Személyes járásban az Úrral & Manna az új életben (#2)

2014 április 30. szerda  18:30

P. Vreeland: Személyes járásban az Úrral

Érdekes, hogy van elhívás az életünkben. Olyan sokszor nem tudjuk, hogy ez mit von maga után. Ez egy folyamat, ami fejlődést hoz létre, és betölti Isten akaratát. Rejtély, ahogy ez működik. Ehhez azonban bensőséges kapcsolat szükséges az élő Istennel. Egy módon az rejtelmes, hogy Isten embereket használ, de vallásos módon nem rejtélyes. Személyes, mert minden elhívás, amit Isten ad az egyes embereknek, az személyes elhívás; és ez az, hogy betöltsük az akaratát.

Isten az Ő akarata szerint hív el embereket, és nagyon sajátos módon használ mindenkit. Remélem megérted, hogy nem teszek különbséget férfiak és nők között, mindnyájunkról beszélek. Pál azt mondja Fil 3-ban: célegyenest futok Isten felülről való elhívásának jutalmáért. (Nagyon szeretem ezt a fordítást.)

Ez az elhívás olyannak tűnik, hogy talán el sem érhetjük. A mi elhívásunk felülről való. Lépésről lépésre, eseményről eseményre, megértésről megértésre, látásról látásra, reményről reményre, kijelentésről kijelentésre. Isten ebben a folyamatban kijelenti Magát nekünk. Szeretném, ha ezen elmélkednénk kicsit.

A bevezetőben el szeretném mondani a valószínűleg legfontosabb dolgot, amit valaha hallhatsz. Kell, hogy legyen egy élő kapcsolat személyesen Istennel. Krisztus Teste nagyon jó hely arra, hogy megérthessük Isten munkáját. Az elhívásod nagyon személyes kell, hogy legyen. Az elhívásunkban elszámoltathatónak kell lennünk Isten előtt.

Ahhoz, hogy ezt megtapasztalhassuk, Szellemben kell járnunk, és nem a hústestben. Új dolgokhoz kell jutnunk, ahogy előre haladunk. Ez abból a bölcsességből jön, amit a világ nem ismert meg, abból bölcsességből jön, ami Istentől kapunk. Ha nincs átadás közted és Isten között, akkor honnan jön a bölcsességünk? Magunktól? A világtól? Abból, amit másokban vélünk látni?

A pásztor minden nap prédikálhat, de ha az nem Isten szava, ha nem Istentől felkent, akkor haszontalan. Prédikálhatok, de ha az nem Isten Igéje, akkor haszontalan, nincsen értéke. Pál bolondságnak nevezte a prédikációt azok számára, akik elvesznek.

2Móz 3-ban Mózes annyira jó kép. Találkozik Istennel. Látja az égő csipkebokrot, amit a tűz nem emészt el. Amikor találkozik Istennel, tudja, hogy szokatlan helyen van. Az első dolog, amit Isten mond neki, ez az, hogy vegye le a saruját. Nem megyünk Istenhez a saját járásunk szerint. Ő meg fogja változtatni az irányunkat. Ő át fogja formálni az életedet.

Ne formálódjunk külsőleg! Ne utánozzunk! Hanem alakuljunk át, legyünk új teremtés Jézus Krisztusban. Nyúljunk azért a fentről való elhívásért lépésenként. Ne próbáljunk meg egyből elérni az út végére. Kezdjük Istennel. Egy lépés Istennel, két lépés Istennel, még egy lépés Istennel, harmadik lépés Istennel… Egy lépés Istennel, két lépés Istennel, három lépés Istennel, négy lépés Istennel. Ez ismétlődik. Csak ismételjük magunkat. Ez Isten akarata. Isten folyton ismétli nekünk, amit tudnunk kell. Újra és újra.

Végső soron eljutunk arra a helyre, ahol azt mondjuk: „Te jó ég! Tudok valamit, amit tegnap még nem tudtam.” Mózes első kérdése Istenhez az volt: Ki vagy Te? Ugyanakkor azt is tudnia kellett: Ki vagyok én? Mert később elmondja Istennek, hogy mi az, amit nem tud megtenni. Ugyebár, ezt még senki nem mondta Istennek?!

Én képtelen vagyok bármit is tenni Istenért! Még tanítjuk is, hogy képtelenek vagyunk bármit is tenni Istenért. Isten mégis elhívott minket, és van terve az életünkre. Lépésről lépésre ki fogja jelenteni nekünk. Kegyelemben és az igazság ismeretében növekedni fogunk, és Isten embereivé fogunk válni pillanatról pillanatra. Isten embere Isten pillanatában. Csak egy pillanatra kell fókuszálni, és Isten emberévé lehetünk Isten pillanatában azáltal, hogy felfedezzük, hogy Ő kicsoda. Aztán megtudjuk azt is, hogy mi kik vagyunk Őbenne.

Régen azt gondoltam, hogy lehetetlen bármit is tennem. Van ebben némi hamis alázat: Á, én semmit nem tudok tenni Istenért. Amikor ide jöttem a missziós mezőre, minden feladat, amire megkértek, hogy csináljak, olyasmi volt, amit korábban sohasem csináltam. Miután egyszer azt mondtam, hogy nem, megfordultam, és soha többé nem mondtam nemet. Azt mondtam: Hadd imádkozzak efelől!

Hiszem, hogy Isten számára semmi sem lehetetlen. Hiszem, hogy bármit megtehetek, amit Ő kér tőlem, de el kellett kezdenem az utamat a megtéréskor, amikor Istennel először találkoztam. Aztán el kellett kezdenem járni, megtenni a következő lépést és a következő lépést; és út közben elfogadni Isten etetését, megengedni, hogy az Igéjével itasson, és hogy a Szent Szellem szóljon hozzám.

Ha nem vagyunk elég csendben, hogy halljuk Őt, akkor nem növekszünk, hanem másolunk. Azt tesszük, amit mások csinálnak, és nincs semmi egyedi akkor az életünkben. Amikor viszont megtanulunk hinni, és hit által járunk, akkor bámulatos emberekké válunk. Csodálatos emberek vagytok. Isten csodálatos! El fog hívni, hogy bármit megtegyünk. Bármit. Ez meg fog történni. Olvass Mózesről, és látni fogod, hogy mennyire igaz ez!

P. Kende: Manna az új életben

Az új életről beszélünk: amikor megtaláljuk Krisztust, és amikor kezdünk Vele járni, akkor mik azok az első dolgok, amiket meg kell tanulnunk, és mik a csapdák, amiket el kell kerülnünk. Ezek érvényesek ránk a hívő életünkben tovább is.

2Móz 16:4 Ekkor azt mondta Mózesnek az ÚR: Íme, én esőként kenyeret hullatok nektek az égből. Menjen ki a nép, és szedjen naponként egy napra valót, hogy próbára tegyem: akar-e az én törvényem szerint járni, vagy nem?

Esőként kenyeret – sokféle esőt láttunk már, de ilyet még nem. Isten azonban tudott gondoskodni olyan módon, ahogy nem várnánk. Ezt sokszor megéltük az életünkben. Volt már ilyen élményed? Vártunk valamit, számítottunk valamire, Isten azonban másként gondoskodott, de gondoskodott. Tudod, miről beszélek? 🙂 Isten tud gondoskodni rólunk!

Mit várnék én? Isten ad nekem egy marék vetőmagot, és aztán azt mondja: „Vesd el! Öntözd! Utána arasd le! Őröld meg a malomban. Aztán csinálhatsz belőle kenyeret.” Amikor azonban Ján 21-ben a tanítványok halásznak, és Jézus a parton várja őket, akkor kimennek a partra, és már ott van a sült hal és a kenyér. Már ott volt az étel. Isten már gondoskodott. Nem kellett nekik beleadni, hanem Isten már gondoskodott róluk. Már megadta, amire szükségük volt.

Isten képes gondoskodni. Mindenféle erőfeszítésünk nélkül, izzadságunk nélkül. A zsidók kinn vannak a pusztában, és bajban vannak ott. „Mi lesz itt? Éhen fogunk halmi. Mi lesz itt? Itt nincs semmi. Itt nincs mit vadászni. (Nyilván nem lehet halászni.) Nyilván nincs semmi, ami elég lenne nekünk.” Isten azt mondja nekik: Én elég vagyok nektek. Ez fontos üzenet mindnyájunknak.

Nekik nem kellett búzát termeszteniük, nem kellett öntözniük, nem kellett aratniuk, hanem Isten adta nekik a nyersanyagot a reggelihez. Amikor itt olvassuk, hogy hogyan találkoznak ezzel, akkor azt látjuk, hogy meg vannak lepve. Nem értik, hogy mi ez. Azt mondják róla 2Móz 16:15-ben: Mi ez? Ez lett a neve: ez a „Mi ez?” Ez a manna. Mert nem tudták, hogy micsoda.  Miért? Mert nem számítottak rá. Nem ezt várták. Valamit olyat vártak, amit ismertek. „A pepperonis pizzát ismerem :-), de mi ez?” „Ez micsoda? Hogyan ad ez választ nekem?”

Kicsit ilyen az, amikor megtérünk. Akkor Isten azt mondja nekünk: „Add a kezed. Adom a gondoskodásod, itt az Igém.” Az ember azt feleli: „Mi ez? Mire jó ez nekem?” Az ember próbálja megenni. „Mire való ez? Hogyan lesz ez elég nekem? Hogyan lesz ez válasz nekem?” Évezredek óta ez a hívőknek a bizonysága: „Ez elég nekem. Ez megelégít engem.”

Először nem tudtam, hogy mi ez, hogy mire való, hogyan kell használni. Próbáltam vele sok mindent csinálni. Legtöbben csak porfogónak használják a polcon, vagy éppen beillik az asztal lába alá, ami billeg. Nem itt, de másutt sokan. Látjuk azt igazán a magyar Bibliáknál, hogy ha olvasod, a magyar Biblia szétesik. 🙂 Nem erre lett kitalálva. Arra lett kitalálva, hogy a polcon figyeljen. Ám ha olvasod, akkor szétesik. 🙂

„Ki gondolta volna, hogy egyszercsak valaki olvasni fogja? Furcsa vagy? Valami bajod van? Miért olvasod a Bibliát?” Ma reggel ültem egy bevásárlóközpont előtt, és olvastam a Bibliámat. Aztán láttam valakit, aki elment mellettem, belenézett a Könyvbe, hogy mit olvasok, és fennakadt a szeme: Valami bajod van?

Mire kaptuk ezt? Ez a gondoskodásunk. Ám nem az, amit vártunk. Amikor megtértem, arra gondoltam: „Lottó ötös? Álomautó?…” Isten azt mondta:

–          Add a kezed! Tessék, itt van az Igém.

–          Tényleg? Ez a válasz? Ez válasz bármire? Ez válasz az életemre? Ez megfelel nekem dolgokra? Hogy érted ezt?

Lehet, hogy ők valami mást vártak, nem a mannát, de ez Isten saját elképzelése szerint volt. Nem olyasvalami, amit az ember ismert azelőtt, de ez megelégítette az embert.

Az a manna jóllakatta az embert. Ha belegondolsz, létezik-e egy olyan étel, amin el lehet élni egész életedben? Lehet, eszedbe jut a kedvenc ételed, de nincs ilyen! Ha hagymát eszel egész életedben, lesznek bajaid. A férfiak azt gondolják: Ha mindig csak húst ehetnék, boldog lennék. Igazából nem. Ám a hölgyeknek sincs igazuk, amikor azt mondják, hogy csak zöldség. Az sem lenne a tökéletes válasz.

Ugyanakkor ők mannát ettek egész életükben, és nem azért haltak meg, mert csak ezt ették. Hanem ez válasz volt minden szükségükre. Ez párhuzam nekünk, hogy az Ige válasz minden szükségemre. Isten Igéje ad nekem. Mélyebben, mint hinném. Olyan szinteken, ahol nem is gondolom. Olyan szinteken, amiről nem is tudok.

Nem hiszem, hogy a zsidók a pusztában tudtak a vitaminokról, az aminosavakról… 🙂 Nem hiszem, hogy ezekről tudtak volna bármit. Azt tudták, hogy van ez a „Mi ez?”, megették, finom volt, aztán elég volt nekik. Egész életükben ehették, és nem szűkölködtek vele.

Igazából, amikor keressük a válaszokat az életünkre, amikor keressük a gondoskodást, megszoktuk, hogy akkor nekünk kell összerakni, nekünk kell megcsinálni, nekünk kell kiókumlálni, nekünk kell előállítani, nekünk kell kiokoskodni a dolgot. Viszont az Igével nem így van. Isten Igéje, az más a számunkra. Úgyhogy ezt mondja nekünk:

1Pét 2:2 mint újszülött csecsemők az ige tiszta, hamisítatlan tejét kívánjátok, hogy azon növekedjetek az üdvösségre,

„Kívánjátok az Igét.” Miért? Ez a vallásos kötelezettségünk? Ahogy P. Vreeland mondta, ez nem egy vallásos dolog. Ez személyes dolog. Azért kívánom, mert nekem szükségem van növekedésre. Mert szükségem van!

Miért? Azért, mert a hívő ma tart valahol, van bizonyos szintű kihívás az életében, lehet rajta támadás, és azt mondja: „A mai nap, amim van, az elég nekem. Úgyhogy becsukom a Bibliámat. Köszönöm, jól vagyok.” Mi van azonban, ha egy nap egészen másfajta támadás lesz az életében, teljesen más helyről teljesen más erővel teljesen más kihívás? Ha nincs az életében az Ige, ha nincs felkészítve a szíve, ha nem növekedett, akkor nem fog tudni megállni, mert a támadás túl nagy lesz.

Ezért azt mondja nekünk:

Jak 1:21 Azért vessetek el minden undokságot és a gonoszság sokaságát, …

„Tegyétek félre az összes képmutatást, az összes színjátékot, az összes vallásos izét! Az összes olyat, amikor eljátszod a dolgot!” „Nagy fekete Bibliám van. Nagyon büszke vagyok magamra, mert nekem van a legnagyobb Bibliám a gyülekezetben. Csak azért nem mosolygok, mert gyülekezetben vagyok. Komolynak kell lenni. Egy nap te is olyan szent lehetsz, mit én. Ám az én Bibliám nincs szétesőben! Lehet, hogy szép és nagy, de nem esik szét!” Ez jelent valamit Magyarországon. 🙂

Jak 1:21 … és szelíden fogadjátok a belétek oltott igét, amely megtarthatja lelketeket.

Azt mondja: Mert az képes megmenteni a lelketeket. Timóteusnak azt mondja Pál 1Tim 4:16-ban: Az Ige képes megmenteni a lelketeket. Ezért prédikálunk. Ezért beszélünk róla. Azt mondja Timóteusnak: Az a tanítás képes megmenteni téged és azokat, akik hallanak. Nem csak azoknak, akik hallgatnak, hanem nekem is fontos. Neked is fontos. Neked is fontos, hogy elmondd valakinek, hogy megoszd valakivel, mert ez áldás neked, mert ez szolgál feléd. Mert ez megment téged, ez felemel téged. Szükséged van rá!

Jak 1:22 Az igének pedig cselekvői legyetek ne pedig csak hallgatói…

Megtartói és cselekvői, nem csak hallói. Az egyik lehetőség, hogy hallom, és ennyi. Az olyan lenne, mint egy zsidó ember kinn a pusztában: „Jé! Mi ez? Milyen érdekes!”; aztán visszamegy a sátrába. Aztán a nap végére korog a gyomra, korog a felesége gyomra, korog a gyerekek gyomra, és azt mondja: Hát, Isten nem gondoskodott. Tényleg? „Túl fárasztó volt begyűjteni. Nagyon fárasztó volt! Kemény munka.”

Ugyanígy lehetek én is, és nem nyitom ki a Bibliát. „Sajnálom! Meghúztam a vállam. Úgyhogy nem tudom kinyitni.” Ez a mindennapi eledelünk. Ha nem az, akkor bajban vagyunk. Ha nem az, akkor bajban vagyok. Amikor megtértem, úgy voltam, mint a zsidók: „Mi ez? Miért jó ez? Miért van ilyen nyakatekerten írva? Miért van benne két különböző múlt idő, amikor csak egy van minden rendes nyelvben? Miért ilyen? Hogy van ez? Nem értem.” Nem értettem. Nem számítottam rá, hogy annyira jelentős lesz az életemben, mint a mai nap. Mert ez olyasvalami volt, amiről én sosem hallottam. Én ezt nem ismertem azelőtt. Tehát az első (1) az, hogy nem számítottunk erre.

Figyelj újszövetségi hívő! Neked megvan a Szent Szellem – ha újjászülettél Krisztusban –, Aki ezt magyarázza neked, Aki ezt értelmezi neked, Aki segít neked ezt megragadni.

Viszont kell, hogy tegyél valamit a dologgal. Ez nem olyan munka, mint amit megszoktunk. A második (2) az, hogy van ezzel munka. Csak nem az, amire számítottunk. A zsidóknak össze kellett gyűjteniük, utána meg kellett gyúrniuk, meg kellett főzniük, meg kellett sütniük. Volt vele némi munka, csak nem az, amire számítottak. Nem az, hogy meg kellett termelni, nem az, hogy meg kellett óvni a vadállatoktól, nem az, hogy le kellett aratni, de volt vele némi munka. Igazán ez megvan nekünk is Isten Igéjével.

Azt hiszem, néha olyanok vagyunk ezzel, mint egy férj, aki hazamegy, lerúgja a cipőjét, és azt mondja: „Asszony! Vacsora jár nekem. Szórakozás jár nekem. Szex jár nekem. Gyerünk! Ez mind jár nekem!” Ha egyetértesz ezzel férfi létedre, akkor gondjaid lesznek. Miért? Mert ez nem kapcsolat. Ez nem kapcsolat!

Lehetünk ilyenek Istennel. Leül, fogja a Bibliáját, és: „Na jó! A pásztor azt mondta, hogy olvassuk a Bibliánkat. Dumálj! Mondd csak! Mit akarsz? Beszélj. Csak végezd el. Gyerünk! Na, menj be a szívembe. Történjen valami, na! Elolvastam egy fejezetet, ennyi elég is.” Aztán úgy meg van lepődve: Isten nem beszélt hozzám. Erre azt mondom, hogy én se beszélnék hozzád, és szerintem a feleséged se ezt várja tőled.

Lehet, így megy valaki Istenhez, ilyen nemtörődöm módon, nem értékeli, hanem: „Jól van! Mondjad.” Lehet így az istentiszteleten is: „Na, jól van! Mondjad.” Olyan hálás vagyok viszont, hogy ti válaszoltok, és néha még áment is mondotok magyar létetekre. 🙂 Együtt nevetünk, válaszoltok, figyelünk, elfogadjuk – ez nagyszerű dolog. Ez a nagyra értékelése az Igének.

Ugyanez, amikor kinyitom a Bibliámat Istennel: „Istenem, itt a szívem. Tegyél valamit! Kérlek, munkálkodj bennem.” Egy értelemben ez komoly munka. Mert amikor kinyitom a Bibliámat, akkor az a szívem megalázásának a munkája. Azt mondani Istennek: „Uram, beszélj hozzám! Érints meg engem. Amit megérintesz, azt elfogadom Tőled. Abban akarok járni. Azzal nem fogok játszani, azt nem akarom elfelejteni. Nem akarok szórakozni ezzel, hanem változtass meg engem.” Ez az alázatnak a munkája az Igében, Jak 4:6.

Aztán (3) ez a keresésnek, és a kérésnek a munkája, Mát 7:7. Azt mondani Istennek: „Kérlek! Imádkozom érte. Nyisd meg nekem az Igédet.” – és aztán használom az új elmémet, gondolkodom Istennel. 1Kor 2:13 a Szent Szellemmel karöltve, szellemit szellemivel hasonlítok össze. Van benne munka.

Nem az a fajta munka, amit gondoltam. Nem az a keserves munka: „Dolgozom keményen. A mai napi szent feladatom a következő, el kell olvasni ezt a részt. Ah! Nem tudtam, hogy ez a fejezet ilyen hosszú. Jézus, nem tudtál volna egyszerűbben elmondani dolgokat?” Nem ez a fajta munka. Hanem az a fajta, ahol a szívemet megalázom, és keresem Őt: Istenem, beszélj hozzám!

Az egyik kedvenc versem:

Jer 15:16 Ha szavaid rám találtak, eledelemmé váltak. Szavaid örömömre váltak nekem és szívem vigasságára. Mert a te nevedről neveznek, ó, URam, Seregek Istene!

Ez az én örömöm, örvendezésem. Ezt megettem, és örvendeztem benne a szívemben. Erről beszél nekünk Zsolt 1:2 áldott az az ember, aki gyönyörködik az Úr törvényében. Zsolt 119:103 milyen édes a Te Igéd az én számnak. Zsolt 119:11 Mennyire édes ez nekem! Mennyire fontos ez nekem! Mennyire jelentős ez nekem!

Jób azt mondta: Ez drágább nekem, mint a szükséges eledelem; Jób 23:12. Ha tekintem a nagymenüt a gyorsétteremben, melyik a fontosabb? Lehet, hogy én azt mondanám: Attól függ, mennyire vagyok éhes! Jób viszont azt mondta: Ez fontosabb nekem.

Sokszor azért nem jutunk el a Bibliáig, mert annyi minden más fontosabb. Fontosabb a szórakozás, fontosabb a kávé, fontosabb a… Lehet, hogy ezek jó dolgok, lehet ez a közösség, lehetséges, hogy ez valakinek a bátorítása, valakinek az építése, lehet, hogy ez egy szolgálat, de ha nem jutok el a forrásomhoz, akkor bajban vagyok, és bajban leszek. Ha nem eszem nap mint nap, gondban leszek. Szükségem van rá.

2Móz 16:19 Mózes azt is mondta nekik: Senki se hagyjon belőle reggelre.

„Ne hagyjon senki másnapra belőle!” Mit csinál a nép? Naná, hogy meghagyják másnapra. Azt olvassuk a 20. versben, hogy megférgesedett és megbüdösödött. Bűzlött és férges lett. Meghagyták másnapra. Miért mondja ezt Isten? Azért, mert tanítja őket. „Figyelj! Tanulj meg nap mint nap elfogadni Tőlem! Ebben az új életben ez a rend. Ez az rend, hogy nap mint nap elfogadsz Tőlem.”

Lehet, hogy van olyan nap sok-sok év elmúltával, hogy kimegyek reggel, és azon gondolkodom, mi lesz a földön. „Uram, lehetne, hogy krumpli legyen? Vagy sült csirke?… Ó, ne! Már megint manna!” Lehet, hogy van egy ilyen reggelem: Ó, már megint a Biblia?! Ez van. Isten ezt adta nekünk. Isten tudta, hogy mit csinál. Azt mondja: Nap mint nap el kell fogadnod Tőlem.

Zsolt 119:25 a lelkünk a porhoz tapad. Egy példa, ami majdnem ilyen: amikor a levegőben elengedek egy tárgyat, lefelé esik. Mindig. Miért? Azért, mert a porhoz tapad. Van gravitáció, ami húzza. A lelkem is így van. A lelkem visszatér. Kiemelem, és visszatér a porba, kiemelem, és visszatér a porba… A lelkem természetszerűleg visszatér a természetihez. A lelkem újra meg újra visszatér a közönségeshez. A lelkem újra meg újra visszatér a személyes problémáimhoz, a negativitásomhoz, a zárkózottságomhoz, a befelé fordulásomhoz. A lelkem újra meg újra visszatér a büszkeségemhez, a félelmeimhez.

A lelkem újra meg újra visszatér. Szükségem van arra, hogy nap mint nap felfrissüljek. Ezért kell nekem, hogy nap mint nap betöltekezzem a Szent Szellemmel. Nap mint nap szükségem van a közösségre a testvérekkel. Nap mint nap szükségem van az Igére. Mert ha nem, akkor mi lenne az, ami újra kiemeli a lelkemet? Mert akkor egyszerűen hívő leszek, aki az alsó szinten éli az életét.

Megfáradunk, az élet lefáraszt minket. Az egyik lehetséges ok az ez, hogy nem veszem nap mint nap az Igét. Honnan lenne szellemi energiám, hogyha nem eszem? Szükségem van rá. Ebben van a szellemi kalória. A „héját” nem kell megenni, elég a belseje. Ebben van a szellemi energia, amire szükségem van. Isten Szelleme szól hozzám ebből személyesen.

Sokan sokszor azt gondoljuk: „Ugyan mim van, amivel szolgálhatnék? Mim van, amit adhatnék?” Egy értelemben tényleg így van, de egy másik értelemben Isten Igéje, és aztán ahogy merítettem ebből, Isten feltölti a szívemet, és aztán van mit adnom. Amikor Kol 3:16-ban azt mondja: legyetek telve Istennek a beszédével gazdagon; akkor azt is mondja: ez kijön belőlünk, lesz ének, lesz szellemi dal, lesz öröm, lesz szabadság, lesz szolgálat, mert gazdag az Ige a szívemben. Ebben az új életben nem járhatunk enélkül. Hogyan is lehetne? Csak ebből tudok meríteni. Ámen.

Mennyei Atyánk! Kérünk Téged, hogy add nekünk a Te Igédet gazdagon. Napról napra, hétről hétre, évről évre, évtizedről évtizedre adj nekünk növekvő gazdagságot a Te Igédben. Adj nekünk mély ismeretet, bölcsességet, növekvő szeretetet, növekvő vigasztalást, növekvő tekintélyt. Köszönjük Istenünk! Annyira hálásak vagyunk ezért a Könyvért! Dicsőség Neked azért a mannáért, amit adtál nekünk. Taníts minket nap mint nap a kezedből enni.

Ámen.

Kategória: Egyéb