Nincs alapotok az ítéletre!; úgy nekünk is azt mondja: Ne ítélj! Jézusnak ez volt a mondandója. Ott volt a tanítványok között, és azt mondta nekik Luk 22:27 „Én úgy vagyok közöttetek, mint egy szolga. Én ezt akarom csinálni. Én ezért jöttem. Példát mutatok nektek ezzel. Ján 13. megmostam a ti lábatokat. Ezzel azt mutatom, hogy ti is mossátok meg egymás lábát.”

A világ legkönnyebb dolga azt mondani rá, hogy büdös. Amíg ezt mondja, arra gondol: „De jó, hogy arra figyeltek! Addig nem rám néztek.” Legtöbbször ezért csináljuk. „Az asszony, akit Te adtál!” „A barát, akit Te adtál…” A világ legkönnyebb dolga azt mondani: „Odanézz! Szörnyű!” Jézus azonban azt mondta nekünk: „Ti is mossátok meg egymás lábát úgy, ahogy Én tettem. Ezért mutattam nektek ezt. Ezért adtam nektek ezt a példát.”

Vagy bíra vagy, vagy szolgáló. Isten azt mondja nagyon egyértelműen: Válaszd a szolgáló életet!

Emlékszem, amikor P. Brian egyszer azt mondta nekem: „Tudod, hihetetlenek az emberek! Ránéznek P. Schaller aranyszínű autójára, és azt hiszik, hogy színaranyból van. Nem látják a lógó kárpitot. Azért ló, mert öreg az autó. Nem tudják, hogy az 1-es és 2-es fokozatba nem lehet betenni a váltót. Ezeket nem tudják, de ránéznek: Tudjuk, hogy miért van itt!” Olyan könnyű ez!

Emlékszem, egyszer vezettem azt az autót, és egy piros lámpánál meg kellett állnom. Hármasból kellett indítanom, úgyhogy jól felpörgettem a motort. Aztán nem értettem, hogy amikor mentem át a hídon alig 30 km/h-val, akkor mögöttem tömött sorokban jöttek az autók, de senki nem előzött meg. 🙂 Aztán rájöttem, hogy ezek mind végighallgatták, amint elindultam, és arra gondolhattak: Közel se megyünk hozzá! 🙂

Olyan könnyű megítélni: „Miért öltözik így? Miért beszél így? Miért fordítanak angolra? Miért van kinn az istentiszteleti teremben annak az országnak a zászlaja? Miért angolul van a felirat? Miért van ennyi lépcső? Biztos utálják az öregeket! És mindenki mást is!” Olyan könnyű! Ne üljünk bele abba a székbe!

Emlékszem, egyszer bennem is feljött ez – meséltem már sokszor –, amit P. Borci úgy mondana: These americans! Emlékszem, hogy a hívő életem elején ott volt ez: Ezek amerikaiak! Aztán egyszer P. Walsh az emelvény szélén állva prédikált, és előrelógott a cipője eleje. Ott ültem elől. Tél volt, és láttam a cipője talpán a nagy lyukat! Isten azt mondta nekem: „Mi a csudáról beszélsz? Tényleg!”

Így gondolni egymásra: tisztelni egymást, szeretettel, és nem engedni be mást. A gyülekezet lehet a legpletykásabb hely a világon. Mert nagyon közel vagyunk egymáshoz. Vagy lehet a legnagyszerűbb építésnek a helye. Mert közel vagyunk egymáshoz, és a Szellemben járunk. Ámen.

Mennyei Atyánk! Köszönjük Neked a Te Fiadat, azt, hogy megmutattad nekünk, hogy miről szól az egész. Köszönjük, hogy megmutattad nekünk, hogy ez a mi szívünkről szól, és nem a másik hibájáról. Kérünk Urunk, őrizd ezt meg a szívünkben. Írd be mindannyiunk szívébe! Urunk, Istenünk! Nem akarunk bolondul elnézni amellett, amivel megáldottál bennünket, és arra tekinteni, ami gyengeség és hiba, bűn és bukás, helytelen. Hadd nézzünk arra, amit Te adtál, és Aki Te vagy. Köszönjük Istenünk! Köszönjük, Urunk!

Ha még nem ismered Jézust, ha még nem bíztad Rá az életed, akkor hozz egy döntést Őmellette. Ez a döntés a tiéd. Döntsd el, hogy mit hiszel Róla! Azt hinni, hogy Ő egy történelmi személy, nem kell, hiszen ez tény. Azt hinni, hogy Ő próféta volt, igaz, de nem elég. Azt hinni, hogy Ő tanító volt, ez lekicsinylés. Felismerni, elismerni, hogy Ő Isten, Aki érted halt meg a kereszten, és Aki megmenthet téged ma, ez az egyetlen olyan döntés, ami tiszteli Őt.

Mondd azt a szívedben Jézusnak, egyenesen Őneki: „Istenem, kérlek Téged, gyere az életembe, legyél az én Megváltóm, legyél az én Megmentőm! Ments meg engem, Jézus! Adj nekem új életet, új kezdetet, új szívet, új szellemet! Jézus ismerni akarlak téged, gyere az életembe most. Bízom Benned, hiszek Benned, ments meg Engem!”

Ha most elmondtad ezt, ez a legnagyobb döntés az életedben. Ha meghoztad ezt a döntést, küldj nekünk egy e-mailt (iroda@nullbibliaszol.hu), hadd örüljünk veled!

Kategória: Egyéb