Szavak, öröm, dicséret & Emlékezz Isten munkájára

2014 május 18. vasárnap  10:33

P. Farkas Laci: Szavak, öröm, dicséret

Jer 15:16 Ha szavaidat hallattad, én élveztem azokat; a te szavaid örömömre váltak nékem és szívemnek vígasságára; mert a te nevedről neveztetem oh Uram, Seregeknek Istene!

Annyira tetszik nekem ez a vers, mert annyi tartalom van benne! Annyira látszik Jeremiásnak a szíve az Úr felé. Ahogyan jött az Úrnak a szava, és szolgált felé, azt mondta: a te szavaid örömömre váltak nékem és szívemnek vígasságára. Szeretjük ezt nagyon. Szeretjük, amikor az Ige szolgál felénk, és a Szent Szellemen keresztül öröm van, vigasság van. Vágyunk erre. Jeremiás is ezért mondta: Amikor a Te szavaidat hallottam, örültem ennek, élveztem azokat. Ezért vagyunk most itt az istentiszteleten.

Van ebben egy üzenet igazán. Amikor nem az Ő szavai adnak nekem örömöt, akkor valahol máshol fogok keresni vigasságot. Megesik ez. Van egy hívás a világból, az Ellenségtől: „Elégedj meg kevesebbel! Elégedj meg az öröm helyett a nevetéssel.” Ami csupán kikapcsolódás és szórakozás. Látjuk, hogy a világban ebből túlkínálat van. Nem kell nagyon keresgélni. Az azonban más. Az nem az, amit Isten nekünk akar adni örömként. Abban nincs tartalom. Az nem elégíti meg a szívet. Lehet, hogy ideig-óráig tetszeni fog, de Isten többet akar.

Préd 7:6 Mert olyan a bolondnak nevetése, mint a tövisnek ropogása a fazék alatt; ez is hiábavalóság!

Jelen van a világban nagyon is a nevetés, a bolondnak a nevetése. Azt mondja róla az Ige, hogy ez olyan, mint a fazék alatt a tövis ropogása. Mire képes a tövis? Arra nem, hogy megfőzze az ételt. Oda erősebb, nagyobb dolog, oda tartalom kell. A tövisekkel maximum a zsíros kenyérig jutunk el. Láttuk ezt tegnap, amikor a vasárnapi iskolás csapattal töltöttünk időt. Láttuk, hogy a gulyásleveshez igazi fahasábokra volt szükség, nem csupán tövisekre. Préd 7:6-ban azt mondja, hogy ebben nincs a haszon. Itt elmondja, hogy miért:

Péld 14:13 Nevetés közben is fáj a szív; és végre az öröm fordul szomorúságra.

Ilyen a bolondnak a nevetése. Lehet, hogy van nevetés, lehet, hogy van kikapcsolódás, szórakozás, de nincs mély tartalom. Nincs ott az, amit Isten Igéje be tud hozni az életünkbe. Nincs ott az, amiről beszél Jeremiás: Amikor a Te szavaidat hallottam, élveztem azokat, örömömre volt, és a szívemben vigasság volt. Aztán nézd meg, hogy emiatt milyen döntést tudott hozni Jeremiás! Kicsit most mi vagyunk Jeremiás.

Jer 15:17 Nem ültem a nevetgélők gyülekezetében, és nem ujjongtam velök; a te hatalmad miatt egyedül ültem, mert bosszúsággal töltöttél el engem.

Tudott döntést hozni. „Látom, hogy mit kínál a világ, mit kínál az Ellenség, de döntök, és nem ülök oda. Mert nekem több van. Van több! Amit Isten ad nekem örömöt, az mélyen megvan.” Hogyan? A szavak, Isten szavai visznek el bennünket az örömhöz. Az örömhöz! Nagyon tetszik nekem, hogy ez a körülményektől független. Pál azt mondja:

2Kor 7:4b felettébb való az én örömem minden mi nyomorúságunk mellett.

Nem igazán kikapcsolódásról beszél, hanem valami ellenére, a nyomorúság ellenére van öröm. Azért, mert ez több mint a szórakozás. Ez az Igének a szolgálata. A szolgálat, ahogy itt ülsz, és aztán öröm van. Aztán megesik az, mint ApCsel 16-ban Pállal és Silással, hogy éjfélkor, amikor mások alszanak, akkor azt mondjuk: „Hé! Énekeljünk dicséretet az Úrnak.” Ez a jó, ez a helyes. Mert Jak 5:13 ha valakinek öröme van, akkor dicséretet énekeljen.

Dicséretet énekeljen! Ez jó, nem? Ez jó, hogy ide visz el bennünket Isten. A szavai, az Ő öröme – Neh 8:10 – ez a mi erősségünk. Aztán az öröm megmutatja azt, hogy kitől van ez, és elvisz oda, hogy dicséretet adunk Neki. Ezt tettük az istentisztelet elején, dicsértük az Urat. Ez a várakozásunk most, hogy az Ige szolgálni fog felénk, lesz örömünk, és aztán a végén is dicséretet adunk Istennek. Ámen.

P. Jim: Emlékezz Isten munkájára

Most pénteken volt a GGIS bankett. Az összes középiskolás diák ott volt, és együtt ünnepeltük a végzősöket. Nem is tudom, hogy hány száz fotót készítettek. Az idők mostmár megváltoztak. Mert volt idő, amikor készítettél fotót, de nem tudtad arról rögtön, hogy milyen lett. Aztán néhány alkalom után előhívattad ezeket.

A banketten volt egy pillanat, amikor mindenkit sorba állítottunk, és volt ott egy édesanya fényképezőgéppel, aki sorozatképet csinált. Kb. egy tucat képet készített el egy másodperc alatt. Tudjuk mind, hogy miért. Mert megpróbálod azt az egy jó képet elkészíteni. Amikor kislányaim picik voltak, elég nehéz volt azt az egy jó képet elkészíteni. 🙂

Együtt fogunk elmélkedni. Az elmélkedéshez csöndre van szükség, és egy gondolatra Istentől. Gondolkozzunk ezen, és utána ez erősítheti a lelkünket. Sokszor voltam P. Schallerrel, amikor imádkozott. Azalatt nyitva van a Bibliája. Elolvas egy verset, például a zsoltárokból, és gondolkodik rajta. Lehet, újra elolvassa ugyanazt a verset, vagy amiatt a vers miatt egy másik igerészre gondol. Én ezt néha az autóban teszem. Hangosan gondolkodom Isten Igéjéről, és hagyom, hogy Isten Igéje szóljon hozzám. Sokat imádkozhatunk, de mindig kell, hogy adjunk lehetőséget Istennek arra, hogy Ő szóljon hozzánk.

Sok olyan dolog van a Bibliában, ami az emlékeztetésről szól. Már a tizenkilencedik év végét töltöm itt Magyarországon. Nagyon sok az emlék. Emlékszem az egyik első hétvégére, amit itt töltöttem. Azon a hétvégén házasodott P. Kiss Laci és Mariann. Ez volt számomra az első magyar esküvő. Emlékszem, arra gondoltam: Minden magyar esküvő ennyire hosszú? 🙂 Azért jó volt!

Józs 4-ben Izrael népe átkelt a Jordánon, és Isten parancsol nekik valamit, hogy tegyék meg. A szövetség ládáját bevitték a folyóba, és megállt a víz folyása. Más volt ez, mint amikor a Vörös-tengeren keltek át. Látjuk az Írásokban, hogy ott erősen fújt a szél egész éjszaka, és reggel át tudtak kelni a tengeren. Itt viszont az történt, hogy amikor a papok lába érintette a vizet, a víz folyása megállt. A feléig bementek a folyómederbe, ott megálltak, és Izrael egész népe át tudott kelni a folyón.

Isten pedig megparancsolta nekik, hogy vegyenek köveket a folyómederből, és halmozzák egymásra a folyó másik partján. Aztán vegyenek köveket, amiket behordtak a folyómeder közepébe. Isten megmondta ennek az okát is: „Meg fogják kérdezni a gyermekeitek, hogy miért van itt ez a kőhalom? Akkor lesz lehetőség arra, hogy tanítsátok a gyermekeiteket.” Emlékezés.

„Látni fogják azokat a köveket, mert azok mindig ott lesznek.” Gondolom, mostmár széthordták a turisták. „Amikor szárazság van, és nehézségeitek vannak, leapad majd a Jordán vízszintje. Amikor elég sekély lesz a víz, akkor látni fogják a köveket, amiket ti hordtatok a folyómederbe. Azokat nem látják majd mindig, de éppen akkor fogják látni, amikor a legnagyobb szükségük lesz rá. Amikor sokkal nagyobb nehézségben vannak, mint egy szárazság.”

Ezen gondolkodtam. Sok helyen olvasunk az Írásokban olyat, ami emlékeztet minket. Így nekem is van lehetőségem, hogy gyermekeimnek Isten Igéjét tanítsam. Tényleg csak ennyi? Nem. Ez több számomra. Sokkal inkább az, hogy én is emlékezzek. Mert olyan gyorsan teltek el ezek az évek. Ha megállsz egy pillanatra, akkor tudsz csak visszaemlékezni azokra a dolgokra, amik történtek. Vannak dolgok, amikre fontos, hogy emlékezzünk. Például a karikagyűrű. Nehezen felejtem el, hogy házas vagyok, ez olyasvalami, amire folyton emlékszem.

Emlékszem, olvastam egy történetet, lehet, hogy vers volt. Volt egy illető, aki mindig keresztet hordott a zsebében. Ha betette a kezét, akkor érezte, hogy ott van. Mi nem felejtjük el, hogy keresztények vagyunk, de néha kis extra erőfeszítés kell, hogy emlékezzünk valamire. Lehet, hogy hordunk keresztet a nyakunkban – sokan tesszük ezt –, ez bizonyság. Először is magunknak.

Gondolhatunk a szövetség ládájára is. Zsidók 9-ben olvasunk erről a „bútordarabról”, de ez sokkal több volt, mint egy berendezési tárgy. A láda belsejében ott voltak Mózes táblái, a törvény. A törvényre fontos emlékezni, mert az az életünkre van. Hogyan tarthatja tisztán egy ifjú az útját? Úgy, hogy elrejti Isten beszédeit.

Az, hogy emlékezzünk a Bibliára, ez nagyon fontos az életünkben. Ezért van Bibliánk, és olvassuk azt. Talán meg is tanuljuk, mert fontos számunkra. Ez a legjobb dolog, amire emlékezhetünk. Gondolhatunk a mannával teli edényre is, az is benne volt a szövetség ládájában. A törvényre gondolhatunk úgy, mint Isten akaratára: ez az, amit Isten szeretné, hogy tegyünk. A manna Isten gondoskodása volt. Olvassuk az Írásokban, hogy nap mint nap Isten gondoskodott Isten gyermekeiről.

Gondolhatunk Áron kihajtott vesszejére is. Ez elég nehéz időszak volt Izraelnek. „Csak rajtad keresztül szól Isten, Mózes? Hát nem úgy van, hogy mi is Izrael népéhez tartozunk? Tényleg muszáj, hogy Áron legyen a főpap? Nem gondolod, hogy ez érdekekről szól? Mert éppen úgy történt, hogy a te testvéred lesz a főpap.”

Nagyon sokszor Izrael meghasonlott önmagával, de ez Isten terve volt. Oda kellett tenniük a vesszőket a szövetség ládája elé, és Isten azt mondta: Másnap reggel megtudjátok, hogy kit szeretnék főpapnak. Áron vesszeje kihajtott, mandulát érlelt. „Van még kérdése valakinek? Szeretné még megkérdőjelezni valaki Áron főpapságát?” Ezt is betették a szövetség ládájába, azért, hogy emlékezzenek. Láthatjuk később, hogy már csak a kőtáblák maradtak a szövetség ládájában.

Az Ószövetségben a legtöbb ünnep is azért volt, hogy emlékezzenek. Igazából ez nem különbözik sokban a mi ünnepeinktől ma. Van a páska, a sátoros ünnep… – ezek mind azért vannak, hogy mi emlékezhessünk Isten hűségére.

Azon gondolkodtam, hogy én mire szeretnék emlékezni. Van-e bármi az Ószövetségből, amire szeretnék emlékezni? Csak gondolj bele, ha lenne kis üvegcse, amiben a Vörös-tengerből van víz – persze, nyilván el tudsz menni oda ma is, és tudsz hozni onnan vizet –, de csak gondolj bele, ha lehetne egy pici víz abból az időből, amikor ők átkeltek a Vörös-tengeren. Biztos betenném a zoknis fiókba. Mindent a zoknis fiókomban tartok. 🙂

Néha kivenném onnan. „Ez volt az a víz, ami kettévált. Azért, mert Isten képes erre. Bármi is történjen az életemben, tudom, hogy ilyen csodatévő Istenre van szükségem. Tényleg, Isten tud csodákat tenni? Itt ez a kis üveg víz, tudom, hogy igaz.”

Vagy, mi lenne, ha lenne egy kis darab József kabátjából? Abból a sokszínű kabátból, amit az apja adott neki. Azért, mert az édesapja nagyon törődött vele. Én fognám ezt a kis ruhadarabot, és azt mondanám: „Ez igaz. Az Írások igazak. Ez egy darab József kabátjából!” – és megemlékeznék az életéről, hogy milyen sok nehézségen ment át, és ez mind-mind Isten tervében volt. Amikor nekem nehézségeim vannak, gondolkodhatom azon, hogy ez olyan, mint az én életem. Emlékszem.

Lehet, hogy van jegyzetfüzeted. Igazából nem tudom, hogy pontosan hány jegyzetfüzetem van. Annyi istentiszteletet írtam le bennük! Azért jegyzetelek, hogy segítsen koncentrálni, és azért is jegyzetelek, hogy emlékezhessek az üzenetekre. Mert ez olyan, mint a Biblia. Nem úgy van, hogy minden nap minden Ige szól hozzám, mert ez függ a körülményeimtől. Isten szól hozzám minden nap. Azért, mert Ő hű. Néha, amikor visszalapozom a jegyzeteimben, felfedezem: Nem is emlékeztem, hogy ennyire jó üzenet volt ez!

Bír 16. Sámson nem volt egy szellemi erődítmény :-), de csak gondolj bele, ha lenne neked egy fürt a hajából! Bír 16-ban börtönben volt, őrölte a gabonát, de az egyik kedvenc versem Bír 16-ban az, ahol azt olvassuk, hogy Sámson haja újra nőtt. Olyan sokszor fontos ez nekem. Mert lehet, hogy megvan nekem József színes kabátjából egy darab, de többször van az, hogy Sámson bukásaival tudok inkább azonosulni. Isten azonban hűséges volt Sámsonhoz.

2Tim 2:13 amikor mi hitetlenkedünk, Ő hű marad. Amikor elbukom, akkor kell, hogy emlékezzek, hogy a bukásom nem a történet vége. Egyébként vicces, hogy a történet vége az én bukásom előtt történt.  Mennyei helyekre lettem ültetve Krisztussal az Ő hűsége miatt.

Góliát kardja – szeretném, ha ez meglenne nekem. Gondolhatunk persze az öt sima kövecskére. Ez is mind arról szól, hogy vannak tárgyak, amik segítenek emlékezni. Góliát kardja azt képviselné, hogy volt egy csata, amit a kegyelem nyert meg. Azt hiszem, hogy értjük ezt a képet.

Ma az a bátorításom: lehetséges, hogy néha emlékművet kell csinálnunk. Van az Úrvacsora. Mit mondott Jézus? „Amikor ezt teszitek, Rám emlékezve tegyétek.” Ott a kenyér, és Krisztus áldozatára gondolunk, arra, hogy hogyan adta értünk az életét. Aztán a pohár, ami az Ő vérét jelképezi, ami elbánt a bűneinkkel. Ez olyasvalami, ami tényleg megtörtént.

Jel 2-3-ban láthatjuk, hogy Isten Szelleme szól hét gyülekezethez, és jutalmakról beszél. A mennyben mi is jutalmakat kapunk majd. A menny ott van mindenki számára, aki elfogadta Krisztust megváltójának. Nem lesz fájdalom, nem lesz halál, nem lesz szenvedés, nem lesznek könnyek.

Ez mindenkinek jár a mennyben, de annak alapján, hogy Isten kegyelme hogyan tudott munkálkodni az életünkben, kapunk majd mást is. Ezek közt van, amit megtartunk. Szerintem mindet. Lesz ott egy kis fehér kő új névvel, Jel 2:17. Azt olvassuk, hogy ezen a kis kövecskén lesz egy név, amit senki más nem fog tudni, csak az, aki kapta. Erre miért van szükségünk? Ez valami, amit Istentől ajándékba kapunk.

Van öt különböző korona, amit említ az Írás. 1Pét 5-ben a dicsőség koronájáról beszél, 2Tim 4-ben az igazság koronájáról, Jak 1-ben az élet koronájáról, 1Thessz 2-ben az öröm és dicsekvés koronájáról. Erre úgy is gondolunk, mint a léleknyerő koronája. Pál említi 1Kor 9-ben, hogy lesz egy romolhatatlan korona.

Isten helyet készít nekünk. Ezt mondta Jézus: „Az Atyám házában sok hely van. Elmegyek, és helyet készítek nektek.” Az Istenünk személyes Isten. Az a vágya, hogy egyenként személyesen szolgáljon felénk.

Amikor főiskolára jártam írtam egy levelet. Ez egy emlék-levél volt. Sok évvel később nem emlékeztem. Kinyitottam, elolvastam, és felélesztette bennem a tüzet. Mi is tehetünk sok mindent. Gyűjthetünk olyan dolgokat, amiknek értékük van. Van egy történet egy kislányról, aki köveket gyűjtött, és kis táskában tartotta ezeket. Ezek Isten hűségét leplezték le neki a nehéz időkben. A Bibliánkban van, hogy aláhúzunk, kiemelünk verseket azért, mert különlegesek a számunkra. Ha később elolvassuk ezt a verset, emlékszünk Isten hűségére. Amikor küszködünk, akkor fontos, hogy emlékezzünk.

Istennek is vannak ilyen mennyei szuvenírjei. Ezeken is gondolkodtam, hogy ez miért van így. Miért fontos ez? Emlékszem üzenetekre P. Stevens-től. Egyszer úgy írt le minket, mint Isten kegyelmének trófeáit. Az én életem példa, Isten hűségének a bizonyítéka. Zsolt 56:8 Isten összegyűjti a könnyeinket. Ő összegyűjti ezeket! Nem olyan dobozról szól, amikben a kacagások vannak – persze azok is nagyon jók –, hanem Isten a könnyeket gyűjti.

Mal 3:16-ban azt olvassuk, hogy emlékkönyv írattatik. Nem hiszem, hogy Isten elfelejtené, de mégis írják. Ennek van oka. Ennek a munkának van értéke. Ez emlékeztet engem Eszter könyvére. A király nem tudott aludni, és kérte, hogy hozzák az emlékkönyvet, amiben lejegyezték az összes csodálatos dolgot, ami történt, és ilyen módon menekült meg Márdokeus.

Isten leírja ezeket. Úgy gondolom, hogy ennek számunkra is van értéke. Lehet, hogy írok egy naplót arról, hogy Isten milyen hűséges volt hozzám.

Van egy harmadik fajta „emlék”, amit Isten gyűjt. Ján 20-ban Jézus feltámadt a halottak közül. Megmutatta Magát a tanítványainak. Tudjuk, hogy ez nem csak egyszer történt, hanem volt egy bizonyos időszak, amikor folyamatosan megmutatta Magát, de az első alkalom nagyon különleges volt. Úgy tűnik, hogy ezek állandóan féltek. „Ne féljetek!”

Amikor első alkalommal Jézus megjelent nekik, Tamás nem volt ott. Úgy hívjuk őt: hitetlen Tamás. Csak gondolj bele, Krisztus feltámadása nem volt mindennapi dolog. Jézus a megdicsőült testében megőrizte a nyomokat. Amikor legközelebb megjelent a tanítványoknak, akkor Tamáshoz jött. „Látod? Megérintheted. Valódiak.”

Nem ugyanúgy nézett ki. Sokszor olvassuk, hogy akkor tudták, hogy Ő Jézus. Máshogy nézett ki, mint előtte. Az emmausi úton csak akkor esett le nekik, hogy Jézus volt, amikor megtörte a kenyeret. A megdicsőült testében úgy döntött Jézus, hogy megtartja az áldozata bizonyítékait. Ez örökké fontos lesz, hogy a munka az Övé volt, és a kegyelem pedig a miénk.

Legyünk óvatosak, hogy mi is emlékezzünk arra, amikre Isten emlékszik! Jelenések könyve végén azt látjuk, hogy lesz új menny és új föld, és nem lesz többé tenger. Gondolkodtam ezen: érdekes, hogy lesz új föld, de nem lesz tenger. Lehet, hogy ez az oka – ezt másik helyen olvassuk –, hogy Isten a vétkeinket a legmélyebb tenger aljára veti. A mennyben ez már nem lesz kérdés, a bűn eltűnik. Lehet, hogy Isten célja az, hogy elvegye még azokat is, amik erre emlékeztetnének minket. Nem arról szól, hogy mennyire jó, vagy mennyire rossz voltam, hanem Krisztus munkájáról.

Az, hogy mennyire szeretnénk emlékezni azokra, amikre Isten is emlékszik, ennek az érmének van egy másik oldala is. Azokra nem akarunk emlékezni, amiket Isten elfelejt. Tudom, hogy ez az imánk, hogy amikor megbocsájtunk valakinek, akkor teljesen bocsássunk meg.

József testvérei eljöttek Egyiptomba. Ez tényleg érdekes történet. Mert nem volt túl kedves velük. Lehet, hogy sokszor viccelek, de amikor ezt teszem, nagyon fontos nekem, hogy azonnal megmondjam, csak vicceltem. József viszont nem mondta, hogy viccelt. Évek teltek el, szerintem, és mindig rettegtek a testvérei attól az uralkodótól Egyiptomban.

Elképzelem, hogy Józsefnek meg kellett bocsátania a testvéreinek. Szerintem viszont emlékezett. Szerintem többször jöttek vissza az emlékek, mint ahányszor szerette volna. Amikor az ördög megtámadja az emlékezetem, akkor újra meg kell bocsátanom. Nem annak az illetőnek.

–        Megbocsájtok neked.

–        Tudom. Mondtad már.

–        Jó, de mivel újra eszembe jutott, megint megbocsájtok neked.

–        Ez csak egy kosárlabda meccs volt, nem annyira fontos.

Nem az van, hogy folyamatosan bocsánatot kell kérnem az embertől, de kell, hogy emlékezzek. Kell, hogy ezt félretegyem.

Sok olyan dolog van az életemben, amire vágyom emlékezni. Például ilyen a bizonyságom. Fontos, hogy legyen bizonyságom. Valami, ami a valós életen alapul. Mert így megoszthatom Isten hűségét egy hitetlen számára, és ezt belehelyezem valós élethelyzetekbe. P. Stevens ajtóról ajtóra járt minden szombat reggel, és nem mindig történt meg, hogy azonnal kapcsolódott az emberhez, aki ajtót nyitott. Ám a bizonysága Isten hűsége.

Ez elsősorban magamnak szól. Én először magam miatt emlékezem, és utána azok miatt, akik körülöttem vannak. Mert ez lesz az, ami megtart engem. Ez Isten ereje. Láthatjuk az Írásokban, hogy sok olyan ember volt, akinek rendelkezésére állt Isten ereje, de Isten Igéje nem vált a hasznukra, mert nem kevertek hitet hozzá.

Van egy pont az életemben, amikor lehet, hogy annyira messze kerülök a gondolkodásomban, de Istent teljes elmémből, teljes szívemből, és teljes erőmből kell szeretnem. Ott a hit. Ez az, ami kitölti ezt a helyet. Ez az, ami elvisz engem onnan, hogy érvelek, egészen odáig, hogy Istent kövessem. Amikor megemlékezem Isten hűségéről, akkor ez az, ami növeli majd a hitem. A hit hallásból jön, a hallás pedig Isten Igéje által, és ez Isten Igéje. Isten azonban szól hozzám is az életkörülményeimen keresztül, és ez is a hitem miatt van.

Tehát legyünk élesek. Gondolkodjunk Isten beszédén és hűségén, amit sok embernek mutat. Gondolkodjunk a saját életünkről is, hogy hozzánk személyesen mennyire volt Ő hűséges. Emlékezzünk azokra a dolgokra, amikre fontos emlékeznünk, és imádkozzunk Istenhez, hogy segítsen nekünk elfelejteni azokat a dolgokat, amikre nem fontos, hogy emlékezzünk. Ámen.

Urunk, köszönjük a hűségedet. Azt, hogy hű vagy a nagy dolgokon, de hű vagy az apró részletekben is. Urunk, tudjuk, hogy Te hű vagy és igaz. Arra kérünk, hogy erősítsd meg a bizonyságunkat az elménkben, és hozd vissza az emlékezetünkbe azokban a napokban, hogy tudj minket használni, hogy megdicsőíthesd a Te neved. Köszönjük. Jézus nevében, ámen.

Kategória: Egyéb