Szeretjük a Paradicsomot & Kis dolgok nagy jelentőséggel & Gyógyulj ki a Pilátus-kórból

2014 július 20. vasárnap  10:30

P. Elshan: Szeretjük a Paradicsomot

Perzsa nyelven fogok énekelni egy dalt, aminek a szövege így hangzik:

Imádlak Téged, dicsérlek Téged, leborulok Előtted,

Mert Te megbocsájtottad a bűneimet, megtisztítottál,

És az élet mostmár csodálatos Teveled, Istenem.

Szeretlek, Jézus. Szeretlek, Jézus.

Megvan az oka annak, amiért ezt elénekeltem. Persze, Jézus Krisztust akarom imádni minden dallal, amit énekelek, de nektek is énekeltem, hogy egy kicsit megízleljetek másik nyelvet. Esetleg voltak kulturális dolgok is, amiket ebből érezni lehetett. Kis ízelítő egy másik országból. Ez nagyon fontos. Mert ha egymást nézzük, vagy ha egyként tekintünk a magyar gyülekezetre, mi a missziók eredménye vagyunk. Annak az eredménye vagyunk, hogy voltak emberek, akik lefektették az életüket.

Azt mondanánk, hogy Istennek az alkotása vagyunk, Aki odaadta értünk az egyszülött Fiát. Isten Maga is lefektette az Ő életét, és szolgált felénk. Megmutatta nekünk az utat, és példát adott nekünk.  Itt állva a magyar gyülekezet előtt, szeretném kifejezni a köszönetemet, ami a szívem mélyéből fakad magyar misszionáriusok iránt, akik szerte a világban ott vannak.

Valamennyitekre úgy tekintek, mint misszionáriusokra. Szolgáltok a szülővárosotokban, a szomszédságotokban, a környéken, Magyarország különböző városaiban, és mindenfelé a világon. Szeretnék megemlékezni Gombos Zsuzsáról, a testvéretekről, aki sok éven keresztül szolgált Azerbajdzsánban. Aztán Isten előléptette őt a mennybe. Csodálatos misszionárius. Nem tudott járni, de az imáiban átszaladt a hegyek, a magaslatok felett. Fizikailag nem látott, de mégis csodálatos ébredéseket láthatott szerte a világon. Zsuzsa számomra csodálatos hölgy, nagyszerű példa.

Aztán szeretném kifejezni a tiszteletemet Kalmár Eszter felé, Isten csodálatos szolgája, aki sok azeri ember felé szolgált. P. Kende Isten csodálatos embere, aki szintén szolgált az én népem felé Bakuban, Azerbajdzsánban. P. Musztafa Zoli csodálatos barátom. Bizonyos módon az ő szülei példáját követjük. Az édesapja azeri volt. A mennyben lesznek azeriek, és már vannak a mennyben azeriek. Az ő édesapja ott van a mennyben. Az édesanyja magyar. Én is azeri vagyok, és ahogy P. Shane mondta, jó dolgot találtam Isten jelenlétében. Isten nagyszerű ajándékot adott nekem, a feleségemet, aki tökéletesen beszél magyarul, mert magyar.

Szeretnék beszélni két furcsa szóról: paradicsom és Paradicsom. A magyarban ugyanaz a szó két különböző dolgot jelent. Úgyhogy, amikor magyarul azt mondom, hogy szeretem a paradicsomot, vagy azt, hogy szeretem a Paradicsomot, akkor kicsit összezavarodhatunk. „Akkor most mit is szeretsz igazából?” Persze, hogy szeretem a paradicsomot – főleg az azeri paradicsomot –, és szeretem a Paradicsomot is.

Néha a Bibliában is látunk ilyen zűrzavarokat. Mát 25:14-től Jézus elmondott egy példázatot, amiben egy gazdag emberről beszél, aki hosszú útra készült, és előtte a szolgáira bízta a vagyonát. Az egyiknek öt talentumot adott, a másodiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet. Azért adta nekik, hogy gazdálkodjanak vele. Az első kettő bölcs volt és használták is. Hűségesek voltak a gazdájuk felé. A harmadik azonban nem használta a talentumát, amit kapott. El is mondja, hogy miért nem tette:

Mát 25:24-25 … Uram, tudtam, hogy te kemény ember vagy, aki ott is aratsz, ahol nem vetettél, és ott is begyűjtöd a termést, ahol nem plántáltál.Félelmemben azért elmentem, és elástam a te talentumodat a földbe, íme, megvan, ami a tied.

Azt mondja: „Én ismertelek téged. Tudtam, hogy te kemény ember vagy. Ott is aratsz, ahol nem vetettél, és ott is begyűjtöd a termést, ahol nem plántáltál.” Sokszor azt mondjuk: nem ismerte a gazdáját. Így van, nem ismerte az ő ura szívét.

Mát 25:26-27 Az ő ura pedig így válaszolt neki: … Tudtad, hogy ott is aratok, ahol nem vetettem, és ott is begyűjtöm a termést, ahol nem plántáltam.El kellett volna tehát helyezned a pénzemet a pénzváltóknál, hogy amikor megjövök, nyereséggel kapjam vissza azt, ami az enyém.

Úgyhogy azt mondom:

–          Paradicsom.

–          Én nem tudom, hogy te mire gondolsz.

–          Tudnod kell. Amikor azt mondom, hogy Paradicsom, akkor használnod kell a talentumodat. Gazdálkodj.

–          De, uram! Én ismertelek téged. Úgy tudtam, hogy nálad a paradicsom zöldség. Mivel tudtam, hogy te ilyen vagy, féltem, és nem használtam, amit adtál nekem. Itt van az, amit adtál nekem, tessék, vedd vissza.

Isten azt mondja: Te tudtad, hogy Én ilyen vagyok. Használnod kellett volna!

–          Tudtam, hogy Te ilyen vagy, ezért nem használtam.

Értjük? Isten azt mondja: te tudtad, hogy Én ilyen vagyok, úgyhogy használnod kellett volna!

–          Uram, miről beszélsz?

Ahogy folytatódik a történet, még inkább összezavarodunk:

Mát 25:29 Mert mindenkinek, akinek van, adatik, és gyarapodik, akinek pedig nincs, attól még az is elvétetik, amije van.

Megint zűrzavar van. Ha van neked, akkor még többet fogsz kapni, de ha nincsen, akkor még az is elvétetik tőled, amid van. „Mim van? Aztán arról beszélsz, hogy ha nekem nincs… Aztán mégis azzal folytatod: elvétetik az, amim van. Ez most micsoda? Ki érti ezt?” Sokszor nem értjük, hogy mit mond Isten. Számunkra ez bizonyos módon zűrzavar.

Isten azonban elhívott minket arra, hogy Őt hallgassuk, és kérjünk Tőle. Kérdezzük meg: Isten, magyarázd meg, mit jelent ez! Isten azt mondja: „Én ott aratok, ahol nem vetettem, és ott gyűjtök, ahol nem plántáltam. Nem tudsz Engem, semmilyen dobozba bezárni. Nem írhatod elő Nekem, hogy mit kell tennem érted. Nem tudsz képletekbe foglalni. Én nem vallásos Isten vagyok, ahol a törvény lépéseit betartom, és akkor te majd megjósolhatod, hogy mi vár rád az út végén. Hanem Én a kegyelem Istene vagyok.”

Tudsz bármi képletet felírni a kegyelemre? Mi a képlete a kegyelemnek? Isten azt adja nekünk, amit nem érdemeltünk. Isten életet adott nekünk. Nem érdemeltük meg az életet, nem érdemeltük meg a szüleinket, nem érdemeltük meg a gyermekeinket. Nem érdemeltük meg a gyülekezetünket. Nem érdemeltük meg a barátainkat. Azt mind ajándékba kaptuk, Isten kegyelme adta. Nem érdemeltük meg ezt a nyári konferenciát sem, de Isten nekünk adta.

Isten életet adott nekünk, és azt mondta: „Itt van ez az élet számodra, használd! Fektesd le! Tanulj Tőlem! Figyeld, hogy Én hova megyek. Kövess! Ne félj! Ismersz Engem? Ha ismersz, akkor nem fogsz félni, mint az a szolga. Ő félt, mert nem ismerte az ura szívét. Ne félj attól, hogy elveszíted az életed.” Az első, aki használta az öt talentumot, annak tíz talentumhoz még egyet adott Isten. Tizenegy lett. Nem érdemelte meg, de ez a kegyelem.

Isten tanít nekünk itt valamit: „Ne félj attól, hogy elveszíted a pénzed, ne félj attól, hogy elveszíted az egészségedet. Ne is gondolj ezekre a dolgokra, hanem legyél nyitott Előttem, és hallgasd az Én Igémet, az igazságot, amit kegyelemben kommunikálnak, és ami segít neked növekedni Jézus Krisztusban. Mindenben Jézus Krisztusban.”

Soha nem leszünk felnőttek Istenben. Olyan értelemben, hogy mindig Isten gyermekei leszünk, és mindig szükségünk lesz arra, hogy legyen hitünk, ami Isten Igéjének a hallásából jön. Mindig függnünk kell Istentől, és nem szabad képleteket felírni Istenről, vagy próbálni megmagyarázni Őt. Hanem legyünk készek arra, hogy használjuk azt, amit Ő ad nekünk. Ámen.

 

P. Bartha Attila: Kis dolgok nagy jelentőséggel

Nagyon megáldott, amit P. Elshan mondott. Onnan szeretném folytatni, ahol ő abbahagyta.

Mát 25:21 Az ő ura azt mondta neki: Jól van, jó és hű szolgám, hű voltál a kevesen, sokra bízlak ezután, menj be a te uradnak örömébe!

Egy nagyon egyszerű gondolatot szeretnék megosztani: a legnagyobb dolgok nagyon kis dolgokon épülnek. Szeretnénk elérni nagy dolgokat, nagyon szeretnénk szolgálni az Urat, de Isten ezt úgy oldotta meg, hogy kis dolgokat tegyünk közben. Zak 4:10 ne vesd meg a kicsiny kezdetek napját. A konferencia verse az Eféz 4:15.

Ef 4:16b és minden egyes tag a maga mértéke szerinti munkássággal gondoskodik a test növekedéséről, hogy felépüljön szeretetben.

Amit az Úrtól kaptál – van neked részed –, használd azt, és ezzel fog növekedni a gyülekezet. Lehet, hogy ez pici dolog, de használd azt. Nagyon sok keresztény olyan dolgot szeretne tenni, amire nem képes, olyan pozícióban szeretne lenni, amire Isten nem hívta el, és ezért lemarad Isten munkájáról az életében. 1Pét 4:10 mindenki, ahogyan a kegyelmi ajándékot kapta, azzal sáfárkodjon. Amit neked Isten adott, használd azt. Ez a gyülekezet épülésére van, és a személyes épülésedre van.

Ha megnézzük József életét, ő nem tett sokat. Megfejtett egy álmot, és kiszabadult a börtönből emiatt. Amikor saját módján próbált kiszabadulni, akkor nem sikerült. 1Sám 14:6 Jonathán a fegyverhordozójával, ők ketten csak annyit mondtak: Menjünk fel a filiszteusok előőrse ellen, hátha ad az Úr nekünk győzelmet. Ő győzelmet adott nekik azon a napon.

Pici dolog, aminek nem látjuk az értékét, de Isten azon keresztül munkálkodik. Lehet, hogy ez egy pohár víz, Mát 10. Lehet, hogy valakit meglátogatok, lehet, hogy egy imát mondok el – ez az én részem –, vagy egy meghívót odaadok. Pici dolog.

Nincsen jó eszköz a kezünkben arra, hogy Isten munkáját mérni tudjuk. Csak gondolj Dávidra! 1Sám 22-ben milyen emberei voltak? Olyanok, akik nyomorúságban voltak, akik adósok voltak, és akik elkeseredettek voltak. Ez nem jó csapat. Egy könyvvel később, 2Sám 23-ban ott vannak Dávid hatalmas vitézei, és mindenki irigyelte és tisztelte őket. Ne vesd meg a kicsiny kezdetek napját! Természetileg nem tudod megmérni Isten munkáját. 1Sám 22. Dávid a vezérük lett ezeknek az embereknek. Nem vetette meg ezeket az embereket.

A szolgálatod nem úgy növekszik, ahogy szeretnéd? Ez jó, mert Krisztus építi az Ő gyülekezetét. 5Móz 7:22 Isten lassan-lassan űzi ki az ellenségedet. Nem olyan iramban növekedsz, ahogy szeretnél? Ne vesd meg a kicsiny kezdetek napját. Az Úr Jézus munkálkodik. Lassan-lassan munkálkodik.

Azt látjuk, hogy ha nagyon pici dologban engedelmeskedem Istennek, hatalmas eredménye lesz. Ennek a másik oldala is igaz. Ha nagyon pici világot beengedsz a szívedbe – nagyon pici kompromisszum, ami nem tűnik jelentősnek –, tönkreteheti a szellemi életedet, tönkreteheti a kapcsolataidat. Éne 2:15 fogjátok meg a piciny rókákat, amik elpusztítják az egész szőlőt.

Gal 5:9 csak egy pici kovász, és az egész tésztát megkeleszti. Pici harag, és hosszú távon keserű lesz a szíved, kizárod a körülötted lévő embereket. Pici meg nem bocsátás, és magányosan fogod tölteni az utolsó éveidet. Ef 4:26-ban nem véletlenül mondja: ne engedd, hogy a nap lemenjen a haragodon. Azt mondhatnád: Tudok én ezzel bánni! Nem! Rendezd le! Ef 4-ben még az is ott van, hogy ne hagyj semmi helyet az ördögnek.

Vagy: hiábavaló képzelgések, a kívánságodnak az édesgetése – Jak 1:14-15 –, annak bűn lesz az eredménye, ami pedig halált nemz. 2Kor 10:5-6-ban nem véletlenül mondja: minden gondolatot ejts foglyul. „Ó, csak kicsit gondolkodom lefekvéskor.” Aztán meghidegül a kapcsolat a házastársaddal. Nem! Minden kapcsolatot ejts foglyul.

Elég csak egy nagyon pici dologban engedelmeskedni, hogy Isten csodáját megtapasztald az életedben, de egy kis róka elpusztítja az egész szőlőt. Mindezeknek a gyökere az önigazságban rejlik: nekem jogom van ehhez! Egy kapcsolatban mondhatod: „Na, majd én megmutatom neki, hogy milyen az, ha én nem szeretem. Na, majd akkor meglátja! Akkor majd sajnálni fogja.” Egy értelemben nagyon sérülékeny mindenegyes kapcsolat. Ne adj ennek helyet!

Ef 4:15 az igazságot követve szeretetben növekedjünk Krisztusban. Nem lehet azt megcsinálni, hogy Jézus szeretetét akarom, és az önigazságomban élek. Ha Jézus kegyelmére és megbocsájtására vágysz, akkor Jézus igazsága kell, hogy az életedben legyen. 1Ján 4:20 lehetetlen Istent szeretni, Akit nem látsz, és az atyádfiát gyűlölni, akit látsz. Isten igazságára van szükségünk.

Mi Isten igazsága? Ézs 1:18 „Gyere, törvénykezzünk! Eltörlöm a bűneidet. Skarlátvörösek voltak, de hófehérre moslak ezután.” Zsolt 103:12 A bűnödet olyan messze vetem, mint a kelet és a nyugat. Mal 7:18-19 Én az irgalomban gyönyörködöm, a bűnödet a tenger mélyére vetettem. Mát 9:13 Én irgalmat akarok, és nem áldozatot.

„Nem a te igazságod a lényeg, hanem az, amit Én megtettem érted.” Figyelj! Nem csak érted, hanem a melletted lévőért is. Ha ez rád igaz, ha Isten megbocsájtása igaz rád, akkor a melletted lévőre is igaz. 1Kor 2:2 nem akarok másról tudni köztetek, csak Jézus Krisztusról, mégpedig mint megfeszítettről. Nem az a lényeg, hogy kinek van igaza, hanem az, hogy kinek van Krisztusa. Nem az én igazságom, hanem az Igazság.

Végezetül 1Kor 6:19 a Szent Szellem temploma vagy. Ján 2-ben Jézus a templomból kiűzte a galambárusokat. Egy dologban biztos lehetsz, Jézus a te szívedből kiűzi a világot. Lehet, hogy most sodorja az ostort, vagy most döntögeti az asztalt, de munkálkodik benned. Ne zavarjon az, hogy pici, amit most látsz, bízz Istenben, Ő lassan-lassan kiűzi az ellenséged. Pici dologban engedelmeskedem, és a kis rókákat kiteszem az életemből. Ámen.

 

P. Musztafa Zoli: Missziók

Missziós gyülekezetünk van. Nem ritka az, hogy valaki missziós mezőre költözik. Így gondolkodunk, ezt hisszük, ezért imádkozunk, és ezért tanulunk a bibliaiskolában is. Nem csak azért, hogy a fejünk telve legyen ismerettel, hanem azért, hogy felkészültek legyünk, hogy menjünk és prédikáljuk az evangéliumot, megtaláljuk az elveszetteket, és Krisztushoz vezessük őket.

Pál apostolról gondolkodtam. Ő üldözte a keresztényeket, ő üldözte a hívőket, mert Jézus Krisztus nevében prédikáltak – ApCsel 9. –, de aztán találkozott Jézussal személyesen, és akkor ő maga lett üldözötté. Nem érdekes ez? Miután visszanyerte a látását és evett valamit, elment a zsinagógába, és Jézus Krisztust prédikálta, hogy Ő Isten Fia.

Ugyanabban a fejezetben, a 27. és 29. versben azt mondja, hogy ő bátran prédikált Jézus Krisztus nevében. Az elején azt olvassuk, hogy ő üldözte azokat, akik prédikáltak Jézus nevében, most pedig ő maga megy és bátran hirdeti az Igét Jézus nevében. Hiszem, hogy ez volt az a pont, amikor ő személyesen találkozott Krisztussal, amikor Krisztus személyessé vált számára, és akkor hajlandó volt árat is fizetni.

Ezt hisszük. Ezért szolgálunk, és ezért csinálunk bolondot magunkból, amikor kimegyünk az utcára, és ezért járunk a keskeny úton. Hisszük a Bibliát és imádjuk Istent ma, a 21. században. Mintha semmi sem változott volna az 1. század óta. Imádkozzunk és gondolkodjunk a missziókról!

 

P. Kende: Gyógyulj ki a Pilátus-kórból!

Micsoda áldás vasárnap istentiszteleten lenni! Még jobb hírem is van: a mi gyülekezetünkben vagyunk, azaz van gyülekezetünk. Ez nagyszerű! Sok keresztény ezt nem mondhatja el, nem tud tartozni sehova. Nem az épületről beszélünk, hanem arról: „Van gyülekezetem. El tudok fogadni. Képes vagyok hallgatni. Képes vagyok befogadni. Nem kell elutasítanom a büszkeségem miatt, hanem elfogadhatom az igazságot.”

Két szakaszt nézünk meg. Az egyik Ján 18:28-40. Ebben a részben Jézus Pilátus előtt van. Ezekben a versekben látjuk Pilátust, amint bánik Jézussal. Vannak, akik úgy érzik, úgy látják ebből, hogy őneki fontos volt Jézus, törődött Jézussal. Vannak filmek, amikben így mutatják be. Igazából nem érdekelte Jézus, de gonosz sem volt Jézussal szemben, mint a főpapok és a farizeusok.

Ján 18:31 Akkor azt mondta nekik Pilátus: Vigyétek el, és ítéljétek meg a ti törvényetek szerint! A zsidók azonban így válaszoltak: Nekünk senkit sem szabad megölnünk.

Róma nem engedte nekik, hogy bárkit kivégezzenek, és ők azt akarták, hogy Jézus meghaljon. Pilátusnak más a hozzáállása. Neki ez egy idegesítő kis közjáték. „Most mentem volna úszni a tengerpartra, és ezzel kell szórakoznom?” „Éppen VB (világbajnokság) van a TV-ben! Miért kell nekem ezzel szöszölnöm itt? Miért kell nekem ezzel foglalkoznom? Miért kell nekem ezzel a Jézussal időt töltenem? Nekem ez egy zavaró tényező, jelentéktelen apróság. Hagyjatok békén ezzel!” – ez volt Pilátus hozzáállása.

ApCsel 5:38-39-ben látunk egy másik ilyen embert, aki nem gonosz a keresztények ügyével szemben, de azt mondja:

ApCsel 5:38-39a Mostanra nézve is azt mondom nektek, hagyjátok békén ezeket az embereket, és bocsássátok szabadon őket, mert ha emberektől van ez az elgondolás – a kereszténység – vagy ez a dolog, semmivé lesz;ha pedig Istentől van, úgysem tudjátok leállítani őket,

Egy értelemben úgy tűnik, mintha Gamáliel jó dolgot mondana. Egy értelemben persze jó dolgot mond. Jobb, mint azok, akik azt mondják: öljük meg őket! Igazából ez a hozzáállása: „Hagyjuk őket! Ne szórakozzunk ezzel. Van fontosabb dolgunk is. Emlékeztek? Új adót akartunk kivetni. Az fontosabb, úgyhogy foglalkozzunk azzal, hagyjuk ezeket. Úgyis összedől az egész!”

„Gamáliel! Neked ezt jobban kéne tudnod. Amiről te beszélsz, az nem elég. Gamáliel, te nem mész elég messze ezzel! Te a törvény tanítója vagy. Neked fel kéne ismerned, hogy Ő a Messiás.” „Pilátus! Te már láttál hatalmas embereket felemelkedni és elbukni. Mi az, hogy! Volt köztük, akit te fúrtál meg és miattad buktak el. Ez a Jézus azonban más, ezt látnod kéne!” Van itt egyfajta vakság.

Ez az első gondolatunk, hogy van itt egyfajta vakság, amit Pilátus és Gamáliel képviselnek. Pilátus nem látta azt, ami ott volt a szeme előtt, nem ismerte fel Krisztust Messiásnak. Gamáliel sem. Nem látták, hogy hatalmas dolog történik. Itt a kérdésem: Mit tudsz Pilátusról? Tényleg, mit tudunk róla? Tudunk néhány dolgot, de mi miatt ismerjük a nevét? Amiatt, hogy keresztre küldte Jézust, igaz? Gamálielnek maradtak fenn tanításai, de igazából azért ismerjük őt, mert meg van említve az Apostolok cselekedeteiben.

Ha ma tudnák, hogy most ezek miatt ismerjük őket, teljesen meg lennének döbbenve. Pilátus valószínűleg azt mondaná: „Ne viccelj! Nem amiatt, amit Rómában csináltam ekkor és ekkor? Nem amiatt ismernek engem, amit elértem? Nem a teljesítményeim miatt? Nem a politikai tevékenységem miatt? Ne bolondozz velem! Emiatt a Jézus miatt ismernek engem? Egy ilyen jelentéktelen valaki miatt?” Teljesen meg lenne döbbenve, mert vak volt erre. Nem látta, hogy milyen jelentős Jézus. Úgyhogy ő azt mondta Jézusnak, azt mondta Jézusról: „Nincs itt semmi, amin vitatkozni kéne! Nincs itt semmi jelentős.”

Ján 18:35 Pilátus azt felelte (Jézusnak): Tán zsidó vagyok én? …

„Azt hiszed, hogy érdekel ez engem? Tényleg azt hiszed, hogy törődöm ezzel? Azt hiszed, hogy fontos ez nekem? Talán zsidó vagyok én?”

Ján 18:35 … A te néped és a főpapok adtak át téged az én kezembe. Mit cselekedtél?

„Azt hiszed, hogy érdekel ez engem? Nincs itt semmi vitatkoznivaló. Ez megint valami szokásos kis zsidó dolog, amit mindig csináltok. Nincs itt semmi, amin veszekedni kéne. Nincs semmi, ami jelentős.” Pilátus ezzel útjára indított egy hagyományt: nem látni Isten valóságát, nem érteni Krisztus személyének a jelentőségét, lekicsinyelni Isten akaratát. Ez az ő hagyatéka. Ez megvan mindmáig. A világunk hatalmasságai így gondolkodnak.

A másik rész az Írásból, amibe bele akarunk nézni, ami tulajdonképpen az üzenetünk:

1Kor 2:6 Bölcsességet pedig a tökéletesek – ez a hívőkről, a gyülekezetről szól – között szólunk, ámde nem e világnak, sem e világ veszendő fejedelmeinek bölcsességét,

1Kor 2:8 Ezt (a bölcsességet) e világ fejedelmei közül senki sem ismerte meg, mert ha megismerték volna, nem feszítették volna meg a dicsőség Urát.

A gondolat az, hogy mi azt mondjuk: Figyelj, ez a legjelentősebb dolog! Ők pedig azt felelik: Szükségtelen ostobaság. Az egész világunk ezt mondja: „A vallás az szükségtelen szemét. Csak legyél jó ember az Isten-dolog nélkül. Legyen jó családod! Anélkül, hogy gyülekezetbe járnál! Legyél jó szomszéd az evangélium-dolog nélkül.”

Amikor azt olvassuk a hírekben: a protestáns angolok összecsaptak a katolikus írekkel; ígérem neked, hogy semmi köze ennek a történésnek ahhoz, hogy az egyik protestáns, a másik katolikus. Vagy: „A keresztény örmények harcolnak  a muzulmán azeriekkel.” Ez nem mindig igaz, de ebben a két esetben biztos vagyok abban, hogy semmi köze a hithez. Geopolitika, terület, erőforrások, gyűlölet. Semmi köze nincs a valláshoz. Csak azért mondják így, mert ezt szeretnék kommunikálni: „Ez a kereszténység ostobaság. A vallás csak szükségtelen komplikáció. Jelentéktelen dolog. Figyelj! Ebben nem érdemes gondolkodni.” Csak ezt kommunikálják a világ felé.

Ha azt mondod, hogy keresztény vagy, akkor azt felelik: „Ja! Fanatikus.” „Tessék? Vajon melyikünk az agymosott?” Ez a régi vakság. Ez ugyanaz a történet, mint ami Pilátussal volt. Ma ezt mondják: „Mi a bajod? Nézd, én ateista vagyok, és ki tudok jönni mindenkivel. Mindenki mással, aki szintén ateista. Neked mi bajod van?”

Ez régi hagyomány. Tulajdonképpen megvolt már Pilátus előtt is, de ő jó példa arra, hogy gondolkodj így: „A kereszténység a mellékes része az életemnek. A gyülekezet a mellékes része az életemnek. A Bibliám amolyan kiegészítőként van az életedben. Csak úgy hozzáad valamit. Kicsi plusz. Ennyi az egész.” Régi betegség ez, de van egy rossz hírem: fertőző betegség. Ez a gondolat benne, ne lásd a valóságát, a társadalmi jelentőségét, és a személyes súlyát Krisztus Személyének.

Isten ments, hogy mi is kövessük ezt a „tiszteletre méltó” hagyományt. Megtörténhet. Befertőződhetek én is, és keresztényként élhetek egy gyülekezet mellett.  Vagy lehet, hogy néha még el is járnék oda, de nem ragadnám meg a látást, hogy el akarjuk érni az elveszetteket. Nem látnám, hogy micsoda személyes súlya van annak, hogy mennyi mindent megváltoztatna az életemben, és a családom életében, ha a szívemben lenne az egész világ, ha imádkoznék a testvéreimért Kínában a gyerekeimmel esténként. Mert vannak ott misszionáriusaink, és imádkoznánk értük a családban együtt.

Nem látnám, hogy milyen súlya van ennek, ha bekaptam ezt a betegséget. Pilátus-kórom lenne, Gamáliel-vakságom lenne. Így gondolkodnék, és nem látnám, hogy ez – az igazi – mit jelenthetne a családomnak. Vasárnap reggel van, kilenc óra: Ásítoznék, mert 5G-vel húz az ágyam. Nem tudok felkelni. (Persze, nektek ezt nyugodtan mondhatom, mert itt vagytok. Viszont megtörténhet, nem?) Lehet, minden reggel együtt utazom valakivel a villamoson, és – mint jó keresztények – beszélünk is egymással, de a másiknak a szívében van, imádkozik a missziók felől, gondolkodik az elveszettek felől, olvassa az Igét, én pedig Pilátus kórban szenvednék, és nem látnám, és nem érteném Krisztus személyének a jelentőségét, és azt, hogy mit tehetne az én életemben, és a családom életében.

Megeshet, hogy beadom a derekamat a társadalom nyaggatásának, és aztán azt mondom: „Hát, igen! Nem annyira fontos a Bibliámban lenni, Isten Igéjében lenni, és hogy az a szívemben legyen. Nem, nem! Inkább azt az időt odaadom a tőzsdei jelentésnek, odaadom a könyvelőmnek, odaadom egy hírportálnak. Azt fogom olvasni ehelyett, mert az mégsem állapot, hogy nem tudom, mi történik a világban. Úgyhogy szépen becsukom az Igét.” Ez azonban azt jelenti, hogy nem látom helyesen.

Nem tudod, milyen hatása van a társadalomra, amikor Isten Igéje van felemelve? Nem tudod, hogy micsoda hihetetlen munkája van egy országban, amikor együtt felemeljük Krisztust az Igében? Tudod, milyen óriási hatása van? Mit fogunk továbbadni a gyerekeinknek?

Ehelyett ezt mondom? „Ó, nem! A kisfiam!” (Azért tudom, mert van gyerekünk. Igaz, már nem kicsi, de volt kicsi.) „Ó, a kisfiam! Holnap reggel, amikor megy a Kháriszba a harmadik osztályba, ott lesz a szigorú igazgató néni. Szegény kisfiam! És ha eljövünk szerdán a gyülekezetbe, meg fog halni szegény.” Nem halt meg. Sőt!

Mit adunk tovább a következő nemzedéknek? Ha nem élek Isten Igéjében, ha nincs meg Krisztus Testének a közössége, akkor mit adok tovább, és mit mutatok a gyerekemnek? Isten ments, hogy becsukom a szemem, és azt mondom a gyerekemnek:

–          Te miért jársz nyitott szemmel? Csukd csak be szépen te is! Így kell élni! Ez a normális a társadalomban!

–          De apu! Én ismerem Jézust.

–          Pszt! Erről nem beszélünk! Csukd be a szemed.

–          Nem! Isten ments, hogy ez legyen az, amit továbbadok a gyerekemnek. Van egy értékes hagyományunk. Gamáliel vakság van az egész családunkban. Keresztények vagyunk. Nem tudom, hogy tértél meg, gyermekem?! Csukd csak be szépen a szemed! Ez nem normális, ha nyitva van. Te is legyél olyan, mint én.

Isten ments! Mert ez az igazság:

1Kor 2:7 hanem Isten titkos bölcsességét szóljuk, azt az elrejtettet, amelyet Isten öröktől fogva elrendelt a mi dicsőségünkre.

Ez Isten bölcsessége. Nem a miénk, nem az embereké, nem az uralkodóké, nem az USA elnökéé, nem a kínai főtitkáré. Nem az övék, ez Istené. Minden kornak megvan a maga „bölcsessége”, a maga csalárdsága, a maga hazugsága. Mi másikat hirdetünk. Figyelj azonban! Valamit elfelejtünk. A vers végén azt mondja: ez a mi dicsőségünkre van.

Isten bölcsessége a te dicsőségedre van! Ezt elfelejtjük. Mit mondunk ehelyett? „Csitt! Ez szégyenletes. Itt lehet róla beszélni, de ha kimegyünk a városba, a hipermarket parkolójában ez szégyen.” Nem! Én itt azt olvasom: ez a mi dicsőségünkre van elrendelve. Nem fogsz megszégyenülni. Lehet, hogy valaki kinevet, lehet, hogy valaki kigúnyol.

Emlékszem a hívő életem elején beszélgettem egy lánnyal egy trafikban. Azt kérdezte:

–          Hány éves vagy?

–          Huszonegy.

–          És még hiszel a mesékben? Hahaha…

Lehet, hogy kigúnyol valaki, de ma élem az életem és egészséges vagyok. Nem beteg a májam, nem vagyok elmebeteg, nem vagyok reménytelen, nem vagyok örömtelen, nincsenek gyomorfekélyeim… Miért? Azért, mert megtalált Jézus, és mert megtaláltam az Ő bölcsességét, és megismertem Őt, és hallgattam ezt éveken át, ma nem szégyenülök meg. Ma azt tudom mondani: „Szeretem a feleségem, a fiamat a hitben neveljük, van gyülekezetem, van pásztorom, tartozom valahova. Nem vakként élem az életem. Köszönöm, Istenem!”

Pilátusnál észreveszed a büszkeséget? Luk 23-ban van a leírása ugyanennek a történetnek. Jézust ide-oda küldözgetik. Heródes, vissza, főpap… Jézus olyan, mint egy megdicsőült statiszta. „Mondhat néhány szót, de te, Heródes meg én – mondja Pilátus –, mi tudjuk. Tudjuk, miről szól ez a meccs. Ez politika, ez uralkodás, ez rólunk szól. Mi tudjuk, hogy miről érdemes vitatkozni.”

Pilátus azt mondja: „Mi, rómaiak ismerjük az igazi hatalmat. Mi rómaiak uralkodunk rajtatok. Mi rómaiak tudjuk. Mi számítunk! Ez az egész vita Jézus körül, a mezítlábas prédikátor körül, ez jelentéktelen. Ez nem számít!” Ez a büszkeség megtörténhet velem is. Ezt a betegséget is bekaphatom, ez is meglehet nekem.

Kicsit más, de gondolkodhatok így: „Igen, gyülekezet, értem. Ez mind rólam szól. Az pénzemet akarjátok.” Mi beszél itt? A büszkeség. Pál megmondta 2Kor 12:14-ben: én nem azt akarom, ami a tiétek, hanem titeket. Isten nem a pénzeteket akarja, hanem a szíveteket.

–          Én értem miről szól. Ez az én jövőmről szól. Ez a gyerekeimről szól, 4Móz 14:3.

–          Ez az én életminőségemről szól, 4Móz 11:5. Értem én, hogy miről szól. Ez mind rólam szól. Isten el akar venni tőlem.

Én azt mondanám legszívesebben: „Pilátus, ébredj fel! Te vagy a statiszta. Nem te vagy a főszereplő. Ez nem rólad szól. Ez Jézusról szól, és Pilátus, te vagy az, akit manipulálnak. Nem Jézus az, Akit ide-oda lökdösnek, hanem te vagy az, akinek nincs döntése, akinek nincs szabadsága, és a végén nem fogsz tudni mást tenni, csak a keresztre küldheted Őt.”

Miért beszélek erről? Azért, mert megvan ez a veszély az életünkben, hogy könnyen elejtjük ezt az igazságot, ezt a szeretetet, amiről beszélünk. Eféz 4:15 az igazság és a szeretet. Könnyen elejtem valamelyiket, és aztán azzal elejtem mindkettőt. Mi a baj ezzel? Ha nem az igazságban és a szeretetben járok, élek, beszélek?

Tudod, mi a baj? Az, hogy ugyanaz fog történni velem, mint Pilátussal. Ugyanaz fog történni velem, mint Dáriussal. Azt gondolom, hogy nagy hatalmam van, nagy erőm van, nagy tekintélyem van, de valójában csendben hátulról vezetve vagyok valamilyen irányba. Egész konkrétan, félre vagyok vezetve. Valójában félre vagyok vezetve. Ez az Eféz 4:14. Nem növekszem azzá, akivé Krisztus elhívott. Egy értelemben gyermek maradok, és aztán manipulálnak egy gonosz ember. Aztán irányítanak engem.

Hol van a szabadságom? Sok ember beszél összeesküvés-elméletekről még a kereszténységben is. Engem ez nem érdekel. Miért? Azért, mert ha igazságban járok és szeretetben, akkor Krisztus uralja az életemet, és nem a szabadkőművesek vagy valamilyen gazdasági társulás. Nem! Akkor Jézus uralja az életemet, és engem nem érdekel, hogy ki mivel próbálkozik. Ismerjük Sátánnak a stratégiáit – 2Kor 2:11 –, de nem félelemben élünk. Nem az irányít.

1Kor 2:10 Hanem amint meg van írva: Amiket szem nem látott, fül nem hallott, és emberi szív meg sem gondolt, azt készítette Isten az őt szeretőknek.

Mi a hatalomról beszélnénk és a politikáról, uralomról, irányításról, gazdagságról, biztonságról, állandóságról, de Isten azt mondja nekünk: Krisztus! Nem látod ezek közül egyiket sem Őbenne, ha kívülről nézed, de ha Őbenne jársz, akkor megvan az áldásod.

Ma este lesz itt egy színdarabunk. Valószínűleg most kétségbeejtő állapotban van. Még sok dolgunk van az előkészületekkel is, lesújtó a helyzet. Isten viszont azt mondja nekünk: „Jézusban! Jézusban! Jézusban…  Jézusban megvan az áldásod. Ez nagyobb, mint amit reméltél volna. Ez nagyobb, mint amit elképzeltél volna.” Végül mindig ez a dicsekedésünk: „Megtörtént! Te jó ég! Isten megcsinálta. Azt a…! Elképesztő.”

1Kor 2:10 Nekünk azonban Isten kijelentette a Szellem által, mert a Szellem mindent vizsgál, még az Isten mélységeit is.

Erről beszélünk. Azt mondjuk az embereknek: Jézus! Miért mondjuk ezt? Olvastuk egy könyvben? Nem! Isten kijelentette nekünk a Szellem által. Ülök az istentiszteleten, fogadom az Igét, nem hagyom, hogy valami elvonjon, és fogadom az Igét. Aztán a Szellem kijelenti nekem Jézust. Aztán odakinn valaki azt mondja: Agymosás! Én azt felelem: „Mi van veled? Téged is vezetnek, csak téged félre. Ez a különbség kettőnk között.” Amikor azt mondod: Ez az egész nem fontos, ez mellékes dolog!; akkor azt felelem: „Figyelj, ezt úgy tanultad. Ezt úgy tanították neked.”

Ha legközelebb valaki ezt mondja neked, akkor megkérdezheted tőle:

–          Tudtad, hogy Pilátus-betegséged van?

–          Mi van? Mim van?

–          Tudtad, hogy ebben jársz?

Pilátus azt mondta: Ez nem nagy ügy! Aztán kétszáz évvel később a Római Birodalomban üldözték a keresztényeket. Azt mondták a kereszténynek: „Ez nem nagy ügy! Csak mutass be áldozatot a császárnak, és mondd azt, hogy ő az isten. Nem nagy ügy! Senkit nem fog ez bántani, és élhetsz.” A keresztény azt felelte: „Nem! Ez nagy ügy!” Aztán meg kellett halnia.

Az 1600-as években Angliában váltották egymást a királyok: protestáns király, katolikus, protestáns, katolikus… Azt mondta valaki: csak vedd az Úrvacsorát a katolikus módon. Hol az egyik, hol a másik csoport volt bajban. Voltak köpönyegforgatók, akik mindig rendben voltak. Azt mondta az egyik:

–          Csak változtass!

–          Nem változtathatok. Én megtaláltam Jézust, a Szellem kijelentette nekem, Ő az enyém, és én ebben fogok járni. Ebben fogok élni.

Krisztus után 2014-ben azt mondják: „Homoszexualitás? Nem nagy ügy. Lopás? Nem nagy ügy. A házasságtörés nem nagy ügy. Összeházasodsz, vagy sem? Nem nagy ügy.” Ugyanezt mondjuk: „Én nem vagyok Pilátus követője. Ugyanabból a történetből követek valakit, de az Jézus. Én nem vagyok szélkakas. Én Krisztus után megyek.”

Miért? Mert látjuk az Ő valóságát, látjuk az Ő értékét. Látom, hogy mit csinálhat a házasságomban, a családomban, a magánéletemben, a gyülekezetemben, és látom az Ő jelentőségét nemzedékeken át. Ezért nem fogok úgy élni: „Jól van! Dumáljatok csak a missziókról! Érdekel is engem?! Persze, beszéljetek a Bibliáról. Jól van, el is hozom, hogy senki se nézzen ki a gyülekezetből.” (Nem hiszem, hogy bárki, aki eljött ide, így gondolná.)

Ez a fertőzés viszont nem áll távol egyikünktől sem. Itt lehet lenni istentiszteleten úgy, hogy közben végig mással van elfoglalva. Itt lehet lenni úgy, hogy végigcsacsogja az egészet. Nem arról van szó, hogy engem megbánt, vagy valaki mást itt. Hanem arról szól, hogy elveszítesz valamit, ami nagyon jelentős, és vakságban élsz, és büszkeségben, és kihagyod a lényeget: Jézust. Ő a főszereplő.

Az, hogy Pilátus nem látta a lényeget, az elmegy, de ha mi nem látjuk, akkor ugyan ki fogja Őt fölemelni? Ámen.

Kategória: Egyéb