Gyülekezetalapítás Pécsett & Karácsonyi kontraszt

2016 december 11. vasárnap  16:30

Bartha Andris

Először hadd mondjak néhány örömhírt Pécsről. A szeretetét küldi az ottani gyülekezet.

Van ott most egy fiatal fiú – Pécsett tanul –, aki Berzencéről jött, abból a gyülekezetből, ami kaposvári gyülekezet alapítása. Tizenöt éves, és szolgál az osztálytársai felé. A héten elhozta hozzánk két fiú osztálytársát, és jött az egyiknek a barátnője is. Ők nem hívők, de jó kapcsolat kezdődik köztünk, sokat nevetünk. Megnéztünk egy filmet is: Isten nem halott. Annyira megérintette őket! Úgyhogy úgy néz ki, Isten ad fiatalokat, akik felé tudunk szolgálni.

Ha van pécsi ismerősöd, barátod, rokonod, ismersz ott embereket, akiket szerinted érdekelne a mi gyülekezetünk, akár hívők, akár nem hívők, kérlek, szólj nekik is, nekünk is. Ez a fiú is akkora áldás, hogy most ott van velünk!

Gyártottunk sok Igés tekercset, és szaloncukorral együtt osztogatjuk az embereknek az utcán. Nagyon szeretik az Igét is, nem csak a szaloncukrot. 🙂 Az Ige megszólítja az embereket. Ez nagyon könnyű módja, hogy megszólítsuk az embereket.

Most van öt hónapja, hogy oda költöztünk, de annyi minden történt ez idő alatt! Annyi áldás, olyan sok élet, amit több év alatt éltem volna meg. Ha ma vissza kéne jönnünk, azt mondanám, hogy messze megérte odamenni. Teljesen máshogy látom a szolgálatot, a hitben járást! Nem olyan nagy dolog meglépni egy ilyet! Ha szeretnéd követni, hogy mi történik ott, megtalálsz minket az interneten: Örömhírek Pécsről. Hálásak vagyunk az imáitokért, a sok látogatásért, a támogatásotokért, hogy teljes időben szolgálhatunk; különös p. Kendéért.

Még egy bátorító gondolatot hadd osszak meg veletek! Mi mindnyájan egy család vagyunk gyülekezetként. Szeretjük egymást, számíthatunk egymásra, és 1Kor 12. mindnyájunknak különféle ajándékaink vannak, különféle szolgálataink vannak. Különbözőek vagyunk. Te teljesen egyedi vagy. Nem is hasonlíthatjuk magunkat másokhoz. Egység van a sokszínűségben.

Nincs baj a másikkal azért, mert más, mint én, vagy azért, mert máshogy jár Istennel, mint ahogy én járok Istennel. Különböző típusok vannak. Vannak közösségi emberek, akik ott vannak mindenhol minden eseményen, vannak csendes, elmélkedő típusú emberek, vannak vezető típusú emberek, és van, aki a dicsőítésben találja meg az első módját, hogy Istennel járjon.

Olyan könnyű lenne ráerőltetni az ajándékomat a másikra! Nekem van ajándékom az imára, és akkor mindenkinek kell imádkoznia körülöttem. Vagy ha léleknyerő vagyok, mindenkit erőltetnék, hogy menjen. Vagy ha a missziós típusú emberek azt hinnék, hogy csak a misszióban van ott Isten. Különbözőek vagyunk. Éppen ettől vagyunk egy nagy test.

Én pl. képtelen vagyok reggel Bibliát olvasni. Nem kapcsol be az agyam. Nézem, hogy van, aki öt-hat óra körül felkel, és nekem is azt kéne csinálnom, de nem megy. Viszont szeretem a természetet, ott sétálok, ott imádkozom, és ott szól hozzám Isten. Ne érezd magad rosszul, hogy nem vagy pontosan olyan, mint a többiek! Mert egyedi vagy Istennek.

A gyülekezeteink is különbözőek – van tizenkilenc szerte az országban –, mindegyik kicsit más. Más az ízük, más az erősségük, a pásztorok máshogy tanítanak, de ez teljesen rendben van. Ne hasonlítsd, hogy melyik a jobb. Mert egység van a különbözőségben. Jelenések könyvében is, már az első évszázadban hét különböző gyülekezet volt! Mindegyik más volt, de mindegyik Isten gyülekezete volt. Egyik sem jobb, mint a másik, csak máshogy találjuk meg a személyességet Istennel. Isten gyönyörködik benned, és gyönyörködik a sokszínűségben. Ámen.

 

P. Kende

Kicsit beszélnék a Karácsonyról.

Luk 14:16-24 Ő pedig így válaszolt: Egy ember nagy vacsorát készített, és sokakat meghívott, és elküldte szolgáját a vacsora idején, hogy mondja meg a meghívottaknak: Gyertek, mert már minden kész! De azok sorra mentegetőzni kezdtek. Az első azt mondta neki: Szántóföldet vettem, és ki kell mennem, hogy megnézzem, kérlek, ments ki engem! A másik azt mondta: Öt iga ökröt vettem, és elmegyek, hogy azokat kipróbáljam, kérlek, ments ki engem! Ismét egy másik pedig azt mondta: Feleséget vettem, és azért nem mehetek. Visszatért a szolga, és jelentette ezeket urának. Akkor megharagudott a ház ura, és azt mondta szolgájának: Menj ki hamar a város tereire és utcáira, és a szegényeket, csonkabonkákat, vakokat és sántákat hozd ide! És a szolga azt mondta: Uram, meglett, amint megparancsoltad, és mégis van hely. Akkor azt mondta az úr a szolgának: Menj ki az utakra és a sövényekhez, és kényszeríts bejönni mindenkit, hogy megteljék az én házam. Mert mondom nektek, hogy senki a meghívottak közül meg nem kóstolja az én vacsorámat.

Ki ez az ember, aki nagy vacsorát készített? Olyan, mint Isten. Hív bizonyos embereket, vannak meghívottak. Vannak emberek, akik egy módon érdemesek erre a vacsorára, de azok nem jönnek, mentségeket találnak.

Mát 2-ben érkeznek a bölcsek Jeruzsálembe.

Mát 2:1b-6 íme, bölcsek jöttek napkeletről Jeruzsálembe, és ezt kérdezték: Hol van a zsidók újszülött királya? Mert láttuk az ő csillagát napkeleten, és azért jöttünk, hogy tisztességet tegyünk neki. Heródes király nagy megdöbbenéssel hallotta ezt … És összegyűjtve a papi fejedelmeket és a nép írástudóit, tudakozódott tőlük, hol születhetett meg Krisztus. Azok pedig azt mondták: A júdeai Betlehemben, mert így írta meg a próféta: És te, Betlehem, Júda földje, semmiképpen sem vagy a legkisebb Júda főhelyei között, mert belőled származik az a fejedelem, aki pásztorolja az én népemet, Izráelt.

Egy nagyon egyszerű üzenetet szeretnék elmondani. Ha megnézzük az evangéliumokban a Karácsony történetét, akkor főként kontrasztokat, ellentmondásokat, szemben álló dolgokat látunk. Jézus körül nagyon sok kontrasztot látunk. Kicsit olyan ez, mint amit Máriának mondott Simeon Luk 2:35-ben: Jézus azért jött el, hogy sok szív indulatai napvilágra kerüljenek. Ez történt Ő körülötte már, amikor megszületett. Még nem is mondott semmit, még nem is tanított semmit, Ő még nem tett egy csodát sem, csak a tény, hogy Ő lenne a Messiás, Ő lenne Krisztus, Ő lenne a megígért Megváltója Izraelnek, ez már napvilágra hozott nagyon sok mindent a szívekben.

Az első, amit látunk itt, az a kivételes tompaság. Kivételes tompaság! Ott vannak ezek az emberek, és elképesztő módon annyira nem látják a lényeget! Van valami nagyon precíz, valami nagyon pontos a kezükben, ott van Mik 5:2, ahol olvassuk azt, amit idéztek. Sok száz évvel előttük egy próféta azt mondta: Betlehemben fog megszületni a Messiás. Tudják. Nem csak tudják, értik. Választ tudnak egy kérdésre, meg tudják mondani, hogy mit jelent.

Ezeknek az embereknek, Heródes bölcsei számára ott van valami, ami nagyon precíz, nagyon világos, nagyon határozott, nagyon pontos, amit értenek is jól. Ha adnál nekik egy vizsgát a témában, meg tudnák írni hibátlanul. Hol fog születni a Messiás? – meg tudják válaszolni. Mit mondott Dániel erről? – meg tudják válaszolni. Mit mondott Dávid király? – meg tudják válaszolni. Ám miután Heródesnek válaszolnak, hazamennek, és ennyi. Közülük egy sem megy el Betlehembe. Ez a tompaság, amiről beszélek. Kivételes tompaság! Ott van a kezükben, ott van előttük, nyilvánvaló.

Ezek az emberek jönnek, és azt mondják: „Meg lett mondva, hogy csillag származik Jákóbból. Valószínűleg ott erről beszélt.” Eljöttek és megnézték. Ugyanakkor Heródes „bölcsei” végtelenül tompák voltak. Isten tudta ezt jó előre. Ezért olvastuk el Luk 14-ből azt az írásrészt. Isten tudta, hogy akiket hívna az Ő házába, azok nem fognak bejönni.

Ezért olyan nagyszerű ez a történet Máté vagy Lukács evangéliumában, mert mind arról szól, hogy Isten, miután azok, akik meg voltak hívva, nem jöttek el, kimegy és összeszedi az értéktelenek, összeszedi a haszontalanokat, összeszedi a jelentékteleneket, és azt mondja: Ezen a helyen ünnepelni fogunk, és ti itt lesztek. „Ó, de én nem vagyok idevaló! Én nem vagyok tiszta, én nem vagyok jó. Én nem vagyok…” A gazda azt mondja a szolgájának: „Hozd be őket! Gyűjtsd össze az embereket!”; és bejönnek az utcáról. „Nem azok, akiket meghívtam, hanem a többiek.”

Ugyanerről írt nekünk 1Kor 1:26-ban Pál: „Nézzétek az elhívásotokat, testvéreim! Nem sokan nemesek, nem sokan gazdagok, nem sokan dicsőségesek, nem sokan hatalmasok.” Erről beszélt, hogy Isten azt mondja: „Rendben! Akiket akartam, nem jönnek, akkor elhívlak benneteket.” Amikor nem telik meg a ház, akkor még kiküldi a szolgáit: „Menjetek és kényszerítsetek embereket bejönni! Kényszerítsétek őket. – Ez egy nagyon erős dolog. – A házamnak meg kell telnie!” Isten ezt csinálja. Róm 9-11-ben arról olvasunk, hogy Istennek van egy terve, hogy a pogányok bizonyos számban bejönnek. Ez Istennek a terve. Ő tudta ezt előre.

Ahogy látjuk abban a történetben Luk 14-ben, hogy az az ember nagyon messzire elmegy, hogy megtöltse az ünnepségét, úgy Isten is. Ezért annyira nagyszerű a karácsonyi történet, ahogy olvassuk az evangéliumokban. Mert Isten nagyon messzire elment. Ott volt valami nagyon konkrét, nagyon precíz ezeknek az embereknek, tudták és értették, de nem jöttek. Ekkor Isten azt mondja: Akkor hívok távoli pogányokat messziről, valahonnan keletről, akik nem látják annyira precízen. Hanem láttak egy csillagot – azért abból van jó néhány! –, és követték ezt a csillagot. Azt mondták: Itt van valami különleges, természetfeletti!; aztán jöttek.

Megjegyzem, az utazás akkor nem csak kis kellemetlenség volt. Nem olyan volt: Most repültem ide Kazahsztánból, és az átállás annyira megvisel! Nem ilyen volt! Hanem az utazás rablókról, betegségéről szólt. Nem a kialvatlanság, hanem a halál volt a probléma. Veszélyes volt, mégis eljöttek.

Ez a másik oldal. Az egyik oldalról volt egy elképesztő tompaság, és a másik oldalról egy egészen különleges belátás. Ezek az emberek meglátták. Mennyire csodálatos ez a mi életünkben! Nem azon múlik, mennyire közel vagy mennyire távol vagyok, a szívemben ott lehet a felismerés. Nem számít, hogy mekkorát buktam. 1Ján 1:7,9, 2:2 Nem az számít, hogy mekkorát buktam, hanem az, hogy a szívemben megragadom Krisztus munkáját.

Az egyik oldalról azt mondanám: „Hogyan jöhetnék én? Olyan messze vagyok! Akkorát buktam! Annyira rövidlátó tudok lenni! Annyira hitetlen tudok lenni! Annyira szeretethiányos tudok lenni! Hogyan jöhetnék?” Mint azok az emberek keletről, messze voltak. Mi is lehetünk így.

Ez azonban nincs messze tőlünk, mert meglehet az a belátásunk: hitben megragadhatom, amit Jézus tett értem. Nem az én szeretetlenségem számít, hanem az, hogy Isten úgy szerette a világot, hogy adta az Ő egyszülött Fiát. Nem az számít, hogy mekkorát buktam, hanem az, hogy Jézus szent volt, és nekem adja az Ő igazságát. Ez az, ami számít. Ez az, amiről beszélünk. Ez a kontraszt ebben a történetben.

Az én életemben is meglehet ez. Lehetek tompa, miközben közel állok. Közel vagyok a testvéremhez, de mert tompa vagyok, nem látom az értékét, nem látom Isten munkáját az életében. Nem vagyok hálás érte, hanem megítélem, lenézem, mert külsőségekre nézek. Lehetek közel és vakon, vagy lehetek messze és adhatok hálát és szerethetek. Annyira szükségünk van erre!

Kivételes tompaság és kivételes belátás. A szívek nyilvánvalóvá válnak Jézus jelenlétében.

A második, hogy mindenkinek voltak döntései. Zakariás papnak Isten elmondta: A feleséged gyereket fog szülni. Neki volt egy döntése: hálát ad – „Mekkora hír! Gyerekünk lesz!” –, vagy: Ne ugrass már! Sajnos az utóbbit választotta, és ezért fenyítés lett az életében. Kicsit keményebb volt, amit Máriának mondott, Mária mégis a megfelelő döntést hozta. „Legyen nekem az Úr szava szerint. Elfogadom ezt. Köszönöm, Istenem.” – ez volt a válasza.

Ugyanígy Heródesnek, a bölcseknek és a juhászoknak. A juhászok Luk 2:8-ban kinn vannak a mezőn. Megjelennek nekik az angyalok, Istent dicsérik, és elmondják, hogy mi történt. Mire a juhászok azt mondják: Menjünk el, és nézzük meg! Megfelelő döntést hoztak. Ez az, ami számít.

Mindnyájunknak vannak döntéseink. Hálás vagyok azért, hogy itt vagyunk, hogy meghoztuk ezt a döntést. Ha beteg vagy, és otthon maradtál, ne érezd magad kárhoztatva. Arról beszélek, hogy van döntésem, és mondhatom azt: „Uram, elfogadom. Elfogadom az Igédet, és megbocsátok. Legalábbis kezdek megbocsátani, még ha úgy érzem is, hogy nem megy, akkor is nekiállok, elkezdem. Uram, kérlek, segíts!” Ahogy elfogadom, helyes döntést hozok. Ez annyira egyszerű!

A főpapok, írástudók tudták a dolgokat, de nem mentek. A juhászokról nem tudom, pontosan mennyit tudtak. Szerintem nem sokat. A juhászkodáshoz nem kell sokat tudni a Bibliából, többnyire. Nem tudom, mennyit tudtak, de elmentek. Döntöttek és elmentek és ott voltak.

Arra gondolok: hitben imádkozni, kérni Istent valamiért, ami lehetetlennek tűnik. Imádkozni vagy szeretni. Úgy döntök, hogy szeretni fogok, amikor nem úgy néz ki, hogy lehet.

Jak 1:21-22 Azért vessetek el minden undokságot és a gonoszság sokaságát, és szelíden fogadjátok a belétek oltott igét, amely megtarthatja lelketeket. Az igének pedig cselekvői legyetek ne pedig csak hallgatói, becsapva magatokat.

Ennyire egyszerű! A juhászok azt mondták: Menjünk el, és nézzük meg! Mennyire jó ez! „Menjünk el, és nézzük meg!” Ezért olyan nagyszerű a hitünk! Ezért olyan nagyszerű a közösségünk, mert elmegyünk és megtesszük. Mindegy, hogy micsoda – elmegyünk egy ima-összejövetelre, vagy elmegyünk énekelni, vagy eljövünk ide, vagy megyünk és a vasárnapi iskolában tanítunk, vagy segítünk az istentisztelet körül valamivel –, megyünk és tesszük. Ez annyira jelentős!

A világunkban megvan ez a tompaság. És akkor mi van? Azt hiszem, hogy a kereszténységben nagyon sokan felveszik ezt a hozzáállást, ami szerintem hibás. Sokszor mondják a Gyülekezettel, az Egyházzal kapcsolatban: Az Egyház szűk-látókörű, régimódi, rigolyás, ítélkező, képmutató. Itt a kérdésem: Mi van, ha tényleg azok vagyunk? (Ez egy új gondolat mára.) Mi van, ha tényleg azok vagyunk? Nem próbállak magadba dönteni, csak azt próbálom mondani: Mi van, ha feleslegesen vagyunk negatívak azzal, ami körülöttünk történik?

Úgy értem, van egy meglepő tompaság, rendben, de láthatod, mi történt akkor is, Jézus idejében is megvolt ez a tompaság. „Úgyhogy Isten sértődötten hátat fordított, és a mennyben maradt.” NEM! Hanem eljött, és aztán voltak, akiknek megdöbbentő belátásuk lett. Ez az, amiről beszélünk. Az én felelősségem nem az, hogy hányan szaladgálnak körbe, és beszélnek ostobaságokat Jézusról, hogy Ő csak egy tanító, vagy csak egy próféta, vagy nem is élt, nem is létezett… vagy hasonló bolondságok.

Hanem az én részem az, hogy én szeretném a belátást. Szeretném szelíden fogadni a beoltott Igét. Szelíden – ez azt jelenti, hogy elfogadom. Mi a különbség a vad és a szelíd állat között? Amelyiknek azt mondod: Állj!; és leharapja a karodat, amivel odamutattál neki, az melyik a kettő közül? Ez a vad, igaz? Amelyiknek azt mondod: Állj!; és megáll, az a szelíd. Ilyen egyszerű! Szelídséggel fogadni a beoltott Igét. Isten beszél hozzám, és én azt válaszolom, hogy elfogadom.

Ha egy netes lexikonban megnézed, hogy a dátumokat hogyan írják, azt találod: i.sz. (időszámítás szerint) vagy i.e. (időszámításunk előtt). Így nőttünk fel a szocializmusban. Aztán a szocializmus összedőlt – halleluja! –, és úgy írtuk: Kr.e. (Krisztus előtt) és Kr.u. (Krisztus után). Mostmár megint nem így írjuk, én meg csak fogom a fejem: Jaj, ne! Egy értelemben, rendben, csinálják! Én nyilván nem fogom ezt csinálni. Ők csinálják, de engem nem ez érdekel. Nekem van választásom az én szívem felől, hogy elfogadom a beoltott Igét, és azt mondom, hogy szeretnék úgy élni, mint azok a bölcsek keletről. Szeretnék elmenni. Szeretném csinálni.

Volt felelősség, amit felvállaltak. Amikor Isten beszélt Máriához, amikor beszélt a juhászokhoz, amikor beszélt Heródeshez, akkor lett felelősségük. Az életünk nem játék. Az komoly dolog. Isten adott nekünk valamit, ami nagyon drága. Kincset adott, Jézus Krisztust, Akihez az egész életünket igazítani lehet. Amikor építünk valamit, és nem építőkockákból, akkor szükség van valamire, ami megmondja, hogy hol van a derékszög. Különben, amit építesz, csámpás, és nem lenne érdemes használatba venni.

Ezt olvassuk Jézusról Zsolt 118:22-ben, kb. ezer évvel a születése előtt megírták ezt Róla, és 1Pét 2:7-ben is azt mondja: A kő, amit az építők megvetettek, szegletkővé lett. Ez mit jelentett? Azt, hogy volt egy kő, amelyiknek olyanok voltak az arányai, hogy ahhoz igazítottak dolgokat az épületben. Azért, hogy az épület megfelelő irányú legyen. Nekik megvolt ez a felelősségük, és azt mondták Jézusra: „Nem! Nekünk ez nem kell! Megy ez nekünk e nélkül is.” Olyan nagyszerű lehetőségük volt!

Úgy értem, vágynál-e arra hívőként: Bárcsak ott lehettem volna, hogy lássam Őt járni, tenni, hallgathatnám tanítani! Mekkora lehetőség ez! Ők megvetették ezt. Azt mondták: „Ó, ez a kő nem kell! Nem tetszik. Hiába jók az arányai, nem érdekes! Rosszul érzem magam tőle.”

Erre gondolok, hogy Isten ad nekünk nagyszerű lehetőségeket közösségre, szeretetre, növekedésre, a megbocsátásra, a szolgálatra, és ez annyira csodálatos! Múlt alkalommal nagyszerű imaidőnk volt! Én annyira élveztem! Különleges volt, erőteljes. Annyira jó időnk volt, igazán!

Ugyanígy, jön a koncert. „Kényszerítsük” az embereket, hogy jöjjenek. Nem karddal :-), de hívjuk az embereket. Itt egy lehetőség. Kell, hogy hallják az evangéliumot, és nekünk megvan.  Találkozniuk kell Krisztussal, és mi bemutathatjuk őket egymásnak. Ha az angyalok örömmel, lelkesen és izgatottan énekelték a dalokat, akkor mennyivel nagyobb öröm nekünk ezt mondani:

Luk 2:11 mert Dávid városában ma megszületett nektek az Üdvözítő, aki az Úr Krisztus.

Ezt mondhatjuk az embereknek ma: „Ez neked szól. Jézus miattad jött el. Ez a nagyszerű hírünk: Jézus érted jött el! Te számítasz. Ez lenyűgöző! Nem része vagy egy tömegnek, hanem Neki van kapcsolata, Ő vágyott kapcsolatra veled.”

Azt mondja itt: megszületett nektek. Isten testté lett. Lejött a mennyből, hogy itt a porban járjon, közöttünk. Egy lett közülünk. Közel jött hozzánk. Aztán azt mondták az angyalok: ma. Ezen a napon. Ez az, amit mondhatunk az embereknek – 2Kor 6:2 – „Ma van az üdvösség napja. Isten ma szólít meg téged.” Kiváltság, hogy ezt mondhatjuk. Ahogy az angyalok tekintették ezt, nekik öröm volt.

Aztán azt olvassuk: Dávid városában. Ami arról szól, hogy Isten Igéje precíz. Pontos. Amit Isten megmondott, az úgy lesz. Egyrészt, láttunk sokat, ami már megtörtént, és lesz még, ami jön. Aztán még azt olvassuk: az Üdvözítő, aki az Úr Krisztus. Isten betölti az Ő ígéreteit. Ő az Úr. Az, hogy Isten eljött közénk, mekkora jó hír ez!

Luk 1:78 a mi Istenünk nagy irgalma szerint, mert meglátogatott minket a felkelő nap a magasságból,

Isten Maga jött el hozzánk! Óriási felelősség, hogy ez megvan az életünkben, és egyben csodálatos felelősség is megragadni. Arra gondolok, hogy szerintem, amikor a keleti bölcsek odaértek, valószínűleg tűnődtek rajta: „Hol van mindenki? Itt ez a házaspár. Itt az újszülött. Itt van néhány juhász, itt vagyunk mi, de több csacsi és öszvér van az istállóban, mint ember! Hol van mindenki? Miért nem jöttek el?” Mi is így vagyunk. Olyan sokan mulasztják el Krisztus valóságát ebben a világban! Lenyűgöz minket, megdöbbenünk ezen. Rendben, megdöbbenünk, de mi ne mulasszuk el. Mi ne mulasszuk el!

A bölcsek továbbmentek Heródes palotájából, és aztán:

Mát 2:10 A csillagot látva igen nagy örömmel örvendeztek.

Ez az ígéret nekem, hogy ha követem, akkor meglesz ez az öröm az életemben, meglesz ez a felismerés, hogy Isten vezet. Ne vegyük le szemünket erről! Jézus Krisztus a nagyszerű nekünk. Ő a nagyszerű nekünk, és meglehet ez a bepillantásunk, és megragadhatjuk ezt minden helyzetben. Ez annyira nagyszerű!

Ámen.

Kategória: Egyéb