Szellemi tartalom és kérdések a kultúránkban (I. Korinthus 11.)

2013 szeptember 1. vasárnap  18:00

P. Kende

Van egy építő része az üzenetnek, de azt P. Farkas Laci és P. Bartha Atti fogják elmondani. Úgyhogy nekem maradt az „örömteli” része, hogy megadjam nektek, „ami jár” :-). 1Kor 10-ről beszéltünk nemrég (2013.08.25. du. P. Kende: A jó dolgok utálatos bálványokká válnak), és ott az utolsó szakaszt nem néztük át, mert a 8. fejezettel már tárgyaltunk róla. 1Kor 10:23-33-nak van egy fontos üzenete, a korinthusi levélben ez sokszor előkerül.

1Kor 10:23-24 Minden szabad, de nem minden használ, minden szabad, de nem minden épít. Senki se a maga javát keresse, hanem a másét.

1Kor 10:31-33 Tehát akár esztek, akár isztok, akármit cselekedtek, mindent Isten dicsőségére tegyetek. Ne botránkoztassátok meg se a zsidókat, se a görögöket, se Isten gyülekezetét. Én is mindenkinek mindenben kedvében járok, nem keresve a magam hasznát, hanem a többiekét, hogy üdvözüljenek. 1Kor 11:1 Legyetek az én követőim, mint én is Krisztusé.

Miről szól ez a rész? Arról, hogy törődünk egymással, hogy fontos valaki más. Lehet, hogy nekem van szabadságom valamire, de ha ezzel a másikat megbotránkoztatnám, akkor nem teszem.

Azt mondja Pál: Legyetek az én követőim, mint én is Krisztusé. Egyszer korábban mondja: kövessetek engem, utánozzatok engem. Van ilyen vád, könnyen felmerül ez egy keresztény tanítóval kapcsolatban: „Ez valami szekta. Mi az, hogy követni valakit? Nem követek embert.” Pál azt mondta: kövessetek engem, ahogy én követem Krisztust. Ez nagyszerű üzenet. Nincsen tanító, nincsen vezető, ember, aki tökéletes volna, de megvan a lehetőségem, hogy kövessem őt abban, amiben ő Krisztust követi.

1Kor 11:2-22. Ebben a részben van egy dicséret a korinthusi gyülekezet felé, ami nem sokszor fordul elő ebben a levélben. Nem sok dolgot sikerült eltalálniuk, de Pál dicséri őket egy dologért. Aztán van két dolog, amiért nem dicséri őket. 1Kor 11:2-ben dicséri őket azért, hogy teszik a rendeléseket, amiket Pál rájuk hagyott. Úgy értjük, hogy ez a bemerítés és az Úrvacsora, amiről Pál beszél kicsit később ebben a fejezetben.

Aztán a 17. és a 22. versekben nem dicséri őket valami más miatt. A 3-6. és 13-15. versekben egy kulturális dolgot látunk, ami a korinthusiaknak nagyon nagy jelentőséggel bírt. Rengeteg kérdés van ezzel a fejezettel, ezzel a szakasszal kapcsolatban. Sok mindent lehet félreérteni ebből a részből, ami a fej befedéséről és nem befedéséről szól. Igazán arról szeretnék beszélni, ami mögötte van ennek.

Mert egyrészt értenünk kell ennek a kulturális hátterét. Mit jelentett az, ha egy nőnek a feje be volt takarva? 1Móz 24:65-ben azt látjuk, hogy egy szűz esetében ez a betakarás annak a jele, hogy ő szűz, és a szemérmesség egy férfi előtt. Aztán 1Móz 20-ban van ugyanez a betakarás, ez a jele annak: tisztán élek a házasságomban. Aztán, hogyha ez nem így volt valakinél, akkor a pap volt az, aki levette ezt.

A görögök között egyébként a templomi prostituáltak voltak azok, akik a fej betakarása nélkül jártak. Ez a kulturális háttere annak, amiről Pál beszél. Úgyhogy ez eléggé jelentős. Ha egy társadalomban ezt így nézik, így gondolják, akkor az sokat jelent a gyülekezetben is. Viszont, amiről Pál beszél, az igazán a mögötte rejlő szív. Arról szól, hogy mi áll mögötte.

Mert az történt, hogy a társadalomban ez így ment, hogy be volt fedve a fejük, és a gyülekezetben aztán levették ezt. Miért csinálták? Pál beszél erről, és visszatér rá a 14. fejezetben is. Fontos ez. Az, hogy levették ezt, az azt jelentette: „Énnekem nincs szükségem egy férfinak a betakarására. Nincs szükségem a férjem betakarására.” Nem véletlen, hogy Pál beszél erről.

Biztos, hogy ő is látta ezt, és biztos te is tudod, hogy történhet meg ez. Egy nő az otthonában megelégeli a férjének a passzivitását, a képtelenségét, aztán átveszi a gyeplőt, és aztán ő irányítja a dolgokat. Igen, a dolgok irányítva vannak, de mindenki boldogtalan, mert nincs senki a helyén. Keserűség van ott. Pál igazán erről figyelmezteti őket.

Nézzük meg röviden 1Kor 14-ben, mert van, aki ezt a 11. fejezetet úgy tekinti, hogy ez jogosítvány a nőknek arra, hogy prédikáljanak, csak legyen betakarva a fejük.

1Kor 14:34-35 úgy nálatok is az asszonyok hallgassanak a gyülekezetben, mert nincs megengedve nekik, hogy szóljanak, hanem engedelmeskedjenek, ahogy a törvény is mondja. Ha pedig tanulni akarnak, kérdezzék meg otthon a férjüket, mert illetlen dolog az asszonynak szólni a gyülekezetben.

Miért mondta ezt Pál? Azért mert tudta, hogy mi történik: a nők átveszik a hatalmat. Kérdezheted: „Miről beszélsz, Pásztor?” Az igazság az, hogy a világ tele van gyülekezetekkel, amiket nők vezetnek. Egyébként nagyon sokszor azért, mert a férfiak passzívak. Ettől azonban még nincs rendben. Nem én mondom, hanem 1Tim 2:11-12 nő ne vegyen tekintélyt a férfi fölött a tanításban a gyülekezetben. Pál ezért beszél nekik erről a fejbefedésről.

Énnekem ez igazán nem arról szól, hogy a fejen mi van vagy nincs. Azért, mert ez a szívről szól, ami mögötte van. Független akarok-e lenni? „Én tudom, hogy mit csinálok, és nem vetem alá magam.” Pál azt mondja nekik: vegyétek komolyan.

Mi az általános vád ebből? „Akkor ezek szerint a nők kevesebbek, mint a férfiak, ugye?”  A nő nem kevesebb. Éppen, hogy nem! 1Kor 11:11-12 pontosan erről szól: a nő a férfiból lett alkotva a teremtésben, de aztán a születéskor a férfi asszonytól születik. Isten úgy oldotta meg, hogy egyik sincs a másik nélkül. Éppen hogy nem arról van szó, hogy az egyik kevesebb lenne, mint a másik.

Sőt! Igazából az Újszövetségben az akkori kultúrában a lenyűgöző az volt, hogy mennyire felemelték a nőket, hogy mennyire fontosaknak tekintették őket. Gal 3:28 nincs különbség. Ami a tanítványságot illeti, nincs különbség. Egy nő vagy egy férfi ugyanannyira Jézus tanítványa lehet. Nincs különbség, ami a szolgálást illeti. Mind a ketten el vagyunk hívva, hogy szolgáljuk az Urat. Nincs különbség, ami a hűséget, a szeretetet, a növekedést, a Szent Szellemet illeti.

Van viszont egy rend. Ez igaz a férfira is. Róm 13:1 egy férfinak alá kell vetnie magát a felettes hatóságoknak. Ez a rend. Tetszik, vagy nem tetszik, ez a rend.

Másik helyzet. 1Kor 10:29 tekintettel kell lennem a testvérem érzékenységére, akár férfi, akár nő valaki. 1Pét 3:7 a férfinak érzékenynek kell lenni arra, hogy a felesége a gyengébb edény. Erről beszélünk, hogy van rendje a dolgoknak. Ez rendről szól, nem különbözőségről.

1Kor 14:40 Minden ékesen és jó rendben történjék.

Erről beszél Pál, hogy van rendje a dolgoknak.

1Kor 11:7-10 szakaszban elmondja a szellemi valóságot mögötte. Miért fontos a fej betakarása? Azért, mert van egy tekintély, a férfinak pozíciója van. Ennek az oka az, hogy Isten alkotta közvetlenül a férfit. Ez mit jelent? Azt, hogy van egy pozíciója felelősséggel, tekintéllyel és nagyobb kihívással. Az a felelőssége, hogy védjen és áldjon. Erre van elhívva.

Emlékszem, egyszer hallottam, hogy a gyülekezetben srácok leszólták a lányokat: Ti csak nők vagytok! Én úgy vagyok ilyenkor, mint más pásztor is: „Mondd meg a nevét!”; de olyan drágák voltak a lányok, hogy nem mondták meg. Több srác ennek köszönheti, hogy még él. 🙂

1Kor 11:7 Mert a férfinak … az Isten képe és dicsősége, de az asszony a férfi dicsősége.

Ez mit jelent? Azt jelenti, hogy ez csodálatos kapcsolat. Vannak barátaim, nők, kommunikálunk egymással, örömünk van együtt, élvezem, és ők másként értenek, másként látnak, nagyon másként gondolkodnak. Amióta házas vagyok, ezt nagyon tudom, de ez nagyszerű dolog. Van ebben kihívás, de ugyanakkor ez nagyszerű dolog, mert felfrissít. Megáld, mert jelentős a számomra.

Egy nőnek a bizonysága más, mint az enyém. Más dolgot lát értékesnek. Hogyan látjuk azt? Ez a vers azt mondja: gyönyörködöm benne, élvezem azt, drágának tartom, és örömöm van benne.

Ha keresztény férfi vagy, aki lenézi a nőket, akkor szerintem egyáltalán nem vagy férfi. Nem az a szereped, nem az az elhívásod, nem az a szolgálatod, nem arra lettél kitalálva. Épp fordítva, ha Isten adott neked pozíciót, akkor az azért van, hogy védj, hogy áldj, hogy szolgálj, hogy építs. Erről szól.

Ugyanebben az időben egyébként a zsidó férfiak betakarták a fejüket, amikor imádkoztak. A Zsidókhoz írt levél írója nem mondja nekik, hogy ne csinálják. Úgyhogy ez inkább kulturális dolog, amit Pál arra használ, hogy beszéljen egy fontos valóságról. Ez jelentős dolog. Fontos érteni, hogy különbség van, de nem értékben, nem jelentőségben, nem hasznosságban.

P. Atti erről tanít ebben a félévben az Éva-órán: a nők értéke, jelentősége, drága volta. Fel fog építeni minden résztvevőt ez az óra.

1Kor 11:17 Ezt rendelem el, és nem dicsérlek benneteket, mivel nem javatokra, hanem károtokra gyűltök össze.

Ez lenyűgöző! Lehetséges, hogy egy újszövetségi gyülekezet összejön, de nem a javukra, hanem a kárukra van.  A korinthusiaknál így volt. Ők összegyűltek, de csak rosszabb lett tőle. Ez lenyűgöző, de lehetséges. Miért mondom ezt? Azért, mert Pál mondja, de a másik oldalról azért, hogy én nem járnék törvénykező gyülekezetbe. Akkor inkább járnék az Úrral egyedül. Nem akarnám, hogy tönkrevágjanak.

Voltunk egyszer egy gyülekezetben Szibériában, és az volt az üzenet címe: Dávid hét legfőbb bűne. A hét legnagyobb. Nyilván azt sejteti, hogy még volt nagyon sok neki, de ez a „zseniális” prédikátor talált hét dolgot.  A Biblia azt mondja: Isten nem talált benne semmi rosszat, egy kivétellel, ami Betsabé esete. Ez a „csodás” prédikátor azonban talált hetet. Arra gondoltam, amikor az üzenetet hallgattam: „Én biztosan nem járnék ide. Ha Dávidban tudott hét hibát találni, akkor bennem mennyit fog találni? Vajon hány dolgot fog mondani nekem arról, hogy mit szabad és mit nem szabad csinálni?” Fiatal hívő voltam, de ijesztő volt.

Lehetséges, hogy összejövünk és hasonlítgatunk és méricskélünk és kárhoztatunk és megítélünk. Ez a kárunkra van. Isten ments, hogy a kárunkra legyen! Pál azt mondja, hogy lehetséges. Aztán hozzáteszi:

1Kor 11:18-19 Mert először is, amikor összegyűltök a gyülekezetben, úgy hallom, hogy szakadások vannak köztetek, és ezt részben el is hiszem, mert szükséges, hogy meghasonlások is legyenek köztetek, hogy a kipróbáltak nyilvánvalókká legyenek.

Ez érdekes gondolat. Lesznek szakadások a gyülekezetben? Olyan hálás vagyok azért, hogy amióta pásztor vagyok, azóta nem volt semmi nagyobb szakadásunk. Lesznek? Valószínűleg, igen.

Előbb-utóbb lesz valaki, akinek „jó” oka lesz arra, hogy megossza a gyülekezetet, és azt mondja: „Valami baj van a vezetővel, valami baj van az istentisztelettel, valami baj van a prédikációval, valami baj van a politikai beállítottsággal, valami baj van a …”; és lesz egy jó oka – úgy értem, nem lesz jó oka, de azt fogja mondani, hogy van egy jó oka –, és azt fogja mondani neked: Gyere velem, van jobb megoldás.

Péld 6:19 ne szítsunk megoszlást az atyafiak között! Ez nem a mi elhívásunk, ez nem a mi részünk. Vacak, amikor ez megtörténik, utáljuk mindannyian. Láttunk már ilyet, a szolgálatunkban volt egy nagy szakadás, fájdalmas volt.

Pál azt mondja azonban, hogy ennek haszna van, az, hogy a kipróbáltak nyilvánvalókká lesznek. Ez nem jó hír. Mind úgy vagyunk vele, hogy bár ne történne meg. Amikor viszont megtörténik, akkor annak ez a haszna, hogy Isten megszilárdít embereket, Isten megerősít embereket, és Isten felemel embereket.

Egyszer hallottam egy mondást: Minden ember jó valamire, ha másnak nem, hát rossz példának. 🙂 Ez nem biblikus, de ha lehet intésem a számodra, akkor az ez: Kérlek, ne te legyél a rossz példa. Te legyél jó példa – erre bátorítalak.

1Kor 11:20-22-ben van még egy érdekes gondolat:

1Kor 11:20 Amikor tehát összegyűltök egy helyen, nem az úrvacsorával éltek,

Miről beszél Pál? Azt mondja, hogy az Úrvacsora az más, mint az, hogy együtt eszünk. Pál ezt a különbséget teszi. Mert a korinthusiak összejöttek, és azt mondták: vesszük az Úrvacsorát; és a gazdag ember behozatta a szolgáival a „terülj-terülj-asztalkát”, alig arrébb pedig ült egy testvér, aki csak nyelte az éhkopott, mert ennyije volt. Pál azt mondja: „E kettő között különbség van. Az együttevés nem az Úrvacsora. Az Úrvacsora másról szól.” – és elmagyarázza, hogy mi ez.

Ugyanúgy, mint amikor bemerítünk valakit. Akkor nem pancsolunk közben, a gyerekek nem úszkálnak körülöttünk úszógumival. Hanem a bemerítés, az szent dolog. Az gyönyörű, szellemi dolog. Más jelentősége van, és ez az, amiért ott vagyunk. Ugyanígy Pál azt mondja: „Figyeljetek! Ezt ne így csináljátok.”

Csak egy gondolat: Nekünk ez talán nem annyira kézenfekvő, nem olyan egyértelmű. Azért, mert mi étellel nem dicsekszünk. Mi az új autónkkal dicsekszünk, mi a kütyüinkkel dicsekszünk, és azt mondjuk: Nézd, csak nekem van ilyen! Pál int ezzel kapcsolatban: „Figyelj! A gyülekezetben nem szabad, hogy ez így történjen.”

Ők szegényebb időkben éltek. Nem volt annyi gazdagságuk, mint nekünk, nem volt annyi lehetőségük, kütyüjük, mint nekünk. Pál azt mondja: „A gyülekezetbe ezt ne hozzuk be! Ez ne legyen itt a gyülekezetben.”  Nem lehet a közösségünknek ez a tönkretevője, hogy itt villogunk ezzel. „Nézd, kaviár!” – a másik pedig felsóhajt: Legalább egy kis kenyérhéjat adhatnál!  Pál azt mondja erre: Tényleg ez a kapcsolatunk? Persze, hogy nem! Pál azt mondja: Nem dicsérlek titeket ebben.

Ez fontos nekünk, hogy a gyülekezet nem ennek a helye. Nem a büszkélkedésé, nem valaminek a felemeléséé, hanem az Urat emeljük fel, és Ő a mi közösségünk is. Ez jelentős nekünk.

Amikor továbbmegyünk, a következő istentiszteleten már a 12. fejezetben leszünk, ami egészen más téma: a szellemi ajándékok, a gyülekezet egysége; és ez nagyon fontos rész. Amikor összejövünk, akkor ki a különb közülünk? P. Stevens mindig azt kérdezte: Hányan vagyunk itt?  A helyes válasz: EGY, a Krisztus. Krisztus Teste a gyülekezet.

Hányan vagyunk itt? EGY. Nem a különbség számít, nem az az érdekes, ami megkülönböztet minket, hanem az egységünk, és az, hogy ebben járunk.

Még egy gondolat, mielőtt az Úrvacsorát vennénk:

1Kor 11:26 Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret, és isztok e pohárból, az Úr halálát hirdessétek, amíg eljön.

Ebben van hit, van valóság és van remény. Ez nagyszerű!

  • Hit – hiszem, hogy az Úr meghalt értem, megfizetett érte, megigazított engem.
  • Valóság – veszem ezt a mai napon, ennek a valóságában élek a mai napon.
  • Remény – van reményem, hogy ezt addig fogjuk tenni, amíg Ő el nem jön, és egy nap Ő eljön. Ez a várakozásom keresztényként.

P. Farkas Laci

Ján 6:35a Jézus azt mondta nekik: Én vagyok az élet kenyere: aki énhozzám jön, nem éhezik meg,

Ján 6:48-51 Én vagyok az élet kenyere. A ti atyáitok a mannát ették a pusztában, és meghaltak. De ez az a kenyér, amely a mennyből szállt alá, hogy aki eszik belőle, ne haljon meg. Én vagyok az az élő kenyér, amely a mennyből szállt alá, ha valaki eszik ebből a kenyérből, élni fog örökké. Ez a kenyér pedig az én testem, amelyet odaadok a világ életéért.

Ez a kenyér tényleg hihetetlen tartalommal rendelkezik! Ján 6:49 A ti atyáitok a mannát ették a pusztában, és meghaltak. A manna a pusztában hihetetlen dicsőséges volt abban az értelemben, hogy Istennek egy csodája volt. Mégis az emberek, akik ettek belőle, meghaltak. A manna, az a kenyér időleges célt töltött be. Nem volt képes elvégezni azt a munkát, amit Jézus elvégzett.

Ő az élet kenyere. Mert azt mondja itt az Írás, hogy aki ebből eszik, az nem hal meg, hanem él örökké. Ez az a hihetetlen tartalom, hogy ez a kenyér az örökkévaló életet adja. Ez Ő Maga. Ezért ennyire drága nekünk. Azt mondja erről a kenyérről:

1Kor 11:24a Vegyétek, egyétek, ez az én testem, amely tiérettetek megtöretik,

tiérettetek Értünk. Ján 6:51-bn azt mondja: amelyet Én adok a világ életéért. Eszembe jut az a vers, amikor azt mondja Jézus: amikor valamelyik gyermek kenyeret kér, akkor a ti atyáitok vajon követ adnak? A világ mindig ilyen. Nem képes megadni a kenyeret. Követ tud csak adni, de abban nincs élet. Abban nincs örök élet.

Aki meg tudja adni az életet, az Isten, az az Atya, Aki az élet kenyerét küldte. Mi a kenyeret kérjük Tőle, és Ő mindig a kenyeret adja. Ő soha nem fogja a követ adni. Annyira hálás vagyok ezért, hogy megkaphattam ezt a kenyeret! Mert az Ige azt mondja, hogy aki megkapta ezt, az többé nem éhezik. Ezért az ár az Ő élete volt. Az Ő élete, az Ő vére volt az ára.

Drága Mennyei Atyánk! Annyira köszönjük Neked, hogy Te tudod, hogy mire van szükségünk. Nem egy időleges célt töltöttél be az életünkben, hanem örökkévaló célt, és megmentettél minket az örök haláltól, az örök éhezéstől, és odaadtad azt, hogy többé ne éhezzünk. Köszönjük, hogy Te nem követ adtál, hanem a valódi kenyeret, az élet kenyerét. Jézus Krisztus nevében, ámen.

P. Bartha Atti

Milyen különleges csoda az, hogy Isten nem azt adja, amit szeretnénk, hanem azt, amire szükségünk van! Mi viszont az időlegesre vágynánk a természetünkből adódóan. Az Úrvacsorával kapcsolatban igazából egy szó jut eszembe, és ez a vágy. Isten vágya, hogy velünk legyen.

Luk 22:15 és ezt mondta nekik: “Vágyva vágytam arra, hogy szenvedésem előtt megegyem veletek ezt a húsvéti vacsorát.

Jézusnak a vágya, hogy velünk legyen.

Egy történet, ami a kisfiammal kapcsolatos. P. Kende azt mondta, hogy egy idő után biztos bánni fogja, hogy vele példálózom, de még nem szólt, hogy zavarja :-). Amikor a kisfiam felébred, nagyon kis álmos fejjel, odamegyek, rámosolygok, és visszamosolyog rám. Ettől teljesen elolvadok, mondhatnám úgy is, hogy levesz a lábamról.

Éne 4:9 Megdobogtattad szívemet, húgom, menyasszonyom, megdobogtattad szemed egy pillantásával, nyakdíszed egy láncocskájával.

„Megdobogtattad”, azaz a szíved gyorsabban ver, elragad a szenvedély, levesz a lábadról. Amikor Istenre nézel, akkor ez történik Ővele: leveszed a lábáról. Vágyik, hogy veled legyen.

A vérrel kapcsolatban egy írásrész:

Kol 2:13-14 És titeket is, akik halottak voltatok vétkeitekben és bűnös valótok körülmetéletlenségében, ővele együtt életre keltett megbocsátva nekünk minden vétkünket. Eltörölte az ellenünk szóló rendelkezéseivel minket terhelő adóslevelet, félretette az útból, és odaszegezte a keresztfára.

Zsid 9:22-ben azt mondja, hogy a vér által van bűnbocsánat. 3Móz 17:11 a vér a benne lévő élet által szerez engesztelést. Csak az jut eszembe, hogy ha megvágod magad, akkor vérzik a kezed, hogy összerakja a szétválasztott részt.

Róm 5:1 Mivel tehát megigazultunk hit által, békességünk van Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által.

Ez a békesség azt jelenti, hogy összerakni valami olyat, ami szét volt választva korábban.  A bűnünk elválasztott minket Istentől, Jézus vére azonban újra összekötött minket Ővele. Azért, hogy örökké élhessünk. Mert vágyva vágyta, hogy velünk legyen.

Köszönjük Jézus, köszönjük Urunk a Te tervedet az életünkre. Köszönjük, hogy az örökkévaló múltban, mielőtt megalapítottad a Földet, a Bárány leöletett miértünk. Hálásak vagyunk ezért. Ámen.

Kategória: Egyéb