Szellem gyümölcsei & Ki jár kivel?

2014 március 19. szerda  18:30

P. Mátyás Feri

Gal 5:22-23a De a Szellemnek gyümölcse szeretet, öröm, békesség, hosszútűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség.

Azon gondolkoztam, hogy az ember úgy van tervezve, hogy a kapcsolataiban kell stabilitás. Ezt a stabilitást a szeretet adja meg. Házaspárok között – de ugyanígy elmondhatnánk munkatársi kapcsolatra is, vagy szülő-gyermek kapcsolatra is, vagy bármilyen kapcsolatra vonatkoztathatod – kell, hogy legyen szeretet. Kell, hogy legyen stabilitás.

Ha nincs stabilitás, akkor nincs bizalom, akkor semmi nem fog működni. Akkor őrült energiákat fogunk elpazarolni arra, hogy a másik szeressen minket. Nem az kell, hogy toleráljon, nem az kell, hogy elnézze a hülyeségeinket, nem az kell, hogy kössünk kompromisszumot, hanem szeretet legyen. Hallani sem szeretem, amikor azt mondják: A házasságban annyi kompromisszumot kell kötni! Ha szeretem a feleségemet, akkor nem kell kompromisszumot kötni.

De a Szellemnek gyümölcse…! A Szellemnek gyümölcse ez van bennünk. Gondoltad már azt, hogy a Szellemnek gyümölcse nem csak bennünk van meg, hanem Istenben is? Isten semmi olyan dolgot nem vár el tőled, ami Őbenne nincs meg. Semmi olyan dolgot nem vár el tőled, amit Ő Maga meg ne tett volna már sokszor. A Szellemnek gyümölcse Istenben van.

– Szeretet. Ő a Szeretet.

1Ján 4:16a És mi megismertük és elhittük Isten irántunk való szeretetét.

Azért tudunk jól működni, mert nem kell bizonytalannak lennünk. Az életünk nem megy mindig jól, de mi megismertük és elhittük Isten irántunk való szeretetét. A bajban a kereszt ezt üvölti feléd: „Szeretlek! Nem kell félned. Veled vagyok.” Isten szeretet, és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és Isten is őbenne. Tehát az a szeretet, ami Istenben van, az marad bennünk, és mi is Őbenne.

Érzed ezt a szeretetkapcsolatot? Nem kell bizonygatnod semmit. Nem kell félned. Nem maradtál egyedül. Ő választott téged, Ján 15:16; és nem te Őt. Tökéletesen ismer téged. Ő nem kétségeskedik felőled. Ő szeret téged. 1Ján 4:19 Ő szeretett előbb téged, ezért szeretjük mi Őt. A Szellem gyümölcse a szeretet Istenben.

– Öröm. A mennyben öröm van felőled. Egy lélek többet ér, mint az egész világ. Isten örül neked. Nem elvár tőled valamit. Nem feladatot adott. Hanem egyszerűen örül neked. Érted? Másképp mondom, a Szentháromságnak semmi más dolga nincsen, csak veled foglalkozik, rajong érted.  Olyat mondok, ami lehet, hogy meg fog lepni: meghalt érted! Meghalt érted. Ő örül érted.

– Békessége van. 2Kor 5:18 Ő megbékélt teveled. Amikor valamit rosszul csinálsz, Isten nem pattan le a trónról, és nem kezd körbeszaladgálni: Úristen, ez mit csinált már megint?! Neki békessége van veled. Neked békességed van Ővele? Mert Neki békessége van teveled.

– Béketűrés. 1Pét 3:20 Neki béketűrése volt, amikor Noé idejében mindenki vétkezett, és Neki béketűrése volt azért, hogy felépüljön a bárka. Gondolom, hosszú idő volt, és Isten várt. Ugyanígy várni fog, mert ha azok a napok meg nem rövidülnének, akkor senki sem élné túl – mondja ezt az utolsó időkre, Mát 24:22.

– Szívesség, jóság. Jak 4:17 aki tudna jót tenni, és nem teszi, bűne az annak. Akkor gondolod, hogy Ő nem teszi? Ő szívességgel és jósággal fordul feléd. Ez annyira hiányzik a mai világunkból. Vannak országok, ahol szinte teljesen eltűnt. Nincsenek kapcsolataink. Nincs szívesség, csak jog, az igazság kifacsart formája: mi jár, mi nem jár. Semmi nem jár! Isten viszont szívességgel és jósággal fordul felénk.

– Hűség. 2Tim 2:13 amikor mi hitetlenkedünk, akkor Ő hű marad.

– Szelídség. Mit jelent a szelídség? Isten jelenlétének tudatosságában élni. Isten így él, a te jelenlétednek tudatosságában folyamatosan. Én is így élhetek, Isten jelenlétének a tudatosságában, mert Ő az én jelenlétem tudatosságában él. Mindennap tudja, hogy jelen vagyok, a hajszálaimat ismeri.

– Mértékletesség. „Uram, miért nem szeretsz engem úgy, ahogy én szeretném: mértéktelenül? Lottó ötös minden héten. Minden, amit én szeretnék!” És az tényleg jó? Az tényleg jó, amit én szeretnék? Szerintem nyilvánvalóan nem. Ő mértékletességgel szeret. És semmivel nem fog neked tartozni, amikor majd Ő elé állsz. Nem fogod tudni azt mondani: „Nekem lett volna egy jobb ötletem. Uram, az úgy jobb lett volna!”

A Szellem gyümölcsei ott vannak Istenben tökéletesen. Tökéletesen! Amikor én erre nézek, akkor én is ilyen akarok lenni: szerető, békességes, örömmel teli, béketűrő, szívességgel, jósággal, hűséggel, szelídséggel és mértékletességgel megáldott ember. Mert van Istennel kapcsolatom, és ez drága nekem. Mert drága Neki.

Utána odamegyek a feleségemhez, és ezt elmondom neki minden nap: „Szeretlek. Nagyon. Örülök felőled.” Minden karakterét Istennek tükrözhetem felé mindennap. Ilyen emberek lehetünk Isten miatt. A Szellem gyümölcse miatt. Továbbmegyek: a család. Ilyenek lehetünk a szüleinkkel, a gyerekeinkkel. A kapcsolatainkban nagyon-nagyon fontosak ezek. E nélkül nem tudunk működni, felesleges köröket fogunk futni.

Aztán jövünk a gyülekezetbe, és ilyen emberek lehetünk, mert ilyen Istenünk van. Tudtad, hogy nem azért járnak ide az emberek, mert tökéletes a teológia – bár hiszem, hogy tökéletes a teológia itt –, vagy azért, mert mi tökéletesek vagyunk? Hanem azért jön ide valaki, és azért marad itt, mert valaki rámosolygott, mert valaki kedves volt vele. Mert valaki szelíd volt, kegyelemmel teljes. Ezért maradnak itt az emberek. Aztán később majd lesz valahogy, bibliaiskola, stb. Aztán lehetünk ilyenek nem csak a gyülekezetben, hanem a világban mindenkivel.

Ha Istenben teljes a Szellem gyümölcse, és te ezt látod, akkor tebenned is növekszik a Szellem gyümölcse, és ezt más is látja. Minket figyelnek. Azután nem nehéz evangelizálni. Nem nehéz olyannak lenned, mint „akiben van valami, ami nekem nagyon tetszik”. Az élet szaga. Csak úgy szívesen vannak az emberek a közeledben, mert láttad Istenben a Szellem gyümölcseit.

Isten nem várja el tőled, hogy növekedj ebben. Ez tévedés! Ő egyszerűen örül neked… és folytathatnám. Nem! Én akarok olyan lenni. Én akarok változni, olyan lenni, mint az én Istenem. Ez nagyon fontos nekem, és nagyon fontosak a kapcsolataim. Ezért a kapcsolataimban is mindenhol ezt akarom, a Szellem gyümölcseit. Ámen.

P. Kende

Luk 24:15-19a És ahogy így beszélgettek, és megvitatták a dolgokat, maga Jézus csatlakozott hozzájuk, és velük együtt ment az úton. 16De valami akadályozta a szemüket abban, hogy felismerjék őt. 17Ő pedig azt kérdezte tőlük: Micsoda szavak ezek, amelyeket útközben egymással váltotok? Erre ők szomorú ábrázattal megálltak. 18És egyikük, akinek Kleofás volt a neve, azt mondta neki: Te vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudod, hogy mi történt ezekben a napokban? 19Azt kérdezte tőlük – Jézus visszakérdezett a keresztre feszítésről – Mi történt?

Annyira csodálatos ez a szakasz! Egy egyszerű gondolatot látunk itt.

Luk 24:13a Még aznap ketten közülük elmentek egy Emmaus nevű faluba,

Mennek el Jeruzsálemtől. Elmennek onnan, ahol Jézus feltámadott. Onnan, ahol Isten ebben a pillanatban látni szeretné őket igazából. Ahogy mennek elfelé, Jézus csatlakozik hozzájuk. Jézus odacsapódik hozzájuk. Nem csodálatos az Úr? Ők elfelé mennek, Jézus pedig csatlakozik hozzájuk. Ahogy elfelé mennek Tőle, Ő utánuk siet, csatlakozik hozzájuk és velük megy az úton.

Nem azt mondja: Na, akkor menjenek!; hanem csatlakozik hozzájuk. Ez a mi Urunknak a csodálatos alázata. Egy értelemben látjuk ezt a keresztnél, mert a kereszten olyan hihetetlen gyalázatot szenvedett, és annyira nagy volt ellene a támadás, Zsid 12:3. Gúnyolták Őt: „Gyere le a keresztről. Ha tényleg Messiás lennél, akkor nem lennél ott! Mutasd meg, Ki vagy! Hol van most a Te Istened? Miért nem szabadít meg?” Annyi gúny, annyi fájdalom! És micsoda alázat, amiben Ő képes volt ezzel szembenézni.

Sokszor az emberek azon tűnődnek, hogy Jak 4:6-ban miért mondja az Írás: az alázatosnak kegyelemet ad, a büszkének ellene áll. Azért, mert az Ő természete alázatos, és nincs mit adnia a büszkének. Nem is tudnak kommunikálni. A büszke ember nem is érti Őt, azt, amit Jézus mond. Nem is látja át, hogy mit akar. Persze! Úgyhogy ezért mondja Jak 4:10-ben, hogy legyen alázat a szívünkben. A mi Urunk alázatos.

Utánuk sietett, és csatlakozott hozzájuk, de nem ismerték fel Őt, Luk 24:16. Egy értelemben talán mondhatjuk azt, hogy álcában elrejtve csatlakozott hozzájuk, ha úgy tetszik. Nem lehetett Őt felismerni, de csatlakozott hozzájuk. Jób 33-ban azt olvassuk, hogy az Úr szól egyszer, kétszer, de az ember nem veszi eszébe, hogy Isten szól hozzá.

Isten beszél hozzám, de én nem figyelek fel rá. Mond nekem valamit, de én nem vagyok hajlandó odahallgatni. Egyszer beszélgettünk, és egy pásztor azt mondta nekem: „Tudod, hogy mi a legnehezebb? Tanácsot kérnek tőlem, megmondom: szerintem a Biblia ezt mondja erre, ne csináld! Aztán mégis megcsinálja. Ez még nem olyan nehéz. Aztán szenved, mert megcsinálta. Aztán visszajön, és akkor a világ legnehezebb dolga nem azt mondani neki: Hát megmondtam, nem?!” Ez a legnehezebb dolog, nem mondani azt: „Megmondtam neked! Nem megmondtam?!” 🙂 Olyan könnyű lenne ezt mondani.

Isten szól hozzánk és keres minket. Kopogtat, és az alázatos ember meghallja.  A szelíd veszi az adást, és azt tanítani fogja. Kit tanít? A szelídet fogja tanítani az Ő útjára. Ez az, amit tenni fog velük. Lehet, hogy nem nyilvánvaló, ahogy az Úr kommunikál, de kommunikál és szól hozzánk.

17. versben Ő pedig azt kérdezte tőlük: Micsoda szavak ezek, amelyeket útközben egymással váltotok? A tanítványok szomorú ábrázattal megálltak. Erre azt kérdezi tőlük: „Miért? Mi történt?” Valami történik az életünkben, és Isten ott van velünk. Én viszont magányosnak érzem magam, mert mást vártam, másra számítottam. Ez volt a tanítványokkal is. „Pedig mi azt reméltük, hogy Ő fogja megszabadítani Izraelt. Nekünk volt konkrét elvárásunk Vele kapcsolatban: megszabadítani a rómaiaktól, felállítani a királyságot; és nem tette.” Így vagyok én is.

Van okuk ezeknek a tanítványoknak örülni? Jézus feltámadt! Szerintem ez elég jó ok arra, hogy örüljenek. Nem csak meghalt, hanem fel is támadt. Él. Itt van velük. Isten győzött a halál, a bűn fölött, a vereség fölött. Az életünk más emiatt. Ők azonban magányosnak érzik magukat, és úgy érzik, hogy nincs okuk örülni, és úgy érzik, hogy nem tart sehova az egész. Jézus azt mondja nekik: Na, akkor mi van?

Így van Isten velünk. Történik valami az életemben, és Isten nem szórakozik velem, de azt kérdezi tőlem: „Rendben. Most mit csinálsz? Na, akkor most mi lesz? Na, akkor most hova fordulsz? Hogyan magyarázod meg ezt? Hozzám fordulsz-e válaszért? Megpróbálod megszerezni a választ magadtól vagy a világból? Vagy jössz-e Hozzám válaszért? Hajlandó vagy-e mélyebbre ásni a felszínnél a Bibliádban? Hajlandó vagy-e elmélkedni, forgatni a szívedben az igazságot, kérni Engem, és könyörögni: Uram, szükségem van egy válaszra, mutass nekem egyet!”

Jézus azt mondja nekik: „Beszéljetek Hozzám! Mondjátok el Nekem, hogy szerintetek mi történt.” A tanítványok leírják Neki a legnagyobb kudarcot, ami történhetett. Jézusnak van erre válasza:

Luk 24:25-27 … Ó, balgák és rest szívűek – ostobák és lusták – mindazoknak az elhivésére, amiket a próféták szóltak! Hát nem ezeket kellett elszenvednie Krisztusnak ? És Mózestől és valamennyi prófétától kezdve elmagyarázta nekik mindazt, amelyek felőle megírattak az Írásokban.

Ez az, ami történik. Isten azt mondja nekem: „Ha Hozzám jössz, és kicsit próbálod keresni, kéred a választ, keresel Engem, és Én utánam jössz, akkor találni fogsz valamit. Lehet, hogy először nem olyan egyértelmű, de válaszolni fogok neked egy üzenetben, egy bizonyságban, egy helyzetben, az Igében, imában… Valahogyan fogok választ adni neked.”

Sokszor úgy vagyok: „Uram, nem lehetne egyszerűbben csinálni? Például úgy, hogy amikor imádkozom, akkor utána jön egy e-mail Tőled, és abban egy néhányoldalas magyarázat a helyzetről? Nem lehetne? Lehet, hogy azt jobban érteném, Uram. Mert igen, egyet tudok érteni, lusta a szívem, és az agyam sem fog olyan jól.”

A tanítványoknak is megvolt ez. Mát 13:10-11-ben azt kérdezik Jézustól: „Miért beszélsz nekik példázatokban? Nem lehetne egyszerűbben?” „Jézus, mondd utánam: Én vagyok a Messiás, higgyetek Bennem. Ilyen egyszerű.” Nem tette! Oly annyira nem tette, hogy emberek olvassák, és azt mondják: „Nem! Nem mondta.” Mondta, de nem pont ezekkel a szavakkal.

Azt kérdik a tanítványok Tőle: Miért beszélsz nekik példázatokban? Mi is azt kérdeznénk: Uram, miért beszélsz nekem bizonyságokban? És: „Miért a pásztoron keresztül beszélsz nekem? Nem lehetne valaki, aki egyszerűbb, és értem? Például a TV-ben. Vagy megírhatnák az egyik hírportálon a választ. Egyszerűbben nem lehetne?”

Isten azt feleli: „Figyelj! Ha te megkérdezed ezt, akkor te vagy az. Én elmagyarázom neked. Én válaszolok neked. Ha hajlandó vagy utána ásni, ha hajlandó vagy feltenni a kérdést, ha hajlandó vagy Hozzám jönni, és azt mondani: Hogy van ez, Uram?” Isten sokszor azt mondja: „Rendben. Mondd el, hogy szerinted hogyan van. Aztán beszélgessünk róla.” Aztán beszél nekem róla. Elmagyarázza.

Mát 11:25 „Ez az Én ajándékom neked. Ez az, amit szeretnék adni neked.” Jézus örül, és azt mondja: Atyám, dicsérlek Téged, hálát adok Neked, hogy ezt kijelentetted az egyszerűeknek. Nem vagyunk IQ bajnokok. 🙂 A kereszténység nem az IQ bajnokok gyülekezete feltétlenül. Lehet, hogy van ilyen köztünk, az nem baj. 🙂

Isten azt mondja: „Figyelj! Ha hajlandó vagy egyszerű lenni, akkor van miről beszélni. Gyere Hozzám. Tedd fel a kérdést! Mondd azt: de én azt reméltem, én azt gondoltam… Légy őszinte Velem! Mondd azt Nekem: én nem ezt gondoltam volna, Uram, most akkor mi lesz?” Azt olvassuk itt, hogy Jézus hálát adott az Atyának: Köszönöm, Atyám, hogy az egyszerűeknek jelentetted ki. Nem nagy IQ kellett hozzá, hanem az kellett hozzá, hogy feltegyék a kérdést: Jézus, elmagyaráznád nekünk ezt? „Igen.” – és aztán elmagyarázza. Ez a csoda Benne, nem? A mi Istenünk ilyen, hogy aztán elmagyarázza. Elmondja nekem!

Lehet, hogy nem mondja el nekem a jövő heti lottószámokat, mert tudja, hogy csak a káromra lenne. Az lehet, hogy csak a bajomra lenne. Lehet, hogy nem mondja el nekem a jövőt, mert tudja, hogy túl rémisztő lenne, de amit el fog mondani nekem, az az Ő munkája, az az Ő szeretete felém, az az Ő törődése velem. Elmondja nekem: „Figyelj, Én szeretlek. Nekem fontos vagy. Én még mindig törődöm veled.” Beszél nekem.

Tudod, hogy mennyire beszél hozzánk? Az életünk végén azt tudjuk mondani, amit Pál mondott 2Tim 1:12-ben. Nehéz a helyzet, az élete végén van, ki fogják végezni, és olyan békessége van! Nem bizonytalan, hanem bizonyossága van. „Tudom, Kinek hittem, és tudom, hogy Ő meg tudja őrizni, amit Neki adtam. Tudom, hogy számíthatok Rá. Bízom Benne.”

Ha a lottószámokat megmondaná, attól még nem tanulnék bízni Benne. Viszont ha beszél nekem a keresztről, ha beszél nekem a szeretetéről, ha beszél nekem az alázatáról, ha beszél nekem az Ő életéről, ha beszél nekem az Ő mélységéről, azzal beljebb vagyok, azzal tanulok bízni, és tanulom Őt megismerni.

Luk 24:28 Közben elérkeztek ahhoz a faluhoz, ahova igyekeztek, és ő úgy tett, mintha tovább akarna menni.

Ez a második dolog:

Luk 24:29 De marasztalták, és azt kérték: Maradj velünk, mert már beesteledett, és a nap lehanyatlott! Bement azért, és velük maradt.

„Bármilyen ürügy jó, csak maradj velünk, kérünk.” Az első ez, hogy az Úr utánunk jön, és azt mondja: megyek veled. A második, hogy azt mondom Neki: „Uram, maradj itt velem. Maradjunk itt, ezen a helyen.” Egy értelemben ez már jobb. Egy kicsit jobb, mint az első. Az első az volt, hogy mentek el a rossz irányba. „Mert Jézus meghalt. Ezek szerint nem volt igaza. Akkor irány vissza a mózesi törvény alá! Akkor menjünk vissza a régi utakra. Akkor hagyjuk ezt az egészet. Akkor nekünk nincs itt semmi. Akkor menjünk innen!” Az Úr viszont utánuk megy.

Aztán figyelik, hallgatják. És mi történik? A szívükben történik valami, ami csodálatos. Luk 24:32 „gerjedezett, tűzre lobbant bennünk a szívünk.” Tűzre lobban a szívünk, ahogy Jézus, ahogy Isten beszél hozzánk, ahogy Ő személyes velünk. Ahogy a konferencián történt. Szólt hozzánk Isten? Személyesen szólt hozzánk, és gerjedezett a szívünk. „Jézus, ne menjünk tovább, maradjunk itt. Lehetne, hogy itt maradjunk?” Nem tökéletes még ez, de azért nem rossz. Sokkal jobb.

Luk 9:33-ban Péter ezt mondta: „Építsünk három hajlékot, maradjunk itt a hegytetőn. Éljünk itt örökre Isten jelenlétében.” Isten azt mondja: „Nem! Nem ez a terv.” A vágyat viszont ismerjük. Voltunk-e már úgy egy nyári konferencia után: Miért kell innen hazamenni?  Ismerjük ezt az érzést. Isten szólt hozzánk. A testvérek, a közösség, az öröm, a szabadság… Isten azt mondja: tovább kell mennünk.

A másik: ApCsel 20-ban ott van Pál és a többiek. ApCsel 20:37 a nyakába borultak, sírtak, és csókolgatták a nyakát, és azt mondták: nem mész el, nem engedünk el, nem hagyunk elmenni. Miért? Szerették őt. Ez teljesen rendben van! Istennek viszont nem az volt a terve, hogy maradjon. Ez az, ami történik velünk újra meg újra, hogy Isten azt mondja: nem maradunk itt. Pedig én azt mondanám: „Te vagy a válasz. Te vagy a biztonságom, Pál. Te vagy a pásztorom, Pál. Te vagy az apostolom, Pál.” Még inkább! El se tudom, képzelni, hogy az milyen lehetett. Viszont nem az volt Isten akarata, hogy maradjon. Hanem Isten továbbvitte a dolgot.

Mennyivel inkább Jézussal! Ő tényleg a válasz. Ő tényleg a biztonságom. Ő tényleg az, Akire szükségem van. Ő az igazi. Aztán Ő azt mondja: Megyek tovább. „Nem lehetne, hogy itt maradj?” Jézus azt felelte nekik: „Nem! Nem maradhatok itt.” Ján 16. fejezete elején erről beszél: „Jó nektek, hogy Én elmegyek. Az a jó terv, hogy Én elmegyek.” „Hogyan lehetne az jó?” Aztán elmegy. „Ez hogy lehetne jó? Miféle terv ez? Uram, tessék szépen itt maradni! Itt a helyed. Ne bolondozz velem, légy szíves.” Ez történik itt:

Luk 24:31 Erre megnyílt a szemük, és felismerték őt, de ő eltűnt előlük.

„Uram, maradj itt!” – de Ő nem maradt. Itt jön a harmadik, ami annyira jó igazán: Fel, és vissza Jeruzsálembe!

Luk 24:33a És még abban az órában felkerekedtek, és visszatértek Jeruzsálembe,

Siettek vissza. Mentek vissza Jeruzsálembe. Ezzel a megfelelő úton vannak. Az elején Jézusnak kellett csatlakoznia hozzájuk. Aztán azt mondták: maradj itt velünk! – és egy kicsit maradt. Viszont most Jézus megy, és ők csatlakoznak Hozzá.

Az Úr annyira kegyelmes velünk! Annyira csodálatos Istenünk van. Annyira alázatos, de ne kényszerítsük, hogy Ő csatlakozzon hozzánk. Mert tudod, hogy mire van szükségem? Arra, hogy én járjak Ővele. Mert nekem van szüksége arra, hogy megismerjem Őt, hogy növekedjek Őbenne. Ez az üzenet, amit mondott P. Feri is, hogy erre van szükségem igazából. Ez Isten vágya. „Gyere Énvelem, mert igazán arra van szükséged.”

Mi van Emmausban? Birkák? Házak? … Nem tudom. Viszont Jézus, a feltámadott Úr Jeruzsálemben van, és ott találkozik a tanítványokkal. Ez történik, és elmesélik a történetüket.

Luk 24:36a Miközben ezekről beszéltek, maga Jézus állt meg közöttük,

Jézus azt mondja nekik: „Na, végre! Arra jöttök, amerre Én megyek. Ez az! A megfelelő helyen vagytok.” Ez Isten vágya a számunkra. Ez Isten akarata nekünk.

Isten annyira személyesen beszélt nekem erről ma reggel. Annyira bátorította a szívemet ezzel. Annyira különleges ez, hogy Ő hív minket. Azt mondja nekünk: „Gyere, járj Velem. Ez az út, amin szeretném, ha járnál. Szeretném, ha követnél Engem. Gyere te Énvelem.”

Sokan vannak, akik azt mondják: „Jézus! Meddig mehetek, hogy utánam gyere?” Isten nagyon kegyelmes, nagyon türelmes. Ám ha azt kérdezed, hogy mi az Ő akarata, akkor nem ez a válasz. Akkor azt mondja: gyere Énvelem!

Sokat hallottunk Énekek énekéről a konferencia alatt.

Énekek 5:2-3 … íme, szerelmesem szava szólt, és zörgetett: Nyiss ajtót nekem, húgom, mátkám, galambom, én tökéletesem, mert fejemre harmat szállt, hajamra éjszaka cseppjei hulltak. Levetettem ruhámat, hogy öltözhetnék föl? Megmostam a lábamat, hogy piszkíthatnám be?

„Még soha nem tettem ilyet. Ha levettem a ruhámat, még soha nem vettem fel újra. Ha már megmostam a lábam, soha nem piszkoltam be mégegyszer.”  Olyan könnyű ez, nem? „Jézus, nekem nincs annyi időm, hogy Veled foglalkozzam.” „Tényleg? Miért?” „Mert meg kell néznem a szappanopera aktuális epizódját.” Vagy valami más…

Ez a történet: Levetettem ruhámat, hogy öltözhetnék föl? Megmostam a lábamat, hogy piszkíthatnám be? Ne viccelj velem! Tényleg, innen fölkeljek? Annyira kényelmes itt, annyira élvezem…”

Aztán van egy gyönyörű rész:

Énekek 5:4 Szerelmesem benyújtotta kezét az ajtó hasadékán, és belsőm felindult iránta.

Ez itt azt mondja, hogy megmutatott magából valamit. Nem az egész képet, de valamit. Megmutatott valamit magából. Amikor látok Ő belőle valamit, akkor az történik, ami a tanítványokkal, hogy a szívem felgerjed. Szeretem Őt igazából. Ő az én Istenem, Ő az én Megváltóm. Ő az, Aki annyira szeretett engem. (Amiről P. Feri beszélt.) Ő az, Aki annyira szolgált engem, Aki annyira személyes velem. Akkor megváltozik az egész, felkelek és kinyitom az ajtót. Akkor pedig nincs ott. 🙂 Ez a történet, nem?

Énekek 5:6 Ajtót nyitottam szerelmesemnek, de szerelmesem már megfordult, elment. Lelkem megindult beszédétől, kerestem őt, de nem találtam. Kiáltottam utána, de nem felelt.

Ahogy olvasod a történetet, van balhé az úton, ellenállás – megverik a történetben –, és vannak kérdések, de aztán megvan a találkozó megint. Ez az, amire szükségem van, és Jézus azt mondja nekem:

–          Gyere Velem!

–          Miért? Miért nem Te jössz velem? Annyival kényelmesebb lenne! Vagy az, ha itt maradnál.

–          Rendben, de nem arra van szükséged, hogy Én menjek veled arra, mert az az út nem a te utad igazán. Az a halálra vezető út, nincs rá szükséged.

–          Akkor miért nem tudsz itt maradni velem? Miért ne lehetne csak stabilizálni ezt a pillanatot?

–          Mert Én a szívedet akarom stabilizálni az Én szeretetemmel. – feleli Isten. – Ha ez a pillanat megállna, befagyna, abban nem lenne élet. Én életet akarok veled, és tovább akarlak vinni téged. Gyere Velem, és ismerj meg Engem, és növekedj Bennem!

Ámen.

Mennyei Atyánk! Köszönjük Neked a drága Fiadat, a drága vért, amit kiontott értünk. Ez elképesztő nekünk, hogy mennyire alázatos vagy, mennyire törődő vagy, mennyire szeretetteli vagy, mennyire szelíd vagy! Micsoda Istenünk van! Nincs Isten Rajtad kívül. Köszönjük, Urunk. Minden isten, amit mi alkotnánk magunknak, az nevetséges, de Te, Uram, Te igazi vagy. Köszönjük Neked!

Ámen.

Kategória: Egyéb