Tudod-e, hogy mennyire Isten munkájában vagy?!

2015 szeptember 23. szerda  18:30

P. Kende

Nagyszerű időszakban vagyunk. Ez a szívünk növekedésének az ideje. Szeptemberben lesz a bankett a bibliaiskolás gólyáknak, lesz bemerítés és egy babaodaszánás, októberben a házas hétvége, közben végig bibliaiskola, aztán november, aztán decemberben karácsonyi koncert, újévi konferencia. Aztán itt van 2016. Kb. ilyen gyorsan el is fog jönni, ahogy most elmondtam.

Azt próbálom mondani ezzel, hogy könnyű elmulasztani ezt a drága időszakot. Tudod, miért? Mind fáradtak vagyunk, és könnyű a fáradtságunkban passzívvá lenni, nem?  P. Stevens mindig emlegette nekünk ezt a verset:

Róm 8:11 Ha pedig annak a Szelleme lakik bennetek, aki feltámasztotta Jézust a halottak közül, akkor az, aki feltámasztotta Krisztus Jézust a halottak közül, megeleveníti a ti halandó testeteket is a bennetek lakó szelleme által.

Mai alkalmazás, hogy lehet hitben azt mondani: Fáradt vagyok, de Istennel akarok járni. Úgy értem, ezért vagy itt istentiszteleten szerda este szerintem. Valószínűleg nem lennél itt, ha nem így gondolkodnál.

P. Schaller használta a minap ezt a képet egy üzenetben. Azt mondta – valószínűleg valahonnan idézte –, hogy stopposokat nem csak az útszélen lehet találni, hanem lehet a gyülekezetben is ez a hozzáállás. A következőre gondolt. Amikor kifogy a benzin az autóból, akkor a stoppos nem fogja azt mondani: Beszállok valamennyivel; hanem azt mondja: Na, szia!; és kiáll az út szélére. Ha elromlik az autó, akkor nem azt mondja: hozzájárulok a megjavításához; hanem kiszáll, amikor akar. Beszáll, amikor lehet, és kiszáll, amikor akar. Nincs elkötelezettség. Sokan ilyenek a kereszténységben. Beszállok, és amikor valami nem tetszik, kiszállok könnyen.

Bátorítani akarlak, hogy lépj be az Ő tervébe, ne mulaszd el. Könnyű beszállni az Ő tervébe. Olyan könnyű belépni Isten tervébe, mint imádkozni. Nekiállsz imádkozni azért, ami zajlik: KHARISZ, evangelizációk, a bibliaiskola, szolgálat az idősek felé, házasságok, színdarab, GGIS… Akkor már benne vagy, és Isten vezetni fogja a szívedet. Hallgatni az üzeneteket – így halljuk, amint a Szent Szellem szól a gyülekezetekhez, ahol Isten vezet minket egy látásban, ahol bátorít a hitünkben.

Közösségben lenni a testvérekkel. Bátorítalak, hogy gyere vasárnap korábban, akkor van közösségi lehetőség. Maradj utána a beszélgetésre. Nem nehéz részt venni. Van rengeteg szolgálat, könnyű beszállni valamelyik szolgálatba. Hétvégén Kecskemét, aztán Gödöllő, Debrecen, Pécs, legújabban Miskolc, és van egy szolgálat, amiről nem hallunk sokat.

P. Shane: Egy rövid bizonyság. A legtöbben tudjátok, hogy van brazil bibliatanulmányunk. Kettő fiatallal kezdtük kb. egy éve, és augusztusban véget ért, mivel az összes brazil visszament. Akkor arra gondoltunk, hogy ezzel vége a szolgálatnak, mert igaz, hogy sok brazil jött ismét, de nem tudjuk, hogyan érjük el őket. Az internet egyik közösségi oldalán azonban megtaláltak minket. Azokat a brazilok, akik előzőleg itt voltak, annyira megáldotta, hogy másoknak is ajánlották a szolgálatot az interneten.

Kb. heten-nyolcan megkerestek minket. Öten közülük mindenképpen szeretnének bibliatanulmányra jönni. A múlt szombatra terveztünk egy alkalmat, de senki nem válaszolt a meghívásra. Azt gondoltam, itt van p. Schaller, lesz evangelizáció és ebéd vele, utána elmegyünk a keresztúri közösségbe, aztán lehet, hogy autóval arra megyek, benézek, hogy eljött-e bárki a bibliatanulmányunkra. Az én nagy hitem! 🙂 Későn indultam el. „Amúgy sem lesz ott senki! Különben is szinte lehetetlen parkolni azon a környéken!” Épp csak elindultam, csörgött a telefon. Azt sem tudom, honnan szerezték meg a telefonszámomat, mert én nem adtam meg senkinek sem. Azt mondták:

– Itt vagyunk a bibliatanulmányra, de te hol vagy?

– Hát… úton vagyok!

Odasiettem, találtam parkolóhelyet, ami már önmagában is csoda. Bementem, és két brazil ott ült az asztalnál, és várták, hogy elkezdődjön a bibliatanulmány. Nem is volt előkészített üzenetem, de az Úr felkészült volt. 🙂 Nagyon jó időt töltöttünk Isten Igéjében. Ján 1:12-ről prédikáltam.

Utána megkérdeztem: Emlékeztek arra, amikor elfogadtátok Krisztust, mint személyes Megváltótokat? Mindketten teljesen más háttérből jöttek, két különféle gyülekezetből. Az egyikük teljesen biztos volt, de a lány nem volt biztos abban, hogy ő ezt megtette. Elmondtuk neki, hogy ez mit jelent, és megkérdeztem, hogy el akarja-e fogadni Krisztust. Mosolyogva azt válaszolta, hogy igen. Tehát imádkoztunk vele. Tényleg nagyon kedves időnk volt ez.

Ez a szolgálat valóban Istentől van, nagyon használta a brazilok életében. Isten megadja nekünk a lehetőséget, hogy segítsünk embereknek, akik nehéz helyzetben vannak. Több ezer brazil van itt Budapesten. Nem kell elmennünk Brazíliába, hogy a missziós mezőn legyünk, mert itt is lehet feléjük szolgálni. Isten adta nekünk ezt a lehetőséget. Valószínűleg ez az utolsó év, hogy eljönnek ide tanulni.

Csodálatos, hogy ez a lány megtért! És ez megint az egésznek csak a kezdete. Az egyik srác közülük eljött vasárnap a gyülekezetbe. Imádkoznál ezért a szolgálatért? Kérlek, imádkozz érte! Ha érdekelne, ha szeretnél részt venni ebben a szolgálatban, akkor kérlek, mondd el nekem. Mert lehet, hogy nagy áldás lehetnél a braziloknak.

P. Kende

P. Shane a budapesti brazilok védőszentje. 🙂

Ján 1:51 … Bizony, bizony mondom nektek, meglátjátok majd a megnyílt eget és az Isten angyalait, amint felszállnak és leszállnak az Emberfiára.

1Móz 28:16-17 Jákób pedig fölébredve álmából ezt mondta: Bizonyára az ÚR van e helyen, és én nem tudtam. Megrémült azért, és így szólt: Mily félelmes ez a hely! Nem más ez, mint Isten háza és az ég kapuja.

1Móz 28-ban van az első emberünk. Az első emberünk éli a saját életét. A saját pályáján fut, a saját erejéből él. A saját csalárdságából próbál megélni tulajdonképpen. Úgy értem, az ő neve az, hogy csaló, Jákóbnak hívják. Ez az ember nagyon érdekes. A saját erejéből él. A saját szerencséjének a kovácsa, ő valósítja meg, amit kell, és a fejében nincs ott Isten. Eszébe sem jut Isten jártában-keltében, miközben – figyelj! – ő Isten embere erre az időszakra. „Ez lehetséges?” Igen, lehetséges.

Jákób Isten embere, ő az ígéretnek a fia. Ő fogja örökölni azt, amit Isten megígért Ábrámnak. Ő örökölni is fogja ezt. Tulajdonképpen ő látni is fogja, amit Isten megígért Ábrámnak. Csaló, a saját erejéből él, az ő fejében ő az, aki vezeti az életét. A saját erejéből él egészen 1Móz 32-ig. Annyira a saját erejéből él, hogy birokra kel Istennel, és amíg Isten le nem bénítja őt, 1Móz 32:25, addig a saját erejéből igyekszik csinálni mindent. Amíg van ereje, addig ő csinálja a dolgot. Ő Isten embere erre az időszakra, de fogalma sincs róla.

Itt felismerte, hogy Isten jelen van az életében. Volt egy álma éjjel, Isten tett neki egy ígéretet, Isten megmutatta neki, hogy milyen közel van a menny, és Jákób meglátta ezt. Mi egy hívő reakciója, amikor meglátja, hogy a menny közel van? Jákóbé az volt: „Milyen rettenetes ez a hely! Isten itt van és én nem tudtam. Ha tudtam volna, valahol másutt alszom. Ha tudtam volna, nem jövök ide. Ha tudtam volna, nem maradok itt. Ez rettenetes!” Amikor felismerte, hogy Isten mennyire jelen van az életében, akkor megrettent.

Tulajdonképpen volt is rá némi oka. Zsolt 18:26-ban azt olvassuk: a visszáshoz visszás vagy. Jákóbnak volt némi oka az aggodalomra. Ez érdekes, mert 1Kor 10:22-ben azt látjuk, hogy hívőként élhetek úgy, hogy Isten ellenem kell, hogy álljon. Isten meg kell, hogy akadályozzon engem bizonyos dolgokban, holott hívő vagyok, holott az Övé vagyok. Mégis Isten olyan nekem, mint egy ellenség.

Én mennék, de Isten megállít engem. Miért? Azért, mert Isten meg akar állítani engem dolgokban, ami nem az Ő természete, olyan dolgokban, ami nem az elhívásom, olyan dolgokban, amiket lehet, hogy én akarok, de Ő tudja, hogy hosszútávon elpusztítana engem. Ne legyünk ilyenek. Ne legyél olyan ember, aki Istené, ugyanakkor szilárdan hiszi, hogy a saját életét ő teszi azzá, ami, és amikor felismeri, hogy Isten benne van, akkor megrémül, mert ez ijesztő számára.

Nem tudom, veled megtörtént-e, ahogy a gyereked kicsi volt, és először beszéltél neki arról, hogy Isten mindenütt jelenvaló. A fiam kicsi fura mosollyal erre azt kérdezte maga mellé mutatva:
– Itt van?
– Igen, itt van.
– Itt is itt van? – mutatott be az asztal alá.
– Igen, ott is.
– Itt is itt van? – mutatott egy cipőbe. 🙂

Amikor nem vagyok tudatában annak, hogy Isten mindenütt jelen van, – vagy másképp mondva – amikor az én erőm és az én képességeim az én vezérlő csillagom, akkor olyan könnyű megfeledkezni arról, hogy Isten mennyire jelen van mindenben, és könnyű úgy tenni, hogy vannak helyek, ahol Ő nincs ott. „Ami az ágyamban történik, ahhoz nincs köze! Ami a betegségemben történik, ahhoz nincs köze! A vakációm? Ami Vegasban történik, az Vegasban marad, Istennek nincs köze hozzá. Az, hogy hogyan jutalmazom magam, ahhoz Istennek nincs semmi köze.”

Figyelj! Teljesen mindegy, hogyan magyarázom ezt, ha így élek, akkor egy nap meg fogok rettenni. Csak idő kérdése, mert előbb-utóbb majd azt kell mondanom: „Isten munkája itt volt, és én nem jöttem rá. Bizonyára az Úr van ezen a helyen! Ez rettenetes! Te jó ég!”

Miről beszélek? Luk 12:6 öt verebet két fillérért adnak; azaz szinte értéktelen, és azt mondja Jézus: Egy sem pusztul el közülük úgy, hogy Isten ne tudna róla. Mit jelent ez? Azt, hogy az életem kicsi részletei számítanak. Az életem számít. Egy nap találkozom ezzel. Isten valahogy szól hozzám, vagy egy nap Ő előtte állok – 1Kor 3:13 –, és lehet, hogy azt fogom mondani: „Micsoda? Az számított Neked? Micsoda?! Az a pici dolog? Ne viccelj! Neked az mit jelentett? Miért volt az fontos?”

„Hogy érted, hogy az Isten munkája?” Jákób nem ismerte fel, hogy Isten munkája zajlik az életében, és hogy Isten jelen van az életében.

Van az Ellenségnek egy eltompító munkája. Azért, hogy ne ismerjük fel, hogy ne lássuk a lényeget, hogy elmulasszuk azt, ami számít. Amikor hallom az Igét, akkor ne legyen kapacitásom rá. Ez az, amit szeretne elérni velünk. Végigmehetek az életemen hívőként, mert az üdvösségemet nem tudja elvenni, de a hasznosságomat igen. Végigmegyek az életemen, és egy nap ott állok Isten előtt, örülni fogok, hogy együtt vagyunk, de azt fogom mondani: Bárcsak tudtam volna, hogy a Te munkád ott volt az életemben!

A második ember – garantáltam három lesz – sokkal jobb helyzetben van.

Józs 5:13-14a Amikor Józsué Jerikónál volt, fölemelte szemét, és látta, hogy íme, egy férfi áll előtte kivont karddal a kezében. Józsué odament hozzá, és megkérdezte tőle: Közülünk való vagy-e, vagy ellenségeink közül? Ő pedig mondta: Nem, mert én az ÚR seregének vezére vagyok, most jöttem.

Ekkor Józsué arccal a földre borult előtte, és imádta Őt. Józsué sokkal jobb helyzetben van, mint Jákób volt. Ő tudja, hogy Isten munkájában van. Ő legalább tudja, hogy Isten munkája zajlik. Izrael éppen hont foglal, ő benne van ebben, és Istennek óriási üzenete van a számára. Ezzel az üzenettel találkozik itt. Isten azt mondja neki: „Én benne vagyok ebben. Én veled vagyok ebben.” Józsué számára ez nagy öröm forrása. Józsué imádja Istent. Neki öröme van Benne. „Isten velem van abban, amit csinálok.”

Józsué nem csak úgy van: „Istennek van egy munkája és én keményen dolgozom benne. Csinálom, amit kell. Igyekszem, remélem sikerül.”; hanem: Isten velem van benne. Ez értékes az életünkben. Az iskolámban Isten velem van. A vizsgáimban Isten velem van. A munkámban Isten velem van. A határidőkben Isten velem van. Bármiben vagyok igazából, Ő velem van. Olyan könnyű lenne elmulasztani.

Józsué épp eszel nagyon, mert mindjárt kezdi az ostromot. Biztosan gondolkodik stratégián, hogy mit csináljanak, hogyan legyen. Aztán ott van Isten, és azt mondja neki: „Én veled vagyok ebben. Én vagyok a főnök. Azt hiszed, hogy te vagy a hadvezér, de Én vagyok a hadvezér, ne aggódj. Én veled vagyok.” Ez olyasvalami, amit hallanom kell. Józsué valószínűleg így volt: „Huh, erről majdnem megfeledkeztem. Majdnem kihagytam.” Ez az, ami kell a szívemnek.

Minden reggel, amikor felébredek, akkor ezt teszem a szívemmel. Miután az agyam felébredt félig-meddig, fel kell ébresztenem a szívemet Isten valóságára. Tudod, miről beszélek? Azt kell mondanom a szívemnek: „Ébresztő! Isten itt van. Ébresztő, Isten valós.” Ebben fegyelmezettség van, szükségünk van rá. Mert létezik egy tompítás, és könnyen elmulasztom. Lehet, végigmegyek a napon, és azt mondom: Huh, kihagytam!

Szegény feleségem milyen „jó” helyzetben van! Ez azt jelenti, hogy amit te mondasz nekem, arról ő semmit nem tud. Úgy értem, én nem mondom el neki. Ha akarod, hogy tudja, mondd el neki te. Ez odáig megy, hogy időnként azt sem mondom el neki, hogy mi történik a szolgálatban. Azt, hogy most voltam Párizsban, azt is valaki mástól hallotta.

Azt az érzést képzeld el, amikor azt mondom a feleségemnek: Tudod, szombaton – holnap – megyünk ide és ide. Csak néz rám: „Hova? Minek?” „Hát megbeszéltük!” „Nem. Nekem mondtad.” Ó, te jó ég! Leszerveztem az autókat, megbeszéltem a pásztorral is ott. Csak egy „mellékes” személynek nem mondtam el. 🙂 Ismered ezt az érzést? „Auuú, ezt hogy tudtam elfelejteni?”

Mint amikor szerelsz egy gépet, kész, teszed vissza a fedelét, de meglátod csupaszon a vezetéket, ami hozzáér a borításhoz, és valakit agyonvágna. Akkor azt mondod: Huh, de jó, hogy észrevettem! Szerintem Józsué így volt: „Huh, de jó, hogy jöttél, Uram! De jó, hogy nem felejtettem el. Te jó ég, majdnem elmulasztottam!” (Mellesleg üdvözölnek benneteket a párizsi szentek. Majdnem elfelejtettem! Drága testvérek, nagyszerű munkát végeznek. Tizenöten végeztek a bibliaiskolában. Olyan sokan vannak, hogy csináltak egy diplomaosztót januárban, egyet pedig most. Mert tizenöt-tizenöt ember végzett. Úgyhogy itt az idő, hogy belehúzzunk.Nem csak járni bibliaiskolába, hanem el is végezni! 🙂

A gondolat az, hogy lehet, egy nap a mennyben azt fogom mondani: „Bárcsak tudtam volna, hogy ennyire velem vagy! Bárcsak tudtam volna, hogy a Te munkád mennyire zajlik!” Isten nem áll oda minden második nap egy karddal: „Figyelj! Veled vagyok.” Viszont adta nekünk az Ő Igéjét, adta nekünk a gyülekezetet, adta nekünk az üzeneteket, amiket hallunk és a szívünkre veszünk. Adta nekünk imában a válaszokat, szól hozzánk, és azt mondja nekünk: „Figyelj! Az Én munkám zajlik a te életedben. Én jelen vagyok a te életedben. Közel hozzád.”

Ján 1:51-ben Jézus az utolsó emberünk most. Lenyűgöző kép. Ő az az ember, Aki tudta, hogy Isten munkájában van, és tudta, hogy Isten mennyire Vele van. Ez az a hely, ahol az élet csodálatos. Ez az a hely, ahol érdemes élni az életet, hogy tudom, Isten munkájában vagyok. Sőt Róm 8:28-29 én vagyok Isten munkája. Mondanád ezt magadnak? „Én vagyok Isten munkája.”

Miért mondom ezt? Mert akiket Isten eleve ismert, azokat eleve el is rendelte, hogy az Ő Fia ábrázatához hasonlatosak legyenek, és akiket eleve elrendelt, azokat el is hívta, és akiket elhívott, azokat meg is igazította, és akiket megigazított, azokat meg is dicsőítette. Ha hívő vagy Jézusban, akkor ez a munka van az életedben. Mondhatod: „Én vagyok Isten munkája. Bennem zajlik Isten munkája.” Ezen a helyen élni minden nap! Állandóan!

Ez az, ahol csodálatos élni. Lemenni a postára, és: Isten munkája zajlik bennem. Amikor belehajt az autómba egy másik autós, akkor: Isten munkája zajlik bennem. Amikor megemelik az adóimat: Isten munkája zajlik bennem. Amikor megkapom az előléptetést: Isten munkája zajlik bennem. Amikor átmegyek a vizsgán, amikor megbukom a vizsgán, amikor munkát kapok, és amikor elveszítem a munkát: Isten munkája zajlik bennem. Ez az Ő munkája.

Ő visz minket valahova. Hova? Dicsőségre – ezt olvassuk Róm 8:30-ban. Dicsőségre visz minket. Tudom, hogy velem van. Nem csak álmodozom arról, nem majd egyszer a mennyben, hanem itt és most velem van. Közel van hozzám. Mit gondolsz, 2Kor 5:17-ben miért mondta azt: Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az, a régiek elmúltak, íme, minden újjá lett. Miért mondja ezt? Azért, mert Isten közel van hozzánk, és dolgozik az életünkben. Azért lett újjá minden.

Pusztán ennyit akarok mondani: 2015. szeptember, október, november, december – ez nagyszerű időszak lehet, amikor tudatában vagyok annak, hogy Isten munkájában vagyok. Nem lepődöm meg. Nem rémülök meg, amikor Isten megmutatkozik akár kellemes, akár nem olyan kellemes módon.

Emlékszel-e, amikor Nehémiást hívták: Gyere, és beszéljünk!; azt felelte Neh 6:3-ban: Nem jöhetek veletek beszélni, mert nagy munkában vagyok. Annyira jó ez a mondat! „Isten munkájában vagyok. Nem jöhetek le!” Ez annyi mindent megváltoztat az életemben! Amikor gyűlölnöm kéne valakit, azt mondom: Nem jöhetek le a gyűlölet szintjére, mert Isten munkájában vagyok. „Nem jöhetek le arra a szintre, hogy lejárassak valakit, mert Isten munkájában vagyok. Nem jöhetek le ezekre a helyekre. Miért jönnék le? Isten munkájában vagyok.” Tudatában vagyok ennek, és Isten közel van hozzám.

Az Ellenségnek agytompító munkája van, és szükségünk van arra, hogy halljuk az üzenetet, hogy precízek lehessünk, hogy irányunk lehessen, hogy lehessen tűz a szívünkben. Csak kérlek, hogy imádkozz ezért, az istentiszteletekért, a bibliaiskoláért, ébredésért az iskoláinkban, a KHARISZ-ban és a GGIS-ben, az evangelizációkért, megtérésekért, növekedésért az életünkben!

Mert ha nem vezet minket Isten így, ha nem ragadja meg a szívünket, akkor elhisszük, hogy ez mind csak úgy történik, és nem látjuk Istent, és ez borzasztó unalmas élet. Mind éltünk már ott, és megtértünk, mert elegünk volt belőle. Így élni, tudni, hogy az Ő munkájában vagyok, és az Ő munkája zajlik bennem, és Ő velem van, ennyire közel. Ámen.

Kategória: Egyéb