Szövetség – halál – egység & Egy mentőakciónak nem kell szépnek lennie

2017 június 7. szerda  18:30

P. Csaba

Egy kicsit a szövetségről szeretnék beszélni.

1Sám 18:3-4 Jónátán pedig szövetséget kötött Dáviddal, mert úgy szerette őt, mint a saját lelkét. És Jónátán levette a felsőruháját és Dávidnak adta, sőt harci öltözetét, saját kardját, íját és övét is.

Itt egy szövetségkötést látunk. A szövetség egy nagyon fontos és súlyos szó a Bibliában. Úgy mondjuk: Ószövetség és Újszövetség; és látjuk, hogy sokféle szövetség van, és Istennek fontos a szövetség. Isten szövetségben gondolkodik. Látjuk, hogy amikor Ábrahámmal szövetséget köt, akkor Ábrahámot kéri 1Móz 15-ben, hogy hozzon egy áldozati állatot, azt ketté vágta Ábrahám, és a szövetségkötés ezt jelentette.

A héberben úgy mondják: szövetséget vágni. Mert ez azt jelentette, hogy a felek átmentek a kettévágott holt részek között. Ez két dolgot jelentett. Az egyik az, amint keresztülmennek: halállal jutok be a szövetségbe. Azután: Ez történjen velem is, ha nem tartom meg a szövetségben rám eső részt.

Amikor Isten szövetséget kötött velünk, és behívott bennünket az új szövetségbe, ez is halálon keresztül történt. Így van? Az Úrnak a megtört testén, kiontott vérén keresztül, és úgy szintén a mi halálunkon keresztül. Mert erről szól a szövetség, hogy mindkét fél meghal, és egy új rejtélyes egység jön létre, amely fel nem bontható, amely nem 1 + 1, hanem 1 x 1, és ez egy új egység. Mert a szövetség az egységről szól.

Úgyhogy, amikor itt látjuk, hogy Jonátán szövetséget köt Dáviddal, akkor látunk néhány dolgot, de az első az, hogy a felsőruháját Dávidnak adja. Ez történt a szövetséggel, amibe beléptünk, hogy mi megkaptuk a szövetségi partnerünk felső ruháját, és Ő pedig megkapta a mi felsőruhánkat. Amikor Isten emberré lett – Fil 2. –, akkor felvette a mi ruhánkat, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett. Aztán, amikor a keresztre ment, akkor ott felvette a mi szennyes, mocskos ruhánkat. És amikor mi beléptünk a szövetségbe, akkor megkaptuk az Ő tiszta ruháját, az Ő igaz voltát.

Ézs 61:10 üdvösség ruháját adta nekünk, és a megigazultság palástját kaptuk. Úgyhogy minden egyes nap, amikor felébredünk, akkor rajtunk van az üdvösség ruhája, a megigazultság palástja. Nem gondolkodhatok magamról a szövetségen kívüli elképzelésekkel, mert én többé már nem az vagyok. Az az ember meghalt. Én fel lettem öltöztetve a megigazultság palástjába. Ezt tanítja az Írás.

Gal 3:27 Mert akik Krisztusba keresztelkedtetek meg, Krisztust öltöztétek fel.

A szövetségi partnerünket öltöztük fel. Meghaltunk, és Krisztust öltöztük fel. Úgyhogy amint járunk kelünk a világban, kit hordunk, kit viselünk, kit öltöztünk fel? A mi szövetségi partnerünket, Jézus Krisztust. Amint Ő van, úgy vagyunk mi is ebben a világban. Ez az az egység, amely létrejött. A szövetségben egység van, és többé nem lehet elválasztani a két felet. Minden, ami az Övé, mostmár az enyém, és minden, ami az enyém, az mostmár az Övé.

Ezért mondja az Írás azt: „Nem a magatokéi vagytok. Áron vétettetek meg.” Nem magunkhoz tartozunk, hanem Őhozzá, és Ő pedig hozzánk tartozik. Minden erőforrása a miénk. Ezt jelenti szövetségben lenni.

Az Írás tele van olyan kifejezésekkel, amelyek szövetségi szavak. Végig az egész Íráson keresztül! Amikor ezt a szót használja a Biblia, hogy barátság, akkor ez szövetségi szó. A hűség szó szövetségi szó. A szeretet, a szeretőkedvesség – héberben a heszed – szövetségi szó. Ő a hűséges barátunk, Aki szeret bennünket mindvégig.

Amikor Isten szövetséget kötött Ábrahámmal, új nevet adott neki, 1Móz 17-ben az ő neve megváltozott Abrámról Ábrahámra. A mi nevünk is megváltozott, nem az vagyok, aki voltam. Igen, olykor úgy gondolkodom, igen, olykor úgy érzek, igen, olykor a körülöttem lévők úgy viszonyulnak hozzám, sőt, a körülöttem lévők szinte mindig úgy viszonyulnak hozzám, kivéve Krisztus Testében. Én már felöltöztem az Ő ruháját, és új nevem van.

Aztán a másik, ami történt, hogy Jónátán neki adta a kardját, Dávidé lett Jónátán kardja. Ami egyszerűen csak azt jelenti, hogy amikor valaki megtámadja az egyik felet, akkor a szövetséges másik fél köteles megvédeni a megtámadott felet. Ezt látjuk az Ószövetségben. Ha megtámadsz engem, azzal megtámadod a szövetségi partneremet is. Ezért kérdezte meg az Úr Saultól, a későbbi Pál apostoltól a damaszkuszi úton: Saul, Saul, miért üldözöl Engem? „Nem Téged üldözlek, a követőidet üldözöm.” „Az olyan, mintha Engem üldöznél. Mert egyek vagyunk.” Ezt jelenti az, hogy megosztotta a kardját.

Ez azt jelenti, hogy az Úr harcol érted. Fel se tudjuk fogni, hogy mit jelent ez, hogy az Úr harcolja a harcainkat, hogy Ő az, Aki harcol érted és értem, és hogy maradhatok veszteg, hogy bízhatok, és tudom, hogy Ő az én védelmezőm és az én pajzsom, és a csata az Úré. Én nyugodhatok ebben, hogy az Úr harcol értem. Ezért mondja:

Róm 12:19-20a Magatokért bosszút ne álljatok, szeretteim, hanem adjatok helyet Isten haragjának, mert meg van írva: Enyém a bosszúállás, én megfizetek – ezt mondja az Úr. Ha azért éhezik a te ellenséged, adj ennie, ha szomjazik, adj innia

Az első századi hívők ezt teljesen így vették. Ha jól emlékszem, Polükarposz egyházatya a II. századból – nyolcvanhat éves volt –, jöttek érte a katonák, elfogták, és az volt az utolsó kérése, hogy mielőtt elviszik, hadd készítsen számukra egy étkezést. Úgyhogy megterítette az asztalt, enni adott nekik, inni adott nekik – szó szerint vette az Írást: az Úré a bosszúállás, az Úr majd visszafizet; azért, mert Ő az én szövetségi partnerem, és valóban megbocsáthatok, és valóban elengedhetem a sértést, és valóban elengedhetem a fájdalmat, mert az Úr az én pajzsom, és engedhetem azt: A gonoszt jóval győzzétek le!

Róm 12:21 Ne győzzön le a gonosz, hanem te győzd le a gonoszt jóval.

Ez volt az első századok gyülekezetének a fegyvere, hogy a rengeteg támadás és ellenállás vette körbe őket, ők pedig árasztották az isteni jót. Mert megértették a szövetséget.

Úgyhogy befejezésként, az Írás tele van ezzel. Valójában, ahogy ezt tanulmányozzuk, kinyílnak számunkra más írásrészek. Micsoda biztonság ez! Micsoda szeretet! Micsoda hűség! Szövetségben vagyunk a mindenható Istennel! Emlékszel? Amikor jött vissza a tékozló fiú, a ruhája koszos, moslékos volt – csak szeretett volna enni abból –, és látta őt az atya távolról, és könyörületességre indult a szíve, és szaladt a fiához. Megölelte és sok csókkal csókolgatta.

Aztán mit mondott az atya, ahogy mentek a ház felé? „Ide hamar! Gyorsan! Hozzátok ki a ruhát! A legszebb ruhát!” Szövetség: A legszebb ruhát hozzátok! Feladták rá a legszebb ruhát. Úgyhogy, amint mentek befelé, és mindenki látta a tékozló fiút, hogyan látták őt? A legszebb ruhában, ragyogva.

Nem az vagyok, akinek gondolom magam. Nem az vagy, akinek érzed magad. Azt sem tudjuk, kik vagyunk. Azért, mert benne vagyunk a szövetségben, az Ő ruhája a mi ruhánk, az Ő erőforrása a miénk.

Aztán: Húzzatok gyűrűt az ujjára! Szövetség, erőforrás. Amikor ketten összeházasodnak, a gyűrű a szövetség jele. Aztán: Húzzatok sarut a lábára! És: Vágjátok le a hízott tulkot! Ez pedig a szövetségi étkezés. Ha olvasod Lábán és Jákób szövetségét, látod, hogy ezek a szövetségkötések étkezéssel fejeződtek be. Tudod, mi az Úrvacsora? Szövetségi étkezés. Most egy falat és egy korty, ennyi maradt belőle, de az első században ez egy agapé étkezés keretében volt. Ez egy szövetségi étkezés. Mert benne vagyunk. Örökre bent vagyunk.

Azután kezdődött a vigadozás, és a tánc. Mozogtak a lábak. Mert bent vagyunk, és egység van. Többé nem lehet elválasztani azt, hogy ki vagyok én, és ki Ő. Mert – másik szövetségi dolog – amikor Jézus azt mondja: Ti Bennem, és Én bennetek; ez szövetség. „Ti Bennem, és Én bennetek.” Most próbálj rájönni, hogy ki vagy te valójában. 🙂 Ámen.

 

P. Kende

Zak 3. Valószínűleg ismered ezt a részt. Ha már egy ideje jársz hozzánk, akkor biztos, hogy hallottál róla. Zakariásnak van egy látása, Isten megmutat neki valamit a mennyből.

Zak 3:1-2 Azután megmutatta nekem Jósuát, a főpapot, aki az ÚR angyala előtt állt, és a Sátánt, aki a jobbja felől állt, hogy vádolja őt. Azt mondta az ÚR a Sátánnak: Megdorgál téged az ÚR, te Sátán! Megdorgál az ÚR, aki magáévá fogadta Jeruzsálemet! Hát nem tűzből kikapott üszök-e ez?

Miről szól ez a kép? Ott egy hívő, Jósua, a főpap, és ott van Sátán az ő jobbja felől, és vádolja őt valamivel. Nemcsak hogy vádolja, hanem igaza is van a vádolónak. „Na, most elkaptam. Most megvan! Most elkaptam, ez elfogadhatatlan. Ő nem állhat így Isten előtt, ő a főpap. A főpap nem állhat így Isten elé.”

3Móz 8:30-ban azt olvastuk, hogy Mózes megszentelte Áront, teljesen. Azért, mert ő a főpap, és neki szentnek kellett lennie ceremoniálisan, és neki el kellett különülnie minden bűntől, minden szennytől. Aztán ott áll Sátán, és azt mondja: „Most megvagy! Ez elfogadhatatlan!” Isten felel neki. Olyan érdekes, mert az, amit mond, nem az a válasz, amit várnánk. Hiszen Ő a szent Isten. Ezért azt várnánk, hogy egyetért, és azt mondja: „Igen, a főpap mocskos ruhában van. Ez elfogadhatatlan. Halál!”; vagy legalábbis el van utasítva a szolgálatából.

Aztán Isten mást mond: Nem tűzből kikapott üszög-e ez? Úgy értve: Nem egy fadarab-e, ami félig megégett, de kikapták a tűzből, mielőtt teljesen elégett volna? Megégett valamennyire, és ki lett kapva. Isten azt mondja Sátánnak: „Sátán, miről beszélsz? Ez itt egy mentőakció.” Ez olyan, mintha a háttérben égne a repülőgép, az emberek pedig elterülve a füvön, kormosan.

Meg vannak égve, minden bajuk van, lihegnek, levegőért kapkodnak, és jön valaki, és azt mondja: „Ülj egyenesen! Hogy viselkedsz? Tedd a szád elé a kezed, amikor köhögsz! Milyen kócos vagy már! Hiányzik a felsőruhád félig. Micsoda illetlenség!” Miről beszélsz? Ez egy mentőakció. Ezt mondja Isten Sátánnak: „Miről beszélsz? Ez egy mentőakció. Az egész egy mentőakció.”

Ez egy mentőakció. Ez Istennek a mentőakciója. A kereszt egy mentőakció. Ez arról szól. Nem kellett szépnek lennie, nem kellett jól kinéznie. Annak, aki azt mondja rá: Hé, hogy néz ez ki?!; azt felelnéd: „Miről beszélsz? Fogalmad nincs, hogy miről beszélsz!”

Jelenések 12:10 – mindig megvan a vádolónak a hangja. Mert van valaki, aki éjjel-nappal vádolja az atyafiakat, igaz? Éjjel-nappal vádolja az atyafiakat, és halljuk a hangját. Néha a lelkiismeretünkben, néha démoni nyomás van: amint fölébredsz reggel, már bűntudatod van, pedig még nem is csináltál semmit. Aztán halljuk a hangját az interneten közösségi portálokon, van vád ellened, ellenem, a gyülekezet ellen. Megvan a vádlónak a hangja, hallod a hangját.

Isten pedig azt mondja: Megdorgál téged az Úr, Sátán. Nyilván itt a Szentháromság Isten beszél, azért beszél Istenről egy másik személyként Isten Maga, holott Isten Maga beszél Istenről. Azt mondja: Megdorgál téged az Úr!

Sátán azt kérdezi: „Miért? Nincs igazam? Nézz rá! Nincs igazam? Hogy csinálhatja ezt?! Nézz rá! Talán nem jogos?” – Úgy értem: „Nézz bele a tükörbe, légy szíves! Nincs igaza Sátánnak, hogy hibás vagy? Nincs igaza, hogy elbuktál? Nincs igaza, hogy érdemtelen vagy?  Nincs igaza talán, hogy nem felelsz meg? Nincs igaza talán, hogy képtelen vagy Isten munkáját csinálni? Talán nincs igaza?” – Sátán azt mondja: Akkor miért dorgálsz meg engem, Isten?

Róma 3-ban olvasunk erről több mindent. Róma 3:25-26-ban elolvashatjuk, hogy miért ment Krisztus a keresztre. Az Ószövetségben állatok vérét ontották ki áldozatként, és meglehetett a kérdés: „Mi köze a birkavérnek az én bűnömhöz? Mi köze annak a madárnak, amit megölnek, az én bűnömhöz? Tényleg! Miért hatna rá? Miért tisztítana engem? Ne viccelj már velem! Ez hogyan működhetne? Ezzel az erővel azt is mondhatnád, hogy mássz fel a fára nyolcszor, és minden rendben lesz Istennel.” Mintha azt mondanád: Adj két dénárt, az első tíz idegennek, akivel találkozol, és minden rendbe lesz Istennel. Miért működne ez?

Isten válasza a keresztnél az, hogy nem működött. Valami más működött:

Róm 3:25 Mert Isten őt rendelte engesztelő áldozatul az ő vérében való hit által, hogy megmutassa igazságát, mivel a korábban elkövetett bűnöket elnézte,

Mi történt itt? Isten azt mondta Sátánnak: „Fogd be! Nincs jogod beszélni! Nincs jogod beleszólni. Az, ami Jósua és Énköztem van, ahhoz neked nincs közöd!” Sátán mondhatta: „Milyen alapon? Milyen jogon? …” Mondhatta volna ezt, nyilvánvalóan egy korlátozott módon. Mert Isten ismerte az ő tervét. Isten tudta, hogy Jézus el fog jönni, és a keresztre fog menni, és el fogja végezni a munkát Jósuáért, és bárki másért, aki vétkezik. Isten tudta, hogy ez egy nap meglesz.

Valóban igaz, a bikák és bakok vére nem ért semmit. Ami számított, az Jézusnak a vére, Jézusnak az áldozata a kereszten, Jelenések 13:8. Mert Isten tudta, hogy mit fog csinálni, a világ alapjainak a lefektetése óta. Isten pontosan tudta, hogy Jézus meg fog fizetni Jósua bűneiért, a tiédért, az enyémért. Nem csak a megtérésünk előtt, hanem az összes bűnünkért. Minden bűnünkért. Ez az, amit mond nekünk.

Aztán a keresztnél megmutatta. A keresztnél kiderült, hogy miért volt Sátán nagy bolond, hogy azt mondta: Hé, el kell ítélned! Volt nagyobb. Létezik nagyobb a bűnnél. Létezik nagyobb a bukásnál, a gyengeségnél. Ez az, ami történt, és ezért mondhatta Isten: „Fogd be, Sátán! Hallgass! Nincs jogod. Nincs jogod belebeszélni! Ez egy mentőakció. Ez nem egy bálterem etikettel és tökéletességgel. Én itt épp megmentek valakit, és ezt te nem érted, mert nem ismered a keresztet.”

Figyelj, lehet ilyen az én szívem is! Ha nem ismerem a keresztet, akkor ugyanitt fogok állni, és az én hangom is ez a hang lesz: Hogy tehetted?! Miért mondom ezt? Mert nem ismerem a keresztet. Bár nekünk azért könnyebb. Nekünk ez már történelem, múlt. Mi ismerhetjük. A miénk lehet. Hála Istennek, hogy ismerjük! Ezért mondja:

Róm 5:1 Mivel tehát hit által igazultunk meg, békességünk van Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által.

Figyelj azonban! Jósuával hogyan volt ez az egész? Ő ott áll, és az egyik oldalán ott van Sátán, és a másik oldalról pedig beszél Isten az egészhez. Ott van ő, és milyen ő ebben a képben? Te jó ég! Mint a porszem a szupernóva robbanásban. Semmi! Sátán annyival erősebb nála, annyival okosabb, intelligensebb nála! Ott van Isten jelenlétében. Ott áll, és reménytelen a helyzet. Nem mondhat semmit. Mit mondhatna? Hiszen tényleg piszkos ruhában van! Hogyan mondhatja a szívében: „Rendben vagyok.”?

Ez vagy te meg én – Róma 5:1 –, hogy hit által van megigazulásunk. Hit által van megigazulásunk, és hit által járunk abban a megigazulásban minden nap.

Hogyan élem az életem? Mellettem áll Sátán, és mutat rám. Hogyan élem az életem? Ha nem hit által, akkor vissza fogok kérdezni: Hogy is mondtad?; és ő elismétli nekem. Mire én: „Tyű, tényleg! Igazad van. … Bocsánat, Isten, majd jövök, ha rendbe raktam magam.” Úgyhogy soha nem jövök vissza. Mert soha nem fogom rendbe rakni magam. Ezért olyan fontos: hit által megigazulván, és ezért van békességünk Istennel.

Ezért nem kell hátat fordítanom. Ezért nem kell elrohannom minden bukás után. Ezért nem kell feladnom minden gyengeségem miatt. Ezért nem kell abbahagynom, amikor elrontom a dolgokat, mert hit által megigazultam, és azért békességem van Istennel. Van egy kapcsolat.

Olyan érdekes ez, hogy itt van Sátán mellettünk, beszél, és mondja a magáét. Mondja a vádjait, mert habár ő látta a keresztet, nem érti továbbra sem. Aztán mi történt? Isten megdorgálja őt. Ez annyira érdekes nekem! Isten nem kezd magyarázkodni. Nem mondja azt: Tudod, Sátán, ez úgy lesz, hogy egyszer majd Jézus eljön, és megfizet. Nem!

Arra gondolok, hogy ott volt Júdás, amikor János 12-ben Jézusra kiöntötték azt az igen-igen drága kenetet, és azt kérdezte: Miért nem adtuk inkább a szegényeknek ezt a pénzt? Jézus mond neki valamit, de nem igazán válaszol neki. Nem magyarázkodik neki. Az egyetlen válasz, amit Júdás kap – János 13:27 –: Amit tenned kell, tedd meg gyorsan. Aztán elment, és elárulta Jézust.

Figyelj! Ha az én életem a vád, ha az én életem erről szól, akkor Isten hiába válaszol nekem. Mert akkor én nem fogok választ kapni. Akkor nem fogom hallani, nem fogom érteni. „Miről beszélsz? … Miről beszélsz?” A házasságom tönkremegy, de annyira igazam van!  A gyerekemet megnyomorítom, amint felnő, de annyira igazam van! Elveszítem a közösséget a testvéremmel, de annyira igazam van!

Ismernem kell a keresztet!

Ki az, akinek nincs hangja ebben a képben? Jósuának. Ő az egyetlen, akinek nincs hangja ebben az egészben. Tudod, milyen érdekes ez? Két dolog van, ami befogja a szánkat. Róma 3:19 a törvény azért adatott, hogy minden száj becsukassék. Megérkezik Sátán, és amint az ő jelenlétében vagyok, azonnal befogom a számat. Olyan, mint az ügyész, vagy a rendőr, aki megállít az úton, vagy az adóellenőr. Ezek az emberek előhozzák a törvényt, és azonnal befogom a számat. Nem beszélek szabadon, nem fecsegek, nem csacsogok, nem mondok mindenfélét, nem mesélek sztorikat. Nem. Hanem befogom. Mert behozzák a törvényt, és a törvény befogja a számat.

Ez történt itt is, Jósua befogta a száját. Neki nem volt mit mondania, nem tudta megvédeni magát.

Mi a másik? Isten beszél. Jósua beszél? Nem. Még mindig be van fogva a szája. Isten azonban kegyelemben szól, nem törvénnyel, és ez is megteszi velünk a hatását. Adatott a törvény, hogy minden száj becsukassék, és adatott a kegyelem, hogy minden áll leessen. Azt mondjuk: „Tessék? Nem vádolsz azért, mert én ezt hordom? Nem baj? Tényleg nem?” Isten azt feleli: „Baj! Viszont ott volt a kereszt, és Én nem vádollak téged.” Ez a kegyelem. Ott vagyok még mindig csendben, de nem úgy, hogy meghúzom magam, hanem csak ámulok.

Csend van, de azért, mert ámulok. Mert Isten kegyelmét láttam, és az nagyobb, mint bármi, amivel eddig találkoztam. Nagyobb, mint a törvény.

Aztán – erre gondolok, de nem olvassuk ezt, nincs itt a történetben – amikor Jósua kiment onnan, akkor vajon mit csinált? Szerintem beszélt. Szerintem akkor elmondta: „Képzeljétek, mi történt velem! Ott volt Sátán, vádolt engem, és Isten azt felelte: Krisztus munkája nagyobb, mint minden vád ellenem, és nincs kérdés, és Ő igaz, és tudja, hogy mit csinál, amikor azt mondja, hogy engem megigazít.”

Ez az, amit Dávid mondott. Amikor elbukott, akkor azt mondta: Uram, tisztíts meg engem! Egyből, miután ezt mondta, azt is mondja: Akkor majd tanítom az embereket a Te igazságodra!; Zsoltárok 51:13(15). Dávid azt mondja: Énnekem lesz egy üzenetem az emberek számára Isten kegyelméről, az Ő irgalmáról. Ez az, amiről beszélni akarok.

Figyelj, ez a nagyszerű hírünk. Nem azon kell dolgoznom, hogy először rendbe rakjam magam, és aztán jöjjek vissza Istenhez, nem kell válaszolnom a vádlónak, nem kell őt hallgatnom, nem kell vele foglalkoznom, hanem közösségben lehetek ezzel, amit Isten mond nekem a keresztnél. Azután pedig lesz üzenetünk az egész világ számára. Ez az, amire szükség van, hogy ezt az üzenetet vigyük: „Hé, ez egy mentőakció! Ez mentőakció, és nem a tökéletesekről szól.” Ez nem a tökéletesekről szól, hanem arról, hogy Isten megment minket, és aztán elvégez valamit az életünkben. Ámen.

Urunk, köszönjük ezt az alkalmat. Hálásak vagyunk, hogy együtt lehetünk a Te nevedben. Köszönjük, amit hallottunk a szövetségről, és arról, ahogy Jósua mellett kiálltál! Annyira bátorítja a szívünket, hogy Te ilyen Istenünk vagy, hogy Te nem hagysz minket cserben, Te kiállsz mellettünk! Köszönjük, Istenünk! Köszönjük, hogy láthattuk ezt a keresztnél, és köszönjük Urunk, hogy nem kell hallgatnunk a vádolónak a szavait. Urunk, kérünk Téged, hogy őrizd a szívünkben ezt az üzenetet, és őrizd a szívünket ebben az üzenetben.

Ha nem hittél még Jézusban, akkor Isten készen áll befogadni téged, örökre szövetséget kötni veled. Szólítsd meg Őt, Ő azt ígérte, hogy válaszol erre. Mondd azt Neki a szívedben, egyenesen Őneki: „Én Istenem, kérlek Téged, Jézus, ments meg engem! Adj nekem új életet, új kezdetet! Vágyom erre a szövetségre, erre az egységre Veled. Szeretném, ha mellettem is kiállnál, ha megtisztítanál engem. Jézus, bízom Benned! Tedd meg ezt értem! Hiszek Benned. Adj nekem új életet!” Ha életedben először rábíztad magad, akkor kérlek, küldj egy e-mailt, hadd örüljünk veled!

Köszönjük, Urunk! Hálásak vagyunk ezért az alkalomért, a közösségért. Hálásak vagyunk a GGWO-ért világszerte, a testvéreinkért, akik járnak Teveled a világ körül mindenütt. Hálásak vagyunk, Urunk, hogy részei lehetünk egy olyan Szolgálatnak, amely a Te kegyelmed üzenetét képviseli. Köszönjük, Istenünk! Jézus nevében, ámen.

 

Kategória: Egyéb