Teljes szívvel, állhatatosan ragaszkodni az Úrhoz (I. Korinthus 7:17-35)

2013 augusztus 14. szerda  18:30

P. Farkas Laci

Péld 3:5-6 Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédből; a magad értelmére pedig ne támaszkodjál. Minden te útaidban megismered őt; akkor ő igazgatja a te útaidat.

Nagyon tetszik ez: Minden te útaidban megismered őt. Igazából itt Isten azt akarja mondani, hogy ismerd meg Őt. Minden utadban ismerd meg Őt. Így gondolkodtam ezen a versen, hogy szeretném ismerni Istent minden útjában, és minden én utamban találkozni Ővele. Egyrészt ez egy felszólítás. Ez jó hozzáállás, mint ahogy Dávid is azt mondta: kész az én szívem. Így vagyunk most, hogy kész a szívünk, hogy találkozzunk Istennel.

Nagyon tetszik ennek a másik oldala, mert ez azt jelenti, hogy Isten megismerhető. Milyen lenne az, ha mi szeretnénk megismerni Isten, de Ő nem megismerhető. Csak szép álom lenne. A valóság azonban az, hogy Ő megismerhető. Ez a vers azt mondja, hogy minden utadban. Annyira drága ez! Ez az a pont, ahol az agnosztikusok kikapcsolnak, mert úgy gondolják, hogy nem. Viszont mi annyiszor látjuk az életünkben, hogy Ő tényleg megismerhető.

Zsolt 139:16 Látták szemeid az én alaktalan testemet, és könyvedben ezek mind be voltak írva: a napok is, amelyeken formáltatni fognak; holott egy sem volt még meg közülök.

Erre gondoltam, hogy milyen csodálatos ezt felfedezni, hogy mielőtt még megszülettünk volna, Istennek volt egy útja velünk. Drága ez! Isten azt mondja: Nekem van egy utam veled. Válaszként mondhatjuk: igen, én is szeretnék egy utat Veled. Mennyire jó, hogy tudhatjuk, ismerhetjük ezt, mert az emberek erre vágynak.

Ám az, ami Istennel nekünk van, az túl van azon, amit egy szív gondolni tud. Ez annyira magasan van, magasabb az emberi elképzelésnél. 1Kor 2:9 amit az emberi szív meg sem gondolt… Szeretem ezt nagyon. Nem annyi, hogy nem látta, nem hallotta, hanem meg sem gondolta. Sokszor szeretjük tudni a dolgokat előre. Isten azt mondja: „Ne próbálkozz, ezt meg sem gondoltad. Az Én utam annyival magasabb!” Annyira szükségünk van erre!

Zsolt 4:2-ben Dávid azt mondja: én találtam egy utat.

–        Hol találtál utat, Dávid?

–        A szorultságomban megtaláltam Istennek az útját.

–        Mi ez az út, Dávid?

–        Tágas tér!

Annyira szükségünk van erre! Mert olyan könnyen beleszorulunk egy szoros helyre, és az emberek is, akikkel körbe vagyunk véve. Marad egy kérdés valójában minden beszélgetés után: Akarod Őt ismerni? A jó hír az, hogy minden utadban megismerheted Őt.

A kérdés minden helyzetben: Akarod ismerni Őt? „Uram, minden utamban akarlak ismerni.” Isten készen van, azt mondja: „Nekem van egy utam veled. Akarsz ismerni Engem?”  „Igen, Uram, akarok egy utat, Veled!” Ámen.

P. Barry

Van egy dolog, amire nagyon jó, ha emlékszünk ebből a fejezetből az I. Korinthusi levélben, és ez az ok, amiért Pál egyáltalán beszél erről. Az előző alkalommal (2013.08.11. du. P. Barry: Védelemben a házasságban – I. Korinthus 7:1-16) már beszéltünk arról, hogy a gyülekezetben aggasztó szakadások voltak a különböző vélemények miatt, például hogy „mindenkinek van-e köldöke”. 🙂 Igazából véleményt alkothatunk bármiről. Pál nem ezt mondja: szeretnék valami tekintélyeset mondani nektek. Hanem:

1Kor 7:35  Ezt pedig a ti hasznotokra mondom; nem hogy tőrt vessek néktek, hanem hogy illendőképpen és állhatatosan ragaszkodjatok az Úrhoz háboríthatatlanul.

Pálnak nem volt hatalomvágya. Mi a hatalomvágy? Az, hogy meg kell ragadnom a tekintélyt. Pált azonban ez nem érdekelte. Pál itt azt mondja: inkább a ti javatokra mondom ezt. Amikor az evangéliumra, és Isten kegyelmére gondolunk, látjuk, hogy Isten hogyan bánik velünk: Ő késedelmes a haragra, és Ő irgalmasságban gazdag. Ez mindig azért van, hogy növekedjünk Jézus Krisztus ismeretében és kegyelmében, még akkor is, amikor Isten kijavít minket.

Miért javít ki minket Isten? Ez nem azért van, mert Isten a trónon ülve hatalmas kalapáccsal alig várja, hogy lesújthasson. Hanem Őt érdekli, hogy a kapcsolatunk helyreállhasson Ővele. Isten vágya az, hogy Vele együtt járjunk a világosságban – 1Ján 1. –, hogy egymással közösségben lehessünk. Mi lenne ennél jobb, minthogy korán reggel úgy felkelni, hogy Isten édes hangja velünk van? Persze, az ébresztő zavaró hangja után. 🙂

Háború van a fülünkért, de ami még fontosabb, hogy háború van a gondolataikért. Amikor ismerjük Isten jellemét, amikor Isten jellemébe és természetébe vetjük a bizalmunkat, akkor Isten hangja édes. Még akkor is, ha kemény dolgokat kell mondania nekem. Mert a célja az egység, nem pedig az elválasztás.

Pál itt azt mondta: nem azért mondom ezeket, hogy tőrt vessek nektek, nem azért, hogy bemutassam nektek az apostoli tekintélyem. Pálnak nem az volta célja, hogy a korinthusiaknak azt mondja valamire, hogy bűn, ami nem az, hanem Pál célja itt az, hogy állhatatosan ragaszkodjunk az Úrhoz, háborítatlanul.

Mikor a legédesebb az életünk? Amikor Istené a fülünk, és amikor hajlandóak vagyunk hallgatni az Ő hangját, és hajlandóak vagyunk az Ő útjain járni helyesen. Akkor bátorodunk, és az Ő életével vagyunk telve.

Ez az egész szakasz (1Kor 7.) a házasságról szól. Ha össze szeretnénk foglalni, akkor azt mondhatjuk, hogy a házasság az betakarás, és bármilyen kapcsolat ezen a betakaráson kívül testi és pusztító. Pálnak az a tanácsa: szabadok vagytok arra, hogy házasodjatok, de arra is szabadok vagytok, hogy egyedülállóak maradjatok.

Ha viszont úgy döntesz, hogy megházasodsz, akkor ne élj úgy, mintha egyedülálló lennél, amikor a házaséletről van szó. Ha egyedülálló vagy, akkor ne élj úgy, mintha házas lennél, mert nincs erre tekintélyed, hogy házaséletet élj. Nem ez a lényeg, hogy valaki házas és igaz, vagy nem házas és így is igaz. Hanem ebben az egész fejezetben Pál azt mondja: engem az érdekel, hogy ti Istenben maradjatok, bármi is legyen Isten elhívása.

Ezt szeretnénk megtalálni. Innen jön a valódi megelégedettség. Zsolt 103:7 Ő elégít meg minket. Krisztuson kívül nincsen megelégedettség. Ha másik emberben keressük a megelégedettségünket, akkor lehet, hogy rövid időre megtaláljuk – románc, bátorodás, vagy a „nem tehetek rosszat” –, de egy idő után rá kell ébrednem, hogy „az ő lehelete nem túl jó korán reggel”. (Sajnálom, hogy összetöröm a koncepciódat, mert lehet, azt gondolod, hogy mindenkinek kellemes lehelete van reggelenként. Még egy kisbabának is, sajnos, rossz a lehelete korán reggel.)

Valami történik, ami új és izgató, de ez hamarosan nem lesz annyira új és nem lesz annyira izgalmas. A világ azt mondja: „Ha eleged van belőle, csak dobd ki. Ez nem fontos. Minden arról szól ma, hogy légy boldog. Ha nem vagy boldog ma, akkor keresd tovább a boldogságot.” Mi azonban ezzel a probléma? Bárhová is megyek, ott leszek. Ha itt nem vagyok boldog ma, és elmegyek egy másik helyre, ahol megpróbálok boldog lenni, akkor mi mondatja velem, hogy ott boldog leszek?

Lehet, hogy a férj rossz útra tér, elhagyja a feleségét. Azt mondja: elmegyek vadászni, keresek mást. Lesz egy másik kapcsolata, és a szívében nagyon izgatott a bűn miatt, ami egy pillanatra valóban izgalmas is – ami kavicsokká válik a szánkban, Péld 20:17 –, és máshol próbál boldogságot keresni, nem ott, ahol kellene. Mi történik? Lehet, hogy a másik félnek a kapcsolatban elege lesz ebből a férfiból, és ő megy el.

A férfi teljesen megsemmisül, hiszen azt gondolta, hogy valódi szerelmet talált. Tényleg? Tényleg azt gondoltad, hogy ha kimész Isten elhívásából és Isten tekintélyéből, akkor betakarást találsz egy másik helyen? Úgy gondolom, nem kell sehova sem elmennünk, hogy a jobbat keressük, mert ahol vagyunk, ott Isten a legjobbat adta nekünk. Akár házasok vagyunk, akár egyedülállóak, hol van a fókuszunk? A magasabb elhíváson, ez pedig az, hogy követjük Őt.

Mi az, ami még nagyon érdekes? Az, amikor először Isten országát keressük, akkor mindezek csak úgy megadatnak nekünk. Isten vágya az, hogy mindennel kiegészítse az elhívásunkat. Isten mindent meg akar nekünk adni ahhoz, hogy sikeresek legyünk, amikor követjük Őt.

Olyan érdekes, hogy imádkozhatunk azért, hogy Isten adjon kisbabát az életünkbe. „Mert az a kisbaba majd teljessé teszi a családot és megédesíti az elhívásunkat.” Én erre azt mondom: igen és ámen. Viszont ha az elhívásomban a kisbaba lesz a fókuszban, akkor kicsoda Isten? Isten az Isten, vagy a kisbabát tettem Istenné?

Isten behoz valamit az életembe, azért, hogy ez még inkább Hozzá vonjon engem közel, nem pedig azért, hogy elvonjon engem Őtőle. Mi azt mondjuk: „Mi történik az életemben? Olyan üres vagyok, olyan száraz!” Pál azt mondja: „Figyeljetek, mert kemény dolgokat kell nektek mondanom. Nem azért, hogy tőrt vessek rátok, nem akarlak elkapni titeket, mint egy vadállatot. Hanem azért mondom ezeket, hogy folytathassátok az Istennel való közösségben, és elképesztő lehetőségetek legyen arra, hogy az Úrnál legyetek.”

Egy fiatal mondhatja:

–        Én Isten elhívását akarom az életemben.

–        Nagyon jó! Akkor gyere el a gyülekezetünkbe. – feleljük.

–        Igen, de én szeretném ennek az izgalmas oldalát.

–        Akkor vesd alá magad az Ige tanításának.

–        De rövid az idő, Én menni akarok.

Isten azt mondja: „Ennek a módja az, hogy jössz. Tanulmányozzuk az Igét!” Ez történt Barnabással és Saullal, ők az Úrnak szolgáltak. Miközben ők szolgáltak az Úrnak, Isten azt mondta: válasszátok el nekem Sault és Barnabást; és az elöljárók imádkoztak, rájuk tették a kezüket, és kiküldték őket. Mit tett azért Saul és Barnabás, hogy megérdemeljék ezt az utat? Teljesen elégedettek voltak abban az elhívásban, amit Isten adott nekik, ami pedig az, hogy szolgáljanak Őneki. Nem sokkal azután készen találtattak arra, hogy elmehessenek a világba.

Mellesleg, jártam bibliaiskolába néhány sráccal. Volt egy klubjuk, aminek az volt a neve: Agglegények maradunk az elragadtatásig. Mert annyira szelleminek találták, hogy agglegények maradjanak, amíg az elragadtatás megtörténik. Kérdezték tőlem: Szeretnél belépni a klubba? Én csak nevettem rajtuk. „Mi annyira vicces? Mi csak Istenre összpontosítunk.” Azt feleltem: „Mindannyitok annyira meg akar házasodni! Ezt ti is annyira tudjátok! Egyébként Istent nem tudjátok becsapni a kis klubotokkal. Gondoljátok, hogy azt mondhatjátok, hogy agglegények maradhattok az elragadtatásig? Isten pedig azt válaszolja: Köszönöm ezt a nagy áldozatot, úgyhogy, tessék, itt a feleséged.” Ezek a fiúk mind próbáltak megházasodni, még mielőtt csettinthettél volna egyet is.

Istenre nem tesz nagy benyomást, amiről mi azt gondoljuk, hogy attól még szentebbek vagyunk. „Nagyon szent dolog az, hogy egyedülálló maradok.” Isten azt mondja: „Tényleg? Azért szent, mert egyedülálló maradsz, vagy azért szent, mert Én hívtalak el arra, hogy egyedülálló maradj? Mert ha Én erre nem hívtalak téged, és te úgy gondolod, hogy te ettől sokkal szentebb vagy, akkor be vagy csapva.”

Ez ugyanúgy működik visszafelé is. Mert ez nem arról szól, hogy házasok vagyunk-e vagy sem. Hanem kikutatjuk Isten akaratát, és azt tesszük. Ha még nincs feleségem / nincs férjem, akkor bízhatok Istenben, hogy járhatok Benne, és miközben futok Istennel, ott lesz az a személy. Nem fogok visszafelé futni, hogy házastársat keresgéljek magamnak, amikor futhatok előre Krisztussal. Futunk előre, követjük Istent, és Ő ad hozzánk.

Ezért nagyon tetszik nekem ennek a szakasznak a szíve. Csak nézzük meg röviden! Beszélgettünk a házaságyról és a kapcsolatról, és beszéltünk arról, hogy mikor jogos elválni, és mikor nem. Viszont az egésznek a végén ott van az, hogy bízunk Istenben. Ha hívő vagyok, és van egy hitetlen házastársam, akkor az én életem Istennel meg fogja szentelni a házasságomat. Mi lehetne ennél jobb szolgálat, hogy megmutatom neki Krisztust?

Azt is mondtuk, ha én hívő vagyok, és a házastársam hitetlen, és el akar válni, akkor ez a kötelék nincs a hívő vállán. Ebben a fejezetben látjuk ezt. Házasodj meg, ha nagyon muszáj. Ne tettesd magad, hogy szent vagy azért, mert házas vagy, vagy sem, de találd meg Istenben a magasabb elhívást. Mert tényleg, mi lehet a legnagyszerűbb dolog, amit magammal viszek a házasságomba? Az a járásom Istennel. Ha Istennel járok, akkor áldás leszek, nem pedig átok.

1Kor 7:15  Ha pedig a hitetlen elválik, ám váljék el; nem vettetett szolgaság alá a keresztyén férfiú, vagy asszony az ilyen dolgokban. De békességre hívott minket az Isten.

Mi a békesség? A görögben a szó az eiréné, ami azt jelenti, hogy szabadok vagyunk attól a bajtól, ami a háborúságban van, de ugyanúgy beszél a Messiás békességéről, és arról, hogy nyugalmunk van. Hogyan lehet békességem? Békesség nem mindig abból jön, hogy semmi zavarótényező nincs az életemben.

A békesség akkor jön, amikor Istenre összpontosítok. Még a zavaró tényező kellős közepette is. Mert mi hozza a békességet? A kihívások hiánya?  A zavarótényezők hiánya? Ez hozza a békességet?  Vagy pedig az, hogy ismerem Istent mindezen zavaró dolgok között? Észrevetted már, hogy Isten nem zavaroktól mentes életre hívott minket?

Jó lenne olyan repülőn ülni, amiben soha nincs turbulencia okozta rázkódás. Nagyon jó lenne! Csak ülnénk nyugodtan. „Az élet szép! Szeretek repülni! Ez annyira csodálatos! Az egész hátralévő életemet el tudnám tölteni egy repülőn.” Aztán elkezd rázkódni. „Jajajj!” Miért? Azért, mert a hitem a körülményeken alapszik.

Emlékszel a tanítványokra a hajón? Jött a vihar. Idegesek voltak kicsit, de mit tett Jézus? Éppen a nyugalmi helyzet tanát gyakorolta. 🙂 „Lefektetett” 🙂 élete volt. Nem érdekelte a vihar. Ő alkotott minden egyes elemet, ami vihart okozhat. A tanítványok teljesen kiakadtak: „Őrület, ami kinn van. Meg fogunk halni.” El tudom azonban képzelni Őt, amint ott fekszik, és azt mondja: „Fiúk! Elfelejtettétek?… Vihar! Csak csendesedj le!”

Lehet, hogy a Megváltó így beszél az életünkben? Jézus megdöbben-e, amikor azt mondjuk: Jézus, darabokra esik az életem. Nem. Egyáltalán nincs megdöbbenve. Egyáltalán nem akad ki. Azt mondja: vesd Rám minden terhed! Sőt, Neki arra is van képessége, hogy azt mondja: Csak csendesedj le, nyugodj meg, és tudd, hogy Én vagyok Isten.

Az egyenlet egyik oldala az, hogy rájövünk, a zavaró tényezők kívülről jönnek, de ott a másik oldal, hogy odabenn viszont békesség van.  Ami csakis Istentől jön. Sokféle út van az ember szívében, de csak az Úr tanácsa áll meg, Péld 19:21. Isten békességre hívott el minket.

„Várjunk csak! Mát 10:34 Jézus azt mondta: nem azért jöttem, hogy békességet hozzak, hanem hogy háborúságot támasszak.” Igen, de ez azért van, hogy megrázza mindazt, ami megrázható, és ahogy rázkódunk, arra jövünk rá, hogy Őbenne lakozunk. Amit meg lehet rázni, azt igenis rázza meg! Aminek azonban Őbenne van a gyökere, az megmarad.

Az a gyümölcs, ami Ján 15-ben van, az honnan jön? Onnan, hogy Őbenne maradunk, nem pedig a szupererőből. Nem is a belső stressz okozza, vagy az erősség, és nem is az, hogy a mi megoldásainkkal jövünk, hanem Isten szavának a csendességéből és nyugalmából ered, és abból, hogy olyan helyen vagyunk, ahol hallunk, és ahol egyet tudunk érteni ezzel.

1Kor 7:20  Ki-ki amely hivatásban hívatott el, abban maradjon.

Mit jelent az, hogy megmaradunk? Azt, hogy amiben vagyunk, abban maradunk. Nem megyünk el, hanem folytatjuk. Tovább megyünk, de ugyanabban az állapotban maradunk. Ilyen Isten hangja hozzánk: Maradj az elhívásodban, amiben elhívattál.

Mi az elhívás? Ez egy isteni meghívás, hogy magunkhoz ölelhessük azt a megváltást, amit Isten adott nekünk. Ez egy isteni lehetőség, hogy közösségben lehetek azzal, Aki képes engem megvigasztalni a vihar kellős közepén. Ez az a természetfeletti képesség, hogy közösségben lehetek a mindenható Istennel. Erre hívott el minket. Ez nem véletlenül történt.

A hívatott – gr. kaleó – azt jelenti, hogy hangos szóval hívott. Isten nem csak félvállról odaszól: „Na jó! Részese lehetsz a tervemnek.” Hanem azt mondja: „Gyere! Azt akarom, hogy kövess Engem! Azt akarom, hogy megmaradj ebben az elhívásban.”

1Kor 7:23a  Áron vétettetek meg,

Áron vétettünk meg! Tudod, mi volt ez az ár? A Golgotán kiontott vér. Az életünkre fix árat tett, és úgy gondolta, hogy elég értékesek vagyunk arra, hogy a Golgotára menjen értünk. Kifizette a végső áldozatot, hogy újra egyesülhessünk Ővele, hogy megválthasson minket, visszavásárolhasson minket, hogy közösségbe lehessünk az Atyával Jézus vére miatt. Ezt adta nekünk. Ez az az ár, amit kifizetett értünk.

Én nem a saját magamé vagyok, hanem áron vétettem meg. Az Úr vásárolt meg engem. Nem azért, hogy rámutathasson a bűneimre, hanem azért, hogy a szeretet kötelékeivel vonhasson engem, és egy bensőséges közösségbe vihessen engem bele. Azért, hogy ennek örvendezhessek, és hogy legyen egy szent elhívásom és örökkévaló célom. Ezt az örökkévaló elhívást és ezt az örökkévaló célt nem szabad elhagynunk, mert annyira drága és értékes!

Ismered-e a történetet a Stradivari hegedűről? Kb. 30millió dollárba kerül egy ilyen hegedű. Egyszer valaki vett egy ilyen hegedűt az ócskapiacon néhány dollárért. Nagyon poros volt, és a húrok sem néztek ki túl jól rajta. Csak ott hevert. Az ember odament, és megkérdezte, hogy mennyibe kerül az a hegedű. „Törött is, régi is, nem is szól túl jól, tíz dollárért elviheted.” – és az ember elsétált ezzel a több millió dolláros hegedűvel, mert az eladó, nem látta, hogy milyen értékes az, amije volt.

Emlékeztet ez minket valamire, nem?

–        Szükségem van egy kis lencselevesre! Annyira éhes vagyok!

–        Tényleg? Éhes vagy? Akkor edd meg ezt.

–        Mibe fog ez kerülni?

–        Csak az elsőszülöttségi jogodba.

–        Ja! Az mindegy. Az úgysem jelent nekem semmit. Inkább a lencseleves.

Valóban? Tényleg kész vagyok arra, hogy eladjam azt, amit Isten adott nekem? Egy magas és szent elhívást valami kötött áron? Krisztus vére nem olcsó dolog. Az összes királyi értéktárgy, bármi, ami értékes lehet ezen a világon, semmi sem fogható ehhez, Jézus véréhez, és az a fix ár, amit nekünk adott. Áron vétettünk meg, és én nem adom el, mert van egy elhívásom.

Húsz év múlva is imádkozom és bízom abban, hogy úgy fogok járni az elhívásomban, mint soha azelőtt. Ezért bátorítjuk egymást Isten szeretetében. Ezért van az, hogy bátorítjuk egymást, amikor igenis képesek vagyunk arra, hogy kevesebbel beérjük, mint amit Isten ad nekünk. Azt mondjuk: „Ezt ne tedd! Ne add el az életed! Ne add oda valakinek azt, amit Isten annyira drágának hívott.”

1Kor 7:24  Ki-ki amiben elhívatott, atyámfiai, abban maradjon meg az Isten előtt.

Ezért mondhatja ebben a versben:

1Kor 7:27  Feleséghez köttettél? Ne keress elválást. Megszabadultál feleségedtől? Ne keress feleséget.

Mit mond itt igazából?

Fil 4:11  Nem hogy az én szűkölködésemre nézve szólnék; mert én megtanultam, hogy azokban, amelyekben vagyok, megelégedett legyek.

Ez nagyon tetszik nekem: mert én megtanultam. Biztos vagyok benne, hogy ez a nehézségek iskolájában történt. „Megtanultam, hogy hogyan legyek megelégedett Istennel.” Tudod, mit szeretek legjobban a Krisztus Testében a kapcsolataimban? Azt, hogy amikor egy bizonyos irányba haladok, akkor az én barátom a vállamra teheti a kezét, és azt mondja nekem: „Megtanultam. Mondhatom neked, hogy megtanultam? Kérlek, ne tedd ezt, mert én tényleg megtanultam. Nagy elhívásod van, én tényleg megtanultam. Csak legyél megelégedett. Teljes szívedből kövesd Istent. Bízz Istenben teljes szívedből, és ne támaszkodj a saját értelmedre. Csak találd meg Őt, és Ő majd vezeti a te lépteid.”

Egyébként nem úgy van, hogy Isten a megjutalmazója azoknak, aki szüntelenül keresik Őt? Nem az van, hogy Isten szeretné megadni a szívünk vágyát? Odaadjuk a vágyainkat Istennek a Golgotánál, és tudod, hogy mit ad nekünk ezért vissza? Messze többet, mint amit valaha mi kérnénk. Ez az, amit visszakapunk, és ez a Maga idejében történik. Ezért kell, hogy Benne maradjunk, és várjunk, bízzunk és higgyünk.

1Kor 7:29 Ezt pedig azért mondom, atyámfiai, mert az idő rövidre van szabva ezentúl, azért akiknek van is feleségök, úgy legyenek, mintha nem volna.

Ez azt jelenti, hogy felejtsd el, hogy házas vagy? Nem! Ez azt jelenti, hogy legyen prioritásod. Ha van feleséged / férjed, akkor Istent hova tudod illeszteni a prioritásod listáján? Az első helyre. A házasság egy isteni intézmény, de nem magasabb, mint az Istennel való kapcsolatod. Abban, hogy követed Istent, úgy leszel jó házastárs. Úgy, hogy követhetem Istent, úgy leszek megelégedett, még akkor is, ha egyedülálló vagyok.

Végül is, az egész arról szól, hogy követjük Istent, és nem pedig túlságosan ragaszkodom a családomhoz. Nem hagyom, hogy ez befolyásolja az Istennel való járásomat. Ne zavarjon, hanem inkább járjunk nagy örömmel Istennel, és nézzük, hogy Isten milyen jó közösséget és befektetést ad a családunkban.

1Kor 7:31a  És akik élnek e világgal, mintha nem élnének:

Szükségünk van a ruháinkra, szükségünk van ételre, szükségünk van gyógyszerekre és védelemre, de nem kell, hogy részegen ébredjünk a földön, és nem kell, hogy a szikla szélén álljunk és helytelenül gondolkodjunk Istenről, és készek legyünk arra, hogy véget vessünk az életünknek, mert azt gondoljuk, hogy az igazi boldogság soha nem lehet a miénk.

Istent érdekli az életünk. Őt az érdekli, hogy a legmélyebb szükségünkhöz szóljon, a belső emberhez a szívben.

„Eljöttem Krisztushoz, és ímé, minden újjá lett, 2Kor 5:17. Abbahagytam az összes tanulást, és nem is dolgozom, mert szent vagyok.” Lehet, nem kéne. Lehet, hogy Isten használni akar téged ezen a területen. Még fontosabb dolog ennél, hogy megtanulom keresni Istent azon  a területen, és megelégedett legyek, bármilyen állapotban is legyek. Ezek a dolgok nagyon drágák nekünk.

Isten békessége mindig, mindig, mindig diadalmaskodik. Ez sokkal fontosabb a vágyainknál. Az én vágyaim nem az istenem, hanem Isten az Istenem. Amikor hagyom Istennek, hogy Ő legyen Isten, hiszen legyen minden ember hazug, és Isten pedig igaz, akkor a Vele való járásom bensőséges, a Vele való közösségem örömteli, az Ő rendelései nem szomorítanak el. Hihetetlen életet élek, és semmiben nem szűkölködöm, mert Ő minden mindenekben.

Csak gondolkodj ezeken! Hagyjuk, hogy Isten szóljon hozzánk ezeken a területeken, és engedjük, hogy Isten Igéje behatolhasson a szívünkbe és felépítsen minket a belső emberben. Hitben járunk, nem magunkban bízunk.

Legyen Istennel szerelmi kapcsolatod, aminek soha nincsen vége, és ez az életed minden részére kiterjed. Ennek az illata édes Istennek. Mi felépülünk benne. Lehet, hogy bombák robbannak körülöttünk, mi pedig csak dúdoljuk: „Milyen szép nap! – mint amikor szerelmesek vagyunk. – Ó, kalapál a szívem, de Isten nem távozik el.” Minden reggel felébredhetünk ezzel az örömmel a szívünkben. Ámen.

Kategória: Egyéb