Új tömlőkbe az új borral! & Felemelni Jézust az életünk által

2014 augusztus 10. vasárnap  10:30

P. Shane: Új tömlőkbe az új borral!

Mát 9:17 Újbort sem töltenek régi tömlőkbe, mert a tömlő szétszakad, a bor kiömlik, és a tömlő is tönkremegy; hanem az újbort új tömlőkbe töltik, s így mindkettő megmarad.

Az újbor nem való régi tömlőbe, a régi bor pedig nem való új tömlőbe. A szövegkörnyezetből kiderül, hogy itt arról beszél: az ó szövetség – mondhatnánk úgy is: judaizmus – szemben az új szövetséggel, amit Krisztus hozott. Nem lehet keverni a kettőt, a régi út nem járhat együtt az újjal. Azt mondja, hogy ha az újbort régi tömlőbe töltöd, akkor a tömlő szétszakad, és a bor kiömlik. Arra gondoltam, hogy az új tömlő az, akik Krisztusban vagyunk. Az egyik kedvenc versünk:

2Kor 5:17 Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az, a régiek elmúltak, íme, újjálett minden.

Csodálatos ígéret! Ezek vagyunk ma. Amikor a gyülekezetbe jövök, akkor ebben a szellemben jövök. Mert ettől a pulpitustól Isten Igéjéből, Isten Szellemétől újbor jön. Az újbor az új tömlőnek lett alkotva. Ami azt jelenti, ha az Igéhez közelítek, amikor jövök a gyülekezetbe, akkor új tömlőként jövök. Mert amit ma délelőtt fogok hallani, az nem illik bele a régi tömlőbe. Az nem illik ahhoz, aki korábban voltam, aki a múltamban voltam, aki ma korán reggel voltam, amikor felébredtem. Egyszerűen csak nem illik össze. Nem illik az új emberhez, az új tömlőhöz, és én új teremtés vagyok.

Úgyhogy Isten minden ígérete, amit kapok, azt az új emberben kapom. Elfogadom az új azonosságomat. Mert – azt mondja – ha a régi tömlőben fogadom ezt be, akkor szétszakad és kiömlik. Elveszik az újbor. „Hová tűnt? Hisz’ megvolt! Eljöttem a gyülekezetbe, hallottam az üzenetet.” Egy-két órával később: „Hol van? Hol van annak az üzenetnek az ereje? Hol van a képesség?” Mert a régi tömlőben fogadtam be. Abban, aki régen voltam.

Abból lett ez a gondolat, hogy kiömlik az újbor:

Jak 1:23-24 Mert ha valaki hallgatója az igének, de nem cselekvője, az ilyen hasonló ahhoz az emberhez, aki a tükörben megnézi természet szerinti ábrázatát,majd miután megnézte magát, és elment, azonnal elfelejti, hogy milyen volt.

Befogadhatunk egy üzenetet – mint például azt, amit most hallani fogunk – a régi tömlőben is. Befogadhatom abban, aki korábban voltam. Aztán, amint kimegyek az ajtón, kiömlik. Mert elfelejtem, hogy ki vagyok. Elfelejtem, hogy ki vagyok Krisztusban. Elfelejtem, hogy új teremtés vagyok. A kereszt miatt van ez, ott kaptam az új azonosságomat.

Amikor hallom az üzenetet, az elmondja nekem, hogy ki vagyok. Amikor hallok egy parancsolatot a Bibliából, az nem a régi tömlőnek szól, hanem az újnak. Ám ez az ember megnézi magát a tükörben, és utána elmegy és elfelejti, hogy kicsoda. Ez majdnem olyan, minthogy hallunk egy üzenetet, és aztán kiömlik. Bemegy az egyik fülünkön, a másikon meg ki. Mert a régi azonosságomban fogadtam el. Amit viszont ma hallunk, Isten ígéretei az új embernek szólnak. Nem illenek bele abba, aki korábban voltam. Hanem az új azonosságomba illenek bele.

Úgyhogy most, amint elfogadjuk az Igét és elfogadjuk a kegyelmet és a megbocsájtást, az az új emberünknek szól. Nem annak, akik majd egyszer leszünk, hanem annak, akivé már Ő tett bennünket. Ez az új ember, aki meg tudja tartani az újbort. Amikor elmegyünk, holnap és hetek múlva is még mindig az újborban élünk, és megvan a képességünk arra, hogy azt tegyük, amit befogadtunk. Emlékszünk arra, hogy kik vagyunk. Nem az van, hogy elmegyünk, és: „Ki volt ez? Ki vagyok én?…” Én új teremtmény vagyok, és Isten minden ígérete az új teremtménynek szól. Ezek vagyunk mi!

Atyánk! Köszönjük, hogy új teremtések vagyunk, és hogy minden ígéreted az új embernek szól, és az újbor, amit ma tartogatsz a számunkra, az a Szellem hatalma, a kegyelem, a megbocsátás, és ez a miénk. Mert ezek vagyunk az új teremtésben. Kérünk, hogy áldd meg ezt az Igét a szívünkben. Jézus nevében, ámen.

 

P. Kende: Felemelni Jézust az életünk által

Örülünk, hogy a gyülekezet több mint én, több mint te, több mint mi valamennyien. Mert ez az Úr! Ez azt is jelenti, hogy én nem tudok ott lenni mindenen, amit a gyülekezet csinál. Ez rendben van, mert a gyülekezet nagyobb nálam, és pásztorként nem szeretnék a gyülekezetben korlátozó tényező lenni.

Ugyanakkor nem tudunk ott lenni mindenen, amit a gyülekezet csinál, mert annyi minden történik! Nem tudok ott lenni minden bibliatanulmányon, minden ima alkalmon. Nem is tudom, hogy ki volt az, aki az összes bibliatanulmányt egy időpontra szervezte?! 🙂 Csak azt akarom mondani, hogy beszélünk ezekről, ezek nagyszerű dolgok, de nem érzem magam kárhozatva amiatt, hogy nem tudok ott lenni mindegyiken. Szeretnélek erre bátorítani téged is, hogy te se érezd magad így.

Róm 8:1 Nincs tehát már semmi kárhoztatásuk azoknak, akik a Krisztus Jézusban vannak,

Megint az evangéliumokból nézünk meg egy részt. Ez annyira felfrissít! Az alábbi vers Jézusról szól:

Luk 5:3-4 Beszállt az egyik hajóba, amelyik Simoné volt, megkérte, hogy vigye egy kissé beljebb a parttól, majd leült, és a hajóból tanította a sokaságot.Amikor befejezte beszédét, azt mondta Simonnak: Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat fogásra!

Az 1-2. versekben a sokaság Őhozzá tódult, hallani akarták az Ő tanítását. Arra vágytak, hogy elfogadjanak valamit Tőle. Látott két hajót, és beszállt az egyikbe. Ez az első alkalom, amikor Péter együttszolgál az Úrral, Jézus mellett szolgál. Még el sem hívta őt, még csak nem is járt Jézussal ekkor. Ez az első alkalom, hogy Péter Jézussal fog szolgálni.

Az első alkalom fontos számunkra. Mert a Bibliában sokszor láthatjuk az első említés elvét. Amikor első alkalommal említenek valamit, akkor nagyon sokszor nagyon fontos jellemzőit tudjuk meg. (Ez olyasmi, amit a bibliaiskolában megtanulhatsz.) Ez az első alkalom, hogy Péter Jézussal szolgál. Azt gondolom, hogy ez nagyszerű lecke, a szolgálatról szól, de van itt valami, ami mélyebb. Bízom abban, hogy Isten mutat nekünk valami mélyebbet.

Itt az látjuk, hogy egy módon van egy egyszerű fizikai szükség. Jézusnak szüksége van egy helyre, ahonnan prédikálhat. Ennyi az egész? Nem! Több van itt ennél. Istennek van egy terve. Jézusnak nem csak egy helyre van szüksége, hanem Péternek szüksége van kóstolóra. Arra, hogy első alkalommal megízlelje, hogy milyen az, amikor Istennel szolgálhat.

Kulcsfontosságú az életünkben, hogy ezt megértsük, hogy amikor kimegyünk innen, akkor az nem olyan, hogy kimegyünk Isten szolgálatából. A szolgálat nem itt történik, hanem mindenhol mindig. P. Jukka szolgálata nem a zongora mögött történik, hanem mindenhol. Ha van egy szolgálatod, ahova minden héten mész, ha elkötelezted magad egy szolgálatban – mész evangelizálni egy-két órára, vagy elmész az egyik vidéki szolgálatba –, amikor visszajövünk, mi történik? Véget ért a szolgálat? Nem igazán. Mert az ott van mindenhol mindenben. Ez fontos számunkra. Mert másik módon élem az életemet.

Ezért bátorítunk arra, hogy legyél itt több mint egy istentiszteleten egy héten. Mert szükségünk van a felfrissülésre ebben a célban.  Mert elveszítjük nagyon könnyen. Isten azonban azt mondja: „A mindennapi életed fizikai dolgaiban Nekem van célom. Azt akarom, hogy tanulj valamit a világi kapcsolataidban, és ahogy az emberekkel kapcsolatba kerülsz.”

Isten azt mondja: „Van mélyebb célom. Tanulj Tőlem abban a helyzetben.” Látjuk ennek a példáit. Kol 3:22 beszél emberekkel, akiket ma úgy hívnánk, hogy munkavállalók, és azt mondja nekik: a főnökötök felé tanúsított engedelmességetek nem csak a pénzkereset kérdése, hanem neked, hívőnek van ennek mélyebb értelme is, és mélyebb jelentése. Az fontosabb ennél. Szeretném, hogyha tanulnátok ezen keresztül. Persze, nem tetszik ez nekünk.

Kol 4:1-ben van ennek a másik oldala. Az szól a főnököknek. Azt mondja: adjátok meg, ami jár azoknak, akik dolgoznak nektek. Miért? Azért, mert ez mélyebb. Neked ez többről szól, mert Isten jelen van az életedben, és Ő vezetni fog téged, tanítani fog, hogyha a szíved készen áll arra, hogy elfogadj.

Mint ahogy P. Shane mondta: olvassuk a Bibliát, és sok példát találunk erre. Ezékiel 27-ben beszél egy városról, Tírusról, aztán Ezék 28-ban Tírus királyáról. Aztán, amint arról a királyról beszél, van annak egy másik jelentése is. Van mélyebb jelentése, amiről tudunk. Ez Sátán. Sátán szívéről beszél ott, az ő személyéről, és az ő karrierjéről.

Igazából élhetem úgy az életemet: „Hát nem történik velem semmi különös, fizetem a számláimat, fizetem az adót, szavazok, bevásárolok, és ennyi az élet. Aztán kinyitom a Bibliámat, Isten szól hozzám, és a kettő távol van egymástól.” Nem! Ezek nem állnak távol egymástól. Ezek ugyanazok. Isten azt mondja: „Van ebben valami, ami mélyebb. Szeretnélek tanítani, még ezen keresztül is. Még valami nagyon természetes dolgon keresztül is.”

A kérdés az, hogy alázatos-e a szívem. Mondhatom: Á, az semmi! Vagy mondhatom azt: „Alázatos a szívem, és taníts engem Uram még ezen keresztül is. Még ebben a helyzetben is. Még abban a helyzetben is, amikor ezzel az emberrel van kapcsolatom.” Ez Isten szíve felénk. Péld 5:1 „Fiam, fogadd el az Én tanításomat! Fiam, fogadd el az Én bölcsességemet, és ragaszkodj ahhoz.” Aztán később: Ne add el!

Istennek mélyebb célja van. Jézus nem csak be akar szállni egy csónakba, aztán prédikál, hanem meg akarja változtatni valakinek az életét. Gondolj ebbe bele! Amikor egy új lakásba költözöl, hiszem, hogy Isten azért tett téged oda, mert meg akarja változtatni ott valakinek az életét. Amikor gyermeked születik, amikor elveszítesz egy barátot, akkor Isten vágya, hogy arra a helyre tegyen, ahol használhat téged, ahol szolgál rajtad keresztül, hogy megváltoztassa valakinek az életét rajtad keresztül.

Igazából minden szolgálatunkban ez a legtöbb, hogy Jézus beszáll a hajóba, aztán onnan prédikál. Csak kölcsönadjuk magunkat Neki, Jézus beszáll a csónakba, és Ő szolgál. Így szolgálhatunk. Figyelj! Vannak hangulataim, van úgy, hogy bal lábbal kelek fel, és a napom szörnyűséges lesz. Ha a hangulatomban élek, ha az aznapi képességemre tekintek, soha senki felé nem fogok szolgálni. Viszont lehet, hogy Isten azt szeretné, hogy szolgáljak valaki felé. Akkor mi van? Azt mondom: Uram, csak szállj be a hajóba. Ez volt a terv kezdettől fogva igazából.

Soha nem volt másik terv. Isten soha nem mondta: „Csak szedd össze minden erődet, pumpáld fel magad érzelmileg. Hallgass valami jó pörgős dicsőítő zenét, aztán indulj el: Na, most akkor Jézust szolgálom, ide az ellenséget, mindent megteszek!” Nem! Nem ez a terv. Mert lehet másikfajta nap, amikor az ember felakasztaná magát valahova, mert megtanult az érzelmeiben és a hangulataiban bízni. Ám soha nem ez volt a lényeg. Úgyhogy Isten azt mondja: Beszállhatnék a hajóba? Ez Róma 6., hogy megengedem, hogy beszálljon a hajóba, és akkor szolgálhatok valaki felé. Még akkor is, ha éppen szörnyű napom van, lehetséges a számomra. Ez csodálatos.

Igazából csak azért van gyülekezetünk, mert Jézus beszállt a hajóba. Nem pénzt osztogatunk, nem a pokollal fenyegetünk, ha nem jössz el a gyülekezetbe. Nem kényszerítünk arra, hogy szolgálj. Ám ha Jézus beszáll a hajóba, akkor van valamink, ami csodálatos. Akkor van valami, ami felszabadít minket. Van valami, ami friss, van valami, ami örömmel teli.

Tehát ha valami baj van a gyülekezettel, akkor az én vagyok, az az én hibám, az a hajó. Ám ha valami áldás, akkor az Jézus. Ez az örömünk. Mert 5Móz 32:4 Ő Isten, és tökéletes minden cselekedetében. Így látjuk Őt. Ha a gyülekezet megáld, akkor: „Dicsőség, Uram! Köszönjük, Jézus!” Ha van valami probléma, akkor mondhatod: „Ó-ó… A másik is emberből van.” Látjuk ezt, hogy senki sem tökéletes.

Luk 5:3 a hajóból tanította a sokaságot. Simon is beletartozott ebbe. Sokszor ez a mi nagy örömünk, hogy szolgálunk valaki felé az utcán az Úrral, és el sem hisszük, hogy micsoda szavak jönnek ki a szánkon. „Ezt ki mondja? Honnan jön?” Lehet, bátorítasz valakit, aki teljesen maga alatt van azon a napon. Csak megszeretgeted őket, és szolgálsz feléjük Krisztussal, és azon gondolkodsz: Ez most honnan jön? Ez nagyszerű!

Mert Jézus ott van a hajóban, és Ő szolgál, de Ő nem csak elfelé szolgál, hanem szolgál felém is, aki Vele együtt szolgálok. Ez csodálatos az életünkben. Mert minél többet szolgálok, annál több szolgálatot kapok én is. Hála Istennek ezért. Mennyire megérinthette ez őt! Csak azért, mert megtette, amit Jézus kért tőle. Bár abban nem volt semmi gyakorlati haszon, nem volt rá szükség.

Luk 5:4-5-ben szeretnék három dolgot megnézni:

1) Amikor befejezte beszédét, azt mondta Simonnak: Evezz a mélyre, …

Jézus azt mondja: „Tegyél valamit! Menj! Szeretném, ha cselekednél. Azt akarom, hogy cselekedj.” Ezek személyes cselekedetek, amik az Igén alapulnak. Így tanuljuk a hitet. Róm 10:17 a hit Isten Igéjének hallásából ered. Így lesz hitünk, igaz? A hit Isten Igéjének a hallása által van. Halljuk, aztán cselekszünk az által.

Nem tudom, hogy számodra mi a következő lépés. Lehet, esténként tanítod a gyermekeidnek a Bibliát. „Nekem nincs meg a tanítás ajándéka!” Kaptál viszont ajándékba egy gyermeket! Úgyhogy ez most a te helyed. Nem tudom, hogy neked ez mi. Lehet az, hogy énekelj a dicsőítéskor. Mert egyébként mindenki énekel, te pedig csak tátogsz, vagy még azt sem, mert tudod, hogy rossz hangod van. Érdekes, a Bibliában soha nem olvasok jó hangról és rossz hangról. 🙂 Igen, vannak énekesek, és vagyunk mi, akik nem vagyunk énekesek, de mindnyájunkat arra hív, hogy dicsérjük és imádjuk Őt. Lehet, hogy ez a következő hitbeli lépés számodra.

Lehet az a következő hitbeli lépésed, hogy eljössz egy imaalkalomra, és igazán hangosan imádkozol. Tudom, ez nagy dolog. Emlékszem rá. Jézus azt mondja: „Evezz ki a mélyre. Evezz ki a mélyre! Menj ki! Cselekedj ez alapján. Cselekedj az Én Igém alapján.” Aztán azt mondja: A mélyre! Ami azt jelenti, hogy nem csak a fél szívem van benne. Nem csak ilyen: na jó, megcsinálom; hanem tényleg odateszem magam. Akár bolondot csinálok magamból.

Péternek ezt kellett tennie. Mert nem volt szokás így napközben kimenni halászni, és bármiben is reménykedni. Nem úgy működik. Valamennyien tudták ezt. Miért kellett Péternek egész életében halásznak lennie? Azért, hogy meglássa most, hogy ez egy csoda. Ez csoda, hogy Jézus mindent megváltoztatott, és betett valamit az ő életébe. Viszont ezért kellett hozni egy komoly döntést.

2) és vessétek ki hálóitokat fogásra!”

Megint csak ez: Cselekedj az Én Igém alapján! Azt mondja: eresszétek ki a hálóitokat. Valamennyinknek van bizonyos képességünk arra, hogy Istent szolgáljuk. Isten azt mondja: Azt akarom, hogy cselekedj! „Uram! Tudom, hogy ez úgysem fog működni. Ez soha nem működött. Soha nem is fog. Tudom, hogy ez nem fog történni.” Jézus azt mondja: „Csak használd! Csak menj! Célom van ezzel.” Azt mondja: fogásra; azaz vancélja ezzel. Ez az első számú cél. Meg akarja mutatni Péternek: „Én ezt meg tudom tenni. Én mindent meg tudok tenni.”

Van azonban egy másik cél is, és ezt a 10. versben látjuk, amikor Jézus alapvetően azt mondja neki: Kövess Engem! Ez csodálatos. Jézusnak célja van. Lehet, hogy van egy szeretetvendégségünk és a te részed az, hogy a krumplit meghámozod. Gondolkozol közben: „Hú! Mekkora nagy szolgálat?! Én és a krumpli.” Istennek viszont van egy örök célja.

Nem tudom, hogy a te életedben mi ez, de ha megvan az a szíved, amiről P. Shane beszélt, az új szív, az új tömlő, akkor nyitott füled van: Uram, taníts engem! Akkor azt találom, hogy Isten tud engem tanítani imádkozni, miközben mosogatok, Isten tud tanítani arra, hogy hogyan lépjek be az Ő jelenlétébe, miközben az orvosi rendelőben ülök és várok. Van egy örök célja az életünkben.

Erről beszélt Pál, Ef 3:11 Istennek van örök célja. Meglátom én azt? Meghallom? Ráébredek? A kérdés az, hogy a szívem visszatartom-e, becsukom-e, lezárom-e. Azt felelem-e: „Nem, köszönöm! Közelebb ne gyere, Uram! Nem akarom, hogy közelebb jöjj, az veszélyes lenne! Akkor olyanná lennék, mint az a másik.” Akkor elkötelezném magam Isten munkájára, és az ijesztő lenne számomra – lehet, hogy ez van a szívemben. Isten azonban azt mondja: Nekem több van számodra.

3) Luk 5:5-ben Simon válaszol: „Mindent megtettünk, de mégsem működött. Rendben, mert Te mondod, megcsináljuk. Minden szakmai képességem haszontalan. Te mit tudsz erről az egészről, Jézus?” Mégis engedelmeskedik, és ez csodálatos. Aztán jön a nagy halfogás. Megdöbbennek rajta, tudják, hogy ez csoda. Mindannyian tudják, hogy ez csoda. Valaki mondhatja: Ez csak véletlen volt. Ezek a fickók halászok voltak, és tudták, hogy miről szól ez. Ilyen nem történik csak úgy. Ez az a véletlen, ami soha nem történik meg. Úgyhogy tudták, hogy ez csoda.

Luk 5:8 Amikor látta ezt Simon Péter, Jézus lába elé borult, és azt mondta: Menj el tőlem, Uram, mert én bűnös ember vagyok!

Ez az, amikor a test szerint értjük az evangéliumot. Amikor az ó-emberünk érti meg az evangéliumot, az így érti. „Na jó, rendben, a bűnről beszélsz, valamennyien bűnösök vagyunk, kösz. Most aztán elrontottad a napomat. Milyen nagyszerű üzeneted van!” A hústest ennyit ért összesen. Ez minden, amit a régi bűnös természet megért, de ez másik üzenet igazából. Péter azt mondja: „Nem rám van szükséged. Tudom, hogy mi történt itt. Tudom, hogy ez csoda, és azt is tudom, hogy nem egy hozzám hasonló fickóra van szükséged.”

Hányan mondtuk ezt már Neki? Mondtad ezt már Jézusnak? „Nem rám van szükséged. Én nem olyan vagyok.” Aztán Jézus azt mondta: „Te rendelkezésre állsz. Úgyhogy téged foglak használni.” Igazából ez az örömünk, hogy nem olyanok vagyunk, de Isten azt mondja: „Mit tudsz te? Honnan tudod, hogy kire van szükségem Nekem? Honnan tudod? Csak bízz Bennem! Én tudom, hogy kire van szükségem, és gyere Velem. Menjünk együtt!”

Luk 5:11 Ezután a szárazra vonták a hajókat, otthagytak mindent, és követték őt.

Mi a tanulság ebből a versből? Nem az, hogy mindent elhagytak, hanem az, hogy követték Őt. A nagy dolog nem az, hogy mindent elhagytak, hanem az, hogy követték Őt. Néha az emberek túlságosan leegyszerűsítik a dolgokat. Valaki megtér, aki tanár, és: „Hagyd ott a tanítást, mert mostmár új életed van. Péter ott hagyott mindent, úgyhogy te is hagyd ott a tanítást.” Bocsi, de ez nem a megfelelő üzenet. Mert így túlságosan le van egyszerűsítve.

A lényeg nem az, hogy otthagytak mindent, hanem az, hogy követték Őt. Lehet, hogy Jézus azt fogja mondani neki: hagyd ott, ne legyél többé tanár, hanem legyél valami más. Lehet, de ez az Ő dolga, hogy elmondja neki. Lehet, hogy Jézus azt fogja mondani: „Én ebben akarlak használni téged. Csak gyere Velem.”

Márk 5-ben van az ember, akit Jézus megszabadította, és Márk 5:18 könyörgött Jézusnak, hogy hadd menjen Vele. Jézus nem azt mondta, hogy hagyjon ott mindent, hanem azt mondta: az Én követésem azt jelenti, hogy visszamész, és megosztod velük azt, amit Isten elvégzett az életedben. Lehet az hiba, ha azt mondom: csak engedj el mindent! Ez a dolgok túlegyszerűsítése. A lényeg az, hogy kövesd Őt.

Igazán ez az írásrész az üzenet mélysége. Hiszem, hogy ez a mélysége, hogy Péternek csak cselekednie kellett. A földre kellett esnie, és meg kellett halnia. Fel kellett adni az életét. A szívében azt kellett, hogy mondja: „Én Istennel fogok menni. Nem tudom, hogy mi van előttem, de azt tudom, hogy én Vele akarok járni.” Jézus a példája ennek:

Ján 6:38 Mert azért szálltam le a mennyből, hogy ne a magam akaratát cselekedjem, hanem annak akaratát, aki elküldött engem.

Zsid 10:7-10-ben ugyanezt mondja: „Íme, itt vagyok, hogy cselekedjem a Te akaratodat, óh Isten. Ezért vagyok itt.” Így élt Jézus. Az Ő akaratát félretette, és azt mondta: Atyám, Én a Te akaratodat akarom cselekedni. Ez érdekes számunkra. Mert nem volt régi bűnös természete, de mégis alávetette Magát az Atyának.

Kihívás számunkra, hogy megértsük ezt, de Jézus erre hív. Itt kell, hogy járjunk. Itt tudok tanulni Tőle, itt tudom megtapasztalni Őt. Itt van az, hogy az újbor új tömlőbe kerül, és itt fog gyümölcsöt teremni az életem, és itt lesz csodálatos. Az akaratomra azt kell mondanom: ez engem nem érdekel.

Csak gondolj bele! Amikor Jézus Önmagáról beszélt, Ján 12:32-ben azt mondta: ha Én felemeltetem a földről, mindeneket Magamhoz vonzok. Mit tett Péter? Felajánlott egy helyet, ahonnan Jézust láthatták, ahonnan Jézust hallhatták, ahonnan Jézus taníthatott. Ilyen a mi életünk is. Nem vagyunk tökéletesek. Olyanok vagyunk, mint az a szakadozott csónak. Nem vagyunk nagy szám, de Jézusnak szüksége van arra, hogy felemeljék. Miről beszélt Jézus Ján 12:32-ben? Én úgy hiszem, hogy a keresztről beszélt. Mert:

Ján 3:14 És ahogyan felemelte Mózes a kígyót a pusztában, úgy kell az Emberfiának felemeltetnie,

Jézusnak szüksége van egy keresztre, amin felemelik. Ez a mi életünk is. Csak akkor tudom felemelni Jézust, ha a kereszt ott van az életemben. Mit jelent ez? Luk 22:42 ne az Én akaratom, hanem a Te akaratod legyen meg Atyám.

Péter bízott Jézusban, amikor kievezett? Bizonyos módon mondhatnánk azt, hogy nem, mert kételkedett Benne. Azt mondta: Semmit sem fogtunk, akkor miért most fognánk? Mégis kievezett. Mégiscsak bízott Jézusban, hitt Benne. Ezek vagyunk mi. Megvannak a kételyeink, megvannak a korlátaink, megvannak a kihívásaink, megvan a hatalmas megértésünk a világról – azért ennyire talán ne túlozzunk! –, aztán ez akadályozhat minket, és mondhatjuk: Ahogy én értem ezt a világot, Jézus, ez nem fog működni.

Emlékszem, amikor Józsi először említette a színdarabot, és én: „Nem! Én nem!” Azt gondoltam: „Szegény srác! Milyen szomorú lesz!” Aztán megtörtént, és csodálatos lett. Most azt mondom: Hálás vagyok, hogy ő hitt! Ugyanez a bibliaiskolával, vagy a GGIS-szel, a Khárisszal, a missziókkal, és mindazzal, amit teszünk, és a gyülekezetekkel szerte az országban, Pécsett, Debrecenben… Nem akarom, hogy a mi korlátozott hitünk korlátozza a Vele való járásunkat. Ez a kereszt. Az egyetlen válasz erre a kereszt.

–          De Jézus! Én őrült vagyok. Miért éppen rám lenne szükséged?

–          Rendben van! Hadd használjalak azért!

–          Jézus! Én ilyen… befelé forduló vagyok.

–          Rendben, csak járj Velem! Majd használlak téged.

–          Én túl hangos vagyok… túl harsány vagyok… aljas vagyok…

–          Csak járj Velem, és hadd adjak neked növekedést!

Merd ezt mondani: Ne az én akaratom, hanem a Tiéd, Atyám! Tudod ezt mondani? Gyakorold! Dolgozz ezen! Tudom, hogy nem könnyű, és tudom, hogy sokszor nem szeretem én sem, de azt is tudom, hogy ott van örömöm, onnan fakad az életem.

Ján 4:34-ben Jézusban azt mondta: van Nekem eledelem, amiről ti nem tudtok. Nem egy számukra ismeretlen ételről beszélt, hanem az Atya akaratáról. Azt mondta: az az Én eledelem. Tetszik nekem ez a kép, mert férfi vagyok, és szeretem az ételt nagyon is, és amikor Jézus azt mondja: van Nekem eledelem, amiről senki nem tud; akkor az számomra izgalmasnak tűnik. Szeretem ezt, akarom ezt. Jézus nyilvánvalóan férfiből volt, különben nem így mondta volna. 🙂

Azt mondta: ha az Én Atyám akaratát cselekszem, az megelégíti a szívemet, az örömöt ad Nekem. Az járást ad nekem. Az csodálatos. Tetszik ez nekem. Szeretem ezt. A zsoltárokban is: gyönyörködöm abban, hogy a Te akaratodat cselekedjem, ó Atyám! 40. zsoltár: gyönyörködöm abban, hogy a Te akaratodat cselekedjem. Ami azt jelenti, hogy az Ő akaratát cselekszem, és: „Tyű! Ez csodálatos volt. Ez gyönyörű volt. Ez nagyszerű volt. Örömöm van ebben.”

Ez nagyszerű, ha így élem az életet. Nincs szükségem üvegre, hogy örvendezzek. Nem kell belőnöm magam ahhoz, hogy örvendezzek, és nem kell egy humoristát megnéznem ahhoz, hogy örvendezzek. Hanem örvendezhetek az Ő akaratának a cselekvésében. Szeretem ezt. Ez vonja a szívemet, és azt mondja nekem: Menjünk arra! Azt mondom: Atyám! A Te akaratodat akarom cselekedni, Ján 5:30. Erre vágyom. Ez érdekel.

Ez a kereszt, és ez az üzenet igazából: a halál, ahol feladom az akaratomat. Ezért félünk, igaz? Mert azt mondom: Ha feladom az akaratomat, akkor teljesen elveszek. Egy bizonyos módon ez igaz, de ugyanakkor nem igaz. Mert amikor feladom az akaratomat, akkor feladom az én utamat, nem úgy élem az életem, ahogy én akarom.

Isten nem elpusztítani akar minket, nem nirvánát teremtett számunkra, ahol apránként mindannyian felszívódunk abba a nagy felhőbe, hanem mennyet teremtett számunkra, ahol egyének leszünk. Egyének leszünk mind. Miért? Azért, mert Ő nem akar elpusztítani minket, hanem fel akar építeni minket. Tudja azonban, hogy az Ő útja a legjobb út számunkra a növekedésre. Mi nem vagyunk annyira biztosak ebben.

Azt mondja nekünk: „Evezz ki a mélyre! Vesd ki a hálódat fogásra. Van ezzel célom. Bízzál Bennem.” Szeretem ezt. Mert ez a magja az üzenetnek, amit megosztunk. Itt találod azt a járást, amiről mindig beszélünk. Itt találod a kárhoztatás nélküli életet. Itt találod az örömteli szolgálat életét. Azon a helyen, a kereszten találjuk meg. Ahol azt mondjuk: rendben, én halott vagyok, de Krisztussal élek, és van másik életem emiatt. Jézus nevében, ámen.

Urunk, köszönjük a Te Igédet! Annyira nagyra értékeljük az egyszerűségét és a mélységét, a valóságát és az életét, a kedvességet az Igében és a nagyon pontos definíciót! Köszönjük Urunk a Te Igédet, hogy megmutatod nekünk, hogy az nem okozza a pusztulásunkat, ha a Te utadon járunk, hanem a növekedésünket eredményezi. Ez az örömünk és ez a szolgálatunk. Köszönjük, Urunk!

Kategória: Egyéb