Szabadulás a világ világosságában

2013 január 13. vasárnap  10:30

P. Shane

Zsolt 23:1 Az Úr az én pásztorom; nem szűkölködöm.

Csodálatos ez a vers. Az Úr az én pásztorom, ezért nem fog hiányozni semmim. Ahhoz, hogy az Úr legyen a pásztorom, nekem báránynak kell lennem. Bárányok vagyunk. Nem oroszlánok, nem lovak, nem erős állatok. A világban sok-sok állat van, ami magában kószál, vagy falkákban, mint a farkasok, vagy Afrikában a zebrákat látod, hogy együtt ejtőznek.

Mi viszont bárányok vagyunk, nem bírunk meglenni egymagunkban. Szükségünk van pásztorra, szükségünk van nyájra. Hála Istennek, van nekünk. Ugyanolyanok vagyunk, mint bárki más a világban. Ugyanúgy megbetegszünk, vannak anyagi nehézségeink és ilyen-olyan próbatételeink. Egyforma emberek vagyunk, ugyanazok a gyengeségeink vannak, és ugyanúgy megvan bennünk a képesség a bűnre.

A 23. zsoltár azonban a természetfeletti életről szól, ami gondoskodás számunkra. Bár ugyanolyan indulatok vannak bennünk, mint bárki másban, nem kell, hogy ezek uralkodjanak rajtunk. Az, hogy bárány vagyok, nem azt jelenti, hogy egy pásztor alatt vagyok. A 23. zsoltár azokról a bárányokról szól, akik ténylegesen a pásztor vezetése alatt vannak.

Zsolt 23:2 vezetve vagyunk. A világban sok minden vezethet, terelgethet minket. Vezethet szükség, félelem, kívánság, vágyak. Ehelyett bárányokként, akik alávetik magukat a pásztoroknak, hagyjuk, hogy Ő személyesen vezessen minket. Ján 10. az Ő juhai ismerik az Ő hangját. Arra lettünk elhívva, hogy közösségben legyünk vele. Ebben a közösségben ráébredünk, hogy nincs semmire szükségünk.

A világ telve van nyomásokkal: ezt kell csinálnod, az kell neked, kell, hogy találj valami módot erre, erősnek kell lenned. Mi viszont bárányok vagyunk. Nem találjuk meg magunkban az utat, nincs erőnk.

A ló erős állat. Arra van szüksége, hogy valaki ráüljön, megmutassa, merre kell menni, és a saját erejéből elvisz. Vannak az oroszlánok, amikhez idomár kell, hogy kényszerítse arra, hogy megtegyen valamit, amit nem akar. Nincs a szívükön, hogy ezt tegyék. Mi viszont bárányok vagyunk, akik közösségben vannak a pásztorral, Ő mutat utat nekünk, vezeti az életünket. Ebben a közösségben megelégedettség van, békesség, ahol nincs szükségünk semmi másra. Isten erre a természetfeletti életre hívott el minket.

Tavaly nyáron láttam egy reklámot. Egy plakát gyémántgyűrűket reklámozott. A szövege ez volt: „Kérd meg a kezét, mielőtt találkozna Nigel-lel.” A képen ez a fickó egy félmeztelen, izmos alak volt. A férfiak félelmeivel, bizonytalanságával próbált játszadozni ez a reklám. „Jobb, ha most megkérem a kezét, mert találkozik valaki mással, aki jobb nálam.” Nyomást gyakoroltak így a férfiakra. „Lehet, hogy nem is ez a hölgy a megfelelő, de ha Nigel belép a színre, akkor bajban vagyok.” A világ így játszadozik az életünkben.

A világrendszer, az ördög, a hústestünk félelmeket olt belénk, de nem kell, hogy féljünk. Alávetjük magunkat annak, amit Isten tartogat a számunkra. Tudjuk, hogy ez a legjobb. Nem mi vezetjük a saját életünket, hanem Isten vezeti az életünket. Ez elég számunkra. Ezt jelenti valóban megelégedettnek lenni. Alávetjük magunkat Isten tervének és elfogadjuk, hogy ez a legjobb. Lehet, külsőleg szűkölködöm dolgokban, de igazából, ha megvan nekem Ő, akkor semmiben nem szűkölködöm.

Isten elegendő számunkra. A nagyszerű dolog az, hogy azt ígéri, hogy Őt keressük először, akkor Ő gondoskodik rólunk. Nem kell magunknak megtalálni az utunkat. Csak Vele kell közösségben lennünk. Szükségünk van egy pásztorra.

Ha te irányítod a saját életed, akkor lemaradsz valamiről. Viszont, ha Ő a pásztorod, akkor semmiben nem fogsz szűkölködni. Zsolt 84:11 nem tart vissza semmi jót azoktól, akik Ő előtte egyenesen járnak. Mert ha megvan Ő, akkor mindenünk megvan.

P. Kende

Krisztus a jó Pásztor, hála Istennek. Kihívás nekünk elismerni a büszkeségünk miatt, hogy szükségünk van egy pásztorra. Úgy gondoljuk: majd én vezetem az életem, majd én tudom. Lehet, hogy hívő vagyok, lehet, hogy tudom, lehet, hogy befogadtam Jézust a szívembe, de „majd vezetem én az életem, majd irányítom én a dolgokat.” Annyira fontos emlékezni erre, hogy Krisztusra mekkora szükségünk van.

Sokszor nem tudod, milyen kicsi bátorítás, milyen kicsi építés, mennyire kicsi szeretet elég a testvérednek a szolgálatban, de szüksége van valamennyire. Gal 6:10 tegyetek jót mindenkivel, különösen a hitetek háza népével. Lehet, sok energiát töltünk sok dologgal, de ez a kapcsolat fontos.

Ján 1:1-5 Kezdetben vala az Ige, és az Ige vala az Istennél, és Isten vala az Ige.  2Ez kezdetben az Istennél vala.  3Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, ami lett.  4Ő benne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága;  5És a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be azt.

Ebben az öt versben benne van az egész evangélium. Ezek a szavak, mondatok elképesztő tartalommal bírnak. Isten hihetetlenül tud tömöríteni. Amikor megnézed, annyi tartalmat tömörített ennyire kevés szóban. Elképesztő látni ezt.

Kezdetben volt az Ige. Ez Jézusról beszél, ahogy később a fejezetben ez egyértelművé válik. Azért Ige, mert az ige a gondolat kifejezése, Jézus pedig az Atya felénk való gondolatának kifejezése. Ján 1:18-ban el is mondja, hogy az egyszülött Fiú, aki az Atya kebelében van, Ő jelentette ki az Atyát.

Az Atya azt mondta: szólni akarok hozzájuk, hogyan tudnék? Zsid 1:2,1:1 sokféle módon szólt hozzánk már, de aztán a Fiában szólt hozzánk a legtökéletesebben, így mutatta meg Magát leginkább. Jézus születése világos cáfolata a deista filozófiának, miszerint Isten távol van valahol és nem törődik. Az, hogy Jézus megszületett, világossá teszi, hogy Isten törődik, mert ki akarta fejezni a precíz, szeretetteli gondolatait felénk.

Úgyis mondhatnánk, hogy Isten belebeszélt az időnkbe. A mi romló időnkbe, mert a dolgok romlanak az időben. Belebeszélt a világunkba, a bűnnel teli világunkba, belebeszélt a mi társaságunkba. Érdekesek vagyunk mi, emberek. Mennyire fontos nekünk, hogy mások mit gondolnak rólunk. Annyi mindent megtennénk azért, hogy ezt vagy azt gondolják rólunk. Ez, az egymás elismertsége megmérgezi a gondolkodásunkat. Isten belebeszélt ebbe a társaságunkba, ahol az egymás elismertsége fontos.

Szeretnék kicsit tanítani. Miért? Mert Mát 11:1-ben azt látjuk, hogy Jézus prédikált és tanított, ApCsel 5:42, ApCsel 15-ben az apostolok is ezt tették. Kol 1:28 az Újszövetség úgy lett írva, hogy prédikál és tanít nekünk. Ennek is, annak is van fontossága.

Ján 1:1 Kezdetben vala az Ige, és az Ige vala az Istennél, és Isten vala az Ige.

A görögben használt szó a „volt”-ra (vala) nem jelöl kezdetet, hanem folyamatos létezést jelent. Ezt Jézus ki is használja, mert a görögben van egy másik szó, ahogy a magyarban a „lett”, és ezt használja később. „Mielőtt Ábrahám lett, Én vagyok.” Én vagyok – itt ugyanezt a szót használja, azaz örökkön örökké. „Én nem lettem, Én örökkön örökké vagyok.”

Kicsi a különbség. Szeretnélek bátorítani ebben, hogy hívőként ne legyen könnyű átsiklanod a részletek felett az Igében. 2Tim 2:15 azt mondja: helyesen hasogatván az igazság beszédét. Figyelni a részletekre, helyesen hasogatni. Ez fontos, jelentős nekem.

Miért áldás a Bibliaiskola? Megtanulom helyesen hasogatni az Igét, példát látok rá, akik ezt teszik, és alkalmazásokat látok arra, hogy helyesen hasogatják az Igét. Ezért hasznosak a beszélgetések, feltenni a kérdéseidet istentisztelet után, mert ott van egy lelkipásztor vagy egy vezető, aki helyesen hasogatja az igazság beszédét.

Ez a vers, Ján 1:1 világos bizonyságot tesz Jézus örökkévaló voltáról, arról, hogy Jézus Isten. Bármennyire is tagadják a Jehova tanúi. Nem csoda, hogy a „bibliájukban” átírták ezt a verset.

Van még egy dolog ebben: Isten volt az Ige. Egy fontos előtag lehetetlenné teszi, hogy a két szót megcseréld. Miért fontos ez? Azért, mert az eretnekség lenne. Egyetlen előtag annyira fontos, hogy nem lehet megcserélni a kettőt. Azt mondod nekem: túlságosan darabolod az Igét. Tényleg?

Ján 21:22 azt mondta Jézus Péternek: ha Én azt akarom, hogy János megmaradjon, amíg Én eljövök, mi az neked? Akik hallották, megragadták ezt és futottak vele: János nem fog meghalni, ha Jézus eleget vár, akkor János egy nap kétezer éves lesz és élni fog. János írja az evangéliumát, öregember, hamarosan meg fog halni, és el tudom képzelni, amint vigyorogva írja a következő verset: pedig Jézus nem azt mondta, hogy az a tanítvány nem hal meg, hanem „ha azt akarom, hogy megmaradjon”. „Kifelejtitek a feltételes módot!” Fontos, hogy utána menj, fontosak a részletek.

Ezért fontos, hogy milyen Bibliát olvasol. Én nem nagyon szeretem a Biblia Tanács fordítását, tudom, hogy modernebb, de át van fogalmazva. Gondolatokat próbáltak lefordítani, nem figyeltek a szóhűségre. Pedig ez fontos dolog. Ha ez Isten beszéde, akkor fontosak a szavak. Ezért nem vagyok oda az Egyszerű fordításért sem, túlságosan le van egyszerűsítve. Bátorítalak, hogy legyen egy jó fordítású Bibliád. Az új Károli egy jó fordítás.

Ján 1:2-3 Ez kezdetben az Istennél vala.  Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, ami lett.

Isten beleszólt az időbe. Mit szólt az időbe? Nem mit, hanem Kit? Az Örökkévalót szólta az időbe. Az Örökkévaló belejött az időbe. A Teremtő belépett a teremtésbe. Ez elméletileg majdnem lehetetlen nekünk. „Hogyan foglalhatná magába a véges a végtelent? Ez lehetetlen.” – de nem az. Ez az, ami fontos nekünk, erről szeretnék beszélni.

Jézus ott van az életünkben, személyes velünk, nincs távol.

Ha egy ember, aki véges, okos, de nem végtelenül okos, nem végtelenül intelligens. Ám a végtelen Isten, Krisztus valósága a Szent Szellemen keresztül ott van az életében. Ami lehetetlen, de mégsem. Nekünk ellentmondásnak tűnik, de nem az. Isten elmondja nekünk, hogy mi a lehetetlen, mi a valódi ellentmondás.

Ján 1:5 És a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be azt.

Ez azt jelenti, hogy a bűn nem képes magába foglalni a szentet. Ez valóban ellentmondás, nem fér meg egymással. Ahol azt mondja, hogy nem fogadta be, azt jelenti, hogy nem ragadta meg, nem uralta le, nem győzte le azt. A sötétség nem győzte le a világosságot, nem tudta megragadni. A bűn nem képes a szentséget magába foglalni, ez valóban ellentmondás. Ez tényleg nem történhet meg.

Viszont az örökkévaló és az ideig való nem zárják ki egymást. Ezért bátorítjuk, hogy tanulj imádkozni. Fontos az ima. Jelentős az, hogy legyen imaéletünk, hogy legyen könyörgésünk, legyen bűnbánatunk Isten előtt, hogy közben járjunk egymásért. Mert az időlegesben ott lehet az örökkévaló. A hét minden napján, minden órában, és a bajomban ott lehet az örökkévaló. Legyen az életedben az ima, mert jelentős számodra.

A Teremtő jelenléte a teremtésben nem logikátlan, de a sötétség nem vágyik rá. A sötétek sem vágynak rá. 🙂

Ján 1:4  Ő benne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága;

Hurrá! Halleluja! Ő benne volt az élet – ez is örökkévaló dologról beszél. Ő minden élet forrása. Kol 1:17 Ő a Teremtő, minden élet belőle származik. Ez annyira fontos nekünk. János gyakran használja ezeket a szavakat: világosság és élet. Itt összekapcsolja a kettőt, hogy mielőtt testet öltött volna Krisztus, azelőtt Ő világosság és élet volt. Már akkor Ő volt a mi életünk, a mi világosságunk, mert Őbelőle származik mindez.

Mit jelent ez nekünk valójában? Amikor ennek a valóságára gondolunk, hogy Ő a világosság és az élet, ez valami gyönyörű. Mert Jézus azt mondja Magáról:

Ján 8:12 … Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága.

Jézus összekapcsolja: világosság és az élet. Ez gyönyörű az Ő akaratában a mi életünkre. Mi Isten akarata az életedre? Az, hogy életed legyen és világosságod legyen, hogy teljes legyen az életed. Ez az, amit gondolunk. Minek vagyunk itt? Minek van itt a gyülekezetünk? Ján 10:10 Jézus azért jött, hogy életünk legyen, és hogy bővölködjünk. Azért, hogy teljes életünk legyen. Ha Krisztust követjük, akkor ez meglesz nekünk, akkor nem járunk a sötétségben, akkor meglesz nekünk az élet világossága.

Annyi jó ötletem van, hogyan kellene élni az életet. Annyira könnyen mondom: az üzenet ezen részével egyetértek, a másikkal nem. Mert az életstílusom vagy a gondolkodásom olyan és nem akarok egyetérteni vele. Ám itt a kérdés: ez az Ige, vagy sem? Ha ez az Ige, akkor vessük alá magunkat, merjük elfogadni.

Nem tudom követni, ha nem értek egyet az Ő beszédével. Mert ez Krisztus, ez az Ő Igéje. Jézus Krisztus az élő Ige. A Könyv az írott Ige. Ha követni akarom Őt, akkor ezt az Igét a szívemre kell vennem. Ha a szívemre veszem, akkor enyém az élet világossága, akkor követem Őt, akkor van valami gyönyörű az életemben. Ehhez viszont alázat kell, és az nekünk olyan nehéz, mert annyira függetlenek, annyira modernek, annyira okosak vagyunk. Pedig nem is, csak meg tudjuk nézni az interneten. Csak tudjuk, hol kell keresni. Nem vagyunk olyan okosak, erősek, jó képességűek.

Jézus azt mondja: Én vagyok a világ világossága. Miért mondja ezt? Ján 8:1-11-ben történik egy esemény. Ha arra gondolunk, hogy Ő az élet és Ő a világosság, akkor ez a néhány vers annyira kifejezi, hogy ki Ő és mi Ő.

Ján 8:3-4  Az írástudók és a farizeusok pedig egy asszonyt vivének hozzá, akit házasságtörésen kaptak vala, és a középre állítván azt,  Mondának neki: Mester, ez az asszony tetten kapatott, mint házasságtörő.

A törvény azt mondja: halál. „Mit mondasz Te?” Ezt a történetet nem tarthatjuk túl kevésnek. Meg kell értenünk, mennyire jelentős. Az elmúlt ezeregynéhány évben erre a kérdésre mindig ugyanaz volt a válasz: kövezzék meg. A törvény azt mondja: kövezzék meg. „Ez az egyetlen lehetséges válasz.”

5Móz 18:18 Mózes azt mondta a népnek: Isten adni fog egy másik prófétát, olyat, mint én, és Őrá hallgassatok. A legnagyobb ószövetségi próféták sem töltötték be ezt az ígéretet. Illés sem, Sámuel sem, még Keresztelő János sem, pedig ő volt a legnagyobb közülük. Jézus ez a próféta. Ezért van, hogy ez az üzenet a zsidóknak is: Jézus a megígért próféta. Ján 14:6 Ő azt mondta: Én vagyok az út, az igazság és az élet, senki nem mehet az Atyához, csak Én rajtam keresztül.

Miért fontos ez a történet nekünk? Mert a törvény és Krisztus üzenete annyira szemtől-szembe, frontális ütközik. Ez a történet erről szól. Isten megmutatja nekünk – Zsid 1:2 –, hogy az idők legvégén Ő az Ő Fiában szólt hozzánk. Mát 17:5 ez az Én szerelmes Fiam, Őt hallgassátok.

Mit látunk itt? Jézust megtámadták ezzel. Ő mintha nem akarna válaszolni, mintha nem akarn mondani semmit. Lehajol és ír a porba. Most mindenki azon tűnődik, hogy mit írt :-), de nem ez a lényeg. Viszont van itt egy fontos gondolat.

Ézsaiásban azt mondja Őróla: nem hallatja a hangját az utcákon. Miért mondja ezt? Jézus néha kiabált az utcán. Jézus azonban nem kereste a konfrontációt. Őt nem érdekelte ez. Neki nem kellett bizonyítania, Neki nem kellett megmutatnia. Ő egyszerűen tanította, amit tanított. Mát 7-ben azt mondta: megismeritek a gyümölcseiről a fát.

A farizeusokat, az írástudókat mindig meg lehetett ismerni a gyümölcseikről. Elképzelhetsz egy farizeust, mint egy fát, milyen gyümölcs nőtt rajta? Volt egy nagy kő a kezében, és az volt a szíve vágya, hogy hozzád vágja. Hogyan ítélhetnélek meg téged?  1Kor 8:1 az ismeret felfuvalkodottá tesz. A Szent Szellem elevenít meg, Krisztus elevenít meg. A nagy tudás, a nagy ismeret Szellem és élet nélkül, alázat és Krisztus követése nélkül mindig köveket eredményez. Ezeknél mindig voltak kövek.

P. Love mondta egyszer: „Amikor a történet végére érünk, lehet, hogy közülük néhányan azt mondták: ne dobd el a követ, még hosszú a nap, még történhet valami.” Ez volt a szívük vágya, hogy megítéljenek valakit, hogy tönkretegyenek valakit a törvénnyel. Ezek az emberek nem az asszonyt akarják elpusztítani, hanem Jézust és az Ő üzenetét. Nekik a kegyelem üzenete elfogadhatatlan volt. Szerették volna elpusztítani a kegyelmet.

Itt egy érdekes dolog. Sátán olyan intelligens, és akkora bolond! Nem ismeri fel, hogy minden, amit tesz, azt Isten képes megfordítani, képes áldást kihozni belőle. A legnagyobb gonoszságából is. Ez nehéz nekünk, mert mi találkozunk a bűn következményeivel, a fájdalommal, a szenvedéssel, a bukásunk eredményével, elszenvedjük a bűnök következményét érzelmileg, fizikailag. Ez nehéz nekünk. Isten azonban képes mindent a javunkra munkálni, mindent megfordítani, Róm 8:28 és még sok helyen az Írásban. Isten annyira képes erre!

Fogják ezek az ostobák – olyan okosak, annyira tudják az Igét –, odarángatják az asszonyt az egyetlen Emberhez, Aki képes megbocsájtani neki. Zsid 10:12,14,19 Ő az egyetlen, Aki a saját vére okán megbocsáthat ennek az asszonynak, Aki igazán felmentheti őt. Agyon akarják csapni a kegyelem üzenetét, de valójában fognak egy „kiemelő filcet” és kiemelik, hogy mindenki jól láthassa, hogy milyen fontos, mi a gyümölcse, mit eredményez, hova viszi az embert, hogy mit jelent ez: Jézus a világosság és az élet.

Ján 8:12 … Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága.

Mit olvasunk Sátánról? Sátán nem fogja be. Jel 12:10 éjjel-nappal vádolja az atyafiakat. Ezt csinálja folyamatosan. Mit csinál Jézus? Azt olvassuk, hogy Ő a közbenjárónk. Sátán odamegy Istenhez, vádolná az embert: nézd, már megint elbukott, már megint hibázott. Jézus odaáll Sátán és az Atya közé, és azt mondja: ez az ember Én bennem van, meg van igazítva, tiszta, szent. Sátán azt mondja: ez nem fair. Jézus azt feleli: „Kit érdekel? Ez az igazság.”

Mi történik? Itt vannak, akik szeretnék elpusztítani Isten kegyelmét. A vád, az ítélet, egy törvényeskedő prédikátor, egy hamis tanítás. Gal 3:24 a törvény Krisztushoz vitt bennünket. Mert a törvény azt mondta: bűnös vagy. Van valaki, aki tökéletes? Vagy valamikor az volt az élet bármely területén? Nincs. Isten azt mondja: „A törvény igaz, elítél téged, de van valaki, Aki felment, van valaki, Aki megszabadít. Jézus az élet. Jézus a világosság. Gyere Őhozzá!” Az asszonyt odavitték az egyetlenhez, Aki igazán törődött vele. Jézus megmentette őt, és megszabadította.

A gyülekezetünkben tudunk a bűnről, de nem sokat beszélünk róla. Miért? Mert mind elég jól ismerjük a bűnt. Nem kell sokat beszélni róla, hogy tudjuk, milyen az. Beszélünk róla, igen. Ebben a történetben benne van a bűn. Van fontossága, a bűn halálra ítélné az asszonyt. Valójában az asszonynak meg kellett volna halnia a bűne miatt. A bűnnek megvan ez a hatása.

A bűn pusztít, tönkretesz dolgokat az életedben. Ezt elég jól tudjuk. Nem vagyunk tudatlanok efelől. Amit elfelejtünk sokszor, az ez: a bűn nem nagyobb Isten kegyelménél. Az ítélet nem nagyobb Isten kegyelménél. A törvény nem nagyobb Isten kegyelménél. Mert Isten ez utolsó időkben az Ő Fiában szólt nekünk.

Hogyan oldja meg Jézus? A kegyelem szavait szólja. Először beszél a farizeusokhoz és az írástudókhoz, és érdekes módon a törvény szavait használja: aki közületek nem bűnös, az nekiállhat. Azt mondja először: „Ti sem vagytok jobbak, tessék odafeküdni mellé. Kétségbeesve tessék könyörögni kegyelmért! Ha komolyan akarjátok venni.” Utána ők mind elmennek. Egyikük sem szelíd, egyikük sem alázatos. Egyikük sem akarja követni Őt, úgyhogy mind elmennek.

Csak az asszony marad, és akkor jönnek a kegyelem szavai: Én sem kárhoztatlak, eredj el, többet ne vétkezz; Ján 8:11. Ez a világosság, ez az élet. „Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága.” Ez nagyon egyszerű, de nagyon fontos üzenet.

Hogyan válaszol Jézus a kárhoztatásra, az ítélkezésre, a törvényre? Nyilvánvalóan a törvény hagyott lenyomatot az asszonyon – a kék-zöld foltokon kívül is – az ő lelkében. Mindannyink lelkében ott van a törvénynek a lenyomata: „Felelj meg, ugorj magasabbra, viselkedj, legyél jó keresztény. Milyen bizonyság vagy? Teljesíts többet, dolgozz keményebben, csináld erősebben, mozogj.” A törvénynek ott van ez a lenyomata a lelkünkben.

Jézus hogyan oldja meg? A kegyelem szavaival. Nem logikával válaszol, hanem kegyelemmel. Nem ítéletet mond, hanem szeretettel beszél. Nem csak kihirdet egy ítéletet, hanem szeretettel beszél az asszonyhoz: Én sem kárhoztatlak, menj békével és ne vétkezz többé. Nem fair dolgot mond, hanem az igazságot mondja. Amikor a kegyelem valóban munkálkodik a szívünkben, akkor az elvégez valamit, ami gyönyörű. Akkor az igazán megszabadít. Ezért mondta neki Jézus: ne vétkezz többé!

A kegyelem megszabadít a bűn hatalmától, nem kell magam alávetni magam csak azért, mert mindig ott volt az életemben. Nem kell elfogadnom, hogy drogos, hogy alkoholista vagyok, hogy valami gondom van a szexualitásommal. Mert a kegyelem nagyobb ennél és megszabadít bennünket.

Hálásak vagyunk az anonim alkoholistákért, de nem értünk egyet azzal, hogy azt mondják: XY vagyok, alkoholista vagyok, egy hete száraz vagyok. Évek múlva ugyanezt mondják. Mindig alkoholista lesz. Értem, hogy miért mondják, értem a gondolkodást mögötte, de nem értek egyet végső soron. Hiszem, hogy a kegyelem megszabadít bennünket.

Nem lúzer vagyok, nem alkoholista, nem vagyok függő valamilyen szertől – kábítószer, dohány, stb. –, a pornónak, az agresszivitásnak, keserűségnek, a hiúságnak nincs hatalma felettem. Miért? Mert „Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága.” Ámen.

Kategória: Egyéb