Szellemi vakság és Jézus közelsége (Karácsony)

2013 december 25. szerda  18:30

1Ján 3:1-3Lássátok, milyen nagy szeretetet adott nekünk az Atya: Isten gyermekeinek neveznek, és azok is vagyunk! …Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, és még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk őhozzá, és meg fogjuk őt látni, amint van.És akiben megvan ez a reménység iránta, az mind megtisztítja magát, ahogyan ő is tiszta.

1Ján 3:7-8Gyermekeim, senki se tévesszen meg titeket: aki az igazságot cselekszi, az igaz, mint ahogyan ő is igaz;aki a bűnt cselekszi, az ördögtől van, mert az ördög kezdettől fogva vétkezik. – És itt a lényeg – Azért jelent meg az Isten Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa.

Halleluja! Ez jó hír mindnyájunknak!

Amikor Jézus „betört” a teremtésbe, akkor igazán többet tett, nem csak megmutatta Magát nekünk. Nem csak egy üzenetet hozott nekünk, ahol azt mondta: „Isten szeret, ez az egy üzenetem van nektek”; nem csak megmentett bennünket – ha nem vagy hívő, tudd, hogy ez volt a terv, hogy megmentsen bennünket, Jézus azért jött, hogy megkeresse és megmentse azt, aki elveszett, és ez a legnagyobb üzenet –, hanem van ennél még több.

Még valamit el akart mondani nekünk. Olyasvalamit, amit az emberiség nagyrészt elfelejtett, amivel nem gondoltunk azelőtt, mielőtt Ő eljött, és igazán azóta sem gondolunk erre.

Ház_1

Éljük az életet a földszinten. Ez a világ, amiben élünk. Itt van minden természeti jelenség, épület, cselekedetek, dolgok… minden ezen a szinten van. Valahol távol van a természetfeletti. Viszont úgy gondolkodunk, hogy mindent a földszinten próbálunk megoldani. Mindent itt próbálunk rendbe rakni.

Nem véletlen, hogy Eféz 6-ban Pál azt mondja nekünk: „Nem! A te harcod nem test és vér ellen van.” Tehát nem azzal van harcod, aki épp melletted ül, vagy nem az ellenségeddel a munkahelyeden, vagy nem a családtagoddal, aki az idegeidre megy. A te harcod nem test és vér ellen van, hanem összefoglalva Eféz 6:12-t: szellemi dolgok ellen van a harcunk.

Megpróbálunk mindent megoldani magunk között. Ezért vannak önsegítő tanfolyamok, személyiségfejlesztő tanfolyamok. Ezért van sok olyan tréning még a kereszténységben is: „Hogyan csináld? Hogyan oldd meg? Vizsgáld meg a sebeidet, nézegesd azokat sokat, és aztán majd jobban lesznek. Törődj velük, foglalkozz velük, és intézd őket. Mindezt tedd a földszinten, a legalsó szinten. Maradj meg itt, éld itt ezt az életet!”

A bajunk azonban az, hogy valójában minden problémánk föntről, a felső szintről ered. Miért? Azért, mert az emeleten történt az, hogy Sátán lázadóvá lett. Ő ott döntötte el, hogy harcolni fog Isten ellen, és azonnal veszített is, persze. Ám ahelyett, hogy elismerte volna ezt, hogy veszített, bevont bennünket a dologba.

Nyilván az őrültsége miatt elhozta hozzánk ezt a harcot, minket is belevont, és meg akarja mutatni Istennek, hogy neki van igaza. Próbálja bántani Istent és mindenki mást, mert önző. 1Ján 3:10-12 ő önző, csak magára gondol, és szeretné megosztani másokkal a nyomorát. Úgyhogy 1Ján 2:11 van, akinek a sötétség megvakította a szemét, Isten természetét nem látja, nem látja az evangéliumot, nem látja Istennek a kinyújtott karját, nem látja Isten szeretetét, nem látja Isten törődését, nem látja Isten gondoskodását, és nem látja a természetfelettit.

Amikor emberek beszélnek a természetfelettiről, akkor általában nem a felső szintről beszélnek, hanem a földszint „plafonjáról”.

Ház_2

 

Amikor az okkultról van szó, amikor erőkről beszélnek, jövendőmondásról, vagy látnak másokat, távoli helyeket, vagy a gyógyítás – ami néha működik, néha nem –, akkor ezek bizonytalan, valószínűtlen, nem igazi dolgok. Nem az, amiről mi beszélünk. Inkább csak gyanú arra, hogy van több is. Igazán ez is csak egy vakítás. Ez is csak hazugság. Ez is csak arra szolgál, hogy ne lássák meg az igazit. Az igazi természetfelettit, Istennek a valóságát. Ez a cél igazából.

(Ha minden igaz, Karácsony is lesz ebből az üzenetből, bár most nehéz elképzelni.)

Ez viszont azt jelenti, hogy az embernek sok kérdőjele van. Rengeteg kérdőjel: „Mi az élet? Mi a szeretetet? Mi az idő? Hogyan van ez az egész?” – nagyon alapvető kérdések nagyon egyszerű dolgokról. Miért? Azért, mert ezek felülről erednek. Az életünk ajándék, Jak 1:17. A szeretet ajándék. Az idő, ami van, az ajándék. Amink van, az mind Isten ajándéka számunkra.

Ha nem látok bele a felső szintbe, akkor nem látom, hogy honnan jön mindez, honnan van ez nekem. Ez olyan, mint amikor a kisgyerek azt kérdezi: „Miért…? Miért…? Miért…?” Az idegeinkre mennek, mert eljutunk arra a pontra, ahol már nincs válaszunk a miértre. „Csak!” „Miért csak?” 🙂 Nem tudjuk a választ. Miért? Azért, mert nem hajlandó továbblépni a felsőbb szintre. Nem hajlandó megnézni a természetfelettit úgy, ahogy Isten leírja.

Sátán szereti ezt a zűrzavart, mert a zavaros sekélyes az ő kedvenc halászterülete. Az az, ahol szeret halászni. Ott a legkönnyebb elkapni a halat, mert nem látja a hálót, nem látja a szigonyt, nem lát semmit. Semmit nem lát igazából. Úgyhogy egyszerűen csak sugall dolgokat, egyszerűen csak ismétlődnek hazugságok. Aztán az ember elhiszi a hazugságot, mert sokszor hallotta. Csak azért, mert sokszor lehet hallani, azért igaz?

Csak azért, mert a TV-ben minden sorozat ezt mondja, azért igaz? Így van, ha csak az alsó szinten él az ember, akkor zavaros minden, akkor minden össze-vissza van kavarva, minden sekélyes. Nincs felülnézet. Nem lehet rálátni a dologra. Úgyhogy nem tudja megmondani, hogy minek él, hogyan lehet Istenhez jutni, hány út van Hozzá. Ezért élnek az emberek annyi módon, annyi furcsa céllal, és az emberek nem biztosak abban, hogy hova tart az egész.

Karácsony.

Gal 4:4 Amikor azonban eljött az idő teljessége, elküldte Isten az ő Fiát, aki asszonytól született a törvénynek alávetve,

Mi volt azelőtt? Az előző vers megmondja:

Gal 4:3 … amikor kiskorúak voltunk, a világ elemei alá voltunk vetve szolgaként.

Ez az alsó szint. Erről beszélünk, hogy az ember ez alatt volt. Isten úgy döntött, amikor Jézus megszületett, hogy itt az idő változtatni ezen a képleten. Hogy nézett ki azelőtt?

Ház_3

Amikor Isten mondani akart nekünk valamit:

Zsid 1:1 … sokszor és sokféleképpen szólt Isten hajdan az atyákhoz a próféták által,

Ez történt. Hogyan történt? Isten mondott valamit a prófétának, és azt mondta: Mondd el nekik! Isten adott valami természetfelettit, egy üzenetet a prófétának, és aztán azt mondja neki: Mondd ezt el az embereknek. Ezék 3:1-5-ben leírja ezt. Isten ad egy könyvet Ezékielnek, és azt mondja: Edd meg! Isten megeteti vele a tekercset, vagyis a könyvet, és aztán azt mondja: Beszélj erről!

Ezék 3:4-5Azt mondta nekem: Embernek fia! Eredj, menj el Izráel házához, és mondd el nekik az én szavaimat!Mert nem valami érthetetlen beszédű és nehéz nyelvű néphez küldelek, hanem Izráel házához.

Isten azt mondja Ezékielnek: „Beszélj nekik! Nyilvánvalóan mondd el nekik. Mert téged értenek, mert te olyan vagy, mint ők. Mert ők olyanok, mint te. Megvannak a problémáik ugyanúgy, mint neked. Megvannak a gyengeségeik, ugyanúgy, mint neked. Úgyhogy mondd el nekik úgy, ahogy megértik, úgy, ahogy ők is átlátják.”

Ezzel a képpel azonban van egy kis probléma, az, hogy ránéznek a hírhozóra, és azt mondják: „Lehet, hogy ő találta ki. Ez gyenge és elégtelen üzenet. Ezek Ezékiel szavai. Ezékiel mindig így beszélt. Emlékszem, amikor gyerekek voltunk, ő és a haverjai megvertek, úgyhogy Ezékielre nem hallgatok.” Könnyű az üzenetet így félredobni.

Hab 2:4 az igaz pedig hitből él. Ez nagyszerű, ezt a részét nagyon szeretjük, de azelőtt azt mondja: aki felemeli magát, aki felfuvalkodik, annak gondja, annak problémája van. Ez az, amiről beszélünk. Ha büszke vagyok, akkor elutasítom, és amikor jön a próféta, azt mondom: „Hát te csak egy ember vagy! Ugyan, ki vagy te?!” Úgyhogy Isten azt mondta: „Változtassunk ezen. Szeretném nyilvánvalóbbá tenni nektek.” Tehát ezelőtt voltak a próféták, és

Zsid 1:2 ez utolsó időkben Fia által szólt hozzánk,

Ez nagyon más! Jézus megváltoztatta ezt. Nem így van, hogy Ő elmondta a prófétának és próféta adja tovább, hanem Ő eljött, és megváltoztatta a dolgot. Ő Maga jött el.

Ház_4

Isten átlóg az alsó szintre. Jézus eljött Maga. Gal 4:4-ben amikor azt mondja, hogy az idők teljességében jött el, akkor ez nem csak azt jelenti, hogy minden elő volt készítve. Ez igaz volt. Úgy értem, ahogy erről mindig beszélünk a bibliaiskolában:

–        volt közös nyelv, a görög, a koiné, mindenhova el lehetett juttatni az üzenetet egy nyelven,

–        volt várakozás Izraelben a Messiásra,

–        volt római béke, olyan amilyen, de béke volt, és

–        voltak római utak, lehetett menni misszióba, lehetett utazni úgy, ahogy azelőtt nem.

Úgyhogy tökéletes volt az időzítés mindenféle szempontból. Volt azonban még egy dolog az idők teljességéhez: Isten úgy gondolta, hogy itt az idő váltani, itt az idő másként csinálni. „Én Magam jövök el az alsó szintre. Abba, ami nyilvánvaló. Azért, hogy egyértelmű legyen, hogy nem vagyok távol.” Emberként jött el. Ez volt a legközvetlenebb dolog, ami eddig történt. Ján 1-ben János próbálja kifejezni, amit a Szent Szellem ad neki:

Ján 1:14 Az Ige testté lett, és közöttünk lakozott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, aki teljes volt kegyelemmel és igazsággal.

Ez a testet-öltés. Ez a csoda, hogy Jézus nem küldött hozzánk még valakit, hanem Önmaga jött el hozzánk. Ez azt jelenti, hogy nagy váltás van. Isten közvetlenebb velünk, mint eddig volt.  Így akar bánni velünk, így akar foglalkozni velünk. Mondja is itt:

Ján 1:17-18Mert a törvény Mózes által adatott, a kegyelem pedig és az igazság Jézus Krisztus által lett. Az Istent soha senki nem látta, az egyszülött Fiú, aki az Atya kebelén van, az jelentette ki őt.

Nyilvánvalóvá tette Őt, egyértelműen bemutatta nekünk.

Az 1800-as években voltak nagy ébredések, nagy missziós munka. Igazán a görög szöveg tanulmányozásának az volt az aranykora a kereszténységben. Nagyszerű prédikátorok voltak, és ugyanakkor persze nagyon kemény kritika a kereszténységgel szemben. Az egyik az volt, hogy a Biblia a levegőben lóg, nincs köze a történelmi valósághoz.

„Milyen hülyeség ez? Kik azok a filiszteusok? Nincsenek olyanok. Sosem voltak filiszteusok. Ez olyan, mint a bumburnyákok. Nincs semmi valósága. Ez csak mese. Miről beszél? Jerikó? Hol van Jerikó? Ne hülyéskedj! Nem létezik Jerikó. Az emberek nem is tudtak írni, amikor Mózes könyveit állítólag Mózes megírta.” Aztán jöttek az archeológusok, ásni kezdtek, és megtalálták egyiket a másik után. 🙂 Most senki nem érvel ezzel. Mindenki tudja, hogy Mózes idejében tudtak írni, mindenki tudja, hogy volt Jerikó, és leomlott a fala. Régészeti tény.

Ez ugyanaz a gondolat, hogy valaki, aki felfuvalkodik a szívében, az mindig talál jó okot arra, hogy visszautasítsa. Ugyanilyen volt Jézus, amikor belépett hozzánk: nyilvánvalóbbá lett minden. Közelebbivé lett minden, sokkal inkább egyértelművé lett minden. Krisztus bejött és személyesen beszél hozzánk. Ez megváltoztatja az életünket.

Ház_5

Nem annyira az változik, hogy más vagyok – három kezem lesz, vagy két fejem –, hanem Isten beköltözik az életembe, és az életem kiterjed a felső szintre is. Van kapcsolatom a természetfelettivel. Nem tapogatózva vakon, nem találgatva, hanem a Szent Szellem beszél hozzám. Miért? Mert Isten közvetlenebb kapcsolatot akart velünk. Ján 14:17 a Szent Szellem, Aki bennetek lesz.

Miért? Mert Isten azt mondta: „Itt az idők teljessége. Eddig közvetett módon beszéltem hozzátok, de most közvetlenül fogok. Most egyenesen hozzád, benned fogok szólni. A Szent Szellem által. Amikor hallod az üzenetet, azt fogom mondani a szívedben: ámen. Amikor kinyitod a Bibliád, akkor szólok hozzád belőle. Amikor kinyitod a szád valaki felé, akkor bátorítást adok a szádba, vagy az evangéliumot adom a szádba. Én meg fogom tenni ezt.”

Lehet, hogy az életem hasonló, mint ami volt előtte, de az életem növekedett. Benne vagyok több dologban az Ő akaratában.

Végül Jel 21-ben, ha előrenézünk a jövőre, Istennek van terve. Az a terv merre mutat? A rejtettől a nyilvánvaló felé, a közvetettől a közvetlen felé. Nem fogunk végigmenni minden lépésén ennek a folyamatnak, de Jel 21-ben van a végcél, az utolsó cél:

Jel 21:10 Elvitt engem lélekben egy nagy és magas hegyre, és megmutatta nekem a szent várost, Jeruzsálemet, amely a mennyből, Istentől szállt alá.

Ez Isten célja, hogy eltávolítsa azt a közvetett határt, hogy minden nyilvánvaló legyen.

Ház_6

Ez az Ő szíve vágya felénk, hogy mindent értsünk, hogy lássunk, hogy úgy lássuk Őt, amint van; hogy teljesen eltávolítsa a vakságot a szemünkről, mert a vakság a kárunkra van. Az a célja, hogy Ő közösségben legyen velünk. 1Ján 1:1-6 vagy akár az egész 1Ján 1. erről szól, hogy Isten közösségbe hív minket, ahol nyilvánvalóak a dolgok, ahol egyértelműek a dolgok, ahol a dolgok nincsenek rejtve előlünk.

Ez óriási kincs, mert élhetnék olyan korban, ahol Isten távol van, és prófétán keresztül szól hozzám. Ez a kiváltságunk, hogy nem abban a korban élünk. Ebben a korban élsz, újszövetségi hívő vagy, ahol Isten jelen van az életünkben.

Ház_5

Isten benned él – Róm 8. – a Szent Szellem benned él, és ezért nincs kárhoztatás, mert megigazultunk, mert az Övéi vagyunk, és élhetünk ezzel. Ez a célja.

Viszont keresztényként – habár mindkettőre jogom van, az alsó és a felső szintre egyaránt –, de ugyanakkor lehetséges, hogy azt mondom: én csak élek a földszinten. Amikor ott élek, és csak erről szól, akkor ez számít. Akkor ez minden, ami számít. Ez nagyon érdekes dolog, mert nekem jogom van ahhoz. Isten szólni akar hozzám. Valahányszor azt mondja nekem: keresd először az Isten országát és az Ő igazságát; akkor hív engem, hogy az életemben legyen ott mindkettő. Amikor azt mondja: gyertek Hozzám, akik megfáradtatok, megterheltettetek; akkor azt mondja: gyere Velem, Én mindkét szinten ott vagyok.

Akit viszont ez nem érdekel, az folyton azt mondja: enyém, enyém, enyém. Tudod, miért mondja ezt annyit? Mert tudja, hogy az élet nem az övé a földszinten. A földszinten semmi sem biztos. Ha Isten valósága nélkül élem ezt az életet, akkor semmi nem örökkévaló, akkor úgy vagyok, mint Salamon a Prédikátor könyvében: minden hiábavalóság!

„Tegyél jót az életed hiábavaló napjaiban!” „Kösz! Ez ám a motiváció!” Ez olyan, mint amikor megkérdeztem a tanáromat még a szocializmusban: Akkor mi értelme az egésznek? Volt nagy magyarázata, de elég okos voltam ahhoz, hogy értsem, mit mond. Azt mondta: kiskerék vagy a nagy gépezetben, örülj neki! „Kösz!” Nem voltam olyan nagyon boldog én sem, más sem.  🙂 Így vagyunk, ha ez a szint az enyém.

Ha ez minden, akkor minden véges, minden elveszett, minden reménytelen, minden zűrzavaros. Ha csak annyi, hogy az egyik a barátom, a másik az ellenségem, akkor baj van. Az élet nem ez! Ha ez az ember az ellenségem, akkor tudom, hogy nem ő az ellenségem, hanem van egy szellemi valóság. A barátomért hálás vagyok, de ugyanakkor tudom, hogy van egy szellemi valóság, és az nagyobb ennél. Az fontos nekem.

Akkor azt tudom mondani – JSir 3:24 –, hogy Isten az én örökségem, Ő az én osztályrészem. Az Úr az én osztályrészem. Ő az én osztályrészem. Amim van, az azért van, mert Ő adta, és amim nincs, az azért nincs, mert nem adta. Úgyhogy bízom Őbenne.

Amikor emberek elveszítenek dolgokat, átmennek ezen: „a kutya kergeti a saját farkát”. Kezdenek pörögni körben: „Mit rontottam el? Ha másként csináltam volna…! Ó, de elrontottam!” – és csak pörögnek körben ekörül. Értem, én is veszítettem el dolgokat. Nehéz, főleg a barátok elvesztése. Amikor a barátaid elhagynak, az nehéz.

Ugyanakkor, van-e valami több? Ha tudom, hogy van ez a másik szint, ha ez valós része az életemnek, ha ebben élek, akkor azt tudom mondani: Uram, Te vagy az én osztályrészem; és Zsolt 62:3 nem rendülök meg felettébb. Miért? Mert Ő az én osztályrészem, és Ő nem inog meg. Lehet, hogy elveszítem az eszem – úgy érzem, hogy történik, elképesztő, érdekes ez az öregedés –, de tudom, hogy Ő válaszol a szükségeimre, és tudom, hogy velem lesz végig. Végig! Végig az életben és aztán örökké. Isten fogja megválaszolni a szükségeimet, úgyhogy nem rendülök meg felettébb.

Sok ember nem tud elbánni a veszteséggel, kiakadnak és kikészülnek rajta. Mondhatunk valami ilyet: Isten mindent a javunkra munkál. Lehet ez sekélyes? Ó, persze! Naná! Ez az egyik klisénk a gyülekezetben.

Emlékszem, amikor megkaptuk az esküvőnkön a jó kívánságokat. Kaptunk egy rakás képeslapot. Olvasgattuk azokat. Az egyikben az volt: Klisé „sorszám1”, Klisé „sorszám2” és aláírás. Ennyi. Értem, mire gondolt. „Isten áldjon!” – ez lehet klisé. Ám lehet olyan is: „Isten áldjon! Igazán. Ez az, amit kívánok neked. Ez az, amiért imádkozom.”

Isten mindent a javamra munkál. Ez a valóság. Látom? Nem. Viszont azt olvastam, hogy az igaz hitből él. Úgyhogy, nem akarok felfuvalkodni. A büszkeség azt mondja nekem: fuvalkodj fel, és minél jobban felfuvalkodsz, annál jobban kitöltöd a rendelkezésre álló teret, és akkor annál jobban érted az életed. Ez a büszkeség hazugsága. Ám Jak 4:6 Isten ellenáll a büszkének. Ugyanakkor, alázat hitben megtalálhatom Őt.

Isten szeret engem. Lehet ez klisé, lehet valóság. Elveszítettem valamit, vagy valakit, vagy valami időt, vagy egy évet, vagy sok évet, akkor itt a kérdés: Mi a válasz? „Isten vissza tudja adni neked az éveket, amit megevett a sáska, a szöcske és a cserebogár. Isten vissza tudja adni neked.” Ez lehet sekélyes, igaz? Simán! Viszont, ha az életem mindkettőben élem, ha mindkettő az enyém, ha mindkettő az otthonom, akkor…

Ez az, amit szeretek, hogy tudunk beszélgetni hétköznapi dologról – pl. pénzről –, és aztán a beszélgetés simán átcsúszik a szellemibe. Aztán beszélgetünk valami szellemi dologról, aztán vissza. Miért? Azért, mert hol szellemiek, hol testiek vagyunk? Nem! Azért, mert mindkettő az enyém. Mindkettő az én otthonom, és élvezem ezt. Hülyéskedünk, és aztán mondunk valamit, ami elképesztő.

Egyszer együtt utaztam egy házaspárral, lelkipásztornak készültek. Hoztak engem valahonnan autóval. Beszélgettünk az úton. Egyszer csak a srác azt mondja nekem: „Mostmár értem, hogy mit csinálsz. Hagysz egy kis időt, mondasz valami egyebet, aztán megint mondasz valami mélyet, valami nagyon elképesztőt, aztán megint hagysz egy kis időt…” „Tessék? Mi így beszélgetünk!” 🙂

Nekünk ez a közösség. Mi ezt élvezzük. Ezért szeretünk együtt kávézni vagy palacsintázni. Ezért szeretünk együtt ülni és nevetni. Miért? Mert mindkettő az enyém. Mindkettő az én otthonom, és ezért van stabilitásom az életemben. A szolgálat lehet: „Egy helyes dolog, amit tenni kell, és tesszük is. Mert rendes emberek vagyunk. Ezt csináljuk.” Vagy a szolgálat lehet az, hogy közösségem van Istennel, kapok valamit, és aztán van mit átadnom.

A világunk teljesen el van veszve, teljesen össze van zavarva ebben a „földszint” dologban, és nem látnak semmit. Amiről azt hiszik, hogy természetfeletti, az is hazugság, nem valóság. Isten azt mondja: „Figyelj! Én azért jöttem el, mert le akartam bontani a választófalat.” Eféz 2:14. Egyszer már lebontotta a zsidók és a pogányok között. Ez már megtörtént, de azt mondja nekünk: Én szeretném, ha az emberek teljesen elhagynák ezt a vakságot. Könnyű elutasítani, de ugyanakkor nagyon nyilvánvaló. Ez a mi részünk ebben az életben, hogy élünk mindkettőben és képviseljük mindkettőt. Ámen.

Mennyei Atyánk! Köszönjük Neked azt, hogy kinyitottad előttünk az ajtót, hogy nyilvánvalóvá tetted nekünk, hogy a menny nem egy távoli, elvont, fura valami, hanem Te vagy, Aki eljöttél hozzánk, Aki szeretsz bennünket, Aki mellettünk vagy, Aki megtartasz minket, Aki többet adsz nekünk, Aki megnyitod a szemünket, Aki a szívünkbe teszed ennek az igazságát. Köszönjük Istenünk, hogy ennyire közvetlenül velünk vagy. Tudjuk, hogy ez lesz még jobb is, de most is hála van a szívünkben.

Ha nem vagy hívő, hozz egy döntést a szívedben: „Jézus! Szükségem van Rád. Meg akarlak ismerni Téged. Új életre vágyom. Bízom Benned, hiszek Benned, ments meg engem! Jézus, meg akarlak ismerni Téged.”

Ámen.

Kategória: Egyéb