Üzletelés a gyülekezetben & A hit választása

2012 augusztus 1. szerda  18:30

P. Duló Attila

Érdekes témáról szeretnék beszélni, mert a gyülekezetben megint felütötte a fejét az MLM. Nem e rendszer ellen szeretnék kampányt folytatni, mert ez csupán egy marketing eszköz, és azzal önmagában semmi probléma nincs. A baj az, ha a gyülekezeten belül folyik ez a tevékenység, mert ez nagyon veszélyes. Mi a baj ezzel?

Róm 12:5 Azonképpen sokan egy test vagyunk a Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai vagyunk.

Amikor a gyülekezetre gondolunk, akkor elsőre egy szervezet vagy egy épület jut eszünkbe. Pedig a gyülekezet nem épület, a gyülekezet nem szervezet – legalábbis nem abban az értelemben, ahogy egy egyesület –, hanem a gyülekezet az mi vagyunk. Te meg én. A gyülekezetet a mi kapcsolatrendszerünk tartja fenn.

A gyülekezetet az egymáshoz való viszonyunk és kapcsolatunk tartja fenn. A gyülekezetet olyan hívő személyek alkotják, akik önálló személyek, szabad akarattal rendelkeznek, személyiségük van, egyediek, de mégis együtt alkotjuk az egyházat, a gyülekezetet. Olyanná formálódik minden gyülekezet, amilyen a kapcsolatrendszerük.

Az MLM-nek pontosan a kapcsolat a lényege. Kapcsolatokat épít, de a gyülekezetben a mi kapcsolatrendszerünk szellemi. A mi kapcsolatrendszerünk természetfeletti. Ez nem hétköznapi kapcsolatrendszer. Emlékszem, hogy erről már beszéltem a gyülekezet előtt, hogy mi nem azért járunk ide össze, hogy egymás személyiségét kedveljük. A mi kapcsolatrendszerünk természetfeletti, de ha behozok a gyülekezetbe egy üzletet, akkor ezt a természetfeletti kapcsolatrendszert egész egyszerűen közönségessé teszem.

A mi kapcsolatrendszerünk alkotja a gyülekezetet. Ha gyülekezeten belül üzletelünk, azzal az egyik komoly baj az, hogy ezt a kapcsolatrendszert tudja tönkretenni. Ha valakit bevonsz egy üzletbe azt ígérve neki, hogy milliomos lesz, szuper lesz, két év alatt meggazdagszik, és mégsem jön össze ez az üzlet, akkor az ördögnek van egy hatalmas lehetősége arra, hogy testvér és testvér közé éket verjen. Egész egyszerűen, nem engedhetjük meg magunknak ezt a luxust, hogy hagyjuk, hogy üzlet miatt – ide hozhatnék még más témákat is, pl. kölcsönadás – vagy egyéb természeti dolgok miatt az ördög szétverje a kapcsolatainkat.

Az egymáshoz fűződő kapcsolatunkat óvni és védeni kell, mert azzal, ha a kapcsolatunkat óvjuk, akkor tulajdonképpen a gyülekezetre vigyázunk. Tehát ez a szellemi része annak, hogy nem preferáljuk üzleti tevékenység folytatását a gyülekezeten belül.

Vannak gyakorlati okai is ennek. Az egyik mód – ahogy bevonok embereket az üzletbe – az, hogy azt ígérem neki, hogy meg fog gazdagodni, jól fog neki menni, stb. Viszont nem mindenkinek való ez az üzlet. Semmiben sem különbözik egy MLM vállalkozás egy másik fajta vállalkozástól abban az értelemben, hogy ha valaki ebben nem dolgozik keményen, akkor ugyanúgy nem lesz sikeres, mintha butikot nyit, és nem dolgozik keményen, vagy éttermet nyit, és nem dolgozik keményen, vagy bármilyen más vállalkozást kezd, és nem dolgozik keményen. Ez a hitegetés nagyon erősen tönkreteheti a kapcsolatrendszert a gyülekezeten belül.

Aztán saját magadat becsaphatod, ha egy ilyen rendszerben részt veszel, mert ez a fajta vállalkozásmód a közösségi szellemre épül, és ez könnyen összekeverhető a valódi, a szellemi közösséggel, és mint közösségpótló, kivihet a gyülekezetből.

Pál apostol nagyon sokat beszél arról, hogy hogyan tartsunk kapcsolatot egymással. Ezek az ún. „egymás” versei, közel húsz ilyen van. Pl. Róm 12:5 és:

Róm 12:10a Atyafiúi szeretettel egymás iránt gyöngédek;

Róm 12:10b a tiszteletadásban egymást megelőzők legyetek.

Róm 12:16 Egymás iránt ugyanazon indulattal legyetek; ne kevélykedjetek, hanem az alázatosakhoz szabjátok magatokat. Ne legyetek bölcsek timagatokban.

Gal 5:13 Mert ti szabadságra hivattatok atyámfiai; csakhogy a szabadság ürügy ne legyen a testnek, sőt szeretettel szolgáljatok egymásnak.

Ezek mind arról beszélnek, hogy hogyan tartsunk egymással kapcsolatot a gyülekezeten belül, mit engedhetünk meg egymással szemben, és mit nem. Egyetlen „egymás” versben sem szerepel, hogy üzleteljetek egymással. Más jellegű.

Bátorítani szeretnék mindenkit, hogy ha üzletelni akar, részt akar venni egy MLM vállalkozásban, még imádkozom is érte, hogy sikerüljön, de ne tedd a gyülekezeten belül. Ne használd fel a szellemi kapcsolataidat üzleti kapcsolatokra, mert tönkreteheti a kapcsolatodat, tönkreteheti a gyülekezetet, tönkretehet téged. Több olyan eset van most a gyülekezetben, ahol az üzletelés, a kölcsönadás és egyebek mérgeznek kapcsolatokat. Ha egy mód van rá, akkor maradj távol a gyülekezetben való üzleteléstől.

P. Kende

Néhány „idióta” haditervvel szeretném kezdeni. Józs 6-ban ezt olvassuk Jerikóról:

Józs 6:6-8a Előhívá azért Józsué, a Nún fia, a papokat és monda nekik: Vegyétek fel a frigyládát, hét pap pedig vigyen hét kos-szarvból való kürtöt az Úr ládája előtt.  A népnek pedig monda: Menjetek el, és kerüljétek meg a várost, a fegyveresek pedig menjenek az Úr ládája előtt. És úgy lőn, amint mondotta vala Józsué a népnek.

Józs 6:10  A népnek pedig parancsolt vala Józsué, mondván: Ne kiáltsatok, hangotokat se hallassátok, és szó se jöjjön ki szátokból addig a napig, amíg azt mondom néktek: Kiáltsatok; és akkor kiáltsatok.

Ebben a részben egy falakkal megerősített város körül vannak. Istennek van stratégiája számukra. Elképesztően furcsa és ijesztő stratégia.

Bír 7-ben van a másik „kiváló” stratégia. Gedeon a háromszáz emberével éppen nekimegy néhány ezerszer ennyi ellenségnek. Itt látjuk, ahogy felfegyverzi az embereit:

Bír 7:16-18 És a háromszáz embert három csapatba osztá el, és mindeniknek kezébe egy-egy kürtöt adott, és üres korsókat és fáklyákat e korsókba.  És monda nekik: Én reám vigyázzatok, és úgy cselekedjetek. És íme én bemegyek a tábornak szélibe, és akkor, amint én cselekszem, ti is úgy cselekedjetek.  Ha én a kürtbe fúvok és mindazok, akik velem vannak, akkor ti is fújjátok meg a kürtöket az egész tábor körül, és ezt kiáltsátok: az Úrért és Gedeonért!

„Kiváló, Gedeon! Így kell megnyerni egy csatát.” Ez két nagyon furcsa stratégia. Nem is stratégia igazán egyik sem. Igazából nem arra szolgálnak, hogy győzelmet hozzanak. Nem így kell csatát nyerni. Soha nem is így kellett. Egész másról szól a dolog. Ha belegondolsz, Józsué és Gedeon hitben kellett, hogy járnak, hogy ezt kommunikálják az embereik felé: ezt csináld, így csináljuk. Azoknak az embereknek hitben kellett járniuk, amint azt mondták, hogy jó.

Mennek a város körül hétszer. Körbemennek egy nap, még egy nap, még egy nap,…, 7 napon át csinálják ezt. A városból kiáltoznak mindent rájuk, anyázzák őket, röpködnek a döglött macskák, utcakövek. Ők mennek körbe és körbe. Arra gondol az ember, amint megy a sorban: micsoda blődli. Milyen könnyű lenne így csinálni: minek is csináljuk ezt? Ők viszont hitben csinálták. Engedelmeskedtek, függetlenül attól, hogy mit gondoltak a dologról.

Ugyanez Gedeonnál is. Ott volt a 300 ember, vártak a midiániták tábora körül, és valószínűleg arra gondoltak: „Miért is nem ittam a vizet a másik módon? Miért nem csináltam úgy, hogy engem is hazaküldjenek? Akkor még látnám a családomat legalább egyszer utoljára, mielőtt a midianiták lerohannak minket.”

Viszont a helyes dolgot csinálták és Isten győzelmet adott nekik, mert ez az egész nem a stratégiáról, nem a haderőről, nem a képességről szól, hanem valami másról.

Mennyi dolog van, amit hívőként kizárólag hitből teszünk meg, amit kizárólag hit miatt teszünk meg? „Csak azért csinálom, mert hiszek.” Ez nagyon fontos. Ma az ebédbeszélgetésen Zsolt 148-ról beszéltünk. Az ilyen dolog, de sok ilyen van igazából.

Pl. az ima. Az ima olyasvalami, amit azért csinálunk, mert hiszünk. Nem más okból. Mélyen hiszem, hogy Istennek azért tetszik, amikor imádkozunk, mert azt hitből csináljuk. Senki nem fizet érte, nincs érte vállon veregetés, nem jön sok látható dolog akkor ott, amikor imádkozom. Nagyon sokszor hosszú időn át imádkozom, és nem látom a választ, de csak folytatom. Istennek tetszik. Miért? Mert hitből csinálom. Zsid 11:6 a hit tetszik Istennek. Arra hívott el minket, hogy bízzunk Benne.

Lehetséges, hogy nem vagyok elégedett az imámmal – nem tetszik, ahogy csinálom, nem tudom biztosra, hogy jó-e, vagy lehet, irigykedem valakire, hogy milyen jól imádkozik –, de ha imádkozom, akkor ez olyasvalami, amit úgyis hitből teszem. Nem azért, mert erre bátorít a TV, nem azért csinálom, mert ez a normális mindenütt, hanem hitből imádkozom.

Ugyanígy az áhítatos élet. Amin ezt értjük, hogy van személyes kapcsolatom az Igével. Egy dolog ismerni az Igét, és egészen másik dolog táplálkozni az Igével. Áhítatos élet, ahol keresem Isten gondolatait, és nem csak azért olvasok, hogy meglegyen a napi kötelező versmennyiségem – „mert az orvos azt mondta, hogy szedjek orvosságot minden nap, a pásztor meg azt mondta, olvassak el egy fejezetet, és én engedelmes vagyok és beszedem mindkettőt” –, hanem azért olvasom, mert keresem az ÚR akaratát. Hitből csinálom.

Ugyanígy, Zsolt 148-ban a dicséret hitből van. Nem azért dicsérek, mert minden jól megy az életemben. Ha olvasod a Zsoltárokat, akkor lehet néha ez a félreértésed: Dávid persze, hogy dicséri az Urat, nézd meg a Zsoltárt, amit írt, minden rendben volt az életében. Viszont akkor olvasd el hozzá Sámuel könyveit, és látni fogod, hogy Dávid nem azért dicsért, mert a körülményei azt mondták. Dávid nem azért dicsért, mert itt volt a dicséret napja a héten, nem azért dicsért, mert mindig úgy érezte magát, hanem hitben dicsért. A Zsolt 148-ban és a környező Zsoltárokban is ezt látjuk, hogy dicsérd az Urat, dicsérd az Urat!

Csak engedelmeskedj! Nem agyatlanul, hanem használd az elméd, de hitben. Nézni az Igére és nézni a valóságra hitben, és megtalálni az okot arra, hogy Őt dicsérjem. Ez nagyon fontos számunkra. Annyi minden van az életünkben. Valahogy azt képzeljük: ha elég ideig hívő leszek, sok-sok év múlva, már nem is kell hit követni az Urat, annyira nyilvánvaló lesz. Ez azonban nem így működik. Mindig hitre lesz szükségem. Minden lépéshez hitre lesz szükségem.

Róm 5:2 a kegyelemben hitből állunk. Van Istennek kegyelme számunkra? Igen. Az enyém? Megragadhatom? Igen. Hogyan? Hitből ragadhatom meg. 2Kor 1:24 hitben állunk. Ebben van a stabilitásunk. Ezért tudunk megállni, mert hitben állunk. Nem a képességeinkben, nem abban, hogy tartjuk egymást, hanem hitben állunk. Ez nem olyasvalami, ami belőlünk jön, hanem hitben állunk.

2Kor 5:7 hitben járunk. Minden lépést Őbenne, hitben kell tennem. Mit jelent ez? Nem a láthatókra nézek, hanem a láthatatlanokra nézek, 2Kor 4:18. Isten gondolatára, Isten valóságára, Isten akaratára tekintek. Látom a valóságot, persze, nem vagyok vak, de a másik oldalról az én világomban van valami több is, és ott a hit, ahol ránézek Isten valóságára, és tudom, hogy ez Isten akarata.

Emlékszem, amikor Isten elhívott bibliaiskolába – ez kétszer történt az életemben – , nagyon jó állásom volt, és Isten elhívott az USA-ba bibliaiskolába, és fel kellett adnom a munkámat. Néztek, hogy mit csinálok. „Miért adod fel? Mit fogsz kapni ezzel az iskolával?” Semmit, egy értelemben. „Kinn fogsz maradni?” Nem, hazajövök egy év múlva. Keresték az okot. Egyetlen válaszom volt: tudom, hogy Isten hív bibliaiskolába; és megyek tovább.

Ugyanez megtörtént, amikor Kanizsán voltam, és Isten hívott a bibliaiskolába. Annyira hálás vagyok, hogy jöttem. Miért jöttem? Hitből. Nem tudtam, mi lesz, de néztem Isten valóságára. Dunát lehetne rekeszteni az emberekkel, akik mondták nekem: ne csináld, ez ostobaság, ez felelőtlenség. Tudtam azonban, hogy Isten hív erre, és hitben kell járnom ebben a dologban, és nézek Istenre ebben.

Ez az egyszerű üzenet, hogy annyi minden van az életünkben, amire Isten hív minket, amit kizárólag hitből teszünk. Nem azért, mert jó okunk van rá, nem azért, mert meg tudjuk magyarázni, nem azért, mert tudom, hogy élvezni fogom, hanem hitből teszem. Azért, mert Isten hív engem erre.

Mint a szolgálat. Pl. a fordító. Elszenvedi, hogy nem hagyok neki időt, hogy kimondja, nem hagyok időt, hogy levegőt vegyen, lökdösöm, piszkálom. Miért csinálja? A pénzért? Azért nem.

Elcsavarhatom a dolgot? Furává tehetem? Csinálhatom másért? Lehet. Lehet, azért imádkozom, hogy mindenki hallja, milyen szép szókincsem van, milyen nagy szavakat tudok mondani. Isten azonban nem erre hív minket, hanem azt mondja nekünk: „Én szeretném, ha hitben járnál, ha hitben imádkoznál. Én azt szeretném, ha Gal 2:20 az egész életedet hitben élnéd.” Mert Gal 3:11 az igaz ember hitből él.

Ez az elhívásunk. Isten azt mondja nekünk: „Légy hívő hívő! Ne légy hitetlen hívő! Ne légy jól teljesítő hívő, hanem inkább hívő hívő. Ne légy összeszedett, hanem inkább hívő hívő. Járj Velem, bízz Bennem! A bizalmad Bennem legyen, és ne magadban. A bizalmad az Én képességemben legyen, ne a sajátodban. Bízz Bennem, és szeretném ezt csinálni az életedben, ezt adni neked. Számíts Rám! Járj hitben.” Tudod, mit találunk? Sokszor látjuk ezt, hogy ahogy hitben járunk, az összetöri az ellenség terveit. Nem ezt mondta az Úr?

Ján 3-ban Jézus Nikodémussal beszél:

Ján 3:8 A szél fú, ahová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod honnan jő és hová megy: így van mindenki, aki Szellemtől született.

Mit jelent ez? A Szellemben való élet összevissza? Nem. Hanem ezt jelenti, hogy a természeti ember nem tudja megragadni a dolgot, nem tudja azt mondani: miért csinálod? P. Rick 28 éve lelkipásztor. Miért lelkipásztor valaki 28 éve? A siker, csillogás, gazdagság, problémák hiánya, jó kockás ingeket lehet hordani? Miért? Hitből. Miért csinálom? Azért, mert Isten hív engem erre.

A természeti ember nem tudja megmagyarázni, és azt mondja: „Itt az ideje, hogy abbahagyd, hogy feladd. Miért mennél tovább? Itt az ideje, hogy feladd! Ne bolondozz már, nézz az életedre, a pénzügyi helyzetedre. Itt az ideje, hogy abbahagyd!” Nem érti, miért mennél tovább. Az új ember azt mondja: „Hitben járok, nem látás által. Ez az életem, így élem. Isten kegyelméből így fogom végigélni. Ha van még ötven évem, akkor ötven éven át fogok nem látás által járni, hanem hitben.” Ez a szívünk vágya.

Az Úr azt mondta, hogy olyan, mint a szél, hallod, de mi történik vele? Ha hitben jársz, akkor Sátán össze van zavarodva. „Légy logikus! Legyél eszednél, éld az életed. Hagyd abba a hülyeséget. Elég volt.” – ezt mondja Sátán. Mind ismerjük ezt a hangot. Hallottuk a szívünkből, a légkörből, hallottuk egy démontól.

Isten azt mondja nekünk nagyon szelíden, kedvesen: járj Velem.

–          Hogyan, Uram? Képtelen vagyok rá.

–          Ez az. Nagyon jó! Járj hitben! Gyere Velem! Tedd meg a következő lépést. Legyen bizalmad Bennem. Bízz az Igémben. Bízz abban, amit mondtam. Számíts Rám. Bocsáss meg. Szeress! Lépj tovább eggyel hitből!

Hitből. Annyiszor látjuk ezt. Mélyen hiszem, és sokszor látom, hogy ha egy ember hitben jár, akkor egyszerűen csak felrúgja Sátán tervét az életére, összetöri az egészet. Sátán építgeti a maga kis terveit, rakosgatja össze, „így fogom elkapni”. Aztán tesz egy hitbeli lépést az ember, és kikerülte az egészet, és átment az egyetlen útvonalon a csapdák között, amit senki nem látott előre.

Miről beszélek? Nagyon egyszerű. Merjünk hitben járni, számítani az Úrra, bízni az Igében. Ezért mondjuk, hogy bibliaiskola. Azért, hogy legyen alapja a hitünknek. A hit hallásból van. Ha azt mondod nincs hited, jó helyen vagy, a hit hallásból van, Isten Igéjének a  hallásából. Hallom Isten Igéjét és hitem lesz belőle, Róm 10:17. Erre van szükségem újra és újra. Járjunk hitben, járjunk a Szellemben, merjünk Rá támaszkodni.

Sokszor kétségeskedünk, és azt mondjuk: nincs elég hitem. Már mondtuk ezt valószínűleg. A kérdésem viszont az, hogy minek alapján cselekszel? Minek alapján lépsz? Minek alapján beszélsz? Ez a kérdés. A szívemben kétely van, hitetlenség van, de mit fogok csinálni?

Hadd mondjak egy jó példát. A panasz kifejezetten nem olyasmi, ami hitből következik. Azért panaszkodom, mert úgy gondolom, hogy valami hibádzik. Úgyhogy panaszkodom. Zsolt 55:3, Zsolt 142:3-ban: az én panaszomat az Úr elé tártam. Ez nagyon tetszik nekem. Itt van egy hitetlen dolog az életemben: a panaszom, vagy a meg nem bocsátásom, vagy a gyűlöletem,… , valami, ami biztosan nem hitből jön, vagy a hitetlenségem. Mit csinálok vele? Odaviszem az Úrhoz. Azt mondom: „Uram, mit csináljak ezzel, ez nem hitből jön? Hogyan éljem az életem?”

Márk 9:24 Uram, hiszek, segíts a hitetlenségemen. A panaszomat, a hitetlenségemet, …, az egészet odaviszem az Úrhoz. Mit csináltam éppen most? Hitben cselekedtem, ami nagyon furán hangzik. A hitetlenségemet hitben odavittem az Úrhoz. 🙂 Egy értelemben ez a legjobb tanács. Nem tudok mihez kezdeni a meg nem bocsátásommal, a zavarral a fejemben, a kételyemmel, de megfogom, egy értelemben kigúnyolom és odaviszem Isten elé, és azt mondom hitben: „Uram! Látod ezt a szemetet? Itt van az életemben. Mit csináljak, Uram?  Benned bízom. Segíts nekem, kérlek!”

Ha ezt megtesszük, annyiszor találjuk, hogy a dolog elveszíti az erejét, elveszíti a befolyását rajtam. Egyszerűen nem tud megragadni engem, mert hitben járok. Sokszor nem látod a hitet magadban, de a hit nem látható dolog, hanem hozz döntéseket és járj benne. Sokszor ott is van hited, ahol nem gondolnád.

Néha azt gondoljuk: Uram, nem tudok most imádkozni, mert annyi ok van, ami miatt nem tudok. „Mert úgy nézett rám… Mert azt mondta… Mert ez van az életemben… Annyira haragos vagyok, annyira keserű vagyok, hogy nem tudok imádkozni. Most nem fordulhatok a bibliámhoz, annyira …” Figyelj! Nincsenek olyan dolgok, amik kizárnák a hitet az életemből. Nem létezik olyan. Ezért nem léteznek dolgok, amik kizárnak a dicséretet, a szolgálatot, az áhítatot az életemből.

Viszont! Vannak dolgok, amik miatt nem fogom dicsérni Istent. Vannak dolgok, amik miatt nem fogok szolgálni, amik nem okok, de ne engedd, hogy annyira nagyra nőjön a szívedben, hogy az kitakarja a hitet, a többit. Hanem mondd azt: nem érdekel.

Jeremiás – miután a város elpusztult, miután oda van a hazája, az országa – azt mondja JSir 3:21 a magyar fordításban: ezt veszem a szívemre; a héberben igazán úgy van, hogy előhúzni, visszahozni. Jeremiás ezt csinálta, ez tudatos cselekedet. Ott voltak a nagy dolgok, amik azt mondták: „Hogyan dicsérhetnéd Istent, hogyan járhatnál hitben? Nézz a problémáidra, a helyzetedre!”

Jeremiás síró próféta volt, és jó oka volt sírni, mert mindent elveszített, amiben reménykedett. Amikor szolgálni kezdett, akkor azt remélte, hogy a népe megfordul, ő prófétál, és történik egy csoda. Aztán keserűen sír és azt mondja: Uram, becsaptál, azt hittem, történni fog valami. Miután minden megtörtént, minden üvölt az arcába: most nem adhatsz hálát, most nem dicsérheted az Urat, most nem mondhatod, hogy minden rendben lesz. Akkor Jeremiás azt mondja: de én ezt húzom elő, ezt idézem vissza. Ez tudatos cselekedet.

Lehet, van nagyon sok dolog, ami miatt nem tudom dicsérni az Urat, de nekem csak egy kell, amiért dicsérhetem, ahhoz, hogy dicsérjem Őt. Hitben ez a döntésem. Hitben ez a választásom, hogy nem keserűségben fogom élni az életem, hanem dicsérni fogom Őt. Az a választásom, hogy szolgálni fogom Őt. Az a választásom, hogy imádkozom. Az a választásom, hogy örömben fogok járni a hit miatt és békességben a Szent Szellem miatt.

Nem kell sok hozzá, elég egy: van egy testvérem, aki nem utál. Azt mondom: halleluja, köszönöm, Uram, micsoda csoda az életemben, annyira hálás vagyok Neked! Kaptam egy ígéretet a Bibliából egyszer régen, sok éve. Halleluja, van egy ígéretem az Úrtól! „Ennyi idő alatt egy? Nem kellene, hogy több legyen?” Ez nem versenyfutás. Ez nem arról szól, hogy kinek hány ígérete van. Nekem csak egy kell. A szívemre veszem, és azt mondom: így akarok élni.

Pálnak nagy bizodalma volt. 2Tim 1:12 Pál azt mondja: „Meg vagyok győződve, mert tudom, hogy kinek hittem, és amit letettem Nála, azt képes megőrizni. Az egész életem Neki adtam és jó kezekben van.” Miért mondhatta ezt? Azért, mert hitben járt, a Szellemben járt. Ez a válasz az életünkben. Így van bizonyosságom, így tudom, hogy Isten valóban megőrzi, a kezében tartja. A legjobbat tartogatja nekem még a legsötétebb éjszakában is.

Uram, Te tudod. Te a kezedben tartod, mert én a Tiéd vagyok. Így akarok élni. Ámen.

Kategória: Egyéb