Új élet, új kihívások, új gondoskodás (#3) & Úrvacsora

2014 május 4. vasárnap  18:00

P. Kende

Az új életről beszélünk egy sorozatban. Arról az új életről, amit Isten adott nekünk. 2Kor 5:17 aki Krisztusban van, az új teremtés. Ez Isten munkája bennünk, nem a mi erőnk, hanem az Ő munkája az ember életében.

Egy új életben új dolgokkal találkozunk. Amikor rábízzuk az életünket Krisztusra, amikor behívjuk Őt az életünkbe, amikor Őhozzá fordulunk, hogy mentsen meg minket, akkor valami nagyobb történik bennünk, mint amire számítottunk, nagyobb, mint amit el tudnánk képzelni: hatalmas üdvösség. Erről beszéltünk néhány hete (2014. 04.23. P. Kende: Mily hatalmas üdvösség).

Aztán örömről volt szó, ami ebben az új életben megvan, és dicséretről, az öröm kifejezéséről (2014.04.27. du. P. Kende: Öröm az új életben #1). Aztán arról, hogy minden nap elfogadni Isten kezéből (2014.04.30. P. Kende: Manna az új életben #2).

Most másik olyan dologról szeretnék beszélni, ami az új életre jellemző.

2Móz 15:23 Majd eljutottak Márába, de nem ihatták a vizet Márában, mert keserű volt. Azért is nevezték Márának.

Mára azt jelenti: keserű, keserűség. Eljutottak erre a helyre és keserű volt a víz. Ezen kicsit kiakadtak. 🙂 Erről fogunk beszélni. Biztos, nem érted, hogy miről van szó, mert még sosem akadtál ki az új életben. 🙂

Tehát keserű volt a víz. Ez újfajta kihívás volt a számukra. Olyan kihívás, amibe azelőtt nem futottak bele. Voltak kihívásaik azelőtt is, mert rabszolgák voltak Egyiptomban. Az egyik lehetőség, az egyik kihívás az volt, hogy feljebb jutni a ranglétrán.  Ami azt jelentette, hogy felvigyázóvá válni az egyiptomiak számára a saját népe fölött. Egy másik kihívás: Hogyan rejthetem el a fiamat, hogy ne öljék meg?  Minden nap rejtegetni, nehogy megöljék a gazdáik. Ez kihívás. A túlélés kihívása.

Itt azonban másféle kihívás van. Mert újban járnak. Immár nem rabszolgák Egyiptomban. Most is van kihívás, ám másféle: a víz kihívása, az étel kihívása, és ilyen kérdések: „Akkor most kik vagyunk? Ki vagyok én? Miért van itt Jakub, amikor az elmúlt évben végig tartozott nekem két szem krumplival? Szerintem Egyiptomban kellett volna hagyni.”; és ehhez hasonló kihívások. Miért vannak újféle kihívásaik? Azért, mert új életben járnak.

Másfélék a kihívások, mert másféle életben járok. Másféle élet. Újfajta. Olyan élet, amiről azelőtt nem tudtam. Ezelőtt négyszáz éven át Egyiptomban élt ez a nép, és annak jó részében rabszolgák voltak. Úgy tudjuk, hogy ez a nemzedék, akik kijöttek Egyiptomból, ők mind rabszolgának születtek. Ez azt jelenti, hogy nem ismerték ezt a másféle életet, ezt az új életet. Mert ez az új élet szabad élet volt.

A szabad élettel másféle kihívások járnak együtt. A szabad életben sokkal több döntést kell meghoznom, hozhatok meg. Én hozom meg a döntéseket, aztán én élek együtt azokkal a döntésekkel. Néha hallom ezt férjektől. Nyavalyognak azon, hogy milyen a feleségük. Néha hallom ezt anyukáktól. Panaszkodnak: „Ah! Tudod, mit követel a gyerek tőlem?!”

Könyörgöm, várj! Férj! Kényszerített valaki, hogy feleségül vedd? Remélem, hogy nem. 🙂 Te választottad. A te döntésed. Akkor te élsz ezzel. A saját döntésed volt. Miért? Mert szabad vagy. Mert felelős vagy. Asszony, akinek gyereke van! Te akartál gyereket, nem?  Halleluja! Csak abban élsz, amire vágytál.

Kemény vagyok? Szerintem nem.  Mert én hozom meg a döntéseimet, és aztán élek azokban, mert szabad vagyok. Ez egy szabad élet, amire Krisztus elhívott engem. Ez azt jelenti, hogy ne bujkáljunk a kifogásaink mögé. „Én nem tudom követni az Urat.” Miért nem tudod követni az Urat? „Az asszony, akit Te adtál, Uram!…” – valahonnan ismerős ez mondat. 🙂 Vagy azt mondhatja valaki: emiatt vagy amiatt az életem… Lehet, hogy ez keménynek hangzik, de ez a szabad életnek a csodája, hogy döntési szabadságom van.

Hozhatok döntéseket. Olyannyira, hogy ha elég ostoba vagyok, akkor akár vétkezhetek is. Józsué azt mondja az izraelitáknak Józs 24:15-ben: „Figyeljetek! Ti mind azt csináltok, amit akartok, de én és az én házam népe, mi követjük az Urat.” Ez meglep engem. „Miért adod nekik ezt a szabadságot? Józsué, nem így kéne beszélni nekik!” Józsué azonban ezt kommunikálta feléjük: „Szabadok vagytok. Ez új élet. Nem vagytok rabok többé.”

Nem élsz rabságban. Krisztus megszabadított a bűn rabságából. Krisztus megszabadított a kötelékektől. Erről beszéltünk az üzenetben a nagy üdvösségről.  Krisztus megszabadított minket. Szabadok vagyunk. 1Kor 7:29 – ha nem tudod, hogyan kell érteni ezt a verset, tanulmányozd. Szabad vagy! Szabaddá lettél téve, és én is. Ne kössük meg újra magunkat!

Mivel köthetnénk meg magunkat?

A mindennapi tennivalók rabságával. Persze, meg kell tennem ezeket, meg is fogom tenni ezeket, de lehet öröm a szívemben. Nem vagyok rabszolga, hanem szabad vagyok. Ha megteszem ezeket, akkor öröm van a szívemben. Nem a mosogatás miatt, azt még mindig utálom, de megvan nekem Krisztus. Van célom, van örömöm, van otthonom, van családom, és van új szeretetem, van ének a szívemben. Mindenkinek addig jó, amíg nem énekelem hangosan :-), de van egy ének a szívemben. Öröm van a szívemben, mert szabad vagyok. Mert szabaddá tett engem Krisztus. Úgyhogy, ne higgyük el, hogy kötetlékekben élünk!

Aztán egy másik dolog Gal 2:4-ben és 4:9-ben arról beszél Pál a galáciaiaknak: „Mindig van valaki, aki megpróbál titeket rabságba ejteni. Mindig van valaki, aki meg akar fosztani a szabadságotoktól. Mindig van, aki szeretne téged behozni a törvény szolgálatába, hogy szolgáld a szombatnapot, a kóser ételt, az újholdat – Mát 23:4 –, hogy szolgáld ezeket a dolgokat.” Szolgálj valami üres dolgot, ami jelentéktelen, ami nem valós. Azt mondja: „Itt a törvény! Szolgáld ezt.” Az előző üzenetben (2014.05.04. de. P. Kende: A motivációink – a rendszerekben, a kapcsolatokban, a csodákban – vagy Jézusban) szó volt erről.

„Hé! Keresztény vagy? Figyelj! Van a keresztényeknek egy jobb csoportja. Te is tartozhatnál hozzájuk. – ApCsel 15:10 – Kövesd ezeket a szabályokat! Ha követed ezeket, akkor te is lehetsz feketeöves keresztény. Akkor a mi elit-csoportunkhoz tartozhatsz.” Mi ez? „Csak hadd kötözzelek meg! Hadd kötözzelek meg, tudod! Ez a tagság követelménye.” Ne hülyéskedj! Kol 2:17 Ez mind csak árnyék!

A valóság az Krisztus. A valóság az Krisztus Teste. A valóság az, amit itt látunk. A valóság az, hogy a Szent Szellem a hívőben él.  A valóság az, hogy új természetünk van. A valóság az, hogy minden újjá lett, hogy szabad lettél. Nem vagy többé rab. A Szent Szellem szolgál feléd és rajtad keresztül. Ez a valóság, amiről beszélünk. Miért? Zsid 9:11,14 Krisztus munkája túl nagy ahhoz, hogy azt vissza lehessen fordítani. Szabad vagy! Ez szabad élet.

Vannak kihívásai a szabad életnek? Egy értelemben igen. Emlékszel arra a sánta emberre, aki a templom kapujában ült és ott kéregetett minden nap? Odahozták, nem tudott járni. Odahozták, ledobták, és azt mondták: Itt a mai munkád, kéregess! Minden nap ez. Aztán csoda történt. Jött Péter és János, felállította, meggyógyult, és szabad lett a köteléktől. Szabad lett a bénaságától. Meggyógyult. Csoda történt. Isten megszabadította.

Mi volt a következő nap? „Tyűha! Van nagyon sok döntésem, ami eddig nem volt. Hova menjek? Eddig csak vittek valahova, letettek és ennyi. Mit csináljak? Eddig csak kéregetni tudtam, ma tehetek valami mást.” Figyelj! Ez az új élet: mehetünk és tehetünk. Nem vagyunk többé kéregetők. Nem vagyunk többé rabszolgák. Nem vagyunk többé megkötözve. Nem vagyunk helyhez kötöttek, hanem szabadok. Van egy életünk Krisztusban. Elmehetünk misszióba, vagy ha Isten idehív, akkor szolgálhatunk itt és tehetünk. Nem csak koldusok vagyunk.

Nem csak koldusok vagyunk. Nem csak ülünk az istentiszteleten – „Adj valamit!” –, hanem részt veszünk a szívünkkel. Lehet, hogy nem hangosan, de a szívünkben áment mondunk. (Tudom, hogy teszitek ezt.) Aztán járunk ebben az életünkben. Fogjuk ezt és járunk ebben az egész életünkben. Nem csak kéregetünk, hanem teszünk, mert megváltozott az életünk, szabadok lettünk. Új kihívások vannak, mert új életben járunk.

Aztán azt olvassuk, hogy a víz keserű volt. Nem ihatták a vizet.

2Móz 15:25a Ő (Mózes) pedig az ÚRhoz kiáltott, az ÚR pedig mutatott neki egy fát, azt bedobta a vízbe, és a víz megédesedett.

Amikor látjuk ezt a fát ebben a történetben, akkor mindig arra a fára, a keresztre gondolunk. Mert a kereszt az, ami megédesíti a keserű dolgokat az életünkben.

Figyelj! Isten nem azt mondta, hogy csak igyunk meg bármit. Azt mondja a férjeknek Péld 5:15-ben: ne menj más források után, hanem igyál a te saját kutadból. Elégedj meg a saját feleségeddel! Nem kell más forrás után menni. Ján 7:37 Jézus azt mondja: „Gyere Énhozzám! Igyál Énbelőlem, legyek Én a te forrásod. Hadd legyek Én a te forrásod! Hadd legyek Én a te válaszod. Hadd legyek Én az, Aki megelégít téged! Ez a forrás az, amihez gyere.”

Ugyanakkor az életben találkozunk nagyon sok szörnyű dologgal, lehetetlen dolgokkal, fájdalmas dolgokkal, és azt kérdezzük: Hogyan lehet erre választ találni? Annyi „keserű vízzel” találkozunk. Olvasunk egy történetet egy lezuhant repülőről, vagy egy felfordult kompról… és felsóhajtunk. Vagy az életünkben beborul valami, ami annyira fontos nekünk. Aztán várunk egy megoldást.

Amikor ott voltak a pusztában, szomjasak voltak, és meglátják a vizet: „Víz! Végre víz!” Odaérnek, és kiköpik. Mert keserű, mert sós, mert ihatatlan. Ihatatlan a víz. Úgy tűnik, mintha megoldás lenne, de nem az. Micsoda keserűség ez az ember szívének! Amikor a reményről kiderül, hogy az nem válasz, ez micsoda kihívás!

Ez kihívás az életünkben. „Mit csinálunk itt? Hol vannak a válaszok az új életben? Ki vagyok én egyáltalán?” Miért fontos nekünk a kereszt? Mert ott találok választ. Azelőtt úgy volt, hogy a főnököm megmondta nekem, hogy ki vagyok: te lusta, semmirekellő! Nem volt kellemes ezt hallani, de legalább tudtam, hogy ki vagyok. Ilyenek voltak a zsidók Egyiptomban: „Haszontalan! Rabszolgák. Kit érdekeltek?!” Meg lett mondva nekik, hogy kit. Viszont itt nincs gazda.

Azelőtt legalább tudtam. Mivel nem tudtam szöveges feladatokat megoldani, a matektanárom elmondta, hogy semmire nem fogom vinni az életben. Ez nem volt örömteli, de legalább le lehetett tudni: Rendben, ez már nem kérdés. Viszont újjászültettem. Új életben járok. Azt mondja az Írás, hogy új teremtmény lettem. „Akkor ez vajon azt jelenti: Lehet, hogy mégis számít az életem?” Igen. Igen, azt jelenti.

Isten szeretné megválaszolni a kérdéseidet, de anélkül a fa nélkül nem megy. Szükségünk van a kereszt üzenetére. Kell, hogy tanuljunk a keresztről személyesen, hogy mit jelent elengedni az életem, és megtalálni az Övét, megragadni az Övét. Mit jelent megtanulni, hogy 1Kor 15:10 vagyok, ami vagyok az Ő kegyelméből. Ő mondja meg nekem, hogy ki és mi vagyok. Szükségünk van erre, mert annyi mindennel nem tudunk szembenézni.

2Móz 15:24 És zúgolódni kezdett a nép Mózes ellen: Mit igyunk?

Ez még egy kihívás. Nem csak a keserű dolgok, nem csak az új dolgok, hanem még egy dolog. Isten itt van ebben az új életben velem. Itt van velem ebben. Ez érdekes gondolat. Ebben van kihívás. Azelőtt könnyű volt rákenni a véletlenre, vagy gonosz emberekre: ez ilyen ember, persze, hogy ezt teszi. „Fáraótól nem várunk mást, mint azt, hogy meg akarja öletni a gyerekeinket. Ezt vártuk tőle. Neki ilyen a természete.” Könnyű volt rákenni valakire. Könnyű volt rákenni a véletlenre.

Most azonban hívőkként szembe kell néznünk szomorúsággal, veszteséggel, halállal, küzdelemmel, nehéz döntésekkel, vagy valami rettenetes dologgal, ami történik körülöttünk: egy elvesztett gyerek… Most itt van Isten és itt van a támadás: „Isten nem törődik veled. Isten nem igazságos. Istent nem érdekled.” Szerintem, mind hallottuk már ezt a hangot. Viszont itt a kérdés: Tényleg?

Itt a hazugság: „Isten visszatart tőled valamit, ami jog szerint a tiéd lenne, egy férjet / feleséget, gyereket, lottó ötöst, egy választ a nehéz kérdésedre, az érzelmi megelégedettséget… Isten nem igazságos!” Tényleg? Lenne egy kérdésem hozzád: Kik vagyunk mi, hogy megítélhetjük Istent? Komolyan! Kik vagyunk mi, hogy azt mondjuk, hogy Ő igazságtalan? Tényleg!

Van egy jó hírem mindenkinek. Róm 14:4-ben azt mondja: a testvéred nem a te szolgád. Ami azt jelenti, hogy te nem ítélheted meg őt. Ez jó hír, nem? A testvéred nem ítélhet meg téged. Halleluja! Tudod, hogy mit jelent ez? Ez azt is jelenti: Ha én a nem ítélhetem meg a testvéremet, hogyan ítélhetném meg Istent? Ne röhögtess! Hogyan ítélhetném meg az ő Urát?

Hogyan ítélhetnénk meg Istent? Kicsoda képes egy kitörni készülő vulkánt bedugni? Jó, vegyünk valamit, ami kisebb! Egy hurrikánt megállítani? Egy vihart? … Nézzük egy egészen „picit”: Egy szellőt képes vagy megállítani? Nem? Sajnálom, az erő nincs veled! 🙂 Velem sincs. Egyikünkkel sincs. 🙂 Úgyhogy, kik vagyunk mi, hogy megítéljük Őt?! Ne nevetess! Ez olyan, mint amikor a hangya azt mondaná: Miért építitek ilyen függőlegesre ezt a falat? Nem vagyunk képesek megállítani a szellőt sem. Hogyan ítélhetnénk meg Istent?

Itt a hazugság: Isten igazságtalan. Várj! Ki adott neked jogot, hogy megítéld Istent? Ki adta nekem a jogot, hogy megítéljem Istent? Ne röhögtess! Ő a mindenható Isten. Ő a Maga idején, az Ő módján tudja, hogy mit csinál. Jel 22:12 Jézus azt mondja: „Eljövök, és az Én jutalmam jön Velem. A Magam idején hozom a jutalmamat. A Magam módján megadom a jutalmat.” Zsid 6:10 Isten nem feledkezik meg a te munkádról. Isten nem feledkezik meg róla.

Kihívás szembenézni. Mint ahogy a zsidóknak nehéz volt. Beleittak, és aztán nem tudták meginni. Azt mondták: „Mi ez? Valami kegyetlen vicc? Valami szemét vicc? Mi ez, Isten?” A következőt mondanám: sokszor gondolkodunk így. Szeretnélek bátorítani abban, hogy várj. Légy türelmes! Merj Istenben bízni! Legyen hited továbbmenni! Mert, ahogy múlik az idő, sok választ kapunk.

Mi történik közvetlenül ezután?

2Móz 15:27a Ezután Élimbe érkeztek, és ott tizenkét forrás volt és hetven pálmafa.

Itt egy válasz a szükségükre: tizenkét forrás. Hány törzs van Izraelben? Tizenkettő. Tizenkét forrás van. Szinte tökéletes. Micsoda véletlen egybeesés! Micsoda meglepetés! Megtörtént ez velük. Sokan nem hajlandóak megállni. Sok hívő nem hajlandó megállni, és megvárni az Úrnak a szabadítását. Azt mondja Isten: Még nem adok választ. Akkor mit mond nekünk? 2Móz 14:13-ben azt mondja: Állj meg ott, ahol vagy, és várd meg az Úr szabadítását. „Bízz Bennem! Higgy Bennem! Menj tovább Velem!”

Sok hívő, amikor megtér Krisztushoz, elkezd járni az Úrral – az üdvössége valós, a megtérése valós, valóban megkapta a Szent Szellemet, valóban új természet részesévé lett, valóban Isten gyermekévé lett –, de újfajta kihívások jönnek. Mi történik? Az ember nem húzódik közelebb egy érett hívőhöz, nem mondja azt: „Te már olyan régóta vagy hívő. Kérlek, mondd el nekem, hogy van ez!”; hanem, megengedi, hogy elvegye az örömét és a szabadságát a hazugság, a támadás és a vád. Aztán feladja. Pedig hogyha várt volna, ha nem adná fel, ha hűséges lett volna még egy lépést, vagy még egy évet, vagy még egy döntés, csak még egyet, csak még egyet…, akkor előbb-utóbb azt mondhatta volna: „Jé! Egy tökéletes gondoskodás. Éppen annyi a kút, amennyi kell. Éppen itt van a válasz, és minden tökéletes.”

Ez nagyszerű kép itt, Élimben, 2Móz 15:27-ben, mert Isten szeretne elvinni minket egy helyre, ahol nyugodhatunk, és ahol azt mondhatjuk: „Hé, mindenki! Nézzétek, mit tett az Úr az én lelkemért!”; Zsolt 66:16. Az Úr megvigasztalt engem, 2Kor 1:4. Az Úr megvigasztalt, bátorított engem. Miért? Mert ebben az új életben – Ján 14:16 – velem van a Szent Szellem, Aki a Vigasztaló.

„Úgyhogy mindenki jöjjön, és nézzétek meg! Látod, mekkora pofont kaptam? Nézz rám, a nyom alatt ott a mosoly. Nem kényszeredett a mosoly, hanem valódi örömteli mosoly.” Miért? Mert vigasztalt Isten. Mert szabadságom van. Mert döntéseim vannak. Mert Isten velem van. Ez a nagy válaszunk az új életben, új kihívásaink vannak.

2Móz 33:15 arról olvasunk, hogy az Ő jelenléte velük ment. Isten jelenléte velük ment. Velünk tart Isten jelenléte? Lehet, hogy nem érzed időnként, de bátorítalak, ne add fel, mert igenis Ő veled megy.

Az üzenet után vesszük az Úrvacsorát, hívők vagyunk. Ha még nem vagy az, addig még az lehetsz. Miről szól ez? Ez bátorít bennünket. Emlékeztet minket. Ez vigasztal minket. Ez visszavisz minket. Figyelj! Krisztus benned van. Azért vesszük a kenyeret, azért isszuk a poharat, mert Krisztus bennünk van. Ő bennünk van, és mi Őbenne. Ő mibennünk! Ez az új élet. Vannak új kihívások, igen, de az Ő valósága énvelem van. Ez a csoda, amit találtunk.

Gyakran tűnődünk: Miért van ilyen messze Isten? Aztán lehetséges, hogy Zsolt 32:5,7 csak egy bűnvallásra van tőlünk. Lehet, hogy csak annyi: Uram, bocsásd meg a hülyeségem!; és aztán máris a jelenlétében vagyok, élvezem ezt, és örvendezem ebben.

Figyelj! Az új életben új kihívásaink vannak, igen, de az Ő valósága megkérdőjelezhetetlen. Jézus velünk van. Járjunk így! Találjuk meg a válaszokat Ővele. Ne adjuk fel. Vannak új kihívások, igen, mind értjük, mind tudjuk, miről van szó, de hála Istennek a testvéremért, mert van egy válasza az Úrtól számomra. Hála Istennek az Igéért, a Bibliáért, van válasza a számomra.

(Csak még egyszer hadd ajánljam a Revideált Károli Bibliát (2011.), jól érthető, és hű az eredetihez. Van jól érthető Bibliák magyarul, amik nem túl hűségesek.)

Bátorítalak, találd meg az Igét, és találj válaszokat. Hála Istennek az imáért, mert vannak válaszok, amiket megkapok Istentől az új kihívásaimra. Úgyhogy, ne lepődjünk meg, ne essünk kétségbe, és ne adjuk fel! Isten velünk van, Jézus velünk van mindvégig. Ámen.

Mennyei Atyánk! Annyira élvezzük ezt, hogy Te velünk vagy ezekben a kihívásokban. Olyan várakozásunk van, hogy látni fogjuk a hűségedet, hogy látni fogjuk a valóságodat egyre inkább, ahogy múlnak a napok. Annyira örülünk Istenünk, hogy elhívtál minket ebbe az életbe! Ebben az új életben Veled együtt szeretnénk szembenézni minden kihívással. Szeretnénk megtanulni Benned bízni, mert nem hiábavalóak ezek a kihívások. A rabságban a kihívások hiábavalóak, de a szabad életben a kihívások növekedést hoznak, jellemet formálnak, hitbeli növekedést adnak, türelmet tanítanak. Köszönjük, Istenünk!

Ha még nem ismered Jézust – lehet, hogy vallásos vagy, lehet, hogy jártál templomba valamilyen gyülekezetbe, lehet, hogy olvastad a Bibliát –, de ha nem hívtad Jézust a szívedbe, ha soha nem adtad Neki az életed, ha soha nem kérted Őt, hogy adjon neked új életet, akkor tedd meg most. Hozd meg ezt a döntést most! Ez közted és Isten között van. Nem közted és köztem, hanem ez közted és Isten között van.

Mondd azt Istennek egyszerű szavakkal, egyenesen mondd Neki a szívedben: „Jézus! Kérlek Téged, ments meg engem. Vágyom erre az új életre. Nem akarok egyedül továbbmenni az úton, szeretném, ha velem lennél. Szeretném, ha ismerhetnélek. Jézus, hívlak Téged, ments meg engem. Adj nekem új életet. Köszönöm, hogy meghaltál értem azon a kereszten. Bízom Benned, hiszek Benned, gyere az életembe. Legyél az én személyes Megváltóm. Jézus, kérlek!”

Ha életedben először imádkoztál így, akkor küldj nekünk egy e-malit (iroda@nullbibliaszol.hu), hadd örüljünk veled.

Úrvacsora

Bartha András

Az egyik kedvenc részem a Bibliában Zak 3:1-5. Jósua főpap Jézus előtt áll. Mellette pedig ott van Sátán, aki folyton vádolja őt. Aztán azt írja, hogy az Úr Magáévá fogadja Jeruzsálemet. „Elfogadlak téged olyannak amilyen vagy!” Aztán azt írja – ami annyira megérint –, hogy a főpap ott áll szennyes ruhában Isten előtt.

Sokszor az ördög nem hazudik. Valahogy tényleg mocskos vagyok, tényleg elszúrtam. Az szent pillanat, amikor a bűnös ember ott áll a Szent Isten előtt. Amikor a parázna nőt rajtakapják és odahurcolják Jézus elé, ott már nincs mit mondani.

Jósua nem védekezik. Nem magyarázkodik, hogy miért tette. Nem takargatja a hibáját. Az ördöggel sem hadakozik. Egyedül Istenre néz. Ez a gyógyulás pillanata.

Mersz Isten előtt teljesen átlátszó lenni? Mersz megmutatni olyan részedet, amit eddig nem mertél? Bevallod-e Neki: „Uram, ezt tettem. Elszúrtam.” Vagy: „Nem bírom tovább! Nem bírom szeretni ezt az embert. Nem bírok megbocsájtani.” Vagy: „Én nem szeretek imádkozni. Én nem szeretek szolgálni, evangelizálni.” Ne takargasd, mondd el Istennek! „Önző vagyok.” „Van egy titkos, visszatérő bűnöm. Segíts, Uram!”

Aztán meglátod, hogy a házastársad is ott áll szennyes ruhában Isten előtt. A legjobb barátod is ott áll szennyes ruhában. A pásztorod, ő is ott áll szennyes ruhában Isten előtt. A gyülekezetből mindenki ott áll Isten előtt mocskosan. A családtagod, ő is ott áll mocskosan Isten előtt. Az aljas Sátán folyton vádolja őket, hogy mit tettek, mik a hibáik, a gyengeségeik, amivel megsértettek téged. Mindnyájan bűnösök vagyunk.

Aztán Jézus Zak 1:4-ben azt mondja: „Elég volt! Vegyétek le a szennyes ruhát róla!” Nem azt mondja: Ezt beszéljük csak meg! Nem a bűnnel foglalkozik ilyen módon: Magyarázd meg, hogy ezt miért tetted! Nem kéri, hogy javulj meg, hogy próbálkozz, hogy legyél jobb, vagy azt, hogy hozd rendbe, igyekezz. Nem ad semmilyen idegesítő keresztény módszert.

Hanem azt mondja: „Felöltöztetlek tiszta ruhába. Helyreállítalak, megtisztítalak. A bűneid ki lettek fizetve örökre. Megdicsőítettelek, és a menny jár neked. Elvettem a bűnöd, és az Én igazságom és az Én szentségem a tiéd.” Ez a megbocsájtás ereje. Isten elengedett minden tartozást. Ez az evangélium.

Ne önmagunkat javítgassuk! Ne magaddal foglalkozz! „Nézz Énrám!” – ezt mondja Isten. Mindenkit körülötted felöltöztetett Isten tiszta ruhába. Lásd őket így! Ez az evangélium. A mi Istenünk megváltott minket. Mocskosak voltunk, de megtisztított.

Vegyük a kenyeret!

Köszönjük Drága Jézus, hogy így szerettél és megtisztítottál minket. Segíts tisztának látni önmagunkat és egymást! Ne a vádlóra nézzünk, ne önmagunkra, hanem Terád! Ámen.

P. Bartha Atti

Jel 12-ben olvashatunk arról, amiről most szó volt.  Jel 12:9-től azt látjuk, hogy Sátán éjjel-nappal vádolja a hívőket, és megvakította a világot. Aztán legyőzték őt a Bárány vérével.

A Biblia írja azt, hogy a vérben van az élet. Jézus befedez minket az Ő vérével. Nekünk adja az Ő életét. Jézus a kereszten ezt mondja:

Luk 23:34-35 … Atyám, bocsásd meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek! … A nép ott állt és nézte, a főemberek pedig gúnyosan megjegyezték: Másokat megmentett, mentse meg magát, ha ő a Krisztus, az Isten választottja!

Luk 23:39 A megfeszített gonosztevők közül az egyik így szidalmazta: Nemde te vagy a Krisztus? Mentsd meg magadat és minket is!

Megvakították a szemünket, hogy ne lássuk, hogy ki Krisztus. Csúfolják a keresztényeket. Istenhez is legtöbben csak a saját önző érdekeik miatt mennek.

2Móz 17-ben – egy picit később, mint amiről szólt az üzenet – a nép újból víz nélkül van. Nincs víz. A nép zúgolódik. Isten Mózesen keresztül vizet ad, 2Móz 17:6. Ez úgy történik, hogy Mózes rácsap a sziklára, a szikla meghasad, és víz jön belőle. Ez egy kép arra, hogy Jézus Krisztust megfeszítették. Őbelőle jön az élő víz, amire szükségünk van. Ján 7:38-ban azt mondja: Ha hisztek Énbennem, akkor élő vizek folyamai fognak a bensőtökből ömleni.

Krisztusra van szükségünk. Ő az életünk. Ám sokszor megszokottak vagyunk, és azért megyünk Istenhez, hogy a kívánságlistáinkat teljesítse. Viszont Ő takarta be a vétkeinket, és Ő adott életet!

Vegyük a poharat!

Hálásak vagyunk Neked, Urunk! Kérünk, kavarj fel minket ebben! Vedd el a megszokottságot. Köszönjük ezt a gyülekezetet! Köszönjük a pásztorunkat! Köszönjük a Te rendedet, hogy adtál nekünk ajándékokat. Köszönjük az Igédet, és köszönjük a véredet, amellyel megmostál minket, elvetted a bűneinket. Hálásak vagyunk, Urunk! Ámen.

Kategória: Egyéb