A több – túl a leplen

2016 november 23. szerda  18:30

Vannak, akik az időről, amit az USA-ban töltöttünk, azt hiszik, hogy kikapcsolódás volt, de nem az volt, hanem inkább újrakapcsolódás – p. Schaller-rel és a többiekkel, akik fontosak az életünkben. Nem le, hanem bekapcsolódtunk. Nagyon építő volt, és nagyszerű megint itthon lenni. Biztos vagyok benne, hogy a következő néhány hétben még abból fogok szolgálni, amiket kaptam. Az a reményem, hogy új lap van a szolgálatunkban, és arra számítok, hogy Isten örömöt fog adni nekünk, és az Ő szeretetét.

Tegnap az ABT-n (bibliaiskola) beszéltünk arról, hogy mi foglal magába mit. Krisztus élete foglalja magába a problémáimat és a gondjaimat, vagy a problémáim, az ügyeim, az aggodalmaim olyan nagyok, hogy azok ölelik magukba a hívő életemet? Ha így van, ha a problémáim, az aggodalmaim nagyobbak, akkor ezzel azt mondom, hogy az ügyeim nagyobbak, mint Isten; és ez nevetséges. Éljük az életet az első módon, hit által. Isten nagyobb, mint az aggályaim, mint az ügyeim, mint a problémáim.

Így kell hallanom az üzenetet, hogy az üzenet Isten életéről szól felém, és az élet mellett, amit Isten adott nekem, eltörpül az összes többi dolog az életemben. Miért? Azért, mert a helyes perspektívába teszi az ügyeket, a problémákat, a dolgokat, amik az életemben vannak. Ha megfordítom, ha az üzenetet a félelmeim, a csalódásaim, stb. alapján értelmezem, magyarázom, akkor természeti magyarázatom lesz. Isten nem ezt tartogatja nekem. Legyen hitbeli hozzáállásunk az Igéhez, az üzenethez, egymáshoz! Egymáshoz is!

ApCsel 13:22b Szívem szerint való férfit találtam, Dávidot, Isai fiát, aki teljesíti minden akaratomat.

Mit jelent ez? Miért mondja Isten Dávidról: „szívem szerint való férfi”? Én megkérdezném: „Uram, nincs itt valami probléma? Várjunk csak egy kicsit! Dávidnak voltak gondjai. Dávidnak sok felesége volt. Te azt mondhatnád erre, hogy ez probléma! Nekem is vannak ezzel gondjaim. Nem azzal lenne problémám, ha sok feleségem lenne, de azzal igenis van problémám, hogy Dávidnak sok volt.” Miért volt ennyi felesége, miközben Isten azt mondta, hogy a szíve szerint való ember? Ráadásul megszámlálta Izraelt, ami tilos volt a királynak.

Isten azt mondta, hogy Dávid a szíve szerint való férfi. Dávid valójában házasságtörő volt, ami eléggé durva kifejezés, de Isten még ennek ellenére is azt mondta, hogy a szíve szerint való férfi. Egyébként a legrosszabb az volt, hogy Dávid gyilkossá vált. Én itt azt mondanám Istennek: „Uram, nincs itt probléma? Hogy lehet, hogy nem zárod ki őt, hogy nem esik ki a helyéből? Hogy lehet, hogy nem azt mondod: Ez elfogadhatatlan. Ezt a férfit el fogom utasítani, holott volt számára tervem. Volt tervem a számára, de ennyi, mostmár nem fogadom el! Ez már túl sok!” Erről szeretnék most beszélni.

Dávidnak volt valamije, ami a kortársai közül nem soknak volt meg.  Neki olyan kapcsolata volt, ami keresztülment a kárpiton.

2Kor 3:14-15 De eltompult az értelmük, mert amikor az Ószövetséget olvassák, ugyanaz a lepel mind e mai napig felfedetlenül rajtuk marad, mivel az csak Krisztusban tűnik el. Mindmáig amikor csak olvassák Mózest, lepel borul a szívükre.

Ez mit jelent? Isten és köztem van egy lepel. Valójában ez a lepel nem kettőnk között van, hanem az én szememen és az én szívemen. Sokkal közelebb van hozzám. Ez a probléma az enyém. Nem látom Istent. Ez a vers a zsidókról beszél, és ez a lepel a vakság, és így Isten jelenléte messze volt tőlük. Sok embernek ez a lepel a félelmet jelenti. „Félek Istentől, hogy milyen lenne velem, ha találkoznék Vele.” Valakinek ez a hagyomány: „Mi mindig így csináltuk. Nem kell nekünk több!” Vagy egyszerűen csak lustaság: Engem nem annyira érdekel Isten!

Isten látott Dávidban valamit, ami gyönyörű: Dávid túlment ezen a leplen. Továbbment. 2Sám 6:17-ben látjuk, hogy Dávid áldozatot hozott, áldozott az Úr ládája előtt. Zsid 9:3-4-ben leírja, hogy a szövetség ládája a kárpit mögött volt, és senki nem mehetett be oda, csak a főpap. Dávid azonban odament a láda elé – 2Sám 6:17 –, és ott áldozatot mutatott be, úgy, hogy nem ő volt a főpap.

Miért volt ez rendben? Azért volt rendben, mert a másik lepel, az a lepel, ami közelebb volt, az, ami addig a szemén és a szívén volt, már nem volt jelen az életében. Dávid ismerte Istent személyesen. Ismerte az Úr szívét. A bajai, a félelmei, az aggodalmai, a csalódottsága, a bukásai nem váltak lepellé a szemén, hogy ezzel eltakarják Isten jelenlétét előle. Ezért odamehetett Isten jelenlétébe, odamehetett a láda elé. Isten ezt elfogadta, ez rendben volt.

Dávid rájött valamire, ami gyönyörű. Ő a törvény alatt élt. Abban az időszakban élt, amikor Isten Igéje a törvény volt. Mégis Dávid ráébredt, hogy a törvény nem a viselkedésről szólt. Ez nem annak a módja volt, hogy hogyan tetsszünk Istennek. „Csináld, amit a törvény mond! Csináld, amit a törvény mond, és így majd Istennek tetszeni fogsz!” Ő rájött, hogy az sokkal több.

Itt a kérdésem számodra: Mi a Tízparancsolat? Mi a célja a Tízparancsolatnak? Sokan azt mondanák: „A Tízparancsolat célja az, hogy nyomorulttá tegye az életet. A Tízparancsolat lista arról, hogy mit szabad, és mit nem szabad csinálni.” Mi van azonban a következővel? Hadd tegyem fel ezt a kérdést: Ha a Tízparancsolat valóban egy listája annak, amit szabad és nem szabad tenni – házi szabályok –, akkor írd le ugyanezt a tíz parancsolatot, de írd elé azt: Ez az Atya, Aki szeretné megvédeni a gyermekeit. Utána a Tízparancsolat csak arról szól, hogy mit tesz az Atya, hogy megvédje a gyermekeit. Ez megváltoztat bármit is?

Csak gondolj bele 2Móz 20:3-ba! Ott azt mondta Isten: Ne legyen más istenetek Rajtam kívül! – Isten szeretne minket megvédeni a bálványimádás bolondságától. „Ne vegyétek az Úr nevét hiába!” – Szeretne megvédeni engem a saját dühömtől. „Emlékezzetek meg a szombatnapról!” – Szeretne megvédeni engem az űzött élettől. „Tiszteld apádat és anyádat!” – Meg akar védeni engem az eutanáziától. 🙂

Ha végigolvasod így a listát, akkor látod, hogy ez valójában az, ahogy az Atya próbálja megvédeni a gyermekeit attól, hogy olyat tegyenek, ami bántaná őket. Azt mondta: Ne ölj! „Na! Pedig az olyan jó lenne! Miért kell elvenni mindent, ami mulatság?” Az Úr azt mondta erről: Én a társadalmadat védem meg neked. „Ne paráználkodj!” „Ezt most miért kell mondanod, Uram?” „Védem a házasságodat, és védem az életedet.”

Érted, hogy mi a különbség a két lista között? Valójában semmi különbség a két lista között, de az, ahogyan értelmezem, és az, hogy miként értelmezem, igazából ez mindent megváltoztat azzal kapcsolatban. Mi a különbség? Van egyáltalán különbség? Ha ráébredek arra, hogy ez tényleg az Atya, Aki megpróbálja a gyermekeit megvédeni, akkor igenis van különbség.

Emlékszem egy jelzésre a Balatonnál. Ez a jelzés figyelmeztetett: Ne menj közelebb a peremhez! Mondhatná valaki: „Csak ki akarják venni a jó rész mindenből. Miért ne mehetnék közelebb?” Igazából már láttam korábban alulról ezt a peremet, és alatta nincs föld. Ha kiléptem volna a szélére, úgy tűnhet, hogy állok valamin, de igazából csak némi sáros föld, és alatta 30 m szakadék. Ez a különbség, ha látom a másik oldalt, és tudom, hogy valójában a jelzés próbál engem megvédeni.

Úgy hisszük, hogy ez az, amit Dávid tett, és sok kortársa nem követte ebben.

Zsolt 119:99 Minden tanítómnál értelmesebb lettem, mert bizonyságaidon gondolkodom.

„A Te bizonyságodon elmélkedem. Ezért látom a dolog másik oldalát.” Dávid ezt megtette. Az elmélkedésben továbbnyúlt, továbbért a kárpitnál. A mi leplezett gondolkodásunk az, hogy megállok a nyilvánvalónál. Megállok annál, ami előttem van. A másik bánt engem, és én itt megállok. Az Újszövetség azt mondja, hogy a mi harcunk nem test és vér ellen folyik. Hanem tudjuk, hogy mi ellen. Az én elleplezett gondolkodásom azonban ezt teszi végállomássá. Nem megyek ennél tovább.

Ám arra van szükségem, hogy mindent visszavezessek Istenhez. Arra, hogy hitben mindent visszavezessek Istenhez. Ezt tette Dávid. Az összes helyzetét belehelyezte Isten Igéjének a keretébe, amije volt. Isten gondolatait tette azzá, ami mindent magába foglal. Mi is erre vagyunk elhívva. Amikor azt mondjuk, hogy elmélkedés, akkor az ezt jelenti.

Az elmélkedés néha azt jelenti, hogy a Bibliámhoz fordulok, azzal vagyok, és a szívemben forgatom.

Sokszor az elmélkedésem az, hogy látok egy őrült helyzetet, és Isten munkáját látom benne. „Csalódtam. Mert nincs gyermekem, amire annyira vágyom. / Mert nincs házastársam, amire annyira vágyom. / Mert nincs meg az előléptetés / a pénz / a munka, amit annyira vágytam. Most mit tegyek?” Isten munkáját nézem benne. Ez is elmélkedés. Azt veszem számításba, amit Isten gondol. Vagy ha valami jó történik az életemben, hálát adok Istennek ebben. Mert látom, hogy nem csupán szerencsés véletlen, hanem tovább nézek ennél.

A lepel, a lustaságom megállítana annál a jó dolognál, ami történt velem, de a hit továbbvisz engem. A bajban a hit továbbvisz engem, és észreveszem, hogy ez egy próba Isten jelenlétében. A baj valójában csak egy próba Isten jelenlétében. Vagy történik egy jó dolog velem, és Isten jelenlétében rájövök, hogy áldás volt, és több. Nagyon jó az életet így élni.

Néha az elmélkedésem nem megy túl messzire. Nem nyúlik elég messzire.

A 88. zsoltárt olvastam a minap. Döbbenetes. Nincs válasz benne, csak baj. Elképesztő, hogy ezt a Szent Szellem írta, és benne van a Bibliánkban. Minden ködösen sötét és nyomorult benne. Nehéz helyet ír le, de ez a szörnyű hely Isten jelenlétében van. Néha az elmélkedésemben nem érem el azt a messzeséget, amit szeretnék. Nem lépek be Isten jelenlétébe, vagy nem kapok választ, mert az elmélkedésem nem visz elég messzire. Lehet, hogy ez az én hibám, de lehet, hogy Isten csak türelmet tanít nekem, és nincs még válasz. Ebben a zsoltárban sincsen válasz, de attól még keresek, és nem állok meg, megyek Isten jelenlétébe. Nincs válasz, de ez még nem a történet vége Istennel.

Jézus eljött ebbe a világba, de más volt, mint ez a világ, Ján 1. Mondhatnák, hogy Jézus volt a több.

Ján 1:17 Mert a törvény Mózes által adatott, a kegyelem pedig és az igazság Jézus Krisztus által lett.

Ez a vers azt mondja, hogy Jézus volt a több. A törvény Mózes által adatott, de Jézus volt a több. Ő volt az, ami túlmegy. Ezért volt, hogy Izrael nem tudta, nem is akarta, és soha nem is fogadta volna el Őt. Mert ők szerettek volna a leplezett állapotban maradni. Egyáltalán nem akartak túlmenni a kárpiton, és azt mondták: „Rendben van az, hogy lepel van a szívemen. Ez rendben van, mindig is így volt. Még a mai nap is.”

Pál leírta abban a versben, amit olvastunk. Mind a mai napig van egy lepel a szívükön, sajnos, és nem úgy látják Jézust, Aki Ő. Még akkor se, ha olvassák Ézs 53-at, ami nyilvánvalóan Jézusról szól. Még akkor sem Őt látják. Ez őrület, de tényleg így van. Nekünk viszont elképesztő kijelentésünk van erről a többről, nem pedig a lepelről. A mi kijelentésünk nem a lepel, hanem a több.

Amikor hívők csoportja, mint ti és én, látjuk ez a többet, amikor túllátunk a természeti szívünk leplén, amikor belépünk Isten valódi jelenlétébe hit által, akkor olyanok vagyunk, mint Dávid. Isten azt mondja: „Ti vagytok az Én népem, a szívem szerint való nép. Ti vagytok a szívem szerint való gyülekezet. Tökéletlen, de elfogadott, Ef 1:6. Elfogadott a Szerelmesben, a Fiamban.” Nem tudunk mindent választ, igazából úgy tűnik, hogy a válaszok nagy részét nem tudjuk, de ismerjük azt, Akinél minden válasz megvan. Ez elég kell, hogy legyen mostanra. Ez a hit élete.

Igazából ez a lenyűgöző Dáviddal kapcsolatban, hogy ő a törvény alatt élt, de nem volt törvényeskedő a szívében. Mondhatnánk így is, hogy nem a törvény volt a szíve közepén. Érdekes egyébként, Dávid szíve közepén igazából Isten Igéje volt. A törvény volt a szíve közepén. Tényleg az volt ott? Ha veszel egy nagyítót, és megnézed közelebbről, akkor láthatod, hogy a körben, ami a törvényt képviseli, annak a kellős közepén van több. Van ott valami több, Isten szeretete az új szívben a Szent Szellem által. Isten Személye volt a szíve közepén. Igen, ott a törvény, de a törvényben ő látta a többet. Többet látott. Gyönyörűt látott, és túlment a törvényen. Ezért egyáltalán nem volt törvényeskedő.

1Sám 22:2 És hozzá gyülekezett mindenféle sanyargatott nép, mindazok, akiknek hitelezőik voltak, és minden elkeseredett ember, ő pedig a vezérük lett. Mintegy négyszázan voltak vele.

Dávid szívesen látta az embereket.  Szívesen látta az embereket a problémáikkal. Ott élt egy barlangban, és futott a király elől. Próbálta menteni az életét. Az emberek, akik ugyanúgy menekültek, mint ő, mentek hozzá. Dávid mondhatta volna: „Ne már! Van elég bajom!” Ő azonban más szívvel tekintett ezekre az emberekre. Azt mondta: „Ez valahogyan Isten lesz. Ez Isten lesz!” Mert nem a törvény volt a szíve közepén, hanem Isten természete és Isten valósága volt a szíve középpontjában.

1Sám 24:7 (24,8) Akkor Dávid kemény szavakkal megfeddte embereit, és nem engedte meg nekik, hogy Saulra támadjanak. …

Saul király próbálta megölni Dávidot. Mindenki azt mondta neki: „Dávid, itt a lehetőség. Végre! Öld már meg! Akkor az összes problémád megszűnik. Csak öld meg, és tiéd a főnyeremény. Te leszel a király, mert megölted őt.” Dávid nem ölte meg. Még úgy sem, hogy Saul megérdemelte volna. Ő másféle szívvel tekintett Saulra. Azt mondta magának: „Ez valahogy Isten. Nincs meg minden válaszom, de hitben várni fogok, és inkább szeretek és megbocsátok és bízom az Úrban. Így fogom élni az életemet.”

Dávid nem volt tökéletes, és mi sem vagyunk azok.

2Sám 12:5 Akkor Dávid haragra gyúlt az ellen az ember ellen, és azt mondta Nátánnak: Él az ÚR, hogy halál fia az az ember, aki ezt cselekedte!

Ez Dávid bukása volt. A törvény által ítélt. Még akkor is, ha saját magáról volt szó. Kellett, hogy irgalmat kapjon. A törvény által ítélt, de irgalomra volt szüksége. Ezt mi is megtehetjük. Mi a kegyelem alatt élünk. Ez a kegyelem időszaka, a kegyelem a rendelkezés, ami alatt élünk, de lehetünk törvényeskedők. A kegyelem alatt élünk, de annyira jók vagyunk abban, hogy megálljunk az elején!

Nagyon jók vagyunk abban, hogy a lepelnél megálljunk. Megállok csak a politikánál, és soha nem nézem meg Isten munkáját, azt a keretet, amit tesz a történelemben. Megállok a fájdalomnál, és soha nem érek el a megbocsátásig, a többig.

P. Schaller mondott egy listát a törvényeskedésről, ami nem teljes. Azt mondta, hogy ezek jó jelzések arra, hogy valószínűleg törvényeskedés van az életemben.

Ha mindenki elvárásainak meg kell felelned, és a barátaid és a családod elismerését ki kell vívnod, akkor valószínűleg törvényeskedő életet élsz. Megállsz a lepelnél, és nem érinted Isten valóságát.

Ha azt hiszed, hogy Isten szeretete attól függ, hogy te mit teszel, ha úgy gondolod, hogy nem vagy elég, és úgy gondolod, hogy azért nem elég, amit teszel, mert nincs elég hited, vagy a hited nem elég erős, vagy nem imádkoztál eleget, vagy valahogyan jobb emberré kéne válnod, akkor valószínűleg törvényeskedés van az életedben.

Ha nem fontolod meg a motivációdat egy cselekedet előtt, vagy a cselekedeteid felől, akkor valószínűleg a lepelnél élsz.

Itt egy nagyon jó: Ha azt mondod a gyerekeidnek, hogy ne csináljanak valamit gyülekezeti tagok előtt, amit amúgy otthon megengedsz, akkor valószínűleg törvényeskedésben élsz.

Ha meg vagy győződve arról, hogy Isten valójában dühös rád, és bármi, amit teszel, azzal próbálsz tetszeni, benyomást kelteni Benne.

Az is jel arról, hogy törvényeskedés van az életedben, ha egy nagy befolyású karizmatikus vezető hatással van rád, vagy egy világi szervezet, vagy egy gyülekezet, vagy egy csoport, ahelyett, hogy az Istennel való személyes kapcsolatod vezetne. Tehát ahelyett, hogy Istennel való személyes kapcsolat vezetne, emberek vezetnek.

Mondott még egyet: Ha félsz attól, hogy az emberek visszaélnek a kegyelemmel, és aztán csinálnak mindenfélét, amit szeretnének. Ebben jók vagyunk, úgy gondolom.

Ahhoz, hogy törvényeskedők legyünk ebben a meghatározásban, igazából nem is kell semmit tennem. Igazából csak elég lustának kell lennem, hogy megálljak ott, ami a szemem előtt van. Csak leparkolok a lepelnél, és soha nem megyek tovább, soha nem keresem Istent, soha nem keresem az Ő szívét, és nem kérem a többet. Nem kérem Jézust, és nem akarom tudni, hogy mit jelentenek ezek a dolgok az Ő jelenlétében. Dávid ebben elbukott, és mi is sokszor elbukunk.

1Sám 25-ben van egy másik történet, amikor tényleg elbukott ebben – a törvény által ítélt –, mert igaza volt. Annyira igaza volt, hogy bosszút álljon! Valójában irgalmat kellett, hogy adjon. Meg akarta adni annak a férfinak, amit érdemelt. Dávidnak szüksége volt egy barátra, hogy emlékeztesse őt, hogy ki is ő, hogy hova tartozik. Szüksége volt egy barátra, aki azt mondja neki: „Nem! Te a hit embere vagy. Olyan ember vagy, akinek megvan a kegyelem szíve és a kapcsolat szíve és a szeretet szíve.” Szüksége volt Abigélre, aki azt mondta neki: „Nem, ez nem te vagy. Te a hit embere vagy.”

Szükségem van a gyülekezetre, mert ebben elbukom néha. Néha nem nyomulok előre a lepel mögé, és nem megyek túl azon. Szükségem van a testvéremre, hogy mondja nekem – szükségem van Abigélre és Barnabásra –, szükségem van a hit szavaira szeretetben, mert olyan könnyen élek a törvények és a szabályok által, és annyira igazam van benne. Ez megvan a gyülekezetben, hogy egy testvér azt mondhatja nekem: Te a hit embere vagy.

Menjünk, és éljünk Jézus módján! Menjünk előre mindig azért a többért! Mindig azért nyomuljunk! Nyomuljunk azért!

Ámen.

Kategória: Egyéb