Szemkontaktus & Felismerni, amikor Isten akarata előrelép

2015 január 14. szerda  18:30

 

P. Jukka

Ézs 40:29-31 Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlen erejét megsokasítja. Elfáradnak az ifjak, és meglankadnak, megtántorodnak a legkülönbek is. De akik az ÚRban bíznak, azoknak ereje megújul; …

De akik…” – tetszenek ezek a szavak. Akik az Úrban bíznak, azok is elfáradnak, de megújul az erejük. Mert bízunk Őbenne.

Ézs 40:31 … szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el.

Voltál már csirkeházban látogatóban? Van egy család, akiknek rengeteg csirkéjük van, és voltam náluk egyszer. Ezek a csirkék repkednek. Ha viszont tanulmányozod a csirkét, akkor azt is tudod, hogy nem tudnak túl messzire repülni. Amit viszont tudnak, az az, hogy mindenféle zajt csapnak. Amikor kinyitottam a csirkeház ajtaját, hangos kotkodácsolást hallottam. Úgy éreztem, hogy karizmatikus összejövetelen vagyok. 🙂 Isten minket kissé másra hívott el.

Tanulmányoztam ezt a két állatot, a csirkét és a sast. Figyelem, amint a sas repül. Beszélünk a szemkontaktusról a bibliaiskolában. Tudjuk, hogy a sasok nagyon élesen látnak. P. Zolinak volt egy macskája. A macska figyel, soha nem véti el a célt. A sas ugyanilyen, soha nem téveszti el a célját. Ha eltéveszted a célodat, akkor kezdesz fáradni. Akkor ellankadtál. Ez megtörtént itt az ifjakkal, és elvétették a célt. Ellankadtak. „Fáradok! Nincs semmi motivációm az életre. Már nem találom az értelmet. Egyszer éltem, egyszer izgatott voltam, de aztán jött valami. Nem is tudom, hogy mi. Lehet, hogy a tavasz szelleme eltalált, és kezdek fáradni.”

Viszont mi! Nekünk kicsit más a természetünk. Ez a sas természete. Repülünk, és van szemkontaktusunk. Ne veszítsd el a szemkontaktust. Ez nagyon fontos. Ezekben a napokban olyan sokféle módon vagyunk megkísértve. Mindenféle módon, ahogy az információ áramlik felénk: újságok, számítógépek, mobiltelefonok… Bármilyen kütyüd is legyen, csak áramlik hozzád az információ.

Emlékszem 1960-ra. Akkor nem volt számítógép. Egy telefon volt tőlünk kb. kétszáz m-re, úgyhogy oda kellett futni. Buli volt az élet. Csak egy hobbim volt, gyötörtem a zongorát. Most az információ mindenhol ott van. Az Ellenségnek az egyik célja ezzel az, hogy elveszítsük a kapcsolatot, hogy ne legyen szemkontaktusod Jézus Krisztussal, hogy ne legyen kapcsolatod a pásztorral, hogy ne legyen kapcsolatom a gyülekezettel. Sátán azt akarja, hogy a te széked üres maradjon. Ne veszítsd el a kapcsolatodat!

Garantálom neked, hogy meg leszel kísértve idén. Mindannyian meg vagyunk kísértve. Én magam is. Mindenki. Sátánnak nem tetszik, hogy én a helyemen vagyok, és az sem, hogy te ott vagy. Nem tetszik neki az sem, amikor valaki hűséges a feladatában. Ne veszítsd el a szemkontaktust! Persze, ne magadat nézegesd, hanem Jézust.

Végül van öt pontom:

  1. Krisztus vére által te tiszta vagy. Ez az egyik eredménye ennek a szemkontaktusnak. Jézus Krisztus meghalt érted, és Krisztus vére megtisztított. Isten ezt a címkét adta nekünk: Tiszta vagy!
  2. Ne hallgass semmi másra!
  3. Fontos vagy Istennek. Úgyhogy ne add fel!
  4. 2Kor 4:1 Ne állj meg!
  5. Menj előre a személyes elhívásodban! Bármibe kerüljön is.

Szeretnék adni egy házi feladatot is: menj és tanulmányozd a csirkeházat, és figyeld meg, hogyan repül a sas. Ámen.

 

P. Kende

Mát 11:7 … Jézus beszélni kezdett a sokaságnak – Keresztelő – Jánosról: Mit látni mentetek ki a pusztába? Szélingatta nádszálat?

A válasz az volt, hogy nem. Olyan ember sok van, akit mindenféle szél fújdogál ide-oda, olyan viszont kevés van, aki szilárdan áll. Olyan kevés van, aki stabil. Olyan kevés van, aki tudja, hogy miért áll és mit csinál. Keresztelő János ilyen volt, és Jézus erre mutatott rá. Már említettem (2015.01.11. de.), hogy a világnak van sodrása, próbálja elsodorni a gondolkodásmódodat, azt, ahogy látod a dolgokat.

Egy ilyen intenzív esemény, mint a terrortámadás, ami most volt Párizsban, ez jelentősen felgyorsíthatja ezt a sodrást, vagy irányt adhat neki. Igazából ezt akkor is megemlítettem, hogy ne hagyd magad elsodorni.

A világ kezeli ezt bizonyos módon. Először a nagy érzelmekkel, aztán jön a maszatolás, amikor kezdik mondani ezeket: „Senkinek sem a hibája.”, „Mindenkinek a hibája.”, „Az iszlám nem is olyan. Az egy békés vallás.”… Azután jön a félelem, amit nem ismernek el, de azért megvan. Aztán van egy ígéret a biztonságra, ami hamis ígéret. Aztán esetleg jön a szabadság korlátozása. Esetleg, bejön valami harag az újságírók felé, a zsidók felé, a keresztények felé, az ilyen „fura” népek felé…

Most egy bizonyos újságot támadnak… Hívőként neked csak azt szeretném mondani, hogy az az újság csak egy gúnyolódó, piszkos banda. Nekik semmi nem szent, ezek nem hősök, de a szólásszabadság az fontos. Nem hiszem, hogy bárkinek a hitét ki kéne gúnyolni. Ki lehet hívni, de nem gúnyolni. Nem hiszem, hogy az jó. Egy szabad társadalomban kell, hogy legyen szabadságuk, hogy a szemetüket hajigálhassák mindenhova, ahova akarják.

Nem szeretem, amit mondanak, nem hiszem, hogy értékes, amit csinálnak, de a szólásszabadság ugyanolyan fontos nekünk is, mint nekik. Ezt azért mondom, mert könnyű felszállni a szekérre, és könnyű hagyni, hogy vigyenek a nagy érzelmek. Csak szeretnélek bátorítani – 1Pét 4:4 –, hogy ne fuss ezzel az áradattal.

Amikor Isten mozdít dolgokat, amikor előrevisz dolgokat, akkor azt úgy képzeljük, hogy az gyönyörű, és igazán az. Úgy értem, ez az imánk. Ez a mi nagy imánk: „Mi Atyánk, Aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved. Jöjjön el a Te országod, legyen meg a Te akaratod a Földön úgy, mint a mennyben is!” Imádkozunk azért, hogy az Ő akarata legyen meg. Azért imádkozunk.

Miért imádkozunk érte? Az Ő akarata hogyan lesz meg a Földön? Nem egy politikai párt fogja elhozni, ugye? Nem a szavazataink fogják behozni Isten akaratát ebbe a világba, nyilván. (Ezt most mondhatom nyugodtan, mert nincsenek választások belátható időn belül. 🙂 Most lehet erről beszélni.) Úgyhogy imádkozunk érte. Imádkozunk érte, mert tudjuk, hogy nem a felajánlásunkkal, a tizedeinkkel vásároljuk meg az Ő akaratát, hanem ez olyasvalami, ami az Ő kegyelme, az Ő áldása.

Imádkozunk érte, mert tudjuk, hogy nem a jóságunkkal érdemeljük ki az Ő akaratát. Imádkozunk érte, és aztán az egy ajándék, amikor megtörténik. Amikor valaki újjászületik, akiért imádkoztunk, amikor valaki meggyógyul, amikor valaki felépül a hitében, amikor valaki előrelép a hitében, az mindig áldás, nem fizetség. Az mind egy csoda, nem pedig a mi munkánk.

Úgyhogy imádkozunk érte, mert szeretnénk látni az Ő akaratát előremenni. Mert tudjuk, hogy ez az egyetlen remény, ez az egyetlen igazán örömteli dolog ebben a világban. Mert minden másért dolgozunk, és fizetség van érte. Az viszont nem olyan nagy öröm, mint amikor ajándékot kapok. Isten ajándékokat akar nekünk adni.

Van néhány példa, amikor Isten akarata nagyon jelentősen, láthatóan előremozdult. 2Móz 12-13-ban amikor a zsidók kijöttek Egyiptomból, akkor az nagyon nyilvánvaló előrelépése volt Isten munkájának a Földön. Hadd mondjak még néhányat! 2Sám 1-4-ben amikor Dávid király egész Izrael fölött királlyá válik, ez is Isten akaratának egy nagyon nyilvánvaló előremozdulása volt. ApCsel 2-3-4-ben amikor a Gyülekezet megszületik, akkor az nagyon nyilvánvaló előremozdulása Isten akaratának. ApCsel 10-11,15-ben látjuk, hogy az evangélium eljut a pogányokhoz, a nem zsidókhoz, és ők is újjászületnek Krisztusban – a missziók nagy előrelépése Isten akaratának. Figyeld meg azonban, hogy mindezekben van egy minta.

Van ezekben valami, amit érdemes megfigyelnünk. Az első gondolat, hogy dicsőséges az, amikor Isten akarata előremozdul, és örvendezünk ebben. Látjuk, és azt mondjuk: „Milyen dicsőséges! Mennyire nagy dolog!” Gondoljuk végig! Izrael megszabadult a fogságból, a rabszolgaságból, és Isten nekik adja a földet, amit nekik szán ezen a Földön majd. Ami nincs meg még teljesen, de az övék lesz. Milyen gyönyörű ez, hogy Isten kihozza őket, hogy kiszabadulnak, pedig nincs esélyük. Egy értelemben ölik őket, halálra dolgoztatják őket, de Isten kiszabadítja őket. Gyönyörködünk ebben.

A másik az, amikor Dávid király lesz. Mert van egy ígéret – Ézs 9:7 –, hogy Dávid trónján fog ülni a Messiás, Dávid leszármazottja lesz. Ez volt Jézus, ahogy próféciák megmondták előre. Örvendezünk ebben. Vagy amikor a Gyülekezet megszületik, az gyönyörű, az elképesztő. Ez olyan, ami az egész Ószövetségben sehol nem látható. Ott van Izrael, de Izrael nem a Gyülekezet, és a Gyülekezet nem Izrael. A Gyülekezet új, más, egyéb. Isten csinál valamit, ami nagyon kreatív, életre hívja a Gyülekezetet. Ez gyönyörű!

Nagyon élvezzük ezt, mert a Gyülekezet születése azt is jelenti, hogy bejött a kegyelem időszaka. Ami azt jelenti, hogy Isten kegyelme, közvetlensége és szeretete ebben a korban látszik meg a legnyilvánvalóbban. Azt olvassuk az Ószövetségben is, hogy Hab 2:4 az igaz pedig hitből él. Ugyanez van az Újszövetségben is. Ez mindig így van. Hit által van örök élete az embernek. Az Istenben való bizalom, a hitünk az, ami örök életet hoz. Az Ószövetségben és az Újszövetségben is ezt látjuk, nem kérdés.

A mai nap viszont nagyon nyilvánvaló, hogy Isten mennyire közvetlen. Kicsit olyan, mintha a törvényben, az Ószövetségben a trónon ült volna. Az Újszövetség – a Gyülekezet megszületett –, a kegyelem időszaka az, hogy lejött, hogy Isten veled szemben van. Azt mondja neked: „Itt vagyok! Közel vagyok. Nem vagyok távol tőled.” Ez a kegyelem időszaka. Ez gyönyörű igazából. Ez olyan, amit élvezünk, és azt mondjuk: Mennyire dicsőséges!

Figyelj meg még valamit! Azoknak, akik benne voltak, kihívásuk volt. Isten akarata nagyon nyilvánvalóan előrement, ugyanakkor a kihívás nagyon is megvolt azoknak, akik átélték ezt. Gondolj bele! Amikor a zsidók kimentek Egyiptomból, számukra ez nem volt könnyű időszak. A minimum az volt, hogy ott kellett hagyni az életüket, és elmenni a bizonytalanba, a pusztába. „Hogy lesz? Mint lesz ez? Tényleg úgy lesz? Most akkor mi lesz velünk?” Bizonytalanság. Ehhez még jött valami. Amikor elindultak, akkor utánuk ment fáraónak a serege. Volt okuk félni. Konfliktus volt, menekülniük kellett egy értelemben. Isten a kezében tartotta őket. Isten vitte őket előre, de ugyanakkor volt benne konfliktus, nehézség.

Dávid hogyan lett királlyá? Varázsütésre? Egy pillanat alatt? Nem! Saul meghalt, és egy törzs, Júda követte Dávidot, de a többiek Ísbóseth, egy másik király után mentek. Azt hiszem, két évig polgárháború volt. Én kicsit úgy lennék ezzel: Lehet ez Isten akarata, hogy Dávid legyen a király, ha ez ilyen nehezen megy? Úgy értem, megkérdőjelezném: Biztos, hogy ez Isten akarata?

Ugyanígy a Gyülekezetnél. Amikor megszületett a Gyülekezet, akkor azonnal ott voltak az ellenségeik, a zsidó nagytanács, a farizeusok. Ugyanúgy, mint amikor Jézus megszületett, akkor ott volt Heródes, hogy megölje Őt. Ugyanígy ott volt a zsidó nagytanács és főpapok, és megpróbálták elpusztítani a korai Gyülekezetet azonnal. Kihívás volt. Nem volt könnyű.

A missziók. Amikor az evangélium eljut a pogányokhoz, hozzánk, akkor azonnal ott a probléma ApCsel 15-ben: „Ez nem lehet Istentől! Mert ők nem zsidók. Úgyhogy ez nem lehet Istentől.” Aztán átbeszélik. Ott vannak az apostolok, ott van a jeruzsálemi gyülekezet, és a végén megértik, és azt mondják: „Ámen! Igen, nincs különbség. Zsidó vagy pogány? Jézus Krisztusban egyek vagyunk.” Van azonban kihívás, van támadás, van nehézség a dologban. Nem könnyű.

Ez azért érdekes, mert szeretnénk ezt elfelejteni, azt hiszem. Én legalábbis szeretném. „Ha valami Isten akarata, akkor annak egyszerűen csak csodálatos módon, akadálytalanul meg kéne történnie!” Valahogy azt képzelem, hogy ennek sterilnek kéne lennie, hogy ennek annyira tisztának kéne lennie. „Ennek vegytisztának kéne lenni!”

Amikor viszont megnézem a történeteket, akármelyiket, nem egészen ezt látom. Remélem, hogy nem keserítelek el. Mert Isten akaratáról beszélünk, és arról, hogy az előre megy, és az gyönyörű. Van benne kihívás, de attól még gyönyörű. Attól még dicsőséges, attól még értékes, attól még van miért hálát adnunk, attól még van miért örülnünk. Attól még van miért dicsőítenünk Istent.

Jézus beszél erről Ján 16-ban. Ez közvetlenül azelőtt van, hogy Ő elmegy, és a tanítványok egy értelemben már siratják. Nyilván, hiszen elmegy a Mester. Képzeld el, hogy milyen lehetett Jézussal járni három éven át! Nem igazán tudjuk elképzelni, de egy értelemben igen. Jézus azt mondja Ján 16:19-től: Kevés idő, és nem láttok Engem.

Ján 16:20a Bizony, bizony mondom nektek, hogy ti sírtok és jajgattok majd,

Aztán mond egy példát:

Ján 16:21 Az asszony is szomorú, amikor szül, mert eljött az órája – senki nem akarna cserélni vele –, de amikor megszülte gyermekét, többé nem emlékezik gyötrelmeire az öröm miatt, hogy ember született e világra.

„Amikor megszülte a gyermekét, az a legörömtelibb pillanat. És elfelejti a gyötrelmet.” – azt mondja itt Jézus. Megfeledkezik arról. „Gyermekem van!” Az egész megfordul. Pedig a kettő az egy. Ott van a fájdalom, ott van a küzdelem, és ott van az elképesztő öröm. Jézus ezt mondja a tanítványoknak: „Szomorkodtok majd, de a szomorúságotok örömre fordul. Szomorkodtok, mert megyek a keresztre, de örömre fog fordulni az, amikor feltámadok. Mert legyőzöm a halált.”

Azt mondanám: Ó, hát ha Isten akarata megy előre, akkor az fájdalommentes, tökéletes, problémamentes, hibátlan kéne, hogy legyen. Úgy kéne, hogy történjen.” Viszont nem ezeket a példákat látjuk. Amikor megépítik a templomot újra – Ezsdrás –, megépítik a falat újra – Nehémiás –, nem olyan, hogy csak úgy akadálymentesen, csodás módon megtörténik. Az a legritkább, ahol így történik. Van kihívás, de ez nem baj, mert Istennek van egy akarata, és az megy előre.

Igazán abban akarlak bátorítani a hitedben, hogy meg kell tanulni valamit, ami nagyon fontos: szellemileg látom azt, ami gyönyörű Isten akaratában, de természetileg lehet, hogy nem annyira egyértelmű. 1Kor 2:14-ben világosan mondja: A szellemi ember megragadja, a természeti nem érti. A másik példa, hogy Tit 1:15 a tisztának minden tiszta. A szellemi ember felismeri. Aki Istennel gondolkodik, az gyönyörködik benne.

Ugyanakkor ez kihívás. Kihívás lehet számomra. Ez azért olyan fontos, mert – ne adj Isten! – elvéthetem. Lehet, hogy Isten akarata előttem történik, lehet, hogy a testvérem nehéz időn megy keresztül, és azt mondom: Ez nem lehet Isten akarata, mert ez nehéz idő az életedben. Biztosan így van? Róm 5-ben azt olvassuk, hogy a megpróbáltatás, a nehézség kimunkál bennünk valamit. Azt olvassuk, hogy ez jellemet munkál belénk.

Lehetséges-e, hogy a testvérem nehéz időn megy keresztül, vagy én megyek keresztül nehéz időn, és Isten akarata? Ez Isten akarata, és Isten előremozdít dolgokat, és dicsőséges. „Nem! Ez nem lehet az!” Lehet azonban! Merünk-e hinni Neki? Merünk-e bízni Benne, amikor nehézség van, amikor kihívás van?

Azért, mert zűrzavar van, mert küzdelem van, azt mondhatod: Ez nem lehet Isten akarata! Tévedsz azonban, mert ezek az esetek mind Isten akarata voltak. Isten akarata ment előre, de küzdelem volt, probléma volt közben, és nehézség. Ez rendben van. Lehet-e Isten akarata nagyobb?  A válasz az, hogy igen.

Hadd adjak zárógondolatként egy kis bátorítást! Hogyan tanulhatom meg felismerni ezt? Csak egy-két dolog. Az első az, hogy Isten Igéje legyen gazdagon a szívemben. Miért? Azért, mert ahogy olvasom az Írást, Róm 15:4, ez kitágítja a látásomat. Mi a problémám, amikor ránézek a testvéremnek a nehézségére? Az, hogy nem látom a nagy képet. Ám ha látom… Az Ige fog nekem segíteni ebben.

Azt fogja mondani nekem: „Figyelj! Ez a pillanatnyi könnyű szenvedés igen-igen nagy örök dicsőséget munkál. Nem így történt mindenkivel? – Zsid 11. – Aztán Isten hűséges volt hozzájuk.” Kitágul a látásom, és megértem, hogy van, ami nagyobb, és Isten el akar végezni valamit a szívemben. Még akkor is, ha nehéz most. Viszont hihetem és bízhatok és kérhetem és számolhatok úgy, hogy az Ő akarata megy előre most is, habár kihívással van tele.

A második a testvéremnek az élete és a szavai, Róm 12:5. Ez nagyon fontos az életünkben. Az egyik az Isten Igéje gazdagon – bátorítalak a bibliaiskolára, ha még nem jártál, de ha jártál, akkor is –, a másik a testvéremnek az élete, az ő hite, az ő szavai, az ő gondolatai, az ő megértése az Igéről, és ahogy megosztja azt velem, ahogy beszélgetünk róla. Miért fontos ez? Mert ahogy látom az ő életét, ahogy látom a bizonyságát, ahogy látom, hogy az ő életében összekapcsolódik Isten élete és az ő mindennapi élete, az igazán személyesé teszi nekem a dolgot. Az Ige kitágítja a látóteremet, és ez személyessé teszi a dolgot.

A harmadik: Zsid 13:7 Figyeljetek a ti elöljáróitokra a hitben! „Akik előttetek járnak, nézzétek az életüket!” Miért? Mert az távlatot ad nekem. Igazán azt mondja nekem: Mehetsz messzebb! Új lehetőségeket nyit előttem. Azt látom, hogy mehetek messzebb, mint hittem volna.

Miért szeretek olvasni életrajzokat? Jól megírt életrajzot Billy Grahamről, Hudson Taylorról vagy Müller Györgyről… miért szeretek ilyeneket olvasni? Azért, mert arról beszél nekem, hogy mehetek messzebb Istennel, mint hinném, és Ő hűséges lesz hozzám. Ez annyira fontos! Az Ige gazdagsága, a testvérem élete az én életemben, és aztán a vezetőim.

Van valaki, aki előttem ment a hitben, és látom a lehetőséget, és azt mondom: „Én is szeretnék menni arra! Nekem is megvan ez a vágyam.” Aztán látom, és ez annyira jó! Olvasom, és nem elvont dolog, hanem van benne birkózás. Nézd meg Pál apostolt. Róm 7-ben birkózik a régi természetével, és ki van készülve tőle, és utálja a dolgot, gyűlöli, hogy ott van benne, de mégis ott van.

Ha olvasom az Igét, akkor nem fogom azt képzelni, hogy ez egy álomvilág. Hanem ez valós élet. Amikor kapcsolódom a testvéremhez, akkor is ezt látom, hogy ez nem olyan, hogy mindig sterilizálva van a kezünk, és minden hajszál tökéletesen áll… Ez nem ilyen, hanem járunk Isten akaratában. Lehet, hogy elbukom, de felállok újra, és látom a testvérem életében, és örvendezem ebben, és azt mondom: „Igen! Így tudok élni. És mehetek Istennel.” Aztán látom a példát, és azt mondom: „Igen! Ez nem elvont dolog, de attól még dicsőséges és valós.” Ámen.

Istenünk, kérünk Téged, hogy amint éljük az életünket, ne váljunk elvonttá a hitünkben, ne feledkezzünk meg arról, amit olvasunk, amivel közösségben vagyunk, amit követünk, hanem hadd ragadjuk meg a valóságot, az életet. Kérünk, Urunk, hadd ne legyen a hitünk elvont furcsaság, hanem hadd legyen nagyon is valós, nagyon is mindennapi egy értelemben, ugyanakkor nagyon is szent.

Köszönjük, Urunk, hogy megvan ez a lehetőségünk ma, hogy járhatunk így, hogy érthetjük ezt, hogy láthatjuk ezt. Istenünk, szeretnénk ebben járni teljes örömmel, teljes tisztasággal. Igen, Urunk, ez a vágyunk. Urunk, Istenünk, kérünk, hadd ne mulasszuk el azt a munkát, ami előttünk zajlik a gyülekezetünkben, a családjainkban, a barátságainkban, a munkánkban, a szolgálatunkban. Hadd ne mulasszuk el pusztán azért, mert azt képzeltük, hogy nem lesz benne nehézség. Urunk, hadd járjunk a Te akaratodban nagyon egyszerű szívvel, nagy örömmel!

Ámen.

Kategória: Egyéb