Új tűz ég bennünk

2012 június 20. szerda  18:30

Márk 14:67 És meglátván Pétert, amint melegszik vala (a tűznél), rátekintvén, monda: Te is a názáreti Jézussal valál!

Ez nagyon érdekes kép, mert azt mondja, hogy Péter beült egy bizonyos tűzhöz, hogy melegedjen. Milyen tűzhöz ült be? Melyik tűz volt ez? A válasz az, hogy az ellenség tüzéhez ült oda. Bement a főpap házába – az udvarba, ahova Jézust bevitték, hogy elítéljék – és leült a főpap tüzéhez, az ellenség tüzéhez, hogy melegedjen.

Természetileg olyanok vagyunk, hogy szükségünk van arra, hogy felkavarodjunk valami külső forrásból. Mindannyian vágyunk arra, hogy valami történjen az életünkben, valami izgalmas. Úgyhogy az ember elmegy a Vidámparkba, és ettől majd jobb lesz; vagy az ember elmegy a Kabaréba, meghallgat egy parodistát, megnéz egy komikust, és ettől majd történik valami; vagy meghallgat egy motivációs beszédet, vagy olvas egy jó könyvet, és ettől majd történik valami.

Az ember természetileg olyan, mintha nem lenne saját forrása, hanem szükségünk lenne külső forrásra, ami megmelengeti a szívünket, ami energiát ad nekünk, ami erőt ad arra, hogy továbbmenjünk, ami motivál bennünket, ami felkavar bennünket. Úgyhogy elmegyünk, és meghallgatunk valakit, megnézünk valamit, és fel akarunk kavarodni. Vágyunk valami külsőre, megcsodálunk valamit. Elámulunk rajta, és azt mondjuk: most minden más lesz.

Péter is ebben a helyzetben volt. Péter odaült ahhoz a tűzhöz, szüksége volt egy külső tűzre, ami felkavarná őt, ami adna neki. Ez azért veszélyes, mert ha nincsen saját tüzem, ha nincs saját felkavarodásom – és természetileg nincs –, akkor: „Bármi megteszi, csak adj nekem valamit! Bármit, ami felkavarhat engem!” Péter ezen a ponton, miután ekkorát csalódott, hajlandó volt odaülni akár az ellenség tüzéhez is. Lekuporodott az ellenség tüze mellé. „Bármi lehet, csak kapjak valamit!” Ez megtörténik emberekkel.

Egy idő után annyira csalódottak vagyunk az életben, egy idő után, miután mindent kipróbáltunk, annyira elegünk van, hogy akár már hülyeségeket is hajlandóak vagyunk kipróbálni, hogy betöltsük az űrt, hogy megszüntessük a hidegséget, ami a szívünkben van, hogy valahonnan energiát szerezzünk arra, hogy tovább menjünk.

Akár hajlandóak vagyunk valami gonoszt is elfogadni, ha az felkavar, ha az ad, ha az motivál. Emberek hajlandóak belemenni, és nem zavarja őket, hogy gyűlöletben élik az életüket. „Mert ez motivál engem, ez ad nekem valamit. Nem baj. Te azt mondod, hogy rossz az irányba. Na és! Mit tudsz te erről?! Nincs másom, csak ez a tüzem van.” Továbbvisz engem, úgyhogy nem baj, hogy mi ez.

Péter így volt. Ezen a ponton Jézus nem rak tüzet. Ezen a ponton a tanítványok nem kucorognak oda együtt a tűz köré beszélgetve áldott dolgokról, hanem ezen a ponton csak egy tűz van. Ez az ellenségnek a tüze. Péter azt mondja, hogy akkor ez is megteszi. Erről szeretnék beszélni, hogy természetileg nincs válaszunk erre a problémára.

Televan a világ azzal, mindenki arról beszél: hogyan lehet motiválni embereket? Hogy lehet motiválni egy tizenévest, hogy befejezze az iskoláját? Hogy lehet motiválni egy embert, aki kijött a börtönből, hogy ne bűnözzön megint? Hogy lehet motiválni egy munkanélküli embert arra, hogy keressen munkát, hogy utána menjen? Hogy lehet motiválni valakit, aki nem tudja megoldani a személyes problémáját, hogy annak a problémájának a jelenlétben is továbbmenjen?

Nagy pénzt fizetnének azért, ha lenne erre válasz.
Kivéve, ha ez az a válasz, amit mi adunk. 🙂
Azért a válaszért, amit mi adunk, arra nem jár pénz, de nem baj, nem is azért mondjuk.

2Móz 3 tüzes szakasz. 🙂 Mózes hajtja a juhokat a puszta hátsó részébe, a legelveszettebb helyre.

2Móz 3:2-3 És megjelenék neki az Úr angyala tűznek lángjában egy csipkebokor közepéből, és látá, hogy íme a csipkebokor ég vala; de a csipkebokor meg nem emésztetik vala.  S monda Mózes: Oda megyek, hogy lássam e nagy csodát, miért nem ég el a csipkebokor.

Ha megnézzük ezt a részt, akkor látunk néhány dolgot. Erről akarok beszélni. Az első dolog, ami szerintem nagyon nagy áldás mindannyiunk számára, hogy 2Móz 3:4 szólítja őt Isten a csipkebokorból, és azt mondja: Mózes, Mózes. Miért olyan fontos ez? Azért, mert Isten az, Aki ismer bennünket.

Isten megszólította Mózest, és nagyon személyesen beszélt hozzá. Isten az, Aki képes erre veled, és velem is. Ő az, Aki ismer bennünket. Zsid 12:9 Ő minden szellemnek az Atyja. Ő ismer mindannyinkat személyesen. Ő tudja, kik vagyunk. Ő alkotott mindannyinkat. Lehet, hogy én a nevén szólítok valakit, de az Úrnak van jobb neve. Ha az Úr mondja – úgy, ahogy én nem –, akkor 1Kor 2:11 a Szellem ismeri a szellemet. Isten ismer bennünket, ismeri a szellemünket. Tudja, hogy kik vagyunk. Meg tud szólítani minket.

Isten mondhatta volna a bokorból: hé, te juhász; de nem ezt mondta, hanem azt mondta: Mózes, Mózes. Ismerte őt, a nevén szólította őt. Személyesen. Ez annyira fontos nekünk, hogy Isten így kommunikál felénk, mert ez jelent valamit nekünk. Ez nem mellékes a számunkra. Nem azt mondja: lúzer, lúzer; vagy: hé, te nagy és sikeres és csodálatos ember; mert Ő nem ezek alapján ismer bennünket, hanem Ő ismeri a szellemünket, tudja, kik vagyunk.

Amikor Ján 1-ben Nátánael jön Jézushoz, és azt mondja Jézusnak: ki ez a fickó, Názáretből nem jöhet semmi jó. Jézus megszólítja őt:

Ján 1:48  Látá Jézus Nátánaelt ő hozzá menni, és monda ő felőle: Íme egy igazán izraelita, akiben hamisság nincsen.

Ez az, amiről beszélünk. Isten megszólít bennünket, és mond nekünk valamit, ami igaz, de lenyűgöző a számunkra. „Te tényleg így ismersz engem? Te ennyire ismersz engem?” Azt mondja nekünk: “figyelj, te, akit elhívtalak, te, akivel örök célom van”. Mond nekünk valamit, ami annyira igaz ránk a Szellemben, ami annyira személyes, ami annyira közeli, ami nem elvont, ami nem egy fura dolog, hanem nagyon személyes. Mert Ő a minden szellemek Atyja és ismer bennünket.

Amikor Ő megszólít minket, az annyira személyes. Néhány istentisztelettel ezelőtt – és ez minden alkalommal megtörténik és ez lenyűgöző – volt itt egy lány, talán először. Valamiről beszéltem és mindjárt az elején láttam, hogy annyira neki szólt. Miről szól ez? Arról, hogy Isten ismer bennünket. Tudja, kik vagyunk. Meg tud szólítani minket. Ez Isten Szellemének a munkája, amikor kinyitom az Írást, amikor hallgatok egy üzenetet.

Szeretnélek bátorítani arra, hogy hallgass üzeneteket! Ne csak olvass, hallgass is. Szükségünk van rá. A hallgatás – a hangsúly, a szünet, minden, ami benne van – többet kommunikál, mint az olvasás. Nyilván.

Az első gondolat: meghitt kapcsolat Istennel.

2Móz 3:4 …szólítá őt Isten a csipkebokorból, mondván: Mózes, Mózes…

Isten, amikor szólít valakit, akkor annak a szelleme válaszol erre: ah, Te ismersz engem, erre van szükségem. Ez a legnagyobb vágyunk. Az, hogy legyen valaki, aki ismer engem, és mégis szeret. Ez Isten. Ez az, ahogy Ő kommunikál felénk. Ez az, ahogy Ő ad nekünk. Ez az, ahogy Ő szolgál felénk. Ez az, ahogy Ő bátorít bennünket, és azt mondja nekünk: figyelj, van egy különleges nevem a számodra, de ez nem csak egy név, hanem ez olyasvalami, ami kifejezi, hogy ki vagy. (Hallhattad már ezt, ha egy ideje jársz ide. Jel 2:17-ből beszél erről. A kis fehér kő, amin egy név van.)

2Móz 3:3  S monda Mózes: Oda megyek, hogy lássam e nagy csodát, miért nem ég el a csipkebokor.

Mózes élete nem volt túl izgalmas valószínűleg. Ha egy égő csipkebokor látványosság volt, akkor tuti. 🙂 Ennek a másik oldalán két lehetőség van. Az egyik az, hogy ez másféle tűz. Mert létezik olyan tűz, ami nem éget el. Vagy a másik lehetőség – és ez nem kizáró vagy – az, hogy ez másféle fa. Olyan fa, ami hiába ég, nem ég el.

Mózes meg akarja nézni, hogy mi ez. Ez annyira tetszik nekem! Ez annyira fontos szerintem, mert ez Krisztusról szól igazán. Az egyik gondolat ebben, hogy ez másféle tűz. Mózes nézi. Létezik másféle tűz? Péter odakuporodott a tűzhöz. Létezik másféle tűz, ami nem külső? A mi válaszunk az, hogy igen.

ApCsel 2-ben azt olvassuk, hogy tüzes lángnyelvek ültek minden hívőre – férfira, nőre, idősre, gyerekre, szegényre, gazdagra, szabadra, rabszolgára –, mindegyikükre. Mindnyájukra tüzes lángnyelvek ültek. Létezik másikfajta tűz. Létezik egy tűz, a Szent Szellem tüze, amelyik másik tűz.

1Kor 2:12 mert mi nem e világból való szellemet vettük, hanem az Istennek Szellemét, akiről azt olvassuk Ézs 4:4-ben, hogy Ő megégésnek a Szelleme. A héberben azt mondja, hogy a lángra lobbanásnak a Szelleme, vagy az elemésztés Szelleme. Létezik egy Szellem, Aki ég bennünk, Aki éghet egy emberben.

Lehet egy motivációm, amelyik nem kívülről jön. Nem olyan, hogy odaülök egy kicsit, megmelegszem, aztán elmegyek, és szép lassan lehűlök, aztán megint vissza kell mennem, és megint fel kell melegednem, aztán megint, és megint, …, és nem válogathatok, hogy milyen tűz, kinek a tüze, mert csak szükségem van rá; hanem lehet egy másik fajta tűz, a Szent Szellemnek a tüze. Erről szól ez a rész.

Ott volt a tűz, égett, és nem emésztette meg. Mert szeretném magammal vinni a tüzet. Persze, szeretném a motivációt, szeretném az energiát, szeretném a szabadságot, szeretném az életet, de ha berakom a tüzet, akkor megéget. Ezt így nem lehet. Hogy működhetne másként? Isten azt mondja: Velem lehet. Létezik egy másféle tűz. A Szent Szellemnek a tüze. Másféle motiváció, másféle életmód, másféle járás. A Szent Szellem által. Ez az, amit Péter ezen a ponton, Márk 14-ben még nem tudott, nem látta és nem ismerte fel ezt.

A másik része a frigyládáról szól. 2Móz 25:10 azt mondja, hogy sittim-fából készítsétek, ami a Vulgáta szerint nem korhadó fa. Nem tudjuk pontosan, hogy milyen fa, de nem olyan fa, ami könnyen tönkre megy. Azt mondja utána: borítsátok be színarannyal. Miről szól ez? Ez Jézus Krisztusról beszél, Akinek két természete volt. A két természet teljesen megvolt Őbenne.

Az első a fa: Jézus Krisztus ember. Teljesen ember. Ez nem kérdés. Ő különleges ember, de ember, mert megszületett emberként. Viszont ott az arany is. A fa az emberi természet, az arany Isten természete, és mind a kettő megvolt Őbenne. Ő tökéletes volt, szent volt. Luk 1:35 azt mondja Máriának az angyal: Aki a méhedben fogan, az Szent.

Azért a Szent Szellem betöltheti Őt, olvasunk erről később. Zsid 4:15 mindenben megkísértetett, de nem vétkezett. Ugyanolyan, mint mi, mindenben – ugyanolyan szükségei voltak, volt éhes, volt szomjas, volt magányos, fázott, volt melege, volt elutasított, volt megvetett, meg volt kísértve, mint mi –, csak nem bukott el. Ezért Ő szent volt. Jézus Krisztus ember, de másféle ember.

Mózes odafordul és megnézi a bokrot, amint ég. „Létezik esetleg másféle fa, amelyik ég, de nem emésztődik meg?” Igen létezik. Jézus Krisztus. Ezt a fajta emberi mivoltot képviselte itt a Földön. Amikor itt járt, ezt mutatta meg nekünk, hogy lehetséges tűzben égni, lehetséges a Szent Szellemben járni, lehetséges Istennel tökéletes közösségben lenni, lehetséges követni Isten akaratát 100%-ra és nem megemésztődni.

Lehetséges, hogy ez ne tegye tönkre az életemet. Lehetséges, hogy ez felépítsen, hogy ez előre vigyen. Lehetséges Istennel járni, a nagy, hatalmas, szent, rettenetes, csodálatos Istennel, Akitől félnünk kellene, mert olyan szent és tiszta, amilyenek mi soha nem leszünk, de lehetséges Vele járnunk és nem megemésztődnünk. Ez elképesztő!

Zsid 12:29 azt mondja: a mi Istenünk megemésztő tűz. Ki lenne olyan ostoba, hogy tűzbe dugja a kezét és ott tartsa? Miért akarnék olyan Istennel járni, Aki megemésztő tűz? Miért akarnék én Vele járni? A válasz az: ha újjászülettél Jézus Krisztusban, akkor van másikfajta emberi mivolt benned. Másikfajta emberi természet, amelyben lángolhat ez a tűz, de nem emésztődsz meg. Ez az, ami annyira fontos.

Ez az a tűz, ami bennünk van. Ez a Szent Szellem, Aki velünk van és bennünk van, Ján 14:17. Ez az a Szent Szellem, Aki felkent bennünket, és ez az a Szent Szellem, Aki kiárad belőlünk, Ján 4:14, Aki túlárad belőlünk, Akiből szolgálhatunk. Ahogy Mózes ment a pusztában, odafordult: „Mi ez? Ég a csipkebokor, ilyet már láttam, de nem emésztődik meg. Mi a különleges? A tűz vagy a fa?” A mi válaszunk az, hogy mindkettő különleges.

Mindkettő különleges, mert egy új emberi mivoltról beszél, és aztán egy újfajta tűzről, újfajta motivációról, újfajta indíttatásról az életünkben. A világnak erre van szüksége veled és velem kapcsolatban!

Ha csak élem a magam kis életét, élem a magam kis céljai szerint a magam kis vágyai szerint, a magam kis szókincsében, a magam kis gondolataival, a magam kis indíttatásaival, és azt nézem, hogyan húzhatnék hasznot mindenkiből, és én vagyok középen egy keresztény köntösben és egy keresztény mosollyal: keresztény „Isten áldjon! (Hogyan használhatnálak ki?)”, akkor itt a kérdésem: ha emellett elmegy valaki, ide fog-e fordulni és megnézi-e, mi ez? Persze, hogy nem! Hat-hét milliárd ilyen tűz van, mint ez.

Csak egy van azonban, a Krisztusé, ami más. Csak egy van, a Szent Szellem, Aki más. Csak egy van, az Isten, Aki a megemésztő tűz, de Akivel járhatunk. Mert ha újjászülettél, akkor azt olvassuk az Írásban, hogy minden újjá lett. Hogyan? Úgy, hogy új szívet kaptam, új szellemet kaptam. Úgy, hogy Isten új elmét adott nekem. Isten megváltoztatta az életemet, és ebben az új emberi létben ott van a Szent Szellem. Amikor újjászületünk, Eféz 1:13, akkor megkapjuk a Szent Szellem ajándékát. Az újjászületéskor 1Kor 12:13 belekeresztel minket a Krisztus Testébe, és új tűz van az életemben, és ebben akarok járni.

Mindig van alternatíva. Mindig van másik tűz, másik motiváció, másik irány. A világ mindig hívogat bennünket. A saját bűnös szívünk mindig hívogat bennünket: gyere, ezt szereted, erre van szükséged. Mindig hív bennünket. Mindig van egy másik alternatíva. Annyi embert látok, hogy bejön a gyülekezetbe, férfi, elkezd az Úrral járni, izgatott. Két héten belül belibben egy szoknya az életébe és három napon belül nem látjuk többé az embert. Újra meg újra látom ezt férfiaknál, nőknél. Mindig van alternatíva, hogy motivált légy egy másik dolog miatt, menj valami más után.

Isten megmutatja az Ő elhívását. Azt mondja: a Szent Szellemben van egy célom veled; de akkor egyből ott az alternatíva. „Lehetsz izgatott efelől is, motiválhat ez is. Pozitív vagy negatív motiváció, teljesen mindegy. Erre is mehetsz.”

A világnak azonban erre van szüksége. Ez az, amire azt mondják: mi ez? „Te hetven éves vagy, és még mindig van örömöd? Hogy csinálod? Nem félsz a haláltól?” „Vannak napok, amikor nem. Van viszont örömöm, és amikor épp szellemben vagyok, akkor nem félek.” „Mi ez?” Erre van szüksége a világnak.

Mindig van másik tűz. „Mivel bánthat meg az egyik? Mit rontott el a másik? Mi bajom a harmadikkal?” Mindig van másik motiváció. Mindig lehet a másik irányba menni. Ez az a tűz, amivel tele van a világ, miért élném ott az életem?

Isten azonban azt mondja nekünk: ez ugyanaz a régi tűz. Ki fogja azt mondani rá: „Mi ez? Ilyet még nem láttam.” Erre van szükség, hogy ezt a tüzet lássák szeretetben, megbocsájtásban, építésben, békességteremtésben (2012.05.30.), kedvességben, szelídségben. A világban egy-egy ember azt mondja: „Hogyan van ez? Miért ilyen fontos a vallás neked?” Azt feleljük: ez másféle tűz és másféle fa.

Ugyanúgy nézek ki, ha megnézed a DNS-emet, nem hiszem, hogy ki tudnád mutatni a különbséget, de más vagyok. Más vagyok szellemben, más vagyok a lelkemben, Isten már dolgozik bennem. Egy nap más leszek a testemben is. El fog jönni az a nap is, halleluja.

Az utolsó gondolat 2Móz 3-ban:

2Móz 3:5 És monda: Ne jöjj ide közel, oldd le a te saruidat lábaidról; mert a hely, amelyen állasz, szent föld.

A kérdés: milyen földön állunk? Szent földön állunk? Bejössz ebbe a helyiségbe, milyen helyen vagyunk? Van-e tűz? Van-e élet a szívünkben? Van-e a másikfajta élet a szívünkben? Van-e a másikfajta motiváció, a másikfajta gondolkodás, a másikfajta szabadság, a másikfajta igazság? Megvan-e az a másik dolog? Megvan-e az, hogy bejövök ide, és ez szent föld.

Ha nem, ha ez csak egy vallásos színjáték, akkor kit hülyítünk? Akkor minek jövünk ide? Akkor mi a célja ennek az egésznek? Akkor ennek semmi értelme. Akkor minek, ha ez színjáték? Ám ha igazi, akkor igenis vegyük le a cipőnket. Akkor vegyük le azt, ami közönséges. Eféz 4:22 ha ez szent föld, vetkőzzétek le az óembert.

Nem tudom, milyen az óembered. Lehet, nagyon csendes, lehet, nagyon hangos, lehet, nagyon agresszív, lehet, mindenkinek az idegeire megy, de itt nem személyiségtípusokról beszélünk. A mi üzenetünk nem arról szól, hogy csiszold meg jobban a személyiségtípusod, hanem, azt mondjuk, hogy vedd le az ót, és járj a Szellemben. Isten azt mondta Mózesnek: vedd le a közönségest és tedd félre.

Eféz 4:29 ne legyen köztetek semmilyen romlott beszéd. Mennyire könnyű úgy kommunikálni, ahogy tanítva vagyunk, ahogy megszoktuk! Mennyire könnyű kritizálni, mennyire könnyű támadni, mennyire könnyű ellene menni a tekintélynek, mennyire könnyű megvezetni a másikat, kicsit ferdíteni a dolgot a magam irányába! Tulajdonképpen képtelen vagyok másképp beszélni, kivéve a Szent Szellemben, mert ott áldás a kommunikáció. Erre van szükségünk mindannyinknak. Isten azt mondja: vedd le a sarudat.

Szeretném, ha észrevennél valami fontosat. Amikor Isten azt mondta Mózesnek: vedd le a sarudat, akkor azt mondta: szeretném, hogyha nem közvetetten érintkeznél a szent földdel, hanem közvetlenül. „Azt akarom, hogy közvetlenül érintsd meg azt, ami Szent.” „Azt szeretnéd, hogy én, bűnös ember, megérintsem azt, ami Szent?”

Ha én Isten helyében lennék, azt mondtam volna Mózesnek: „Mózes, a föld, ahol állsz, az szent, úgyhogy köss a lábad alá még két farönköt. Minél távolabb legyél tőle, nehogy véletlenül beszennyezd! Hordjad a kalucsnidat.” Isten ehelyett azt mondja: „Szeretném, hogy közvetlenül érintkezz a szent földdel. Szeretném, hogy közvetlenül érintkezz azzal, ami szent. Szeretném, ha lenne valós kapcsolatod.”

Ha ez a hely valóban szent, akkor ne hozzuk ide a mocskunkat. Úgy értem, hogy jöjjünk be az ajtón – persze, ne engedd, hogy távol tartson a bűnöd, a gyengeséged, a bukásod, vagy valaki másé –, de amikor bejövünk, akkor legyen ez a szívünkben: Uram, ez a föld szent. Nem az épület miatt, nem a hely miatt, hanem Isten miatt ez jelentős a számomra.  Jövök és komolyan veszem, és azt mondom: erre van szükségem. Félreteszem a közönségest. Szükségem van egy igazi, mély, valós kapcsolatra, és Isten erre vágyik, hogy legyen valós kapcsolatunk azzal, ami Szent: Ővele. Ezért helyezte a Szent Szellemét mibelénk.

A kérdésem: lehetséges-e, hogy mi, a Biblia Szól Gyülekezet következő húsz évben megérintsük egész Magyarországot a kegyelemnek, a bevégzett munkának az üzenetével? Ez nem kérdés. 100%, ha így járunk, ha így élünk a személyes életünkben, ha ez van a szívünkben. Hálás vagyok értetek, a hitetek miatt. Voltunk a Reménységfesztiválon kb. 150-en tanácsadóként. Ez hogyan lehetséges? Úgy, hogy így élünk. Hétfőn ott voltunk az Erzsébet téren ötvenen, hallgattuk, ahogy P. Csaba prédikált. Ez csak úgy lehet, hogy így élünk. Ismerjük a másféle fát és a másféle tüzet, és azt mondjuk: köszönöm, nem kérek az alternatívákból! Ámen.