Újat készítek – nem tudtad?!

2016 augusztus 3. szerda  18:30

Milyen ámulatba ejtő volt a konferencia néhány napja! Némileg kihívó is, mert hogyan mondjuk el? Hogyan lehet ezt elmondani? Ott kellett lenni, különben nem tudod meg, hogy milyen volt. Valahányszor elmegyünk konferenciára, a végén ilyen nagy szavakat használunk, hogy életet átformáló volt, és ehhez hasonló. Valóban így van, nem hazudunk, de keresünk új kifejezéseket. Mert ha megkérdezi valaki, hogy milyen volt, annyiszor volt már ez a válaszunk: „Ah! Tyű! … Elképesztő volt! Csodálatos volt!” Arra gondoltam, hogy ezek nem ismétlődnek. Isten nem ismétli Magát.

Isten nem ismétli Magát – tudtad ezt? Isten eléggé kreatív. Kitalálta ezt a világegyetemet, erőfeszítés nélkül összerakott téged és engem. Ő eléggé kreatív. Nézd meg az állatvilágot! Nézd meg a növényeket! Nézd meg a testvéreket! Isten nagyon kreatív. Istennek olyan ötletei vannak, amik nekünk nem jutnának eszünkbe, és folyton mondja: „Figyelj! Olyat csinálok, amit még nem láttál.”

Nézzük meg Ézsaiás könyvében! Nagyon szeretjük Ézsaiás könyvét.

Ézs 43:19 Íme, én újat cselekszem. Most készül, hát nem tudjátok még? Igen, utat készítek a pusztában, és folyóvizeket fakasztok a kietlenben.

Isten azt mondja: Íme, Én újat cselekszem. „Figyeljetek, Én vadonatújat csinálok!” Nem a “régi sorozat ismétlése”, nem egy már sokadszor látott dolog. Nem annyi, hogy mantrázom a magamét, ki tudja, hányadszor is. Nem az, hogy elimádkozom a Miatyánkot akárhányadszor is. Hanem: „Én újat cselekszem! Olyat csinálok, amit még nem láttatok.”

Azt olvassuk: Utat készítek. Ez egy ígéret Izraelnek arról, hogy Isten visszahozza őket a száműzetésből. Majd egy nap visszahozza őket Babilonból. Egy értelemben ez meglepő. Mert a száműzetés ekkor még nem történt meg, de Isten már megadta az ígéretet: Majd visszahozlak benneteket onnan!

„Íme, Én újat cselekszem. Olyat, amire nem számítasz, olyat, amire nem vársz.” Elmész a konferenciára, nincs elvárásod (ahogy a bizonyságot hallottuk), és Isten csinál valamit, ami teljesen meglepő. Ő vadonatújat csinál. Ő olyan sokszor teszi ezt velünk! Ha a szívünk nyitva van. Ha a büszkeség nem zárja el. Ha a keserűség nem fojtja el. Ha a sértettségem nem zárja el az elfogadásomat, akkor Isten kész újat csinálni az életemben, a gyülekezetemben, az országomban, a munkahelyemen, az otthonomban, a kapcsolataimban. Isten készen áll újat csinálni. Azt mondja nekik: Most készül, hát nem tudjátok még?

– Hát nem tudjátok?! Én csinálom, hogyhogy nem tudjátok?!
– Hát… Nem tudjuk.
– Akkor most mondom nektek. Akkor most már tudjátok meg!

Isten azt kérdezi: „Hogyhogy még nem tudjátok? Hogyhogy még nem jöttetek rá? Hogyhogy még nem ismertétek fel? Én újat csinálok.” Amikor Jézus eljött, akkor Isten újat csinált. Isten vadonatújat csinált akkor. Aztán az, ami történt, egy értelemben titok volt. Nem azért, mert Isten ne mondta volna el. Isten elmondta néhány száz évvel korábban. A próféták írtak, beszéltek róla. Mózes beszélt róla, hogy el fog jönni a Próféta, el fog jönni a Messiás, és vadonatúj történik. Viszont amikor Jézus megszületett, nem voltak ott sokan. Habár Isten beszélt róla, elmondta a dolgot.

A kényelmük, a büszkeségük, a hatalmuk, a pozíciójuk nem engedte meg nekik, hogy elfogadjanak. „Majd éppen Isten mondja meg nekem, hogy hogyan éljem az életem?! Majd éppen Isten tudja, hogy nekem mire van szükségem?! Ne nevettess! Ki Ő? Azt hiszi talán, hogy mindent tud? Ne viccelj velem! Én tudom, hogy kell élni az életem! Én tudom, hogy kell ezt csinálni. Nehogy már Isten mondja meg nekem! Nehogy már egy prófécia vezesse az életem! Mit nekem Isten Igéje?! Jól megvagyok anélkül is!” – rendben, persze, gondolkodhatsz így!

Gondolj bele, hogy azok ott Jeruzsálemben, és mindenfelé abban az időben Izraelben, Júdeában mindazok lemaradtak Jézus születéséről. Lemaradtak a Messiás eljöveteléről. Aztán lemaradtak a tanításáról, lemaradtak a csodáiról, és lemaradtak az üdvösségről, amit hozott. Mert a szívük mással volt tele, és nem tudták befogadni. Amikor itt volt Jézus, Mát 24-ben beszélt Jeruzsálem pusztulásáról. Éppen életmentő tanácsokat adott azoknak az embereknek, akik hallgatták Őt. Mégis, nem törődtek ezzel, és sokan haltak meg akik megmenekülhettek volna, mert nem vették komolyan ezt a tanácsot. Itt a kérdés: „Nem tudjátok? Miért nem tudjátok?” Isten azt kérdezi tőlük: Hogyhogy nem tudjátok?

Ján 8:43-ban beszél a farizeusokhoz, az írástudókhoz: Miért nem értitek az üzenetemet? A válasz az: „Mert nem tudjátok, hogyan kell figyelni a szavaimra. Nem tudjátok, hogyan kell komolyan venni azokat a szavakat, amiket mondok. Nem tudjátok, hogyan kell figyelni rá, hogyan kell a szívetekre venni. Azért az egész üzenetem elvész nálatok.” Egy értelemben úgy látjuk, hogy Isten mintegy meg van lepődve. „Hogyan lehettek ilyen siketek? Hogyhogy nem halljátok? Miért nem tudjátok? Én újat csinálok, nem ismertek Engem? Én vagyok az Isten, Aki újat csinál. Újra meg újra! Miért nem látjátok?”

Aztán itt azt mondja: Visszahozlak titeket a fogságból. Nyilván, az akkor élő zsidók mondhatták volna Ézsaiásnak: „Milyen fogság? Miről beszélsz? Itt élünk az országunkban, nincs fogság. Miről beszélsz nekünk? Ugyan már! Miért hallgatnánk Rád? Nem lesz probléma. A dolgok egyre jobbak lesznek! Az emberek egyre jobbak lesznek! Világbéke. Minden rendben lesz. Minden egyre jobb lesz. Mindent egyre jobban tudunk uralni. Hagyj csak minket békén, Ézsaiás!” Ám Ézsaiásnak igaza volt – Isten szólt rajta keresztül. Valóban jött a fogság, és az ő szavai hoztak reményt abban a fogságban. Mert Isten megígérte, hogy visszahozza őket. Isten megígérte, hogy vissza fogja hozni őket, és visszaadja a földjüket.

Egy nagyon hasonló helyzetben Jézus azt ígérte Ján 8: 31-33-ban: „Én megszabadítalak téged. Ismerj meg Engem, és Én megszabadítalak téged.” Az akkor élő zsidók azt kérdezték Tőle: „Mitől szabadítasz meg minket? Mi soha nem voltunk senkinek sem a szolgái!” Micsoda a vakság! Ott voltak a rómaiak. Ők uralkodtak rajtuk. A rómaiaknak fizettek adót, el voltak nyomva. „Ó, nem vagyunk senkinek sem a szolgái!” Miért mondták ezt? A büszkeségből. A büszkeség miatt nem hallhatták. A büszkeség miatt nem látták meg. Mert a szívük el volt dugítva. Nem tudott bemenni a jó hír. Amikor hallották az ígéretet: Én megszabadítalak titeket!; akkor nem azt mondták: Köszönöm, szabadíts meg! Hanem azt felelték: „Minek?! Nekem nincs erre szükségem!” A büszkeségünk mindig ezt mondja.
Lehet, hogy nem vagy hívő Jézusban. Van büszkeség benned, ami azt mondja: „Mi szükségem nekem erre? Az én életem rendben van. Minek nekem Isten? Minek nekem Jézus? Majd pont Ő tudja, hogyan kell élni az életem?! Én tudom, hogy kell élni az életet! Én sikeres vagyok. Mennek a dolgaim. Jók a kapcsolataim. Sok barátom van. Van pénzem. Minden rendben van. Mi szükségem nekem erre az egészre?”
Ha nem vakítana meg a büszkeség, akkor látnád, hogy minden ember vétkezett, Róm 3:23. Vagy azt mondod, hogy tökéletes vagy? Ne nevettess! Ez vicc. Minden ember vétkezett, és mindenki szűkölködik Isten dicsősége nélkül. Mindenkinek hiányzik valami, amit nem tudunk megfogni. Amire a következő kütyü nem elég. Amire a következő barát / barátnő nem elég. Amire a következő millió nem elég. Mindenkinek hiányzik valami. Isten dicsősége az. Mindenkinek szüksége van Jézusra. „Mitől fog Ő megszabadítani engem?” „A bűnöd súlyától.” S hogy miért? Hát, mert Isten újat csinál – és újat akar tenni a te életedben is. Ez történt velünk is:

2Kor 5:17 Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az, a régiek elmúltak, íme, újjá lett minden.
Miről szól ez? Az újjászületésről, mert elfogadtuk Jézust. Én Őbenne vagyok, új teremtés vagyok. A régiek elmúltak, és minden újjá lett. Miért lett minden újjá? Mert Isten újat csinál. Isten friss dolgokat tartogat nekem. Amikor Jézushoz jöttem, akkor Isten vadonatújat csinált. Soha nem képzeltem volna, hogy ez ilyen lesz. Soha nem gondoltam volna, hogy mennyire közel jött Jézus hozzánk! Fil 2:7-8 Soha nem gondoltam volna, hogy mennyire közel kerülünk mi egymáshoz! Ef 2:12-13 Mennyire közel leszünk, miután megismerjük Jézust!

Közel, de mihez? Pál azt mondja, hogy közel Krisztushoz – kicsit átfogalmazom –, közel az áldásokhoz, közel a szövetséghez, közel a reménységhez, és aztán ott fejezi be, ahol elkezdte: közel Istenhez. Sose gondoltam volna, hogy ez ilyen lesz, de Isten újat csinált. Nem a régit ismétli, hanem újat csinál. Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen közel lesz a menny! Fil 3:20 igazán úgy élünk, mennyei állampolgárokként.

Az érzelmeink időnként azt mondják: „Dehogy vagy te mennyei állampolgár! Miről beszélsz?! Ne nevettess!” Nem véletlen, hogy újra és újra mondja nekünk az Írás, mint pl. Zsid 4:16-ban: Gyertek bátran a kegyelem trónjához! Mert az érzelmeim bolondságokat beszélnek: „Dehogy vagy te közel! Távol vagy. Mások mind közel vannak, te azonban távol vagy. Neked nincs itt helyed. Ők imádkozhatnak, de te nem imádkozhatsz. Te távol vagy.” Isten azonban arról beszél nekünk, hogy közel vagyunk. Miért? Azért, mert Ő újat csinál.

A legtöbb osztálytársamat szerettem. Aztán újjászülettem. Ma közel vagyok a testvéremhez. Miért? Mert Isten újat csinált. Össze sem lehet hasonlítani az osztálytársaimmal, vagy a vér szerinti testvérekkel. Ez másik dolog. Isten olyan közelséget adott. Ez új dolog, mert Isten újat csinál.

Ézsaiás könyvéből még egy gondolat ehhez. Nem tudom, észrevetted-e, hogy abban nem vagyunk jók a legtöbben, hogy végig csináljunk dolgokat, hogy végigvigyük a dolgokat, hanem abban vagyunk jók, hogy félúton félredobjuk, és másba kezdjünk. Eldobom, mert nem bírom tovább csinálni, túl bonyolult, túl nagy falat, és aztán újba kezdek. „Jaj, de jó, újat csinálok! Itt még nincs zagyvaság. Ebben még nincs zűrzavar. Még nincs teher.” Sokszor teszünk így.
Sok ember dönt így. „Eldobom a régit, majd az új házasság jobb lesz. Eldobom a régit, és majd az új gyülekezet jobb lesz. Eldobom a régit, és egy új hit majd jobb lesz. Eldobom a régit, és az új állampolgárság majd jobb lesz.” Értem, hogy miért mondjuk ezt. Mert nem vagyunk jók abban, hogy végigvigyünk dolgokat. Az a baj, hogy ha egész életemben ezt csinálom, hogy dobálom a dolgokat, és újakat kezdek, és újakat kezdek, és újakat kezdek… a végén rájövök, hogy nem is kezdtem újat, csak mindig menekültem. Mindig menekültem másik helyre, és ugyanazt csináltam egy új helyen, ugyanazt csináltam egy másik helyzetben, ugyanazokat a problémákat hoztam létre valaki mással, és nem változott semmi. Ez rettenetes csalódás az élet végén.

Isten azonban más!

Ézs 42:9 A régiek, íme, beteljesedtek, és most újakat hirdetek; mielőtt megvalósulnának, tudatom veletek.

Isten végigviszi a dolgokat, Ő lezárja. Nem hagyja félbe azokat. Sokszor kérdezik ezt emberek: Ha van Isten, miért hagyja, hogy ennyi gonoszság legyen a világban? A válasz az, hogy azért, mert Isten türelmes, és azért, mert Isten jó abban, hogy végigcsináljon dolgokat. Ő nem hagyja félbe azokat, hanem megcsinálja, lezárja. Ha ez a világ gonosz akar lenni, akkor Isten hagyja, hogy a világ megfussa ezt a pályát. Aztán persze egy idő után lezárja, de 2Pét 3:9 Ő addig még sokakat meg fog menteni. Ő végére viszi a dolgokat.
„Íme, a régiek beteljesedtek, és azért most újat hirdetek.” Ez egy nagyszerű ígéret nekünk, márhogy Isten végigviszi a dolgokat – Ő nem olyan, mint mi vagyunk –, és aztán újat, frisset kezd, gyönyörűt. Nincs ez az érzés: „Az előző félbe lett hagyva. A levegőben lóg. Megvannak még ezek a problémák, és nem lett lezárva. Istenem, mit csinálsz?” Nem! Ilyenek mi vagyunk, Isten másféle.

Hadd fejezzem be Ézsaiásban!

Ézs 65:17 Mert íme, új egeket és új földet teremtek, nem emlékeznek a régiekre, eszébe sem jut senkinek.
Ez az ígéret. Egy nap lesz új menny és új Föld. Miért? Azért, mert Isten új dolgokat csinál. Mert a mi Istenünk kreatív, nem “bír nyugton maradni”. (Bocsánat, ez majdhogynem Istenkáromlásnak hangzik.) Ő nem akar nyugton maradni. Ő újat csinál. Miért? Hát… talán nincs rá szükségünk?
Mi van, ha mindig ugyanazt ismételgetjük? Lehet, egy fiú udvarol egy lánynak, megtalálja a legszebb szerelmes verseket, és aztán azokat idézi neki. Gyönyörű, és a lány el van varázsolva. „Ah, milyen romantikus!” Ha évek múlva is azokat a verseket mondja, akkor a lány nem azt fogja mondani: Ah, de romantikus!; hanem azt fogja kérdezni: „Hahó, van otthon valaki? Tudsz önálló gondolatot is mondani nekem?” Miért? Részben, mert szükségünk van az újra.
Isten tudja ezt, és Ő alkot nekünk. Ő ad nekünk dolgokat. Ő folyton szolgál felénk ezzel. Hiszem, hogy ezért van, hogy JSir 3:22-23 az Ő irgalma minden reggel új. Mert nekünk szükségünk van erre, és Isten szolgál felénk. Mert Ő egy szolgáló Isten, Aki ismer bennünket, és szeret bennünket, és meg akarja mosni a lábunkat, és törődni akar velünk. Nem azt mondja:
– Találj frissességet ugyanabban a régiben! Itt egy konzerv, nesze!
– Mi lesz holnap?
– Ugyanez.
– Mi lesz holnapután?
– Ugyanez.  Minden benne van, amire szükséged van.
– Igen, Uram, de ugyanez volt tegnap is?!
🙂

Isten tudja, hogy milyenek vagyunk, és azt ígéri, hogy egy nap ad nekünk új eget és új Földet, és a régieket lezárja. Szereted a naplementét, a fákat, a folyókat, a hullócsillagokat? Úgy vagyunk ezzel: „Micsoda a természet! Gyönyörű.” Ez a vers azt mondja, hogy eszünkbe esem fog jutni. Ott leszünk, és valaki azt mondja:
– Emlékszel a Rám szakadékra?
– ??? Miről beszélsz? Miért beszélsz arról? Ne viccelj! Ez annyival nagyszerűbb!

Isten lezárja a dolgokat. Jel 21:4 Ott nem lesz könny, nem lesz sírás. Isten letöröl minden könnyet a szemünkről. Miért? Azért, mert le fogja zárni a dolgokat. Le fogja zárni e világ dolgait. Mindent! Nem fogja félbehagyni. Nem hagyja félbe, Ő elvégzi.

Pál bizonyságot tesz erről. Azt mondja: „Figyelj! Lehet, hogy te veted a magot valakinek az életében. Elmondod neki az evangéliumot, és aztán nem találkozol vele, és azt hiszed, hogy hiába való volt.” Aztán Pál folytatja: Én plántáltam (én vetettem a magot), Apollós öntözött, aztán ki tudja, hogy ki arat! Isten hozni fog embereket. Isten végigcsinálja a munkáját. Ez a bizalmunk, ez a reménységünk, hogy nem hiábavaló.

Nem azért, mert mi olyan kiválóak vagyunk, és mindent végigcsinálunk, és tökéletesek vagyunk. „Gyere a mi gyülekezetünkbe, mi tökéletesek vagyunk!” Aha! Nem ez a reklámszövegünk. Hanem a mi Istenünk végigcsinálja a dolgokat, és aztán újat kezd, és újat kezd, és újat kezd… és folyton felfrissít bennünket. Ámen.

Kategória: Egyéb