Vadonatúj világnézetet kapunk, amikor fel merünk nézni

2017 április 19. szerda  18:30

P. Kende

Luk 24-ben az alábbi rész arról szól, ami közvetlenül a feltámadás után történt. A tanítványok beszélnek Jézussal, de nem tudják, hogy Jézus az.

Luk 24:21-24 „Pedig mi azt reméltük, hogy ő fogja megváltani Izráelt, de hát már harmadik napja, hogy mindezek történtek. Hanem néhány közülünk való asszony, akik korán reggel a sírnál voltak, azzal döbbentettek meg bennünket, hogy nem találták ott az ő testét. Visszajöttek, és elbeszélték, hogy angyalok jelenését is látták, akik azt mondták, hogy ő él. Közülünk is néhányan elmentek a sírhoz, és úgy találták, amint az asszonyok mondták, őt pedig nem látták.”

Jézus mondta nekik, hogy fel fog támadni, az asszonyoknak volt egy bizonysága erről, az angyaloknak volt mondandója erről, ők is elmentek, megnézték a sírt, és úgy volt, ahogy az asszonyok mondták, de nem hitték a feltámadást.

Luk 24:25-26 Ő pedig azt mondta nekik: Ó, balgák és rest szívűek mindazoknak az elhívésére, amiket a próféták szóltak! Hát nem ezeket kellett elszenvednie Krisztusnak és úgy menni be az ő dicsőségébe?

Mi történt? Jézus meginti őket: „Mit csináltok?! Miért nem látjátok azt, ami nyilvánvaló? Miért nem látjátok a szellemit?” A sírnál az angyal azt mondta: „Miért keresitek az élőt a holtak között? Miért keresnétek Őt ott?” Ha belegondolsz, hány és hány ember hajlandó bármit elhinni, de azt mondja: „A feltámadás mese! A reinkarnációban lehet valami, de a feltámadás mese! Az orvostudomány egyszer majd örök életűvé tesz minket. Örök életet fogunk kapni az orvostudománytól. … Jézus? Ugratsz engem? Dehogyis! Hajlandó vagyok gyökeret rágcsálni, hogy az meggyógyítson, hajlandó vagyok bevenni valami bogyót… de hogy bízzak Jézusban? Az más kérdés! Viccelsz velem?”

Ez a gondolat annyira fontos nekünk, hogy az Újszövetségben egy egész fejezet van ennek dedikálva. 1Kor 15. erről szól. Azt mondja nekünk: „Hogyan ne hinnétek a feltámadást, ha keresztények vagytok? Miért ne bíznátok ebben?” Egy értelemben persze, bízom én benne, tudom, hogy létezik, tudom, hogy megtörtént – „Igen, persze! Jézus feltámadt!” –, de ennek a valósága az életemben az, hogy a mai nap, amikor ki vagyok merülve, és halálosan fáradt vagyok, akkor hajlandó vagyok-e eljönni az istentiszteletre, és azt mondani: „Uram, ha Jézust fel tudtad támasztani a halálból, akkor talán engem is meg tudsz eleveníteni.”?

Hajlandó vagyok-e azt mondani: „Van egy várakozásom Istentől, hogy Isten többet fog adni nekem.”? Rosszul ébredek reggel, rosszkedvű vagyok, és a feleségemnek rosszul válaszolok arra, amikor „Jó reggelt!” kíván nekem. Itt a kérdés: Mit teszek ezután? Tudom-e azt mondani: „Hé! Jézus feltámadt a halálból. Ez azt jelenti, hogy én élhetek az Ő életében a mai nap. Az előbb ostobaságot csináltam, de Uram, kérlek, kavarj fel engem a szellemben! Eleveníts meg! Adj nekem frisset!” Lehet-e ez a várakozásom?

Amikor Jézus az Újszövetségben tanított, akkor ez volt az egyik frusztrációja, amitől eléggé csalódottnak tűnt. Márk 8-ban beszél a tanítványokhoz, és azt mondja: Vigyázzatok, őrizkedjetek a farizeusok kovászától és a Heródes kovászától!; Márk 8:15. A tanítványok egyből arra gondolnak: Nem hoztunk kenyeret, arról beszél. Mi, amint olvassuk a történetet, látjuk, hogy nem a kenyerükről beszélt, hanem tanításukról. „Vigyázzatok a tanításukkal!” A tanítványok azonban az alacsony, a lenti értelmezést választották, és megpróbálták szó szerinti beszédnek érteni, amit mondott, nem pedig jelképes beszédnek.

Mát 7-ben ugyanezt látjuk, amikor szintén evésről beszél. Mindkét helyzetben ezt csinálták. Nem értették, hogy Jézus jelképesen beszél. Megpróbálták szó szerint értelmezni. Mi történt? Össze voltak zavarodva afelől, hogy mit akar mondani. A kettő közül ez volt a jobbik következmény. Márk 8-ban értették, hogy miről beszélt Jézus, csak az volt a baj, hogy tökéletesen félreértették azt, hogy Jézus miről beszél. Hanyagok voltak, nem hoztak ennivalót, és aztán megengedték, hogy ez értelmezze Jézus szavait, Isten Igéjét számukra. Ez a helyzet, amikor megengedem a bűntudatomnak, a szégyenemnek, a haragomnak, vagy valamiféle rajongásnak, hogy az magyarázza Isten Igéjét. Miért hiba ez? Ugyanazt csinálom, amit itt a tanítványok. Ők vettek egy jelképes beszédet, és megpróbálták szó szerint érteni. Ugyanígy én is, amikor valamit, ami szellemi, megpróbálok természetileg értelmezni, akkor az alacsony utat választom. Amikor hagyom, hogy a vágyaim, a reményeim, a sebeim, a céljaim értelmezzék nekem a szellemit, akkor a vége az lesz, hogy vagy össze leszek zavarodva, vagy lehet, hogy rosszabb történik velem: a nem megfelelő irányba megyek.

Hadd magyarázzam el! Használjuk Bartha Andrist példának, mert – hála Istennek! – itt van Pécsről. Lehet, hogy egy szellemi embert természetileg magyarázok.

– Abban jók vagyunk! – mondja András.

Miért ment el Kínába misszióba? „Nem a misszió miatt ment, hanem kalandért!” Miért ment el Dél-Amerikába? „Az egzotikum miatt!” Miért költözött Pécsre? „Mert ott mediterrán a környezet.” Mi történik? Ő szolgálja Istent, én pedig megítélem őt a szívemben. „Annyira tudom, hogy így van! Annyira tudom, hogy igazam van!” Hadd mondjak bibliai példát! 2Sám 6-ban Dávid felesége Míkal kinézett az ablakon, és látta, amint a férje bolondot csinál magából.

2Sám 6:16 Amikor az ÚR ládája Dávid városába ért, Míkal, Saul leánya kinézett az ablakon, és látva, hogy Dávid király ugrál és táncol az ÚR előtt, megutálta őt a szívében.

2Sám 6:20 Mikor pedig Dávid hazament, hogy megáldja az ő háznépét is, kijött Míkal, Saul leánya Dávid elé, és ezt mondta: Milyen dicsőséges volt ma Izráel királya! Az ő szolgáinak szolgálói előtt úgy levetkőzött ma, mint ahogy egy esztelen szokott levetkőzni.

Mi történt itt? Míkal nem látta a dolog szellemi oldalát. Míkal nem látta azt, hogy Dávid dicsér, hogy Dávid imádja Istent, hogy Dávid Isten előtt van ebben az egészben. Nem bízott abban, hogy a férje Istennel jár, amikor pedig Dávid igazán Istennel járt. Pedig Míkalnak ismernie kellett volna őt, mert a felesége volt. Tudnia kellett volna, hogy kicsoda Dávid, és mi történik. Míkal vett valamit, ami szellemi, és természetileg értelmezte. Mi történt ilyen módon? Megvetette a szívében. Míkal értette, hogy mi történik, de tökéletesen félreértette, ami történt. Volt problémája ebből. Olvasd el a történetet!

Mondjunk egy másikat is! Ránézek egy szellemi szolgálatra, például a színdarabra, és aztán természetileg értelmezem. Vagy bármi más szolgálatra gondolhatunk: a pantomimra, a dalszolgálatra, a büfére… Aztán a színdarabot természetileg megítélem, és azt mondom: „Ó, a gyülekezet csak azért csinálja, mert kell a látványosság! A színjátszók csak a reflektorfényt akarják!” Holott valójában arról van szó, hogy az evangélium ég a szívünkben, és szeretnénk kifejezni bármilyen módon, minden módon, ahogy csak lehet.

Mi történik velem, ha így ítélek? Rájuk nézek, ők benne vannak ebben a szolgálatban, és ugyanaz történik, ami Míkallal: megvetem a szolgálatukat, és nem leszek része. „Én felette vagyok ennek. Én nem leszek része ennek! Ez alattam van.” Ez történik, amikor természetiként értelmezem azt, ami szellemi.

Hadd mondjak még egy utolsót! Lehet, hogy valaki az egész világot pénzügyi szempontból nézi. Azt az embert rabul ejtette az illúzió, hogy a gazdagságon keresztül biztonságot kapsz. Mi történik? Hallja az üzenetet, és aztán úgy értelmezi. Azt nézi, hogy mi van benne. Jobb példa talán, ha valaki politikai beállítottságú. Őt a hatalom illúziója ragadta meg. Leül az üzenetre, meghallgatja. Hogyan hallgatja? Mi a kérdése közben? „Ez most milyen színű üzenet? Vörös? Narancssárga? Kék?… Ki mellett prédikált a prédikátor?” Mi történik? Az egyik lehetőség, hogy az ember összezavarodik, de lehetséges, hogy félre lesz vezetve, rossz irányba fog menni. Akárhogy is lesz, nem célra fog tartani, nem fog elfogadni Isten Igéjéből, nem fog kapni semmit Isten gyülekezetéből. Így nem fogok kapni semmit Isten szolgálatából, amit Isten nekem szánt tulajdonképpen.

Ezt tanuljuk itt a gyülekezetben, ahogy járunk Istennel. Vadonatúj világnézet. Másként nézem az életet – amikor emberek megtérnek, akkor lehet olyan benyomásuk, hogy a kereszténység azt jelenti, hogy minden elé negatív előjelet kell tenni, át kell fordítani mindent. Azt jelenti, hogy amit eddig jónak tartottam, az mind rossz, amit eddig rossznak tartottam, az mind jó. Mi nem erről beszélünk. Nem ez a kereszténység. Ennél bonyolultabb, ennél komolyabb. Tanulnom kell. Növekednem kell ebben. Amikor az emberek megtérnek, időnként kapnak ilyen jó tanácsokat: „Mondj fel a munkahelyeden, mert biztos nem Isten akarata! Hagyd ott az iskolát! Tegyél minden elé egy negatív előjelet, amit eddig értékesnek tartottál.” Ennél „kicsit” többről beszélünk:

Róm 8:28-35 Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra van, mint akik az ő végzése szerint elhívottak. Mert akiket eleve ismert, eleve el is rendelte, hogy Fia képmásai legyenek, hogy ő legyen elsőszülött sok testvér között. Akiket pedig eleve elrendelt, azokat el is hívta, és akiket elhívott, azokat meg is igazította, akiket pedig megigazított, azokat meg is dicsőítette. Mit mondunk tehát ezekre? Ha Isten velünk, ki ellenünk? Aki az ő tulajdon Fiát nem kímélte, hanem őt mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna nekünk mindent vele együtt? Ki vádolja Isten választottait? Isten, aki megigazít. Ki az, aki kárhoztat? Krisztus, aki meghalt, sőt aki fel is támadt, aki az Isten jobbján van, és esedezik is értünk. Ki szakíthat el minket Krisztus szeretetétől? Nyomorúság vagy szorongattatás vagy üldözés vagy éhség vagy mezítelenség vagy veszedelem vagy fegyver?

Ezek a versek elmondják nekem, hogy hogyan nézzem az életet. Nagyon fontos. Hívőkként ez az egyik, amit tanulunk. Ez nem magától értetődő. Ez valami, amiben növekednünk kell. Olyasvalami, amibe érdemes energiát belefektetni. Kell, hogy a szívemet odategyem, hogy keressem, hogy megértsem ezt, utána kell, hogy járjak, keresnem kell Isten gondolatait.

Mit látunk ezekben a versekben? Az egyik az, hogy Istennek van terve velem. Istennek van egy terve veled. Istennek van szándéka számodra. Időnként nehéz elhinnem, nehéz elfogadnom, de Isten szeretne mindent a javamra munkálni. Szeretne mindent jóra fordítani. Nem csak a jó dolgokat, hanem a rossz dolgokat is. Azért mondja itt, hogy Isten mindent a javunkra munkál. Ez a célja, ez az akarata.

Van egy célja velem, és nekem van egy döntésem: járok-e abban a célban, keresem-e az Ő akaratát, megyek-e Ő utána. Ha hív engem, akkor azt felelem-e: Igen, Uram, megyek! Ha ad egy látást, azt felelem-e: Rendben, beállok, menjünk együtt ebben előre! Vagy úgy leszek, mint ahogy Luk 24:25-ben olvastuk: Balgák és rest szívűek! Ez igazán az, aki nem keresi a megértését valaminek. Mint amikor olvasok egy ismeretlen szót, és nem érdekel, hogy vajon mit jelent, hanem próbálom megérteni a szöveget anélkül, hogy azt a szót érteném.

Jézus azt mondja a tanítványoknak: „Nem keresitek a megértést! Miért nem szellemileg nézitek a dolgot?” Ez az, amit hívőkként tanulunk: Istennek terve van az életedre. Róm 8-beli írásrészben még azt is látom, hogy Isten mennyire mellettem áll. Annyira a javamat akarja! Ő eltökélt dolgokat velünk kapcsolatban. Ő velünk van. Akkor ki állhatna meg ellenünk? És ki választhatna el minket Tőle? Senki! Ő Isten. Ez az ígéretünk, hogy Ő velünk van.

Ezt tanulnom kell hívőként, nem magától értetődő sokszor. Mert vannak kihívások, nehézségek, próbák, és időnként tragédiák. Azt kell tudnom mondani Isten előtt: „Uram, nem értem a terved. Kétségbe vagyok esve. Úgy érzem, el vagyok veszve. Kérlek, taníts engem! Kérlek, vezess engem!” Hol tanulok erről? Az Igében tanulok erről. Aztán megértem az Ő kegyelmét, és elfogadom az Ő kegyelmét.

Egy másik dolog. Ami szintén más keresztényként, amitől más, ahogy látom a világot:

Ef 6:12 Mert nem vér és test ellen van nekünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, a sötétség világának urai ellen, a gonoszság szellemei ellen, amelyek az ég magasságában vannak.

Ez egy másik dolog, amit tanulunk hívőkként. Mert nem olyan egyszerű, hogy csak egy mínuszt teszek minden elé. Hanem az életnek van egy szellemi oldala, és tanulnunk kell róla. Hogyan tanulunk róla? A Bibliánkban tanulunk róla, az imáinkban tanulunk róla. Akkor tanulunk róla, amikor nemet mondunk a kísértésekre. Akkor tanulunk róla, amikor elfogadjuk Isten kegyelmét. Ezt tanulnom kell, hogy van szellemi oldala az életnek, és nem olyan magától értetődő, mint ahogy gondolnám.

Viszont vannak dolgok, amik nyilvánvalóak. Úgy értem, hívő vagyok, és nekem nem lehet közöm az okkulthoz. Nem lehet közöm keleti meditációkhoz. Nem lehet közöm a mindenféle New Age-es energiavilághoz, a babonás amulettekhez. Nem fogok ostoba könyveket olvasni angyalokról, amikor itt van nekem a Bibliám, amelyik az igazságot mondja erről. Soha többé nem mennék el hívőként egy jógastúdióba. Elég időt töltöttem ott azelőtt, és tudom, hogy mi van ott. Asztrológia, tenyérjóslás, bármiféle boszorkányság… – ezek nem viccesek. Időnként csak ostobaságok, persze. Általában arról szólnak, hogy valaki a pénzedre pályázik. Nyilván!

Ugyanakkor létezik egy szellemi világ, és tudom, hogy létezik, és nem kezdhetek ki vele. Nem játszhatok ezzel. Ez fontos az életemben, hogy alázattal élek. Mert tudom, hogy vannak erők, amik sokkal-sokkal nagyobbak nálam IQ tekintetében, tapasztalatban, hatalomban, úgyhogy nem szórakozom ezzel. Luk 24:25 – ne legyél értetlen, és ne legyél lassú szívű ennek a megragadására. Mert a legkevesebb az, hogy össze leszel zavarodva, de lehet rosszabb is.

Hadd fejezzem be a következővel! Ez még egy dolog, ami megváltoztatta a világ-látásomat:

Ef 4:11-12 És ő adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket evangélistákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul, hogy felkészítse a szenteket a szolgálat munkájára, a Krisztus testének építésére,

Ef 4:16 Belőle van összerakva és egybeszerkesztve az egész test, egymást támogató minden ízével, és minden egyes tag a maga mértéke szerinti munkássággal gondoskodik a test növekedéséről, hogy felépüljön szeretetben.

Figyelj azonban! Megvan a veszély, hogy balga és rest szívű leszek mindannak elhívésére, amit Jézus mondott nekem; és ránézek a gyülekezetre, és természetileg értelmezem: üzleti lehetőségnek látom, vagy fontoskodási lehetőségnek látom, és nem kapom meg, amit Isten akart nekem adni belőle. Az rendben van annak, aki nem hívő, hogy úgy él, ahogy az Ef 4:17-18 mondja. Nekik rendben van ez:

Ef 4:18 Értelmükre sötétség borult, és tudatlanságukban elidegenedtek az Isten szerinti élettől, amely szívük keménysége miatt van bennük,

Mi azonban mások vagyunk!

Ef 4:20 Ti azonban nem így tanultátok Krisztust,

Ef 4:23-24 újuljatok meg szellemben és gondolkozásotokban,

Ez az, amiről beszélünk. Ott voltak a tanítványok, megvolt a feltámadás, de ők csak a természeti oldalát látták, és ott csak halált láttak. Ez rossz irányba vezette őket, és elfelé mentek Jeruzsálemből. Pedig ott lett volna a helyük. Amikor találkoztak Jézussal, megragadták ezt, és azonnal visszamentek oda, ahol a helyük volt. Ez ilyen egyszerű az életemben, csak meg kell ragadni azt, amit Isten ad nekem, éhesnek lenni, nem lomhának. Nem csak annyit mondani: „Jól van! Hallottam ezt is.”

Egyszer egy testvér azt mondta: „Nem tudtam gyülekezetbe járni a munkám miatt, és elmentem egy hagyományos egyház alkalmára ott, ahol éppen voltam. Borzasztó volt! Nem volt benne semmi élő. Monoton volt. Nem volt szeretet, nem volt szolgálat. Csak törvény. Még a pap is nyilvánvalóan unta a dolgot. Mégis… mégis úgy jöttem ki onnan, hogy felépültem – mert a pap néha olvasta a Bibliát. Néha. Itt-ott. Felépülve mentem ki! Miért? Azért, mert éhes voltam, mert kapni akartam, és bármiért hálás voltam.” Annyira nagyszerű, amikor ilyen a szívem! „Uram, csak adj nekem! Egy morzsát, kérlek!” Aztán elég lesz, és azt mondom: „Köszönöm, Uram! Ez a kis falat elég nekem. Hálás vagyok érte. Mert a szívem éhes rá.” Ha viszont az alacsonyabb utat választom, úgy ítélem meg a testvéremet, Isten munkáját, a szolgálatot, a gyülekezetet… bárkit, bármit, a hétfői napomat, a problémáimat, a fizetésemet, vagy annak a hiányát, akkor nem fogom tudni megkapni, amit Isten nekem szánt. Mert biztos, hogy van valami, amit tartogat nekem abban a helyzetben, abban a dologban, azzal a személlyel. Kell, hogy legyen a szívemben ez a vágy, hogy azt mondom: „Uram, adj nekem, kérlek! Adj nekem, és én elfogadok Tőled.”

Ámen.

 

Bartha András

Tényleg építő szavak ezek! Ne természeti szemmel nézzük az életet! Ám ha úgy is tennéd, az a jó hír, hogy Isten sosem néz téged természeti szemmel. 2Tim 2:13 Ha hitetlenkedünk is, Ő hű marad. Mert a szeretet mindig a jót feltételezi a másikról.

Sok mindent tanít nekünk Isten Pécsett. Nagyon pici a tapasztalatunk gyülekezetalapításban, de ha valakinek egyetlenegy dolgot mondhatnék, hogy hogyan csinálja, akkor az nagyon egyszerűen ez lenne: Szeresd Istent, és szeresd az embereket! Ennyi! Szeresd Istent, legyen Vele mély kapcsolatod, keresd Őt – ez a legfontosabb kapcsolatod az életben –, aztán elfogadni és felépülni, és utána menj és szeresd az embereket, aki épp előtted van.

Aztán azon gondolkoztam: „Várj csak! Ez nem nagy újdonság. Ez a nagy parancsolat: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből, és szeresd felebarátodat, mint magadat.” Jó újra felfedezni ezeket az alapigazságokat!

Azt látom nap mint nap, ahogy ott vagyunk a feleségemmel, hogy a legfontosabb, amit tudunk tenni, hogy segítünk az embereknek meglátni Jézust az élethelyzetükben, amiben éppen vannak. Lehet, hogy nem tudok valakinek segíteni, nem tudok változtatni az élethelyzetén, de Jézusra tudok mutatni, Akire igazán szüksége van, és Aki tényleg tud neki segíteni. Ő tud békességet adni a helyzetekben, de én fiúként – mi, tanítók sokszor így vagyunk – annyira könnyen osztom az okos gondolatokat. Jönnek egy kérdéssel, és adom egymás után a jobbnál jobb válaszokat, aztán végül otthon rájövök: „Várjunk csak! Neki csak Jézusra lenne szüksége, nem rám! Az Ő szeretetére, nem az enyémre – bár az sem utolsó –, és arra, hogy megtalálja az Urat abban a helyzetben, ahol épp van. Ne csak egy megoldást találjon.”

Nemrég megismertünk egy házaspárt. Nekünk igazán nagy ajándék, hogy sok más gyülekezetet megismerhettünk Pécsett. Azt mondják, hogy kb. harminc evangéliumi gyülekezet van Pécsett, ami nem kevés! A szívemen van, hogy tanítsak embereket, gyülekezeteket a léleknyerésre. Nemrég megismertük a Krisztus Szeretete Egyház gyülekezetének a lelkipásztorát és a feleségét. Új pásztoruk lett januártól, aki nagyon energikus, nagyszerű ember. Kérdezték az embereket, hogy tudnak-e valakikről, akik evangelizálnak Pécsett, és egy veszprémi azt mondta: „Igen! A Biblia Szól-osok evangelizálnak ott.” Így aztán megismerkedtünk.

Tegnap Ivánnal és a feleségével együtt kimentünk. Beszéltünk valakivel, és annyira megáldott, ami történt! Le kellett volna fotózni! Nagyon pici dolog történt a beszélgetés végén, de nagyon tetszett. A hölgy azt kérdezte, hogy a keresztények miért harcolnak mindig egymással. Mire Iván azt mondta ennek a hölgynek: Ő a Biblia Szól-ból való, én a Krisztus Szeretete Egyházból vagyok, és én a Krisztus Szeretete Egyház lelkipásztoraként hadd adjak egy traktátust, meghívót a Biblia Szól gyülekezetbe. Ez annyira megérintett engem is! Az egység. Mindegy, hogy melyik gyülekezet, mert az Úrnak nyerjük meg az embereket. Ámen.

Kategória: Egyéb