Távlat az új életben (#5)

2014 május 11. vasárnap  18:00

Az új életről beszélünk. Arról a kegyelemről, arról az ajándékról, amit kaptunk. Azokról a dolgokról, amik megváltoztak az életünkben Krisztus munkája miatt. Erre nagyszerű példa az, ahogy a zsidók kijöttek Egyiptomból, és ahogy átkeltek a Vörös-tengeren, ami egy kép az újjászületésre. Azután a pusztában vannak és tanulnak, Isten mutat nekik dolgokat az új életről. Amikor Isten adta nekik a mannát, akkor:

2Móz 16:32-34 Azt mondta Mózes: Ezt parancsolja az ÚR: „Egy teljes ómernyit tartsatok meg belőle utódaitoknak, hogy lássák a kenyeret, amellyel a pusztában etettelek titeket, amikor kihoztalak titeket Egyiptom földjéről.” Áronnak pedig azt mondta Mózes: Végy egy edényt, és tegyél bele egy teljes ómer mannát, és tedd azt az ÚR elé, hogy megmaradjon az utódaitoknak. El is tette azt Áron a bizonyságtétel ládája elé, hogy megmaradjon, ahogy az ÚR parancsolta Mózesnek.

Az új életben Isten újra és újra megérinti az életünket. Vannak rendszeres alkalmak, és vannak különleges alkalmak. Sokszor mondjuk ezt, hogy nem csak olyan csodák vannak, amikor imádkozol valakiért, és az meggyógyul a betegségből. Hanem az is csoda, amikor megértek valamit Isten gondolataiból, vagy növekszem az Ő szeretetében vagy az Ő akaratában. Mert ez sem természeti.

Természetileg nem ebbe az irányba mennék. Természetileg megkeményedek, egyre merevebb, egyre morózusabb és egyre házsártosabb vagyok. Mi van, ha az ember öregszik és egyre gyengédebb, egyre törődőbb, egyre teljesebb szeretettel, egyre bölcsebb, egyre alázatosabb? Azt mondanám rá, hogy csoda! Ez az, amikor Isten dolgozik az életünkben.

ApCsel 2-ben kitöltetett a Szent Szellem, az egy különleges alkalom volt. Nyilván, egyszer kellett így megtörténnie. Aztán ott a másik fajta, amikor Isten tanít engem. Ülök egy istentiszteleten, jön egy Ige, és telibe talál engem. Tudom! Nem tudom azt mondani, hogy ez a feleségemnek szólt, hanem: Ez nekem szólt! Azt kell mondanom: „Rendben, Uram. Köszönöm, hogy szóltál hozzám.” Ugyanez, amikor megértem az Igét friss módon. Isten megérinti az életünket.

Ez megtörtént a zsidókkal is. Voltak különleges események, amikor szétnyílt a Vörös-tenger, amikor megütötte a sziklát és víz jött belől. Aztán voltak azok az események, amik majdhogynem mindennapinak tűntek. Minden nap volt manna. Ez normális, nem? Ez mindenkivel megtörténik, nem? 🙂 Reggelente finom ételt lehet szedni a fűből. Általában ez így megy, nem? 🙂

Csoda volt, de megtörtént napról napra. Isten azt mondja nekik és nekünk, ezt látjuk itt: „Figyelj! Emlékezz erre! Minden nemzedéknek szól ez, amit most csinálok. Nem csak ennek a nemzedéknek, hanem minden nemzedéknek.” Ott volt az a nemzedék a pusztában, mi nem az vagyunk, de Isten azt mondja nekünk: Ez neked is szól.

Néha mondunk ilyeneket – nem tudom, hogy voltál-e már így – „Bárcsak ott lehettem volna a Vörös-tengernél, és láthattam volna! Bárcsak ott lehettem volna ApCsel 2-ben!” Azt még nem mondtam, hogy Bárcsak Dániellel ott lehettem volna az oroszlánok vermében. 🙂 Volt-e már ilyen, hogy ezt mondtad: „Bárcsak ott lehettem volna, amikor Jézus velük volt negyven napig a feltámadás után! Bárcsak ott lehettem volna!”

Isten azt feleli nekünk: „Nem! Te nem voltál ott az Éden kertjében. Ez van. Itt vagy viszont a mai nap, és most látod az Én dolgaimat. A mai napon látod, hogy amit mondtam, az igaz.” Ha elolvasod 2Tim 3:1-7-et, akkor látod, hogy leírja a korunkat, amiben élünk, ahogy az emberek vannak, amilyenek a szívek. Akkor tudod azt mondani: rendben, Isten tudta, hogy miről beszél. Azért bárcsak ott lehettem volna akkor!

Amikor megnézzük ezt, az Ószövetség tele van ezzel – különösen a zsoltárok – Zsolt 105:5 Emlékezz meg az Ő csodálatos cselekedeteiről! Zsolt 77:11, Zsolt 111:4 Emlékezz meg az Ő csodálatos tetteiről. Isten emlékezést állított nekik, és azt mondja nekünk: „Figyelj! Ez neked szól! Nézz vissza! Ez neked szól.”

Ezért volt, hogy azt mondta nekik: „Tegyetek el egy ómernyit! Emlékezzetek arra, amit Én tettem.” Aztán betették a mannát biztos helyre. 4Móz 17-ben fogják Áronnak a botját, és azt is berakják. „Emlékezzünk erre is!” 1Kir-ban azt olvassuk, hogy a kőtáblákat, amiket Mózes haragjában összetört, azokat is betették. Legyen emlékezés! Amikor átmentek Jordánon, akkor kivettek tizenkét nagy követ, és felállították emlékeztetőül: Isten átvitt minket a Jordánon.

Isten azt akarja, hogy ne feledjük el az Ő cselekedeteit. Arra vágyik, hogy megemlékezzünk ezekről. Mert vannak évek, amikor Isten nagyon nyilvánvalóan és hatalmasan dolgozik, aztán vannak évek, amikor az Ő munkája rejtett az emberek szívében. Nem az én nemzedékemben történt, de Isten azt akarja, hogy emlékezzem meg róla. Ha előző évben volt is, Isten azt akarja, hogy emlékezzem róla. Emlékezzek az örömre, emlékezzek a szabadításra, emlékezzek a nehézségre, és aztán arra, hogy Isten adott nekem kitartást arra, hogy keresztülmenjek rajta.

1Krón 16:12 emlékezz meg az Ő csodálatos cselekedeteiről. Emlékezz meg! – ez újra és újra ott van az Ószövetségben. Emlékezz meg róla! Vannak emberek, hívők, akik megunják a hívő életet, akik megunják az üzenetet, megunják, hogy nem történik nagy, látványos csoda. Megunják, ha nincs országos ébredés minden öt évben legalább egyszer. Unatkoznak, és azt mondják, hogy az egész unalmas. Én azt mondom rá: „Figyelj! Isten tanít minket erről.” Jób azt mondta:

Jób 36:24 Legyen rá gondod, hogy magasztald tetteit, amelyekről énekelnek az emberek!

Ez az üzenet benne van Jób könyvében. Emlékezz rá! Figyelj oda rá! Győződj meg róla, hogy emlékszel. Csak forgasd a szívedben, legyen ott. Ne veszítsd el! Ne ejtsd el! Lehet, hogy a mai nap nagy kihívásban vagyok. Lehet, hogy ezen a napon nagy bátorítást látok, amikor visszanézek az én életemben, vagy a testvérem életében, vagy az Igében; Istennek az egész történelmében.

Bizonyára Istennek van vigasztalása a számomra. Bizonyára Istennek van vezetése számomra! Bizonyára Istennek van megerősítése a számomra. Ám ha az emlékezetem a tegnapig nyúlik, vagy az előző hétig, akkor lehet, nem látom éppen azt, amit látnom kéne. Miért mondom ezt most? Azért, mert kell ez nekem.

Szükségem van erre, hogy Isten azt mondja nekem: „Figyelj! Lehetséges, hogy nem voltál ott mindenkor, amikor cselekedtem, de itt az Ige, fordulj hozzá, itt a gyülekezet, halljad a bizonyságokat.” Amikor nincs időd, amikor nem fér bele az idődbe, hallj erről bizonyságot. Amikor P. Knight elmeséli, hogy elmentek Debrecenbe, te azt mondod: Ó, bárcsak olyan gazdag lennék, hogy el tudnék menni Debrecenbe! Az a bizonyság a szívről szólt, amelyik azt mondja: „Itt vagyok, Uram! Vezess engem!” Az a szív kap Istentől. Aztán tarthatok valahova, és szolgálhatok valakit. Lehet, hogy senki nem tudja. Na és? Attól még járok Istennel. Kell azonban ez, hogy lássak többet.

Én nem voltam ApCsel 2-ben – tudom, vannak tizenévesek, akik azon gondolkodnak, hogy pedig elég öreg vagyok ehhez –, de éppen máshol voltam. 🙂 Van azonban Bibliám, és ahogy olvasom, ahogy forgatom a szívemben, ahogy elmélkedem rajta, ez valós nekem. Mert ismerem a Bibliám megbízhatóságát. Isten annyiszor megérintette a szívem abból a történetből, és szólt hozzám, ahogy évek során újra és újra végigmentem rajta, ahogy újra meg újra forgattam a szívemben.

Nem voltam ott, amikor a gyülekezet megszületett ApCsel 2-ben, de ott voltam abban az értelemben, hogy az Ige a szívemben van. Ez az én emlékezetem, amit Isten nekem adott. Az az enyém! Isten valóssá tette számomra. Nem voltam ott, amikor Jézus bement a felsőszobába, és azt mondta: Békesség nektek! Azt is mondta: „Tamás, hagyd abba a tamáskodást. Nézd meg a sebeket, és nézd meg, hogy feltámadtam és élek.” Viszont nagyon is tudom, mondhatta volna: „Kende! Hagyd abba! Nézd meg! Ez valós.” 🙂

Ez az egész a miénk! Érted, amit mondok? Isten azt mondja nekünk: „Figyelj! A te életedben alig valamit látsz az Én munkámból, az Én cselekedeteimből. Viszont ha már van egy barátod a hitben, akkor az növekedett, és már háromszor annyi lesz. Ha van bölcs tanácsadód, aki szeretetben bátorít, és tanácsot ad neked, akkor növekszik a dolog. Ha van egy…”

Isten azt mondja nekünk: „Ne veszítsd el! Ne veszítsd el a fonalat! Ne ejtsd el a fonalat!” Mit mondott nekik? „Tegyétek be azt a mannát!” Minek tegyék be? „A ti nemzedékeiteknek. Az eljövendő nemzedékeknek.” Ez nem nekem, ez nekik szól. Ez nekik szól! Jézus mondta ezt. Újra meg újra azt mondta nekik: „Figyeljetek! Én most elmondom nektek ezt – Ján 16:4 –, mert Én elmegyek, és majd nem leszek itt. Amikor majd emlékeztek erre, akkor ez lesz a bátorításotok.”

Hányszor és hányszor volt, hogy kétségbe voltam esve, és aztán emlékeztem, hogy Jézus azt mondta Ján 14-ben: „Hé! Ne nyugtalankodjék a ti szívetek. Én elkészítem a helyeteket.” Akkor a szívem megnyugodott valamennyire. Miért? Mert megemlékeztem arról, amit Isten eltett nekem, amit Isten megígért nekem.

Ez az, ami történik velünk. Körülnézünk a világunkban, és eléggé kétségbeejtő, amerre megy, de ugyanakkor azt mondhatjuk: „Nem ez volt megírva? Nem ez az a terv, amit Isten adott nekünk? Amikor elmondta nekünk, hogy mi fog történni, akkor nem ezt ígérte meg?” Aztán nem esik kétségbe a szívem, mert látom a nagyobb képet.

Amikor Jézus bement a templomba, és szétcsapott az árusok, a pénzváltók, a haszonlesők között, akkor – nem írja, de valószínűleg így történt – azt mondhatták a tanítványok: „Mi történt? Te jó ég! A teringettét! Tyűha!” Utána Ján 2:17 megemlékeztek róla: „Ez van az Írásban: a Te házadért való buzgóság emészt Engem, ez hajt Engem.” Akkor megértették: „Lehet, hogy ijesztő, ami történik, de ez volt az, amit ígért Isten, hogy ilyen lesz a Messiás. Szereti az Ő Atyjának a házát, és ezért nem bírta hagyni a dolgokat.” Aztán megnyugodott a szívük.

Ez az, ami nekünk is fontos. Viszont, ahogy Jób könyvében olvastuk, legyen rá gondod. Legyen rá gondod, hogy emlékezz ezekről. Törődj vele! Természetileg ez olyan: vannak napok, amikor emlékszem, és aztán van több nap, amikor nem. Isten arról tanít minket – most és egyáltalán –, hogy az új életben nézzük az egész képet, mindazt, amit Isten tett értünk és az Ő népéért mindenkor. Legyen ez aktív.

Nagyon sok dolog van a hitünkben, amit könnyen kezelünk unottan és passzívan. Unottak vagyunk a dolog felől. Missziós felajánlás? – van, aki csak ásít erre. A szívünkben mi van ezzel kapcsolatban? Tudom, hogy nem ez. Emlékezzünk meg a szívünkben, hogy mi ez. Gondoljunk misszionáriusainkra. Emlékezni, hogy mi az, amit Isten adott nekünk!

Lehet, hogy ma nem látom Istent olyan nyilvánvalóan, de aztán visszanyúlok. Emlékszem, amikor megtértem, és emlékszem, hogy mennyire tapogatóztam, mennyire nem volt világos: új élet, új kihívások, új gondoskodások, új vezetés, új irány, új dolgok fontosak, és sok dolog, ami régen fontos volt, már nem az. Aztán emlékszem, most visszanézek, és látom, hogy Isten vezetett. Emlékszem erre, és ez bátorítja a szívemet, hogy ma is menjek Ővele tovább. A Bibliám nagy segítség. Ám nem csak ez. (Sok lelkipásztort megkérdeztem ezekről az üzenetekről.)

Mát 13-ban látjuk a magvetőnek a példázatát. Mát 13:3-4-ben olvasunk a magról, ami az útszélre hullik. Azonnal jönnek a madarak, és ellopják. Mát 13:18-tól Jézus elmagyarázza, hogy jön a gonosz, jön Sátán, és elrabolja tőlünk. Elrabolja tőlünk azt, amit kaptunk Istentől. (Ez az üzenet nem jöhetett volna létre P. Knight nélkül.)

Az új életben ez az egyik dolog, ami történhet, hogy Isten cselekszik az életemben. Isten aktív. Az évek során, a hónapok során tesz, cselekszik és vezet. Aztán jön egy pillanat, amikor nem látom Őt olyan nyilvánvalóan, és azt mondhatom gyerekesen: „Ó, ebben a pillanatban nem érzem Istent. Akkor nincs is!” – és mehetnék a másik irányba. Ez az, ami megtörténhet velem. Sátán szeretne megrabolni engem attól, amit Isten adott nekem, ettől az új életben járástól Istennel.

Azokban a versekben azt olvassuk, ilyen az az ember, aki hallja ugyan, de nem érti. Az érteni a görögben a szüniémi szó, ami azt jelenti, hogy összerakni, összeküldeni, egyberakni. Hallom az Igét, olvasom az Igét, és az életemben szembenézek egy helyzettel – ezt az egészet összerakni, és összefűzni. Ha ezt nem teszem meg, ha nem kapcsolódom hozzá, ha nem rakom össze a saját életemmel, a saját szívemmel, a saját akaratommal, akkor elveszíthetem. Tulajdonképpen az előző üzenet (2014.05.11. de. P. Kende: Közel engedni Istent) is erről szólt, ha jobban belegondolok.

Isten azt akarja, hogy mi személyesen kapcsolódjunk ahhoz, amit ad nekünk, hogy váljon a mienkké. Amikor a szelídségről hallok, akkor ne csak azt mondjam: Jó neked!; hanem: „Uram, hogyan lehetne ez az enyém? Hogyan ragadhatnám meg?” Ha nem ragadom meg, akkor az Ellenség bizonyosan elrabolja. Jönnek a példázatban a madarak és elragadják a magot.

Amikor vége az istentiszteletnek, mit csinálunk az üzenettel, amit hallottunk? Milyen könnyen megtörténhet, hogy eszembe jut valami nagy baj az életemben, és az üzenet el van rabolva tőlem! Beszélgetek valakivel, és ha kiakadunk egymásra, az üzenet elszáll. A beszélgetés az istentisztelet után nagyszerű lehetőség folytatni az üzenetben, vagy egy testvéremmel megosztani, és kommunikálni ezt. Ha hallok egy rossz hírt, máris el van rabolva tőlem az üzenet.

Azt olvassuk Luk 2:51-ben, hogy Mária fogta és összerakta a szívében mindezeket. Másik szó a görögben, de ugyanezt jelenti, hogy összedobálta őket. Nagyszerű tanítvány, jó példa. Egy lány, nem sokan ismerik, nincs nagy szolgálata, nem túl nyilvánvaló, de elképesztő tanítvány. Komolyan veszi, amit hall, és komolyan veszi, amit kap. Isten ismeri őt, és ő fegyelmezett azzal, amit kap. Jak 1:24 ne veszítsük el a szívünkben!

Mit mondanak azok a versek? A szívemben soha nem kapcsolódhatok ehhez az üzenethez, ha az életemet nem vetem alá, ha nem járok benne. Erre van szükségem. Meg kell fognom a mai napomat, a holnapi napomat, és mit csinálok? Veszem a napomat és hozzáegyenesítem Isten Igéjéhez, és azt mondom: így akarok élni. Fogom a szívemet, a buta kis kívánságait és a gonoszabb dolgokat, és azt mondom: „Nem! Az Igével akarok járni. Így akarok élni. Emlékezni akarok az igazságra. Meg akarom ragadni. Erre van szükségem.”

Amikor félek, amikor azt gondolom, hogy talán Isten mégse elég nekem a mai napra, akkor erre emlékszem. Jézus azt mondta nekik Mát 16:9-ben: „Nem emlékeztek? Hány kenyeret és hány halat szedtetek össze? Nem emlékeztek, hogy Nekem van gondoskodásom?” Akkor a szívemet bátorítja az igazság: „Igen! Istennek lesz gondoskodása. Még nem látom. Még nem tudom. Még nincs meg a válaszom, de tudom, hogy Isten valós!”

Ha azt mondanám a szívemben: én valami butaság után akarok menni; akkor is azt mondja Jézus – talán ez a legrövidebb prédikált üzenete – Luk 17:32-ben: Emlékezzetek Lót feleségére! „Emlékezz! – figyelmeztetés. Emlékezz! – gondoskodás. Emlékezz! – bátorítás.” Isten Igéje erről beszélt jó előre: „Emlékezz! Itt nincsenek véletlenül a dolgok. Itt nincsenek hiába a dolgok.”

Viszont ne legyünk passzívak felőle. Ha járok az igazságban, ha fordulok az igazsághoz, akkor újra meg újra ez feljön a szívemben, áment mondok rá, egyetértek vele, emlékezem rá, és hálát adok. Fel sem tűnik, de járok ennek az igazságában. Erre van szükségem.

Amikor Mát 13-at olvassuk, akkor ott látunk egy gondatlanságot: nincs felszántva az a föld, ahova a mag hullott. Ezért a madarak össze tudták szedni. Nekünk azonban megvan ez a jogunk, hogy fogjuk ezt és visszaemlékezzünk rá. Egyszer valaki azt mondja: „Milyen manna? Milyen ostobaságokat beszéltek!” A válaszunk az: „Nem! Mert nemzedékeken át ott volt.” Ma nekünk nincs meg, de nekik megvolt.

„Milyen feltámadás? Ki látta ezt?” A válaszunk az – ezt olvassuk az Újszövetségben –, hogy több százan látták. Több száz szemtanú volt. Ez volt a kereszténység üzenetének a nagy ereje, hogy voltak szemtanúk. Ma nem élnek – mert ez már jó ideje történt –, de voltak szemtanúk, és nem tudták megcáfolni őket. Azt mondjuk: „Igen. Erre emlékszem. Ebben bátorodik a szívem.” Isten tanít engem, és azt mondja: Emlékezz rá!

A manna volt az első dolog, amit eltettek emlékeznivalóul. 2Móz 12-ben, amikor a pászka megvolt, akkor Isten tanította őket. 2Móz 12:26 Amikor a gyerekeid odamennek hozzád, és azt kérdezik: „Mi ez a dolog, amit csinálsz? Mi ez, amivel most foglalkozol?”; akkor mit fogsz mondani nekik? Isten azt tanítja a zsidóknak: „Akkor ültesd el benne ezt az emléket. Ültesd el benne ezt a dolgot: Isten hatalmas kézzel hozott ki bennünket Egyiptom földjéből.”

Ugyanez, amikor gyereked megkérdi: Minek vagyunk a gyülekezetben? Ha az a válasz: „Ez a szokásunk. Ez a vallásunk.”; akkor „gratulálok”. Akkor nem valószínű, hogy a gyereked nagyon meg fogja ragadni ezt a dolgot, mint sajátját. Mi lenne, ha ezt mondanád neki: „Isten megérintette az életemet, Isten elhívott a gyülekezetbe, Isten megérintett engem az igazsággal, átformálódott az életem, mert a Szent Szellem szólt hozzám az üzenetben. Én nem felejtem ezt el. Életem végéig itt akarok lenni, és hallani akarom. A testvéreimmel akarok lenni, beszélni akarok erről, és bátorodni akarok ebben.”

Mert kinek lett eltéve az a manna? A nemzedékeknek, akik majd eljönnek. A pászkát kinek kellett elmesélni? A nemzedékeknek, akik eljönnek, akik nem voltak ott, hogy ők is tudják, ők is hallják. Van nagyon sok kisgyerek a gyülekezetben. Egy nap meg fogják kérdezni ezeket. Akkor mit mondunk nekik? Nem csak a szüleik, hanem te is és én is, akik itt vagyunk, elmondjuk nekik, hogy Isten mit tett az életünkben. Továbbadjuk Isten cselekedeteinek az emlékezetét a következő nemzedéknek.

Ezért sokan szeretjük a missziós életrajzokat. Mert bennük van Istennek ez az érintése, ez a valósága. Megosztani új hívőkkel. Amikor bejönnek új hívők a gyülekezetünkbe, akkor hogyan nézünk erre? Van-e mondandónk? Persze, hogy van mondandónk! Persze, hogy van bizonyságunk! Persze, hogy vannak dolgok, de Sátán szeretné őket megrabolni a hitüktől, és szeretne minket is megrabolni a hitünktől.

Az egyik dolog, ahogy megemlékezhetek róla, ez az, hogy továbbadom. Továbbadom és elmondom, hogy Isten mit munkált az életemben. Isten azt mondja nekünk ebben az új életben: „Legyen szélesebb a kép, mint a saját pici életed. Legyen tágasabb! Emlékezz! Aztán segíts másoknak. Add tovább, és emlékezzenek ők is!” Ámen.

Mennyei Atyánk! Kérünk Téged, hadd járjunk ebben az üzenetben, ahogy éljük az életünket! Hadd nézzünk vissza örömmel arra, amit a mi életünkben tettél, arra, amit a testvéreink életében tettél, arra, amit az Igében olvasunk, hogy tettél. Akkora szükségünk, hogy bátorodjunk a Te gondolataidból, hogy halljunk a gondoskodásról, hogy megerősítést nyerjen a szívünk, hogy a hitben járhassunk a Te Igéd által! Istenünk, köszönjük Neked. Áldunk Téged!

Ámen.

Kategória: Egyéb